Világtérkép

Kíváncsiságunk határtalan. Az Átlátszó külpolitikai blogja: hírek, elemzések és tudósítások a nagyvilágból és a szomszédból, a teljesség igénye nélkül.

USA

Időközök Amerikában – Trump esélyei a szoros „midterm” választási eredmény után

Az elmúlt két év az amerikai belpolitikában Donald Trump visszatérési esélyeiről szólt. A titkos orosz támogatással 2016-ban hatalomra jutott, a Republikánus Pártot fogságba ejtő üzletember elnöksége az amerikai demokrácia válságának volt egyértelmű bizonyítéka, a GOP, Abraham Lincoln pártjának úgyszólván minden határon túli alászállása. A korábbi republikánus elnök, George W. Bush sem volt épp az egyesült államokbéli álllamférfiúság gránittalapzata és márványoszlopa, de Dick Cheney-stől, Donald Rumsfeld-estől, iraki, afganisztáni háborúval együtt kevesebb kárt okozott két ciklus alatt a demokráciának Amerikában, mint Trump 2017-21 között.

2021. január 6-át sokan sokáig nem feledhetjük. Nem is lehet. A halálos áldozatokat követelő capitoliumi támadás sok biztosítékot vert ki, sok eljárás indult, az FBI tartott házkutatást a volt elnök Mar-a-Lago-i golfpályai otthonában, sok illegálisan elvitt titkos iratot talált, eddig mégsem emeltek vádat Trump ellen, pedig sokan ezt várják a dél-manhatteni ügyészségtől. Joe Biden elnöki népszerűsége az infláció miatt is csökkent, az időközi úgyis mindig az épp aktuális elnök ellen szól, a mostani időközi választás – mely a Szenátus, a Ház és a kormányzók egy részét érinti –, valójában annak tesztje volt, hogy Trump visszatérhet-e. „Nem babra megy a játék” – hogy az egykori Népszabadság-főszerkesztőhelyettes Rényi Pétert idézzük ehelyt –, a reá kedvező eredmény esetén Trump bejelentheti 2024-es elnöki indulását. Ha földcsuszamlásszerűen megnyerte volna, az sokmilliárdunk számára még nehezebbé tette volna a világot. De 2002 óta hivatalban lévő elnök pártja nem szerepelt ilyen jól a félidős választáson.

Mondják, hogy a polgárháború (1860-64) óta nem volt ennyire polarizált Amerika. Az elmúlt harminc év új korszakot nyitott, 1992-ben a demokrata Bill Clinton lett az első amerikai elnök, akinek a kései születés okán nem volt II. világháborús előélete. OK Boomer, mondhatjuk ma már arra a bébibummos generációra, akik a háború után születtek és a hatvanas években cseperedtek. Clintont szexuális szabadossága miatt impeachelte egy Kenneth Star nevű ügyész, valójában történelmi bosszú volt ez, az egyetlen lemondatott elnökért, a republikánus Nixonért. Clintonnal nem értek célt, 2000-ben, zavaros választási szituációban győzött a kis Bush, aki nyomába sem ért a hidegháborús győztes apjának, viszont szeptember 11-e után a Pearl Harbor elleni japán támadás óta a legsúlyosabb, amerikai célpont elleni támadásra kellett választ adnia. És nem sikerült a megfelelőt megtalálnia. Újraválasztása nemzeti/demokrata tragédia volt 2004-ben.

Barack Obama a liberális elit kisebbségi sorból érkező elnökjelöltjének megválasztása belpolitikai csoda volt, Obama kiváló szónok, hibátlan értékrendű államférfi, ám külpolitikailag – főleg Szíria esetében – némileg teszetosza elnök volt. 2008-as, moderált republikánus ellenfele, John McCain vietnámi háborús hadifogoly és hős talán jobban kezelt volna hadihelyzeteket, viszont veresége megerősítette a GOP-n belüli szélsőséges szárnyat. És akkor jött 2016 és Trump. A már a hetvenes évek második felében csehszlovák síbajnoknő feleség miatt a KGB látókörébe került nagyszájú, primitív és gátlástalan milliomosgyerek megcélozta a republikánus elnökjelöltséget, és a FoxTV, szélsőjobber rádiós nyálverők és orosz állami hackerek mikrotargetált segítségével megszerezte az elnökséget az előtte hárommillió szavazattal vezető és a liberális elitet képviselő Hillary Clinton előtt.

Trump orosz típusú autoriter hatalmat épített ki, csoda lett, hogy Obama volt alelnöke, Joe Biden megverte két éve. Trump puccsot szervezett, Trump nem ismerte el a vereséget, Trump hisztikézett, káromkodott, őrjöngött és protestált két évig. A valaha tiszteletreméltó Republikánus Párt derékhadát maga alá hajtotta, és az időközi választásokra földcsuszamlásszerű győzelmet prognosztizált, ami után bedobja az újabb elnökválasztási ringbe a kalapját.

A kalapját még bedobhatja, de a földcsuszamlás alaposan elmaradt.

A félideji választás 35 szenátor, 36 kormányzó és mind a 435 kongresszusi képviselő megválasztásáról szólt. Trump remek éjszakára számított, nem jött be. Pártjuk se lehet igazán büszke a választási eredményekre, még ha végső soron akár a törvényhozás mindkét házában többségbe is kerülnének.

 

Nem a regnáló elnök pártjának szokott állni a zászló a félidős választásokon. Hagyományosan az elnök pártja veszít szavazókat, és ez rendben is van így. Trump arra számított, hogy mint egy cézár, a Pennsylvania Avenue-n vonul be a Capitoliumhoz, ahol szélsőjobber hívei halálos kimenetelű zavargást kreáltak kevesebb, mint két éve. A méltán elfeledett Herbert Hoover óta nem volt olyan elnök, aki négy év alatt elveszítette az elnökséget, a Szenátust és a Képviselőházat. Trumpnak sikerült.

Donald Trump arra számított, hogy a félidős választás eredményei 2024-es győzelemre ítélik személyében őt: ez nem sikerült. Elsősorban az 1971-es Roe vs Wade-legfelsőbb bírósági döntés megtámadása nyomán nem sikerült. A törvényerejű bírósági döntést a konzervatív irányba húzó jelenlegi Supreme Court az eddigi szövetségi érvényről az államok szintjére utalta vissza. Ez a keleti és a nyugati parton nem okoz különösebb izgalmat, de a Középnyugat és a Dél államaiban annál inkább. A full red state Kansasban például a lakosság 60%-a az abortusz, a döntés szabadsága mellett szavazott.

Ám a kérdés nagyobb, mint az abortusz szabadsága, ha lehet ilyet mondani; a kérdés most maga az alkotmányos rend volt, és úgy tűnik, hogy az amerikaiak jelentős része ezúttal is a választáson leváltható hatalom mellett tör lándzsát.

A választás-tagadók azok a trumpisták, akik ma is nehezen fogadják el a külföldi segítséggel hatalomba került, súlyosan handabandázó elnök választási vereségét és két év előtt januári puccskísérletének bukását. A New York Times-os publicista, Thomas Friedman szerint talán sikerült pajzzsal kivédeni a leggyilkosabb nyilat, amit az amerikai demokrácia szívének irányoztak. Az Egyesült Államok választási rendszere jól vizsgázott, nem úgy, mint olyan, az ő hatalmi nagyságrendjébe tartozó, országok, mint Oroszország – ahol Putyin már évtizede is alkotmányellenes hatalomhosszabbításban volt az ügyes kis Medvegyev segítségével –, vagy Kína, hol Xi Jinping (Hszi Csin-ping) elnök a pártszabályzat meghackelésével harmadik ciklusban tölt be mao cetungi nagyságrendű istencsászárpártfőtitkárkonfuciuszi hivatalt.

Biden elnök nyilvánosan felidézte a kínai elnök-pártfőtitkár hozzá idézett szavait, miszerint „a demokráciák nem fentarthatóak a 21. században; autokráciák irányítják majd a világot. Miért? Mert a dolgok olyan gyorsan változnak. A demokráciák konszenzusra épülnek, és az időbe kerül, és most neked nincs időd.” Ha innen nézzük, akkor kedd amerikai éjszakájában Putyin, Xi, az Iránt vezető Khamanei ajatollah, Kim Dzsong-un és Orbán Viktor is veszített: a demokrácia a legerősebb demokratikus országban még mindig életjeleket produkál.

A választói körzetek az egyik politikai oldalnak megfelelő átrajzolása, ami Magyarországon is jól ismert, propagandisztikus tömegmédia (Fox News with Tucker Carlson), a közösségi médiában megtolt egyirányú politikai nyomás (vö. Megafon a magyar facebookon), melyek annyira ártottak az amerikai országos párbeszédnek, hogy ott is politikai vallásokat, törzseket, buborékokat és algoritmikusan szabályozott halmazokat hozott létre. Friedman szerint hiába a nyomás: két alapvető demokratikus értéket, tartóoszlopot nem sikerült ezekkel az eszközökkel tönkrevágni: az igazságot (és annak igényét) és a bizalmat (valamint annak igényét).

 

Az ingadozó államokat – ezek közül mostanában kiemelkedik Pennsylvania – sem sikerült elvinnie Trumpnak; az éveleji sztrókja miatt hátrányba került inkumbens John Fetterman megtartotta székét a Trump által személyesen agyontámogatott Dr. Mehmet Ozzal szemben, vagy Virginiában, ahol Abigail Spanberger képviselőt sikerült újraválasztani egy Trump-kedvenccel szemben. Nem helyes, ha egy választás egzisztenciális kérdéseket is érint a fejlett világban, és még kevésbé helyes, ha politikai erőszakhoz vezet; mint a demokrata Házelnök Nancy Pelosi férje elleni fizikai támadás volt a minap a festői szépségű San Franciscóban. Ebben a harcban fontos szerepet játszanak olyan moderált, Trump-ellenes republikánusok, mint Liz Cheney, Adam Kinzinger.

Az amerikai demokrácia a félideji választásokon bebizonyította, hogy visszatérőben van a tetszhalott állapotból, az orvos azt mondaná neki, hogy „élj egészségesen, építsd vissza az erődet, roborálj, és 24 hónap múlva gyere vissza felülvizsgálatra”.

A trumpizmus 2016-ban a fehér munkásosztály szavazataira gyúrt, 2020-ban a jobboldalra behúzható spanyolajkúakra, de Trump maga túl zavaros, polarizáló, és simán csak veszélyes, hogy saját magával térjen vissza ezek után. Alulteljesítő jelöltjeivel, benézett KulturKampfjával (abortuszszigorítás), a Mar-a-Lago-i golfingatlanon az FBI által lefoglalt korábban a Fehér Házból kilopkodott titkos iratokkal és az ebből előbb-utóbb bekövetkező eljárással maga Donald Trump nem látszik lehetséges elnökjelöltnek 2024-ben.

 

A floridai kormányzó, a jobboldalra behúzható spanyolajkúakkal erős Ron DeSantis lehet a republikánusok legerősebb trumpista jelöltje a két év múlva esedékes elnökválasztáson. Trump már nekirohant DeSantisnak, bármennyire trumpista is, mégsem ő maga. DeSantisról azt mondják, olyan populista, akinek, Trumppal ellentétben esze is van, nem csak egója. A Trump elárulásával megvádolt DeSantis esélye nagyban függ attól, hogy ki lesz a demokrata jelölt. Esetleg Biden túlkorosan is megpróbál nyeregben maradni – párton belüli progresszív szélbalos ellenfele, Bernie Sanders is ebben a korosztályos cipőben jár –, a hindu-amerikai Kamala Harris próbálkozhat, ellene gyenge alelnöki teljesítménye szól, vagy előkerülnek olyan korábbi próbálkozók, mint Beto O’Rourke, Pete Buttgieg, esetleg Elisabeth Warren, a szélbalos progresszív Alexandria Octavio-Cortez, vagy valaki, ma még ismeretlen névvel.

Vágvölgyi B. András

Címlapkép: Donald Trump volt amerikai elnök felszólal Marco Rubio republikánus floridai szenátor választási kampányrendezvényén Miamiban 2022. november 6-án. A félidős kongresszusi és helyi választásokat november 8-án tartják az Egyesült Államokban. MTI/EPA/Cristobal Herrera

Megosztás