A polgárháború óta nem látott válságba torkollhat az amerikai elnökválasztás a levélszavazás miatt

Bár a közvélemény-kutatások nagy része Donald Trump kihívója, Joe Biden győzelmét jelzi előre, a jelenlegi elnök magát tartja az egyedüli esélyesnek, úgy véli, ha Biden nyer, az csak azt mutatja, hogy elcsalták a választást. Egy elemzés szerint Trumpnak és a kormányzó Republikánus Pártnak megvannak rá az eszközei, hogy a felülírják a választás eredményét akkor is, ha a választók nagy része leváltaná őket. Az csaknem biztos, hogy Trump a végsőkig ragaszkodik majd ahhoz, hogy ő nyert,  a kérdés csak az, hogy kormánya és pártja követi-e, vállalva ezzel azt, hogy súlyos alkotmányos válságba sodorják az Egyesült Államokat.

Barton Gellman Pulitzer díjas újságíró, a Snowden-ügy egyik kirobbantója eredetileg az Atlantic folyóirat októberben megjelenő számába írt hosszú anyagot egy olyan stratégiáról, amiről információi szerint komolyan tárgyaltak a Trump-kampány és a jobboldali-konzervatív Republikánus Párt vezetői. A magazin online kiadása végül már szeptember végén nyilvánosságra hozta a cikket, hiszen annak témája alapjaiban érinti az amerikai demokráciát.

Gellman több, a tűzhöz közel álló forrás alapján arról írt, hogy a választási rendszer kiskapui miatt olyan bizonytalan helyzet állhat elő, aminek a végén az sem lesz nyilvánvaló, ki is valójában az Egyesült Államok jogszerű elnöke.

Trump szerint csaláshoz vezet a levélszavazás

A november 3-án esedékes amerikai elnökválasztás több szempontból is más lesz, mint az eddigiek. Ennek az egyik oka a koronavírus-járvány, ami problémássá teszi az élőben történő szavazást. Levélszavazást már korábban is lehetett kérni, és a járvány miatt rekordszámú, postán feladható szavazólapot rendeltek a választók, több államban pedig kérés nélkül, minden regisztrált választópolgárnak kiküldik a szavazólapokat.

Donald Trump elnök a levélszavazás intézményét kezdettől fogva támadta, szerinte ez a rendszer melegágya a választási csalásoknak. Ezt egyébként a korábbi választások levélszavazatai nem támasztják alá: a választás rendje elleni bűncselekményre volt néhány elszigetelt példa a személyes és a levélszavazásoknál is, de az adatok alapján ezeknek a súlya egészen elhanyagolható. Egy a választási csalásokról szóló adatbázis szerint 2000 és 2012 között kevesebb, mint 500 csalással leadott levélszavazatra derült fény. A levélszavazással a legnagyobb probléma az, hogy a levél feladását könnyebb elrontani, mint a hagyományos voksolást, emiatt a levélszavazatok között rendre sokkal több az érvénytelen voks.

Trump kampányában ennek ellenére októberre központi témává vált a választási csalás vádja, az elnök legutóbbi kampánygyűlésein szinte minden alkalommal elmondta, hogy valakik több millió hamis szavazatot készülnek leadni ellene, így „ellopva” a választást, amit máskülönben magabiztosan ő nyerne meg.

Utóbbi állítást egyébként a közvélemény-kutatások nagy része nem támasztják alá: a legtöbb felmérés szerint a novemberi választáson Joe Biden, Barack Obama volt alelnöke szerezhet többséget az elnököt megválasztó elektori testületben (erről a szervről később még lesz szó).

Trump támogatói ezzel kapcsolatban arra hivatkoznak, hogy a közvélemény-kutatók elfogultak, és már 2016-ban is Hillary Clinton győzelmét jósolták, alábecsülve Trump támogatottságát.

Négy éve valóban pontatlannak bizonyultak az előrejelzések, de nem annyira, mint ahogy az a köztudatban él: a vezető közvélemény-kutatók a legtöbb kulcsfontosságú államban, ahol meglepetésre Trump nyert, hibahatáron belüli előnyt becsültek Clintonnak. Akkor közvetlenül a választások előtt a felméréseket összesítő fivethirtyeight.com 30 százalék esélyt adott Trump győzelmére, ma pedig csak 12 százalékot ad. Joe Biden előnye a választási győzelem szempontjából fontos államokban magasabb, mint Clintoné volt, és ha ugyanannyi százalékkal becsülik alá Trump támogatottságát a közvélemény-kutatók, mint 4 éve, még akkor is Biden szavazói maradnának a többségben, azaz egy Trump-győzelem idén nagyobb meglepetés lenne, mint 2016-ban. Szintén Bidennek kedvez a várhatóan magas választási részvétel, ami hagyományosan több demokrata szavazatot jelent.

Nem puccs, de ahhoz nagyon hasonló

Barton Gellman szerint Trump tömeges választási csalást jósoló retorikája nem üres kampánylózung, hanem annak ágyaz meg vele, hogy a vereség után megtámadja az eredményt. Ezt az elnök különösebben nem is titkolja, a közelmúltban több újságíró kérdésére sem tett ígéretet a hatalom békés átadására. Egy szeptemberi sajtótájékoztatón egy ezzel kapcsolatos kérdésre azt válaszolta, „majd meglátjuk, mi lesz”, és hogy tiszta választás esetén nem lesz kormányváltás.

Lehetséges, hogy az amerikai elnök, ha nem tetszik neki a választások eredménye, Lukasenka belarusz elnököt idéző módon egyszerűen figyelmen kívül hagyja azokat, és az elvesztett választások után is megtartja a hatalmát? Ilyen egyszerűen természetesen nem, illetve, ha ezzel próbálkozna, az illegális puccsot jelentene, amiben valószínűleg saját kormánya sem követné, sem pedig a fegyveres erők.

Van viszont több jogi kiskapu, amelyeken keresztül az Atlantic cikke szerint lehetségessé válhat a hatalomátadás szabotálása.

Megmondjuk, mi volt a népakarat

Az amerikai választási rendszer sajátossága, hogy az elnököt nem közvetlenül a választópolgárok szavazzák meg, hanem az úgynevezett elektori kollégiumba delegált küldöttek: az 538 tagú testületbe a szövetségi államok delegálnak tagokat, akik megbízásuk alapján szavaznak arra az elnökjelöltre, akiket az államuk szavazóinak többsége választott. Ez az oka annak is, hogy időnként nem az lesz az elnök, akire országosan a legtöbben szavaztak, és hogy a választás kimenetele általában néhány billegő állam szavazásán múlik.

Barton Gellman forrásai szerint Trump kampánycsapata a bonyolult, államonként változó választási jogrendszert tanulmányozva olyan kitételeket talált, amelyek alapján (legalábbis az ő értelmezésük szerint) egyes államokban, ha nem sikerül legitim szavazást tartani, a választók helyett az állami szintű törvényhozók jelölhetik ki az elnököt megválasztó elektorokat. „A képviselők azt mondják majd, rendben, az alkotmány feljogosít minket erre. Úgy gondoljuk, a választás eredménye az államunkban pontatlan, ezért ezeket az elektorokat küldjük, akik szerintünk tényleg reprezentálják az állam lakóinak véleményét” – idézi Gellman Trump kampánycsapatának jogi tanácsadóját, akinek elmondása szerint komoly lehetőségként tárgyaltak erről a Republikánus Párt több tagállami képviselőjével.

A jelenlegi kormánypárt több kulcsfontosságú billegő állam törvényhozásában is többséggel rendelkezik ezért, ha a helyi képviselők egy irányba szavaznak, elvileg képesek lehetnek megsemmisíteni a választópolgárok szavazásának eredményét. Így olyan államok, mint Pennsylvania vagy Michigan Biden helyett Trump-párti elektorokat delegálhat a kollégiumba, ami elég lenne az elnök újraválasztásához.

Érdekes, hogy az újságírónak nyilatkozó jogászt ezt a „megoldást” afféle szüksége rosszként fogja fel: szerinte a levélszavazatok feldolgozása a végtelenségig elhúzódhat, bizonytalanságban tartva az országot, ennél az is jobb, ha inkább a politikusok mondják meg, mi legyen a választás eredménye. Elmondása szerint egy ilyen döntést „a valódi népakarat megvédésével” igazolhatnak – ezt az érvelést alaposan előkészítette a Trump-kampány választási csalással való riogatása.

A részeredményeknek még Trump örülhet, aztán jönnek a levélszavazatok

A levélszavazatok nagy aránya miatt a legtöbb választási elemző egyetért azzal, hogy a választások éjszakáján előáll a „vörös délibábnak” nevezett helyzet. A legtöbb billegő államban a levélszavazatokat csak a személyesen leadott voksok után számolják össze, ráadásul ezek feldolgozása tovább tart, mint a hagyományos szavazatoké, hiszen ellenőrizni kell azt is, hogy a leveleket valós címről, szabályosan adták-e fel. Emiatt a választások éjszakáján még csak részeredményeket jelenthetnek be, a végleges eredményekre napokig, rosszabb esetben akár hetekig is várni kell majd, ez idő alatt sok államban bizonytalan maradhat, melyik jelölt kapta a szavazatok többségét.

A republikánus pártszínre utaló vörös délibábról azért beszélnek, mert előreláthatóan Trump szavazóinak nagy többsége személyesen szavaz majd, így az ő szavazataikat előbb számolják meg. Trump az elmúlt hónapokban annyit támadta a levélszavazást, hogy támogatói nagy része csak a személyes szavazásban bízik. Emellett, mivel a járványügy is pártpolitikai kérdéssé vált, a demokraták eleve jobban tartanak a koronavírustól, ezért nagyobb arányban szavaznak otthonról.

Mindezek miatt a választások éjszakáján, a részeredmények alapján még könnyen úgy tűnhet, hogy Trump nyerte a választást, az ezt követő napokban, hetekben azonban a levélszavazatokkal fokozatosan kékre vált a térkép, és a végső eredménynek már Biden örülhet.

Sok múlik azon, sikerül-e rendben lefolytatni a szavazást

Trump várhatóan arról igyekszik majd meggyőzni támogatóit és pártja politikusait, hogy csak a választási éjszakán bejelentett eredményeknek lehet hitelt adni, a levélszavazatok feldolgozása pedig választási csalást jelent, arra sarkallva az állami képviselőket, hogy írják felül a választások eredményét.

Az Atlantic újságírójának több, névvel nyilatkozó republikánus képviselő is megerősítette, hogy beszéltek erről a tervről, és nem zárták ki. Egyikük azt mondta „reméli, hogy Trump kampánycsapata is megfontolja.” Az elnök kampánycsapata Gellman kérdésére kitérő választ adott ugyanerre a kérdésre, azt írták, „felháborító, hogy a média démonizálni akarja Trump elnököt, csak mert fenn akarja tartani a választások tisztaságát”. Azt azonban nem fejtették ki, hogy ezt milyen eszközökkel képzelik el, és megismételték, hogy a demokraták „zavarosban halásznának” a választásokon.

Sikerrel járhat-e ez a stratégia? Ez jelentős részben attól függ, mennyire sikerül rendben lefolytatni a választást. Ha a szavazás, vagy a szavazatszámlálás káoszba fullad, vagy sok szabálytalanságra derült fény, a döntéshozóknak több érve lehet arra, hogy érvénytelenítsék az eredményeket.

A Trump-kampány azonban mintha erre játszana, az elmúlt hónapokban több tízezres önkéntes választási megfigyelő csapatot toboroztak, ami a gyakorlatban fokozhatja a zűrzavart.

Csatlakozz Trump hadseregéhez!

1981-ben a Republikánus Párt országos vezetése (RNC) már létrehozott egy hasonló önkéntes szervezetet Szavazatbiztonsági Munkacsoport (Ballot Security Task Force, BSTF) néven. Ennek célja hivatalosan a választás tisztaságának felügyelete volt, a gyakorlatban azonban a tevékenységük inkább a fekete és latin származású választók (akik nagyrészt akkor is a rivális párt szavazóbázisához tartoztak) megfélemlítésében merült ki. A Munkacsoport karszalagot viselő tagjai, nagyrészt nyugalmazott vagy szolgálaton kívüli rendőrök a New Jersey-i kormányzóválasztás alatt fegyverrel járőröztek a kisebbségek lakta negyedekben levő a szavazókörök környékén, megállították és faggatták a szavazókat, és arra is volt példa, hogy elállták a szavazóhelyiségek bejáratát.

A republikánusok jelöltje, Thomas Kean ekkor kevesebb, mint egy ezreléknyi szavazatkülönbséggel meg is nyerte a választást, a Demokrata Párt viszont pert indított a választójog megsértése miatt. A felek végül peren kívül egyeztek meg (azaz a bíróság nem érvénytelenítette a választás eredményét), a paktum alapján a republikánusok vállalták, hogy nem állítanak fel hasonló, a választók megfélemlítésére alkalmas szavazásmegfigyelő csapatot, a törvényben előírt szavazatellenőrök delegálásán kívül.

A 2000-es években a Republikánus Párt többször is megpróbálta elérni a megállapodás határon kívül helyezését, végül 2017-ben lejárt a paktum, így az idei lesz az első választás, ahol már nem érvényes ez a tilalom. Tavaly Justin R. Clark, a Trump-kampány egyik vezetője „hatalmas hírnek” nevezte a megegyezés lejártát, márciusban pedig az RNC bejelentette, hogy 50 ezer emberből álló, választási megfigyelő munkacsoportot toboroznak veterán katonák és rendfenntartók közül abban a 15 billegő államokban, amelyeken a választás múlhat. Trump elmondása szerint, októberben össze is gyűlt több mint 50 ezer önkéntes, azaz a választások napján megismétlődhet az 1981-es helyzet, de ezúttal az Egyesült Államok számos pontján.

A választásfigyelő aktivistákat ugyan arra kérik, hogy ne szóljanak közvetlenük a szavazókhoz, csak figyeljék a választási szabályok betartását, kérdéses azonban, hogy ők, illetve a szavazók mennyire tudják megőrizni a hidegvérüket a rendkívül hiszterizált közhangulatban. Ezen pláne nem segít az, hogy olyan reklámokkal is toborozzák az aktivistákat, mint például az ifjabb Donald Trump szeptemberi a videóüzenete.

Ebben az elnök fia kijelenti, hogy „a radikális baloldal el akarja lopni a választást apámtól (…) azt tervezik, hogy több millió hamis szavazatot adnak le”, ezért arra szólítja fel a közönséget, hogy csatlakozzanak „Trump hadseregéhez.”

Az amúgy is felfokozott hangulatban a magukat hadseregnek tartó önkéntes ellenőrök fellépése – akiket hónapok óta győzködnek arról, hogy Trump nyeri a választást, ha pedig nem, az csak csalás eredménye lehet – elegendő lehet ahhoz, hogy egyes helyeken káoszba fulladjon a szavazás, és megkérdőjelezve a választás legitimitását.

Horrorforgatókönyv és alkotmányos válság

Az Atlantic újságírója egy olyan horrorforgatőkönyvet ír le, ahol a szavazóhelységeknél felfegyverzett szavazatszámlálók jelennek meg, akiket hamarosan Biden-párti ellentüntetők követnek. Dulakodás kezdődik, lövések dördülnek el, így az adott körzetben nem lehet megtartani a választást, az elnök „kénytelen” elrendelni a szükségállapotot, végül az állam törvényhozása deklarálja a „választói akaratot” a szavazók helyett.

Ami egyelőre nyugalomra ad okot, az az, hogy sok helyen már megkezdődött a korai szavazás, és egyelőre nem voltak komoly incidensek. Arra viszont lehet számítani, hogy a figyelők találnak majd olyan eseteket, amelyekkel alá lehet támasztani a választási csalásról szóló retorikát (elvesztett szavazólapokat, hibás nyilvántartásokat). Kérdéses az is, hogy az önkéntes ellenőrök hogyan lépnek majd fel a különösen vitatott levélszavazatok számlálásakor. 2000-ben, George W. Bush megválasztásakor volt már példa zavargásra a szavazatok újraszámlálása során, akkor a zavargóknak sikerült is megakadályozniuk a floridai újraszámolást.

Ha a mostani választáson a republikánusok a fent leírt módon megtámadják a választás eredményét, az a következő hónapokban egyre nagyobb zavart okozhat. A döntéshozókat szorítják a határidők, az elektori testületnek december 14-éig össze kell ülnie, és megválasztani a következő elnököt, azonban a demokrata politikusok (köztük az államok kormányzói, akiknek szintén meg kellene erősíteniük az elektorok megbízatását) nyilván nem ismernék el el az önkényesen kinevezett Trump-párti elektorokat. A horrorforgatókönyv szerint eddigre nem állna össze az elektori kollégium, a kritikus államokból két-két delegáltcsoport is érkezne különböző felhatalmazással, egymás legitimitását vitatva, így a határidő lejárta előtt nem lehetne megválasztani az elnököt.

A 2020-as év úgy érhet véget, hogy két ember is az Egyesült Államok elnökének nevezi magát.

Az alkotmány szerint az elektori kollégium szavazatait a Szenátus január 6-i ülésén számolják meg hivatalosan, majd előkészítik az elnök beiktatását. Ekkor olyan helyzet állhat elő, hogy a házelnökhöz, azaz Mike Pencehez, Trump alelnökénéhez kétféle elektori eredmény kerül, az egyik szerint Trump, a másik szerint Biden nyert. Ez alapján az alelnök válhat döntőbírává, és egyoldalúan bejelentheti saját és főnöke újraválasztását. Ezt persze a másik párt nyilván nem fogadhatná el, és a másik kamarában, a Képviselőházban megtámadnák az eljárást. Ráadásul a szenátorokat az elnökkel egyidőben választják meg, így az is kérdéses lesz, mennyire erős az elnököt bejelentő szenátus felhatalmazása.

Mindez egy olyan alkotmányos válságot eredményezne, amiből nincs egyértelmű kiút, hasonlóra még sosem volt példa az amerikai történelemben. Január 20-án mindkét elnökjelölt megrendezheti a maga beiktatását, kettészakítva az országot. Előfordulhat az is, hogy a szenátusban nem sikerül megtartani az elektori szavazatok megszámlálását a január 20-i határidő előtt. Ekkorra hivatalosan lejár Trump megbízatása, ebben az esetben választott elnök hiányában az alsóházat vezető, demokrata Nancy Pelosi lenne az ügyvezető elnök. Elképzelhető az is, hogy a gordiuszi csomót az alkotmánybíróság döntése vágja át. Ez inkább Trumpnak kedvezhet, mivel a bírák döntő többségét a republikánusok nevezték ki (ennek ellenére az alkotmánybíróság még mindig egy alapvetően független testület, nem egy párt, vagy a kormány bábja, tehát akár még Biden javára is ítélhetek).

Akármi történik, a káosz szinte garantált, aminek várhatóan katonai erő bevetésével lehet csak véget vetni, akár azzal, hogy az elnök a lázadásra vonatkozó törvényt veti be a hatalmát vitató politikai ellenfelei ellen. Ez már ijesztően hasonlítana egy fegyveres puccshoz, ám a jogi kiskapuknak köszönhetően, papíron akár legális is lehet.

Az alkotmány írói feltételezték, hogy az elnök mindig önként lemond majd a hatalmáról

A probléma alapvető oka az, hogy az amerikai alkotmány nem fogalmaz egyértelműen arról, ilyen krízis esetén milyen törvények érvényesek. Ahogy Barton Gellman írja, tulajdonképpen az sem egyértelmű, ki a végső döntőbíró az elnökválasztáson: az alkotmány szerzői látszólag azt feltételezték, hogy a választás vesztese mindig elismeri majd a vereségét, és önként lemond a hatalomról.

Ez az amerikai választások történetében eddig mindig így is történt, egyetlen kivétellel: 1876-ban, nem sokkal a polgárháború után a demokrata kihívó, Samuel Tilden vitatta az választás eredményét, mivel több államban is zavaros körülmények között tartották a szavazást, a számlálóbiztosok több százezer voksot érvénytelenítettek. Tilden támogatói megpróbálták megakadályozni, hogy a szenátusban bejelenthesség az  elnökválasztás eredményt, addig húzva az időt, amíg le nem jár a Ulysses S. Grant elnök megbízatása. Ez majdnem sikerült is nekik, de végül meghátráltak, amikor az elnök a hadsereg bevetésével és statáriummal fenyegetőzött, miközben a háttérben megállapodást kötöttek a republikánus és demokrata párti politikusok.

A mostani választás ennél sokkal kaotikusabb lehet, mivel nem a kihívó, hanem maga a regnáló elnök lehet az, aki megtámadja a választás eredményét.

Persze ahhoz, hogy ez a forgatókönyv bekövetkezhessen, nagyon sok körülmény szerencsétlen együtt állása kellene. Az Atlantic cikke szerint az nem kérdés, hogy Trump megtámadja majd a választások eredményét, ha nem ő nyer. Személyisége és eddigi kijelentései alapján biztosra vehető, hogy nem ismeri el a vereségét, és a végsőkig kitart majd amellett, hogy csalás áldozata lett, de ezzel nem megy sokra, ha a pártja nem követi.

Elsősorban tehát a republikánus politikusok előzhetik meg a válságot azzal, ha beletörődnek a választási vereségbe, és nem szegülnek szembe a fél országgal és 250 év demokratikus hagyományaival azért, hogy Trump elnök maradhasson. Erre igen nagy az esély, hiszen az elnök eleve outsiderként került az Egyesült Államok élére, 2016-ban pártjának több prominens alakja is kelletlenül támogatta. Bár akkor, és a mostani választáson is a párt nagy része kiállt az elnök mellett, akad számos veterán republikánus politikus, akik inkább a rivális párt jelöltjét, Joe Bident támogatják Trump helyett.

Fontos az is, milyen eredményről értesül a közvélemény és a politikai elit november 3-án. A krízisre akkor van a legnagyobb esély, ha Biden szűk többséggel, csak a levélszavazatoknak köszönhetően nyer. Természetesen az is elébe menne a válságnak, ha meglepetésre Trump győzne a levélszavazatokkal együtt is. Szintén erősítheti a szavazás legitimitását, ha már a választások éjszakáján, vagy az azt követő egy-két napban  látványos Joe Biden előnye (például, ha a részeredmények apaján is vezet egy-két billegő államban) – nem csoda, hogy Gellman is arra buzdította a cikk olvasóit, hogy ha csak tudnak, levél helyett személyesen szavazzanak.

Zubor Zalán