Az 1944-es születésű izraeli Arnon Milchan a hatvanas évek közepétől a nyolcvanas évek közepéig Moszad-ügynök volt, mielőtt érdeklődése a filmművészet és a hollywoodi álomgyár felé fordult volna. Milchan a Regency alapító tulajdonosa, magasan jegyzet mozgóképek fűződnek nevéhez (JFK, Heat, Fight Club, Brazil, L.A. Confidential, The Revenant – hogy csak egy párat említsek), de előtte nukleáris témákban titkosszolgálati fedésben dolgozott a Zsidó Államnak. Benjamin Netanjahu régi jó barátja és üzletfele, miniszterelnökként többször interveniált még Obama idejében John Kerry külügyminiszternél Milchan amerikai vízumának meghosszabbításán, még 2014-ben, ami nem lehetett egyszerű, hiszen az atomtitok utáni kurkászásával Milchan amerikai érdeket is sérthetett.
Arnon Milchanra mindenképpen igaz a közhelyes megállapítás, hogy „színes, érdekes” személyiség. „Ős izraeli”, szabre, családja a „wilnói gaonból” már a 19. század korai periódusában Palesztínába költözött, ő maga Rehovotban született. Ő is, mint sokan mások, katonaidejében került közel a hírszerzéshez, a LEKUM nevű, atomtechnológiai irányultságú kémszervezethez, amit tulajdonképpen ő alapított a London School of Economy elvégzése után.
Noha korabeli munkásságának zárkózott jellege általában nem igényli a jelentős publicitást, ő bizonyos mértékig szembement ezzel, magánügyekben nem volt ellenére a reflektorfény. Nagybaniságának bizonyítéka, hogy első felesége, Brigitte Genmaire, három gyermekének anyja, fiatal korábbi francia fotómodell volt a Vogue címlapjáról, második neje pedig Amanda Coetzer dél-afrikai teniszbajnok, aki pedig két gyermekkel ajándékozta meg, ugyanezt a Sports Illustrated első oldalán hozta.
Hogy Milchan kötődött-e Mordechai Vananuhoz, az viszont nem tudott. Vanunut 1988-ban fogták el az angolszász hatóságok nagy médiafigyelem mellett. Az atomtudós és ügynök Vanunu, tudva a nagy médiafigyelmet kiváltó hatósági akcióról, a tenyerére írta a titkos izraeli nukleáris létesítmény nevét és földrajzi elhelyezkedését – „Dimona, Negev-sivatag” –, majd rabosítása közben szemceruzával tetovált tenyerét a világsajtó optikáinak villantotta emlékezetesen. Milchan is titkos-ügynökként atomfegyverek alkatrészeivel üzletelt, majd a nyolcvanas évek közepe-vége felé jött a B-terv, hogy a dúsított urániumot lecserélje a jóval barátságosabb, noha olykor szintén fegyverként is értelmezhető és használható ezüstnitrátra. (Lásd pl Quentin Tarantinótól a Becstelen Brigantik mozijelenetét!)
Hollywoodi producerként csúcsrajárt, a legnagyobb rendezőkkel dolgozott Martin Scorsese-től David Fincherig, Oliver Stone-tól Ridley Scottig, Terry Gilliamtől Sergio Leonéig, játszott filmjében Julia Roberts és Angelina Jolie, Brad Pitt és Edward Norton. Nagyjából egy évtizede állt elő azzal, hogy ő is csak egy „kém, aki bejött a hidegről”, és a napfényes Dél-Kaliforniát választotta a hűvösség helyett, viszont az amerikai bevándorlási hatóságok csinovnyikjai fejében korábbi szerepvállalása szöget ütött, és kellemetlenkedni kezdtek: kikezdték tíz éves vízumát, ezért is fordult protekcióért az akkor már miniszterelnök Netanjahu az akkori amerikai külügyminiszterhez, John Kerryhez.
Hogy Milchan ügynök volt, az 2011-ben derült ki, mikor az izraeli szerzőpáros, Meir Doron és Joseph Gelman könyve megjelent (Confidential: The Life of Secret Agent Turned Hollywood Tycoon Arnon Milchan ; Bizalmas: Arnon Milchan, a titkosügynökből lett hollywoodi nábob élete), és ez persze azóta izgatja, és nem is csak a forgatókönyvírók fantáziáját. Egy 2013-ban megjelent egy népszerű izraeli dokumentumfilm sorozatban már mellénykedett, hogy mennyi mindent tett hozzá Izrael biztonságához azóta, hogy az 1960-as években leigazolt az állambiztonsághoz. „Tudjátok ti azt, hogy egy huszonéves kölyöknek mit jelent az, ha az országa engedi James Bonddá lenni? Wow, ez akció, ez izgi!”
Milchan az „1000 eset” Benjamin Netanjahu elleni bírósági korrupciós ügyben – mely ügy az egyik fő oka az újraválasztott miniszterelnök által kezdeményezett masszív igazságszolgáltatási „reformnak” – online tanúskodik az angliai Brighton Old Ship Hotelből, arra hivatkozik, hogy túl beteg az Izraelbe utazáshoz; hm, a The Jerusalem Post tudósítása szerint tényleg sokat köhög Skype-on. Pitiáner dolgokról esik a szó, amikről leginkább csak Skandináviában lenne probléma: vitte-e szivart Bibinek, vagy egy karton francia pezsgőt, ilyesmik – mondjuk a Sara asszonynak ajándékozott ékszerek már nagyobb tételt jelenthettek –, de arról is esik a szó, hogy Sara Netanjahu is kedveskedett apróságokkal Milchan feleségének.
Összértékben százezer dolláros tételekről beszélnek, noha Hadas Klein, Milchan izraeli titkárnője szerint a főnök leginkább egy smucig szarrágó, de mint tudjuk, a gazdag ember pont a smucig szarrágásról ismerszik meg.
Alátámasztja ezt a korábban úgyszintén korrupciós ügyek miatt elítélt, börtönviselt izraeli miniszterelnök, Ehud Olmert megnyilatkozása is, aki szerint addig érdekes valaki Milchannak, amíg pozícióban van. (Hogy mennyit lehetne erről mesélni akár magyar vonatkozásban is!) „Arnon az a férfi, aki szorongva várja el, hogy a figyelem középpontjában legyen, szerző-mozgó, aki a befolyáshoz és hatalomhoz törleszkedik, és ezért tesz is” – nyilatkozta Olmert, aki szerint Milchan politikai bukása után törölte őt a haverlistáról.
Az izraeli kapcsolat: magyar segítséggel térhetett vissza Bibi, a természetes szövetséges – Világtérkép
Az izraeli választási kampányban tűnt föl a CÖF 2014-es bohóca, ami egy eddiginél is szorosabb Likud-Fidesz-kapcsolatra enged következtetni.
Ennél komolyabb vád az amerikai vízumért tett közbenjárás, és még inkább, hogy olyan adójogszabályokban adott mentességet a producernek, melyek nagyban segítették üzleti érdekeit. Netanjahu szerint semmi törvénytelen nincs abban, ha valaki ajándékot fogad el öreg barátjától, és tagadja, hogy bármi jogtalant tett volna. Milchan viszont csak tanú az ügyben, azt állítja „semmi rosszat nem tett és annyira működik együtt a bírósággal, amennyire az csak szükséges”. A per ügyészei viszont azt állítják, hogy több telekom cég összevonásában a Netanjahu által kínált adókedvezmények miatt befektetési lehetőségek nyíltak meg előtte, ahogy ma ezt Magyarországon mondják: „a Nap felé fordították orcájukat a szinergiák”.
Az a szekérderéknyi pezsgő, ékszer és szivar megint csak rosszul jön Bibinek (Netanjahunak), akinek az ország egyik fele szívből kívánja bukását a hátralévő életére, míg a másik fele simán elvan vele, hiszen eltűri az új telepeket, annyira van jobboldali kormánya Izraelnek, hogy mindjárt leesik, populista autokrácia irányába mennek, mint Orosz-, vagy Magyarország, súlyos és sötét ügyek árnyalják az éjszakát.
Mi történik Izraelben? – egy előrelépés után több lépés hátra – Világtérkép
Netanjahu újra kormányt alakíthatott, legalább fél Izrael boldogtalan.
Hogy Itamar Ben-Gvir, a kahanita széljobber lehet a belbiztonsági miniszter, az olyan, mintha Dúró Dóra egyszerre lenne egészségügyi, oktatási és kulturális miniszter. (Vagy propaganda-, és titkosszolgálati, de olyan már van.) Ben-Gvir, a radikális brooklyni ortodox rabbi, Meir Kahane követője, akit szokás az újsüttetű zsidó terror atyjának nevezni, az egyik hebroni mecsetben negyedszázada mintegy 150 embert géppisztollyal lemészárló Baruch Goldstein az ő tanítványa volt – és a kis Ben-Gvir is az ő poszterét csudálhatta fiúszobája falán amerikai popidolok társaságában –, a telepesek, az ultraortodoxok boldogok, míg a liberálisok és baloldaliak az elmúlt időszakban százezres tüntetéseket tartottak heti rendszerességgel Tel-Avivban.
Közben egyre inkább telepesterror uralkodik Ciszjordániában, amire nem marad el a palesztin válasz sem: ez az intifáda egyre inkább háborús képet ölt Dzseninben és másutt, olyan, mint a Fauda c. sorozat negyedik évadjának záróepizódja, szó nincs már a kétállami megoldásról, és mindez csak azért, hogy egy velejéig korrupt, de tehetséges hatalomtechnikus miniszterelnök hatalomban maradhasson, és tovább gyűjtögethesse a „baráti ajándékokat” hollywoodi producerektől és másoktól.
Az egész olyan hallatlanul ismerős és unalmas, hogy sepercig nem csudálkozhatunk, hogy a tel-avivi tüntetők, az izraeli liberális demokrácia hívei Orbán Viktort (és Putyint, Salvinit, Xi-t) ábrázoló transzparensek alatt tüntetve várják a Netanjahu-korszak végét!
Vágvölgyi B. András
Címlapfotó: A jogrend átalakítása ellen tüntetők Tel-Avivban – Fotó: Izraelinfo / Facebook
Szergej Sojgu hadügyminiszter a helyén maradt a Wagner-csoport zendülése után, a vezérkari főnök Valerij Geraszimov és a volt ukrajnai főparancsnok sorsa azonban kétséges.
Csaknem Moszkvát is megostromolta az orosz hadvezetés ellen lázadó Wagner-csoport, az incidens óta nem állt a nyilvánosság elé Sojgu hadügyminiszter és Geraszimov főparancsnok.
Ha lenne kedv viccelődni, akkor egy év múlva milyen, de tényleg mennyire vicces lenne egy Trump – RFK jr. elnökválasztási küzdelmet nyomon követni, mely korunk esszenciája lenne, a szabadonfutó Zeitgeist, a késő-római birodalom összes őrületével, az emberi civilizáció pusztulása előtti finálé.
A mostani robbantás is inkább orosz védelmi érdekeket szolgál, és beleillik abba a stratégiába, amelyet a napokban folytattak az oroszok az induló ukrán ellentámadásra válaszul
