Bezárás
Klímakatasztrófa

A század végére akár 7 fokkal is emelkedhet a bolygó átlaghőmérséklete francia kutatók szerint

Kedden mutatták be a francia klímakutatók annak a modellezési munkának első eredményeit, amelyet az utóbbi egy évben végeztek, és amely a mérvadó globális klímajelentés, az IPCC, azaz az ENSZ Éghajlatváltozási Kormányközi Testületének következő, 2021-22-es verzióját alapozza meg francia részről. A mintegy 100 kutató és mérnök számításai alapján, a legsötétebb forgatókönyv szerint akár 7 fokkal is emelkedhet a bolygó átlaghőmérséklete a század végére. Azaz sokkal gyorsabban zajlik a melegedés, mint eddig feltételeztük, és bármit csináljunk, 2040-re elérjük a bűvös 2 fokot. Az azután következő időszak alakulásán pedig csak az azonnali cselekvés segíthet a gall kutatók eredményei szerint.

Előfizetőket keresünk – támogasd a munkánkat havi ezer forinttal!
Támogatom

Amennyiben nem történik változás, és nem csökken az üvegházhatású gázok (ühg) kibocsátása, a század végére akár 7 Celsius fokkal is emelkedhet az átlaghőmérséklet bolygónkon – ez az emelkedés az ipari forradalom időszakához képest értendő. Ez a becslés, amely még az eddigi, szintén katasztrofális jóslatoknál is sötétebb jövőt jósol, a francia kutatók legpesszimistább modelljén alapul.


A klímakutatás világszintű programjában több tucat – amerikai, európai, kínai, japán stb. – kutatóközpont készít modelleket, és hasonlítja össze a többiek eredményeivel a sajátjaikat. Franciaországban körülbelül 100 kutató és mérnök vett részt ezekben a szimulációkban, többek között a legnagyobb állami kutatóintézet, a meteorológiai és atomenergiai intézetek munkatársai – Centre national de la recherche scientifique (CNRS), Commissariat à l’énergie atomique (CEA), Météo-France – az utóbbi egy évben.

A Le Monde beszámolója szerint összesen 500 millió órányi kalkulációt hajtottak végre a modellezést végző szuperszámítógépek. Ez a munka is referenciaként szolgál majd a klímaváltozás trendjeiről tájékoztató IPCC-jelentéshez, amelynek következő, hatodik darabja 2021-22-ben várható. A most bemutatott adatok nyilvánosak, a következő időszakban további elemzések és összehasonlító vizsgálatok várhatók.

A francia kutatók két klímamodellt alakítottak ki, amelyet aztán különböző gazdasági-társadalmi forgatókönyvekkel (Shared Socio-Economic Pathways, SSP) futtattak végig.

A bolygó átlaghőmérsékletének változása: feketével a megfigyelt hőmérséklet, és becslések 2100-ig (az 1880-1919-es időszakhoz képest), 4 modell szerint (SSP1 2,6, SSP2 4,5, SSP3 7,0 et SSP5 8,5). Ábra: CNRS

A legdurvább opció fosszilis energiahordozókon alapuló jelentős gazdasági növekedéssel számol, és ennek eredményeként 6,5-7 fok lehetne az átlaghőmérséklet globális emelkedése a század végére. (Ez regionálisan nagyobb szóródást jelent, így pl. a sarkkörökön, illetve a magasabban fekvő területeken sokkal gyorsabban zajlik a felmelegedés.) Ez a maximum 7 fokos emelkedés még jóval fenyegetőbb, gyorsabb változást jósol, mint az IPCC utolsó átfogó, 2014-es előrejelzése, amely maximum plusz 4,8 fokkal számolt 2100-ra, amennyiben a jelenlegi pályánkon haladunk, és a károsanyag kibocsátás nem csökken.

Az optimistább verzió feltétele az erőteljes nemzetközi együttműködés és a fenntartható fejlődési pálya, amelynek révén a 2 fokos emelkedés alatt sikerülne maradni 2100-ra – bár a század folyamán átlépnénk a 2 fokot. A 2015-ös párizsi klímaegyezmény jóval 2 fok alatti, lehetőség szerint 1,5 fokos emelkedést célzott meg, csak mint tudjuk, az országok többsége nem teljesítette e téren egyébként elégtelen vállalásait sem, az ügh-kibocsátás az utóbbi két évben éppenséggel emelkedett.

Ahogy arra már tavaly is figyelmeztetett az ICPP speciális jelentése – amely a 2 fokos és az 1,5 fokos átlaghőmérséklet emelkedés közti különbségre fókuszált, az országok 2015-ös vállalásai alapján a 3 fokos emelkedés felé tartunk –, és ezeket a vállalásokat még csak be sem tartják, az európai országok éppúgy nem, mint a klímakatasztrófa előidézésében szintén kiemelt felelősséggel bíró Egyesült Államok.

A franciák „pozitív” forgatókönyve ellenben feltételezi, hogy azonnal csökken szén-dioxid-kibocsátás, és az egész bolygó karbonsemleges lesz 2060-ra, továbbá azt, hogy évente 10-15 milliárd tonna CO2-t sikerül kivonni a légkörből a század végére – amire jelenleg nincs technológiai megoldásunk.

A francia kutatók utoljára 2012-ben hajtották végre ezt a szimulációs feladatot, és azóta a modellek sokat fejlődtek, illetve az utóbbi években tapasztalt folyamatok, akárcsak a jelenlegi helyzet beépítése érdemben javít rajtuk. Így pl. a már megfigyelt „retroakciós” jelenségek, azaz az egymást kölcsönösen gerjesztő változások, láncreakciók beépítése is hozzájárul, hogy még gyorsabban pörögjön a számláló, mint korábban feltételezték.

Ez a gyorsaság, amely a mai tudásunk szerint egyedülálló a Föld történetében, a legvégzetesebb probléma: ugyanis valószerűtlenül rövid időt hagy az élőlényeknek az alkalmazkodásra. Még a két fokos hőmérséklet-emelkedés is óriási egy ilyen rövid időszak alatt: az utolsó jégkorszak utáni felmelegedés során, amely 10 ezer évig tartott, 3-4 fokkal növekedett a Föld átlaghőmérséklete. Ha korábban volt is példa arra, hogy a bolygó ennél is jelentősebb változásokon ment át, az jellemzően több tízezer, sőt, millió év alatt zajlott – így az életnek bizonyos korlátok között volt módja alkalmazkodni. Az emberiség által előidézett felmelegedés alig ad esélyt erre.

A franciák mindkét modellje szerint emelkedni fog a Föld átlaghőmérséklete, legalább 2040-ig, amikor elérjük majd a 2 fokos emelkedést, a rendszer tehetetlensége miatt, bármit tegyünk is.

Ha még emlékszünk az IPCC tavaly októberben publikált, már említett jelentésére, ott konkrét következményként azt jósolták, hogy az 1,5º-os emelkedés nyomán, 105 000 faj vizsgálata alapján a rovarok 6%-a, a növények 8%-a, a gerincesek 4%-a veszítené el élőhelyét. 245 millió embert fenyegetne, hogy víz nélkül marad. 2º esetén ezek a számok minimum megduplázódnak: a rovarok 18, a növények 16 és a gerincesek 8 százaléka maradna élőhely nélkül. 490 millió ember vízigénye nem biztosított.

Az IPCC akkor még lehetségesnek mondta, elvben az 1,5 fok alatt maradást – a párizsi klímakonferencián hangoztatott kívánatos cél elérésére – de ez az esély már akkor is nagyon valószerűtlen volt. 300 tanulmányozott forgatókönyvből csak 90 volt, amely sosem lendült túl 2 fokon a század folyamán, és ezen belül csupán 4, amely 1,5 fok alatt maradt.

A kutatók a nyugat-európai meleghullámokkal kapcsolatban azt mondják, hogy bármi is tegyünk, mi emberek a következő évtizedekben, ezek gyakorisága és hossza bizonyosan nőni fog legalább a következő 20 évben. A következő időszak, amikor tehát a mostani harmincasok ötven körül járnak majd, a mai bölcsisek pedig még a felsőoktatásban vagy pályakezdőként próbálnak majd boldogulni – attól függ, mit cselekszünk mostantól a karbonkibocsátás csökkentése érdekében.

Honnan vegyünk ezermilliárd eurót, hogy Európa a klímaváltozás elleni harc élére álljon?

December 12-én Párizsban kerül sor az Emmanuel Macron által kezdeményezett klímacsúcsra, ebből az alkalomból számos közismert személyiség – köztük neves amerikai közgazdászok, politikusok és értelmiségiek-művészek, illetve környezetvédők és civil vezetők csatlakoztak egy nyílt levélhez, amely „pénzügyi klímapaktumot” sürget.


2050-től egy átlagos nyár olyan lesz, mint az a 2003-as, amely hőhullámaival több mint 70 ezer ember halálát okozta Európában. A magasabb kibocsátás esetén 2080-ra eltűnik a jégtakaró nyaranta az Északi-sarkon, amire azonban még a legpozitívabb forgatókönyv szerint is van esély – jobb esetben csak összezsugorodik a jégpáncél.

A jégtakaró felületének szimulációja 2 modell szerint szeptemberben (fenn) és márciusban (lenn), balra 1991-2010 időszakában, majd 2081-2100-re. (SSP1 2,6 középen, SSP3 7,0 jobbra). Ábra: D. Salas y Mélia, CNRM

A modellek 100-150 kilométeres egységekkel dolgoznak, ezért pl. olyan helyi jelenségek, mint a ciklonok alakulását nem tudják megjósolni, de a csapadék globális alakulását igen: így az eddigi becslésekhez hasonlóan a csapadék növekedését jelzik azokon a területeken, ahol az már most is jelentős, így pl. a Csendes-óceán trópusi részein, míg a Földközi-tenger térségének elsivatagosodásával számolnak.

A 6,5-7 fokos felmelegedés hatásának érzékeltetése nem egyszerű feladat. Azt, hogy az utóbbi egy évtizedben mennyit romlott a perspektívánk, jól mutatja például az, hogy a klímaváltozás következményeit lefestő egyik népszerű munka, Mark Lynas 2007-ben megjelent 6 fok című könyve, nem is jut el idáig… Már a 6 fokos emelkedés elképzelése is rendkívül bajos, alig van összehasonlítási alapunk a földtörténet korábbi időszakairól alkotott ismereteink alapján. Ráadásul – ahogy ezt fentebb is hangsúlyoztuk – a mai folyamat gyorsasága példátlan, ezért beláthatatlanok következményei, így csupán relatív összehasonlítási alapunk lehet.

Lynas a 6 fok lehetséges hatásait egy 251 millió évvel ezelőtt történt krízishez hasonlítja, amikor a legközelebb volt bolygónk ahhoz, hogy teljesen eltűnjön róla az élet. Ekkortájt, az úgynevezett perm korszak végén nagyon másképp nézett ki a bolygó, ma nemcsak a kontinensek rajzolata más, de jóval több oxigén is van a levegőben. Így például a fajok csaknem teljes kihalásának egyik lehetséges magyarázata, a felszabaduló, gyúlékony metánból formálódó tűzgolyók nem tűnnek nagyon valószínű hipotézisnek.

De az összes többi (a fenti videóban 1.18-tól) nagyon is valószínű: az óceánok felszíni rétegei alatt oxigén hiányában és a savasodás következtében kihaló élet, a szárazföldi növényzet drasztikus gyorsaságú pusztulása, kiszáradása, majd elrothadása és a nyomukban az elpusztuló organizmusokból táplálkozó gombák uralma. A sivatagosodás kiterjedése a jelenlegi Közép-Európának és Észak-Amerikának megfelelő szélességi fokokig, illetve a legkülönbözőbb mérges gázok felbukkanása a gyors pusztulás nyomán – amely feltételezéseink szerint mintegy 10 ezer év alatt ment végbe.

Lynas nem számol egyébként az emberi faj teljes kihalásával, de az általa – a különféle földtörténeti és klímakutatások alapján – lefestett panoráma rettenetes és az emberiség többsége számára végzetes jövőt jósol. Ezt a jövőt hozzák egyre közelebb az egyre pontosabb klímamodellek, amelyek évtizedek óta arra is felhívják a figyelmünket, van módunk változtatni a legsötétebb forgatókönyveken.

Dobsi Viktória

Címlapkép: Pixabay.

Ha már egyszer itt vagy…
Az Átlátszó nonprofit szervezet: cikkeink ingyen is olvashatóak, nincsenek állami hirdetések, és nem politikusok fizetik a számláinkat. Ez teszi lehetővé, hogy szabadon írhassunk a valóságról. Ha fontosnak tartod a független, tényfeltáró újságírás fennmaradását, támogasd a szerkesztőség munkáját egyszeri adománnyal, vagy havi előfizetéssel. Kattints ide a támogatási lehetőségekért!

Előfizetőket keresünk – támogasd az Átlátszót

Az Átlátszó nonprofit szervezet, nem fogadunk el pénzt politikai pártoktól vagy az államtól. Rád viszont nagyon számítunk!

Támogatom