Benjamin Netanjáhú visszatér Izrael miniszterelnöki székébe, ami egy komoly férfibarátság újabb fejezetét, egyszersmind egy megszakadt szoros kollegiális viszony folytatását ígéri. Vagy tán többet is annál, mivel nagyon úgy tűnik, hogy a négy éven belül ötödszörre megrendezett izraeli választás eredményén magyar kampányszakemberek keze nyoma is ott van. Orbán Viktor számára azonban nem csupán ezért öröm az izraeli fordulat: alappal reménykedhet, hogy újra tér nyílik a diplomáciai lavírozásra.
Vicces módon az idei izraeli választási kampányban feltűnt a CÖF híres bohóca, amivel a Fidesz kedvenc kitartott civil szervezete Gyurcsány Ferencet és más baloldali politikusokat igyekezett lejáratni a 2014-es magyar országgyűlési választás előtt.
2005 nyarán Orbán Viktor ellenzéki pártelnök Jeruzsálembe látogatott. Ez volt az első útja Izraelbe. A látogatás során tárgyalt a meghívóval, a jobbközép Likud-kormány külügyminiszterével, Szilvan Salommal, valamint a korábbi miniszterelnök Benjamin Netanjáhúval, aki akkor a pénzügyi tárcát irányította. Az út során hangzott el az emlékezetes kijelentés, amely szerint a Likud a Fidesz természetes szövetségese, amire nem is Orbán személyes hitvallása, hanem a jobboldali sajtóban akkoriban rendre tetten érhető Izrael-ellenesség miatt kapták föl sokan a fejüket.
2010 tavaszán – elsöprő választási győzelmét követően – beiktatták miniszterelnöknek Orbán Viktort, és addigra már egy éve újból Netanjáhú volt az izraeli kormányfő. Orbánéknak ez volt az első olyan választási hadjárata, amelyben szerepet kapott Arthur J. Finkelstein és George E. Birnbaum. A zsidó származású amerikai kampányéceszgéberek a kilencvenes évek közepe óta dolgoztak a Bibinek becézett Netanjáhúval, és sikerrel honosították meg előbb Izraelben, majd Magyarországon is a másmilyentől való idegenkedésre és a kulturális félelmekre alapozott kampánytechnikáikat.
2021 nyarán pattant ki a Pegasus-botrány. Egy nemzetközi tényfeltáró újságírói hálózat hozzájutott azon adatbázishoz, amely az NSO nevű izraeli kibercég ügyfeleinek tevékenységével volt kapcsolatos. A lista számtalan országból több mint 50 ezer telefonszámot tartalmazott, és a gyanú szerint legalább 10 államban – így hazánkban is – használták újságírók, jogvédők, ellenzéki politikusok, ügyvédek és üzletemberek megfigyelésére.
Amikor ez a kép készült, éppen Pegasus kémprogrammal figyeltek minket | atlatszo.hu
A fenti kép idén július 3-án készült a Dunakanyar egyik falvában, ahol mint évente szoktuk, az Átlátszó nyári összetartására jöttünk össze egy napra. Ilyenkor a szervezet legszűkebb magjánál szélesebb körben jövünk össze: például kevésbé rendszeres szerzőinket vagy a munkánkhoz valamilyen formában személyesen kapcsolódó, „külsős” vendégeket is meg szoktuk hívni.
Az eset napvilágra kerülésekor Netanjáhú már nem volt miniszterelnök, ennek ellenére (vagy tán épp ezért) komoly kellemetlenséget okozott neki az ügy, ahogy Magyarországon is belpolitikai vihar keveredett belőle. A hivatalos vizsgálatok azonban – egyelőre – mindkét országban arra jutottak, hogy nem történtek törvénytelenségek a szoftver értékesítése és használata során.
Az eddig nem derült ki, hogy a nemzetközi skandalumot okozó adatszivárgás hátterében mi áll, van-e köze az akkor többek által remélt poszt-Netánjáhú-korszak titkosszolgálata és hadserege körüli helyezkedésekhez, piaci térfoglaláshoz. (Az NSO más hasonló cégekkel együtt szorosan kötődik az izraeli fegyveres erőkhöz, alapítói korábban a hadsereg kötelékében álltak).
Magyarországon is elsősorban a megfigyelés tényére fókuszált a politika és a média, pedig a két ország és a két vezető köre közti politikai és gazdasági kapcsolatok alakulása legalább ennyire érdekes.
A botrányt kirobbantó Direkt 36-cikk is összefüggésbe hozza a 2017-ben fölélénkülő diplomáciai kapcsolatokat (így a legmagasabb szintű találkozót is) a szoftverbeszerzéssel. A cikkben szerepel az is, hogy 2018 elején Orbán bizalmi embere, Czukor József egykori hírszerzőtiszt Izraelben tárgyalt, és találkozott magával Netanjáhúval is, noha a hivatalos téma ezt a megbeszélést nem indokolta volna. Czukor júniusban jelen volt akkor is, amikor Orbán Viktor az izraeli nemzetbiztonsági főtanácsadót, Meir Ben-Sabatot fogadta Budapesten.
Orbán Viktor miniszterelnök fogadja Meir Ben-Sabatot, Izrael nemzetbiztonsági főtanácsadóját az Országházban 2018. június 27-én. MTI Fotó: Miniszterelnöki Sajtóiroda / Szecsődi Balázs
Mindez azért különösen figyelemre méltó, mert a Pegasusról szóló cikkek megjelenése előtt fél évvel hozta ki az Al Jazeera azt az oknyomozó anyagot, amely arról szólt, hogy miként rendezkedett be Budapesten a hazájában befolyásos, amúgy meg gyilkosság miatt körözött bangladesi üzletember, Haris Ahmed. A férfi Budapestre költözése érdekében a bangladesi tiszteletbeli magyar konzul is közbenjárt, és nem sokkal a költözés előtt – inkognitóban – hazánk fővárosába látogatott Haris Ahmed bátyja, Aziz Ahmed bangladesi vezérkari főnök, aki igyekezett testvére útját egyengetni.
Az Al Jazeera ugyanekkor számolt be arról is, hogy pár évvel az előbbi események után a bangladesi hadsereg izraeli gyártású, nemzetközi mobiltelefon előfizetők tömeges beazonosítására alkalmas eszközöket (IMSI) vásárolt. Az ügylet kulcsfigurája Haris Ahmed volt. A hírcsatorna birtokába jutott szerződésen eladóként viszont egy fiktív magyar cég szerepelt. Ehhez tudni kell, hogy Banglades és Izrael között nincs diplomáciai kapcsolat, és a bangladesi törvények tiltják az izraeli vállalatokkal való kereskedelmet.
Nem cáfolt információk szerint az izraeli-(magyar)-bangladesi üzlet lebonyolítására 2018 nyarán került sor. Pár hónappal ezt megelőzően üzemelték be az első Pegasus szoftvereket Magyarországon. Czukor József 2018 őszén az Információs Hivatal vezetője, azaz kémfőnök lett.
2018-ból még egy, a fenti eseménysorba illeszkedő fejleményt kell említeni. Júliusban első hivatalos miniszterelnöki vizitjeként Izraelbe érkezett Orbán Viktor. A látogatás apropóján – ahogy arról az Átlátszó is beszámolt – egy amerikai hírportál föltárta, hogy miként segédkezett a Netanjáhú-adminisztráció és személyesen Izrael washingtoni nagykövete, Ron Dermer a magyar-amerikai-kapcsolatok javításában.
E tevékenység 2017 elején, Donald Trump beiktatásakor kapott erőre, és nem maradt ellentételezés nélkül. Ahogy lapunk megírta, három magyar külképviselet (a washingtoni, a chicagói és a Los Angeles-i) havi 12 millió forintért az akkor frissen bejegyzett BSI Public Affairs-szel kötött szerződést lobbitevékenységre. A cég egyik vezetője, Tzvika Brot irányította Trump izraeli kampányát, azaz agitált az ott élő mintegy kétszázezer amerikai állampolgár körében.
Trump izraeli kampánytanácsadói lettek a washingtoni magyar követség lobbistái | atlatszo.hu
Újabb lobbicéget fogadott fel a magyar kormány Washingtonban, hogy segítsen javítani a hazánkról alkotott képet az Egyesült Államokban. A megbízást kiadó fővállalkozó céget, a BSI Public Affairs-t két izraeli lobbista vezeti, akik Donald Trump kampányában is dolgoztak. Egyikük szorosan köthető Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnökhöz.
Brot azonban nem csupán Trumphoz volt bekötve, de szoros kapcsolatban állt a Likuddal és személyesen Netanjáhúval is, a baloldali Haaretz értesülései szerint az izraeli kormányfő a miniszterelnökség kommunikációs igazgatójának is fölkérte. A magyar kormány mindeközben százmilliókat juttatott lobbizásért cserébe egy másik szervezetnek, a Magyar Foundation of North America-nak is, amelynek vezetői nem máshoz, mint Netánjáhú és Orbán kampánytanácsadójához, a 2017-ben elhunyt Arthur J. Finkelsteinhez kötődtek.
Tavaly azonban Trumpnak és Netanjahunak is távoznia kellett posztjáról, de Orbán maradt, és végig nagy becsben tartotta az izraeli kapcsolatait ápolgatókat. Akkor is, ha belpolitikai súlyuk pillekönnyű volt.
A cikk elején idézett első izraeli útra Orbánt elkísérő, a MAZSIHISZ előző vezetésével bensőséges kapcsolatokat ápoló Breuer Péter újságíró (noha semmilyen komoly eléréssel nem rendelkezik) parányi Heti tévéjének visszatérő vendégei befolyásos kormányzati tényezők, továbbá állandó szereplője és kifogyhatatlan humorforrása a kormányinfóknak. Az előző ciklusban 20 millió forintot fizetett neki a Fidesz-frakció tanácsadásért, idén Magyar Arany Érdemkereszt állami kitüntetésben részesült.
Ennél jelentősebb a Köves Slomó-féle, a haszid Chábád Lubavics mozgalmat itthon megtestesítő Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség (EMIH) története, mely szervezet – bár semmiféle magyarországi hagyománnyal nem rendelkezik – megkapta a legmagasabb szintű egyházi elismerést, emellett közpénzmilliárdokkal támogatták meg, és állami segítséggel jelentős intézményrendszert épített ki.
Egymilliárd forintos végrehajtást kért az EMIH több ingatlanjára egy offshore cég | atlatszo.hu
A 2020-ban több mint egymilliós veszteséget realizáló, alkalmazottal nem rendelkező cég rövid működése alatt bírósági és NAV végrehajtást egyaránt összeszedett, és vélhetően az sem segíti az építkezést, hogy idén júliusban a cég vagyoni részesedésének lefoglalását rendelték el.
Sok más mellett az EMIH 2014-ben ingyenes juttatásként megkapta az MSZMP egykori józsefvárosi központját, később a Thürmer Gyula-féle Munkáspárt Baross utcai főhadiszállását. A hatalmas épületben kulturális központot kívánnak kialakítani, és az engedélyezési eljárás idén augusztusban vette kezdetét. A projektet az Emberi Erőforrások Minisztériuma kétmilliárd forinttal támogatta. Köves a 2018-as miniszterelnöki úton vett részt, és általában nem rest megtámogatni, de minimum jóindulatú semlegességgel viseltetni a Fidesz-kormány iránt a különböző viták során.
A Chábádra Netanjáhú is rátalált, mégpedig ENSZ-nagykövetként Amerikában. A mozgalom már első megválasztásában komoly szerepet vállalt a kilencvenes évek közepén. Közben új formái is keletkeztek az együttműködésnek: a Likud Budapesten élő külügyi koordinátora, Tamir Wertzberger patronálásával létrejött Likud Magyarország Egyesület. Az Orbán mellett adott estben harciasan kiálló Wertzberger elmondása szerint a jobboldali cionizmus örökségét képviselik. Az egyesület székhelyeként a Baross utcai épületet tüntették fel.
Mint látható, kiterjedt – a politikát, a diplomáciát az üzletet, a vallást, a titkosszolgálatokat is érintő – kapcsolatrendszer fűzi egymáshoz a magyar és az izraeli (immár újbóli) kormánypártot, illetve ezek vezetőit. És ehhez még hozzá kell venni egy korábbi kapcsolat intézményesülését is, a mindkét országban tevékenykedő kampányduó, a Magyarországon a Századvéggel szerződéses kapcsolatban álló céget, amit az izraeli kampányguru Finkelstein a Századvéget korábban ellenőrzése alatt tartó Habony Árpáddal alapított. A londoni székhelyű Danube Business Consulting (DBS) ügyvezetője a Századvég korábbi vezető elemzője, Lánczi Tamás lett, és Finkelstein halála után az egész cég Habony többségi tulajdonába került.
Mindezekkel együtt is több mint meghökkentő volt, amikor a mostani izraeli választási kampány hajrájában Benjamin Netanjáhú az alábbi képpel rukkolt elő:
Beni Ganc védelmi miniszter, Ahmad Tibi az arab Ta’al párt vezetője, Jair Lapid ügyvezető miniszterelnök és Abbász Manszúr a Ra’am arab párt vezetője. Alattuk: Elég volt belőletek
A magyar közönség számára ismerős lehetett az alkotás, mégpedig innen:
A korrupció vádjával letartóztatott szocialista-főpolgármester-helyettest a plakátok későbbi változatáról leszedték
Ilyen mérvű egyezés a reklámpiacon merőben szokatlan, és arra enged következtetni, hogy Netanjáhú ellenzékiségének keserű másfél évében sem szakadt meg a két párt közötti kapcsolat, sőt, az első adandó alkalommal ismét elevenebbé vált. Tán még az is elképzelhető, hogy szorosabb, mint bármikor – a vizuális megjelenést tekintve mindenképpen. Az Átlátszó igyekezett ennek nyomába eredni.
Az eset amúgy azért különösen érdekes, mert az eredeti plakát nem is a Fideszé volt, hanem a Civil Összefogás Fórum (CÖF) kormánytámogató szervezeté. A közpénzzel kitömött CÖF a 2014-es választások előtt indított „Nem érdemelnek több esélyt” címmel kampányt, amelyet Csizmadia László CÖF-elnök „ismeretterjesztésnek” nevezett, és amit állítólag magánszemélyek finanszíroztak, politikai pártoknak nem volt hozzá köze.
Az Átlátszó megkereste a CÖF-öt, hogy az engedélyükkel használták-e a 2014-es kreatív anyagot a Likud kampányában. Arról is érdeklődtünk, hogy amennyiben nem, úgy tettek-e jogi lépéseket szellemi tulajdonuk megsértése miatt. Viszont, ha adtak engedélyt, úgy a CÖF korábbi támogatói tisztában vannak-e vele, hogy az általuk nyújtott adományok egy másik ország választási hadjáratához járultak hozzá, vagy esetleg egy magáncéget gazdagítottak a későbbiekben szabadon hasznosítható szellemi alkotással.
Megkeresésünkre Csizmadia László gyors, de kurta választ adott: „a részünkre átküldött plakáttal kapcsolatban semmiféle engedélyt nem bocsájtottunk ki, ugyanakkor nem is kértek tőlünk”.
Érdeklődésünk többi részére nem tért ki, így maradnak a feltételezések. A rosszindulatú az az, hogy az állításokkal ellentétben a CÖF anyagait mégiscsak a Fidesz, illetve a Fidesz által fizetett vállalkozások készítették, és előállításukról, valamint későbbi sorsukról a CÖF-nek fogalma sincs. A valamivel jobbindulatú szerint pedig a CÖF megbízást adott egy cégnek a kampány kivitelezésére, de a szerzői jogokkal meglehetősen léhán bánt, így az elkészült termékek későbbi kampányokban is fölhasználhatóak.
A pontos igazság a cikk témája szempontjából nagyjából mindegy is, mert a plakát megjelenése csak jelzésértékű, nem ezen állt vagy bukott a Likud sikere. Mindenesetre kötelességszerűen érdeklődtünk a BDS környezetében, hogy használnak-e nyolc évvel ezelőtti magyar anyagokat például Izraelben, de érthető módon hárításban volt részünk. Igaz, olyan válasz sem érkezett, hogy semmi közük az izraeli kampányhoz, nem is értik, miről beszélünk.
Ugyanakkor fideszes háttéremberek sokat mondó sejtelmeskedéssel reagáltak a magyar tanácsadók izraeli jelenlétét firtató kérdésekre. Az bizonyos, hogy többen is, akik dolgoztak az idei Fidesz-kampányban, a nyár folyamán jártak Izraelben. Információnk szerint – a Fidesztől hivatalosan szintén független – Megafon központ emberei is megosztották tapasztalataikat az izraeli partnereikkel.
Bár nem biztos, hogy a magyar részvétel az izraeli kampányban föntről elrendelt, tudatos szándék megvalósulása, véletlennek – pusztán a létrejött korábbi kapcsolatok egyszeri kiaknázásának – aligha tekinthető. Orbán számára valóban nem volt közömbös, hogy miként alakul a zsidó állam választásának eredménye. Még lényegesebb is, mint az olasz vagy a svéd kormányváltás – ahol szintén a magyar kormányfő elvben szövetségesei kerültek kormányra –, mert az uniós országokkal való kapcsolatot eléggé szilárd intézményi keretek szabják meg. Esetleges irányváltást, Magyarország szerepének megváltozását csak az Európai Tanácsban bekövetkező radikális változástól remélhetnek a Karmelita kolostorban.
Izrael azonban kulcsszereplő a világpolitikában, és egy érdekvezéreltebb, némileg kalandor izraeli politika tágabb teret nyit a lavírozásnak. Az öt-hat évvel ezelőtti elemzések nem csupán azt emelik ki, hogy Netanjahúnak a magyar-amerikai viszony alakulásában volt szerepe, de segédkezett még korábban utat találni Orbánnak Oroszországhoz és Kínához is, valamint fontos támogatója volt a magyar retorikának a 2015-ös menekültválság idején.
A kényszerpályára került és megoldandó gazdasági problémák sorával szembenéző magyar kormányzatnak elemi érdeke, hogy a beállt világpolitikai szembenállás valamelyest lazuljon. Az izraeli fordulat pislákoló remény, hogy a pávatánc folytatódhat.
Hont András
Címlapkép: Benjamin Netanjáhú ellenfeleiről készült választási plakát (fotó: a politikus Facebook-oldala)
A legújabb zsidó-palesztin konfliktus azt is üzeni, hogy a zsidó nacionalizmus nemcsak házrombolásokban, a palesztinok kitelepítésében és izraeli telepesek arab...
Első alkalommal történt Izrael történetében, hogy hivatalban levő miniszterelnök büntetőeljárásban vádlottként szerepel: egyszerre három ügyben nyújtott be az államügyész, Avichai...
