Kedden, április 9-én választásokat tartanak Izraelben. A nagy kérdés, véget érhet-e a jobboldali Likud és vezetője, Benjamin Netanjahu több, mint évtizedes uralma, vagy minden hömpölyög tovább a bejáratott mederben; korruptan, illiberálisan, a rasszizmustól sem idegenkedve? Hagyományosan a jobbos Likud ellenfele a baloldali Munkáspárt volt Izraelben, az állam életében sokáig megingathatatlanul vezető szerepben, viszont már elég régen nem látszik nagy esélye a jó eredményre. Aki most megszoríthatja Bibit, az Benny Gantz és Yair Lapid centrista pártszövetsége, a Kék-Fehér.

Ha a mai izraeli belpolitikához szeretnénk, hogy legyen lövésünk, akkor az a legjobb, ha visszamegyünk 1995 novemberéig. Nem mintha mindenhez negyedszázados nekifutás kellene, de ez a dátum a hagyományos izraeli politikai folyamatok megszakadásának dátuma. 1995 október 5-én  egy izraeli szélsőjobbos merénylő, bizonyos Yigal Amir nyilvános rendezvényen a Cion téren megölte az akkori miniszterelnököt, Jichak Rabint. Rabin nagy formátumú államférfi volt, nem akármilyen utat járt be; katonai vezetőből lett ő is a kétállami megoldás híve.

Megható, érthető, a mai magyarországi viszonyok felől is értelmezhető nyílt levelet olvastam a magyar nyelvű Izraelinfón a minap. Roni negyvenes átlagizraeli, volt katona harcoló egységnél, vannak gyerekei, látott már karón varjút, szombatonként kosarazni jár a haverokkal (és felveszi a telefont), valamint teli van a töke. Ő is Rabin megölésével kezdi:

„Mellette laktam. Az utcán Izrael miniszterelnökének poszterét osztogatták SS egyenruhában, és azt kiabálták: “Rabin áruló”, “Halál Rabinra”. Több ezer ember. Férfiak, nők és gyermekek. (…) 25 év alatt Izrael példás társadalomból, egymás kölcsönös segítéséből egy egoista társadalommá lett a polgárháború szélén.”

Roni, az otthon maradt átlagizraeli az elmúlt negyedszázadért Netanjahut teszi felelőssé. „[Az ország] szégyell téged. Szorongás, feszültség van bennem, hogy újra jössz. Hogy tovább fogsz uszítani.” Roni szavazásra bíztat, menjen el mindenki, mert az a legfontosabb ahhoz, hogy Bibi [Netanjahu beceneve] elmenjen.

A legfontosabb először is, hogy elmenj ” Izraelinfo

Ronny Edry Pushpin Facebook bejegyzése Szia Bibi, A nevem Roni, izraeli állampolgár vagyok, harci egységnél katonai szolgálat, munka, adók, busz, gyermek hegyek, rakéták – lépcsőház, kosárlabda szombaton a srácokkal. A szokásos. Te nem ismersz engem. De én ismerlek. Évek óta. Minden grimaszodat, kézmozdulatodat, az összes mondatodat. Kívülről tudom. Megpróbálok kiszállni ebből.

Bibi Netanjahu bátyja, Yoni nemzeti hős volt, az 1976-ban a palesztin és nyugatnémet terroristák által eltérített Air France gép utasainak ugandai kiszabadításának parancsnoka és egyetlen izraeli halálos áldozata. Bibi saját szempontjából jól sáfárkodott a fivéri örökséggel: szinte abszolút hatalmat épített ki, már amennyiben beszélhetünk ilyesmiről izraeli relációban, szinte felfoghatatlan mennyiségű és minőségű pártokkal, vitatott közpolitikai kérdések igen tágra nyílt ollójával, folyamatos (és igazi) harci lázban.

Április 5-én, pénteken jelenhetett meg törvény szerint az utolsó közvélemény-kutatási eredmény: a pollsterek 80%-ra veszik Netanjahu és kolaíciója győzelmét, 20%-ot adnak az ellenzék jelenlegi vezérerejének, a Kékfehéreknek.

Shiri Zsuzsa újságíró mondja Jeruzsálemből: „Bibi okos. Akkor irat ki választást, mikor már megvan a koalíciója”.

Bibi koalíciója pedig széles, beletartozik Naftali Bennett oktatási-, és Ayelet Shaked igazságügy-miniszter Új Jobboldal pártja; szinte pikáns, ahogy választási reklámjában Shaked miniszterasszony egy Izraelben depláne jólhangzó Fascism márkanevű testillatosítót reklámozna, mint Rogánné az alakformáló tréningruhát a metróban. Netanjahut a teljes jobboldal támogatja, bár Avigdor Lieberman orosz pártja jóeséllyel kiesik a Knesszetből, de a kahanisták és az Otzma Yehudit, a telepesek szervezetei mindenképpen mellette állnak.

Ki volt Meir Kahane rabbi, és mit jelent öröksége a mai izraeli politikára nézve?

Izraelben április 9-én általános választásokat tartanak. A helyzet kaotikus, a nehéz helyzetben lévő Benjamin Netanjahu vezette Likud szövetségkötést fontolgat a hatalmát fenyegető centrista blokk ellenében az Otzma Yehudittal.

Az izraeli közvélemény-kutatók utolsó felmérései szerint a Kékfehér ellenzéki centrista párt támogatottsága a legnagyobb az április 9-i előrehozott választások közeledtével, de a jobboldali blokk megelőzi az ellenzéket.

Benny Gantz a Kfar Ahim mosávban született 1959-ben az ország déli részén. Amennyiben tartja magát az ember Zsolt Béla zsurnalisztikai aranyszabályához 1936-ból (Ars Scribendi. In: Szép Szó) – „lehetőleg illessz be minden világeseménybe, amely a közönség érdeklődését leköti, valamilyen magyar motívumot. Jó ötlet német Nobel-díjasokról, amerikai olimpiai világbajnokokról, királyi metresszekről kimutatni, hogy magyar származásúak. Kitűnő, első oldalra való koradélutáni cím: Budapesti viceházmester volt 1921-ig a bosznabródi hétszeres kéjgyilkos” –, akkor tudnunk kell, hogy a Kék-fehér ellenzéki koalíció magyar gyökerű, ahogy a Kfar Ahim mosáv is, amennyiben Benny Ganz apja a festői szépségű erdélyi Szovátára valósi, a kedves mama pedig a festői szépségű Békés megyei Mezőkovácsházára.

Gantz 1991-ben annak a kommandónak volt parancsnoka, amely a Salamon-hadművelet keretében 14,000 etióp zsidót menekített ki 36 óra alatt a kelet-afrikai országból, később a hadsereg vezérkari főnöke lett. Előtte Libanonban volt aktív, utána a második intifáda idején. Büszke cionista, de nem tudja mit kéne kezdeni a ciszjordániai telepekkel.

Békepárti, de kritikus a palesztin vezetőségekkel szemben, középosztálybarát, de nincs részletes gazdasági programja. Azt mondja, Izrael soha nem vonulhat ki a startégiai Golan-fennsíkról – ahonnan egész Észak-Izrael belőhető –, a két állami megoldásnak nem tagadója, de nem is kinyilvánított híve. „Az egység.” Ebben hisz. „Ez a zsidó nemzet titkos fegyvere. És mondhatom Önöknek, hogy a Siratófal elég hosszú ahhoz, hogy mindenki elférjen. Mindenki!”

Izrael és a diaszpóra viszonya ma ambivalens, a különösen fontos amerikai zsidóság demokrata többsége régen elfordult a Netanjahu vezette jobboldaltól, ma Izrael Állam amerikai támogatói bázisa sokkal inkább az evangelista-karizmatikus keresztény déli és középnyugati tömegekből jön, mint az amerikai zsidóságból.

Yair Lapid apukája pedig híres ember volt, Tommy Lapid Újvidékről, volt igazságügy-miniszter, évtizedeken át az izraeli közélet fontos szereplője. Nagymamáját, Lampel Hermione-t magyar-német kollaboráció segítette a Bácskából Auschwitzba, gázkamrába.

Ateista üzenet a síron túlról: odaát nincsen semmi – Tomi Lapid élete

Izraelről a leggyakrabban bevillanó sztereotip képek: szakállas ortodox zsidók a Siratófalnál, illetve, hogy szombaton megáll az élet a teljes országban. Bigott telepesek, mint az izraeli-palesztin rendezés egyik legfőbb gátja. Al-Aksza-mecset, a Születés Temploma, a kis Jézus. Egymással véres csatát folytató, egymást kizáró hitek gyülekezőhelye. Tomi Lapid pályafutása élő cáfolata a fenti kliséhalmaznak.

Yair Lapid újságíróként, tévészemélyiségként van jelen hosszú ideje folyamatosan az izraeli közéletben. A Kék-fehér momentán 4-5 mandátumos előnnyel bír a Likudhoz képest, helyzetüknél fogva képesek lehetnek baloldali, és vallásos, jobboldali pártok bevonásával nagykoalíciót csinálni.

Kampánya során Netanjahu gyönge baloldaliként próbálta meghatározni a Kék-fehér pártot, megnehezíti ugyanakkor érvelését, hogy három volt vezérkari főnök van a párt vezetésében, egyikük korábban védelmi miniszter is volt.

Netanjahu számára a választási győzelem sorskérdés: ellene és felesége ellen több korrupciós ügyben vádemelési stádiumban tart az ügyészség, az egyik ilyen súlyú ügy a Németországtól vásárolt tengeralattjárók ügye. Ha Benjámin Netanjahu kapja meg a felkérést, ő várhatóan ismét szűk jobboldali-vallásos koalíciót hoz létre, miután a korrupciós vádak miatt a baloldali és centrista pártok vezetői elzárkóztak attól, hogy részt vegyenek egy irányításával alakított kabinetben.

Petah Tikván minden szombat este Netanjahu ellen tüntetnek

Több mint 40 hete tart az a tüntetéssorozat, amelyen az izraeli kormányfő korrupciós ügyeinek kivizsgálását sürgeti szombat esténként a Tel-Aviv melletti Petah Tikva nevű városban, a Netanjahu gyanús ügyeiben illetékes izraeli államügyész lakásának közelében összegyűlő 2-3 ezer fős tömeg.

A jobbos orosz bevándorlók élén vitézkedő kisinyovi születésű Avigdor Lieberman önnön dugájába látszik dőlni éppen: Yisrael Beitenu nevű pártja jóeséllyel kiesik, mert az előző választási ciklusban Lieberman javaslatára, a kis arab pártok elleni lépésként 3,25 százalékra emelték fel a választási küszöböt, amit az előrejelzések szerint nem sikerül megugrania.

Nagyban bizonytalanná teszi az előrejelzéseket az is, hogy több parlamenti párt – köztük Avigdor Liberman Izrael a hazánk nevű pártja, Arie Deri belügyminiszter keleti vallásosokat tömörítő Sasz nevű pártja, Moshe Kahlon pénzügyminiszter Mindannyian (Kulanu) nevű centrista pártja, egy arab párt, valamint a baloldali liberális Merec párt is – az előrejelzések szerint kieshet a törvényhozásból. Tzipi Livni, volt külügyminiszter, a Kadima párt vezetője bejelentette, hogy kiszáll a politikából.

Végül térjünk vissza a poszt elején megszólaló Ronihoz, a harcoló alakulatnál szolgálatott teljesített volt katonához, negyvenes izraelihez, gyermekek apjához, aki szombaton kosarazik és felveszi a telefont. Vádirata az illiberális, szándékai szerint „örökminiszterelnök” Netanjahu ellen igy folytatódik:

„És még nem szóltunk Kahanáról. Nem említettük a vádiratokat. Nem emlékeztettünk a tengeralattjárókra. Erősebbek vagyunk, mint gondolod. És sokkal okosabbak vagyunk. Gyere, Bibi, gyere, meséld nekünk, hogy ez boszorkányüldözés, hogy kegyetlenül véredet ontják. Gyere, Bibi, gyere, húzd elő a teljes arzenált. Készen állunk.”

Hogyan számolt le Orbán Viktor izraeli eszmetársa, Benjamin Netanyahu az ottani civil szervezetekkel?

Izraeli mintára takarítaná el a civileket a kormány, írtuk.

Netanjahu választási Mikulása egyébként Trump elnök: a kampány itenzív szakaszában jelentette be, hogy az USA elismeri a Golan-fennsík izraeli annexióját. A zsidó állam megalakulása óta (1948) nem volt az izraeli, jelenleg igencsak jobboldali, kormánypolitikának olyan lelkes támogatója a Fehér Házban, mint Donald Trump. Nevét már életében egy villamosmegálló őrzi Jeruzsálemben.