Év végi hangulatban az összegzés irányába sodródna a szó, ám korai még, csütörtökről péntekre Trump újabb csiripelő szarviharral öntötte le a világot: elővágásokat tett, próbálja előre diszkreditálni a bejelentéseket, régi szokáshoz híven boszorkányüldözést emleget. Mueller gyakorlatilag felmentette Flynn volt nemzetbiztonsági tanácsadót, ismét közölte, hogy Manafort volt kampányfőnök hazudik. A személyi fixer, különböző pornóartisták, playmate-ek és egyéb prostituáltak Trumphoz kötődő ügyeit korábban kezelő Michael Cohen rekordhosszúságú vallomást tett, nagyjából négy év csüccs vár rá.

Napi események megértéséhez nem árt korábbi példákkal trenírozni, származzanak azok ókori történetírók tollából vagy Erzsébet-kori királydrámákból. Ha nem olvastam volna az idén Heltai Jenő naplóját, melyet 1944. március 19-e és 1945. áprilisa között vetett papírra Budapesten kicsit bajban lennék. Az épp most Párizsban újracenzúrázott Spiró György által ritka alapműnek nevezett ópusz napról napra veszi számba a történéseket, a világtörténelmi bűncselekmény egyértékű a napi nyűggel, hogy fogy a szivar, épp nincs fűtés vagy melegétel, kisajátítják a zsidótulajdonú versenylovakat Alagon, hát hogy lesz így számottevő lóverseny a háború után hatkor.

A politikai cionizmus alapítóatyja, Herzl Tivadar unokaöccse, Heltai virtigli magyar író, „mozi” szavunk feltalálója, a könnyűműfaj könnyűkezű lókötője, a Kukorica Jancsi librettistája (zene: Kacsóh Pongrác) és a Néma levente szerzője sok minden más mellett.

Heltai számos érdemére való tekintettel mindenféle felmentések, kivételezések alanya lehetne 44-ben, de nem kér belőle. A mindennapi életre enged naplója benfenntes pillantást, hírforrásai London, a német Soldatensender és a magyar királyi rádió. Valamint a szélesen hömpölygő napi pletyka, szóbeszéd, jólértesült kombinálások, helyzetelemző okfejtések bomlatlan és bomlott elmék prezentációjában, és remények, lillák, vágyak: szerények és grandiózusak.

Mert a helyzet komoly: kicsi a különbség a szivarhiány és a tömegsír között. De addig is ellentmondanak egymásnak a hírek, zavarosban halásznak a világesemények, „igazságutáni” „hamishírek” árasztják el a nappalit; napi fikarc keveredik évtizedekre meghatározó globáldöntésekkel, Feydeau-bohózat keveredik eposzi sorsmintával, szivarhiány Holocausttal.

A ma hasonló. Úgy néz ki megint, hogy van két gazdasági nagyhatalom (USA, Kína), és van egy gyenge triumvír (Oroszország), mely persze ott próbál magának előnyt szerezni, ahol lehet: ide-oda riszál, de közben hibridkavar, proxidigitálisan kíberháborúzik, választásokba avatkozik vidéki orosz egyetemeken szervezett hacker-maratonokon felfedezett tehetségekkel.

Néha azt gondolom, hogy Putyin kínai ügynök.

Kínának érdeke, hogy valaki elvigye a show-t, ők szívesebben építkeznek csendben, afrikai újneokolonialistaként, űrharcosként, a gazdasági kulcsszerep státuszának kihívójaként. Nem több demokrácia kell, hanem több adat – mondják. A saját lakosságot 280 millió rendszerbekötött kamera figyeli, kidolgoztak pontrendszert is a viselkedésinterpretációra.

(Idevonatkozó hazai hír: Pintér belügyér érdeklődik a technológia iránt.)

Ha most valaki a gyarmatokon Eric Blair néven született fickót és művét rángatja ide, arra tényleg sújtson le Barcs Miklós láncfűrésze: sültrealizmus lett a disztópia, kanyarog az anyarozs a mai magyar nyilvánosság legeslegtöbb megszólalójában, lehet, mégiscsak sikerült valakinek be-LSD-zni a víztározókat.

E körben úgy tűnik, hogy Robert Mueller III a józan ész embere. Persze neki is vannak kritikusai, de lépésről lépésre halad, nem csapkod, mint hal a szatyorban, nem türelmetlen: január 3-án áll fel az új, demokrata többségű Képviselőház a Capitol Hill-en, ezért hallgat el, mint az elmúlt másfél hónapban, húz egy kis időt, mérlegel, hogy mikor álljon elő a farbával.

Az mondjuk nem kevés, hogy az elsőnek, még különleges ügyészi bizottsága felállása előtt levett első sakkbáb, Michael Flynn altábornagy, a katona hírszerzés volt parancsnoka, a Mueller-csapat szerint oly módon volt a vizsgálat segítségére, hogy eltekintenek a börtönnel fenyegető vád emelésétől. Trump elnök első nemzetbiztonsági tanácsadója volt három hét terjedelemben, aki Putyinnal egy asztalnál smúzolt a Russia Today tévé moszkvai gálavacsoráján, ahol kis beszéddel is kedveskedett vendéglátóinak (fellépti díj: $ 45,000).

Kiderült az is, hogy még az elnökválasztási kampány idején is a török kormány fizetett lobbistájájaként működött. Ő volt, aki az átmeneti időszakban a kelleténél jóval többször beszélt Kiszljak washingtoni orosz követtel, és talán csak azért lett kinevezve, mert Obama óvta tőle utódját.

Ugyanezt nem mondhatja el magáról Paul Manafort volt kampányfőnök, a szilovikok (titkosszolgálati hátterű szláv oligarchák) barátja, akiről már szóltunk ehelyt. Például állítólag ő tárgyalt Lenin Moreno ecuadori elnökkel, hogy az évek óta hazája londoni követségén dekkoló Julian Assange WikiLeaks-alapító – a Hillary Clinton email-ügy kulcsszereplője – valahogy kerüljön ki az épületből, de ebből nem lett semmi.

Fény derült korábbi csalásaira, adóelkerülésére, az „oroszügyhöz” nem köthető bűneire is; alsó hangon tíz évet indítványoz a vád, egyre világosabb, hogy Manafort, akinek jogi képviselői meglepő módon kapcsolatban voltak a vádalku után is Trump ügyvédeivel, elnöki kegyelemre játszik.

Nem így Michael Cohen. A fixer és ügyvéd a hush money, a hallgatási pénzek szakértője már korábban bűnösnek vallotta magát abban, hogy hazudott a Szövetségi Nyomozó Iroda (FBI) munkatársainak, később pedig együttműködött mind az FBI-jal, mind a Mueller-bizottsággal. „Lényegi”, szakértők szerint négy év körüli letöltendő büntetésre számíthat.

Stormy Daniels pornóartista – akinek $130,000-et fizetett ki Trump hallgatása fejében Cohen közvetítésével – jogi támadást intézett, ügyvédje, Michael Avenatti örömtáncot járt a tűz körül, mint egy apacs harcos, megbízójával az említett felnőttszínésznő és Karen McDougal volt Playboy-nyuszi kerültek olyan élethelyzetbe, előbb az intimitás csataterén, majd a nyilvánosság előtt, hogy Trump némi készpénzzel megkísérelte elhallgattatni őket.

Cohen, aki állítása szerint „a jelölt, később az elnök közvetlen felügyelete alatt” tette teendőit, törvénysértően járt el. Pénzügyi szabaálytalanságok mellett a Kongresszusnak is hazudott, és nemcsak a szexpartnerek ügyében, de a Moszkávban építendő Trump Tower ügyében a választási kampány alatt folytatott tárgyalásokról is. (Utóbbi tárgyalásokat Dmitrij Peszkov, Putyin szóvivője is fenyegetően elismerte, azzal, hogy azok egy ponton „hirtelen megszakadtak”.) És a hazugság a megbízóra is érvényes hiszen folyamatos tájékoztatást kapott. Cohen ítélete december 12-re várható.

A Trump tábor vezéralakja Rudy Giuliani volt New York-i polgármester, republikánus elnökjelölt, „Amerika ügyvédje”, ahogy magát nevezi. Giuliani most átment sértegetősbe, „karakternélkülinek” és „kesztyűbábnak” nevezte Muellert és csapatát; vagdalkozik tehát.

Trump óvatosabb, a helyettes igazságügy-minisztert, a Mueller vizsgálat felügyelőjét, Rod Rosensteint nem rúgta ki, mikor novemberben a midterm után főnökét, a magát az oroszügyi vizsgálatból kizáró Jeff Sessionst kirúgta, pedig tehette volna. A fékek-és-ellensúlyok amerikai rendszerében nem érezte politikailag megengedhetőnek e lépést. Mindenesetre egy William Barr nevű konzervatív ügyvéd és volt CIA-alkalmazott személyében új igazságügy-minisztert nevezett ki, aki így a Mueller-bizottság főnöke lesz.

Időhurok és jogtechnikai csavargatások, az elnök széke billeg, az oroszok is elégedetlenek az 1987-es INF (középhatósugarú nukleáris eszköz-hordozókról szóló) szerződés amerikai felmondása miatt, az EU is keményít, európai Magnyickij-törvényért emel szót együtt a konzervatív Manfred Weber és a liberális Guy Verhofstadt. Szorul a hurok, Trump lemondta a tervezett hivatalos találkozót Putyinnal. Hivatalosan az azovi-tengeri válság miatt, elemzők szerint valójában Cohen vallomásának eddig nyilvánosságra nem hozott részletei miatt.

A kezdet vége, vagy még inkább a vég kezdete Trumpnak? – teszi fel a The New York Times szerkesztőségi cikke a kérdést. Na, az államférfiak szöges ellentéte, a rajtakapott kalandor politikacsináló ilyenkor szokott háborút kirobbantani. Hogyan is szokta az a zömök ember mondani hasonló helyzetben? „Boldog karácsonyt!” Ilyenkor vissza kell kanyarodni Heltai Jenő naplójához, elválasztani a szivarhiányt a tömegsírtól, és készülni a valamimásra.

Címlapfotó: MTI/AP/Andrew Harnik