Bezárás
vageszblog

Thomas Melia: Trump szeret autokratákat ölelgetni, az Orbán-látogatás is illeszkedik ebbe

Orbán Viktor már 2016-ban, az amerikai kampány alatt teljes erőbedobással készült a Donald Trump elnökségére, hiszen Hillary Clinton megválasztása pusztító lehetett volna számára. Nem csoda, hogy ő volt az első európai vezető, aki üdvözölte Trump győzelmét. Ám a nagy világnézeti egytértés ellenére a fehér házi meghívás látványos késéssel futott be Orbánnak. Washingtoni veteránként még láttam Antall Józsefet hivatalos látogatáson a Fehér Házban 1990 októberében. Láttam ugyanitt Horn Gyulát, aki csuklós Ikarussal érkezett a Fehér Házba, mert akkoriban a texasi Houston ezzel az eszközzel gondolta fejleszteni tömegközlekedését. Orbán hosszú ideje első washingtoni látogatásáról az Obama-adminisztráció helyettes külügyi államtitkárát, Thomas O. Meliát kérdeztük.

Adj 1%-ot, hogy megtudd, mire megy el az adód 99 százaléka!

Tom Melia 1989 tavaszán járt először Magyarországon, mint a Demokrata Párt kutatóintézetének, az NDI-nak munkatársa. Akkor a Liberális Internacionálé Madeline Albright (később külügyminiszter a Clinton-adminisztrációban) vezette küldöttségének tagja volt. Azóta is rendszeresen jár Magyarországra. Az új politikai pártok, beleértve a Fideszt is, az NDI képzésével kezdték karrierjüket. A szervezetet akkor az egykori alelnök Walter Mondale és Madeline Albright vezette. Az Obama-kormány idején Meliának kulcsszerepe volt a magyar-amerikai kapcsolatokban, mivel az emberi jogok és a demokratikus értékek területének felügyeletével megbízott külügyi helyettes államtitkár volt. Számos küldöttséget vezetett ebben az időben Magyarországra. Jelenleg a PEN America írószövetség washingtoni igazgatója.

Átlátszó: Vajon miért váratta Trump elnök olyan hosszan Orbánt a kétoldalú találkozóval?

Tom Melia: Kétlem, hogy Trump „halogatott” volna bármit. Azt gyanítom, hogy a Külügyminisztériumban töltött rövid 15 hónapja alatt Wess Mitchell államtitkár dolgozott keményen, hogy fejlessze a kelet-közép-európai (CEE) régióval a kapcsolatot és hogy a Fehér Ház radarjára tegye. Mitchell számára ez prioritás volt, azt gondolta, hogy nyomot hagyhat a CEE régión. Ez személyes érdeklődési területe volt azóta, hogy a Center for European Policy Analysis (CEPA) munkatársa volt – mely egy nagyon kis intézet közép-európai fókusszal.

Bár a Mueller-jelentésben alig olvasni róla, a 2016-os Republikánus Konvenció idején feltehetően magyar diplomaták is közvetítettek oroszok és a Trump-kampány csapata között. Carter Page és JD Gordon többször járt Budapesten 2016 nyár végén és kora ősszel. Ez közrejátszhatott a halogatásban? Ha igen, mik lehettek a megfontolások?

Ha ez igaz is –  és emlékezzünk arra, hogy ezek vitatott kérdések –, akkor sem jelentettek volna elégséges indokot a Fehér Ház számára a látogatás halogatására.

A februári budapesti Pompeo-látogatáson Orbán bejelentette, hogy – eddigi szokásától eltérően – amerikai vadászgépeket vásárol a haderőfejlesztés keretében. Ezzel tulajdonképpen jegyet vett a Fehér Házba?

Talán. Bizonyára Pompeo mondhatta Orbánnak, hogy sokkal melegebben fogadják majd a Fehér Házban, ha Donald Trump azzal hetvenkedhet, hogy eladott valamit Magyarországnak, úgyismint vadászgépeket.

Trump híres arról, hogy bírja azokat az embereket, akik vesznek valamit tőle. Ő nagyon rövid távú és a tranzakcionális külpolitika híve.

Ismeri-e a magyar politikatörténetből a “hintapolitika” kifejezést? Magyarország 1942-44 közötti miniszterelnöke, Kállay Miklós után nevezték el (lásd még: “Kállay kettős”) aki fojtogatónak érezte a náci német szövetséget, a nagy magyar katonai veszteségeket a keleti fronton (Don-kanyar), és tapogatózó tárgyalásokba kezdett az angolszász szövetségesekkel Kairóban és Isztambulban. A titkosnak gondolt tárgyalások nem maradtak észrevétlen a német hírszerzés előtt, előmozdították Magyarország német megszállását 1944. márciusában, az ismert következményekkel (magyarországi Holocaust, az ország és főleg Budapest elpusztítása a háromhónapos ostromban, 45 éves orosz megszállás). Lát-e hasonlóságot Kállay és Orbán politikája között, ahogy az utóbbi az Egyesült Államok-Oroszország-Kína háromszögében triblizik, s miközben befolyásos európai szerepről álmodik, egyre inkább kiszorulni látszik az európai mainstreamből?

Nincsenek olyan mélyreható ismereteim a magyar történelemből, mint önnek. De természetesen egyetértek azzal, hogy Orbán távolságot tart a Nyugattól és az asztal alatt combozik Kínával és főként Oroszországgal, és olyan helyek kormányzatát és gazdaságpolitikáját kedveli, mint például Kazahsztán.

Más kontextusban hangsúlyoztam már, hogy Magyarország lett a NATO leggyengébb láncszeme, fokozatosan egyre megbízhatatlanabb, sőt, szavahihetetlenebb partner. Nézze csak meg az orosz fegyverkereskedők ügyét!

Hogyan értékeli, hogy az amerikai külügyminisztériumban a Közép-Kelet-Európa térségét Philip Reeker veszi át Wess Mitchelltől?

Phil Reeker egy magasan jegyzett karrierdiplomata, aki sok tapasztalattal rendelkezik Magyarországról és más országokról a régióban. Erőskezű lesz és széleskörűen veszi majd figyelembe az amerikai érdekeket.

Gondolja, hogy a CEU ügye előkerült hétfőn, ismerve a széleskörű egyet nem értést Trump elnök és Soros György között?

Nagyon meg lennék lepődve.

Gondolja, hogy Trump elnök az Európai Unió vezetőinek is üzenni akart a látogatással, hogy ő a nemzetállamok Európáját preferálja az Európai Egyesült Államok helyett?

Trump nagyon sok európai vezetővel találkozik. Nem értékelném túl ennek a kézfogásnak a jelentőségét.

Van-e annak üzenete, hogy míg Trump elnök a Fehér Házban fogadja Orbánt, addig a külügyminisztérium vendége aznap Márki-Zay Péter és Kész Zoltán ellenzéki politikusok?

Ellenzéki vezetők általában nem találkoznak az amerikai elnökkel, de gyakran hívják meg őket a külügyminisztériumba vagy a törvényhozásba, esetleg a kutatóintézetekbe. Ugyanakkor szokatlan, hogy egyidejű, párhuzamos találkozók legyenek. Azt hiszem, ez azon külügyminisztériumi alkalmazottak csalódottságát tükrözi, akik tudják, hogy mi történik Magyarországon és törődnek vele és elcsüggeszti őket, hogy az elnök keblére öleli Orbánt. Az is elkeseríti őket, hogy a látogatást úgy fogják értékelni Magyarországon, mint annak a jelét, hogy mi nem törődünk a továbbiakban a szélesen vett magyar társadalommal. Tehát ez egy segítőkész javítás, a jó szándék jele.

Van hatása a Szenátus Külügyi Bizottsági elnökének, illetve kollégái által írt levélnek, amit a Trump-Orbán-találkozó hírére írtak?

A levél fontos, mert mindkét pártból vezető szenátorok írták alá, és mert a szöveg pedig megállapítja, hogy a demokrácia károkat szenvedett Magyarországon, illetve hogy az Orbán-kormány megbízhatatlan biztonságpolitikai kérdésekben.

Ne feledjük, ezek a szenátorok még akkor is hivatalban lesznek, mikor Donald Trumpot már rég elfelejtettük.

April Foley volt budapesti nagykövet a jobboldali The Washington Times-ban arról írt, hogy „az Obama-érában a kelet-közép-európai országok joggal érezhették elhanyagoltnak magukat, míg a kormányzat törekvései, hogy újrarendezzék Oroszországgal a kapcsolatokat, felülírta Amerika régi barátságát a régióval, Európa szélével. Amerika beavatkozása akkor a magyar belügyekbe kötelezettségvállalás nélkül mély sebet ejtett a kétoldalú kapcsolatokon.” Mit szól ehhez?

Nem tűnik úgy, mintha Foley nagykövet asszony túl közelről figyelte volna a magyar-amerikai kapcsolatokat az Obama-kormány évei alatt, hiszen akkor komoly kétoldalú megállapodások voltak kereskedelmi, jogbetartatási és politikai kérdésekben. Hillary Clinton külügyminiszter Budapestre látogatott. Az egyetlen dolog, amit visszafogtak, az Orbán látogatása volt a Fehér Házban. Minden más szinten erőteljes együttműködés volt.

A magyar kormánypárti média nem takarékoskodik a jelzőkkel a hétfői látogatás kapcsán: „történelmi”, „erős üzenet a Régi Európának”, és hasonlók. Gondolja, hogy ez volt a Fehér Ház szándéka? Különösen azután, hogy Pompeo külügyminiszter udvariatlan volt Merkel kancellárral?

Trump és Orbán ugyanazt a nyelvet használja a bevándorlók képzelt rohamáról, kimutatják barátságos orcájuk az antiszemiták felé, és mindketten enyelegnek Putyin Oroszországával. De tévedés volna azt hinniük a magyaroknak, hogy ez reprezentatív lenne az amerikai társadalom egészére, akárcsak a washingtoni politikai elitre nézve. Számos levelet kapott Trump a Kongresszus vezető tagjaitól mindkét pártból, melyek ellenezték találkozóját Orbánnal, és ezek bizonyították, hogy az amerikaiak még mindig tudják, hogy egy demokrata hogy néz ki – és kik a megbízható szövetségesek.

Orbán azt mondta a kormánypárti magyar médiának, összehasonlítva húsz évvel előtti és mostani látogatását a Fehér Házban, hogy „éreztem a különbséget, most másfajta vezetés, célratörőbb politika érvényesül”. Trumpot és Orbán tényleg egymásnak teremtették?

Bizsereg bennem, hogy azt mondjam, „jöjjön vissza húsz év múlva és hallgassa meg, mit mondanak az emberek a Trump-korszakról”. Mert ott figyel a sarokban a valóság, szóval legyünk óvatosak, nehogy orrba vágjon. Nem számít, hogy a vezetők hányszor próbálják félrevezetni az embereket – ahogy a kommunizmus évtizedei alatt, mikor az emberek értelmezni tudták, és figyelmen kívül hagyni, a hivatalos propagandát –, tehát ugyanígy az embereknek ma Magyarországon és az Egyesült Államokban a politikai vezetők blabláját szkepticizmussal és intelligenciával kell kezelniük.

Thomas O. Melia – Forrás: Flickr / Az Egyesült Államok Grúziai követsége

A Politico azt írja, hogy „egy korábbi magyar kormányzati tisztviselő szerint a fő probléma az, hogy Budapest ajtót nyitott az orosz és a kínai befolyásnak olyan mértékben, hogy sem a képesség, sem az akarat nincs meg, hogy »bizonyos mértékig ellenőrzés alatt tarthatnák« az orosz és kínai állami vállalatok működését Magyarországon.” Ehhez mit szól?

Ez igaz. A nyugati és európai intézményekhez tartozás szuverén államokat erősebbé és gazdagabbá teszi, és ez semmiben sem hasonlítható a Kína és Oroszország előtti hajbókoláshoz, akiknek nem érdeke Magyarország erősebbé tétele, sokkal inkább az, hogy Magyarországot eszközként használják. Minél inkább akarja Orbán Magyarországot hátsó kapuként használni autoriter országoknak Európába, annál kevésbé veszik Magyarországot komolyan akár Keleten, akár Nyugaton.

Egy a Washintgon Postban megjelent szerkesztőségi álláspont szerint Orbánt Washingtonba engedni de facto támogatása szövetségi és általános politikájának. Mennyire lehetett ez Putyin elnök szándéka, a Fehér Ház előadásában?

Ahogy már említődött, ez nem „amerikai” támogatás. Ez Trump támogatása. Nem tudjuk Trump múlt héten mit beszélt Putyinnal, előfordulhat, hogy Magyarország is szóba került.

Hogyan értékeli általánosságban Orbán látogatását?

Az idő mutatja majd meg, hogy konkrétan mi következik ebből a találkozóból. Az amerikai sajtóvisszhang konzisztensen úgy tudósí, hogy ez a találkozó része volt Donald Trump furcsa szokásának, mely szerint olyan autoriter vezetőket ölel kebelére, akik nem az Egyesült Államok barátai.

Valóban, e mostani eset kései változata annak az ölelés-sorozatnak, amelyet Trump Putyinnak, Kim Dzsong-unnak, al-Sziszinek, Bolsanarónak, Dutarténak, Mohammad bin Salmannak, és másoknak adott. Az érdekek szélesebb konvergenciája amerikaiak és magyarok között, akik törődnek a demokrácia alappilléreivel, mint a jogállam, a tisztességes választások és a nemzetközi stabilitás túl fogja élni ezt a színházat, ebben biztos vagyok.

Vágvölgyi B. András

Kiemelt kép forrása: Orbán Viktor Facebook-oldala /MTI / Koszticsák Szilárd

Előfizetőket keresünk – támogasd az Átlátszót

Az Átlátszó nonprofit szervezet, nem fogadunk el pénzt politikai pártoktól vagy az államtól. Rád viszont nagyon számítunk!

Támogatom