A második világháború történetének kevéssé ismert epizódja a tény, hogy Franklin Delano Roosevelt amerikai elnök az Európát sajtcédulán befolyási övezetekre felosztó jaltai tanácskozás (1945. február 4-11.) után, miután elbúcsúzott szövetségeseitől, Sir Winston Churchilltől és Sztálintól, valamint valójában a világszínpadtól is, hiszen nem sokkal később (1945.04.12.) elhunyt, nem egyenesen az Egyesült Államokba utazott vissza, hanem az egyiptomi Iszmailijában horgonyzó USS Quincy nehézcirkálóhoz repült, hogy Abdelaziz szaudi királlyal megkösse az ún. Quincy-szerződést, mely a sivatagi királyság és Amerika közötti, a két nép örök, megbonthatatlan barátságán alapuló energetikai és szövetségi szerződés volt, ezzel is mintegy szimbolikusan igazolva a tételt, hogy minden régi történés fináléjában már benne van az új magja.
Az Egyesült Államok és Szaúd-Arábia szövetsége nem volt értékalapú együttműködés soha. A vahabita királysággal kapcsolatos egyik nemrégi hír volt, hogy most már a nők is vezethetnek autót: überkonzervatív és agresszív iszlám uralja a félszigetet, nem sokat segített a kapcsolatokon az sem, hogy az Al-Kaida vezetőségének jelentős része, akárcsak a 911-ben részt vevő terroristák zöme, szaudi származású volt.
Pár éve lépett elő Mohammed bin Salman koronaherceg – aki 2017 elején rögtön felértékelődött, mikor az új elnök up-and-coming veje, Jared Kushner kezdett vele intenzíven haverozni – és egyfajta reformmozgalmat hírdetett, ahelyett, hogy kedvenc szórakozásának, a sivatagi solymászatnak hódolt volna. Emelte fényét, hogy Trump első külföldi útja első állomása Rijadh és Mekka volt, az elnök innen Jeruzsálembe, majd Rómába ment szerényen.
Azonban Jared Kushner renoméja pár hónap alatt megkopott, mára visszaszorult, alig látszik, pedig egy ideig ő volt „a közel-keleti béketeremtő” cím aspiránsa. Mohammed bin Salman koronahercegről sem arab Gorbacsovként írnak már a lapok, inkább egyfajta Putyinként, konzervatív iszlamista ő is, még ha engedi is a nőket autót vezetni vagy moziba járni.
Ha én Jamal Khashoggi (Dzsamal Hasogdzsi) lettem volna, biztos nem megyek be országom, Szaud-Arábia isztambuli konzulátusára. A vahabita királyság ellenzékének, értelmiségi disszidenciájának lenni biztos van olyan életveszélyes dolog, mint a még elnök-aspiráns Putyin idejében tömbházban lakni Moszkvában, vagy Orbán első miniszterelnöksége idején APEH-éjjeliőrnek lenni egy vadromantikus hangulatú hosszúhétvégén.
Khashoggi a magát reformistának láttatni kívánó Mohammed bin Salman koronaherceg – valójában ma már a végrehajtó hatalmat gyakorló családtagja a sivatagi monarchiának – politikáját gyakran kritizálta, országa a koronaherceg vezetésével Jemenben folytatott háborúját bírálta. A The Washington Post publicistájaként jegyzett utolsó cikke az arab szólásszabadságért és független médiáért, sajtóért kiált, a Szabad Európa Rádió példáját idézi.
Elég megrendítő megjelenése napján olvasni egy újságíró utolsó cikkét, aki a házasodáshoz szükséges papirokért bement hazája konzulátusára, majd onnan csak darabokban jött ki, előtte viszont megkínozták és lefejezték. Menyasszonya szerint egyszer már járt a konzulátuson önként vállalt egyéves amerikai száműzetése idején, ott kedvesen fogadták, minden rendben lesz a papírokkal, mondták. Így, mikor másodszor is ellátogatott, nem volt benne rossz érzés.
Folyik arról egy vita, hogy mikor Khashoggi bement a konzulátusra és az iPhone-ja már nem volt nála – mert az épület előtt maradt a török nemzetiségű menyasszonynál –, de rajta maradt az iWatch, hogy az mennyi ideig közvetíthette bekapcsolt állapotban az eseményeket. A relatíve rövid idő alatt mi történt, hogy volt-e esély ennyire rákészülni a megkínzós gyilkosságra, az ujjlevágásokra, a már halott test kiküldött királyi belügyminisztériumi kórboncnok általi szakszerű feldarabolásra?
Reptéri török videó tanusítja egy magánrepülőgép leszálltát Isztambulban, tizenöt férfi érkezését. A királyi testőrségnek a Koronaherceghez kötődő tagjai érkeztek, köztük egy Salah Muhammed al-Tubaigy nevű igazságügyi orvos, akinek a boncolás és a hulladarabolás a specialitása.
Sok a pikantéria. Khashoggi neves szaudi család sarja, unokaöccse a híres fegyverkereskedő és annak idején messzeföldön irigyelt vagyonú Adnan Khashogginak. Jamal Khashoggi a kilencvenes években Afganisztánban is működött, egyesek szerint amerikai zsoldban, Osama bin Ladent többször is megintejúvolta a Tora Bora hegység valamelyik barlangjában, de egyszer Szudánban is 1995-ben.
A helyszín is pikáns, hiszen maga Törökország sem kényeskedik akutt politikai események idején, gondoljunk a két év előtti puccsot követő megtorlásra. A dolog súlyát mutatja, hogy Mike Pompeo amerikai külügyminiszter rögtön Rijádhba utazott tájékozódni. A Kongresszusban igen kemény szavak hangzottak el, de a hangulatot lehűtötte az elnök, aki nagyon óvatosan fogalmazott, és arról beszélt, hogy 110 milliárd dolláros hadipari szerződés van Szaud-Arábiával, és ő bizony nem fog amerikai munkahelyeket veszélyeztetni.
A kialakult helyzet leginkább Szaud-Arábia régióbeli vetélytársának, Iránnak kedvez.
Címlapkép: Alex Fine / The Washington Post
Különös polémia kerekedett múlt héten a francia köztévé egyik műsora miatt, amelynek gázai riportját néhány zsidó szervezet mellett Izrael párizsi...
Első ízben mérte fel egy nemzeti hatóság Európában, hogy a környezetünkben leggyakrabban előforduló vegyszerek – összesen 1814 molekula – engedélyezéséhez...
Ötvenöt millió forintot költött egyetlen nap alatt az a nő, aki először veszítheti el fényűző belvárosi lakását Angliában egy új...
Az ötvenes évek óta ismert módszerrel veszi fel a harcot az orosz propaganda az ellen, hogy kiderült: az orosz katonai...
