Bezárás
Klímakatasztrófa

Az Európai Központi Bank túlságosan nagy mértékben támogatja a szennyező iparágakat

Bár az Európai Központi Bankot (EKB) néhány éve gyakrabban vonják kérdőre, hogyan járul hozzá az EU klímacéljaihoz, nagy előrelépés nem történt e téren. Egy tanulmány most először próbálta feltárni, hogy az elmúlt évek „pénzteremtő” tevékenysége milyen arányban támogatott zöld, illetve szennyező, fosszilis energiákra épülő vállalatokat.

Adj 1%-ot, hogy megtudd, mire megy el az adód 99 százaléka!

A klímaváltozás elleni küzdelem egyik fontos területe a bankok finanszírozási gyakorlatának megváltoztatása és annak kikényszerítése, hogy ne támogassák tovább az emberiség jövője szempontjából túlzás nélkül halálos következményekkel járó fosszilis energiahordozókra épülő iparágak működését.

A magánbankok felé gyakorolt nyomás mellett még evidensebbnek tűnik az állami bankokon számon kérni, hogyan veszik ki részüket a papíron létező klímacélok eléréséből.

Az Európai Központi Bank az utóbbi években a pénzügyi, majd gazdasági és euróválság hatásainak ellensúlyozására, az ún. mennyiségi könnyítés vagy lazítás (quantitative easing, QE) program keretében gigantikus mennyiségű pénzt fektetett be az eurózónában.

Ahogy az Index tavaly nyári cikke is megállapította, a 2015-ben indult program „mintegy 2500 milliárd eurót (800 ezer milliárd forintot, a magyar költségvetés kb. negyvenszeresét) öntött az eurózónás pénzpiacokra. … A pozitív hatásokból pedig még ide, az európai uniós végekre is elég sok lecsorgott. Egyfelől részben közvetlenül, részben a Magyar Nemzeti Bank EKB-t követő monetáris politikáján keresztül a magyar társadalom egy része elég jól profitált pénzügyileg. Másfelől az QE által (is) segített nyugat-európai konjunktúra húzta magával a magyar gazdaságot is az utóbbi években, az EU-s transzferek mellett az éledező nyugati kereslet volt a fő oka, hogy az elmúlt egy-két évben jól teljesített Magyarország.”

E hivatalosan tavaly decemberben lezárult QE-program, az értékpapírok felvásárlásával egyrészt az államok, másrészt a bankok, harmadrészt a vállalatok olcsóbb finanszírozását segítette elő. Négy alprogramja közül, a vállalati papírokra vonatkozó, 2016 júniusában indult Corporate Sector Purchase Programme (CSPP) befektetéseit vette górcső alá egy március 21-én publikált tanulmány, amely két európai civil szervezet megrendelésére készült.

A párizsi Institut Veblen egy gazdasági think tank, amely az ökológiai átmenetet célzó társadalmi innovációt és közpolitikákat igyekszik előmozdítani, a Positive Money Europe pedig egy brüsszeli székhelyű NGO, melynek az a célja, hogy a pénzügyi rendszer demokratikus, igazságos és fenntartható társadalmak építéséhez járuljon hozzá.

Az elemzés két kutató, Stefano Battiston és Irene Monasterolo munkájára épül, akik első ízben próbálták meg feltárni, hogy a teljes QE-program keretében, a 6 nemzeti központi bank közvetítésével megvásárolt vállalati papírok mögött milyen üvegházhatású gáz-kibocsátás rejlik.

Arra a következtetésre jutottak, hogy a megvásárolt tételek 63%-a olyan vállalatokat finanszírozott, amelyek a legszennyezőbb területeken működnek:  fosszilis energiahordozók kitermelésében és forgalmazásában, az autóiparban, az elektromos áramot előállító szektorokban.

Olyan cégek is hasznot húztak belőle – bár a pontos tételek nem nyilvánosak –, mint a Total olajóriás, vagy a Daimler és a BMW autógyártó cégek.

Az ökológiai átmenethez hozzájáruló zöld szektorok részvényei sokkal kisebb mértékben részesültek az EKB „pénzteremtési” erőfeszítéseiből: a zöld értékpapírok és a vasúti szállítás mindössze 7 %-ban. (Az interaktív ábrákat itt lehet nézegetni.)

A “zöld” tendencia hosszabb távon sem érvényesül: a szennyező iparágak papírjainak kifutása magas, miközben az ökológiai szempontból értékes befektetések az átlagosnál hamarabb lejárnak.

EKB vállalati befektetések karbonlábnyom

Az EKB portfóliója alapján még 10 év múlva is finanszíroz majd fosszilis iparágakat; ábra forrása: Twitter.

A 6 vizsgált nemzeti központi bank – a francia, német, belga, finn, olasz, spanyol – közül (ahogy az alábbi ábrán is látható), a két utóbbiban volt a legmagasabb a fosszilis energiahordozók aránya (40, illetve 30%), miközben a Bundesbank a járműiparban a legelkötelezettebb (35%). A francia jegybank portfóliója ugyan kiegyensúlyozottabb, de jelentős részben szerepel benne az atomipar, amely más szempontból, de szintén problematikus, jegyzik meg a tanulmány szerzői.

A tanulmányt szemléző Le Monde szerint az EKB a megkeresésekre mindig azt szokta válaszolni, hogy vásárlásai „semlegesek”, azaz a piaci viszonyok határozzák meg őket. E területen jelenleg nincs választása, ha ugyanis valamelyik szektort előnyben részesítené, akkor azzal felülírná a kormányok kompetenciája alá tartozó ipari politikákat.

Ez a szabály azonban nincs kőbe vésve, ahogy a válság idején sokan felvetették, hogy az EKB célkitűzései közé kellene emelni, az árstabilitás mellett pl. a munkanélküliség visszaszorítását is, az is lehetséges, hogy egy klímacéllal egészüljön ki a missziója. A bank direktóriumának egyik tagja januárban arra is emlékeztetett a francia közrádióban, hogy az utóbbi hónapokban az EKB az államok és közintézmények zöld papírjaiból is vásárolt.

Bár a mennyiségi lazítás programja 2018 decemberében hivatalosan lezárult, de az EKB továbbra is folytatja a lejáró értékpapírok megújítását.

Ezt pedig a 2 civil szervezet szerint megtehetné úgy is, hogy közben csökkenti a szennyező iparágak és növeli a zöld szektor vagy pl. a közösségi közlekedés részesedését, akár az idei évtől, bejelentve, hogy 2030-ra kivonul a klímát leginkább veszélyeztető területek finanszírozásából.

Akárcsak azt, hogy 2020-tól szisztematikusan tekintetbe vegye az értékpapírok elemzésénél azok karbonlábnyomát, illetve csak olyan hitelminősítő intézetekkel dolgozzon együtt, a szelekcióját megalapozandó, amelyek szintén beépítik az üvegházhatású gázok kibocsátására vonatkozó elemzéseket.

Erre az időpontra az európai pénzpiaci felügyelet is rendelkezhetne olyan, saját szakértő gárdával, akik ezeket az adatokat ellenőrizni tudják. A jövőben szükség lenne egy európai ügynökségre, amely a pénzügyi piacok ilyen “extra” hatásaira vonatkozó adatokat gyűjti és közzéteszi, hogy szabadon kutathatóak legyenek.

Végezetül, hosszabb távon, nem csupán a karbonlábnyom, hanem a befektetések általánosabb, ökológiai és társadalmi hatásainak mérésére is szükség lenne: hogy a monetáris politika valóban fenntartható beruházásokat támogasson regionális és helyi szinteken is, ahelyett, hogy a közös jövőnket veszélyeztető gazdasági és termelő tevékenységet finanszíroz.

Dobsi Viktória

Kiemelt kép: Tüntetés Frankfurtban 2013. május 31-én az eurózóna megszorító politikái ellen, az Európai Központi Bank 15. szülinapján. Fotó: Serge Houssard, Facebook.

Előfizetőket keresünk – támogasd az Átlátszót

Az Átlátszó nonprofit szervezet, nem fogadunk el pénzt politikai pártoktól vagy az államtól. Rád viszont nagyon számítunk!

Támogatom