Ezeréves barátommal, egy dán szociológusnővel vacsorázunk a Gettó Gulyásban – mert echt-Ungarische tálakra fájt a foga, és persze nem tudott ellenállni az étteremnévnek sem –, a nyolcvanas évek végétől jár vissza Pestre, ahol ’85-86-ban két évet töltött. Mikor már túl vagyunk Orbánon, meg a NER tatárjárásán, kérdésemre szóba kerül a korábban csak félfüllel hallott Danske Bank ügye, az észtországi leányvállalaton 2007-2015 között keresztülfolyatott 234 milliárd dollárnyi kétes hátterű orosz pénz tisztára mosása.

Van a kapitalizmusnak egy protestáns etikája, ezt tanulta ő is meg én is a jó Max Webertől, ám ami az észtországi dán bankfiókokon keresztül történt, az legalábbis kevésbé prudens, mint ahogy azt egy rendes észak-európai lutheránustól elvárnánk.

Mikor a balti országok 1991-ben megszabadultak a Szovjetunióból és újrakezdhették a két világháború között már viszonylagos sikerrel megvalósított legújabb kori független létezést, akkor, értelemszerűen, a skandináv térségből várták és kapták a know how-t, a befektetést, a mintát és az életpatterneket. És a bankalapítókat. Ami tök normális, nálunk is először, akár már a rendszerváltás előtt az osztrák, német, olasz gazdasági partnerek jelentek meg, mert a földrajz az földrajz, keleti szélesség, nyugati hosszúság, az észak-dél is bőven számít, nem csak a kelet-nyugat.

A régi barát, a dán szociológusnő elmondja például, hogy ő a baltiak közül Litvániában járt tizenéve, neki ott Románia-hangulata volt, hát persze, mondom én, ők ugyanabban a sávban vannak délkörileg. Viszont Észtország olyan, mint Finnország, ott van például az a kedves, punkküllemű orrpiercinges észt-finn lektűrírónő, a sztálinista teheneivel meg az „erdei emberek” (az SS-ben kiképzett antikommunista ellenállók) történetével, és magam is gondolkodom az észt digitális állampolgárság felvételén, na! A beszélgetést követően utánanéztem az addigi félfülnek.

A pénzmosás többankos művelet, nemzetközi bűntény. Ciprusról Guernsey-szigetekre, onnan Saint Kitts-and-Nevis, majd Szingapúr, Seychelle-szigetek, onnan Svájc, talán a magyar újságolvasónak is ismerős Zug kanton, 8 nap alatt a Föld körül, és a kőolajfekete pénzből patyolattiszta pénz lesz, magyarázta e sorok írójának egy pénzügyi fejlesztő vagy húsz éve a sémát.

Van lemorzsolódás, de mi az egy durvább adórendszerhez képest, és akkor a pénztőke színéről még nem is beszéltünk. Mivel Észtországban a pénz nagy része amerikai dollárban került befizetésre nem helyi lakos befizetők által, majd onnan lett továbbutalva, ehhez a kis Danske Bank Estoniának olyan társszervekre volt szüksége, akiknek hozzáférésük van a Fedwire-hez, az amerikai Federal Reserve elektronikus rendszeréhez, mely jog tipikusan nagybankok privilégiuma. A J.P. Morgan, Bank of America a Deutsche Bank AG, korábban a Citigroup moszkvai ága is partner volt ebben a pénzutaztatásban.

A Danske Bank Estonia ügyében az amerikai és a német bankfelügylet is vizsgálódott, és folyó év májusában a bank koppenhágai központja memorandumot adott ki az ügyben. A dán bankfelügyelet azt mondja, hogy ezen bankok egyik alkalmazottja jelentést adott korábban az észt fiókszerv gyanús, nem helybeni ügyfeléről, például egy olyan moldovai kuncsaftról, aki innen utalgatott a Moldovai Köztársaságba.

A Danske már májusban közleményt adott ki, de az igazi botrány csak ősszel tört ki. A Bruun & Hjejle dán ügyvédi iroda 87 oldalas jelentést publikált az esetről, amit a dán Berlingske napilap hozott nyilvánosságra. Az adatok között volt az is, hogy az észt Danske ügyfelei közé tartozhatott a Putyin család néhány tagja és az orosz titkosszolgálat, az FSZB is.

Thomas Borgen, a Danske vezérigazgatója szeptember 22-én lemondott, mivel az észt leánycég tizenötezer ügyfelének fele gyanúsnak mutatkozott. Tényfeltáró újságírók szerint az orosz és ukrán ügyfelek mellett az azerbajdzsáni politikai kenőpénzek egy része is ezen a csatornán keresztül közlekedett (és Magyarországra is jutott belőle az azeri baltás gyilkos kiadásának idején, erről bővebben itt írtunk – a szerk.). A Standard and Poor pénzügyi minősítő intézet szerint az ügy hozzájárulhat Dánia eddigi AAA minősítésének romlásához.

Nekem pedig a vacsoraasztalnál egy kedvelt Bertold Brecht-bon mot jutott eszembe, miszerint „mi egy bankrablás egy bankalapításhoz képest”.