Bezárás
vageszblog

Polak-węgier: lengyel-magyar párhuzamok, összecsúszások és széttartások 30 éve

Aki csak kicsit is figyeli ma, hogy mi zajlik Brüsszelben és Strassbourgban a V4-ek ügyeiben, az könnyedén láthatja, hogy ha emberi jogi kifogások mutatkoznak Lengyelországgal szemben, akkor a vétójoggal bíró Magyarország vétózik, ellenkező esetben pedig fordítva. Ez valójában a Szłachta, a koraújkori lengyel nemesi köztársaság hagyománya, a liberum veto működésképtelenségig vitt változata, amely Európa egykor egyik leghatalmasabb országának többszöri felosztásához, állami létének hosszú időre való megszűnéséhez vezetett. Némi magyarosch agresszivitással és patópálkodással igazi gyúelegy. Nem mindig volt ez így.

Előfizetőket keresünk – támogasd a munkánkat havi ezer forinttal!
Támogatom

Ne kanyarodjunk az őstörténethez, elég ha 1945 utántól kezdjük. Magyarországon többpártrendszer és megszorított demokrácia, Lengyelországban fékezett habzású polgárháború. Lásd erről Andrzej Wajda Hamu és gyémántját, ahogy a Népi Hadsereg (Armija Ludowa) komisszárját megmerényli a Honi Hadsereg (Armija Krajowa) volt partizánja; szerepében a ká-európai James Dean, Zbigniew Cybulski.

Hamu & gyémánt

Andrzej Wajda mesterműve Jerzy Andrzejewski regényéből a kultikus Zbigniew Cybulski (“a lengyel James Dean”) főszereplésével. “Mint gyantás rőzsenyalábból százfelé, Száll körülötted perzselt öltözeted, Égsz, és nem tudod, hogy szabad leszel-é, Vagy azt, amid van, el kell veszítened? Csak hamu marad, hogy hulladék gyanánt Széjjelszóródjék a szélben?

A hidegháború bokrosodásával full scale sztálinizmus mindenütt, de Boleslaw Bierut gyenge kezdő Rákosi pajtás terrorgépezetéhez képest, amit sok minden magyaráz: például az, hogy 12 millió német elűzésével Lengyelországot a szovjetek 200 kilométerrel nyugatra tolták, a nyugatnémet „revansizmus” kulcsszava „az Odera-Neisse határ” volt egészen Willy Brandtig.

Sztálin halála után ment a megfeleltetés, a korábban súlyos börtönbüntetést szenvedett „nemzeti kommunista” Wladislaw Gomulka a Nagy Imre, és viszont. Poznań ágyazott meg Budapest októberének ’56-ban, a legnagyobb lelkesedés külföldön a magyar forradalom iránt Lengyelországban történt, és a sajnálatos eseményekről tudósító lengyel tudósítók, Wiktor Woroszylski és mások igencsak értő és hű képet adtak a városi gerillák Budapestjéről.

A hatvanas évekre Lengyelország beszűkült, Magyarország egy szolídan horgolt tévéteteji terítő módjára gyengécskén nyiladozott. 1968 itt egy óvatoska gazdasági reform és az emberarcúsító Csehszlovákia árnyéka, ott az újra felhorgadó nemzeti érzés által vezényelt diáklázadás volt az atipikus soixante-huitard tett, amire a pártapparátus csőcselékpolitikai betonja ősöreg antiszemita választ adott. A széles lengyel munkásosztály csak nézte az értelmiségi belcsatározásnak gondolt intellektuális pogromot és kivándorlási hullámot.

Magyarországon bágyadtságot hozott a Brezsnyev-doktrina gyakorlati bizonyítása, „Hellerék” (a Budapesti Iskola filozófusai) tiltakoztak egy konferencián Korčulán, 1973-ra befejeződött a reform visszavétele. 1970-ben a lengyel Tengermellék proletariátusa sztrájkhullámot indított, ami elsöpörte Gomulkát, aki ekkor már rég nem Nagy Imre volt, de Kádárnak is rossz; egy Edward Gierek nevű jampi került a helyére. Ekkor Lengyelországban már volt szamizdat, de az értelmiség csak nézte a munkásosztály harcát, nem gondolta a saját ügyének.

Aztán a Tengermellék sztrájkjai 1976-ban folytatódtak, ekkor alakult meg Ká-Európa első ellenzéki szervezete, a KOR (Munkásvédelmi Bizottság) olyan remek emberek főségével, mint Jacek Kuroń, Adam Michnik, Bronislaw Geremek. Kialakult a második nyilvánosság teljes szerkezete, és egy percig se feledjük, hogy a hívő Lengyelország katolikus egyháza nem kollaboráns egyház volt, szemben a nem hívő Magyarország besúgással szépen pettyezett katolikusaival. Nagy erőt, nemzetközi elismertséget adott a lengyeleknek Karol Wojtyla krakkói érsek pápává választása 1978-ban.

1980 augusztusa új idők új dalával jött.  Tengermellék újabb sztrájkjai a kommunista világ legnagyobb független szervezete, a tízmilló tagot számláló Szolidaritás szakszervezet megalakulásához vezetett, melynél komolyabb kihívás sem otthon, sem a csatlósállamokban a szovjet rendszert korábban nem érte. 1981. december 13-a volt a dátum, mikor a katonai szükségállapot bevezetése, a Jaruzelski-puccs egy időre becsukta a demokratizálás szellőzőjét.

A szovjetek, noha még élt a Brezsnyev-doktrina, túl kockázatosnak ítélték Lengyelország megszállását, szemben Magyarország 1956-os vagy Csehszlovákia 1968-as lerohanásával, mert csak kis létszámú csapatok tartózkodtak az országban (a németországi tranzitközlekedést biztosítandó), a lengyel hadsereg segítőkészsége vagy semlegessége egy esetleges szovjet támadás esetén a mély társadalmi oroszellenesség okán nem volt garantálható, a körülbelül tízmilliós amerikai lengyel közösség jóval komolyabb lobbierővel bírt Washingtonban, mint korábban a magyar vagy a csehszlovák. Önmegszállás, pár tucat halott, mélyben sztrájkoló bányászok Wujeken, a ZOMO-s vízágyúk megszokott látvánnyá válása a lengyel nagyvárosokban, ésatöbbi.

Az internált, bekasztlizott ellenzéki értelmiség bírta a társadalom szimpátiáját, a lengyel pápa és a Nyugat dandárja a Solidarnosć-ot támogatta. Nyilvánvaló volt, hogy a nagy változások, ha lesznek, gondolkodtunk így akkoriban, Lengyelországban fognak kezdődni érdemben.

Így is történt 1989 február 6-tól április 4-ig tartott a lengyel kerekasztal-tárgyalás, amely a korábbi, michniki „új evolucionizmus” elveit szem előtt tartva egy a hatalom számára is elfogadható újrealista kompromisszumot ért el. A lengyel választások június elején lettek megtartva, Lengyelország formálisan többpártrendszer volt korábban is, noha a „többpártok” a LEMP szatelittjei voltak.

A magyar rendszerváltás regénye

A leszabályozott, félszabad választásokon a Solidarnosć mindent megnyert, amit nyerhetett, valósággá lehetett Adam Michnik formulája: „az elnök a tiétek, a miniszterelnök a miénk”. Szeptemberben alakult meg az új parlament, az új miniszterelnök, Tadeusz Mazowiecki, aki jogi egyetemet végzett, korábban katolikus klubot alapított és katolikus folyóiratot indított, 1981-ben inernálták, a Szolidaritás miniszterelnöke volt. Miniszterelnöksége alatt zajlottak le a rendszerváltás első és legfontosabb lépései, köztük az államforma megváltoztatása.

Miután Wojciech Jaruzelski államelnök lemondott, az új elnökválasztáson Mazowiecki is indult, de 1990-ben Lech Wałęsával szemben alulmaradt. Ekkor lemondott miniszterelnöki címéről. Az 1990-es években többek között a Szabadság Unió elnöke és három cikluson át képviselő volt. A balkáni háború idején emberjogi különmegbízottként működött.

A lengyel-magyar történelmi követő emberfogás a közelmúlt történetében is vígan detektálható. A magyar szamizdat a szerteágazó és széles elérésű lengyel szamizdatból vette mintáit, Demszky és Rajk az 1981-es Lengyelországban tanulták a ramka-technikát a második nyilvánosság-csináláshoz, a nagyhagyományú földalatti működés, a konspiracja, ha csökevényes formában, de a lángoktól ölelt fatornyos kicsiny hazában is lábra kapott.

Esett már szó ebben a sorozatban a magyar kerekasztal-tárgyalások során „Antall-Pozsgay paktumnak” nevezett lengyeltípusú kompromisszumról, ami arról szólt volna, hogy a reformkommunista Pozsgay Imre még a parlamenti választások előtt megszerzi a korábbi Elnöki Tanács elnökéhez képest új jogkörökkel felruházott és teljesen megváltozott közjogi szerepű köztársasági elnöki pozíciót, és reményeik szerint a mérsékelten ellenzéki MDF az MSZMP pozsgaysta reformszárnyával alakít kormányt, akár Antall József vezetésével.

Ezt az MDF-en belül a „népi bölények” ferde szemmel nézték ugyan, de elfogadták, az MSZMP-ben pedig a nyilvánvalóan nacionalista ellenzékkel való koalíciózás elfogadhatóbbnak tűnt, mint a radikális és emberi jogi alapon álló ellenzékkel, az SZDSZ-szel és a Fidesszel való együttműködés.

Egy pont 30 éves kép a Fekete Doboz az Ellenzéki Kerekasztalról szóló dokumentumfilmjében: az előtérben a kisgazda Boross Imre, hátul Pető Iván és szerénytelenségem – Elbert Márta/Jávor István/Pesty László videófelvételéről a fotót Ács Dani (444.hu) készítette

Esett már szó ebben a sorozatban a szabad demokraták és a fiatal demokraták 1989 nyári teljeskörűnek mondható akcióegységéről is. Ennek csúcspontja szeptember 18-a volt, a Nemzeti Kerekasztal lezárása, melyet a két liberális szervezet nem írt alá, de nem is vétózott, hanem négy fontos és kevésbé fontos kérdésben népszavazás kiírását kezdeményezte. Ennek az eseménynek komoly irodalma van, a legautentikusabbakat lásd itt, és itt, és ma is születnek releváns összefoglalók.

Bepillantás a füstös szobákba, ahol a rendszerváltást véghez vitték – 444

Pontosan harminc évvel ezelőtt, 1989. szeptember 18-án, hosszú alkudozást követően született meg a megállapodás a Magyar Szocialista Munkás Párt (MSZMP) és az ellenzéki szervezetek között arról, hogy negyven év után újra szabad választásokat tartanak Magyarországon, tehát megnyitják az utat az egypárti diktatúrából a többpárti demokrácia felé.

A Kerekasztal-tárgyalások ilyetén befejeződése a dőlő dominók időszakában kivezette az országot a lengyel-típusú korai kompromisszum mimikrijéből és a rendszerváltás radikálisabb formájának lehetőségét teremtette meg. Amit aztán később nem sikerült sem csúcsra járatni, sem megvédeni, a magyarok is megtapasztalhatták azt, hogy ami korábban előny volt, az hátránnyá leend, nincs is olyan becsülete a rendszerváltásnak, mint mondjuk Romániában, ahol minden városban van egy Bulvardul 22 Decembrie. Erre még visszatérünk, ahogy a novemberi népszavazás kérdéskörére is.

Vágvölgyi B. András

Pontosítás (2019. szeptember 27.): Posztunk korábbi verziójában helytelenül állítottuk, hogy Czeslaw Kiszczak tábornok házelnök lett volna az új Szejmben. Valójában Kiszczak, az 1981. december 13-án bevezetett katonai szükségállapot véres kezű belügyminisztere az államfő, Wojciech Jaruzelski által kinevezett miniszterelnök volt az 1989. júniusi választások után, de kormányt nem sikerült alakítania, így tárgyév szeptemberében alakult meg a korábbi ellenzéki, Tadeusz Mazowiecki kormánya.

Ha már egyszer itt vagy…
Az Átlátszó nonprofit szervezet: cikkeink ingyen is olvashatóak, nincsenek állami hirdetések, és nem politikusok fizetik a számláinkat. Ez teszi lehetővé, hogy szabadon írhassunk a valóságról. Ha fontosnak tartod a független, tényfeltáró újságírás fennmaradását, támogasd a szerkesztőség munkáját egyszeri adománnyal, vagy havi előfizetéssel. Kattints ide a támogatási lehetőségekért!

Előfizetőket keresünk – támogasd az Átlátszót

Az Átlátszó nonprofit szervezet, nem fogadunk el pénzt politikai pártoktól vagy az államtól. Rád viszont nagyon számítunk!

Támogatom