Bezárás
Európai Unió

Populista irányba tolódik az európai politika Ursula von der Leyen megválasztásával

Hatalmas kompromisszum eredménye az a rendkívül szoros választási arány, amellyel végül Ursula von der Leyen (VDL) az Európai Bizottság (EB) elnöki posztját 2019 novemberétől átveszi a következő öt évre. Az új elnök megválasztásával az európai politika populista irányba tolódik el, és megtorpanhat az európai integrációs folyamat. A jó hír viszont az, hogy az európai uniós intézményhálózat működőképes maradt.

Előfizetőket keresünk – támogasd a munkánkat havi ezer forinttal!
Támogatom

Ursula von der Leyent (VDL) hosszú tárgyalások után, szoros eredménnyel választották az Európai Bizottság elnökévé. Az EB új elnöki tisztségéhez 374 szavazatra volt szükség, VDL kilenc szavazattal kapott többet. A volt német hadügyminiszter megválasztása az Európai Unió működése szempontjából számára jó hír, de itt nagyjából be is lehet fejezni a pozitív üzenetek megfogalmazását, mert VDL személye és várható politikája körül rengeteg a kérdőjel és a bizonytalanság.

Egy stabil EB-elnöki pozícióhoz az európai politikát ismerő szakértők szerint legalább 400 szavazat kellett volna. Ne felejtsük el, az öt évvel ezelőtt megválasztott Juncker elnök 422 szavazattal nyert. Ugyanakkor az is igaz, amit von der Leyen mondott:

„A többség az többség, és remek kiindulópont.”

A szavazás természetesen titkos volt, és az új elnök több EP-frakcióból is kapott szavazatot. Ez azt is jelenti, hogy az új EB-elnök egyik politikai félnek sem jelenthet tiszta és megkérdőjelezhetetlen győzelmet, VDL megválasztása óriási politikai kompromisszum eredménye volt. Ráadásul sokak számára nem lehetett egyszerű szavazás, mivel VDL elnöki kinevezése bizonyos mértékig az európai parlamenti választások végeredményének tagadását is jelentette a csúcsjelölti rendszer kinyírásával.

Európai integráció: egy lépés hátra

Az új EB-elnök megválasztása azt is jelenti, hogy a 2014-es lisszaboni szerződésben elhatározott szorosabb európai integráció lendülete megakadt. Emlékezetes: akkor az európai országok miniszterelnökei megállapodtak, hogy a nagyobb átláthatóság és demokrácia érdekében minden európai parlamenti frakció előre megnevezi az EB-elnöki tisztségbe szánt jelöltjét.

A megállapodás értelmében amelyik frakció megnyeri a választásokat, annak a jelöltjét nevezik ki az EB élére. Így került 2014-ben Jean-Claude Juncker a posztra. Öt évvel később azonban a győztes néppárti csúcsjelölt személyét, Manfred Webert több európai tagállam miniszterelnöke is elutasította.

Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a 2014-ben bevezetett csúcsjelölti rendszert először a francia elnök, Emmanuel Macron fúrta meg, aki ellenezte a néppárti csúcsjelölt, Weber elnökké választását. A francia elnök később találkozott a V4-ek miniszterelnökeivel is, akik a francia elnökkel megpecsételték Manfred Weber politikai sorsát.

Ezt követően a másik csúcsjelölt, a holland Frans Timmermans került képbe. De a baloldali jelölt az Európai Néppárt, Olaszország és a visegrádi országok ellenállása miatt nem kaphatott többségi szavazatot. Ez az alku már a „nemzetek Európája” szellemében zajlott, amit a kontinens politikai elitje 2014-ben meg szeretett volna haladni.

Végzetes visszalépés most nem történt, de a mélyebb integráció felé tartó folyamat megtorpant. Európa egyet hátralépett. A kormányfők között kínosan elnyúló és a színfalak mögött zajló tárgyalássorozat után így került képbe von der Leyen német honvédelmi miniszter neve.

Ki szavazta meg VDL-t?

Természetesen VDL megválasztása után azonnal megkezdődött a szavazás értelmezési versenye is és a találgatás, hogy kinek a szavazataival választották meg az Európai Bizottság új elnökét. A lengyel PiS és a Fidesz hazájukban győzelemként mesélték el VDL megválasztását. Hidvéghi Balázs (Fidesz) azt nyilatkozta, hogy „fideszes szavazatok nélkül nem lenne elnök Ursula von der Leyen”. Mateusz Morawiecki lengyel miniszterelnök hasonló jelentőséget tulajdonított a Jog és Igazságosság (PiS) lengyel kormánypárt 24 EP-képviselő szavazatának: „A PiS szavazatok a mérleg nyelvét jelentették.”

A Fidesz „megelőlegezett bizalomról”, a PiS „visszafogott optimizmusról” beszélt a jelölt megválasztása után.

Természetesen azt nehéz pontosan megmondani, hogy egy titkos szavazással megválasztott EB-elnök pontosan kinek a szavazataival nyert. A Fidesz az Európai Néppárt felfüggesztett tagja, a PiS az Európai Konzervatívok és Reformisták (ECR) frakcióban politizál. A PiS szavazatait kulcsfontosságúnak nevezte twitter oldalán Slawomir Dembski lengyel politikai elemző.

Amit biztosan tudunk, hogy az ECR EP-frakcióból a jelöltet még megszavazta a szlovák jobboldali liberális, bevándorlásellenes Szabadság és Szolidaritás (SaS) kettő, és a spanyol szélsőjobboldali Vox három EP-képviselője is. Az olasz populista, bevándorlásellenes Öt Csillag Mozgalom tizennégy EP-képviselője szintén VDL elnökségét támogatta.

Látható tehát, hogy az előzetesen megnevezett csúcsjelöltek bukása után az európai kormányfők által előtérbe tolt német hadügyminiszter mögött az Európai Néppárt (EPP) egésze és a liberális Újítsuk meg Európát (RE) egy része sorakozott fel. Ezen kívül támogatta őt a szélsőjobboldali, bevándorlásellenes politikai erők egy jó része is.

De ez még mindig kevés lett volna VDL megválasztásához, aki ezért intenzív kampányba kezdett a szocialista és zöld képviselők között. Az már előzetesen tudható volt, hogy az EP szociáldemokrata és zöld frakciók szavazatainak többségét nem fogja megkapni a jelölt, de VDL több ígéretet is tett feléjük, amely végül néhány zöld és szociáldemokrata képviselőt meggyőzött, és ők pragmatikus okokból átszavaztak. A sajtóhírek szerint VDL lobbiját a szocialista Timmermans is segítette.

A balról érkező szavazatok motivációja alighanem az Európai Unió egészének további zavartalan működése szempontjából nyer értelmet. El akarták kerülni a legrosszabbat: az EU intézményi válságát. Ugyanakkor a fenti spekulatív levezetés alapján az is látszik, hogy az új EB elnök csak két olyan kormánypárt szavazataival tudott elnök lenni, amelyek hazájukban az elmúlt években leépítették a jogállamiságot.

Ez pedig alapvetően rontja az EB hírnevét és tisztességes szándékát.

Ez bizony egy gyenge jelölt

A legnagyobb probléma, a fenti kétségek mellett, alighanem VDL megválasztásának körülményeiből fakadnak. A minden politikai oldal részéről nagy kompromisszumot igénylő jelölt megválasztása egy következménnyel biztosan jár: a német származású elnök jelenleg roppant gyenge politikai mandátummal rendelkezik.

Ha pedig egy elnök politikai ereje gyenge, azt is jelenti, hogy megfogalmazhat bármilyen ambiciózus célt is a jövőre nézve, azok végrehajtása felettébb kétséges, ha nem lesz mögötte elegendő támogató. Az máris látszik, hogy VDL baloldali képviselők felé tett ígéretei nehezen teljesíthetők.

Ez pedig semmiképpen nem egy jó kezdés, különösen nem egy olyan politikailag és regionálisan széttagoltság felé tartó Európai Unióban, mint a jelenlegi. Valójában VDL elnöksége és politikája egyik európai parlamenti frakció számára sem ideális, mert kinevezése széleskörű kompromisszum eredménye.

Most nézzük, melyek azok a területek, ahol az EP illiberális és bevándorlásellenes spektruma vakarhatja a fejét.

A „hét gyerekes családanya” nőprogramja

Ha Orbán Viktor magyar és Mateusz Morawiecki lengyel miniszterelnökön múlt volna teljesen a döntés, illetve nem lettek volna politikai kifogásaik a holland csúcsjelölttel szemben, Ursula von der Leyen soha nem lett volna bizottsági elnök. Az EU először történelme során egy nőt választott meg elnöknek, és ezt a békát a két illiberális rezsimet kiépítő visegrádi macsó politikusnak le kellett nyelnie.

A régió ultrakonzervatív szavazóinak VDL nőpolitikája várhatóan így is nagy sokk lesz. Az új EB-elnök elmondása szerint küzdeni fog a nők ellen elkövetett erőszakos bűncselekmények ellen, ami azt jelenti, hogy VDL számára az Isztambuli Egyezmény kulcsfontosságú.

Ráadásul Németországban VDL támogatta a kötelező női kvóták és a melegházasság intézmények kiterjesztését is, amely újabb potenciális konfliktusforrást jelenthet az újonnan csatlakozott EU-tagországok és a régiek között.

Klímapolitika és környezetvédelem

A két renitens EU-s tagállam és az új elnök közötti másik potenciális konfliktust a klímaváltozás különböző megítélése jelentheti. Miközben Lengyelországon és Magyarországon ijesztő méretekben bagatellizálják kormányzati szinten és a propagandában a környezetvédelmi problémákat, addig az EB új elnöke ambiciózus környezetvédelmi célokat tűzött ki Európa elé.

VDL programjának fő prioritásaként a klímaváltozás elleni küzdelmet jelölte meg. Kijelentette, hogy az európai kontinens 2050-ig az első karbonsemleges hely lesz a Földön.

Az új EB-elnök programjának ez a része biztosan nem üres beszéd: Kelet és Közép-Európában egyelőre felfoghatatlan, de Európa nyugati országaiban a klímavédelem teljesen a fősodratú politika részévé vált. Ezt a fejleményt jelzi a németországi Zöld párt látványos megerősödése is.

Von der Leyen beszédében kijelentette, környezetvédelmi szempontból az egyik legnagyobb probléma az, hogy a tagállamok nem egyenlő szintről indulnak a környezetvédelem elleni küzdelemben. Bejelentette, hogy létrehoz egy közös alapot, amelyből a tagországok erejükhöz mérten vehetik ki részüket.

Jelenleg az látható, hogy Lengyelország, Csehország és Magyarország a történelem rossz oldalán áll, mert a gazdasági versenyképesség szempontjából a rövidtávú haszonszerzés káros hozzáállás a Föld jövője szempontjából. Vajon a lengyel és a magyar kormány igénybe fogja-e venni ezeket az alapokat elavult és környezetvédelmileg káros iparuk leépítése során?

Az biztos, hogy az Európai Bizottság elégedetlen a magyar klímatervvel. Gulyás Gergely kancelláriaminiszter a tegnapi Kormányinfón azt mondta, hogy  2030-ra a magyar gazdaság 90 százaléka kibocsátásmentes lesz, de a 2050-ös célokat azért nem támogatta a magyar kormány, mert a politikai stablitást veszélyeztetné, ha drágulna a rezsi.

Jogállamiság: Orbán és Kaczyński fellélegezhet?

Az új EB-elnök véleménye az egyes európai tagállamokban megfigyelhető jogállamellenes lépések irányában homályos és zavaros. VDL hiába jelezte programalkotó beszédében a jogállamiság betartását kulcsfontosságúnak, de itt megállt és nem fejtette ki, pontosan mire gondol és hogyan szeretné a renitens országokat kezelni.

A Financial Times brit napilap kiemelte, hogy az új EB-elnök felszólalásában nem említette meg a 7-es cikkely aktiválását az olyan esetekben, amikor egy tagállam megsérti a jogállamiság alapértékeit.

Amikor a képviselők a tavaly szeptemberben Magyarország ellen indított 7-es cikkely folytatásáról kérdezték, VDL nem adott egyenes választ. Ugyanakkor az előző Európa Parlament egyértelmű jelzést adott, hogy Orbán Viktor Magyarországában a demokratikus és az európai értékek rendszerszintű fenyegetésnek vannak kitéve.

Persze ha az előzetes ígéreteknek megfelelően a holland Timmermans folytathatja EB-alelnöki munkáját VDL mellett, akkor semmilyen jel nem utal egyelőre arra, hogy a Fidesz és a PiS jelenlegi jogállamisági problémái enyhülni fognak a következő öt évben.

Az EU külpolitikája

Az elmúlt években a magyar olvasó már hozzászokhatott, hogy az Orbán-kormány sokszor józan ésszel is megmagyarázhatatlan szempontok alapján szembement az Európai Unió egységes külpolitikájával. Az új EB-elnök láthatóan megunta egyes EU-tagállamok külpolitikai trollkodását, mert szeretne változtatni a külpolitikai döntéshozatali folyamaton.

Eddig az a szabály volt életben az európai államok vezetői által alkotott Európa Tanácsban, hogy csak egyhangú, konszenzusos döntéseket fogadtak el. Csakhogy ez a felállás azt is jelentette, hogy egyes államoknak lehetőségük volt az EU külpolitikai lépéseinek megvétózására is. VDL most ezt a szokást változtatná meg azzal, hogy az ET-ben a többségi elvet javasolta bevezetni külpolitikai kérdésekben.

Ezt a változtatást egyébként korábban már az előző EB-elnök, Jean-Claude Juncker is javasolta. Ugyanakkor azt is látni kell, hogy a téma nem feltétlenül kulcsfontosságú azon államok számára, akik eddig több intézkedést is elleneztek.

Quo vadis, Európa?

A fenti témaköröket illetően a kulcsfontosságú kérdés alighanem az, hogy vajon lesz-e VDL-nek politikai ereje ezekben a kérdésekben határozottan képviselni az Európai Unió értékeit?

A felvetésre alighanem csak az EP gyakorlati működése fogja megadni a választ, az európai parlament ugyanis a frakciók többségi szavazatai alapján működik. A felsorolt ügyekben – nőpolitika, környezetvédelem, jogállamiság, külpolitika – nem kötelező, hogy VDL megválasztásához hasonlóan szavazzanak az EP képviselői.

Egy dolog azonban biztosan látszik: a következő öt évben folytatódik az európai kontinens jövőbeni politikai dimenziójáról szóló konfliktus az illiberális és a mélyebb integráció-párti politikai erők között.

A visegrádi országok és Olaszország egy szabadkereskedelmi övezetnek és egyenjogú nemzetállami szövetségnek képzelik el Európát. Az új elnök többször elismételte, hogy az Európai Unió jövője egy mélyebb politikai integráció. Az egyik erre utaló jel az európai uniós minimálbér garantálása, amely elmélyíthetné a tagországok gazdasági együttműködését, és korlátozná az olcsó munkaerővel való visszaélést a kontinensen.

Az új EB-elnök láthatóbb Európát ígért a világpolitikában is, ami elsősorban a lengyel ultrakonzervatívok számára problémás, akik szerint a lengyel függetlenség egyetlen és hiteles biztosítéka az Amerikai Egyesült Államok (USA). A lengyel kormánypárt valójában csak akkor lenne nyugodt, ha Lengyelorszából egy hatalmas amerikai katonai bázis jönne létre, a lengyel nemzeti erők számára a közös európai biztonságpolitika vörös posztót jelent.

Az európai polgároknak el kell dönteni, mit szeretnének: választói akaratuk demokratikus formában tükröződjön az EU vezetésében, vagy különböző nemzeti kormányok piszkos politikai alkuinak eredményeként válasszon Európa új politikai vezetőket. Az Európai Bizottságot meg kell védeni, mert egy olyan fontos intézményről van szó, amely nem lehet Jaroslaw Kaczynski és Orbán Viktor politikai túsza.

Minden rossz hír ellenére a jó hír az, hogy az Európai Unió működőképes maradt. Az ellenérdekelt felek képesek voltak kompromisszumos megoldást találni. Ennek pedig azért van jelentősége, mert minden ellenkező törekvéssel szemben az európai parlament nem a nemzeti parlamentek logikája alapján működik. Ráadásul minden egyes meghozott döntés az európai intézményrendszer motorját hajtja a jövőben is.

A vezető képen a 2019 novemberétől hivatalába lépő Ursula von der Leyen új európai bizottsági elnököt látják családja körében 2003-ban. Fotó: EPA, The Times.

Bőtös Botond

Előfizetőket keresünk – támogasd az Átlátszót

Az Átlátszó nonprofit szervezet, nem fogadunk el pénzt politikai pártoktól vagy az államtól. Rád viszont nagyon számítunk!

Támogatom