Izraeli mintára takarítaná el a civileket a kormány, írtuk. A folytatásban azt mutatjuk be, hogyan visel Benjamin Netanyahu, Izrael miniszterelnöke kétfrontos háborút a szabad társadalom ellen: egyfelől bátorítja a jobboldali kormányzattal összejátszó és általuk irányított álszervezeteket, hogy támadják az emberjogi és civil csoportokat, másrészt a kormány hatalmi pozícióját kihasználva próbálják elnyomni a legitim politikai vagy társadalmi aktivitást.
Hirdetés
Ismerkedjünk meg Gerald Steinberggel, akinek önéletrajzából kiderült, hogy a 2000-es évek elején tanácsadóként dolgozott az izraeli Kormányhivatalban, és tagja volt a Netanyahu-kormány Miniszterelnöki Hivatalának is. Munkahelyének weboldalán közzétett héber nyelvű önéletrajzából az is kiderült, hogy Steinberg dolgozott az izraeli Külügyminisztériumnak is mint tanácsadó, igaz, az angol nyelvű változatból ez az információ már hiányzik. Az önéletrajz 2006-ban elvégzett frissítése után azt is megtudhattuk, hogy Steinberg a Miniszterelnöki Hivatal részeként működő Nemzetbiztonsági Tanácsban is munkát vállalt. Mint tanácsadó.
De ki ez a Steinberg?
Gerald Steinberg az NGO Monitor nevű szervezet alapítója, vezetője. A napjainkban meglehetősen ellentmondásos hírű, jeruzsálemi civil szervezet 2001-ben alakult és 2007-ben vált önálló, pénzügyileg is független intézménnyé. A szervezet alapító okirata szerint az intézmény célja, hogy az arab-izraeli konfliktus keretén belül vitákat kezdeményezzen a különböző civil szervezetek tevékenységéről.
Az intézményt több akadémikus, diplomata és újságíró is kritizálta elfogult tevékenysége miatt, más újságírók viszont elégedettek az NGO Monitor teljesítményével, mert fellép az általuk „Izrael-ellenes csoportoknak” nevezett szervezetek ellen.
Láthatjuk: Steinberg, az NGO Monitor megalapítása után, évekkel később, az izraeli Miniszterelnöki Hivatal munkatársa volt. De mindez miért olyan fontos most?Hogy ezt megértsük, először is azt kell megvizsgálni, mi volt a fenti többszörös tanácsadó feladata. Erről szól ez a cikk.
A tanácsadó feladatkörének ismeretéhez szükséges, hogy pontosan értsük a civil szervezet fogalmát vagy ahogy az angol elnevezés rövidítéséből ismerik az NGO-kat, azaz a nem kormányzati (felügyeletű) szervezeteket (non-governmental organization). E csoportokat, munkájuktól függően, nevezik még civil-, vagy emberjogi szervezeteknek is. Feladatuk speciális: azt a munkát végzik el, amelyet a mindenkori kormányzat nem tud elvégezni, már csak abból az okból sem, hogy ezek a szervezetek a mindenkori kormány és államhatalom által elkövetett törvénysértéseket, visszaéléseket vizsgálják, jogsegélyszolgálatot végeznek.
Netanyahu döntött: el kell kussoltatni a civileket. Miért?
Izraelben, a második Netanyahu (jobboldali) kormány felállása után az izraeli jobboldal háborút hirdetett meg az emberjogi szervezetek és civil egyesületekkel szemben. A leggyakoribb vád az volt ellenük, hogy túl sok információt tesznek közzé a nyilvánosság számára a kormány terveiről és működéséről, legyen az a megszállt területekről érkező hírek alapján a Netanyahu-kormány apartheid-rendszerét bírálata, vagy éppen az, hogy szerintük a jobboldali kormány igazságtalanul osztja újra a javakat a társadalom nagyobb részét kitevő alacsonyabb társadalmi rétegek, csoportok rovására.
Az izraeli parlamentben egész sor törvényt készítettek elő már Netanyahu második ciklusának végére (2013), amelyek csak egy célt szolgáltak: elhallgattatni ezeket az emberjogi és civil csoportosulásokat.
Így vált az NGO Monitor által beindított kampány egyik célpontjává a több civil és emberjogi szervezet anyagi hátteréül is szolgáló, amerikai alapítású (1979), Soros György által is támogatott, Új Izrael Alap (NIF) elnevezésű non-profit szervezet.
Az izraeli miniszterelnök – aki többek között olyan kijelentéseket is tett, miszerint Izrael legfőbb ellensége a The New York Times és a Haaretz (baloldali, liberális napilapok) – azonban nem mert nyíltan szembe menni a NIF-fel. Netanyahu tudta: ha a civil és emberjogi szervezetek ellen ő vagy kormánya közvetlen politikai támadást indít, az alaposan lerombolta volna kormánya hitelességét külföldön, amelyet egy lapon emlegetnének Putyin, orosz elnök rendszerével.
Segít a szélsőjobb: közvetlen támadás helyett közvetett támadás
Ez volt Netanyahu taktikája, amely alapján megpróbálta visszaszorítani a kormánya működésére szerinte veszélyt jelentő szervezeteket. A gyakorlatban ez az attak úgy nézett ki, hogy létrehoztak számos olyan civilnek mondott szervezetet, amely bár civilnek mondta magát, de valójában a Netanyahu-kormány állt mögöttük.
Ezeket a szervezeteket Izraelben GONGO (Government-Operated Non-Governmental Organization – Kormány által működtetett nem-kormányzati szerv) elnevezéssel illetik. Ne felejtsük el: a 2001-ben alapított NGO Monitor élén pedig egy olyan ember áll, aki – legalábbis a szervezet korai éveiben – a jobboldali izraeli kormány alkalmazottja és a Miniszterelnöki Hivatal munkatársa volt.
A kormányzati finanszírozású magyarországi álcivil szervezetekről itt írtunk:
A civil szervezetek ellen indított támadás első nagyobb hullámát az egyébként héberül Herzl Tivadar szavaira utaló „Im Tirtzu” elnevezésű, protofasiszta GONGO szervezet által kiadott jelentés váltotta ki, amely élesen támadta az ENSZ által kiadott Goldstone-jelentést, azt állítva, hogy az anyagot a Soros György által támogatott Izrael-ellenes emberjogi aktivisták és civil csoportok munkatársainak jelentései alapján állították össze.
Ma már tudjuk: Az „Im Tirtzu” szélsőjobboldali, cionista szervezet több ponton is kötődött Netanyahuhoz. Yoav Horowitz, a csoport egykori vezetője – aki ma már a Netanyahu legközvetlenebb munkatársai közé tartozik – 2008-ban egykori szervezetének 74800 sékelt (cca. 5,6 millió forint) utalt át egykori szervezete számára. Az „Im Tirtzu” alapítója, Ronen Shoval irodavezetői állást kapott a jobboldali kormány Miniszterelnöki Hivatalában. Izraelben tudják: az „Im Tirtzu” a második libanoni háború után jött létrejött paramilitáris szervezet jogutódja, amelyet 2006-ban, titokban, Netanyahu alakított újra, amikor ellenzékben volt.
Az ENSZ tényfeltáró bizottsága 2009 áprilisában járt a gázai konfliktus övezetében. A Goldstone-csoportként is elhíresült, független nemzetközi tényfeltáró küldöttséget még az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa állította fel, és azzal a feladattal bízta meg, hogy vizsgálja meg, hogy a gázai övezetben tevékenykedő izraeli katonák megsértették-e a palesztin területeken a nemzetközi humanitárius jogokat és az emberi jogokat.
A csoport élére Richard Goldstone dél-afrikai jogászt nevezték ki, ő korábban a jugoszláviai és ruandai háborús bűncselekmények kapcsán is tevékenykedett, mint az ENSZ Nemzetközi Törvényszékének főügyésze.
A jelentés háborús bűnök és emberiesség elleni bűncselekmények elkövetésével vádolta meg az izraeli katonaságot és a palesztin fegyvereseket is. A jelentésben javaslatot tettek, hogy mindkét oldal vizsgálja meg saját felelőseit, és állítsák őket Nemzetközi Büntetőbíróság elé. Ez nem történt meg, mivel a jobboldali Netanyahu-kormány elutasította a jelentést, amely szerintük tele volt hibával, és a riportot kormánya elleni politikai támadásnak tekintette, amelyet az állítólag Soros által támogatott szervezetek folytattak le.
Tudunk egy harmadik GONGO szervezetről is, amely szintén NGO-nak mutatja magát, miközben a Netanyahu-kormány kiszolgálója: Shurat HaDin – Israel Law Center. Ez a szervezet elsősorban az izraeli területeken kívüli diaszpórákban fejti ki tevékenységét, fellép az Izraellel szembeni bojkottok vagy szankciók ellen. WikiLeaks forrásokból tudhatjuk, hogy a Shurat HaDin „NGO”-szervezetet egyenesen az izraeli titkosszolgálat és a kormány irányítja. Ne lepődjünk meg azon sem, mondjuk a szélsőjobb osztrák Szabadságpárt elnevezés után, hogy a Shurat HaDin magát „zsidó emberjogi szervezetként” definiálja.
És ha mindez nem volt elég, hogy belásd, a GONGO szervezetek és a Netanyahu-kormány összejátszanak, idézzük most a cikkünk elején bemutatott Steinberg tanácsadónak a Knesszet Bevándorlási Bizottságában tett vallomását, amely már-már a dicsekvés kategóriájába tartozik:
„A kormányzati minisztériumoknak jó néhány évébe telt, amíg megértették, ez egy egzisztenciális háború Izrael állam ellen. Egy olyan delegitimizációs folyamatról van szó, amelyet a morál nyelvén folytatnak, háborús bűnöket emlegetnek, apartheidet vagy mindezt egyszerre. Ez a felismerés, mint egy háborúban, ellencsapást igényel, és sajnálatos módon, ezt még mindig nem értették meg sok helyen embereink. (…) Több évbe telt, amíg felfogtuk, itt egy teljes iparággal állunk szemben, ezért ellentámadást kell indítanunk. Úgy vélem, ez az ellentámadás a kormány szempontjából nem ideális, és a Külügyminisztérium, a Miniszterelnöki Hivatal és a Zsidó Ügynökség legnagyobb tisztelete mellett, szükség van a civil társadalom bevonására is. Civil szervezetek a civil szervezetek ellen. És itt látok lehetőséget az együttműködésre is, információcserére és közös stratégia kiépítésére a kormányzati és nem-kormányzati szervek között, de azt várni, hogy ezt egyedül a kormányzat oldja meg, szerintem nem reális célkitűzés.”
Kétfrontos támadás a civil szervezetek ellen
Ez Netanyahu háborújának első frontja a civil szervezetek ellen, amely harmadik kormányzati ciklusa idejében teljesen kiépült: párhuzamos „civil”, GONGO szervezetek létrehozása, amelyek szépen hangzó nevekkel, de teljesen más megközelítésben szennyezik a közbeszédet olyan módon, ahogyan azt a hivatalos állami nyilatkozatok szintjén soha nem lehetett volna elérni.
Netanyahu a civilek elleni második frontot a kormányzati intézményeken keresztül nyitotta meg. Az izraeli adóhatóság 2014-ben a klasszikus NGO-k adómentességének visszavonását próbálta elérni. Hihetetlen, de igaz: az NGO Monitor régi javaslatát valósították meg ezzel.
Érdekesség: az adóhatóság politikai célokra történő felhasználása Richard Nixon egykori amerikai elnök által alkalmazott, jól ismert eszköz volt politikai ellenfelei lejáratására. Az pedig akár véletlen egybeesés is lehet, hogy Benjamin Netanjahu annak az Arthur J. Finkelstein konzervatív amerikai kampánygurunak tanácsaira támaszkodik évek óta, aki még Nixon mellett tanulta a szakmát.
Adóhatóság mint politikai fegyver
Netanyahu negyedik kormánya alatt újabb áttörés történt a civil szervezetek elleni harcban. 2016. július 11-én, 57 igen és 48 nem szavazattal fogadta el a Kneszet azt a nagy port kavart törvényt, amely arra kötelezi azokat a civil szervezeteket, amelyek bevételeik több mint felét külföldi államoktól kapják, hogy ezt hozzák nyilvánosságra, és minden publikációjukban, illetve az interneten is jelezzék. Ellenkező esetben 29 000 sékel (2 millió forint feletti) bírság sújtja őket.
Bár a szöveg nem utal konkrétan a szervezetek profiljára, a megfigyelők szerint egyértelműen azokra a civilekre van kihegyezve, akik a palesztinok jogaiért, az arabok és zsidók közti egyenlőségért dolgoznak, vagy épp az izraeli hadsereg Ciszjordániában vagy a különféle háborús intervenciók során elkövetett jogsértéseit igyekeznek feltárni. Ugyan a kormány hivatalos álláspontja szerint a cél az átláthatóság volt, ennek két körülmény is ellentmond.
1. A törvény nem foglalkozik azokkal a GONGO civil szervezetekkel, amelyek ugyan külföldről, de alapítványoktól vagy magánszemélyektől nyerik forrásaikat. Ilyenek jellemzően a szélsőjobboldali csoportok és a telepesek szervezetei, amelyek pl. a ciszjordániai telepek terjesztését, vagy a zsidó hívőknek a Templom-hegyre történő szabad belépését szorgalmazzák. Az ő bevételi forrásaik ugyan nagyrészt az Egyesült Államokból származnak, de esetükben a transzparencia nem tűnik oly fontosnak.
2. A másik a törvényjavaslat vitáját megelőző, hónapokig tartó kampány a szóban forgó civilek ellen, és a vita során használt érvek jellege. Ezek ugyanis egyértelműen az érintett NGO-k megbélyegzését célozzák. A normaszöveg preambuluma afféle beépített ügynökökként, ötödik hadoszlopként utal rájuk: „ A törvény célja, hogy azt a jelenséget kezelje, amikor az NGO-k külföldi államok érdekeit képviselik, olyan helyi szervezetek álcája alatt, amelyek az izraeli közérdekért munkálkodnak.”
Totális háború, szélsőjobbos kottából
A törvény kezdeményezője, az igazságügyi miniszter szerint is elsősorban „baloldali” szervezetek ihlették az új szabályozást. A 27 érintett NGO közül a leghíresebbek a hadsereg veteránjaiból álló Breaking the silence (akikről itt és itt írtunk korábban), a B’Tselem vagy a Peace now. Támogatásaik jelentős része az európai államoktól származik. Az USA, az Európai Unió és az ENSZ főtitkára is aggodalmát fejezte ki a törvény miatt, amely sérti a szólás- és az egyesülési szabadságjogokat.
A törvényjavaslatról először februárban szavazott a Kneszet, az akkor már több hónapja tartó nyílt civilellenes kampány ellen összefogva tiltakoztak a szervezetek, akik szerint a jogvédőket már évek óta az „ellenség védelmezőiként” állítják be a kormányok, hogy csökkentsék legitimációjukat. Decemberben például a már említett Im Tirtzu szervezet gyártott egy olyan klipet, amely egy kést szorongató terrorista képei után 4 jogvédő szervezet képviselőit mutatja be a külföld ügynökeiként.
A napokban pedig egy újabb törvényjavaslat születhet, amely az iskolákból tiltaná ki a palesztin területek megszállását kritizáló szervezeteket – fókuszban a Breaking the Silence –, mert elriasztanák a fiatalokat a katonai szolgálattól.
A beruházó Bet-Kavics Kft. szeretett volna még időt nyerni a kérelem módosításához, de a madocsai önkormányzat és a Madocsáért Egyesület keresztülhúzta a számításait.
A hatályos törvények felülírása, a környezet- és műemlékvédelmi szempontok mellőzése, a helyi önrendelkezés kiiktatása jellemzi a nemzetgazdasági szempontból kiemelt beruházásokat –...
Milyen módszerekkel biztosítható a helyi érdekérvényesítés ma Magyarországon? Visszaszerezhetik-e a civil közösségek és az önkormányzatok a róluk szóló döntésekbe való...
Gárdonyban hónapok óta civil összefogásban tiltakoznak a Velencei-tó helyi partszakaszainak további beépítése ellen. A polgármester korábban azt nyilatkozta, szerinte ez...
