Trump durcás kiskorúként viseli hintalovának összetörtét, de a populista autokraták az amerikai elnökválasztásra adott reakciója vajon összehangolt taktikát sejtet-e? Mindenesetre Xi (Kína) és Kim (Észak-Korea) oda se bagózott – Xi csak tíz nappal később, a hétvégén böffent egyet a témában -, akárcsak a brazil Bolsanaro. Putyin valamilyen megfoghatatlan oknál fogva hivatalos eredményt vár („neki nem a tévétársaságok mondják meg ki az elnök”), míg a mi füttyös felcsúti honkanászunk, taktiko-stratégiai félisten már csak a szövetségi rendszerbeli tagság miatt is gratulációra kényszerült: „Biden kampányához” gratulált a nagy ravazdi, míg janicsárképzős tartótisztje, Erdoğan szultán inkább egy helyiérdekű háborúval bíbelődött, megint az örmények kárára.

Janez Janša szlovén miniszterelnök nemcsak hasonlóan izgalmas, nagy amplitúdójú váltásokkal színezett életpályájában hasonlít Orbán Viktorhoz, de mostani elsőgratulálói szerepében is magyar hűbérurával versengett szerényen. A Gazda 2016-ban az első európai volt, nem is csak fehérek közt, aki Trump elnökségéhez gratulált. Janša túl korán előzött: egálnál, sok megszámlálatlan állam idején, messze a 270 elektori szavazattól benyalt Trumpnak, ami elég mulatságos.

Mondhatjuk, hogy ez a First Lady szlovénságának ünnepe, amibe még az is bekavar, hogy Melania asszony sajtóhírek szerint az utóbbi időben mérsékelő szerepet vitt az elnök környezetében, egyesek állítják, hogy válókereset beadását is fontolgatja. Az amerikai sajtó a következő durván 70 napra olyanokat fontolgat, hogy a még hivatalban lévő elnök egyéni adóságai rendezésére vajon még hány államtitkot fog eladni? És még mennyi káros intézkedést fog meghozni? Miket tehet?

Kiadhat például beutazási tilalmat a Kínai Kommunista Párt tagjaira, elismerheti Izrael annexióját, így szuverenitását Ciszjordániában, és akár katonai csapást is mérhet Iránra. (Bibi örülne; ő, Netanyahu sem siette el és lihegte túl Biden köszöntését.) Biden más: fontos választási ígérete, hogy visszatér a Trump előtti amerikai külpolitizáláshoz, az USA újra csatlakozik a párizsi klímaegyezményhez, újragondolja az iráni nukleáris alkut, Amerika az utolsó négy évben elhanyagolt szövetségeseihez fordul és benn marad a WHO nemzetközi egészségügyi szervezetben.

Tudjuk, az izraeli sajtó kihegyezett a hírszerzési hírekre, az amerikai elnökválasztás másnapján írtak irónikusan az orosz kormányzati hackerek megrendszabályozásáról a kormányközeli The Jerusalem Post hasábjain. Az amerikai szolgálatok már a 2018-as „midterm” választásra nagyon odafigyeltek, most pedig nem adtak esélyt. Putyin séfje, a jóarcú Prigozsin beszorult a sifonérba Popov mérnökkel együtt, az izraeli lap szerint úgy rátérdeltek az amerikaiak az orosz cyberhaderőre, mint Chauvin rendőr George Floyd torkára. Csoda, hogy meg nem fulladt.

Kérdés persze, hogy mennyire akartak most az oroszok segíteni Trumpnak? Aki alapvetően hasznos hülyéje volt persze Putyinnak, but too much pain in the ass, Mueller-bizottság, impeachment; és a fájdalmas felismerés, hogy Trumphoz képest Nixon is államférfi. Vovának elég gond a saját Parkinson, a saját Navalnij meg a saját novicsok, és a felismerés, hogy hiába ültet egy megvett bohócot az amerikaiak hegyibe, az apparátusok business as usual-szellemében teszik a dolgukat, már 2017-ben elvették a nukleáris nyomógombhoz való egyedüli hozzáférést Trumptól, ellopkodták az aláirandókat az Ovális Iroda íróasztaláról, őrizték a világbékét.

Tanulságos a Trump-brigád honi működésére figyelmezés. Donald Trump amerikai elnök tábora Magyarországon a fidesznyákokat, az evangelizációs keresztényeket (Hit Gyülekezete), az izraeli jobboldal barátait (Köves Slómó és a neokohn.hu) és a mindenirányba elkötelezett határhaszongyakorlati dörgölődzőket jelenti.

Fidexék reakciója ismert: nem beszélni róla, nem hozni szóba, eltagadni, lekicsinyelni, összemaszatolni, szarozni, és előre kikérni magunknak a kritikát.

Mondjuk utóbbi elővágás, az Obama-adminisztráció nem bánt kesztyűs kézzel az orbániádával, Hillary Clinton külügyminiszterként nem bírta a Putyin kottájából játszó pincsizenekart, Victoria Nuland state departmantbeli ká-európai régiófőnök anno kemény volt és számonkért, André Goodfriend követségi ügyvivőként fiók-Mark Palmert játszott, és Biden is emlegette a magyar autokráciát. Orbán láthatóan beárazta a várható rosszviszonyt, a nagy németországi fegyvervásárlás nem csak a már kifutóban lévő Merkel pacifikálása és a következő német kereszténydemokrata politikusgenerációhoz vásárolt belépő, de amerikai NATO-igény is a haderőfejlesztésre költött GDP 2%, annyira, hogy Orbán a rakétavédelmi eszközöket egyenesen az USAból vette.

Az amerikai elnökválasztással kapcsolatos bizonytalanságban érdekelt a NER, a bizonytalanság fenntartásában, a társutas értelmiségből Schiffer Andrást sikerült sorompóba állítani az amerikai választás és az amerikai kioktatási hajlam egybemosásával. Az evangelista keresztények köréből pedig a hitgyülis jogászprofesszor Hack Péter sározta az Amerikában történteket a magát félreértelmezetten mérvadó kozervatív orgánumnak tekintő Mandíneren. „Az a tény, hogy a beérkező levélszavazatokat több napon keresztül is érvényesnek tekintik egy megletősen zavaros helyzetet eredményezett” – mondta itt a professzor.

Őt a san diegói szociológus Róna-Tas Ákos tette helyre a közösségi médiában. „Kilóg a lóláb Hack Péter esetében. Szomorú, hogy Hack Péter az amerikai levélszavazásról teljesen téves dolgokat terjeszt. Az elektori kollégiumot sem érti. Többiről most nem beszélnék. Még szomorúbb, hogy tévedései mind a Republikánus propagandához illeszkednek. Ezt a Mandiner cikk tovább erősiti. Kár, mert Hack egy okos és tájékozott ember, de itt politikai propagandistaként beszél.” Majd tételesen cáfol a kaliforniai szociológus.

Rianás okozta skizma, hirtelen a Grand Canyonhoz mérhető hasadás keletkezése rázta meg a republikánus alapot és a felépítményt. Magyar idő szerint szerda hajnalban valamikor a Rupert Murdoch jobber ausztrál médiamágnáshoz köthető Fox TV győztest hírdetett Arizona államban, mely hű fia, Berry Goldwater jelöltsége (1964) óta sztenderden republikánus (csak 1996-ban szavaztak Bill Clintonra), mikor az állam fővárosát, Phoenixet is magában foglaló Maricopa megyében még sehol sem tartottak az összeszámlálással, ám a Fox bejelentette, hogy Biden győzött. Tíz nappal később egyébként ez hivatalosan is beigazolódott.

Az amerikai Tiborcz, Jared Kushner elnöki vő volt kapcsolatban Rupert Murdochkal a választás éjszakáján, hevesen képviselte a Fehér Ház dühét. Amire később azt mondta  Philadelphia demokrata pogármestere, Jim Kenney, hogy talán hasznos lenne, ha az elnök fevenné a nagyfiúnadrágját, Trump felhorgadásaitól már senki sem ijed meg. Mert Biden nem csak egy arizonai főnix, az új életrekelést korábban, Dél-Karolinában kezdte.

Biden kampánystratégiája rendhagyó volt, a nyitást – Iowát, New Hampshire-t – ignorálta, kisebbségi, fekete szavazatokra bazírozott. Dél-Karolinában a legtekintélyesebb kongresszusi fekete demokrata, Jim Clyburn és az afroamerikai szavazók segítségével indult be, meggyőző erővel, ami a Szuperkeddet is hozta számára. Stacey Abrams pedig a Georgia-i fekete szavazatokat szállította neki és Arizonában a latinók mellett rá szavaztak a navajo nemzet rezervátumokba kényszerített és a járvány által különösen sújtott tagjai, mintegy hetvenezren.

Joe Biden cikket jelentetett meg a Foreign Affairs c. folyóiratban Why America Must Lead Again Rescuing U.S. Foreign Policy After Trump címmel (Miért kell ismét Amerikának vezetnie. Az amerikai külpolitika megmentése Trump után).

Orbán, Janša, Erdoğan, Putyin, Xi számára minta Trump sorsa: ugyanígy kerülnek majd ők is a Történelem szemétdombjára.

A The New York Times nagy tekintélyű, veterán európai tudósítója, Stevan Erlanger írt lapjába az európaiak megosztott reakciójáról. Míg Nyugat-Európa egy emberként ünnepel Merkeltől Macronig – szerencsétlen, en-Brexitjébe belebolondult Boris Johnson az egyedüli kivétel –, addig a közép-europai illiberálisok, Orbántól Kaczynskiig tanácstalanul bóklásznak a tyúkszaros baromfiudvaron, találgatva, hogy merre van az előre.

Már a korai jelzések azt mutatják, hogy Putyin rettegésében mélyen ellenséges viszonyra tör az új amerikai vezetéssel. Amit bosszúsan tesz, hiszen hiába a sok befektetett energia Trump elnökségébe, ő sem tudta annyira gyengíteni a nyugati szövetséget és Oroszországot jobb helyzetbe hozni globálisan, amennyire szerették volna. Biden Oroszországot nem jobb helyzetbe akarja hozni, hanem az Amerikát fenyegető egyik legnagyobb biztonsági kockázatnak látja.

„75 évig az USA vezető szerepet játszott a világban, intézményeket alakított, szabályokat és normákat állított. Ha ezt nem folytatjuk, két dolog történhet. Vagy valaki – nem éppen érdekeink és értékeink szellemében – a helyünkre lép; vagy nem lesz vezető-utódunk, és az még rosszabb. A hatalmi űrt rosszindulatú dolgok töltenék ki. Tehát az USÁnak felelőssége és önérdeke is, hogy szerényen vezessen” – írta Joe Biden mgválasztott amerikai elnök.

Igencsak kérdés, hogy milyen lesz a magyaroknak a Biden elnökség? Pufidzsekis NERita fidesznyákként talán nem annyira szuper, mert Biden Magyarország barátja, ha Orbáné nem is, nászútra is ide jött barátja, Tom Lantos unszolására 1977-ben, ismeri és szereti az országot; bár Biden azon véleménye elég megosztó, hogy a halászlé csak balatoni halból jó, jóllehet balatoni hal kereskedelmi forgalomban nincs is, akkor se volt.

Trump végjátéka különös gonddal tanulmányozandó, kisebb színpadok autokratái is innen vesznek mintát, ebből tanulják a szerepet. Játszunk el a gondolattal, melyet az amerikai sajtó már megszellőztetett: a január 20-ig tartó időszak szép fejleménye lehet, hogy Trump elnök átadja az elnökséget Pence alelnöknek, lemond, ha tetszik. (Mint 1974. augusztus 9-én Richard Milhous Nixon, mely napon borús idő volt a dél-franciaországi Antibes-ban, így nem strandra, hanem moziba mentem, a Dr No-t láttam ott először, hogy a minap elhunyt Sean Conneryről, a nyugati világ végső megmentőjéről is essen végre szó.) Az új elnök pedig elnöki kegyelemben részesíti az előző elnököt, mint tette Gerald Ford Nixonnal, felmenti minden taxatíve fesorolt és fel nem sorolt bűne alól.

Melyek közül az egyik a hazaárulás lesz.

Vágvölgyi B. András

Címlapkép: Joe Bidennek, az amerikai Demokrata Párt elnökjelöltjének támogatói ünnepelnek Washingtonban 2020. november 7-én, miután a CNN közleménye szerint Biden megnyerte az amerikai elnökválasztást azt követően, hogy Pennsylvaniában is ő kapta a legtöbb szavazatot. MTI/EPA/Michael Reynolds