A nagy magyar szovjetbarát és megmondó, Bencsik András bajsza jó eséllyel szomorkásan konyul most, ő, aki az Amerika-bírálat oszlopa, aki még a Pártközpont főszerkesztői értekezleteinek szellemében hordozza bőven a CIA-szidalmazást Lakatos Ernő és Siklósi Norbert szellemében, valószínűleg felsikoltott, hogy a legfrissebb hírek szerint mégsem az amerikai kémhivatal, hanem ukránbarát aktivisták tették használhatatlanná az Északi Áramlat vezetékét, Angela Merkel és Vlagyimir Putyin nászának gyümölcsét.
Oroszország 2022. augusztusban állította le az Északi Áramlat-1 gázvezetéket, karbantartásra hivatkozva. A kapcsolódó Északi Áramlat 2-t soha nem helyezték üzembe, az ukrajnai háború a beláthatatlan jövőbe helyezte használatát, és ahogy a dolgok állnak, nem lesz belőle más, mint egy üresen korrodáló tengeralatti cső. A földgázvezetékeket ért szeptember 26-i robbanások pontos oka ügyében sokáig csak tapogatózások folytak, leginkább szabotázsakcióként emlegették. Bár a svéd és dán és német hatóságok azonnal vizsgálatot indítottak, a nyugati spekulációk pedig abba az irányba mutattak, hogy Putyin elnök pök a rezsinövelt gázárbevételre, és inkább fegyverként használja a vezetékroncsolást Tél tábornok hadjárata előtt a Nyugattal szemben. Moszkva viszont a Nyugatot tette felelőssé a robbanásokért, és felszólította az ENSZ Biztonsági Tanácsát, hogy függetlenül vizsgálja ki azokat. A NATO és a nyugati vezetők nem vádolták közvetlenül Oroszországot, bár az EU korábban azt mondta, hogy Oroszország fegyverként használja gázvezetékeit a Nyugat ellen. A hivatalos orosz narratíva az volt, hogy a brit titkosszolgálat áll az eset mögött, a nyugati pedig, hogy jóeséllyel az orosz haditengerészet műve volt mélységi aknák segítségével.
Seymour Hersh, az amerikai újságírás idős legendája már hetekkel ezelőtt jelentkezett azzal az elmélettel, hogy amerikai szervek robbantottak, norvég segédlettel. A 86 éves Sy Hersh példája jól mutatja, hogy az amerikai életforma mellett az idős kor is kreatív lehet, ami méginkább igaz olyan impresszív életút után, aminek témáiba beletartozott az amerikaiak által elkövetett My Lai-i tömeggyilkosság 1968-ban Vietnamban, a Watergate-ügy boncolgatása a New York Times-ban, Bashir el-Asszad civilek elleni vegyifegyver támadása – utóbbi miatt a libanoni sajtó régóta szír ügynökként kezeli az újságírót –, a hírhedt Abu Ghraib börtön belvilága, ésatöbbi.
How America Took Out The Nord Stream Pipeline
The U.S. Navy’s Diving and Salvage Center can be found in a location as obscure as its name-down what was once a country lane in rural Panama City, a now-booming resort city in the southwestern panhandle of Florida, 70 miles south of the Alabama border.
Hersh február 8-án publikálta cikkét, azonnal a támadások kereszttüzébe került, a Fehér Ház és még a Vadhajtások c. hírhedett blog is reagált. Hersh szerint személyesen Biden elnök rendelte meg a robbantást, egy búvárkommandó hajtotta végre a robbanóanyag telepítését és távirányítással robbantottak. A Fehér Ház és számos sajtótermék (pl. Tablet magazin) élesen utasította vissza cikke feltételezéseit.
Tegnap pedig a The New York Times írt cikket arról, amerikai hivatalos szervek kijelentették, hogy nincs arra bizonyíték, hogy Volodimir Zelenszkij elnöknek, közvetlen környezetének köze lehetne az eseményhez, vagy hogy az elkövetők az ukrán kormány bármilyen hivatalosságához köthető lenne, ugyanakkor valószínűsíthető, hogy egy ukránbarát aktivista csoport a felelős a robbantásért.
Intelligence Suggests Pro-Ukrainian Group Sabotaged Pipelines, U.S. Officials Say
New intelligence reporting amounts to the first significant known lead about who was responsible for the attack on the Nord Stream pipelines that carried natural gas from Russia to Europe. Send any friend a story As a subscriber, you have 10 gift articles to give each month. Anyone can read what you share.
Ha már New York-i a hír, írtam gyorsan New Yorkba, az ismert ukrán-amerikai politikatudósnak és aktivistának, Adrian Karatnicky-nek, hogyan kommentálná a világlap értesülését. Az ukrán-amerikai elemzőnek az akcióban való esetleges orosz ellenzéki részvétel implikációja volt a hírben érdekes. (A partizánháborúzás ősi keleti szláv módszer, a megszállt Ukrajnában és Belaruszban is esett már szó gerillákról, és ez Oroszországban sem kizárt.) Karatnicky szerint ha viszont valóban a hivatalos ukránok voltak, az problémás a szövetségi lojalitás szempontjából.
Az Adam Entous, Julian E. Barnes és Adam Goldman alkotta oknyomozó újságírói csoport szerint az Oroszországot Nyugat-Európával összekötő tengeralatti földgázvezeték elleni titkos támadás híre felpörgette a nyilvános találgatásokat, Moszkvától Kijevig, Londontól Washingtonig, és „továbbra is az orosz–ukrán háború egyik legérdekesebb, megfejtetlen rejtélye”. Mert a ravasz rókának tartott Putyin ide, vagy a a ravasz rókának tartott Putyin oda, józan parasztésszel azért könnyen belátható, hogy még mindig Ukrajnának és szövetségeseinek lehetett leginkább okuk a csővezetékek berobbantására és használhatatlanná tételére.
Nyugati nemzetbiztonsági szervek évek óta ellenezték ezt a beruházást, biztonsági kockázatnak és fenyegetésnek gondolták, hiszen Oroszország dolgát könnyítette meg, hogy gázt adhasson el Európának.
Az ukrán kormány és a katonai hírszerzés tisztviselői továbbra is azt állítják, nem volt szerepük a támadásban, és nem tudják, ki követte el. A világlap által hivatkozott amerikai tisztviselők azt nyilatkozták, hogy sokat még nem tudtak meg az elkövetőkről és kapcsolataikról. A hírszerzési adatok vizsgálata arra utal, Vlagyimir Putyin ellenfelei voltak az elkövetők, de abba nem mentek bele, hogy miféle csoport követte el, kik a csoport tagjai, ki irányította és fizette a műveletet. Az amerikai tisztviselők nem hozták nyilvánosságra a hírszerzési információk teljes természetét, megszerzésük módját, a bennük foglalt bizonyítékok részleteit.
Azt viszont senki nem gondolhatja, hogy egyfajta cserkészcsíny lett volna a világtörténelem legnagyobb víz alatti szellentése, melynek szagát Koppenhágában és Landskronában, Stralsundban és Sassnitzban, de talán még Szczeczinben és Gdyniában is lehetett érezni. Stockholmban portyázó fidesznyik fürkész legyen a javából, aki ne ismerné el, hogy már ez az egy eset is indokolja Svédországban a helyzet biztonságpolitikai újraértelmezését és a NATO-csatlakozását, de még a Stockholmban portyázó fidesznyik fürkészek is ábrázatukon terülő boldog, bár némikép leereszkedő mosollyal konstatálták, hogy végülis a svédek – és talán ma az is kiderül, hogy a fürkészek szerint a „halszagú rokonság” (a finnek) – alkalmasak a nyugati szövetségi rendszerhez történő csatlakozáshoz.
Nyilván a magyar egészségügy és oktatás a két északi ország feletti szupremáciája indokolja a leereszkedő mosolyt, valamint a 136 „bátor ember” megérdemelt megnyugtatását, hogy végre valahára a magyar parlament is ratifikálhassa, utolsó előttiként, nevezett országok NATO csatlakozását. A stockholmi Aftonbladet írt a fürkészek ottani kalandozásáról.
De vissza az eredeti témánkhoz!
Amerikai hivatalosságok mondták azt, hogy nincsenek határozott következtetések a robbanással kapcsolatban még mindig, és nyitva hagyva annak lehetőségét, hogy a műveletet az ukrán kormánnyal vagy annak biztonsági szolgálataival kapcsolatban álló, meghatalmazott erők hajthatták végre, noha Zelenszkij és közvetlen környezete szerintük nem érintett. Ez ugye összhangban áll azzal az amerikai politikával, ami lebeszélni akarja az ukránokat minden Ukrajna területén kívüli akcióról, mert bár lehetnek azok igazságosak és a hadviselés szempontjából racionálisak – mint volt például a dél-oroszországi Rosztov környéki légibázis rakétázása –, ezek a cselekmények erősen fokozhatják az eszkaláció veszélyét.
Kezdeti amerikai és európai találgatások az oroszok lehetséges bűnösségére összpontosultak, különös tekintettel a tenger alatti hadműveletek terén mutatott rátermettségükre – mely túlélte a K-141-es számú Kurszk atomtengeralattjáró húsz+ év előtti katasztrófáját, mely Putyin legnagyobb korai PR-botránya volt (több mint száz tengerész lassan fuldoklott a tenger mélyén a sikertelen mentőakciók után, miközben sajtófotók tanusága szerint Vlagyimir Vlagyimirovics ingujjban grillezett Szocsiban –, továbbra sem tűnt racionálisnak, hogy a Kreml miért szabotálná a csővezetékeket, hiszen azok fontos bevételi forrást és Nyugat-Európát befolyásoló exportcikket jelentettek Moszkvának. Becslés szerint a csővezetékek javításának költsége kb. 500 millió dollár.
Az amerikai hírszerzési alkalmazottak nem találtak bizonyítékot, de még valós indítékot sem arra, hogy az orosz kormány részt vett volna a támadásban.
Az amerikai sajtóhír mellett német források arra hivatkoznak saját kutatásaik alapján, hogy az elkövetőknek közük lehetett egy jachthoz, mely Lengyelországban van bejegyezve és a tulajdoni iratok szerint „feltehetően két ukrán állampolgár tulajdonában van” (Politico). Mihajlo Podoljak ukrán elnöki tanácsadó viszont azt írta a Twitteren, hogy „noha élvezem az összeesküvés-elméletek gyűjtését az ukrán kormányról, de azt kell mondanom, hogy Ukrajnának semmi köze a Balti-tengeri gázvezeték robbanáshoz és nincs információja ukránpárti szabotázscsoportokról”.
Although I enjoy collecting amusing conspiracy theories about 🇺🇦 government, I have to say: 🇺🇦 has nothing to do with the Baltic Sea mishap and has no information about „pro-🇺🇦 sabotage groups”. What happened to the Nord Stream pipelines? „They sank,” as they say in RF itself…
— Михайло Подоляк (@Podolyak_M) March 7, 2023
Ha az ukránbarát tengeri kalóz-elmélet igazolódik, az csökkentheti a német közvélemény támogatását a kormány Ukrajna-politikájához, komplikálhatja az ország Európai Uniós csatlakozási tárgyalásait, alááshatja a szövetségesek közötti bizalmat. Josef Borell uniós vezérdiplomata nem kívánt konklúziókat levonni a hírekből, és azt mondta: „a vizsgálatok az eseménnyel kapcsolatban még mindig zajlanak Dániában, Svéd-, és Németországban, és míg a vizsgálat zajlik, nem vonhatunk le konzekvenciát”. A jelentésekről nyilatkozó amerikai és német tisztviselők szerint a szabotőrök jóeséllyel ukrán vagy orosz állampolgárok, vagy mindkettő, de amerikai vagy brit állampolgár nem volt érintett az ügyben.
Oroszország nemrég arról nyilatkozott, hogy lezárja az Északi Áramlatot, mivel a helyzet és a Nyugattal való rossz viszony miatt nincs esély arra, hogy a közeljövőben használatba kerülne a vezeték.
Ha és amennyiben ez a merénylet tényleg nem valamelyik ország fegyveres ereje vagy titkosszolgálata által elkövetett akció volt, hanem mondjuk olyan, mint egy nem-bálna-fókuszú Sea Shephard-akció, akkor azt kell mondani, az ukránbarát tengeri partizánok nem végeztek amatőr munkát. Mentségük legyen, Tél tábornok az idén álmot aludt és enyhe volt az évszak, kevesen fagytak meg Nyugaton, bár ezt még szeptemberben aligha lehetett tudni.
Vágvölgyi B. András
Címlapkép: Az Északi Áramlat 2 szivárgásából származó gázbuborékok elérik a Balti-tenger felszínét a dániai Bornholm közelében 2022. szeptember 27-én – a Danish Defence Command felvétele.
Az ukrajnai frontokon bár súlyos harcok zajlanak, a vonalak kevéssé mozdultak el. Bakhmut annak ellenére lett a háború egyik legvéresebb csatájának helyszíne, hogy alig bír stratégiai jelentőséggel.
Alapvető akadálya a békefolyamatnak, hogy Oroszország olyan feltételt – öt ukrán megye elcsatolásának elismerését – támaszt bármilyen tárgyalás megkezdéséhez, ami már önmagában nemzetközi jogot sért.
Erősödik a régió, ahogyan korábban Orbán is jövendölte, csak éppen nélküle. És Magyarország nélkül.
Kurdisztánt az ág is húzza: valószínüleg ők a világon a legnagyobb állam-nélküli népcsoport.
