Bezárás
USA

Háborús logika szerint készíti fel az amerikai rendőröket a “gyilkológia professzora”

A „Ne ölj” parancsolat nem általános érvényű, lőfegyvert fegyvertelen gyanúsított ellen is lehet használni, és egy bűnöző lelövése után a szex is jobb – ilyen és ehhez hasonló állítások is elhangzottak azokon a képzéseken, amelyen több ezer amerikai rendőr, köztük Minneapolis rendőrei is részt vettek. Ez az a város, ahonnan George Floyd halála miatt országos tiltakozáshullám indult. Bár nem lehet minden rendőri túlkapást a kiképzés számlájára írni, a vitatott tréningek illusztrálják az ide vezető mentalitást és a rendőrség militarizálódását.

Előfizetőket keresünk – támogasd a munkánkat havi ezer forinttal!
Támogatom

Az elmúlt napokban az Egyesült Államokat rég nem látott tiltakozáshullám rázta meg. A tüntetések kiváltó oka George Floyd halála volt a minnesotai Minneapolisban. A 46 éves fekete férfi május 25-én vesztette életét rendőri intézkedés közben, miután egy fehér rendőr percekig térdelt a nyakán – őt azóta letartóztatták, és gyilkosság miatt nyomoznak ellene. A mostani eset valójában csak az utolsó csepp volt a pohárban, a felszín alatt már évek óta érlelődött a felháborodás, hiszen nem ez volt az első eset az elmúlt pár évben, ahol rendőrök végeztek ellenállást nem tanúsító emberekkel. A helyzetet jól mutatja, hogy a Reuters és az Ipsos közös felmérése szerint az amerikaiak csaknem kétharmada jogosnak tartja a tiltakozásokat a rendőri brutalitás és a feketék hátrányos megkülönböztetése ellen.

Nem előzmény nélküli George Floyd halála

Tény, hogy az Egyesült Államokban, más nyugati országokhoz képest jóval nagyobb arányban végződnek az előállítandó személy halálával a rendőrségi akciók. A Mapping Police Violence kutatócsoport statisztikái szerint tavaly 1099 embert öltek meg rendőrök (az esetek nagy többségében lőfegyverrel) előállítás, igazoltatás vagy letartóztatás közben. Összehasonlításképpen, a Guardian adatai szerint az Egyesült Királyságban az elmúlt 24 évben összesen 55 embert lőttek le rendőrök. Németországban 2010 és 2011 között 15 hasonló civil halálesetet regisztráltak. Ezeknek az országoknak persze jóval kisebb a népessége, mint az USA-nak, de a különbség így is szembetűnő.

A lakosság számarányához viszonyítva, egy év alatt az Egyesült Államokban mintegy tizennyolcszor annyi embert ölnek meg rendőrök, mint Németországban, és kilencvenötször annyit, mint az Egyesült Királyságban.

Egy korábbi, szintén Minneapolisban történt rendőri túlkapás kapcsán már kapott némi figyelmet a The Bulettproof Mindset (A Golyóálló Szemlélet) nevű rendőrségi kiképzőprogram, ahol a rendőrök elvileg azt tanulhatják meg, hogyan előzzék meg az életveszélyes incidenseket igazoltatások, előállítások során. 2016 júliusán egy Philando Castile nevű férfit lőtt le ok nélkül egy rutin közúti ellenőrzés közben egy rendőr, Jeronimo Yanez, elmondása szerint azért, mert fenyegetve érezte magát. Yanezről később kiderült, hogy korábban a „Golyóálló” kurzuson készítették fel az utcai szolgálatra. A program akkor komoly bírálatokat kapott, amiért a rendőröket a civilektől való félelemre és erőszak alkalmazására szocializálja. A városban ezután le is állították a képzéseket, de a vitatott kurzusok máshol tovább folytatódtak, és a hasonló képzéseken már a 2000-es évek óta több ezer rendőrtiszt vett részt az USA minden tájáról.

A „Golyóálló” képzési program megalkotója, Dave Grossman jelenleg talán a legbefolyásosabb amerikai rendőrségi kiképző. Saját honlapja szerint 19 éve folyamatosan tart képzéseket rendfenntartóknak, „az év 300 napján úton van”, annak ellenére, hogy az általa vezetett programot az utóbbi pár évben többször hozták kapcsolatba a rendőri brutalitással.

Fontos leszögezni, hogy nem lehet egyetlen személy, vagy képzési program felelősségére írni az összes, George Floyd vagy Philando Castile halálához hasonló incidenst. Számos oka lehet annak, hogy annyi rendőrségi akció végződik erőszakkal és tragédiával az Egyesült Államokban, ezek közül talán kiemelhető a rengeteg, civil kézben levő lőfegyver. A rendőrök kiképzése, azon belül pedig az a konkrét képzési program, amiről az alábbiakban szó lesz, csak az egyik faktor. Mégis, a képzések anyagai jól illusztrálják a rendőri túlkapásokhoz vezető logikát és a rendőrség militarizálódását.

A gyilkológia professszora

David Grossman szakmai hátterét tekintve nem rendőr, hanem katona: az amerikai hadseregben gyalogos és ejtőernyős tisztként szolgált, később pedig a West Point katonai akadémián és az Arkansasi Állami Egyetemen és oktatott pszichológiát és hadtudományokat. Nyugalmazását követően megalapította a Grossman Academy nevű céget, amely a 2000-es évek kezdete óta szervez képzéseket rendőröknek és katonáknak egyaránt. Ezek középpontjában az erőszak pszichológiája áll (mind a bűnözők, mind a rendfenntartók oldaláról), szakterületét Grossman a „killology” (kb. „gyilkológia”) névre keresztelte.

Dave Grossman, forrás: Do Not Resist, Vanish Films 2016

Grossman először hadi pszichológiáról írt könyveiről vált ismertté: első könyve, az 1996-ban megjelent On Killing (Az ölésről) azt mutatja be, milyen módszerekkel készítheti fel a hadsereg a katonákat arra, hogy harci helyzetben képesek legyenek megölni egy másik embert. A szerző egy régebbi tanulmányra hivatkozott, ami szerint a II. világháborúban az amerikai katonák nagy része nem tüzelt az előtte álló ellenségre, mert működtek bennük azok az erkölcsi gátak, amelyek megakadályozzák, hogy képesek legyenek embert ölni. Később, a vietnámi háború alatt az amerikai hadsereg már tudatosan foglalkozott azzal, hogy a hivatásos katonákban a kiképzés során lebontsa ezeket a gátakat, hogy a katonák gondolkodás nélkül képesek legyenek emberre lőni éles helyzetben. A könyv és folytatása, az On Combat (A harcról) jó fogadtatásra találtak a katonatisztek körében, és fel is kerültek a Tengerészgyalogság ajánlott olvasmányainak listájára.

Breivik is a videójátékok miatt ölt?

Grossman később két könyvet is írt a videójátékok hatásairól, ezekben amellett foglalt állást, hogy az erőszakos játékok és filmek a való életben is erőszakossá teszik, sőt, gyilkolásra késztetik a fiatalokat. A pszichológusok nagy része ezt az elméletet elveti, Grosmann viszont 2016-ban megjelent Assassination Generation (Gyilkos generáció) című könyvében egyenesen arról írt, hogy az erőszakos játékok „tömeggyilkosok új generációját nevelték ki”, és többek között az Anders Breivik-féle, szélsőjobboldali indíttatású terrortámadásokat is a videójátékok számlájára írta.

Ezekből az írásokból már körvonalazódik az a filozófia, ami Grossman rendőröknek szánt oktatásaiban is megjelenik: a világ egyre veszélyesebb az erőszakos médiának köszönhetően, minden sarkon vérszomjas bűnözők vadásznak a rendőrökre, ezért a rendfenntartóknak is le kell vetkőzniük az erőszakkal kapcsolatos gátlásaikat.

A rendőrök ugyanúgy „harcosok”, mint a külföldi hadszíntereken szolgáló katonák, ezért hasonló attitűdöket kell elsajátítaniuk.

Ezt a nézetet egyébként a statisztikák nem támasztják alá: az amerikai munkaügyi hivatal 2018-as adatai szerint százezer rendőrből 13,7 halt meg a szolgálathoz kapcsolódó okokból. A számok alapján a rendőrök munkájánál jóval veszélyesebb például favágóként, halászként, villanyszerelőként vagy pilótaként dolgozni. Az elhunyt rendőröknek emléket állató odmp.com szerint pedig a szolgálathoz köthető halálesetek mintegy felét nem erőszakos cselekmény, hanem baleset, vagy szerzett betegség okozza. Emellett az 1970-es évek óta csökkenő tendenciát mutat a rendőrök elleni erőszak.

Rendőrgyilkosságok száma 1961-től; forrás: FBI Uniform Crime Report 2013

A rendőrség militarizációja

Ugyanez a szemlélet jelenik meg a „Golyóálló” rendőrségi képzőprogramon használt kézikönyvekben is, amit tavaly hozott nyilvánosságra a Communities United Against Police Brutality (Közösségek a Rendőri Brutalitás Ellen) nevű civil szervezet. A kiképzésekkor használt két füzet innen és innen tölthető le. Érdekesség, hogy a két dokumentumon olvashatók a kurzuson résztvevő egyik rendőr jegyzetei is.

Az első, „A golyóálló harcos” című füzet diagramokkal kezdődik: az elsőben az látható, hogy a letartóztatások arányának növekedésével csökkent az erőszakos bűntények aránya is. A következő oldalakon emberi agyakról készült CT-felvételek láthatók, amik azt mutatják, hogy az erőszakos filmek vagy videójáték hatására az agresszióval kapcsolatos agyterületek aktivitása is megnő – arra viszont nem látható az írásban adat, hogy ez a való életben, a fizikai agresszióként is megvalósul.

Ezután olyan diagramok és listák következnek, amik azt mutatják be, hogy a katonák pszichéjére milyen hatással van a háború – azt sugallva, hogy hogy a rendőrök napi feladata, a rendfenntartás hasonló egy katona szerepéhez egy háborús helyzetben.

A dokumentum itt tényszerűen ír például az erőszakos cselekmények által kiváltott poszttraumás stresszről, ennek ellenére a következő oldalakon az erőszakot vagy az ölést nem éppen a rendfenntartó legutolsó, a végsőkig kerülendő eszközeként mutatja be. Az oktatóanyag a Bibliából vett idézetekkel amellett érvel, hogy a „Ne ölj!” parancsolat valójában nem általános érvényű, az valójában csak az ártatlanok meggyilkolását tiltja. A szerző szerint más rendőrségi képzéseken a „túlélési ösztönt” kiölik a rendőrökből, ezért újra meg kell tanulniuk ösztönösen cselekedni a feszült helyzetekben. Ennek illusztrálására a program során lejátszanak egy felvételt egy közúti igazoltatás közben történt lövöldözésről, és az igazoltató rendőr, Kyle Dinkheller haláláról.

Forrás: The Bulletproof Warrior, Calibre Press/Communities United Against Police Brutality

A képzésen résztvevő rendőr jegyzetei alapján arra a következtetésre jutott: éles helyzetben (például egy feszült igazoltatásnál) a rendőr „lefagy”, ha megpróbálja alaposan átgondolni a helyzetet, vagy túl sokat gondol a törvényekre, szabályokra.

Sokat mondó egyébként, hogy mi nem szerepel az oktatásban: az, hogy hogyan lehet egy durva helyzetet hatástalanítani, a feszültséget csökkenteni, megnyugtatni és együttműködésre rávenni az ideges igazoltatottat. A képzés alapján a rendőrök elleni erőszakot egy módon lehet csak megelőzni: a rendőrnek ösztönösen fel kell ismerni, hogy az illető a vérére szomjazik, és még ez előtt erőszakot kell alkalmaznia.

Vigyázz, támadni akar!

Ehhez az oktatóanyag szerint arra sincs szükség, hogy az illető előbb a rendőrre támadjon, mivel egy ember agresszív szándéka pontosan felismerhető egyes nonverbális jelekből. Az úgynevezett „támadás előtti indikátorok” közé sorolja például azt, ha a delikvens méregeti a rendőrt, nem vesz fel szemkontaktust, vagy abból, ha nehezen válaszol a rendőr kérdéseire – arról nem szól a füzet, hogy ezek egyszerűen a stressz jelei is lehetnek.

A Golyóálló képzéshez használt másik füzet, Az erőszakos incidensek anatómiája szintén arra biztatja a rendőröket, hogy ne féljenek akár lőfegyvert is használni, ha fenyegetve érzik magukat. A dokumentum szerint „legenda”, hogy lőfegyvert csak felfegyverzett elkövető ellen lehet használni: bármikor be lehet vetni halálos fegyvert, ha „a körülmények teljessége a rendőr tudomása szerint ezt megindokolja”. Ilyen esetben, írja a dokumentum, az sem számít, hogy hova lő, milyen súlyos sebet okoz a rendőr, „a sérülésekért csak a támadó felel”.

A füzet külön felhívja rá a figyelmet, hogy ha egy tiszt meg is sérti a rendőrség fegyverhasználatra vonatkozó előírásait, de nem sérti az Alkotmány jogszerűtlen letartóztatásról szóló pontját, akkor a rendőrt az áldozat hozzátartozói nem perelhetik be szövetségi bíróságon.

Forrás: Anatomy of Force Incidents, Calibre Press/Communities United Against Police Brutality

Az egyébként igaz, hogy az emberöléssel gyanúsított rendőrök nagy többségét nem vonják felelősségre. Bár évente több száz civil halt meg rendőri intézkedés közben az Egyesült Államokban, 2005 és 2019 között csak 98 rendfenntartót állítottak bíróság elé emberölésért, és közülük 35 ellen született elmarasztaló ítélet.

A háborús, az erőszakot dicsőítő retorika nemcsak a kiképzéshez adott írott anyagokban jelenik meg. A 2016-ban megjelent Do Not Resist (Ne Ellenkezz) című dokumentumfilmben több részlet is szerepel a kiképzőtiszt egyik, rendfenntartóknak tartott szemináriumáról. Az egyik felvételen például arról beszél, hogy több rendőrtől is hallotta, hogy „hónapok óta nem szexeltek olyan jót” mint közvetlenül azután, hogy túléltek egy tűzharcot és „kinyírták a rosszfiút”. Egy másik felvételen azt mondja „háborúban állunk, és ti vagytok a fronton harcoló csapatok”, és hogy „azok, akik megpróbálták lefegyverezni a rendőröket, le lesznek vadászva mindenhol az országban”.

Grossman arról beszél, a jövő egyre és egyre erőszakosabb lesz, a bűnözők és a terroristák egyre brutálisabban lépnek fel, és hamarosan senki sem fog panaszkodni a rendőrség militarizálódása miatt.

Katonáknál még belefér, rendőröknél nem

Kritikusai szerint a Golyóálló kiképzések legnagyobb problémája, hogy a rendőröket katonai logikával készítik fel a civilekkel való konfrontációra. „Ez a hozzáállás a zöldsapkásoknál (az amerikai hadsereg különleges kommandósai – a szerk.) még belefér, de a belföldi rendfenntartásban elfogadhatatlan. A legjobb rendőrfőnökök ezt teljes mértékben elutasítják” – nyilatkozta Samuel Walker igazságügyi szakértő a MotherJones.com-nak.

„A harcos mentalitás és szemlélet szűk értelemben véve csak arról szól, hogy életveszélyes helyzetekben a rendőrök képesek legyenek megőrizni az akaraterejüket, kitartani és túlélni. De mára a harcos szerep sokkal tágabb metaforává vált, ami magába foglalja a rendfenntartás minden aspektusát, egy nagyon ellenséges rendfenntartási stratégiához vezetett. A rendőröknek azt tanítják, hogy ők szuperhősök, akik a gonosz erőivel szállnak harcba, vagy katonák az anarchia ellen vívott háború frontján” – mondta az Insidernek Seth Stoughton volt rendőrtiszt, a Dél-Karolinai Egyetem professzora.

Philando Castille 2016-ban történt halála után Minneapolisban leállították a Golyóálló kiképzést. Az Insider cikke szerint később hasonlóan döntött több más város rendőrsége is, a helyét több városban is az igazságügy-minisztérium ajánlásai alapján szervezett programok vették át. Ezek lényege, hogy a rendőr „nem harcosként, hanem őrzőként” kell gondolkodnia, a rendfenntartásban az erő alkalmazásánál fontosabb a kommunikáció és a feszültség deeszkalációja.

Bizonyára sokan vannak, akik ezt nem tartják problémának, vagy akár szimpatikusnak is találják az amerikai rendőrök „kemény” fellépését, amíg azzal valóban képesek rendet teremteni. A gond az, hogy semmi nem utal arra, hogy a rendőrök erőszakosabb fellépése önmagában hozzájárulna a nagyobb közbiztonsághoz. Akár a hivatalos bűnügyi statisztikákat, akár a Numbeo közvélemény-kutatásokat is felhasználó közbiztonsági indexét nézzük, „puha” rendőreik ellenére az európai országokban, többek között Magyarországon is sokkal jobb a helyzet, mint az Egyesült Államokban.

Zubor Zalán

Ha már egyszer itt vagy…
Az Átlátszó nonprofit szervezet: cikkeink ingyen is olvashatóak, nincsenek állami hirdetések, és nem politikusok fizetik a számláinkat. Ez teszi lehetővé, hogy szabadon írhassunk a valóságról. Ha fontosnak tartod a független, tényfeltáró újságírás fennmaradását, támogasd a szerkesztőség munkáját egyszeri adománnyal, vagy havi előfizetéssel. Kattints ide a támogatási lehetőségekért!

Előfizetőket keresünk – támogasd az Átlátszót

Az Átlátszó nonprofit szervezet, nem fogadunk el pénzt politikai pártoktól vagy az államtól. Rád viszont nagyon számítunk!

Támogatom