Néhány napja ezen a blogon is közreadtunk egy csokorral a Breaking the Silence (Megtörni a csendet) nevű izraeli egyesületnek nyilatkozó izraeli katonák visszaemlékezéseiből, amelyek május eleje óta bejárták a világsajtót. Ezúttal az egyesület egyik alapítójának a Le Monde-ban tegnap megjelent tribünjét közöljük, amely rávilágít, milyen logikába illeszkedhet a tavaly július 8. és augusztus 26. között lezajlott Erős szikla hadművelet, amely mintegy 2100 palesztin, illetve 66 izraeli katona halálával végződött.
Jehuda Saúl katonai szolgálata 11 éve ért véget, ezután alapította néhány barátjával a Breaking the Silence egyesületet, amely több mint 1000 veterán tagjával többek között a palesztin területek felett gyakorolt izraeli kontroll felszámolásáért küzd. Állítása szerint azóta katonák százaival beszélgetett arról, hogy telt katonai szolgálatuk az elfoglalt területeken, de a tavaly nyári „Protectiv edge” (magyarul „Védelmi él” és „Erős szikla” névre is fordított) hadművelet előtt „sosem tapasztalta, hogy a szabályok olyan megengedőek lettek volna, mint ahogy azt most katonák és tisztek tucatjai leírják”. A május 4-én közzétett összefoglaló adatai anonimizáltak, és az összes hadititoknak minősülő információt törölték belőlük; a katonák különböző alakulatoknál szolgálnak, és negyedük tiszt, így az egyesület álláspontja szerint jól érzékeltethetik a szerintük rendszerszintű politikát, amelyet a vezérkar alkalmazott.
A Le Monde-ban megjelent szöveget Jehuda Saúl azzal indítja, hogy ezek az Erős Szikláról szóló visszaemlékezések csak a történet egyik részét világítják meg.
„A tavaly nyári hadművelet az utolsó epizódja, azon akciók sorozatának, amelyet az Izraeli Védelmi Erők (Israel Defense Forces, IDF) bizonyos rendszerességgel indítottak az utóbbi években (2008: Meleg tél; 2009: Öntött ólom; 2012: Felhőoszlop; 2014: Erős szikla). Ahogy azt sem magyarázzák meg, miért evidens mindenki számára, hogy a következő hadművelet megindítása csak idő kérdése.
Fűnyírás
Ezek a hadműveletek egy olyan stratégiára utalnak, amelyet az IDF felső vezetői „fűnyírásnak” neveznek. A stratégia védelmezői úgy írják le, mint az izraeli államra leselkedő terrorista veszélyre adott elkerülhetetlen választ. Ugyanezek a katonai vezetők úgy mutatják be, mint egy védelmi eszközt, amely az izraeli állampolgárok biztonságát fenyegető terrorista szervezetek hatalmának megdöntésére irányul. Szerintük a fenyegetés, amellyel Izrael szembesül, állandó és sosem lehet teljesen felszámolni. Éppen ezért Izrael arra kényszerül, hogy időről-időre „megnyírbálja” a terrorista szervezetek által kialakított infrastruktúrát, és így módosítsa harci potenciáljukat. A Gáza ellen két-három évente indított hadműveletek nem afféle szeszélyek, hanem egy hideg és számító logika megnyilvánulásai.
De a legutóbbi hadművelet, akárcsak a korábbiak, nemcsak a Hamasz és más fegyveres csoportok katonai infrastruktúrájára mért csapást. Ennek a „fűnyíró” politikának a legfőbb áldozatai palesztin civilek, akiket a folyamatos harcok ellehetetlenítenek. Milyen jövője lehet egy társadalomnak, amely két hónap leforgása alatt több száz gyermekét veszti el és 18 000 otthonát rombolják le? Lehetetlen nem észrevenni, amikor az IDF katonai módszereit és azok következményeit megvizsgáljuk, hogy nem a terrorista szervezetek potenciálját rombolják porig két-három évente, hanem egy társadalom egészének képességeit arra, hogy fejlődjön, éljen és „felemelje a fejét”.
Kiváltani az üldöztetés érzését
Valójában a „fűnyírás” csak az egyik összetevője annak a mechanizmusnak, amelynek révén Izrael ellenőrzése alatt tartja a palesztin lakosságot Gázában és Ciszjordániában. Ennek a kontrollnak a megőrzése érdekében Izrael folyamatosan megpróbálja biztosítani, hogy a lakosság alávetett és törékeny állapotban legyen. Katonaként megszámlálhatatlan olyan operációban vettem részt, amelyek célja az volt, hogy a ciszjordániai palesztin civilek „meghajtsák a fejüket”. Sokan mások is ugyanezt csinálták, és ugyanezt csinálják ma is.
A palesztin városokban éjjel-nappal, bármely időpontban járőröző osztagok, a véletlenszerűen kiválasztott civilek házának átkutatása, a sűrűn lakott palesztin negyedek közepén meglepetésszerűen kialakított ellenőrző pontok, mindennek az a célja, hogy megmutassuk a palesztin lakosságnak, hogy mi izraeli katonák mindenütt ott vagyunk, állandóan, illetve egyfajta üldöztetési érzés kiváltása. Más eljárások, mint pl. a kijárási tilalom bevezetése egy faluban, vagy az odavalósi férfiak letartóztatása bizonytalan időre, lehetővé tették, hogy a lakosságban elültessük a félelmet, és ezzel is erősödjék a felettük gyakorolt kontroll.
A katonák ciszjordániai és gázai missziójának különbségei abból erednek, hogy a két területen Izrael különböző jellegű ellenőrzést gyakorol. Ciszjordánia 48 éve totális, közvetlen és mindennapos katonai ellenőrzésnek van alávetve, illetve részleges adminisztratív felügyeletnek. A gázai övezetben, bár 2005 óta nincs közvetlen katonai kontroll, Izrael rendelkezik a lakosság hétköznapjainak legalapvetőbb aspektusairól is.
Folyamatos várakozás a következő háborúra
Mi ellenőrizzük a Gázai övezet légterét és felségvizeit, akárcsak az állampolgársági nyilvántartást, az áruk és személyek mozgását. A Gázában periodikusan véghezvitt offenzívák az enklávé lakói felett gyakorolt indirekt kontroll gépezetének elemei, ez is egy további eszköz a palesztin társadalom szétzilálására.
Emlékezetünkbe kellene vésnünk, hogy amikor megvonjuk a palesztinoktól annak a lehetőségét, hogy megválasszák, hol éljenek, hogy biztonságban élhessenek, tetővel a fejük felett, akkor magunkat is megrövidítjük. Amputálunk egy darabot az értékeinkből, az emberségünkből, de a biztonságunkból is, ahogy abból a reményből is, hogy másképp éljünk, mint az újabb háborúra várva.
Ha nem teszünk azért, hogy véget vessünk ennek az örökös fűnyírásnak Ciszjordániában és Gázában, csak a halottak száma és a rombolás növekszik majd mindkét oldalon. A következő háborút csak egy olyan elszánt politikai küzdelem akadályozhatja meg, amely megszünteti ezt a felügyeletet, csak ez hozhat nyugalmat és jólétet a régió népeinek. Csak a palesztinok szabadsága garantálhatja az izraeliek szabadságát és biztonságát.”
Fordította: Dobsi Viktória
Korábbi cikkeink az izraeli – palesztin konfliktusról
Nem az apartheidre Palesztinában – ezzel a címmel írtak nyílt levelet az elmúlt időszak meghatározó európai politikusai, elsősorban volt külügyminiszterek....
Értelmetlen tűzparancsokról, egészen laza harci szabályokról, számtalan visszaélésről számolnak be azok az izraeli veteránok, akik az elfoglalt területekről térnek haza.
