30 éve hagyta el az utolsó szovjet katona a Magyar Köztársaság területét. A szétesőben lévő szuperhatalom helyzete teljesen kiszámíthatatlan volt 1991 nyarán. A politikai szituáció magában hordozta ugyanis egy konzervatív fordulat esélyét is Moszkvában. Rá félévre már Szovjetunió sem volt, aztán évtizedekig csak a Vor-i-Zakon, az oroszajkú szervezett bűnözés jelentett agresszív befolyásszerzést országunkban. Azóta változott a háborúskodás természete, a világháborút a kölcsönös elrettentésen alapuló hidegháború követte, majd a világ nem posztszovjet térségeiben a „történelem vége” illúziója által épp csak rövid ideig pislákoló „örökbéke” után jött korunk hibridháborús hangulata. Aminek jelentős eleme a visszaszivárgás. (És a hazaárulás.) 

Társadalmi célú hirdetés

1991. júniusa nem csak a viking tűzugrás ideje, de a szovjet-orosz megszállás bevégződésének évfordulója is. Hol is kezdjük? A magyar-orosz viszony társadalomlélektanilag egyszerűbb eset, mint visegrádi barátunk lengyel-orosz viszonya. Persze Paskievics, és a Petőfit ledöfő kozák dzsidás, az első világháború olasz frontján katonáskodó parasztférfi parasztasszonyát a hátországi mezőgazdaságban minden szinten támogató orosz hadifogoly sztereotípiája ötlik észbe. Amivel szemben a tomszki (Szibéria) magyar hadifogolyszínház előadásai állnak, hogy a fogságba esett magyar katonák közül hányan lettek „csillagosok” és a bolsevik forradalom utáni polgárháborút miért mondhatta egy formátumos szovjetológus „idegen pályán vívott cseh-magyar háborúnak”.

79%

Év végéig még

21 125 027 forint

hiányzik a

költségvetésünkből.

Támogasd az Átlátszó

tényfeltáró munkáját!

atlatszo.hu/tamogatom

Beszélheténk a kassai bombázásról, amiből csak annyi a tuti, hogy a Kassát bombázó gépek a romániai Suceavában szálltak fel. Beszélhetnénk – a magyar partizánvadászok oroszországi működésének elemzése után a Don-kanyarról, a „Kiskormányzó” ittas repülőbalesetéről –, de leginkább akkor járunk el helyesen, ha 1944 augusztus 23-ával, a román kiugrással kezdünk. Hogy a románok átdobták a váltót, Antonescu marsallt letaróztatta az ifjú Mihály király és a náci szövetségből seperc alatt betagózódtak a bolsi szövetségbe. A román fordulat olyan, akkor nagybani kormányzati projekteket annullált, mint az Árpád-vonal és a Kárpátok természeti védműve is értelmét vesztette, az első szovjet katona is többedmagával Dél-Erdély felől tört be az országba.

Hogy ki volt a utolsó, azt tudjuk: Vikor Silov altábornagy, a szovjet Déli Hadseregcsoport utolsó parancsnoka. A távozás fotói – átrakodás a szélesnyomtávra Záhony-Csap rendezőpályaudvari térségében, sokkal kevésbé drámaiak, mint az egész folyamatot két évvel korábban elindító kép. Ez utóbbin az Amu-Darja folyó temrizi hídja, mely híd Afganisztánt kötötte össze Szovjet-Tadzsikisztánnal. Ezen az 1989. februári képen egy BTR tetején ül Borisz Gromov tábornok, az utolsó afganisztáni szovjet parancsnok, és nincs mosoly. „Ég veletek afgánok!”, a PaDöDő együttes sem dalolja burkában, hogy „Goodbye Szása”.

Mark Talisman halálára – és a Szovjetunió visszaszorításáról

Mark Talisman, az American Jewish Congress (AJC) több magas beosztást is betöltött képviselője a napokban Washington környéki otthonában elhunyt. A…

Németh Miklós volt miniszterelnök több helyen is visszaemlékezte 1989. márciusi találkozását Gorbacsovval. Ekkor már tudomása volt a tótvázsonyi szovjet bázison tárolt nukleáris töltetet hordozó SS-20-as középhatósugarú rakétákról, melyeknek észak-olasz és dél-francia célpontjai között volt Velence és Marseille is.

Ha lett volna csapás, és a NATO részről ellencsapás is, akkor az a kedves tó, amit a németek Plattensee-nek, mi pedig Balatonnak hívunk, feltehetően nem a ma ismert orcáját mutatná a túlélő trogloditáknak.

Németh reformista politikus volt, közgazdász, tanult a Harvardon, fiatalon került pozícióba, értette az idők szavát és változtatni akart. Gorbacsov már egy évvel korábban Belgrádban bejelentette a Brezsnyev-doktrinát – a Szovjetunió a fegyverek erejével is megvédi a szocialimus vívmányait az 1945-ben befolyási övezetébe került területeken –, de még senki nem hitt neki, azt gondolták taktikázik. Márciusban Moszkvában Némethnek azt mondta, történhet a Magyar Népköztársaságban bármilyen változás, 1956 nem fog megismétlődni, a szovjetek nem fognak fegyveresen beavatkozni. Annyit kért, hogy a sajtóban ne legyen ez nagydobra verve, mert a szuperhatalmak nem szeretik a megvertség látszatát, és a magyar legális sajtóban mínuszos hírként jelent meg mintegy tízezer szovjet harcos és a hozzájuk tartozó haditechnika kivonása Kiskunhalas és Debrecen környékéről.

A Vasfüggöny lebontása is megkezdődött Horn Gyula és Alois Mock magyar és osztrák külügyminiszterek jelenlétében, azaz tárgyév június 16-án azt hangoztatni, hogy „olyan kormányt kell választanunk, mely haladéktalanul megkezdi a tárgyalásokat a szovjet csapatok kivonásáról” utánlövés és pitiáner politikai számítás – ha akkor ez sokaknak nem is tünt fel.

Vabank 30 éve: Orbán a Műcsarnok lépcsőjén – a Nagy Imre-újratemetés sajtófőnöke voltam

Jubileumi évünk van ismét, 30 év, a múltba révedésnek emlékezetpolitikai komisszárja is van, az ötvenhatos hatvanadik évfordulón jól bevált Schmidt Mária – találgathatjuk ezúttal ki lesz a Dózsa Lászlója. Hiánypótlóan „Rendszerváltáskutatási Közintézet” is alakult, elnök-vezérigazgatója Bíró Zoltán szaktudós, aki a hajdani MDF-ben a későbbi miniszterelnök, Antall József ellenfele volt, érdemes pillantást vetni.

Már a rendszerváltás első választása előtt, 1990. március 10-én megvolt a megállapodás és az ütemterv nagy vonalakban, a részletek maradtak az Antall-kormányra, ameyből Für Lajos honvédelmi miniszter volt a téma gazdája. A szovjet főtárgyaló, Matvej Burlakov tábornok álláspontja szerint a szovjet hadsereg a kivonulás előtti időszakaban tízezerszámra lakásokat épített,  évente mintegy 3 milliárd forintot fizetett a karbantartásra és a közlekedésre Magyarországon. Burlakov azt nyilatkozta a tárgyalások egy adott pontján, hogy csak a katonai nyomás a módja annak, hogy bármit is elérhessenek a magyarokkal a tárgyalások során. Für honvédelmi miniszter erre úgy válaszolt. hogy „Ez az ő logikája, és nem tudjuk elfogadni.”

A szovjet vezérezredes az Izvesztyijában folytatta a fenyegetőzést: „Ha Magyarország nem lesz hajlandó fizetni azokért az épületekért, amelyeket a szovjet katonák kiürítenek, a szovjet fél a csapatkivonást leállítja”. Végül mintegy 100,000 szovjet állampolgár, köztük 65,000 katona, 27,000 harcjármű, 230 ezer tonna lőszert szállítottak el másfél ezer vasúti szerelvényen. Az utolsó vonat 1991. június 16-án hagyta el Magyarországot Záhonynál. Silov altábornagy, a szovjet Déli Hadseregcsoport parancsnoka három nappal később távozott fekete Volga gépkocsival civilben, diplomata útlevéllel. Közös fotózásra, sajtótájékoztatóra nem volt hajlandó.

A kivonást követő financiális elszámolás másfél évig húzódott, végül nullszaldós megállapodást írtak alá 1992. november 11-én.

Sok mulatságos és kevésbé mulatságos történetet lehetne felidézni a szovjet „fegyverbarátok” hazai tartózkodásáról, a „davaj csaszi”-tól (a Vörös Hadsereg harcosainak karóra-rablási mániája) a Szatmárban tömeges malenkij roboton át Konrád György Cinkosának melléktörténetéig, ahol a vöröskatona szexuális gerjedelmét egy kecske segítségével enyhíti – mégiscsak egyszerűbb, mint egy parasztasszony, nem kapálózik, nem visibál, a férjét sem kell lelőni –, ám a vöröskatona már Stájerországban döbben rá, hogy trippert (gonorrhea) kapott a gidától, hisz a szakasztársai már jártak arra korábban.

Kalocsán érdemes volt átszökni a szomszéd szovjet helikopteres deszantos laktanyába, mert volt 30 forintos üveg vodka a kantinban. Kecskeméten a főtéren volt szovjet katonai művház, a népnyelv csak oroszmozinak, hívta és a közmeggyőződés szerint onnan is zavarták a Szabad Európát. Hamár Kiskunság: hetvenes évek vége, aknavetős lőgyakorlat magyar előfelvételiseknek sivatagos, buckás futóhomokon, mikor egy gigantposzter-szerű és -méretű bádoglapon harckocsiból kilógó páncélosparancsnok festett szocreál ábrázolása bádogalapon cirillbetűs szöveggel:  Szláva sz szovjetszkim tankisztam és a következő bucka mögött egy város, amely laktanyából van és messziről úgy néz ki, mintha Timbuktu lenne.

Ahhoz képest, hogy 35 évvel korábban mekkora erőfeszítéseket tett fegyveresen Budapest népe a szovjet csapatok távozásáért – amit 1956. október 29-én, ha csak sajnos rövid időre is, de elért –, 1991-ben visszafogottan, látványos hallelújázás nélkül zajlott az eseménysor Frank Zappával a középpontban. Zappa a tabáni koncert után a Tilos az Á-ban a Mikszáth téren vegyült a Demszky főpolgármester által celebrált kis ünnepségen.

Az 1956-os forradalomra való 1989-es visszatekintésre való visszatekintés

Az ugye megvan, kedves mai fiatal, hogy 56-ról nagyjából 89-ig kuss volt?! Kevesen, nagyon kevesen beszéltek róla nyilvánosan a hetvenes…

(Epilóg a visszaszivárgásról) A kiváló, közéleti érdeklődésű jugoszláv filmművész, Dušan Makavejev utolsó játékfilmje volt a kilencvenes évek elején A gorilla délben fürdik c. alkotás. Az éppen egyesülő Berlinben vagyunk, aktuálisan, a főszerepben egy szovjet katonatiszt, aki nem akar hazamenni, hanem maradna. Házfoglalókkal, hippikkel találkozik, éppen a Mitte és Prenzlauer Berg városrészek kreuzbergizálása zajlik, a szinte komszomolec-korú katona (szerepében: Svetozar Cvetković) a libertinusok között tágra nyílt szemmel csudálkozik rá a szabadosságra és szabadságra.

Nálunk ilyen eset nemigen volt, itt az oroszajkú szervezett bűnözés vetette meg a lábát a kilencvenes években, Szemjon Mogiljevics („Szeva bácsi”) vagy Leonyid Sztecura neve elég ismert, hisz előbbi még az 1998-as választás kampányfinanszírozásába is beszállt, amiről egyes források szerint felvétele is van. Nyilvánvalóan hasznos lehetett hazatelepedése idején a lehetséges video-kompromat, mint bemutatkozó ajándék.

Orbán Viktor, a német bombagyáros és az orosz maffiafőnök – változatok egy kompromatra | atlatszo.hu

Az orosz nyelvű Insider portál szerint Orbán Viktor magyar miniszterelnök még ellenzéki politikusként, a kilencvenes évek elején állítólag kenőpénzt vett át a „bombagyáros” Dietmar Clodótól. A német márkamillióval teli táskát Clodo szerint Szemjon Mogiljevics maffiafőnök küldte volna választási hozzájárulás gyanánt.

Putyinnal minden megváltozott az ezredfordulón. A volt titkosügynök-KGB-tisztről tudható, hogy a Birodalom szétesését geopolitikai katasztrófának gondolta és gondolja, és, ha otthoni tömbház-robbantásokba belement, később az amerikai elnökválasztást is befolyásolta, akkor a vodka-kancsuka játszmák sem állhattak távol töle a Külső-Birodalom hétköznapjainak vonatkozásában. A kétezres évek már megint kémkedésről, befolyásszerzésről szólt, sajnos az előző évtized szoclib hősei (Clinton, Tony Blair) jelentősen elkurvultak, a volt német kancellár, Gerhard Schröder annyira, hogy igazgatótanácsi helyet vállalt a Gazpromban.

A Nyugat szemet hunyt afelett, hogy Putyin mit csinál otthon, második csecsen háborút, ellenzék-szuttyogtatást, a hősies tényfeltáró riperternő, Anna Politkovszkaja meggyilkolását. De 2008-ig, a grúz háborúig nem merészkedett külföldre, még a volt belső birodalomba sem. Persze próbálkoztak, energiahordozó-fegyverrel, Északi Áramlattal, Paks2-vel, de túl messzire nem mentek vele. Na ekkor jött az Egységes Oroszország (Putyin pártja) 2009-es pétervári kongresszusa, ahová meghívták az addig vehemensen szovjetellenes, bizonyos megnyilvánulásaiban ruszofób Orbán Viktort. Hogy mi segített, a vodka vagy a kancsuka, de leginkább a kettő kevercse, nem tudni, a lényeg, hogy az akkori miniszterelnök-jelölt átdobta a váltót: az orosz eurázsiai gondolat legnagyobb nyugati barátja lett.

Putyin palotája mellett eltörpülnek a Fontos Magyar Emberek kacsalábon forgó dácsái | atlatszo.hu

Az elmúlt évek során számtalan közszereplő luxusingatlanát mutattuk be olvasóinknak, Semjénék vadászházától kezdve Tiborcz István alsóörsi nyaralóján át Orbán Győző Hatvanpusztán épülő óriásbirtokáig. Vlagyimir Putyin orosz elnök Fekete-tengeri palotájához képest persze még az utóbbi is csak egy koszos balkáni putri, szóval kis ország, kis dácsák.

2014-gyel, a Krím orosz elfoglalásával és az azóta is tartó donyecki harcokkal, a maláj gép lelövésével nagyot éleződött a helyzet. Bár Oroszország nem a Szovjetunió, GDP-je nagyjából olasz szintű, feldolgozott javakat minőségben fegyveren kívül nemigen produkál, energiahordozók eladásából tartja el magát, de mégis – még így is, erősen csökkentett nukleáris fegyverzetével – ő a gyenge triumvír a nemzetek kórusában.

Gyenge, gyenge, de triumvír.

Egyenlőre Kína pártján, de Putyin bármikor képes köpönyeget fordítani. Oroszországgal kereskedni kell, az érdekek szem előtt tartásával, és nem beszopni, amit Putyin zárt ajtók mögött ígérget Ukrajna rovására. A menekültellenes Orbán-kormány bevezette a Rogán-féle letelepedési kötvényt, melynek jelentős részben oroszok a kedvezményezettjei az arabok és a kínaiak mellett, beengedett egy kémbankot Budapestre, a GRU diplomáciai fedésben lévő ügynökei nem csak egy szélütött hungarista katonai gyakorlóterepére jártak lőgyakorlatozni, de állítólag bázist is tartanak fenn Budapesten, Rákospalotán.

A visegrádi országok közül csak Magyarország fogadta be az orosz hátterű befektetési bankot | atlatszo.hu

Míg a magyar kormány maga hívta be az országba az orosz hátterű Nemzetközi Beruházási Bankot (International Investment Bank – IIB) és döntött úgy, hogy felajánlja, a pénzintézet tegye át székhelyét Budapestre, a három másik visegrádi ország a maga módján távolodni próbál tőle. Lengyelország 2000-ben hagyta el az IIB-t, Magyarországgal együtt, és azóta sem sikerült visszakapnia a befizetett pénzt.

Ha sikerül egyszer meghaladni a NER-t, egészen biztos, hogy a magyar-orosz viszonyt is új alapokra kell helyezni. És akkor, talán már nem is Putyin lesz a partner.

Vágvölgyi B. András

Címlapfotó: Viktor Silov altábornagy, a Déli Hadseregcsoport parancsnokának autója átlépi a határt a záhonycsapi átkelőhelyen. Az utolsó szovjet katona is elhagyta Magyarország területét 1991. június 19-én, 15 óra 1 perckor a magyar-szovjet határnál a záhonyi átkelőhelyen. MTI Fotó: Kleb Attila

Ha már egyszer itt vagy…
Az Átlátszó nonprofit szervezet: cikkeink ingyen is olvashatóak, nincsenek állami hirdetések, és nem politikusok fizetik a számláinkat. Ez teszi lehetővé, hogy szabadon írhassunk a valóságról. Ha fontosnak tartod a független, tényfeltáró újságírás fennmaradását, támogasd a szerkesztőség munkáját egyszeri adománnyal, vagy havi előfizetéssel. Kattints ide a támogatási lehetőségekért!