Azzal, hogy a demokraták visszavették a képviselőházat, Trump elnök gyengült. De ahhoz nem gyengült eléggé, hogy bizonyos legyen az impeachment, az elnök leváltásához vezető folyamat, hiszen a szenátusi többséget megtartották a republikánusok. Impeachment egyébként a sokszor referenciapontként emlegetett Wategate-ügyben nem történt, mert Richard Nixon elnök, látva ennek lehetőségét, 1974. augusztus 9-én lemondott. Bill Clinton ellen indult ilyen eljárás – hazudott a fehér házi gyakornokkal, Monica Lewinskyvel folytatatott viszonyának természetét illetően –, de a fundamentalista Kenneth Starr államügyésszel szemben Mr. Bill ki tudta dumálni magát.

Trumpot nem ebből a fajta fából faragták. Ő a racionalitás határain túl is képesnek tartja magát arra, hogy „kidumálja” magát a nehéz helyzetekből, és nem kell nagy fantázia, vagy ellenirányú elkötelezettség annak belátására, hogy a feltételezett „orosz beavatkozás ügy” nagyobb horderejű kérdés az ellenfél kampányirodájának lehallgatásánál, a gyakornoklánnyal való hetyegésről nem is beszélve.

Hogy mi van Robert Mueller különleges ügyész, volt FBI igazgató puttonyában, azt tán csak ő tudja per ma, de az elmúlt bő másfél évben kiderült, hogy szisztematikus, nagyban játszott nyomozás az övé, amely bizonyos részleteiben is súlyos, az amerikai történelemben eddig nem látott dolgokat sejtet.

Trump a választási hadjáratban csak a szenátusra koncentrált, a 12. órában több republikánus szenátorjelöltet a helyszínen támogatott; elemzők szerint önvédelemből, illetve azért, hogy a maradék republikánusok szorosabban sorakozzanak fel mögötte.

Mueller felső hatósága az amerikai igazságügyminiszter, akit a midterm választásokig Jeff Sessions-nek hívtak, és akinek első dolga volt, hivatali jogával élve, hogy kivonta magát a vizsgálat alól – hiszen saját maga is találkozott Szergej Kiszljak washington orosz nagykövettel. Így nem is ő, hanem helyettese, Rod Rosenstein a felügyelője ennek a vizsgálatnak. Sessions Trumptól nem nyert ezért gömb alakú hangszórót, majd most, a választás után „az elnök kérésére felajánlotta lemondását”.

Jól mutatja ez Trump mozgását, aki ha meggyengült is, ezt a – családját, magánüzleteit és vagyonát is érintő – vizsgálatot nem hagyja végigvinni. Mivel nem a hivatalos helyettes (Rosenstein) váltja ügyvezetőként Sessions-t, hanem az igazságügyminisztérium korábbi kabinetfőnöke, Matthew Whitaker, akit elkötelezett trumpistaként tartanak számon – cikkezett is a Mueller-csapat „túl messze menéséről” -, ez bizony nem sok jót jelent az „orosz beavatkozásügyi” bizottság további munkáját illetően. Jó eséllyel a Mueller-féle vizsgálat megakasztását fogja mindez eredményezni.

De Muellert sem a belenyugvó fajta fából faragták. A jobbos The Washington Times már csütörtök délután (keleti parti idő szerint) breaking news-t közölt: Mueller a végső jelentés írásba foglalásába kezdett.

Mueller minden bizonnyal készen állt erre a szcenárióra, és már egy ideje a fiókjában (jól védett hard disk-jén) pihen az a szöveg, ami hivatalosan is fényt derít Veszenyickaja Kreml-közeli ügyvédnő 2016. júniusi látogatására a Trump Towerben (kampányközpont), a kampánytanácsadó Roger Stone kapcsolatára Julian Assange-dzsal és Guccifer2.0-val, Paul Manafort később leváltott kampányfőnök és cégtársa Rick Gates hosszú kapcsolatára Putyin-közeli oligarchákkal, és a Seychelles-szigeteki, már a megválasztás utáni háromoldalú találkozóra, mely Igor Szecsin (Rosznyefty) egyik közeli munkatársa, Erik Pence, a Blackwater nevű katonai alvállalkozó (zsoldosvezér) és egy számunkra ismeretlen Arab-öbölbeli olajsejk között történt meg. Ezt a Rosznyefty egy 19,5%-kos részvénycsomagjának eladása követte egy unknown buyer (ismeretlen vásárló) számára.

Ezügyben lásd „oroszügyi” összeállításunkat:

Így gyűlnek a bizonyítékok az orosz kavarásról Trump körül – idővonalra raktuk, mi derült ki eddig

Az új elnök 2016. november 8-i megválasztása óta röpködnek az indulatok és az erős jelzős szerkezetek a Russian meddling, vagyis az amerikai választásokba történt orosz beavatkozás ügyében. És nem csak indulatok és jelzős szerkezetek, de három hivatalos vizsgálat is folyik az ügyben.

Amiben bizonyosak lehetünk, hogy a Trump számára kedvezőtlen – de nem nagyon kedvezőtlen – választás után felgyorsulnak az események; az elnök természete és temperamentuma szerint szeretné minél előbb dűlőre vinni a dolgot. Whitaker jelentést kér minden „komolyabb fejleményről” előre, úgyis, mint a vádemelésekről, ami eddig Mueller egyik fő eszköze volt vádalkuk kikényszerítésére és „együttműködő tanúk” felhasználásra. Érzékeny információk kerülhetnek idejekorán a Fehér Házba.

Egy másik magyarázat szerint Mueller vizsgálata már túl sok eredményt hozhatott ahhoz, hogy az elnök számára szexin csomagolható legyen. Így, hogy a képviselőház többsége demokrata – Trump nem véletlenül udvarolta körül a demokrata Nancy Pelosit, aki jóeséllyel házelnök lesz –, jóval erősebb a lehetősége, hogy a ház nyilvános meghallgatásra is idézhet bárkit.

Egyébként a The New York Times szerint az oroszok legendás Internetkutatási Ügynökségük (trollgyár) segítségével a midterm eredményeinek befolyásolására is törtek, ha szubtilisebb eszközökkel is, mint két éve. Érdekes heteknek nézünk elébe az amerikai politikában.