Világtérkép

Kíváncsiságunk határtalan. Az Átlátszó külpolitikai blogja: hírek, elemzések és tudósítások a nagyvilágból és a szomszédból, a teljesség igénye nélkül.

románia

Aurville – Helyiek is nyerészkedtek az Erdélyi-szigethegység szívében zajló földbizniszben

Volt egyszer egy falu, amely túlélte a földjében rejlő aranyat, a kommunista visszaéléseket és egy bányatragédiát is, mígnem elárasztották pénzzel, és eltűnt. Felsőcsertésben (Certeju de Sus), az Erdélyi-szigethegység szívében a földbiznisz a föld alatt zajlott, méghozzá barátok számára, jutányos áron. Az egyikük a község polgármestere, egy másik tette lehetővé az üzletet, és több mint 20 éve vezeti a bányavállalatot. Rendszeresen találkoztak a közjegyzői irodában: a cég fizetett, a polgármester beszedte a pénzt. Őt követték a helyi tanácsosok, a polgármesteri hivatal vezető tisztviselői, azok hozzátartozói, a pap, az erdész és így tovább – helyiek százai sorakoztak a cég pénztáránál, hogy felvegyék a pénzt a földekért. A RISE Project megszerezte a tranzakciókat, a számokból pedig egy olyan ingatlanrendszer térképe rajzolódik ki, amely tömegével nyeli el a visszakövetelt földeket és az elcsereberélt erdőket a mélyben rejlő, milliárdokat érő aranyért. Egy dombbal azonban meglehetősen meggyűlt a bajuk. Itt zajlik a végső csata, egy jogszerűtlenül felparcellázott erdő közepén, amelyet a kipusztulás fenyeget. És miközben a helyi választott tisztségviselők meggazdagodnak, az egyszerű falusiak bírósági úton próbálják visszaszerezni a vállalatnak korábban eladott ingatlanjaikat. A Verespatak-vállalkozás atyja által alapított Deva Gold az 1990-es években egy megállapodás keretében ingyenesen megkapta a stratégiai tartalékok kitermelésének a jogát. Az „Aurville” egy olyan történelmi hely tablója, ahol több évszázada zajlik az aranykitermelés, most azonban senkiföldje lett belőle.

Az utolsó ház

Boksatelep (Bocșa Mare) faluból már csak a neve és egyetlenegy ház maradt meg. Egy özvegyasszonyé. Aurelia Nelega öt éve járja a bíróságokat, hogy egyben tarthassa a birtokait. Azon van, hogy visszaszerezze a házhoz tartozó udvart és kertet, amelyet két unokája a tudta nélkül adott el.

A vevő a Deva Gold, amely ingatlanokat gyűjt a környéken. A vállalat gyakorlatilag körülvette őt. Első fokon Aurelia és lányai megkapták, amit kértek, ötezer négyzetmétert a kerttel és az udvarral együtt, de az unokák fellebbeztek, a Deva Gold pedig peres félként vesz részt a perben.

„Több évtizede művelem a földet, mi ebből élünk, azt esszük, amit ad, gazdálkodunk, adót fizetünk. Senki sem jött eddig, hogy megzavarjon. Remélem, hogy a bíróságon helyesen döntenek majd, én csak azt kértem, amihez jogom van” – mondja Aurelia.

Van még egy erdője is, az egyetlen eladatlan a környéken, amelyet minden oldalról Deva Gold-birtokok vesznek körül, ő azonban makacsul elutasítja, hogy eladja. A házát az erdőből származó fával fűti. A beperelt unokák viszont közel nyolc hektár földet adtak el a bányavállalatnak, ezzel négy év alatt több mint 250 000 dollárt kerestek.

A nő mindenét a két lányára akarta hagyni, most viszont az a veszély fenyegeti, hogy ezt nem fogja tudni megtenni.

A kormány éppen most készít elő egy törvényt, melynek értelmében automatikusan elveszik azokat a földeket, amelyek felkeltik a bányavállalatok érdeklődését. A módosítás „nemzeti közérdekű” státuszt ad az olyan magánberuházásoknak, mint a felsőcsertési és a verespataki, igazolva ezzel a helyi lakosság területeinek erőszakos kisajátítását.

És a következmény? A Deva Gold és a Roșia Montană Gold Corporation a falvak maradványait is ledózerolhatja az aranybányák érdekében.

A RISE kiderítette, hogy ki vett részt abban a munkacsoportban, amely a bányászati törvény módosítási javaslatát dolgozta ki a parlamentben. Az elmúlt két évben a folyamatot a gazdasági minisztérium koordinálta, amely a Minvest nevű állami vállalaton keresztül kapcsolódik a verespataki és a felsőcsertési projektekhez.

Tizenkét ember vett részt 2017. március 28-án a minisztériumban tartott megbeszélésen. Közülük ötöt a két bányavállalat fizetett le különböző időpontokban. Ők is segítettek nekik az idők során. INNEN kiderül, kik ők.

De mire a bányászok megalkották a törvényt, az utolsó megmaradó házban lakó özvegyasszonyt a helyi társulás leszorította a térképről. És megtámadta azokat a tulajdonleveleket, amelyeket a helyi hatóságok gyanús módon állítottak ki az unokáknak, akik a Deva Golddal lepaktáltak.

„Ha valaki tulajdonlevelet ad nekik, mondhattam volna én vagy maga: ez törvénytelen! Bárki is adta nekik, ő a felelős, nem mi voltunk azok. A Deva Gold jóhiszemű vevő volt” – védekezik a 71 éves Nicolae Stanca, a falut elfoglaló vállalat főnöke.

De mégis, mi legyen Aurelia Nelegával? Stanca is aggódik. A nő elijeszti a befektetőket: „Azt mondta, jogi úton akarja elintézni a papírokat, aztán majd meglátja, mit kezd velük. De az a gyanúm, hogy ott maradnak, és nem lesz semmi befektetés. Annyi peres ügy van, hogy elegük van a befektetőknek.”

Ingatlanbuborék az udvaron

A Deva Gold a Felsőcsertésben tervezett aranybánya számára nyeli el a földeket – ehhez a községhez tartozik Boksatelep falu is. Az összes területre szüksége van ahhoz, hogy megkapja a végső engedélyeket az ipari hajtómű felépítéséhez.

Ezt a játékot nagy tétben játsszák.

A felsőcsertési projekt értéke több mint 3,5 milliárd dollár aranyban és ezüstben mérve – ez nagyjából megegyezik Románia stratégiai aranytartalékával, amelyet a Román Nemzeti Bank kezel.

A teljes bányakomplexum közel 460 hektáron terül majd el – ide építik majd a zagytározókat, egy kőbányát, egy feldolgozóüzemet és más szállítási létesítményeket. Miután a projekt nagyszabású tervét jóváhagyták, most minden egyetlen, apró földterületen és azon a néhány emberen áll vagy bukik, akik nem akarták eladni a földjüket.

Alig öt év alatt több mint 350 üzletet kötöttek. A Deva Gold több mint 20 millió dollárért közel 400 hektár területet vásárolt Felsőcsertésen. Még szükség lenne néhány hektárnyira. Mindeközben a vállalat olyannyira megvetette a lábát a térségben, hogy kész hálózatok alakultak ki körülötte. Mintegy 250 helyi lakos, illetve néhányan más megyékből is a vállalat alkalmazásában állnak – köztük a környezetvédelmi felügyelőség korábbi vezetője, helyi tanácsosok, alpolgármesterek és ezek rokonai. Na meg a megye nagyágyúinak a gyermekei.

Jean Florin Bălan a vajdahunyadi PSD vezetőjének, Laurențiu Nistor parlamenti képviselőnek a veje, öt éve dolgozik informatikusként a Deva Goldnál. A fiatalember egyébként intenzíven részt vesz a politikában is a párt megyei szervezeténél. Az após Nistor 2016-ig a megyei tanács elnöke is volt.

A vállalatnál közgazdászként dolgozik Andrei Șerban, a vajdahunyadi pénzügyi igazgatóság vezetőjének, Florian Șerbannak a fia is. Az idősebb Șerban egy évtizeden át vezette a megyei pénzügyőrséget, 2002-től 2012-ig, amikor is a PNL kinevezte a jelenlegi posztjára.

Több generáció is azon munkálkodott, hogy átírja a domborzatot, arany után ásva Felsőcsertésen. Ennek az árát a saját bőrükön érezték, amikor minden a feje tetejére állt. A 70-es évek elején szörnyű baleset sújtotta a települést, majd a kommunisták a maguk módján simították el a dolgot: masszív kisajátítással 1982-ben, a Coranda bánya megépítésekor. Ez volt a neve a térség utolsó aranybányájának, amelyet a Tăriceanu-kormány negyedszázaddal később magára hagyott, hogy helyet adjon egy magánprojektnek.

Boksatelep pedig egyre kisebb lett: a bányavállalat először megvásárolta, majd ledózerolta. Ma burjánzó gaztenger lepi el. A madarak és az őzek visszatértek természetes élőhelyükre. Itt-ott egy-egy kihalt kút vagy lekövezett útdarab emlékeztet arra, hogy itt valaha emberi település húzódott.

„Sokan olyan naivak voltak, hogy azt hitték, ha eladják a földet, akkor is elvihetik róla a szilvát, hogy pálinkát főzzenek belőle. Pedig a Gold emberei főzik maguknak a pálinkát belőle. Senki nem gondolt arra, hogy egyesek ezekből a földekből élnek” – panaszolja egy idős asszony a községben.

A földekkel kapcsolatos konfliktusok kilenc évvel ezelőtt durvultak el, amikor Felsőcsertés helyi tanácsosai jóváhagyták, hogy a bányaprojekt a község kilenc települése közül hármat – Bocșa Mare (Boksatelep), Hondol és Bocșa Mică – érintsen. „Itt van a teljes közösség!” – kiált fel egy másik helybéli. Papírról olvassa azoknak a nevét, akik eladták földjeiket, házaikat és erdőiket. „Még a pap is…”

Mintegy háromezren maradtak, a férfi pedig elmondja, hogyan működnek a komasági hálózatok. Az elöregedett falut 2010 után, paradox módon éppen a pénzügyi világválság kellős közepén a dollármilliók ingatlanparadicsommá változtatták.

„Ez Gică, az erdész!” – áll meg hirtelen Gheorghe Albunál, aki régebben helyi tanácsos volt. A politikus-erdész folyamatosan segítette a vállalatot, 2010 óta egyike volt azoknak a kulcsfontosságú tanácsosoknak, akik jóváhagyták a felsőcsertési bányaprojekt rendezési tervét. Ez az esemény már önmagában is ingatlanlázat hozott a településen, mivel eszerint az új bánya három településen és közel 460 hektáron húzódik.

Néhány hónappal azt követően, hogy támogatta a rendezési terv jóváhagyását, Albu tanácsos több mint 100 ezer dollárt kapott a Deva Goldtól egy földterületért. És nem ő volt az egyetlen: őt követte a polgármester, a község jegyzője, a helyi tanácsosok és a polgármesteri hivatal tisztviselői. És az ő rokonaik. Mindegyikük több tíz- vagy százezer eurót kapott a vállalattól az eladott földekért, amikor az ingatlanok ára felrobbant.

„Nem csupán összeférhetetlenségről, hanem megvesztegetésről is szó lehet, ha a piaci ár felett értékesítették a földeket” – gyanítják a RISE által megkérdezett jogászok.

Kétkezes korrupció

Annyi bizonyos, hogy 2014. szeptember 16-án Petru Cîmpian, a község polgármestere 25 ezer dollárral gazdagabban távozott egy közjegyzői irodából. Ezt az összeget készpénzben, lejben kapta egy 7500 négyzetméter mezőgazdasági földterület eladásáért. Az ár kétszerese a környéken eladott más ingatlanok árának, a vásárló pedig a Deva Gold vállalat.

Ugyanezen a napon, 2014. szeptember 16-án Cîmpian polgármester hivatalosan jóváhagyja a bányaprojekt első építőtelepét Boksatelepen, de az építési engedélyt a bíróság gyorsan vissza is vonja, mivel illegális. Még a tárgyalások idején aláír egy újabb engedélyt ugyanarra az építőtelepre.

„Nem látok semmiféle összeférhetetlenséget” – emlékszik vissza Petru Cîmpian arra a napra, amikor egyik kezével pénzt vett fel, a másikkal pedig aláírta az engedélyt a vállalat számára. – A kettőnek semmi köze egymáshoz. Ez egy nem túl szerencsés társítás, amit maga erőltet. Mindenki eladta a földjeit.”

Az ő esetében azonban az eladás nem volt véletlenszerű. A polgármester gondoskodott arról, hogy csak a bányavállalat vehesse meg a földjét. Abban az évben ugyanis egy új törvény gyökeresen megváltoztatta azokat a szabályokat, amelyek alapján a településeken kívüli mezőgazdasági földterületekről le lehetett mondani. Ennek értelmében az eladó feleknek nyilvánosan be kellett jelenteniük szándékukat a polgármesteri hivatalnál, majd 30 napot kellett várniuk, mely időszak alatt a föld felajánlható a társtulajdonosoknak, bérlőknek, szomszédoknak és az államnak.

De maga a polgármester is megkerülte a szabályokat. 2014. április 10-én, mindössze egy nappal a törvény hatálybalépése előtt, Cîmpian aláírt egy előszerződést a Deva Gold vállalattal a szóban forgó földterületre. Ez volt az egyetlen jogi kiskapu, amely lehetővé tette számára, hogy a hagyaték rendezése után közvetlenül a vállalatnak adhassa el. Ekkor még nem rendelkezett tulajdonlevéllel. Aláírta azonban az előszerződést, és megígérte, hogy a hagyaték rendezése után sor kerül az adásvételre. Augusztusban ez megtörtént, szeptemberben meg is kapta a pénzt.

„Nem kaptam más ajánlatot” – állítja Cîmpian, noha a tranzakció idővonala azt mutatja, hogy előre eltervezte az eladást a bányavállalatnak: „Miért nem jött maga és vette meg? Az én tulajdonom volt, és szerintem azt csinálok a tulajdonommal, amit csak akarok. El kellene számolnom azzal, ami a tulajdonom?”

Két nappal az új törvény hatálybalépése előtt, április 9-én a polgármester további 3566 négyzetmétert is eladott a vállalatnak közel 12 000 dollárért – ezt a területet sürgősségi eljárással telekkönyvezték. Cîmpian mindkét ingatlan esetében magasabb árat kapott, mint amennyi a földek átlagára volt a környéken, annak ellenére, hogy a telek messze volt a bányaprojekt központjától.

Végül, miután 2017-ben eladott nekik még egy földterületet, a polgármester összesen közel 45 000 dollárt kapott a Deva Goldtól.

A pénz a bányavállalat kasszájából Nicolae Stanca jóváhagyásával ment ki, aki közel húsz éve vezeti a Deva Gold vállalatot. Stanca minden alkalommal személyesen ment el a közjegyzőhöz, hogy aláírja a szerződéseket a polgármesterrel. Régi jó barátok.

Nicolae Stanca (balról), Petru Cîmpian (jobbról)

Hasonlóságok és különbségek

Ugyanazon a napon, 2014. április 9-én a polgármester mellett egy másik helyi lakos, Gheorghe Câmpean szintén eladott egy ingatlant. Az iratokat ugyanaz a topográfus mérnök készítette, aki a polgármester földjének telekkönyvezését is intézte. A neve Iulian Marius Popa, és ő az, aki a vállalat felvásárlásainak a dokumentációját kezelte.

A topográfus Popa ekkor már szerződésben állt a Deva Golddal: „2008 óta nyújtok földmérési szolgáltatásokat nekik, mindent felmérek, ami hozzájuk tartozik. Mindig is voltak előszerződések, az erdésszel együtt mentünk mérni, és amikor a felmérés elkészült, akkor került sor a végleges szerződés megkötésére.”

Gheorghe Câmpean összesen 9600 négyzetmétert adott el 13 590 dollárért. Ez átlagosan 1,44 dolláros négyzetméterenkénti ár, vagyis a fele annak, amit a polgármester kapott a földjéért ugyanazon a napon.

A polgármester és Câmpean ugyanabban a közjegyzői irodában, Marius Orșánál írta alá a szerződéseket – ez Déva központjában található, és kimondottan az ilyen jellegű tranzakciókra szakosodott. A községből a legtöbben szintén itt intézték a papírokat, amikor eladták földjeiket a Deva Goldnak, és ugyanide jöttek a vállalat igazgatói is nyilatkozatok hitelesítéséért és közjegyzői meghatalmazásokért is.

Kettejüket – Câmpeant és Cîmpiant – a 47 évvel ezelőtti tragikus esemény is összeköti. 1971. október 30-án, egy ködös reggelen a ciántechnológiás aranybányászatból származó mérgező iszappal teli ülepítőtó gátja átszakadt, mérhetetlen pusztítást okozva. Több tonna ólommal keveredő lúg és törmelék zúdult a házakra, kutakra és az emberekre.

Câmpean akkor tízéves volt, és több sérüléssel került kórházba. A szomszédok arra is emlékeznek, hogy a házuk teteje részben beomlott. A neve szerepel az áldozatok hivatalos listáján. A polgármester Cîmpian akkor hétéves volt. Megsérült, mint mondja: „A katasztrófa idején iskolás voltam. Rossz emlékeim vannak erről a szomorú eseményről. A családomban mindenki túlélte. Két osztálytársam azonban odalett. Istennek hála, hogy én megmaradtam.”

Most, 55 évesen már nem ijed meg a Deva Gold által tervezett új ülepítőtavaktól: „Nekem az a véleményem, hogy akik Bukarestben ilyen nagyságrendű projekteket hagynak jóvá, azok nem lehetnek hülyék…”.

Az új bányaprojekt térképén a Boksatelephez közeli Măcrișu-domb tetejéről két tó látható. Mindkettőt az új aranybánya hulladékának tárolására szánják. A Deva Gold azt tervezi, hogy a területet előbb megtisztítja a növényzettől, majd egyfajta lépcsőzetes rendszerben építi meg a két ülepítő pontot.

Az első, cianidos tavat közel 5 millió tonna hordalék tárolására tervezték. Lejjebb, a domb közepe felé egy második tavat is létrehoznak majd, amely még nagyobb pufferzónaként fog működni, és ahová a hatóságok szerint nem kerülhet cianid. A környezetvédelmi minisztérium szerint ez utóbbi biztonsági intézkedésként szolgálna, hogy egy esetleges baleset esetén át tudja venni a felső tó tartalmát. A két tó kialakításához a vállalat hatalmas erdőségeket vásárolt fel, a polgármester pedig segítette őket ebben.

Tollvonás az erdőben

2012. szeptember 12-én Cîmpian polgármester egyetlen tollvonással eltüntetett egy régi területet, és egy egy újat hozott létre azzal, hogy átrepített egy telket a község másik felébe, legalábbis papíron. A telek telekkönyvileg a Măcrișu-dombra, a Coranda kőbánya felett található erdőbe került. A vállalat lépésről lépésre veszi be, hogy megépíthesse rajta az új tavakat.

Az új tulajdonos neve Ovidiu Bugi. Ő a polgármester jobbkeze, vagyis a felsőcsertési polgármesteri hivatal titkára. Az állam azért fizeti Bugit, hogy ellenőrizze, többek között, az intézmény által kiállított hivatalos dokumentumok jogszerűségét. Bugi és Cîmpian 2004-ben cseréltek. Addig Cîmpian volt a titkár, Bugi pedig a polgármester.

2005-ben Ovidiu Bugi szert tett egy több mint egyhektáros földterületre a községben. Hét évvel később, 2012-ben Cîmpian polgármester hirtelen felébred: Bugi földjének egy része, mintegy 7000 négyzetméter állítólag rossz helyen van kimérve. „Ez egy lényeges tévedés” – dönti el Cîmpian, és elküldi a telekkönyvi hivatalba a Măcrișu-erdőben tollal bejelölt új telket.

Ovidiu Bugi (balról), Petru Cîmpian (jobbról). Fotó: Facebook

Buginak semmi kifogása ez ellen. Aztán a polgármesteri hivatal jegyzője gyorsan elad a bányavállalatnak egy 4300 négyzetméteres darabot az új erdejéből. Közel 20 000 dollárt kap érte – az ár négyzetméterenként 4,61 dollár, azaz majdnem kétszerese annak az átlagos értéknek, amelyen a vállalat földet vásárol a községben.

Bugit telefonon kerestük meg, ő viszont alig emlékszik minderre: „Nem tudok csak így, hirtelen hihető magyarázatot adni… Méréseket végeztek ott, a régi helyszínen, és kiderült, hogy átfedésben van a szomszédéval, és emiatt került sor erre a változtatásra. És azért ajánlották fel nekem ezt az új telket, mert nem volt más szabad telek.”

RISE Project: Tényleg nem voltak más telkek? Miért éppen Măcrișura esett a választás?

Ovidiu Bugi: Voltak, de azt mondták, hogy ott van még egy rendelkezésre álló terület, ha azt szeretném. (…) És mint minden más polgárnak, nekem is jogom van eladni azt, ami az enyém. Volt egy terület, ahol ez működni tudott, felajánlották. Nem hiszem, hogy összeférhetetlenség történt volna.

Cîmpian polgármester többször is megismételte ezt a tollvonást, módosítva a területeket hol a sógorának, hol egy helyi tanácsosnak, a polgármesteri hivatal tisztviselőinek és rokonaiknak. Ők meggazdagodtak, a vállalat pedig megvetette a lábát dombon.

Felkerestük őket. A polgármester higgadtnak tűnt: „Mit kellene felrójak magamnak? Nincs mit! A hibákat a jogi szakértők korrigálták.” Azt mondja, nem érti a telekcserék és a vállalati érdekek közötti összefüggést.

Petru Cîmpian: Ez telekmódosítást jelent, de nem értem, mi köze a bányához?

RISE Project: Az, hogy a területek aztán a bányavállalathoz kerültek…

Petru Cîmpian: Ez hihetetlen! Nem hiszem, hogy bármi közöm lenne hozzá. Akinek voltak megoldandó problémái, jelezte, vannak erre vonatkozó dokumentumok.

A dokumentumok nincsenek meg, a polgármester nem adott magyarázatot az új telkekre, és nem vizsgálta meg a „kezdeti hibákat” – állítja a Hunyad megyei prefektusi hivatal, amelyet a RISE felkeresett ez ügyben. Itt működik a magántulajdonjogokat megállapító megyei bizottság, amely feldolgozta – miért is ne – a polgármester telekkönyvi módosításait, mielőtt azok a telekkönyvi hivatalhoz kerültek.

Cîmpian fejében leszáll a köd: „Őszintén mondom, én nem tárgyaltam a prefektusi hivatallal. Talán maguk tudnak valamit, amit én nem. Olyasmiket kérdeznek, amik hét-nyolc évvel ezelőtt történtek (…) Több földterület volt, nem csak azok, amiket eladtak. Többen voltak olyan helyzetben, hogy rossz helyen voltak kimérve a telkeik.”

A kedvezményezettek között találjuk Rodica Susant is, aki a falu képviselője a község helyi tanácsában. Ő a Boksateleptől hat kilométerre fekvő Toplica (Toplița Mureșului) településen kapott földet 2005-ben. Kilenc évvel később, 2014. március 26-án a polgármester kéri a telekmódosítást. Egy hónapra rá a Deva Gold topográfusa „betelekkönyvezi” Rodica Susant a Măcrișu-paradicsomba. Ő pedig azonnal el is ad 2,5 hektárt 100 ezer dollárért. Megkérdeztük tőle, hogy lehet ez:

Rodica Susan: De miért, nincs jogom ahhoz, amit vettem?

RISE Project: Maga Toplicán vett területet…

Rodica Susan: Nem tudom…

RISE Project: Hogy történt, hogy máshová költöztették?

Rodica Susan: Én oda kaptam területet.

 Vișinica Florea esetében, aki a polgármesteri hivatal adók és illetékek osztályán dolgozik – itt állapítják meg az ingatlanok után fizetendő adók összegét –, ugyanilyen hirtelen került sor telekmódosításra. Volt 2000 négyzetméter földje, amelyet 2005-ben kapott a község egy másik részén, de nem jegyeztette be a telekkönyvi hivatalba. Hat évvel később a polgármester áthelyezi a telket, a mindenütt jelen lévő topográfus gyorsan telekkönyvezi a helyzetet, a hivatalnok pedig gyorsan eladja a földet a Deva Goldnak nyolcezer euróért.

A nő férje, Traian Ieronim Florea is hasonló helyzetben volt. A Măcrișu-dombon kapott egy telket, szintén 2012-ben, noha három évvel korábban egyszer már megkapta, igaz, máshol. Gyorsan el is adta a vállalatnak 72 000 dollárért.

Vișinica Florea: Nem tudom, hogy magyarázzam el. Hadd beszéljek a férjemmel, aztán majd beszélünk. Nem tudom, most milyen választ adhatnék, de azt hiszem, hiba történt a tulajdonlevelekkel kapcsolatban.

RISE Project: Nem hiba, mi azonosítottuk a maga parcelláit.

Vișinica Florea: Maguk mégis honnan jöttek?

Pénz beszél, kutya ugat

Volt azonban egy másik probléma is: a vállalatnak eladott területeket már bírósági úton visszaigényelték 2010-ben. Egy régi szövetkezetbe újratömörülve más falubeliek régi papírokkal szaladgáltak a bíróságokon, hogy megkapják a dombon lévő erdőt. Ők azoknak a lakosoknak az örökösei, akik megalapították a szövetkezetet 1946-ban, és akiket a kommunisták jogtalanul megfosztottak tulajdonuktól.

Sorin Șteolea, a Măcrișu Mezőgazdasági Szövetkezet egyesület elnöke a saját szemszögéből ismertette a helyzetet: „Még a per folyamán elvették a tulajdonleveleket. Késleltették az ügyet, nem adtak igazolást, nem adtak papírokat, azért, hogy ők kapják meg. Nem hinném, hogy egy vitatott tulajdonjogú ingatlan elidegeníthető lenne.”

Miután néhány évvel ezelőtt nehézségek árán újraalapították a szövetkezetet, az egyesület kezdetben, 2010-ben közel 115 hektárnyi területet igényelt vissza. A régóta fennálló szervezeti formák, a szövetkezetek nem adhatják el az erdőiket, csak a tagjaik javára hasznosíthatják. Mindenki részesedést kap a nyereségből, attól függően, hogy mennyi földterülettel rendelkezik a társulásban, hasonlóan ahhoz, ahogyan a nyereséget egy vállalatnál elosztják.

Az erdő eladásának egyik akadálya, hogy a szövetkezet belülről emészti fel magát a per idején. A tagok közel negyede 2011. március 16-án árulást követ el: 40-en aláírnak egy listát, és a szövetkezet ellen fordulnak. Már nem akarják, hogy az erdő a szövetkezeté legyen. Egy hónappal később további 11 tag társul hozzájuk.

Șteolea, az egyesület elnöke úgy véli, hogy a tiltakozó tagokat manipulálták: „Azt mondták nekik, hogy nem adhatják el a földjüket, ha társult formában kapják meg azt, ők viszont el akarták adni. Valószínűleg a helyi bizottság és a polgármester javaslatára, hogy precedenst vagy vitát teremtsenek közöttünk, felosztották a földet.” Egyeseket ekkor a vállalat már kifizetett.

Az akkori alpolgármester, Mihai Iancu képviselte a polgármesteri hivatalt a szövetkezettel folytatott perben, és még aláírást is gyűjtött azoktól, akik meggondolták magukat. Most Iancu maga is a Deva Goldnál dolgozik, és nemigen akart velünk beszélni: „Igen, alpolgármester voltam, és a polgármester meghatalmazása értelmében képviseltem a polgármesteri hivatalt. Nincs más mondanivalóm.”

A tiltakozók listáján elsőként Elena Magda, Iulian Magda helyi tanácsos felesége szerepel. Szintén 2011 márciusában, két héttel a lista aláírása előtt Elena Magda közel két hektár területet adott el a bányavállalatnak. Az ár? 83 000 dollár.

„Nem tudtam, hogy a listát a szövetkezet ellen fogják használni, ha tudtam volna, biztos nem írom alá” – állítja, mondván, hogy akkor félrevezették. Arra sem emlékszik, hogy ki jött a listával: „Egyiktől a másikhoz került, de nekünk azt mondták, hogy a saját nevünkben vagyunk beavatkozók, hogy egyénileg kapunk földet. Későn ébredtünk fel. Az ügyvédünk így fogalmazott: „Emberek, nem a saját nevükben, hanem valaki más javára”.

Sofia Magda, ugyanennek a helyi tanácsosnak az édesanyja, aki a hatodik a listán, éppen 2010 decemberében, azaz három hónappal korábban közel 50 ezer dollárt kapott a Deva Goldtól másfél hektár erdőért cserébe.

Florica Mariana Șteleac, Elena Magda édesanyja ötödikként, közvetlenül az anyósa fölött írta alá. A szövetkezettel folytatott vita idején 16 000 négyzetméterre tett szert, és ezt egy hónappal azelőtt adta el, hogy a szövetkezet ellen fordult volna. Végül 60 000 dollárt kapott, és a hatóságok nagylelkűségéből további előnyökben is részesült.

A polgármester ugyanis, ismét egy lényeges tévedésre hivatkozva, 3117 négyzetméterét hirtelen a Măcrișu-dombra költöztette, négy hónappal azt követően, hogy a nő beavatkozott a szövetkezet perébe. Ez a terület is a Deva Goldhoz kerül 12 770 dollárért. Aztán volt egy másik ajándék is. A tanácsos anyósának egy legelőjét tanácsi határozattal erdővé alakították, és áthelyezték a hőn áhított Măcrișu-dombra. 2012-ben az anyós 100 ezer eurót kap 2,6 hektárért.

Ennek fényében 2013-ban a megosztott szövetkezet elveszítette a pert. A dombot már felparcellázták. „Nem azt mondom, hogy nem volt joguk földet kapni, mert egyénileg is kellett kapjanak további területeket, de nem itt, a szövetkezethez tartozó részen kellett volna megkapják” – mondja Sorin Șteolea, az egyesület vezetője.

Petru Cîmpian polgármester viszont azt állítja, hogy az egyesületet 2009-ben csak azért alapították újra, hogy megakadályozzák a dombra tervezett ülepítőtavak projektjét: „Tisztában vannak azzal, hogy nem adhatják el, mivel a törvény szerint egy ilyenformán újraalakult egyesület soha nem idegeníthet el semmit. (…) Ha nem lett volna a Deva Gold, a fejlesztési szándékukkal, még ma sem létezne ez az egyesület.”

Cîmpian még hozzáteszi: azok a tagok, akik még mindig támogatják a szövetkezet ügyét, megpróbálták eladni az egyéni ingatlanjaikat a vállalatnak, de túl sokat kértek: „Most megmaradt egy mag, amely nem tudott megállapodni a befektetővel az árat illetően, és innen indult ez az őrület. (…) Irreális árakat kértek, 50 eurót négyzetméterenként.” (…)

Nem igaz, reagál Șteolea: „Nem akartuk eladni, miért adtuk volna el? Azt mondták, úgyis elveszik tőlünk. Na lássuk, hogy veszik el.” Újra felvette a harcot az erdőért, amikor az egyesület 2017-ben elindította a második pert a helyi hatóságok ellen. „Most mind a 201 hektárra igényt tartunk, ez jár nekünk” – mondja nyomatékosan, határozottan ellenezve a korábbi birtokfelosztásokat.

A polgármester vállat von: „Nincs más választásuk, mint hogy bepereljék azokat, akik ebből hasznot húztak, mert van 142 kiállított tulajdonlevél, ha úgy gondolnák, hogy törvénysértés történt”.

A közelmúltban egy vitás ügy akadályozta meg a Măcrișu-dombon lévő 56 hektáros erdő kivágását, ahová a vállalat az ülepítőtavakat tervezi. A Deva Gold, amely tavaly kérelmezte a kivágást, a törvény értelmében kötelezte magát, hogy máshol egy háromszor akkora területet erdősít újra.

Az erdő kiirtásához azonban a kormány jóváhagyására van szükség, különösen mivel a bányaprojekthez hat évvel korábban kiadott környezetvédelmi engedély 165 hektár kiirtását engedélyezte.

Ez háromszor nagyobb, mint amennyit az első szakaszban kértek, körülbelül 200 profi futballpályát tenne ki.

A láncfűrészek közeledte szokás szerint felbőszítette a bányaprojekt környezeti hatásait figyelő civilszervezeteket. Tiltakozásokat szerveztek, és az aktivisták jelentették a központi hatóságoknak a szövetkezet által megnyitott új per elindítását.

Ezzel kapcsolatban Roxana Pencea Brădățannal, a Mining Watch Romania munkatársával beszélgettünk. „A felsőcsertési bánya egy cianidos bomba, amely a projekt végleges jóváhagyása után bármikor felrobbanhat. Ezért próbáljuk megakadályozni, hogy a 165 hektárnyi területet kivágják, és megjelenjenek az ülepítőtavak. Az egyik földgát, amely egy 169 méteres töltésből épülne, a kitermelés után több száz évvel is veszélyeztetné a helyi lakosság biztonságát.” A környezetvédelmi vita azonban az ingatlanügyletek után robbant ki.

Már a legelső pillanatban hiba történt

Mielőtt a dombot felparcellázták és elosztották volna a barátok között, a felsőcsertési polgármesteri hivatalnak már volt egy nagy húzása: további 57 hektárt adott bérbe a Deva Goldnak a Măcrișu-dombon. Még 2010-ben, miután a szövetkezet elindította az első pert az erdő visszaszerzésére.

A bolygók akkori állása – éppen ott, ahová az ülepítőtavakat tervezték – a Deva Goldnak kedvezett. A 20 évre, azaz a kitermelés időtartamára szóló koncesszió nem volt megfelelő – állítja a temesvári adóhivatal, amely nemrégiben ellenőrizte a kezdeti eljárásokat, és azzal vádolja a megyei bizottságot, hogy a Romsilvával együtt jogtalanul adta át az erdőt Felsőcsertés községnek.

A vállalatnál Nicolae Stanca menedzser felbőszül az új probléma hallatán. Azt gyanítja, hogy ez a szövetkezet cselszövése, hiszen nekik állna érdekükben, hogy a polgármesteri hivatal helyett ők kapják meg a pénzt: „Öten-hatan, aki megmaradtak, azt gondolták, megkapják a pénzt, és egész nap a kocsmában üldögélhetnek, mert itt vannak olyan bolondok, akiktől elvehetik”.

Ami pedig a koncessziót illeti, a törvény nem áll az útjukba, az egész ország ezt csinálja: „Most azt mondják, hogy a Romsilvának kellett volna fizetnünk, nem a polgármesteri hivatalnak. Mi úgy gondoltuk, hogy akár a polgármesteri hivatalnak, akár a Romsilvának fizetünk, úgyis a román államnak megy. De amikor kiírták a licitet, miért nem jelezte senki az állami hatóságoktól? Főleg hogy a bizottság tagjai közt a pénzügy két, más megyéből érkezett képviselője is helyet kapott.”

A tanácsosok és a terv

A Felsőcsertésre tervezett aranybánya becstelen ingatlanügyleteinek kiindulópontja azonban az a kilenc évvel ezelőtti (2010. május 14.) helyi tanácsülés marad, amely úgy húzta meg a bányakörzet határait, hogy az a község mindhárom faluját átszelje.

A Zonális Területrendezési Terv (PUZ), ahogyan hivatalosan nevezik azt, amit az elöljárók akkoriban jóváhagytak, technikai részleteket ír elő a bányavidékekre vonatkozóan, így például bizonyos épületek és ipari melléképületek építésének feltételeit vagy a körzeten belüli egyes földterületek pontos célfelhasználását.

„Ha például az ásványi anyag 10 hektárra terjed ki, akkor rendelkezni kell a tulajdonjogról szóló okirattal vagy a szóban forgó területhez való hozzáférési joggal” – foglalja össze a kerület körbehatárolásának fő szempontját Tiberiu Trotea bányaépítési szakértő.

Felsőcsertésen a teljes bányakomplexum 456 hektárt tesz ki, az alábbi fő jóváhagyott létesítményekkel: kőbánya (62,8 hektár), zagytározók (72,8 hektár) és feldolgozóüzem (20,9 hektár).

Lássuk csak, hogyan ment át a projekt a különféle rostákon. A bürokratikus láncolatban a PUZ-okat az adott tanács szakbizottságai hagyják jóvá. Dan Simion helyi tanácsos, a költségvetési és pénzügyi szakbizottság elnöke, aki ebből a pozícióból támogatta a területrendezési tervet, később két telekért közel 10 000 dollárt kapott a vállalattól.

Gheorghe Albu szintén tanácsos volt. Erdészként pedig az oktatási, egészségügyi, kulturális és szociális védelmi szakbizottságot vezette. Megszavazza a tervet, és néhány hónappal később, amikor a nagy felvásárlás elkezdődik, több mint 100 ezer dollárt kap a vállalattól. Meg is erősítette nekünk a tranzakciót.

Marioara Bârsăian helyi tanácsos mindkét szakbizottságnak tagja volt. A bányaprojekt az egyetlen megoldás a község jólétének biztosítására – fogalmazott akkor. Tiberiu Gheorghe Bîrsăian, a tanácsosnő férje később közel 150 000 dollárt kapott a Deva Goldtól három földterületért. Ezek egy része a telekmódosítás révén került a Măcrișu-erdőbe. Csak ezekért a telkekért a tanácsosnő férje 71 ezer dollárt kapott. Marioara Bîrsăian azt állítja, azért módosították a helyet, mert azt a földet, amelyen korábban legelője volt, a polgármesteri hivatal másnak adta. Cserébe erdőt kapott a Măcrișu-dombon.

A felsőcsertési projekt a jogi bizottságon is átment. Adrian Bodrean, a község jelenlegi alpolgármestere akkoriban tanácsos és a jogi bizottság titkára volt. Felesége és anyósa is felügyelőként dolgozik a polgármesteri hivatalban, de ez nem akadályozta meg az alpolgármester és felesége szüleit abban, hogy eladják földjeiket a vállalatnak. Az apja két telket adott el 29 000 dollárért. Az apósa, aki a szövetkezettel folytatott perben meggondolta magát, és szintén Măcrișuban jutott területekhez, azonnal eladta azokat, és 49 000 dollárt kaszált be értük.

Petru Cîmpian polgármester megerősítette a PUZ indoklását, Bugi titkár pedig ellenjegyezte a végleges határozatot. Csakhogy folyamatosan jelennek meg repedések a struktúrán.

Kilenc évvel később a kolozsvári bíróság első fokon elutasította a PUZ-t. A per még mindig folyamatban van. Ez csak egy fejezete annak a háborúnak, amelyet a civilszervezetek a területrendezési terv visszavonásáért indítottak.

A döntést megfellebbezték. Ha a fellebbviteli bíróságon is veszít, a vállalatnak újra be kell nyújtania a teljes dokumentációt egy másik PUZ-ért. „Ez a PUZ egy újabb rémálom” – jelentette ki Petru Cîmpian polgármester, mintegy a bírókkal vitatkozva: „Ha valaki benyújt nekem egy érvényes dokumentációt a PUZ-ra, mindegy, hogy ki az, ha minden jóváhagyás megvan hozzá, mi mást tehetnék, mint hogy támogassam? (…) Eljön valaki Kolozsvárra, és megállapítja, hogy a környezetvédelmi engedély nem megfelelő, mert a vízgazdálkodási engedély nem megfelelő, mert a közegészségügyi engedély nem megfelelő – mégis hol élünk?”

Laurean Hang, egy volt helyi tanácsos rámutat egy eredendő hiányosságra: nem konzultáltak a területrendezési terv által közvetlenül érintett lakosokkal. Az egyikük éppen ő maga. 2010-ben senki sem kérdezte meg őt erről, pedig voltak földjei a kerületben: „Amikor konzultációs üléseket tartottak, azokat csak előző nap hirdették meg, és félreeső falvakban tartották, amelyeknek semmi közük nem volt a bányaprojekthez. Nem tájékoztattak minket. Nem került sor közvitára. Esetleg papíron.”

Hang szerint a terv jóváhagyása felgyorsította a felvásárlásokat: „2010-ben titokban tartották, mert néhány embernek földhöz kellett jutnia, hogy majd eladhassák”.

Laurean Hang

Hat évvel később, a 2016-os helyhatósági választások után, amikor az új tanács először ült össze, nagyjából ugyanazokkal az emberekkel, az ünnepi ülésen a pénzosztó is részt vett. A pópa és a rendőrfőnök mellett Nicolae Stanca, a Deva Gold menedzsere volt a 2016. június 21-i találkozó egyik díszvendége.

A döntéshozók körében Stanca mellett ott volt Ioan Lazăr Nelega is, aki szintén tanácsos, a szövetkezet ellenzője, felesége pedig a polgármesteri hivatalban dolgozik. Nelegáék 200 000 dollárt kaszáltak be a Deva Goldtól. A hagyományokhoz híven a területeik egy részét (2,99 hektárt) legelőből măcrișui erdővé változtatták. Ez teszi ki a tranzakcióban szereplő pénz nagy részét, 123 ezer dollárt. Felhívtuk az illetőt.

Lazăr Nelega: Nem emlékszem, régen történt.

RISE Project: Az adásvételre 2012-ben került sor, az ember nem felejti el, ha kap 123 ezer dollárt.

Lazăr Nelega: Valószínűleg nem volt több legelő ott, ahol járt volna nekem, így itt kaptam.

Lazarus Nelega

Közvetlenül a beiktatás után, még ugyanazon a nyáron a tanácsosok politikai elfogultság nélkül, teljes mellszélességgel megszavazzák a bányavállalat két új területrendezési tervét. Az első egy tározó medencére, a második egy kőbányára vonatkozik. Tizenegy szavazat. Csak egy valaki tartózkodott, Dumitru Marciuc tanácsos, hogy elkerülje a nyilvánvaló összeférhetetlenséget. Ő ugyanis bányászként dolgozott a Deva Goldnál.

Cozmin Vințan tanácsos, a község korábbi alpolgármestere ma szintén a vállalat alkalmazottja, két éve erdészeti technikusként dolgozik. Számára sem ismeretlenek a helyi földbirtokviszonyok, hiszen két kollégájával, az alpolgármester rokonaival és más tanácsosokkal együtt ő is érintett volt egy másik földvisszaigénylésben a községben.

A polgármesteri hivatal az ő oldalukon áll a perben, miután a bírók első fokon elutasították keresetüket, megalapozatlannak ítélve azt, és megjegyezve, hogy az egyéni visszaigénylési követelések azonosak. Most újratárgyalják az ügyet.

Már csak egy kicsi hiányzik

A Deva Gold bányavállalatnak még körülbelül 68 hektárra van szüksége ahhoz, hogy megkapja a végleges engedélyeket, és munkához láthasson – mondja Petru Cîmpian polgármester. 53 hektár az egykori Coranda kőbánya környékén húzódik, az utolsó ma is álló ház, Aurelia Nelega özvegyasszony háza mellett. Ezeket a területeket továbbra is az állami tulajdonú Minvest, a Deva Gold kisebbségi részvényese kezeli. Jogi szempontból azonban más a státuszuk.

A kormánynak ezeket át kell adnia a Minvest közvetlen tulajdonába, hogy a Deva Goldhoz kerülhessenek – ismeri el a polgármester. Ő is odaállt az ügy mellé, de mára ezt már elfelejtették: „Intézkedtem, tizennégy alkalommal támogattam kormányhatározat-tervezeteket (hogy a Minvest tulajdonos lehessen – szerk.). Nem én, mert hivatalosan ez nem az én kompetenciám, hanem a megyei tanács elnöke és a megyei prefektus tizennégy alkalommal támogatta a kormányhatározat-tervezeteket, és bizonyos szinteken megálltak.”

És ott vannak azok, akik nem akarják eladni, és punktum. A Deva Gold elakadt, mert a szövetkezet hűséges tagjai és Laurean Hang volt helyi tanácsos pereket indítottak a helyi hatóságok ellen. Cîmpian polgármester igazi stratégaként számon tartja az állást: „Még mindig van 13 vagy 15 hektár, amely azoké, akikről beszéltünk, hogy nem akarják eladni, amilyen például Hang úr, akinek 2 hektár körüli területe van, Șteolea úr, akinek szintén kb. 2 hektárja van, és így tovább.”

A befektetők kivonulása nemzeti tragédia lenne Cîmpian számára: „Ugye tudják, hogy ha elmennek, azt ugyanúgy mi fogjuk megszenvedni, elsősorban Románia, aztán a község. Az ország 500 millió eurót veszíthet. A beruházás mértéke a megye hivatali ciklusra számított költségvetésével ér fel.”

Kíváncsiak voltunk a vállalat nézőpontjára is.

„Nem az én dolgom, ha nekik adták”

A másik oldalon Nicolae Stanca, a Deva Gold vezetője a bányavállalatot tisztességes haszonélvezőnek tekinti, és a „jóhiszemű vevő” jogi fogalmára hivatkozik, amely felmenti őket abban az esetben, ha kiderül, az átvett ingatlanokkal tisztességtelenül kereskedtek.

„De akkor ki lenne a felelős a programszerű visszaszolgáltatásokért?” – kérdeztük tőle.

Nicolae Stanca: Én csak ennyit mondhatok, hogy jóhiszemű vevő voltam. Megegyeztünk egy árban, láttam, hogy legális, a közjegyző ellenőrizte. Nem vagyok illetékes, hogy tudjam, vagy hogy kedvezményezettként érdekeljen, ki hogyan jutott hozzá, kitől kapta, milyen jogcímei vannak, ki adta neki.

RISE Project: De ugye tudja, hogy telekmódosításokat hajtottak végre, hogy egyesek fent, Măcrișuban kapjanak telket?

Nicolae Stanca: Ha módosították a telkeket, az a polgármesteri hivatal, a helyi bizottság és a megyei bizottság dolga. Nekem fogalmam sincs, hogy a polgármesternek vagy a tanácsosoknak milyen földje volt. Érdekeltségi területek voltak, amelyeket mi a projekt és a műszaki jóváhagyás alapján kértünk.

RISE Project: De éppen azok hagyták jóvá a PUZ-t, akiktől megvették a földeket.

Nicolae Stanca: Amikor elkészült a PUZ, azt sem tudtuk, hogy kinek a földjeiről van szó. A lényeg, hogy nekik adták, nem? Ez az én dolgom? Én tettem oda? Tudom én? Elmentem a közjegyzőhöz, volt egy ügyvédi irodám…

Huszonkét évvel ezelőtt Stanca személyesen felelt a Verespatak-projekt, Románia legvitatottabb aranybizniszének létrehozásáért. Ez éppen az a vállalat, amely most több mint 4 milliárd dollár kártérítést követel a román államtól, amiért még nem engedélyezte számára a nyersanyag kitermelését.

Amikor a kérést benyújtotta, 1997 júliusában, Stanca 49 éves volt, és a Felsőcsertéstől Verespatakig húzódó aranynégyszögben található nyersanyagokat kezelő állami vállalat igazgatójaként dolgozott. Egy hónappal korábban Stanca az állami vállalat igazgatójaként írta alá a magánvállalat születési bizonyítványát. Az üzlet hamisításon alapult. (Részletek ITT.)

A verespataki üzlettel a tőzsdén nyert pénzzel Frank Timiș, a vitatott befektető, szintén 1997-ben, megalapította a Deva Goldot is. Ugyancsak Stanca aláírásával. Frank Timiș akkor mindössze 350 ezer dollárt tett be egyenként a két vállalatba, és többségi részvényessé vált – a rendkívül értékes nyersanyagok tulajdonosa, vagyis az állam kárára. Stanca mindkét aranyipari vállalat igazgatótanácsába belekerült.

A pénz több ezer kilométerrel távolabbról érkezett, ahol Timiș egyszer már nagyot kaszált. Olcsón felvásárolt egy kanadai vállalatot, amely a vancouveri tőzsdén szunnyadt, gyorsan átnevezte (Gabriel Resources), majd bejelentette, hogy az övé a romániai nyersanyagok kitermelésének a joga. Így érkeztek be az első dollármilliók más befektetőktől, és ezeket többek között a felsőcsertési projektbe pumpálták bele.

Timiș működését a hírszerző szolgálatok kezdettől fogva figyelemmel kísérték, és később több korrupciós ügyben is nyomozást folytattak ellene. A haja szála sem görbült senkinek. Az ügyészek arra voltak kíváncsiak, hogy lehetséges, hogy a stratégiai tartalékokat mindenféle licit és előzetes értékelés nélkül átcsoportosították, úgy, hogy a magánbefektetés sokkal nagyobb mértékű legyen. Ugyanakkor nem találták a befektetők hitelképességét igazoló dokumentumokat sem.

Az állami vállalattal kötött kezdeti szerződések később lehetővé tették Timiș számára, hogy megkapja az engedélyeket a verespataki és felsőcsertési altalajkincsek kitermelésére. Az illető, aki 1999-ben jóváhagyta ezeket, Mihail Ianăș, az ásványtartalékok országos ügynökségének (Agenţia Naţională pentru Resurse Minerale – ANRM) elnöke volt, a romániai altalajkincsek döntőbírója. Őt később Timiș egyik cégénél találjuk alkalmazottként. (Részletek ITT.)

A felsőcsertési projekt három évig a verespataki biznisz ernyője alatt zajlott, és ugyanazok a befektetők finanszírozták offshore társaságokon keresztül. 2000-ben Timiș a kanadai tőzsdén leválasztotta a romániai aranyüzleteket, és fokozatosan kivonult belőlük. A részvényesek folyamatosan változtak. Aztán nagy amerikai befektetési alapok és európai bankok több százmillió dollárt fektettek a két projektbe.

Nicolae Stanca mindig is biztos pont volt a Deva Gold szervezeti felépítésében. Így megmaradt az eredeti kötelezettségvállalás is, amely arra kötelezi az államot, a kisebbségi részvényest, hogy fizesse a befektetők költségeinek rá eső részét, amint a nyersanyag-értékesítés ténylegesen megkezdődik.

Minden tíz dollár után, amit a Deva Gold Felsőcsertés földjeibe fektetett, mi állunk két dollárt, a kormány pedig lemond a nyereségből való részesedéséről, amíg a kötelezettségek meg nem szűnnek.

De térjünk vissza a jelenbe, ahol a helyi vezetők gyermekei, akik a vállalatnál dolgoznak, egy másik érdekes kérdést is felvetnek.

RISE Project: Van néhány figyelemre méltó alkalmazottja is, például az adóhivatal vezetőjének a fia. A kollégái szerint nem túl gyakran jár be…

Nicolae Stanca: Ő egy egyszerű közgazdász, asszonyom. De nem jó, ha belekötünk mások gyermekeibe, mert egyszer majd nekünk is lesznek gyermekeink. Bejár dolgozni, ki engedhetné magának, hogy ne járjon be. Szerintem nincs is túl jó viszonyban az apjával. Jött ő dolgozni, különböző fázisokban, amikor…, amikor szükség volt rá. Ezek csak pletykák.

Valójában az történik, hogy az emberek elővigyázatosak, amikor a vállalatról van szó, mivel a telekharcosok között időnként még mindig fellángol a feszültség. A vállalat szeme mindent lát, vélik egyes helybéliek. Valószínűleg minden idegen autó, ami megjelenik a helységben, gyanús lesz a vállalat alkalmazottai szemében. Bennünket arra is megkértek, hogy félreeső helyre parkoljunk, egy udvarban, hogy ne tűnjünk fel senkinek.

Roxana Pencea Brădățan, a Mining Watch aktivistája pontosan emlékszik néhány incidensre: „Egy szakértővel elmentünk a Măcriș völgyébe. Addig követtek minket, amíg már nem tudtak utánunk jönni az erdőben. Visszafelé már vártak ránk: filmeztek és fotóztak, hogy megijesszenek. Amikor az autóhoz értünk, láttuk, hogy a gumijait kivágták.” Máskor a rendőrség őket bírságolta meg, amikor egy Deva Goldos autóból piszkálódtak velük a forgalomban.

Miután szinte teljesen felvásárolták, új rend alakult ki a településen: a területet bokrokkal, sorompókkal és „magánút” vagy „behajtani tilos” táblákkal jelölték meg. A helyiek pedig úgy tekintenek a vállalatra, mint egyfajta intézményre. A valóságban viszont csak egyszerűen elnyelt egyet.

Iskola nélkül

Még az iskolát is bezárták Boksatelepen, a projekt térképén szereplő három falu egyikében. A régi bánya mellett volt. Osztálytermek helyett most a Deva Gold irodái működnek benne, miután a polgármester a vállalat adminisztratív székhelyévé alakította át. Az átalakítást sietve és törvénysértő módon hajtották végre. A polgármester 2014. január 27-én bérleti szerződést írt alá a céggel. A bérleti díj: egy dollár négyzetméterenként.

Cîmpiannak azonban hirtelen eszébe jutott, hogy nem szerezte be az oktatási minisztérium engedélyét az iskola rendeltetésének megváltoztatásához. Mit lehet ilyenkor tenni? Két nappal később tájékoztatta a céget, hogy az engedély hiánya miatt nem tudja felszámítani a bérleti díjat, de a jogi eljárás lezárultával mégis átveszi majd a pénzt – annak ellenére, hogy a szerződésen már rajta volt a pecsét.

Csak 2015 novemberében, két évvel a szerződés aláírása után kérelmezte az engedélyt, miután Laurean Hang tanácsos feljelentette az ügyészségen hivatali visszaélés és sikkasztás miatt. A cég már két évvel korábban beköltözött az iskolába, míg a polgármester legnagyobb gondja az volt, hogy szavazóhelyiséget alakítson ki benne.

Az engedély csak 2016 júliusában érkezett meg, amikor megszületett egy újabb bérleti szerződés, gyakorlatilag azt feltételezve, hogy az első nem volt megfelelő, a helyi tanácsosok pedig úgy döntöttek, hogy a polgármesteri hivatalnak 7 ezer dollárt kell kapnia visszamenőleg az elmúlt három évre.

A bérleti díj ekkor a következő öt évre összesen 50 ezer dollárra nő, de a polgármesteri hivatal ennek csak a felét szedte be, miután a Deva Gold azt állította, hogy befektetett 25 ezer dollárt az iskolába – kicserélt pár csatornát, ajtót, kapcsolót és lámpatestet. „Ez mind kitaláció” – mondja Hang, a polgármestert feljelentő tanácsos. A polgármesteri hivatal már a vállalat beköltözése előtt végrehajtotta a beruházásokat. „2013-ban úgy nézett ki, mint most. Minden megvolt benne: termopán ablakok, külső-belső festés, padlóburkolat, bútorzat. Most ha valaki kicserél benne egy kapcsolót, akkor azért cseréli ki, mert ki akarja, mert úgy gondolja, hogy a régi nem jó.”

A polgármesteri hivatal titkára, Ovidiu Bugi ellenjegyezte a munkálatok átvételét. „Még csak az hiányzott volna, hogy ellenőrizzem a technikai részét és minden új elemet, amit betettek. Vannak polgárok, akik bizonyos iratokban odaírnak egy plusz nullát, ha nagyobb földet akarnak kapni, szóval ez így működik. És így van ez a harmadik fél által végzett munkákkal is, tudja, hajlamosak a túlzásokra, és talán felfújták az árakat” – magyarázza szájbarágósan Bugi titkár.

Ugyanakkor mindenki csak nyerhet a Deva Goldból – teszi hozzá Bugi: „A mi érdekünk a befektetők támogatása. Nem hiszem, hogy azzal, hogy aláírtam olyan papírokat, amelyeket alá kellett írnom, szívességet tettem volna az adott cégnek. Tudja, a helyzet nem túl rózsás helyi szinten, nincsenek munkahelyek. Egy ilyen beruházás horizontálisan fejleszti a települést és a megyét.”

A titkár aggodalmát fejezi ki az elszegényedett, egyetlen vállalkozástól függő közösségért, ugyanakkor elismeri, hogy Felsőcsertés az egyetlen olyan település a megyében, amely soha nem jutott hozzá európai forrásokhoz. Utakra lett volna szükség, de a fő útvonalak a megyei tanács hatáskörébe tartoznak. A kultúrházak is javításra szorulnának, de nincs értelme felújítani őket.

Ovidiu Bugi volt polgármester, jelenlegi titkár, amikor az emberekről beszél, különös szóval illeti őket. „Szavazóknak” nevezi őket. És a szavazók számának függvényében számolja ki a helyi befektetéseket: „Toplicán például 74 szavazóm van, és sok idős van közöttük, kinek újítsuk fel a kultúrházat?”

A feljelentést tevő Hangot senki nem kérdezte a büntetőfeljelentésről az azóta eltelt három év alatt: „Kellett volna jönnie az üggyel foglalkozó rendőrnek, hogy felvegye a vallomásainkat, az enyémet és a tanúkéit. De nem jött senki.” Az ügyészek 2016-ban azt válaszolták neki, hogy az általa említett tények nem léteznek. Az ügyet lezárták, de a volt tanácsos tovább próbálkozott a bíróságokon. Ma is folyamatban van az eljárás.

Leontin újra lecsap

Közben a büntető törvénykönyv egy veteránja is bekerült a képbe. Leontin Poienart tizenkét év alatt (1998–2010) négyszer ítélték el csalás, rongálás, minősített lopás és adócsalás miatt. Ilyen szakmai háttérrel vett részt a Deva Gold projekt által generált ingatlankáoszban, és sok pénzt szedett be a bányavállalattól.

Azt is eladta, ami nem az övé volt – ezzel vádolják azok, akik a már a Deva Gold tulajdonába került földek visszaszerzése miatt perlik Poienart, Laurean Hang volt helyi tanácsossal az élen.

„Abból, amit Leontin eladott a Deva Goldnak, a családomnak 2500 négyzetmétert kell visszaszereznie”.

Hang annak a területnek a felét követeli vissza, amit a Deva Gold megvett Poienartól, miután 2012-ben 284 000 dollárt fizetett neki 5085 négyzetméterért. A telek közvetlenül a kommunista bánya határán fekszik, amely azóta is kiemelt jelentőségű területnek számít. 55 dollár négyzetméterenként.

Leontin Poienar négy évvel korábban megvette ennek a területnek egy kis részét, 805 négyzetmétert egy idős asszonytól, egy dollárért négyzetméterét. Aztán rátette a kezét a terület hatszorosára, beleértve az egykori állami bánya adminisztratív épületeit is, arra hivatkozva, hogy az azóta elhunyt asszony a környező telkeket is eladta neki. Még akkor is, ha azok nem is az övé voltak.

Iulian Popa, a bányavállalat topográfusa is besegített, felmérte és telekkönyvezte Leontin birtokát. „Nem emlékszem pontosan, hogy két szakaszban mértem-e” – mondja most Popa. Az épületek további területekre vezettek át, melyek összesen 4280 négyzetmétert tettek ki. Poienar a 350-szeresét nyerte annak, amit befektetett, csakhogy most perben állnak a jogos tulajdonosokkal.

„Mindent megvettem tőle (az elhunyt falusi asszonytól – szerk.), az egész területet. Azt kérdezi, hogy egyetlen adásvételi szerződésem volt-e vele? Nem hiszem. Úgy rémlik, van még valamim, vagy korábbról, vagy későbbről” – reagál Poienar a RISE kérdéseire. Aztán visszatér rá. Állítólag egy kézzel írt kiegészítő szerződése is volt a nővel, amelyet 2007-ben írt alá a polgármesteri hivatalban, 15 278 négyzetméterről.

A szerződés érvényességének feltétele volt az is, mondja Poienar, hogy azt egy éven belül telekkönyveztetni kell. Erre azonban csak részlegesen és megkésve került sor. Poienar és a Deva Gold vezetői pálinkát készítenek a vállalat földjein gyűjtött szilvából: „Nekik is főztem valamennyit, mert sok szilvájuk termett a megvett telkeken. Pontosabban ők főzték maguknak az én kazánomban, az se tudom, mennyit, százvalahány litert.”

A tragédia, amit sosem felejtenek el

A pálinkának a helyi sajátosságok miatt nagy jelentősége van, és a kazán, amelyben a lepárlás zajlik, mindig is a helyi történetek fontos szereplője volt.

Negyvenhét évvel ezelőtt ugyanis egy ilyen kazán mentette meg egy falubeli életét, amikor a gát átszakadt, és a hordalék a településre zúdult. Hivatalos adatok szerint 89-en meghaltak, 76-an megsérültek, amikor a mérgező iszap több háztömböt és házat maga alá temetett.

Az ügyészek kihallgattak akkor egy bizonyos Aurel Chirlăt, akinek éppen dolga volt ezen a tragikus reggelen. Úgy volt, hogy a barátai erjesztett szilvájából pálinkát „varázsol”, és mivel a kazánja közel volt az ülepítőtóhoz, hallotta a gát átszakadásának fülsiketítő zaját. Mivel elment az áram, azonnal rájött, mi történik, és futásnak eredt – mesélte a nyomozóknak. Otthon azonban igazi dráma várt rá. Felesége, egyéves fia, és sógora is meghalt.

A földek ára

Ahhoz, hogy a Măcrișu-erdőt kivághassa, ahogyan azt 2018 márciusában kérték, a Deva Gold új területeket készített elő erdősítésre. A Larco családtól, temesvári üzletemberektől vásárolta ezeket – az egyetlen forrásból történő beszerzés számadatai: 285 hektár és közel 3 millió dollár.

A tranzakciókra három egymást követő évben került sor:

  • 200 hektár 2 millió dollárért 2014-ben
  • 49 hektár 500 ezer dollárért 2015-ben
  • 36 hektár 400 ezer dollárért 2016-ban

A Larco család egy helyi hálózaton keresztül jutott hozzá ezekhez a területekhez, és most 42-szer drágábban adta el azokat, mint amennyiért hat hónappal korábban vette.

Aztán Tiberiu Larco, az eladó fia, egy másik üzletbe is beszállt a Deva Gold egyik közgazdászának testvérével. Azaz Decebal Popa testvérével – az előbbi 2011 óta dolgozik a vállalatnál, és ő volt az, aki átvette a drága Temes megyei földeket. A RISE megkereste Decebal Popát, aki nem tulajdonít magának különösebb jelentőségét a képletben: „Lehet, hogy felmentek az árak. A Deva Goldnál dolgozom, és ez a munkám. Akár felmentek az árak, akár nem, ez volt az ajánlat. (…) Nekem néhány juhom és néhány tehenem van, nem hozzám jött be a pénz. A Deva Gold üzleti kapcsolatai másokkal a Deva Gold jóváhagyásával történnek.”

Decebal Popa, a Deva Gold alkalmazottja még egy állatfarmot is létrehozott Temesszékáson, ahol a Deva Gold földet vásárolt a Larco családtól. „Úgy kerültem oda, hogy amikor eladták a Deva Goldnak a földeket, láttam, hogy ezek legelők. Koncessziós szerződéssel jutottam hozzá a földhöz, évi 100 ezer lej bérleti díjat fizetek. Az állatokra és a földre támogatást kapok” – erősíti meg Popa.

Decebal Popa. Forrás: Facebook

Nicolae Stanca, a Deva Gold vezetője nem tudott arról, hogy beosztottja milyen kapcsolatban áll azokkal, akiktől a földet vásárolták. Azért választotta Temes megyét, mert ott nagy szükség van az erdősítésre, még ha az ár elég magas is volt. A telkek pedig amúgy is olcsóbbak voltak, mint Felsőcsertésen.

RISE Project: Az ár 42-szeresére nőtt 6 hónap alatt. Nincs ebben részrehajlás a vállalat részéről?

Nicolae Stanca: Ebben az árban egyeztünk meg, ez van, a tanács (adminisztratív tanács – szerk.) jóváhagyta. Megkérdeztük Temesváron, hogy hol kell még náluk erdősíteni, ahol az erdősítési arány 50% alatt van, a hatóságok pedig javasoltak néhány megyét.

RISE Project: És hogy ismerte meg Tiberiu Larcót?

Nicolae Stanca: Már nem tudom, hogy találtam rá Larcóra, talán feladott egy hirdetést.

RISE Project: Tudta, hogy a maga alkalmazottjának, Decebal Popának az üzlettársa?

Nicolae Stanca: Fogalmam sem volt róla, ezt most először hallom magától.

Decebal Popa verziója teljesen eltér a főnökéétől: „Mi Felsőcsertésen is vásároltunk volna. De ott már nincsenek eladó telkek.”

Petru Cîmpian polgármester ellentmond ennek: „Itt egészen biztosan vannak területek, a községnek 8900 hektárja van. Engem is érdekelt, mert még mindig van földem, amelyet szívesen a projekt rendelkezésére bocsátottam volna, éppen azért, hogy itt kerüljön sor az erdősítésre.”

A polgármester csalódott, amiért a Deva Gold nem a községben erdősít: „Az lett volna a normális, ha tőlünk vásárol, mert a projekt ránk van hatással, nem Temesvárra vagy Bukarestre. Nem sikerült meggyőznöm őket, sem pedig feltételül szabnom ezt.”

Ami pedig a Deva Gold alkalmazottját, Decebal Popát illeti, ő szoros kapcsolatban áll a felsőcsertési polgármesteri hivatal agronómusával is. Florian Grigorie, a földbizniszek kulcsfigurája és Cîmpian polgármester közeli barátja együtt dolgozott a Deva Gold topográfusával a község falvainak felmérésekor és felparcellázásakor.

Grigorie szintén gazdálkodó volt egészen a közelmúltig, amikor eladta az összes állatát – éppen Decebal Popának, a Deva Gold közgazdászának. Sőt, mit több, Popa bátyja és az agronómus Grigorie közösen megvásároltak egy dévai ingatlant, amelyet fele-fele arányban osztottak el. Ez egy kétszintes épület 1000 négyzetméteres udvarral, amelyért mindössze 20 000 dollárt fizettek.

„Nem is tudtam, hogy ő Decebal testvére, amikor megvettük. Egy kétségbeesett asszony árulta, így sikerült ilyen olcsón hozzájutnunk” – mondja most az agronómus.

Florian Grigorie, helyi gépezet egyik fogaskereke. Fotó: Facebook

Az ingatlanügyletek során Florian Grigorie meggazdagodott, mondják a helyiek, akik figyelemmel kísérték az évek során: „Amikor ideköltözött Kolozsvárról, szegény volt, mint a templom egere. Most meg piszkosul gazdag. Panziója van, földje, állatai, drága nyaralásokra fizet be. Nélküle egyik tranzakció sem jött volna létre.”

A polgármesteri hivatal agronómusának vagyonnyilatkozataiban kilenc földterület szerepel Hondolban, a bányakerület harmadik falujában, valamint a dévai ingatlanok. Feleségével együtt egy uniós pénzekből épített panziót is működtet a faluban.

Négy évvel ezelőtt Florian Grigorie a Deva Goldtól is kaszált, miután a bányavállalat földmérője segített neki rendbe tenni a földjeit. Az ugyanaznap megszerzett, 16 916 négyzetméterről szóló öt tulajdonlevelet a földmérő gyorsan pénzzé tette – 24 000 dollárt kapott értük. „Kellett a pénz a társfinanszírozásra, mert a panziót európai pénzből építettük, ezért adtam el” – indokolja Grigorie a kapkodást.

RISE Project: De hogy sikerült ennyi telket megvásárolnia a faluban? Az emberek miért nem egyenesen a Deva Goldnak adták el azokat?

Florian Grigorie: Kellettek a földek a farmhoz. Nem tudom, miért nekem adták el. Én Kolozsvárról költöztem ide, a környéken házasodtam meg.

RISE Project: Kitől vette meg ezt az öt telket?

Florian Grigorie: Egy asszonytól, aki elköltözött Moldvába, a nevére nem emlékszem. Erdőt is vettem tőle.

RISE Project: Ön mindig jelen volt helyszíni méréseken a Deva Goldnak történő eladásokat megelőzően.

Florian Grigorie: „Én nem vagyok topográfus. A polgármesteri hivatal képviselőjeként mentem, az újjáépítési bizottság tagja vagyok, és valakinek mennie kellett.”

Romana PUIULEȚ, Ana POENARIU, Daniel BOJIN, grafika: Sergiu BREGA. A cikk eredeti, román verziója a Rise Project oldalán jelent meg, itt olvasható. A fordítás a Stars4Media projekt keretein belül készült, az Átlátszó Erdély közreműködésével.

Megosztás