Amit ma megélünk, már persze azok, akik hederítenek a világ történéseire, geostratégiára és a globális környülállásokra, azok most úgy érezhetik magukat, mint az egyszeri mozgókép-élvező, aki valamilyen számára hozzáférhetetlen vagy nehézkesen hozzáférhető nyelven élvezi újra Stanley Kubrick (egyik) csudafilmjét, a Doktor Strangelove, avagy hogyan szerettem meg a bombát c. próféciáját.
Doktor Strangelove figurája – Peter Sellers csodálatos hármas alakításának egyikeként – Kubrick atomháborús művében Werner von Braunból és a mi Teller Edénkból lett összegyúrva a filmtörténészek szerint. Marx szerint a történelem röhögve ismétli magát, eszünkbe ötölhet az 1938-as München, Neville Chamberlain és Daladier aláfekvése Hitlernek, Csehszlovákia – akkori földrajzi környezetünk legdemokratikusabb és legcivilizáltabb állama – fölosztására. Ennek Magyarország haszonélvezője volt úgymond, Kárpátalja és Dél-Szlovákia – ha tetszik, a Felvidék magyarlakta részének – visszakerülése a horthysta anyaországhoz megtörtént a későbbi súlyos következményekkel.
Ha akarom, per ma a súlypont keletre tolódott, az egykori Lengyelország Ukrajna lett, a posszibilis orosz agresszió célpontja. A Harmadik Birodalom 1939. szeptember elsején támadta meg Lengyelországot, a Molotov-Ribbentropp paktum keretében a Szovjetunió pedig keletről szeptember 17-én támadta meg lengyel barátainkat. Az eredmények ismertek: hatmillió lengyel halott, ezen belül hárommillió lengyelországi zsidó, a Holocaustnak nevezett gyilkos folyamat legnagyobb tétele; a később csontra, vázszerkezetre bontott Varsó, Anglia és Franciaország formális felelősségvállalása, ami a náci militarizmus nyugatra fordulása előtt drôle de guerre, furcsa, eseménytelen szembenállás volt, csak azután jött a Maginot-vonal belgiumi megkerülése és Dunkerque, a brit Mohács.
A II. világháború nyugati frontja az amerikai belépésig a náci bábállam Vichy-Franciaországot és a Churchull-i zseni által vezetett Royal Air Force legalábbis nem-legyőzheztőségét, az angliai csatát jelentette, de ettől még örök szövetségesünket, Lengyelországot gyakorlatilag földig rombolták.
Nácik és sztálinisták.
Október óta értesülhetni: masszív, háborúval fenyegető orosz csapatösszevonások történnek Oroszországban az ukrán határnál, és közös hadgyakorlat is volt az orosz csatlós, Belorusszia térségében, valamint újabb hasonló drillt jelentettek be februárra. A csapatösszevonástól berezgett a Nyugat feje, a formálisan nyugati, ám szívében-lelkében nagyonis keleti magyar miniszterelnök az immáron hagyományosnak tekintet Putyin-felszopás mellett döntött továbbra is; nyilván olyat ígért neki a posztszovjet diktátor, Ukrajnából vagy máshonnan, aminek még az ő erős szervezete sem tudott ellenállni.
Amerika és a NATO harcosabb – Nagy-Británnia rövid hatótávolságú páncéltörő rakétákkal és egy kisebb kiképzést nyújtó különítménnyel segít, Ben Wallace védelmi miniszter szerint az oroszok „egyre fenyegetőbb viselkedése” miatt van szükség erre. Németország és az EU szokásosan puhább, és szőr kerülhetett az észak-atlanti együttműködés karburátorába, mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy az angol katonai segély a német légtér elkerülésével jutott el Ukrajnába. Annalena Baerbock, az új német zöldpárti külügyminiszter közben Kijev és Moszkva között ingázik, békéltet úgymond; a kérdés az, hogy az ujdondász németet megeszi-e a veterán Lavrov, az orosz kolléga reggelire.
A Kreml hazahívta diplomatáit Kijevból és Odesszából, elég tuti jelzése ez a komolyan vett kardcsörtetésnek. Ez lehet egyszerű propagandisztikus húzás, de a valódi konfliktus előkészületeinek része.
A háborús fenyegetés ráadásul nem csak Ukrajnára vonatkozik, nem véletlen, hogy a lengyel vészharangok a leghangosabbak, az oroszok az egész Jaltai Világrendet visszaállítanák, azt követelve, hogy a NATO ne csak Ukrajnát ne vegye fel soraiba, de az 1997-ben kezdődött bővítés eredményeiről is mondjon le.
(Az első három, a régióból felvett ország a független „középkori királyságok” leszármazottai voltak: Lengyelország, Csehország és Magyarország. Azóta a balti államok és Szlovákia, és a délkeleti szárny, Románia és Bulgária is tagok lettek. Utóbbiak közül Románia állandó amerikai katonai jelenléttel is büszkélkedhet: a deveselui rakétabázis védi Európát egy esetleges iráni középhatósugarú rakétatámadástól. Lengyelország, ha populizmusban társa is a NER-nek, de a szovjet/oroszellenes érzület általánossága miatt folyamatos amerikai katonai jelenlétet igényelnek ők is.)
A NATO szerint ez nem lehet tárgyalási alap, 1989 geopolitikai csodájának eltörlése, ami Vlagyimir Putyin mesterterve lehetett hatalomrakerülése, 2000 óta. Putyin mindinkább arról beszél, hogy Sztálin cool volt, a Szovjetunió maga a menőség, a lazaság és a rock’n’roll, hogy Oroszországnak jár a birodalmiság és nem csak földrajzilag és terület szerint, de transzcendentálisan, spirituálisan is. A globális orosz tévék azt tolják worldwide, hogy a II. világháború mekkora szovjet teljesítmény volt (a második fele: nagy), harci dalok, világháborús filmrészletek, patrióta gálák közvetítése zajlik mostanság minden határon túl.
Ukrajna furcsa ország, a Kijevi Rusz mégiscsak az orosz bölcső, egy tévésztár az elnöke, aki már volt elnöki szerepben korábban is, igaz, egy oligarcha televíziójában egy soriban, nyugati része nácibarát fegyveres testületeket tekint az elődjének, és a hazai széljobb kutyafasza az ő extrém jobboldaliságukkal szemben, míg az ország keleti és déli része úgy orosz, mint Nyizsnij-Novgorod.
Ukrajna szentimentális ügy orosz szempontból, mint a magyaroknak az „édes Erdély”, vagy a szerbeknek Koszovó, valószínüsíthető, hogy nem lesz NATO tag sose.
Oroszország és Amerika katonai potenciálja egy nyíltsisakos ütközésben ma nem összevethető, az USA hadereje nagyságrendekkel potensebb. Putyin helyzetfelismerésének bizonyítéka ugyanakkor, hogy a járszalagján futtatott volt elnök, Trump egyre inkább polgárháborús zónává teszi az Egyesült Államokat, hogy a Biden-adminisztráció népszerűsége rohamosan csökken, és hogy az egy éve beiktatott új elnök bevallott prioritása Kína, a kínai-amerikai szembenállás pont elég problámát jelent neki.
Putyin kalóz és az Európai Unióban Orbán a fedélzetmestere, de a földrész számára szomorkásabb, hogy Németország is befekhet neki. Ami azzal kezdődött, hogy a volt német kancellár, Gerhard Schröder mandátumának lejárta után a Gazpromnál vállalt igazgatósági tagságot, szerepe nyilvánvaló a Balti-tenger alatt húzódó orosz-német különalkus gázvezeték megépítésében, noha az még nem működik, és a német lapok nem győzik hangsúlyozni, hogy Schröder és az új német kancellár, Olaf Scholz párttársak.
Mindenesetre nagy időket élünk, és nem csak a magyarországi választások közeledésével – az sem elhanyagolható ebben a kontextben –, de globálisan is. Akik egykor az annus mirabilis (csodák éve: 1989) nyílván nem lehetünk erre süketek és vakok!
Vágvölgyi B. András
Címlapkép: Orosz katonák célra tartanak a dél-oroszországi Rosztov-na-Donu közelében lévő Kadamovszkij lőtéren tartott gyakorlatozáson 2022. január 13-án. MTI/AP
Volt egyszer egy falu, amely túlélte a földjében rejlő aranyat, a kommunista visszaéléseket és egy bányatragédiát is, mígnem elárasztották pénzzel,...
A RISE Project újságírói inkognitóban tárgyaltak Sile Cămătaru vejével azokról a kínai maszkokról, amelyek elárasztották a piacot és az intézményeket....
Románia stratégiai jelentőségű arany- és rézkészleteit valutaként használják egy afrikai bánya felvásárlásához, amelynek kapcsán a nemzetközi kényszermunka, a rabszolgaság és...
A Riporterek Határok Nélkül (RSF) decemberben közzétett éves összefoglalója szerint rekordszámú, összesen 488 újságíró került börtönbe 2021-ben. A munkavégzés közben...
