Bezárás
vageszblog

Szeresd magadban a szolgát: harminc éve Orbán nélkül

Irodalmi sétára invitálom a Nyájas Olvasót, pont most harminc év előttire, mintha egy régi Bruce Willis-film lenne, az összegrafittizett metrókocsik New Yorkjába, a nyolcvanas-kilencvenes évek fordulójának New Yorkjába, Sassoon-frizurás New Yorkba, Madonna Justify My Love c. videoklippjének New Yorkjába. Egy sokszor emlegetett történet teljes kiörlésű kiterjedése.

Támogatási kampány

Délelőtt csörgött a telefon a szerkesztőségi asztalon. Fodor volt Pestről. „Te, figyelj, megy a Viktor New Yorkba meg New Jersey-be valami amerikás magyar meghívásra, lehet megkeres. Beszélhetnél vele te is, az önkormányzati választás óta meg vannak őrülve a Klárival, egyfolytában a Demszkyt ekézik, meg hát, persze, Kövérnél is szabadon fut a hülyeség.” Hümmögtem, nyugtáztam, jó persze.

A fidexes Krátkij kursz, a kremlinológiába ojtott párttörténet ismerői tudják, hogy ebben az időszakban, 1990. novemberében még egyáltalán nem dőlt el, hogy Fodor vagy Orbán vonala kerekedik-e felül a fiatal demokratáknál, illetve a porcelánboltban ittas elefántként randalírozó Kövér leválasztható-e Orbánról. Személy szerint, és, mondjuk így: szociokulturálisan Fodor Gábor irályával szimpatíroztam, illetve, míg el nem utaztam Amerikába, addig a nem die hard-fodorista, mérsékelt, de a Kövér-féle vérnöszéstől alkatilag idegenkedő Hegedüs István külpol bizottsági tag szakértője voltam, úgyis, mint az első külpolitikai program (benne: az EU-, és a NATO-tagság célként tételezése, ami akkor még erős ritkaság) szerzője.

Megint csörgött, ezúttal Orbán volt. Hallja, ott vagyok, ahol vagyok, nem tudnék-e neki egy sajtóreggelit összehozni? „Viktor bazmeg, azért azt tudd, hogy te egy tízmilliós kis ország frissen demokratizált parlamentjében kilenc százalékot szerzett ifjúsági párt 27 éves frakcióvezetője vagy. Ez pedig a The New York Times. De megpróbálom.” Sikerült.

Egy pénteki nap délelőttjén egy félreeső kis szobában jó savanyú, jó hosszú good ol’ American coffee valamint bagel&cream cheese mellett (nem volt túlspilázva) hatan ültünk talán negyven percet. A maradék négy: Mike Kaufman (külpol rovat), Lee Segal (szerkesztőségi cikkek rovat), Howard Goldberg és Kyle Crichton (Op-Ed; véleménycikkek rovat) voltak.

Orbán lendületesen kezdett, ekézte a kisgazdákat, régimódisággal illette Antallt, jutott rossz szó a szövetséges SZDSZ-re, és az enkulcsfontosság méltó érzékítésére is. Mindez láthatóan nem érdekelte a kollégákat, somolyogtak a kivagyi önfényező provincializmus hallatán. Két dolog érdekelte őket, az új Németországhoz és régi Szovjetunióhoz való viszony. Mikor végeztünk, Orbán bíztatott, kéreckedjek el, estig ráér, dumáljunk. Befáradtam a főnökömhöz, Mitch Levitas rovatvezetőhöz (Op-Ed), hogy itt ez a csávó Magyarból, elmegyek vele ebédelni, délután már nem jönnék vissza. No sweat, see ya on Monday.

Meg kell vallanom, addig bírtam Orbánt. Gyorseszű, jó fellépésű „első osztályú vidéki srácnak” gondoltam, politikusnak való plebejusnak, forradalmi demokratának; még az 1989. június 16-i a temetésszervezőkkel, idősebb barátainkkal szembeni inkorrekt viselkedése is csak megbocsátható ifjonti botlásnak tűnt. Ez a nap a szikrázó atlanti novemberben, a hosszú séta a 43. utcától a Brooklyn-hídig (kb. 10 km)  megváltoztatta a véleményemet. A gurigába tekert, nagyjából ötezer dollárnyi befőttesgumival egybefogott pénzköteg a zakózsebben érzékeltette, hogy kicsoda is az addig csak félfüllel hallott Simicska Lajos, az énhimnusz folyamatos zengetése pedig a korábbinál precízebb képet rajzolt, hogy kicsoda is Orbán Viktor.

Akkor jöttem rá, hogy nem ő az, akire vártunk; nem ő Godot.

Kitértem minderre irodalmilag is, az alábbi szöveg, dramolettnek álcázott novelett, egy korábbi verziója a Lettre Internationale-ban jelent meg néhány éve.

Los Nuyorican Tiempos

A világlap szerkesztőségi épületéből NÉRÓKA és BENEDICT a tér felé tart. Times Sq.  Három lépés. Színpompa, fényorgia, délelőtti neon világít a napba, crispy hideg, NYC @ it’s best. Akárha egy Busby Berkeley- vagy Vincente Minelli-musical színpompás, ám formavilágában a német expresszionizmusra hajazó épített díszlete. A háttér változik olykor, jelezve.

NÉRÓKA: Én.

BENEDICT (bután néz): ???

NÉRÓKA: Én. Nekem.

BENEDICT (élénkülő kiváncsisággal): ???

NÉRÓKA: Énnekem az…

BENEDICT (meghökkenten): ???

NÉRÓKA: Énnekem az kell…

BENEDICT (tamáskodva): ???

NÉRÓKA: Énnekem olyan kell…

BENEDICT (döbbenten): ???

NÉRÓKA: Nem fogom csak tétlenül bámulni a fű növését, Kenderesen vagy akárhol. Csak nézni ahogy telik a kurva idő!!!

BENEDICT (tétován): Elindulni, az nehéz.

NÉRÓKA: Bárhonnan elindulhat az ember.

BENEDICT: De el kell határozni…

NÉRÓKA: Persze, persze.

BENEDICT: Hullaház a lelkünk, tetemnéző. Drakula ravatalon, szíve karóval átütve.

NÉRÓKA: A múltat végképp eltöröljük. Én! Magam!

BENEDICT: Ki?

NÉRÓKA: Én. Én. Én. Én. Én.

BENEDICT: Ez Gombrowicz. Ő mondja jobban. És eggyel kevesebbszer.

NÉRÓKA: Jól én mondom. Én. Én. Én.

A Garment District vetül mögöttük, textilszagú tengeri szél libben orrukba, kifelé jönnek a felhőkarcoló-dzsungelből. Menetelnek (helybenjárnak), mint légiósok a sivatagban. Hátterük hirtelen vált, most zsinagógabelső, keresztbefutó cirillbetűs felirattal: Mü hátyim Mesájáh szicsasz!

NÉRÓKA: Hogy mozogjunk?

BENEDICT: Hogy rugalmasak legyünk.

NÉRÓKA: Lazák.

BENEDICT: Könnyedek.

NÉRÓKA: Lazák.

BENEDICT: Hogy felmelegedjünk.

NÉRÓKA: Megnyugodjunk.

BENEDICT: Rajta.

NÉRÓKA: Én. Nekem. Én. Nekem.

BENEDICT: ???

NÉRÓKA: Nekem. Én. Belőlem. Általam. Belém. Nekem. Én.

BENEDICT: ???

NÉRÓKA: Célom: meghághatatlan orom. Meghágom. Utam: gyémántösvény. Én. Hópárduc: én.

BENEDICT: ???

NÉRÓKA: Létező: egyedüli: én. Mágnes: egyetlen: nekem.

BENEDICT: ???

NÉRÓKA: The money & the glamour!

Már a 23. Street jár mögöttük, jobbra tőlük a Chelsea Hotel, mellette a Squat Theaterre utaló felirat, emlékezetpolitikai objektum magas reminiszcencia-kvócienssel.

NÉRÓKA: Én. Én. Én. Én. Nem Gombrowicz.

BENEDICT: ???

NÉRÓKA: Pillepalack, pehelysüti, marshmallow; leszarom: én!

BENEDICT (végre megszólal): No igen.

NÉRÓKA: El camino real. Királyi út. Én utam!

BENEDICT: Nemde biztos? Talán? Biztos? Mivégre?

NÉRÓKA: Bankár, szakértő, harcostárs, beosztott, fejbólintó, jános. Én!

BENEDICT: Hogyne, nade, miért nem?

NÉRÓKA: Nekem szolgál, nekem dolgoz, gazda, gazdag, basaparaszt. Én. Nekem.

BENEDICT (megint szótlan, szomorú): ???

NÉRÓKA: Isten, király, szakrális: én.

BENEDICT: Egy személyes isten kvakvakvakva fehér szakállal … ?

NÉRÓKA: Szeret és uralg! Övé. Minden. Hatalom. Javak. Eloszt. Redisztributor. Én. Adminisztrátor. Én. Terminátor. Én. Radiátor.  Sőt: kalorifer. Valamint: helikopter.

BENEDICT: ???

NÉRÓKA: Szeresd magadban a szolgát. Én.

BENEDICT: Te hülye vagy. Te.

NÉRÓKA: Hogy érted? Én!

BENEDICT: Feltéve, nem megengedve: a szolgák között mindig sejthetők kémnők, hasontulajdonságú dévaj széptevők. Szolga: nem megbízható. Elkötelezett szövetséges: megbízható.

NÉRÓKA: Nem érted. Én! Még1x: én! Nem kupleráj, kaszárnya.

NÉRÓKA egy Frank’s Famous Pizza előtt megáll a helybenjárással.

NÉRÓKA: Egy slice? Extra esztragonnal? Heh?

BENEDICT bólint.

NÉRÓKA: Pizza jó, kár, hogy olasz, kéne saját: töki pompos. Hungaropizza: langalló. Kenyérlángos + pörc & tejfel.

BENEDICT: ???

NÉRÓKA: Nekem szolgáló szolga szereti, ha sajátja saját. Illúzió, megszépít. Én.

BENEDICT: ???

NÉRÓKA: Nekem!

BENEDICT: Hova? Tovább?

NÉRÓKA: Hósipkás csúcs, gyémántút, királyi, kemény csaták, győzök, én. Magamnak győzök. Nekem. Bársonypercek, szikrázó fény. Enyém. Acélos sikértartalmú magyar búza. Csúcsrajáró martinkemence. Termékeny asszony, bőséges gyermekáldás. Nekem. Én. Erős magom. Én. Nemzettségem gyökere. Én. Törzsem oszlopa.

BENEDICT: Mihez mindezt? Távoli cél? Nagyralátó, nemes? Fejlődő nemzet, nagyralátó állameszmény?

NÉRÓKA: Én. Nekem. Nekem. Én. Énnekem. Nekembele. Minden. Is.

BENEDICT: Minek? Mire jó?

NÉRÓKA: Én. Nem mondom többször! Én. Én.

A Mulberry St-en a Del Monte kávéházba beülnek, NÉRÓKA zsebéből vastag köteg feltekert zöldhasút vesz elő, befőttes gumi tartja össze. Pincér ránéz, hiszi: Luca Brasi vagy Pöffeteg Mihajlovics. NÉRÓKÁt nem érdekli.

NÉRÓKA: Én. Kávé? Kávé. Cappucino. Délelőtt tizenegy elmúlt: nem érdekel. Késvilla? Nem érdekel. Szart is leszarom.

BENEDICT (önfeladva): Nekem is jó.

NÉRÓKA: Cappucino jó. Jól csinálják itt. Kell hogy otthon is jól csinálják.

BENEDICT: Kell.

NÉRÓKA: Sok kínai. Itt. Jönnek föl. Olaszok mondják: halszagúak. Fishy smellin’. Amúgyis: fishy. Jó sok ember, jó sok hatalom.

BENEDICT: Diktatúra.

NÉRÓKA: Sok hatalom.

BENEDICT: Tiltott város.

NÉRÓKA: Még több hatalom. Én.

BENEDICT: CsászárMaoIstenKirály?

NÉRÓKA: Én. Nekem!

BENEDICT: Mintha színházban.

NÉRÓKA: Cirkuszban.

BENEDICT: Orfeumban.

NÉRÓKA: Cirkuszban. Felfalom. Gyermekeim. Felfalom. Csapatom összetart. Töküknél fogom őket. Mindet. Nem egyformán, másként, mindet. Vagy én vagy a börtön. Választhat.

BENEDICT: Nade…?

NÉRÓKA: Érts meg jól! Nem kaméleonokat tenyészteni, köpönyegforgatókat, nem. Nekem emberformájú kutya kell. Sok. Falka. Nekem. Enyém. Én.

BENEDICT: Nézdott! Ember vezet embert. Pórázon vezeti, másik ember négykézláb megy.

NÉRÓKA: Hagyjálbékén, a végén még a sírbaszülő nőket is előhozod. Nagymerészen. Nővel kötök megállapodást, átfogót. Szül, nem a sírba rögtön, de demográfiai adatsornak, adózónak, szavazónak, katonának; nekem. Én.

Benedict gondolatokba süpped. A Mott St-en járnak. Zeneiskolai gyakorlóterem mellett haladnak el, meg-megcsusszanó glisszandó. Hegedűfutamok kísérik lépteiket.

BENEDICT: Dim sum?

NÉRÓKA: Én? Soha. Halízű. Furcsafűszer. Hagyományörző kolbász: igen. Dim sum, artpunk: nem.

BENEDICT: Pedig artpunk. Nemmessze Bowery, CBGB. Patti. Blondie.

NÉRÓKA: Szőke: jó. Barna: jobb. Én. Nekem.

BENEDICT: Megyünk tovább? Hídirányba?

NÉRÓKA: Én. Nekem. Bele. Megyünk. Iskolahaverom: Magnós Miska mágnás lesz. Nekem mameluk kell. Bizonyos aladár.

BENEDICT: Aki nem haladár.

NÉRÓKA: Az emberi számításokkal együtt járó tévedések. Én.

BENEDICT: Az East River.

NÉRÓKA: Azt álmodtam, boldog vagyok.

BENEDICT: A nap egy percig csillog, aztán ismét az éjszaka következik.

NÉRÓKA (csudálkozva): ??

A hídnál NÉRÓKA megáll. Gyanakodva kémleli a hidat és a túlpartot. Beledobja keménykalapját (cobbler hat) a vízbe. BENEDICT látva ezt ugyanígy cselekszik.

BENEDICT: Nem megyünk át?

NÉRÓKA: Nem megyünk át! No pedestrian crossing. Ped Xing. No.

BENEDICT: Dehát… Eddig… Arról…

NÉRÓKA: Nem megyünk át. De ők sem törnek át! No passaran! Soha. Nekem. Én.

BENEDICT: …akkor…?

NÉRÓKA: Nem.

BENEDICT: Maratoniak is átfutnak rajta…

NÉRÓKA: 110 gát sok nekem, nemhogy maraton. Nem. Nekem. Én.

BENEDICT: ???

NÉRÓKA: Nekem. Nem megyünk át. Én. A másik oldalon olyanok laknak. Eszes, arcos, nem szereti parasztértelmiségi, gatyás peón. Én. Nekem nem szeret engem nem szeret. Mert nem ismer el, hogy költő és forradalmár, hogy hadvezér. Vezénylő tábornok. Én. Szabadgondolkodnak. Független szellem? Nem. Tiszteletlen. Velem. Én. Nekem. Enyim.

BENEDICT (magában): What a prick. Pszichiáter foglalkozzon veled, akinek szakterülete a péniszirígység, libidóhiány, autoerotista felhangokkal maximalizált hatalomvágy. Az ilyenből önőrületében szférákba zenélő, magát szakrális istenkirálynak látó állatvásári macher lesz. (hangosan) Hová tiszteljen? Szőrös vagy, gallértalan ing, viseletes zakó. Mint Rafszandzsáni. Egy: nem kéne perzsa funkcinak öltözni: szőrösen, gallértalan ing, rossz zakó, rosszan reminiszcál. Tíz éve még egész követséget tartottak fogva, itt nem király az iráni dizájn. Amúgy: seggeden tojáshéj. Mi akarsz lenni, őrült brit király testi hibával? Végén az egészet egy lóért. És égjen az egész, homályosítsa a Napot? Legfontosabb: agyadban veszélyes zűrzavar. Kivagyte? Eleven gyűlölet? Go fuck you! (elindul a takarás felé)

NÉRÓKA és BENEDICT a jelenet kezdete óta nem mozdult. Fedetlen fővel szemeznek az emberiséggel. NÉRÓKA idülten vigyorog, BENEDICT pléhpofa. De fejében gondolatok kavargnak, „ez hülye”, helytelenül nem látja még e korai órán a későbbi tényleges vezért, kancellárt, címzetes uzurpátort, csak a vérnöszést, bűnre hajlamot; kisszerűséget és nem a „démonit”. Utolsó megszólalása után BENEDICT otthagyja NÉRÓKAt és a baloldali takarásba megy. NÉRÓKA egyedül áll, sztereotípia veszi el az eszét, micsoda közhely, szűkül rajta a fejgép fénye, majd kihuny. BENEDICT a takarás széléről figyeli, kezében utcakő, mögötte mozi, de még nincs itt az ideje. Függöny.

Vágvölgyi B. András

Címlapkép: Orbán Viktor, a Fiatal Demokraták Szövetségének (Fidesz) választmányi tagja felszólal a Fidesz II. kongresszusának második napján a budapesti Műszaki Egyetemen. MTI Fotó: E. Várkonyi Péter

Előfizetőket keresünk – támogasd az Átlátszót

Az Átlátszó nonprofit szervezet, nem fogadunk el pénzt politikai pártoktól vagy az államtól. Rád viszont nagyon számítunk!

Támogatom