A keleti nyitás hívatlan vendégei – Erdogan soft powere Magyarországon

A májusi törökországi választások óta újult erővel dübörögnek a török-magyar kapcsolatok. Vasárnap Recep Tayyip Erdogan elnök érkezik hazánkba munkalátogatásra Orbán Viktor miniszterelnökhöz; Hakan Fidan, az új külügyminiszter pedig első hivatalos útján Magyarországot kereste fel. Vannak azonban olyan kötődések is a két állam között, amelyekről a politikusok – nyilvánosan – nem beszélnek.

Tavaly ősszel hosszas kutatómunka után bemutattuk, hogyan gazdagodnak Orbánhoz és Erdoganhoz közeli oligarchák a magyar honvédség hadibeszerzésein, amelyeket a magyar kormány 30 évre titkosított. Most a kulturális kapcsolatok bugyraiba néztünk bele.

Hakan Fidan, Törökország idén június elején kinevezett új külügyminisztere eredetileg nem politikus: 2010-től a miniszteri kinevezéséig a török titkosszolgálatokat vezette. Külügyminiszteri tevékenységében is kiemelt szerepet kap a nemzetbiztonság. Kinevezése után nem sokkal a Oktatásügyi Hatóság hozott egy rendeletet, miszerint az iráni alapítású, de Törökországban is tevékenykedő Al-Musztafa Nemzetközi Egyetemet ezen túl nem ismerik el legitim oktatási intézményként. A rendelet mögött feltehetőleg Fidan áll, aki nem akarja, hogy az iráni állam számára lobbizó egyetem hazájában tevékenykedjen.

Miért is érdekes ez az egész? Mert amíg Törökország éppen fellép egy idegen állam politikai ideológiáját terjesztő oktatási intézmény ellen, addig Magyarországon a kormány rendelettel segíti az Erdogan által alapított Maarif iskola létrehozását. A török elnök soft powere ugyanis már régóta gond nélkül terjeszkedik hazánkban. A Maarifon kívül itt van a TIKA (Török Együttműködési és Koordinációs Igazgatóság), az UID (Nemzetközi Demokraták Szövetsége) és az Izrael által terrorszervezetként nyilvántartott IHH (Humanitárius Segélyszervezet) is.

Mecset Tiszalökön

Az önmagát segélyszervezetként definiáló IHH hazánkban elsősorban karitatív tevékenységet végez. A bejegyzett egyházként működő Magyar Iszlám Közösséggel közösen oszt hol élelmiszert, hol tűzifát rászorulóknak. Tiszalökön – egy fideszes vezetésű szabolcsi kistelepülésen – kifejezetten aktívak, itt tavaly még egy mecset is nyílt egy másik török segélyszervezet, a Sadakatasi támogatásával.

Az IHH egyik elnökségi tagja, Osman Atalay az utóbbi években többször is ellátogatott a szabolcsi faluba, sőt, tavaly még a Maarif iskolába is benézett, és találkozott az alapítvány igazgatójával, Mustafa Diliogluval. Mindezzel alapvetően nem is lenne semmi gond mindaddig, amíg elfogadjuk, hogy az IHH egy segélyszervezet, ezzel azonban sokan nem értenek egyet.

A Sadakataşı alapító elnöke, Kemal Özdal évekig volt tagja az IHH elnökségének. A Sadakataşıt 2010-ben alapította meg, ami hivatalosan ugyan az IHH-tól független alapítvány, de sok a közös projektjük, és elég sok helyen – például Szabolcs-Szatmár.Bereg vármegyében vagy Szomáliában is egyszerre vannak jelen. A Sadakatasi a keményvonalas Nakşibendi vallási csoporthoz kötődik, ennek ellenére az IHH-nál kevésbé radikális. Ahol megjelenik segélycsomagjaival, oda leginkább Erdogan neo-ottomán víziójának termékeit viszi magával.

Így születhettek meg azok a páratlan projektek, mint például a Zanzibáron felépített Július 15-e Mártírjai Oktatási Központ, amit a sikertelen 2016-os katonai puccs emlékére kaptak ajándékba a helyiek. Vagy az a mecset Sri Lankán, amit a sikertelen katonai puccs egyik áldozatáról neveztek el, ahogy a közelében lévő gyermekotthont és iskolát is.

Sokak szerint terrorszervezet az IHH

Az IHH kifejezetten odafigyel arra, hogy fenntartsa a karitatív álcát: aki olyasmit ír róluk, ami nekik nem tetszik, azt egyből beperlik. Éppen ezért  bemutatásukhoz mellőzöm az ENSZ-jelentéseket, a véleménycikkeket, az oknyomozásokat és még a nemzetbiztonsági szakértők közül is csak egyet fogok idézni. Méghozzá Hankiss Ágnest, a Fidesz egykori EP-képviselőjét, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Terrorelhárítási tanszékének korábbi vezetőjét.

Hankiss először 2010-ben foglalkozott az IHH-val, még Brüsszelben. A szervezet ekkor vált világszinten ismertté: a hajói megpróbálták áttörni a gázai blokádot, de nem jártak sikerrel – viszont Izrael azóta terrorszervezetnek tekinti. A Fidesz EP-képviselője ezután írásbeli kérdést nyújtott be az Európai Bizottságnak, amiben így fogalmazott:

A nyilvánosság számára hozzáférhető adatok alátámasztják a gyanút, miszerint humanitárius fellépés ürügyén egy, a terrorizmussal közvetlen kapcsolatban álló ernyőszervezet tevékenységéről van szó. Bruguière bíró, a nagy tiszteletnek örvendő és elismert terrorizmusellenes szakértő bebizonyította, hogy a flottilla szervezője, a Humanitárius Felszabadítási Alapítvány (IHH) kapcsolatban állt az al-Kaidával, katonákat toborzott az afganisztáni, csecsenföldi és boszniai háborúhoz, és aktív szerepet játszott a Los Angeles-i nemzetközi repülőtér elleni bombatámadásban.

Az IHH ernyőszervezete, az úgynevezett Union of Good fegyvereladással támogatja a szélsőséges radikálisok tevékenységét. 2011 áprilisában a flottilla főszervezője, a Humanitárius Felszabadítási Alapítvány elnöke így nyilatkozott: »A problémánk a cionizmus, amely vírusként fertőzte meg az egész emberiséget.« Ez nyilvánvalóan nem egy humanitárius munkával kapcsolatos hitvallás vagy álláspont.”

A fideszes politikus a későbbiekben is foglakozott az IHH-val, az NKE oktatójaként a témában még egy tanulmánya is megjelent, amelynek egy rövid – az IHH-val is foglalkozó – részét még a (már megszűnt) kormánypárti Magyar Idők is leközölte.

Mindeközben az IHH békésen tevékenykedett hazánkban. A tűzifa- és segélycsomag-osztásokról persze valóban nem pont a nemzetközi terrorizmus szokott az embernek eszébe jutni.

Az IHH-elnöknek terroristák a példaképei

Az IHH azonban nem csak jótékonykodni szokott, ahol megjelenik, ott politikai nézeteit is terjeszteni kezdi. Az IHH ezen arcát leginkább az alapító elnöke, Bülent Yildirim saját kijelentésein keresztül ismerhetjük meg. Egy török kormánypárti újság, a Yeni Safak (aminek tulajdonosa Erdogan apósa) 2017-ben interjút készített Yildirimmel, ebből a beszélgetésből sok minden kiderül az IHH-ról.

A riporter azon kérdésére, hogy az IHH miként alakult meg, Yildirim így felelt: „Egyik alkalommal így fohászkodtam: Uram, bárcsak az akindzsik idejében élhettem volna, és részt vehettem volna a hódításokban, és a muszlimoknak segíthettem volna. Majd utána a dzsámiba betérve az imámot a legutolsó sorból hallgatva, mikor annak beszéde véget ért, odaléptem volna hozzá és kezet csókolva ismét útnak indultam volna. Így hangzott a fohászom.  Hiszek abban, hogy minden fohászom, amit fiatalon elmondtam, valóra vált. Évekkel később az akindzsik lovai helyett lett az IHH és lettek repülőgépek, az IHH-val pedig a világ minden részére eljutottunk.”

Hogy kik voltak a Yildirim által említett akindzsik? Az Oszmán-birodalom martalócai, irreguláris könnyűlovasság, akiknek komolyabb katonai kiképzés hiányában a fő feladatuk az ellenség területén való portyázás és zsákmányszerzés volt. Yildirim több alkalommal beszélt róla, hogy az IHH-t ezen egykori oszmán-török martalócok kontinuitásának tekinti.

Az interjú végén azonban még ennél is izgalmasabb dolgok derülnek ki: az újságíró azon kérdésére, hogy életében kinek volt rá a legnagyobb hatással, Yildirim így felel:
„Egy párat tudok mondani, megboldogult Erbakan, Aliya Izzetbegovic, Sámil Baszajev, megboldogult Khattáb, Maszadov, Dudajev, az összes afgán dzsihádvezető, Szelámet Hasimi, Hadzsi Murad szintén Moróból…  Mindegyikőjüket ismertem. Allahnak köszönhetően az IHH egy olyan áldás, hogy a világon küzdelmet folytató minden vezetővel megismerkedtem. Ezen kívül nagyon sok mártírt is ismertem, nagyon sokat. Mindegyikőjük élete nagy hatással volt rám.”

A felsorolásból mindösszesen két névről fontos beszélni: Baszejevről és Khattábról, a két csecsen dzsihadistáról, akiknek a lelkén több ezer ártatlan civil halála szárad.

Ők voltak a csecsen háborúk legelvetemültebb terroristái.

Samil Baszajev volt a kitervelője és vezetője többek között a bugyonvszki kórház elleni 1995-ös támadásnak, ahol a terroristák egy szülészetet támadtak meg és több mint 1400 embert ejtettek ott túszul, akiknek jelentős része terhes nő és újszülött csecsemő volt. A támadásban százharmincan vesztették életüket. Baszajev másik kiemelkedően véres akciója a 2004-es  beszláni túszdráma volt, mikor is a szeptember elseji tanévnyitó ünnepség közepette támadtak meg csecsen dzsihadisták egy általános iskolát, túszul ejtve az ott lévő gyerekeket, szülőket és tanárokat. A túszdráma három napig tartott, a hivatalos adatok szerint 334 civil vesztette benne életét, többségük még gyermek volt.

Ibn al-Khattáb (más átírással al-Hattáb) hasonlóan elvetemült volt. Baszajevvel közösen több terrorszervezetet is alapítottak a Kaukázusban, közeli kapcsolatban álltak az al-Kaidát megalapító Oszama bin Ladennel is, sőt, rendszeresen kaptak tőle anyagi és ideológiai támogatást is.

Mindezek ellenére az IHH egyfajta személyi kultuszt épített ki Baszajev köré. Nemcsak a közösségi médiában szoktak hős mártírként emlékezni a dzsihadistáról, de amikor 2006-ban az orosz hadseregnek sikerült likvidálni Baszajevet, Isztambulban az IHH jelképes temetést tartott neki. Az esemény egy Oroszország-, USA- és Izrael-ellenes tüntetéssé fajult, annak ellenére, hogy az utóbbi két államnak semmi köze nem volt a történtekhez.

Nekünk terrorista, nekik mártír

Azoknak, akik pedig nem értik, miként fonódik egybe a legkeményebb politikai iszlám és egy karitatív szervezet, Yildirim az alábbi magyarázatot adta egy 2015-ös beszédében:

„Vannak akik azt mondják: miként lehet, hogy egy karitatív szervezet elnöke a cionizmus elpusztításáról beszél? Én ismét elmondom, az Al-Aksza Mecset és Jeruzsálem a muzulmánok számára egy vörös vonal. Amikor hozzáértek a muzulmánok vörös vonalához, civil szervezet, segélyszervezet, politika, hadsereg, kulturális hadsereg – és még amit csak mondani akartok – mind egyesülnek. Ők tudják, miként kell megvédeni az Al-Aksza Mecsetet.”

Kicsit később pedig így fogalmazott ugyanebben a beszédben: „Igen, toleránsak vagyunk, de haragtartóak is tudunk lenni; igen, meg tudunk bocsátani, de bosszút állni is tudunk; igen, türelmesek vagyunk, de megindulni is tudunk.”  Ugyanezen szereplésébe persze a klasszikus tengerbe szorítós szöveget is berakta: „Egy nap ez a háború véget ér és bevonulunk Jeruzsálembe, titeket (értsd izraeliek – a szerk.) pedig Allah engedelmével mind a Földközi-tengerbe fogunk szorítani.”

Az IHH alapítójának ezen kijelentéseit elolvasva pedig már nem is az a kérdés, hogy segélyszervezet-e az IHH vagy nem, sokkal inkább az, hogy mégis mit keresnek ők Magyarországon?

Yildirim még nem jelent meg hazánkban, a korábban is említett Osman Atalay, az IHH egyik elnökségi tagja azonban rendszeresen idelátogat. Ő pont ugyanolyan radikális, mint főnöke: 2008-ban, amikor az USA likvidálta Oszama bin Ladent, az IHH sajtótájékoztatót tartott, amin Atalay arra hívta fel a figyelmet, hogy bin Laden meggyilkolása illegális volt és el kell ítélni az amerikai terrorizmust.

A narratíva mindig ugyanaz: akiket mi terroristának nevezünk, azok az ő szemükben hős mártírok.

A keleti nyitás egy évtizedes sikerének köszönhetően pedig mára már egyre kényelmesebben érzik magukat Magyarországon. A bejegyzett egyházi státusszal rendelkező Magyar Iszlám Közösség társaságában pedig még a Fidesz sem tud mit kezdeni hazai tevékenységükkel..

A magyar kormány évek óta riogatja a lakosságot külföldről finanszírozott civil szervezetekkel, amik veszélyes ideológiákat akarnak hazánkba behurcolni. Persze, ezalatt a demokráciapárti és korrupcióellenes szervezeteket értik, a terroristákat idealizáló és a gyanú szerint azokat tevékenyen segítő török alapítvány azonban nem zavarja őket. A magyar pedagógusok státusz-törvényt kapnak, az IHH-val kokettáló Maarif viszont kiemelt jelentőségű beruházásként újíthatja fel az épületét.

Bevált módszer: kormánypárti emberekkel kitömött alapítvány

A Maarif ugyan magát egy modern nemzetközi magániskolaként mutatja be, az alapítvány
kuratóriuma azonban egészen más képet fest. Akárcsak a Fidesz által létrehozott vagyonkezelő alapítványok, a török szervezet is tele van (ottani) kormánypárti politikusokkal.

A kuratórium elnöke Birol Akgün akadémikus. Rajta kívül ott ül még

• Halime Kökçe, a kormánypárt, az AKP isztambuli alapszervezetének alelnöke,
• Mustafa Çaltılı, Bursa város korábbi kormánypárti önkormányzati képviselője,
• Mahmut Mustafa Özdil, Kartal Imámképző öregdiák (A Kartal Imámképző egy
  „egyházi oktatást nyújtó” középiskola, a konzervatív felső tízezer kultikus alma
  matere, itt végzett a jelenlegi kormányból is több miniszter),
• Ali Çiçek, az Európai Unióban tevékenykedő török UID (akkori nevén UETD) korábbi tanácsadója,
• Prof. Dr. Mehmet Özkan, akadémikus, Török Nemzetbiztonsági Egyetem
• Ahmet Türkben, író

Ezenkívül a Maarif rendelkezik egy 12 tagú igazgatósággal is, aminek a kuratóriumhoz hasonlóan több jelenleg is aktív kormánypárti politikus tagja van:

• Birol Akgün, a kuratórium elnöke, akadémikus,
• Osman Nuri Kabaktepe, az AKP isztambuli alapszervezetének elnöke,
• Hasan Taşçı, Isztambul Esenler kerületének kormánypárti alpolgármestere,
• Zekeriya Akçam, volt kormánypárti országgyűlési képviselő,
• Muhammet Murtaza Yetiş, volt kormánypárti országgyűlési képviselő, volt
  miniszterelnöki főtanácsadó,
• Dr. Cihad Demirli, az Önder Imámképző Alapítvány volt kuratóriumi tagja,
• Selim Cerrah, az AKP egyik alapítója, volt kormánypárti országgyűlési képviselő-jelölt,
• Zeynep Arkan, író,
• Ahmet Emre Bilgili, egykori oktatásügyi miniszterhelyettes,
• Ömer Faruk Terzi, az Ifjúsági és Sportminisztérium tanácsadója,
• Mahmut Mustafa Özdil, Kartal Imámképző öregdiák,
• Nevzat Simsek, akadémikus

A Maarif Alapítvány vezetősége tehát többnyire a török kormánypárt egykori vagy jelenleg is aktív politikusaiból áll. Ettől függetlenül – vagy épp ezért – az Erdogan-közeli magániskola minden különösebb gond nélkül tevékenykedhet hazánkban, sőt, a Fidesz támogatását élvezi.

Billay Gábor

Címlapkép: Recep Tayyip Erdogan és Orbán Viktor Ankarában, a Türk Államok Szervezetének csúcstalálkozóján 2023. március 16-án (fotó: Miniszterelnöki Sajtóiroda/Benko Vivien Cher)