Bezárás
vageszblog

Újabb rossz nap Trumpnak? – Mueller különleges ügyész friss bizonyítékokkal állt elő 

Év végi hangulatban az összegzés irányába sodródna a szó, ám korai még, csütörtökről péntekre Trump újabb csiripelő szarviharral öntötte le a világot: elővágásokat tett, próbálja előre diszkreditálni a bejelentéseket, régi szokáshoz híven boszorkányüldözést emleget. Mueller gyakorlatilag felmentette Flynn volt nemzetbiztonsági tanácsadót, ismét közölte, hogy Manafort volt kampányfőnök hazudik. A személyi fixer, különböző pornóartisták, playmate-ek és egyéb prostituáltak Trumphoz kötődő ügyeit korábban kezelő Michael Cohen rekordhosszúságú vallomást tett, nagyjából négy év csüccs vár rá.

Előfizetőket keresünk – támogasd a munkánkat havi ezer forinttal!
Támogatom

Napi események megértéséhez nem árt korábbi példákkal trenírozni, származzanak azok ókori történetírók tollából vagy Erzsébet-kori királydrámákból. Ha nem olvastam volna az idén Heltai Jenő naplóját, melyet 1944. március 19-e és 1945. áprilisa között vetett papírra Budapesten kicsit bajban lennék. Az épp most Párizsban újracenzúrázott Spiró György által ritka alapműnek nevezett ópusz napról napra veszi számba a történéseket, a világtörténelmi bűncselekmény egyértékű a napi nyűggel, hogy fogy a szivar, épp nincs fűtés vagy melegétel, kisajátítják a zsidótulajdonú versenylovakat Alagon, hát hogy lesz így számottevő lóverseny a háború után hatkor.

A politikai cionizmus alapítóatyja, Herzl Tivadar unokaöccse, Heltai virtigli magyar író, „mozi” szavunk feltalálója, a könnyűműfaj könnyűkezű lókötője, a Kukorica Jancsi librettistája (zene: Kacsóh Pongrác) és a Néma levente szerzője sok minden más mellett.

Heltai számos érdemére való tekintettel mindenféle felmentések, kivételezések alanya lehetne 44-ben, de nem kér belőle. A mindennapi életre enged naplója benfenntes pillantást, hírforrásai London, a német Soldatensender és a magyar királyi rádió. Valamint a szélesen hömpölygő napi pletyka, szóbeszéd, jólértesült kombinálások, helyzetelemző okfejtések bomlatlan és bomlott elmék prezentációjában, és remények, lillák, vágyak: szerények és grandiózusak.

Mert a helyzet komoly: kicsi a különbség a szivarhiány és a tömegsír között. De addig is ellentmondanak egymásnak a hírek, zavarosban halásznak a világesemények, „igazságutáni” „hamishírek” árasztják el a nappalit; napi fikarc keveredik évtizedekre meghatározó globáldöntésekkel, Feydeau-bohózat keveredik eposzi sorsmintával, szivarhiány Holocausttal.

A ma hasonló. Úgy néz ki megint, hogy van két gazdasági nagyhatalom (USA, Kína), és van egy gyenge triumvír (Oroszország), mely persze ott próbál magának előnyt szerezni, ahol lehet: ide-oda riszál, de közben hibridkavar, proxidigitálisan kíberháborúzik, választásokba avatkozik vidéki orosz egyetemeken szervezett hacker-maratonokon felfedezett tehetségekkel.

Néha azt gondolom, hogy Putyin kínai ügynök.

Kínának érdeke, hogy valaki elvigye a show-t, ők szívesebben építkeznek csendben, afrikai újneokolonialistaként, űrharcosként, a gazdasági kulcsszerep státuszának kihívójaként. Nem több demokrácia kell, hanem több adat – mondják. A saját lakosságot 280 millió rendszerbekötött kamera figyeli, kidolgoztak pontrendszert is a viselkedésinterpretációra.

(Idevonatkozó hazai hír: Pintér belügyér érdeklődik a technológia iránt.)

Ha most valaki a gyarmatokon Eric Blair néven született fickót és művét rángatja ide, arra tényleg sújtson le Barcs Miklós láncfűrésze: sültrealizmus lett a disztópia, kanyarog az anyarozs a mai magyar nyilvánosság legeslegtöbb megszólalójában, lehet, mégiscsak sikerült valakinek be-LSD-zni a víztározókat.

E körben úgy tűnik, hogy Robert Mueller III a józan ész embere. Persze neki is vannak kritikusai, de lépésről lépésre halad, nem csapkod, mint hal a szatyorban, nem türelmetlen: január 3-án áll fel az új, demokrata többségű Képviselőház a Capitol Hill-en, ezért hallgat el, mint az elmúlt másfél hónapban, húz egy kis időt, mérlegel, hogy mikor álljon elő a farbával.

Az mondjuk nem kevés, hogy az elsőnek, még különleges ügyészi bizottsága felállása előtt levett első sakkbáb, Michael Flynn altábornagy, a katona hírszerzés volt parancsnoka, a Mueller-csapat szerint oly módon volt a vizsgálat segítségére, hogy eltekintenek a börtönnel fenyegető vád emelésétől. Trump elnök első nemzetbiztonsági tanácsadója volt három hét terjedelemben, aki Putyinnal egy asztalnál smúzolt a Russia Today tévé moszkvai gálavacsoráján, ahol kis beszéddel is kedveskedett vendéglátóinak (fellépti díj: $ 45,000).

Kiderült az is, hogy még az elnökválasztási kampány idején is a török kormány fizetett lobbistájájaként működött. Ő volt, aki az átmeneti időszakban a kelleténél jóval többször beszélt Kiszljak washingtoni orosz követtel, és talán csak azért lett kinevezve, mert Obama óvta tőle utódját.

Ugyanezt nem mondhatja el magáról Paul Manafort volt kampányfőnök, a szilovikok (titkosszolgálati hátterű szláv oligarchák) barátja, akiről már szóltunk ehelyt. Például állítólag ő tárgyalt Lenin Moreno ecuadori elnökkel, hogy az évek óta hazája londoni követségén dekkoló Julian Assange WikiLeaks-alapító – a Hillary Clinton email-ügy kulcsszereplője – valahogy kerüljön ki az épületből, de ebből nem lett semmi.

Fény derült korábbi csalásaira, adóelkerülésére, az „oroszügyhöz” nem köthető bűneire is; alsó hangon tíz évet indítványoz a vád, egyre világosabb, hogy Manafort, akinek jogi képviselői meglepő módon kapcsolatban voltak a vádalku után is Trump ügyvédeivel, elnöki kegyelemre játszik.

Nem így Michael Cohen. A fixer és ügyvéd a hush money, a hallgatási pénzek szakértője már korábban bűnösnek vallotta magát abban, hogy hazudott a Szövetségi Nyomozó Iroda (FBI) munkatársainak, később pedig együttműködött mind az FBI-jal, mind a Mueller-bizottsággal. „Lényegi”, szakértők szerint négy év körüli letöltendő büntetésre számíthat.

Stormy Daniels pornóartista – akinek $130,000-et fizetett ki Trump hallgatása fejében Cohen közvetítésével – jogi támadást intézett, ügyvédje, Michael Avenatti örömtáncot járt a tűz körül, mint egy apacs harcos, megbízójával az említett felnőttszínésznő és Karen McDougal volt Playboy-nyuszi kerültek olyan élethelyzetbe, előbb az intimitás csataterén, majd a nyilvánosság előtt, hogy Trump némi készpénzzel megkísérelte elhallgattatni őket.

Cohen, aki állítása szerint „a jelölt, később az elnök közvetlen felügyelete alatt” tette teendőit, törvénysértően járt el. Pénzügyi szabaálytalanságok mellett a Kongresszusnak is hazudott, és nemcsak a szexpartnerek ügyében, de a Moszkávban építendő Trump Tower ügyében a választási kampány alatt folytatott tárgyalásokról is. (Utóbbi tárgyalásokat Dmitrij Peszkov, Putyin szóvivője is fenyegetően elismerte, azzal, hogy azok egy ponton „hirtelen megszakadtak”.) És a hazugság a megbízóra is érvényes hiszen folyamatos tájékoztatást kapott. Cohen ítélete december 12-re várható.

A Trump tábor vezéralakja Rudy Giuliani volt New York-i polgármester, republikánus elnökjelölt, „Amerika ügyvédje”, ahogy magát nevezi. Giuliani most átment sértegetősbe, „karakternélkülinek” és „kesztyűbábnak” nevezte Muellert és csapatát; vagdalkozik tehát.

Trump óvatosabb, a helyettes igazságügy-minisztert, a Mueller vizsgálat felügyelőjét, Rod Rosensteint nem rúgta ki, mikor novemberben a midterm után főnökét, a magát az oroszügyi vizsgálatból kizáró Jeff Sessionst kirúgta, pedig tehette volna. A fékek-és-ellensúlyok amerikai rendszerében nem érezte politikailag megengedhetőnek e lépést. Mindenesetre egy William Barr nevű konzervatív ügyvéd és volt CIA-alkalmazott személyében új igazságügy-minisztert nevezett ki, aki így a Mueller-bizottság főnöke lesz.

Időhurok és jogtechnikai csavargatások, az elnök széke billeg, az oroszok is elégedetlenek az 1987-es INF (középhatósugarú nukleáris eszköz-hordozókról szóló) szerződés amerikai felmondása miatt, az EU is keményít, európai Magnyickij-törvényért emel szót együtt a konzervatív Manfred Weber és a liberális Guy Verhofstadt. Szorul a hurok, Trump lemondta a tervezett hivatalos találkozót Putyinnal. Hivatalosan az azovi-tengeri válság miatt, elemzők szerint valójában Cohen vallomásának eddig nyilvánosságra nem hozott részletei miatt.

A kezdet vége, vagy még inkább a vég kezdete Trumpnak? – teszi fel a The New York Times szerkesztőségi cikke a kérdést. Na, az államférfiak szöges ellentéte, a rajtakapott kalandor politikacsináló ilyenkor szokott háborút kirobbantani. Hogyan is szokta az a zömök ember mondani hasonló helyzetben? „Boldog karácsonyt!” Ilyenkor vissza kell kanyarodni Heltai Jenő naplójához, elválasztani a szivarhiányt a tömegsírtól, és készülni a valamimásra.

Címlapfotó: MTI/AP/Andrew Harnik

Előfizetőket keresünk – támogasd az Átlátszót

Az Átlátszó nonprofit szervezet, nem fogadunk el pénzt politikai pártoktól vagy az államtól. Rád viszont nagyon számítunk!

Támogatom