Venezuelában épp súlyos politikai válság zajlik, amelynek egyik legfontosabb oka az országot 1999 és 2013 között vezető Hugo Chávez, illetve utóda, Nicolas Maduro elnök korruptsága, ami brutális gazdasági válságba sodorta az országot. Venezuela sorsáról már több cikkben is beszámoltunk. Az OCCRP nemrég megjelent oknyomozása azt mutatja be, hogyan gazdagodott meg titokban Chávez egykori testőre, miközben az ország nyomorba dőlt.
Előfizetőket keresünk – támogasd a munkánkat havi ezer forinttal!
Carlos Luis Aguilera Borjas egykor a venezuelai titkosszolgálat igazgatója volt. Chávez egyszerűen úgy hívta: „a láthatatlan.” Kerülte az interjúkat, ritkán szerepelt fényképeken, magánéletét homály övezte.
Ám a 2000-es évek elején Aguilera visszavonult a közszolgálattól, és olyan cégekben szerzett részesedést, amelyek jövedelmező kormányzati megrendeléseket kaptak a venezuelai kormánytól. Chávez egykori testőre adóparadicsomokban jegyzett be cégeket, számlát vezetett egy svájci bankban, és gyakori külföldi útjaira nagyrészt chartergépeken repült.
Egy svájci banki alkalmazott 2013-ban százmillió dollárra (körülbelül 28 milliárd forintra) becsülte Aguilera vagyonát.
Hogy Aguilera hogyan tett szert erre a jelentős vagyonra, arra egy tavaly májusban megjelent oknyomozó riport derített fényt, amely a venezuelai Runrun.es, El Pitazo, Armando Info, valamint a spanyol El Confidencial újságok együttműködéséből született.
Az újságírók a Compagnie Bancaire Helvétique (CBH) nevű svájci bank belső dokumentumaiból, valamint a spanyol pénzmosás elleni szervezet, a SEPBLAC által készített jelentésekből állapították meg, hogy Aguilera tagja volt annak a belső körnek, amelyik a Chávez-rezsim és az azt követő Maduro-rezsim alatt megszedte magát. Jelen cikk a venezuelai Runrun.es-szel együttműködve készült, és a korábban megjelent, spanyol nyelvű cikkeken alapul.
Carlos Luis Aguilera Borjas 1992-ben került kapcsolatba Chávezzel, amikor katonatisztként csatlakozott annak az akkori elnök, Carlos Andrés Pérez elleni katonai puccskísérletéhez. 1998-ban, amikor Chávez megnyerte az elnökválasztást, Aguilera volt az egyik testőre.
A kilencvenes évek végén és a kétezres évek elején Aguilera számos kormányzati pozíciót töltött be: volt az elnök kabinetfőnöke, kommunikációs miniszterhelyettes, az elnöki hivatal titkára, és a venezuelai nyugdíjalap elnöke is. 2001-ben Aguilera vezette a venezuelai titkosszolgálatot. 2003-ban visszavonult a közszolgálattól, és leszerelt a hadseregtől.
2007-ben, mindössze három évvel leszerelése után Aguilera lett az Inversiones Dirca S.A. nevű venezuelai cég fő részvényese. A rákövetkező évben ez a venezuelai cég fontos kormányzati szerződéseket eszközölt ki több, a cég által képviselt, Spanyolországban bejegyzett cégnek. A szerződések a venezuelai főváros, Caracas egyik metróvonalának felújítására szóltak.
Az a francia cég, amelyik a nyolcvanas években a caracasi metrót építette, szintén szerződött volna az 1-es számú metróvonal felújítására, de a metrófelújításra nem írtak ki közbeszerzési pályázatot, és az 1,85 milliárd dolláros (körülbelül 516 milliárd forintos) megbízást Aguilera spanyol partnerei kapták.
Aguilera egyik cégén keresztül 4,8 százalékos jutalékot – közel 90 millió dollárt, azaz kb. két és fél milliárd forintot – kapott a megbízásból. Noha a felújítási munkálatokat négy év alatt kellett volna befejezni, a Transparency International helyi irodája, a Transparencia Venezuela szerint a munkálatok még 2018 decemberében is zajlottak.
A Compagnie Bancaire Helvétique (CBH) nevű svájci bank kiszivárgott belső dokumentumaiból derült fény Aguilera és az Inversiones Dirca kapcsolatára. A feljegyzések akkor készültek, amikor a bank a náluk számlát nyitó Aguilerát, mint új ügyfelet, átvilágította.
Az egyik feljegyzés Aguilerát olyan „értékes ügyfélnek” írja le, aki „nem jelent megnövekedett kockázatot a bank számára.”
A feljegyzésben az is szerepel, hogy 2014-től kezdődően Aguilerát már nem kell kiemelt közszereplőként kezelni – hogy miért, azt a feljegyzés nem indokolja.
Egy 2012 májusában keltezett CBH-feljegyzésből további részletek is kiderülnek az Inversiones Dirca működéséről. Például a feljegyzésben szerepel, hogy Aguilera és az Inversiones Dirca másik tulajdonosa, egy bizonyos Ramón Elvidio Pérez Parra közvetítettek a spanyol cégek és a venezuelai hatóságok közötti tárgyalások során.
A CBH-feljegyzés szerint a kormányzati szerződések „több száz millió euró értékűek” voltak. A banki dokumentumok szerint az Inversiones Dirca jutalékot kap a spanyol cégektől „a Venezuelában végzett munka részeként.” A feljegyzés szerint a jutalékot ezután közvetlenül a két részvényes számlájára utalják.
Ezzel az információval egybevágnak azok a pénzmozgások, amelyekről 2015-ben a spanyol El Pais című lap adott hírt. A spanyol pénzmosás elleni szervezet, a SEPBLAC jelentését szemléző El Pais cikk szerint Aguilera „Banco de Madridnál vezetett számlájára hatszázezer euró érkezett Svájcból” 2013 augusztusában.
Aguilera nem csak a caracasi metrófelújításnál közvetített, hanem egy olyan venezuelai cég részvényese is lett, amelyik szép bevételre tett szert az ország sajátos devizaszabályozásának köszönhetően.
A 2003-ban Chávez által bevezetett devizaszabályozás célja az volt, hogy az általános sztrájk idején megakadályozza a tőke kiáramlását az országból. Ez a szabályozás némileg módosult formában ugyan, de a mai napig érvényben van. A szabályozás lényege, hogy olyan hivatalos árfolyamot állapít meg az amerikai dollár és a venezuelai bolivar között, amely jóval a feketepiaci árak alatt van.
Ezen a kedvező dollárárfolyamon elméletileg csak azok az importőrök kereskedhetnek, akiknek a kormány erre engedélyt ad, mivel létfontosságú árut szállítanak be az országba.
A gyakorlatban azonban a rendszer lehetővé tette, hogy korrupt üzletemberek, politikusok és köztisztviselők milliókat keressenek azon, hogy szándékosan túlbecsülik az importált áruk értékét, sőt néha egyáltalán nem importálnak semmit.
A legkedvezőbb árfolyamon az élelmiszert vagy gyógyszert importáló cégek kereskedhetnek. 2006. június 12-én Caracasban jegyezték be a NetMedical nevű, gyógyászati és sebészeti felszerelések importálására specializálódott céget. A cég indulótőkéje egymillió bolivar (akkor körülbelül 130 ezer forint) volt.
A venezuelai vállalkozói nyilvántartás adatai szerint a NetMedicalnak közvetlen hozzáférése van kormányzati megrendelésekhez: a cég legnagyobb ügyfele a Venezuelai Társadalombiztosítási Intézet (IVSS). A hatalmas állami vállalat egészségbiztosítással, valamint nyugdíjak, munkanélküli járulékok és egyéb szociális juttatások folyósításával foglalkozik.
A NetMedical is kedvezményezettje volt az importőröknek fenntartott, kedvező dollárárfolyamnak. 2004 és 2012 között az ország Devizafelügyeleti Bizottsága közel 35 millió dollárt (közel tízmilliárd forintot) hagyott jóvá a cég számára kedvezményes áron, árubehozatal címen. Az Import Genius szerint – ez egy olyan webes szolgáltatás, amelynek segítségével nyomon lehet követni különböző kikötőkben a beérkező és kimenő áruk forgalmát – a NetMedical 2009 és 2013 között kb. 30,4 millió dollár értékben vásárolt sebészeti eszközöket és egyéb berendezéseket.
Egy kiszivárgott, 2012. szeptember 4-én keltezett CBH-feljegyzésben szó esik a NetMedical működéséről. Ez a feljegyzés úgy hivatkozik Aguilerára, hogy a férfi „az elnök [Chávez] korábbi tanácsadója, aki átváltott a lobbizásra.” (Aguilera ügyvédei azt nyilatkozták, hogy ügyfelük „soha nem volt senki lobbistája.”) A feljegyzés szerint a NetMedical gyógyászati felszereléseket és kórházi berendezéseket importál a magánszektorba, de megrendeléseinek nagy része közintézményekből származik.
Időközben a NetMedical profilja bővült: 2014 óta élelmiszerek, likőrök, borok és más alkoholos italok, valamint kozmetikai cikkek és háztartási tisztítószerek importjával is foglalkozik. A cég tőkéje 2016-ban elérte a 10 millió bolivart.
Egyéb feljegyzésekből kiderül, hogy Aguilera neve felbukkan számos Venezuelában, Panamában, Barbadoson és Spanyolországban bejegyzett cég irataiban is. Az egyik, Aguilera nevéhez köthető cég egy Barbadoson bejegyzett, Jetcar V Inc. nevű légitársaság, ami repülőgépkölcsönzéssel foglalkozik.
Aguilera a céget talán saját utazásaihoz használhatta. A venezuelai személyazonosítási, bevándorlási és idegenrendészeti igazgatóság (SAIME) szerint, amely útlevélkiadással és a határátlépések nyomon követésével foglalkozik, Aguilera 2005 szeptembere és 2017 júliusa között összesen 126 alkalommal hagyta el Venezuelát; az utak többségében chartergéppel közlekedett. Leggyakoribb úticéljai Aruba, Spanyolország, a Dominikai Köztársaság és Panama voltak.
Írta: Lisseth Boon, Runrun.es
Fordította: Orosz Kata. Az eredeti, angol nyelvű cikket itt olvashatja.
Venezuela energetikai infrastruktúrájának felújítását néhány éve egy olyan cég végezte, amelynek nem volt tényleges szakmai tapasztalata, az állami megbízáshoz közbeszerzési...
A venezuelai gazdasági válság már azokat is veszélyezteti, akik a jövő nemzedékét hordják a szívük alatt. A hiperinfláció miatt az...
Január óta egymást érik a tüntetések Venezuelában: a kőolajban gazdag dél-amerikai ország mély gazdasági és politikai válságba süllyedt, melynek nincsen...
