Bezárás
vageszblog

Mark Talisman halálára – és a Szovjetunió visszaszorításáról

Mark Talisman, az American Jewish Congress (AJC) több magas beosztást is betöltött képviselője a napokban Washington környéki otthonában elhunyt. A hetvenes évek elején ő volt a clevelenadi Vanik szenátor stábfőnöke, a híres Jackson-Vanik törvény kidolgozója, amely a zsidó kivándorlás engedélyezéséhez kötötte a legnagyobb kereskedelmi kedvezmény elvét. A hetvenes évek végén ez a törvény korlátozott zsidó kivándorlást eredményezett a Szovjetunióból, sok refusenik (refjúznyik – korábban elutasított kivándorlási kérelmű) eljutott végre Amerikába vagy Izraelbe, de a szervezett bűnözés történetének kutatói szerint nem szándékoltan elősegítette az Egyesült Államokban kialakuló orosz maffia megerősödését is.

Előfizetőket keresünk – támogasd a munkánkat havi ezer forinttal!
Támogatom

1989 decemberében a German Marshall Fund – nyugat-német alapítású befolyásos alapítvány, mely célja szerint az európai-amerikai kulturális és politikai kapcsolatok erősítésén fáradozik a II. világháborút követő amerikai Marshall-segély ellentételezése révén – és remek vezetője, Deborah Harding „Fidesz Leadership Program” néven kéthetes turnét szervezett Washingtonba és New Yorkba.

A hattagú küldöttség tagjai Szelényi Zsuzsa, Vig Monika, Hegedüs István, Molnár Péter, Such György és e sorok írója voltak. A névsorból is kihüvelyezhető, hogy az a Fidesz még messze nem ez a Fidesz volt.

A zsúfolt programok jó része a GMF Dupont Circle közeli irodaházában zajlottak, a később elhíresült John Podestát (Hillary Clinton 2016-os kampányfőnöke) is beleértve sokan jöttek fiatal magyarokat felvilágosítani, hogyan rázzák az utcát; választáson. Big Zbighez, Zbigniew Brzezinskihez, Jimmy Carter legendás nemzetbiztonsági főtanácsadójához mi mentünk, Jeanne Kirckpatrickhez, Reagan ENSZ-nagykövetéhez pedig én egyedül, interjúkészítési célzattal. A heti Beszélő egyik első számában jelent meg 90-ben.

Ha ez a vége, akkor megnyertük

Látogatás Jane Kirkpatricknál, az Egyesült Államok volt ENSZ-nagyköveténél Beszélő: A Reagan-adminisztráció idején ön, vezető külpolitikusként, az egyik szószólója volt a Szovjetunióval szembeni határozottabb fellépésnek. Ez nagy változást jelentett a hetvenes évek amerikai politikájához képest. Hogyan ítéli meg, a szovjet és a kelet-európai változásokra milyen hatással volt ez a politika?

A vendégelőadók egyike volt Mark Talisman, az AJC akkor talán ügyvezető titkára is. Szervezete működési elveiről, céljairól, az AIPAC-hez (America-Israel Political Action Committee) fűződő viszonyáról is beszélt. Valamikor ezt követően volt egy üres későesténk, mit csináljunk, töprengtünk a Carlyle Suites Hotelben.

Valamelyik lány, nem emlékszem, hogy a Zsuzsa vagy a Moni, azzal jött, hogy felhívja Talismant, fel is hívta, mondta ugorjunk el hozzá. Bethesda vagy Chevy Chase, már erre sem emlékszem, valamelyik DC környéki Marylandbe eső szuburbia – mert Washington a Mason-Dixon vonalon külön entitás, Észak-Dél, fent az Uniós Maryland, lent a Konföderációs Virginia –, taxit hívtunk, mentünk.

Volt valami ká-európai, szinte csehszlovák újhullámos hangulat az estében: Mark Talisman boxeralsóban és polóban üldögélt a konyhában velünk, csendesek voltunk, a gyerekek már aludtak, csudáltam a hűtőjét, mely, akkor számomra újszerűen, az ajtaja külsején jégforgáccsal is tudott kedveskedni.

Ekkor beszélt a Jackson-Vanik törvény ötletéről, szülőatyának vallotta magát, „let my people go”, Mózes és az egyiptomi fogság, meg persze a babiloni fogság is, és Dániel Könyve az Ótestamentumban, a fogságból való szabadulás hamisreményének könyve. A fáraók és Nabukondozor, Sztálin és Brezsnyev, nagy amplitúdóval közlekedtünk a témák között, screwdrivert (OJ, azaz narancslé + vodka) iszogattunk. Ekkor már létezett a Magyar Narancs, Monival cikket kértünk tőle a Jackson-Vanik törvény születéséről, 1990 elején meg is küldte faxon, lepedőnyi kolumnán jelent meg.

Talisman 1963 és 1975 között dolgozott a demokrata Charles Vanik képviselővel és 1972-ben Henry Jackson washingtoni képviselővel együtt nyújtották be azt a törvéyjavaslatot, amely Jackson-Vanik törvényként lett ismert, és kimondottan a Szovjetunió ellen irányult, ahol akadályozták a zsidó vallás gyakorlását és a kivándorlást. (A legismertebb refusenik, Anatolij Scsaranszkij csak a szovjet állam összeomlásakor hagyhatta el az országot és lett Nathan Sharansky néven ismert izraeli politikus.)

Talisman intenzív lobbytevékenységet folytatott a törvény érdekében, egy szovjet zsidóságról szóló könyv szerint 10 nap alatt 435 képviselővel, szeátorral, illetve stábvezetőikkel beszélt. A Nixon adminisztráció akadályozta a törvény keresztülvitelét, de a Watergate botrányba belebukó, és 1974 augusztus 9-én lemondó elnök utódja, Gerald Ford aláírta 1975-ben.

A Jackson-Vanik törvény a Helsinki értekezlet úgynevezett harmadik (emberi jogi) kosarához is mintául szolgált. Ez volt az első alkalom, hogy a hidegháború menetében etikai és emberi jogi kérdések is a frontvonalba kerültek, és a fegyverkezési versennyel szinte egyenlő súlyt képeztek. Talisman később a washingtoni Holocaust Museum elnökhelyettese lett Elie Wiesel elnöksége (1980-1986) idején.

A hetvenes évek végén, még Leonyid Brezsnyev pártfőtitkársága idején nagyobb számú szovjet zsidót engedtek ki az országból, a brooklyni Brighton Beach ekkor lett Moscow-on-the-Hudson, illetve Little-Odessa – hogy az orosz maffiáról készült hollywoodi játékfilmek címeivel kedveskedjek –, olyan nagy formátumú gengszterek bázisa, mint Vjacseszlav Ivankov (Japoncsik), a népszerű slágerénekes Joszip Kobzon, vagy a Magyarországon sem éppen ismeretlen Szemjon Mogiljevics.

Tíz évvel később, a nyolcvanas évek végétől a peresztrojka politikája tovább erősítette a zsidó kivándorlást, 1990-91-ben Budapest is tranzitállomása volt ennek a folyamatnak, ez eredményezte azt a mára elfeledett sikertelen terrorcselekményt, mikor a nyugat-német Vörös Hadsereg Frakció (RAF vagy Baader-Meinhof csoport) véres történetének utolsó merényletét palesztin megbízásból a Ferihegyi úton hajtotta végre egy szovjet zsidó kivándorlókat szállító autóbusz ellen.

1992-ben beszéltem Mark Talismannal utoljára: november első keddjére Little Rockba készültem, az volt a tippem, hogy Bill Clinton megnyeri az elnökválasztást George Bush ellenében, ott akartam lenni, hamár épp a kontinensen vagyok. Talismant hívtam, tud-e segíteni akkreditáció, információ-hozzáférés, szállás stb. tekintetében. Tudott.

2019 július 13-án, 78 éves korában meghalt. Legyen neki könnyű a föld. Ha még egyszer Washingtonban járok, viszek egy kavicsot a sírjára.

Vágvölgyi B. András

Címlapfotó: Mark Talisman speaks at a ceremony aboard the USS Harry S. Truman dedicating a Torah scroll, rescued from Lithuania, that was loaned with his help to the Navy vessel, June 24, 2007. (U.S. Navy/Wikimedia Commons via JTA)

Ha már egyszer itt vagy…
Az Átlátszó nonprofit szervezet: cikkeink szabadon elérhetőek, nincsenek állami hirdetések, és nem politikusok fizetik a számláinkat. Olvasóink hozzájárulása teszi lehetővé, hogy szabadon írhassunk a valóságról. Ha fontosnak tartod a független, tényfeltáró újságírást, támogasd a szerkesztőség munkáját egyszeri adománnyal, vagy havi előfizetéssel. Kattints ide a támogatási lehetőségekért!

Előfizetőket keresünk – támogasd az Átlátszót

Az Átlátszó nonprofit szervezet, nem fogadunk el pénzt politikai pártoktól vagy az államtól. Rád viszont nagyon számítunk!

Támogatom