Elérték a második orosz védvonalat az ukránok, bomba okozhatta Prigozsin halálát – heti összefoglalónk

Hosszú ostrom után az ukránok visszafoglalták Robotinét, a hét végére a Szurovikin-vonal második szakaszát ostromolták. Prigozsin halála után széteshet a Wagner-csoport, helyét Oroszország egyik leggazdagabb emberének zsoldosserege veheti át.

• Moszkva és Szentpétervár között félúton lezuhant Jevgenyij Prigozsin magánrepülője, megölve a Wagner-csoport szinte teljes vezetését.
• Több jel utal arra, hogy a repülőgépre bombát helyeztek el, legtöbben az orosz eliten belüli leszámolásként látják a pár hónapja lázadást szervező Wagner-vezetők halálát.
• Az ukrán hadsereg heves harcok után visszafoglalta a Zaporizzsja megyei Robotinét a stratégiai fontosságú város, Tokmak irányába haladva.
• A nyáron indult déli ukrán ellenoffenzíva döntő szakasza zajlik jelenleg, az oroszok távoli frontszakaszokról csoportosítanak át csapatokat, hogy megakadályozzák az ukrán áttörést.
• A Krím-félszigeten hajtott végre szabotázsakciót egy kisebb ukrán különleges egység.

Az elmúlt hét legnagyobb médiafigyelmet kiváltó eseménye Jevgenyij Prigozsin, a Wagner zsoldoscsoport vezetőjének gyanús körülmények között történt halála volt. A frontokon, különösen Zaporizzsja megyében eközben sorsdöntő események zajlottak.

Az első védvonalat áttörték

A hét elején az ukrán erők mintegy 10 km-es támadóéke áttörte az első, aknamezőkből és lövészárkokból álló orosz védelmi vonalakat Robotine térségében. Augusztus 20-a és 22-e közötti felvételeken látszik, hogy az ukrán katonák ellenőrzik az apró falut. Egy videón látható, hogy az ukrán katonákat civilek köszöntik, vagyis annak ellenére, hogy a falu nagy részét lerombolták a harcok, nem minden lakos menekült el.

A hétvégén a falutól délre és keletre, Novoprokopivka és Verbove irányába nyomultak tovább. A hét végére orosz és ukrán források szerint is megközelítették az úgynevezett Szurovikin-vonal második elemét – a térségben az orosz védvonalak sűrűsége miatt csaknem az I. világháborút idéző állásháború alakult ki, a támadó csak nagyon nehezen tudnak előre haladni, az ellenséges lövészárkokat tüzérségi fedezettel és gyalogos rohamokkal próbálják felszámolni. Egy orosz Telegram-csatorna szerint Verbove körül az ukránok áttörték a védvonalat, ezt azonban nem erősítették meg képek vagy más források.

Egyes híradások azt a vonalat, amelynél most folynak a harcok, az első védelmi vonalnak nevezik, ez azonban téves, mert ennél északabbra, Orihiv és Robotine között is rendkívül összetett, főleg lövészárkokból és aknamezőkből álló védvonal állt, pontosabb tehát ezt nevezni az első vonalnak. A második vonal látványos elemeit tankcsapdák és „sárkányfognak” nevezett betonakadályok alkotják, feltételezhetően azonban ebben a térségben már kevesebb az aknamező, tekintve, hogy korábban orosz csapatok itt szállítottak utánpótlást a frontra.

Ezért fontos ez a szektor

A szektorba mindkét fél nagy erőket csoportosít: orosz katonai források augusztus 25-én egy hosszan kanyargó ukrán katonai konvojról tettek közzé felvételeket, ami a közeli Orihiv irányába haladt. Ukrán katonai források szerint az oroszok a térségbe olyan egységekből vezényeltek katonákat, amelyek korábban távoli frontszakaszokon harcoltak, például az eddig az észak-keleti Luhanszkban, Kreminna környékén bevetett 76. Gárda desszantos hadosztályból.

Ez az orosz lépés két dologra utal. Egyrészt az oroszok mindent elkövetnek, hogy megakadályozzák az áttörést Zaporizzsjában: az észak-keleti fronton július-augusztusban még kisebb helyi offenzívát indítottak az oroszok, ezt azonban most szüneteltetik, miközben az ebben résztvevő csapatokat Zaporizzsja védelmére vezénylik át. Másrészt – ahogy arra a Háborúkutató Intézet (ISW) már korábban felhívta a figyelmet – azt jelzi, hogy az orosz csapatok nehezen tudták pótolni a veszteségeiket, a fronton harcoló egységek mögött nem áll rendelkezésre elég katona tartalékban, ezért úgynevezett laterális áthelyezésekkel kell erősítést biztosítaniuk (a megszállók a háború első felében is küszködtek hasonló problémákkal, azonban a 2022 szeptemberében elindított mozgósítás ezt részben orvosolta – újabb mozgósítási hullámra azóta nem került sor, több elemző szerint azért, mert a tömeges hadba hívás túl nagy politikai kockázattal járna Vlagyimir Putyin számára).

De miért ennyire fontos Robotine, Novoprokopivka és Verbove térsége? A harcok valójában nem a három, egyenként párszáz fős falu, hanem a közeli város, Tokmak ellenőrzéséért folynak. Tokmak Zaporizzsja megye fontos vasúti csomópontja, itt halad át az egyetlen vasútvonal, ami összeköti Oroszországot és a megszállt dél-Ukrajnai területeket (ezen kívül a Krím-félszigeten át is vezet egy vasút a régióba, ezt azonban a Kercs híd bombázásával az ukránok elvágták). Az orosz hadsereg logisztikája nagyban támaszkodik a vasutakra, ezért, ha az ukránoknak sikerül visszafoglalni Tokmakot, nehéz helyzetbe kerül az oroszok teljes délnyugati szárnya, beleértve a Krímet megszálló erőket is.

A héten készült felvételeken látszik, hogy Robotine visszafoglalása óta az ukrán rakétatüzérség már támadni tudja Tokmakot. A NASA FIRMS tűztérképén láthat az is, hogy az ukránok hevesen támadták a héten Tokmak katonai repülőterét.

A következő pár hétben az ukránok célja feltehetően az lesz, hogy az orosz vonalakat áttörve elérjék a Novoprokopivkától és Verbovétől délre eső stratégiai magaslatokat. Ha ezeket elérnék, délebbre haladva már végig az ukránok lennének magaslati előnybe, ami nagy segítséget jelentene Tokmak ostromához.

Elhúzódó háborúra számít Washington

Az elmúlt egy-két héten a sajtóban sok híradás jelent meg, amik arra utaltak, hogy Ukrajna nyugati támogatói nem elégedettek az ellentámadás sebességével. A héten megjelent, nem ellenőrizhető hírek szerint amerikai katonai vezetők azt javasolták az ukrán hadvezetésnek, hogy egyetlen pontra koncentrálva próbáljanak áttörést elérni. A magyar sajtóban a témát továbbra is a szenzációhajhászó és sokszor politikailag motivált híradások jellemzik, visszatérő narratíva, hogy az ellentámadás sikertelensége miatt a nyugati országok hamarosan megvonnák a támogatást Ukrajnától, és „béketárgyalásokba kezdenek” (ez egyébként megegyezik azzal, amit például Orbán Viktor rendszeresen elmond, az persze nem világos, hogy miért ülne Oroszország tárgyalóasztalhoz csak azért, mert a nyugat megszűnteti Ukrajna támogatását).

A támogatás csökkenésének azonban nem láthatók jelei, annak viszont igen, hogy elhúzódó háborúra számít a nemzetközi közösség, valamint arra, hogy idén az ukrán ellentámadás nem éri el az Azovi-tengert, ami lehetővé tenné a Krím-félsziget visszafoglalását. „Nem értékeljük úgy, hogy a konfliktus patthelyzetben van” – mondta például Jake Sullivan amerikai nemzetbiztonsági tanácsadó szerdán újságíróknak. „Azt látjuk, hogy [Ukrajna] továbbra is módszeresen és szisztematikusan foglal el területeket.”

A Washington Post amerikai kormányzati forrásokra hivatkozva azt írta: „a nyár frusztráló és bizonyos szempontból kiábrándító volt Ukrajna és nyugati támogatói számára. Ahelyett azonban, hogy gyors diplomáciai kivezető utat keresnének, a legtöbb magas rangú amerikai tisztviselő a korábbinál is biztosabb abban, hogy Kijev mellett kell kitartani. Véleményük szerint az Egyesült Államok nem hagyhatja cserben szövetségesét.”

Mi történt a Krím-félszigeten?

A többi frontszakasztól a héten kevés hír érkezett. Észak-Keleten a Kupjanszk elfoglalására indított orosz offenzíva megtorpant, részben azért, mert a térségből Zaporizzsjába vezényeltek csapatokat. Donyeckben, Bahmuttól délre, Kliscsiivka körül kisebb összecsapásokról érkeztek hírek, mindkét fél kísérleteket tett támadásokra, de a frontvonalak nem mozdultak el.

A médiában nagy figyelmet váltott ki, hogy augusztus 24-én (ami az ukrán függetlenség napja) ukrán katonák jelentek meg a Krím-félszigeten. A sajtóban sok helyen „partraszállásról írtak”, sőt, az Euronews szerint „benyomult a Krímbe az ukrán hadsereg”, valójában az ukrán erők nem foglaltak el területeket a Krímben, csupán a különleges erők hajtottak végre valamiféle rajtaütést, majd gyorsan távoztak is – nincs szó tehát arról, hogy a Krím visszafoglalása kezdődött volna el.

A másik végletet a Magyar Nemzet híradása jelenti, ami azt állítja, hogy valójában csak annyi történt, hogy az ukrán katonák behatoltak egy őrizetlenül hagyott kempingbe, ahol kitűztek egy zászlót, majd nemsokára egyetlen „fürdőgatyás orosz katona” megfutamodásra kényszerítette őket.

Ennél valójában komolyabb akcióról lehetett szó, helyi források robbanásokról számoltak be a Tarkankut félszigeten, ahol az oroszok radarállomásokat és légvédelmi fegyvereket helyeztek el, valószínűleg ezeket rongálták meg az ukrán különleges erők. Ugyanitt, egy nappal korábban készült felvételek igazolják, hogy az ukránok a levegőből (drón vagy rakéta segítségével) felrobbantották az oroszok egy SZ-400-as légvédelmi rendszerét. Légitámadásokban szintén megsérült egy partvédelmi Oniksz hajóelhárító rakétavető.

Leszámolás a nacionalistákkal

A háborúhoz kapcsolódóan a legnagyobb médiafigyelmet kétségkívül Jevgenyij Prigozsin halála váltotta ki: augusztus 23-án, Moszkva és Szentpétervár között lezuhant az egykori Putyin-közeli oligarcha, a Wagner-csoport alapítójának repülőgépe. Prigozsin mellett életét vesztette a zsoldoshadsereg vezetőinek nagy része, köztük a neonáci Dimitrij Utkin (tőle származik a Wagner név), a csoport katonai parancsnoka. Bár hivatalosan még nem erősítették meg, hogy merénylet történt, az előzmények fényében nehezen hihető, hogy véletlen baleset történt, és nem politikai leszámolás.

Priozsin, egykori Putyin-szövetségeses oligarcha az ukrajnai háború alatt került a nemzetközi figyelem középpontjába, miután felvállalta, hogy az ő irányítása alatt áll az Oroszország oldalán álló Wagner-csoport.  A zsoldoscsoport az egyik legnagyobb harcértékű orosz egységének bizonyult Ukrajnában, 2022 második felében a donyecki frontszakaszon jelentős sikereket ért el, Szoledar és Bahmut térségében áttörve az ukrán védelmet. A sikerekre építve Prigozsin látványosan kezdte magát építeni önálló politikai szereplőként, miközben egyre hevesebben kritizálta a hivatalos orosz hadvezetést az Ukrajnában elkövetett stratégiai hibákért.

A donyecki város, Bahmut ostromakor a Wagner rendkívül súlyos veszteségeket szenvedett, és bár végül elfoglalták a várost, az offenzívát nem tudták folytatni, és vissza kellett vonulniuk a frontról. A kudarcokért Prigozsin az orosz védelmi minisztériumot hibáztatta, ami állítása szerint szándékosan nem biztosított ellátmányt az embereinek. A konfliktus végül nyílt zendülésben csúcsosodott ki, a Wagner-csoport fegyveresei ukrajnai bázisukról Oroszországba vonultak, és csaknem megostromolták Moszkvát. Elmondásuk szerint céljuk az volt, hogy eltávolítsák az orosz hadsereg hivatalos vezetőit, Valerij Geraszimov vezérkari főnököt és Szergej Sogju hadügyminisztert.

Prigozsin emberei azonban végül a főváros előtt megtorpantak, nem teljesen tisztázott módon valamilyen egyezséget kötöttek a putyini vezetéssel. A következő hetekben a Wagner-csoport nagy része Belaruszba tette át székhelyét, az ukrajnai frontról teljesen kivonultak. Halála előtt Prigozsin Afrikában jelent meg (a Wagner-csoport főleg itt és Szíriában dolgozott zsoldosként) egy ismeretlen helyen, meg nem erősített hírek szerint a nigeri puccsista kormánynak készült segítséget nyújtani.

Milliárdos olajexportőr lehet Prigozsin utóda

Amerikai szakértők szerint a legvalószínűbb, hogy a repülőgép lezuhanását egy a gépen elhelyezett bomba okozhatta, míg az a felvételek alapján kizárhat, hogy légvédelmi rakéta lőtte le a gépet. Egy ilyen merénylet leginkább egyértelműen Putyinnak vagy az orosz vezérkarnak állt volna érdekében (természetesen az orosz vezetés nem vállalta a felelősséget). Prigozsin kiiktatása beleillene az elmúlt hónapok tisztogatásainak sorába: az orosz karhatalom a közelmúltban letartóztatta például Szergej Szurovikint, az ukrajnai hadműveletek korábbi főparancsnokát, valamint Igor Girkint, a donyecki háború egyik kirobbantóját.

Bennük és Prigozsinban is közös, hogy azok közé a keményvonalas nacionalisták közé tartoznak, akik a rossz stratégia miatt bírálták az ukrajnai háborút, és a harcok eszkalálását támogatták. Putyin rendszerére sokak szerint a hagyományos politikai ellenzék már nem jelent fenyegetést, azonban a fegyveres erők egyes nehezen kontrollálható elemei valós kockázatot jelenthetnek.

A lehetséges merénylettel tehát Putyin potenciális kihívójától szabadulta meg, hosszabb távon viszont problémákat okozhat: egy ilyen robbantás az orosz határkon belül a ’90-es évek maffiavilágát idézi, nem a Putyin által sugallni kívánt stabil országot. Prigozsin halála a Sojgu-Geraszimov-féle, Putyinhoz feltétlenül hűséges hadvezetés győzelmét jelenti, amit azonban sokszor a stratégiai hibák és a korrupció jellemzett.

A vezetők halála súlyos csapást jelent a Wagner-csoport számára, nem valószínű, hogy bármilyen formában képes lesz tovább működni. A Wagner-csoport szétesése Oroszország afrikai pozícióit gyengítheti. Egyelőre nem világos, hogy milyen struktúra lép a Wagner helyébe Afrikában. Az egyik lehetséges forgatókönyv, hogy Prigozsin korábbi embereit a Redut nevű, az orosz katonai hírszerzéshez köthető zsoldoscsoport veszi át. A Redut „keresztapja” Oroszország 6. leggazdagabb embere, Gennagyij Timcsenko, a Gunvor olajexportőr cég, majd a Volga Group nevű cégek vezetőjeként ismert olajmilliárdos.

 

Zubor Zalán