Magyarország nélkül gyűlt össze a béketábor, fokozódik a tengeri háború – heti összefoglalónk

Miután július közepén ismét támadás érte a Krími hidat, Oroszország bejelentette, hogy egyoldalúan kilép a fekete-tengeri gabonaszállítási megállapodásból. Azóta a tengeri hadviselés aktívabb szakaszba lépett, azonban az orosz fekete-tengeri flotta az ukrán tengeri drónok jelentette fenyegetés miatt nehezen tud valós blokádod fenntartani. A szárazföldi frontok továbbra is lassan mozognak; légifölény hiányában az ukrán hadsereg nem tud olyan mobil hadviselést folytatni, amit az amerikai doktrína alapján sokan vártak tőle, eredményeket ér el azonban a nagy hatótávú tüzérségével – hosszabb távon ennek a taktikának a sikeressége azon múlik, ki fogy ki hamarabb a lőszerből.

• A bejelentett orosz tengeri blokád ellenére több kereskedőhajó is bejutott az ukrán kikötőkbe. A hajókat amerikai katonai repülők kísérték.
• Pénteken az oroszországi Novorosszijszk kikötőjétől nem messze találatot kapott egy hadihajó.
• A frontvonalak minimálisan mozdultak el, egy ponton azonban áttörték a Szurovin-vonal első részét az ukrán csapatok.
• Elhúzódó anyagháború van kialakulóban a déli ukrán ellentámadás során, Ukrajna az orosz tüzérségi fölény letörésében és a logisztika gyengítésében bízik.
• A NATO-doktrína nem bizonyult hatékonynak az ukrajnai fronton, az itteni tapasztalatok az amerikai katonai vezetőket is újratervezésre készteti.
• Kína, az Egyesült Államok és Ukrajna részvételével, Oroszország nélkül tartottak békekonferenciát Szaúd-Arábiában. A kormány szerint a „béketábort” vezető Magyarország szintén nem vett részt az eseményen.

Ukrajna és Oroszország még tavaly júliusban, Törökország közvetítésével kötötte meg a szabad gabonaszállításról szóló egyezményt. A megegyezés értelmében a háborúban álló felek biztosították a békés célú hajók áthaladását a Fekete-tengeren, és közösen ellenőrizték azokat. A szerződés lejárta napján ukrán tengeri drónok ismét csapást mértek a Krím-félszigetet és Oroszországot összegkötő Kercs hídra, teljesen elvágva a katonai szállítmányok útját.

A támadásra hivatkozva Oroszország bejelentette, hogy nem újítja meg a megegyezést, sőt, tengeri blokád alá vonja az ukrán kikötőket – azaz a beérkező külföldi hajókat „potenciálisan katonai szállítmánynak” tekinti, és legitim célpontként kezeli. A következő napokban az orosz légierő és haditengerészet többször rakétákkal és drónokkal támadta a gabonaszállításra használt ukrán kikötői infrastruktúrát. A bombázásokban ukrán források szerint több tízezer tonnányi termény is megsemmisült.

Nem sikerült blokád alá vonni a Fekete-tengert

A tengeri hadviselést válaszul az ukrán fél is fokozta. Az elmúlt héten drónokkal támadták a szevasztopoli (Krím-félsziget) kikötőt, és orosz források szerint a tengeren járőröző orosz hadihajókat is. Augusztus 4-én ukrán tengeri drónok váratlan helyen, a Fekete-tenger keleti partvidékén található Novorosszijszk kikötőjéhez közel jelentek meg.

Orosz hivatalos források kezdetben azt közölték, hogy a támadást elhárították és a drónokat megsemmisítették. Később azonban ukrán források olyan felvételt tettek közzé, amelyen egy felszínen haladó tengeri drón becsapódik a Olenyegorszkij Gornyak nevű, partraszálló hadihajó oldalába. Egy későbbi videón pedig az látható, hogy a megdőlt, láthatóan léket kapott hajót a kikötőbe vontatják.

Ez volt az első alkalom, hogy az ukránok oroszországi kikötő közelében vetettek be tengeri drónokat. Ukrajna jelenleg csak a Fekete-tenger egy rövid partszakaszát ellenőrzi Odessza térségében, vagyis a drónok több száz kilométert megtéve, a Krímet megkerülve jutott el Novorosszijszkhoz.

Pár nappal később egy hasonló tengeri drón megrongálta a Szig nevű orosz olajszállító hajót is.

Ez, és egy a héten történ másik incidens rávilágít arra, hogy Oroszország az ukrán hajóelhárító fegyverek jelentette fenyegetés miatt nem képes olyan tengeri blokádot fenntartani, amilyet szeretne. Július 31-én három külföldi kereskedőhajó (egy izraeli, egy török-grúz és egy görög szállító) átjutott a blokádon, és sértetlenül kikötött egy ukrajnai kikötőben. Megemlítendő, hogy a hajókat amerikai katonai repülők kísérték, köztük egy P-8 tengeralattjáró-elhárító gép. Július elején az Átlátszó is írt arról, hogy a NATO-tag Törökország kész lehet egyoldalúan is garantálni a gabonaszállító hajók biztonságát; Oroszország kilépése ellenére az Ukrajna, Törökország és az ENSZ közötti megállapodás érvényben maradt, így nem valószínű, hogy Oroszország a NATO-val való összeütközést kockáztatva valóban elkezdené elsüllyeszteni a külföldi kereskedőhajókat. Az orosz flotta elvileg jogot formál a hajók átvizsgálására, ám mozgásuk a Fekete-tengeren – ahogy a pénteki dróntámadás is mutatja – nem biztonságos.

Egyelőre leállt az orosz offenzíva északon

A Donyeck és Zaporizzsja megyében zajló ukrán támadó hadműveletekkel párhuzamosan, július elején az orosz erők támadást indítottak az északi frontszakaszon, Luhanszk megyében. A hónap elején elfoglaltak a három, Szvatove várostól nyugatra fekvő falvakat (Raihorodka, Novovogyane, Karmazsinikva, Kovalivka), és a frontot a Zserebec folyóig tolták vissza. Július 20-a környékén az oroszok hídfőállást alakítottak ki folyó nyugati partján, amit ki is tudtak szélesíteni, és elérték a tavaly nyáron visszafoglalt Harkiv megye határát, és elfoglalták Novojehorivka falut.

Az orosz offenzíva július végére kulminálódott, ekkor az ukrán csapatok visszaszorították az oroszokat a Zserebec felé, visszafoglalva Novojehorivkát, bár a hídfőt nem tudták teljesen felszámolni. Korábban az ukrán hírszerzés azt állította, hogy Oroszország a térségben egy százezres hadtestet helyezett készenlétbe, és egy nagy offenzívát indít, ez azonban túlzásnak bizonyult, és az elmúlt héten csak kisebb összecsapásokról érkeztek hírek. Nem valószínű, hogy a térségben a közeljövőben bármelyik fél jelentős áttörést érne el: az oroszok célja itt feltehetően annyi, hogy csapatokat vonjanak el az ukrán szempontból jelentősebb zaporizzsjai és bahmuti frontszakasztól.

Bahmut körül az ukrán erők folytatták a város bekerítését célzó offenzívát. Az elmúlt héten ukrán és orosz források is arról számoltak be, hogy az orosz csapatokat kiszorították Kliscsivka faluból. Orosz haditudósítók szerint az orosz csapatok a vasúti töltésig vonultak vissza, és Kliscsivka egy részét még tűz alatt tartják, így a falu egy része most senkiföldje. Szintén harcok folynak Kurdiumivka és Andriivka ellenőrzéséért – az orosz védekezést nehezíti, hogy az ukránok a térségben fontos magaslatokat ellenőriznek. Valószínű, hogy az oroszok a falvakat feladva a vasúti töltés vonalában próbálják stabilizálni a frontot (pár hónappal korábban a visszavonuló ukránok ugyanitt tartották fel egy darabig a Wagner-csoport támadásait).

Ostrom alatt a Szurovikin-vonal

A legjelentősebb harcok továbbra is Dél-Ukrajnában zajlanak, ennek ellenére a frontok nem mozdultak el jelentősen. Az ukránok itt még július végén visszafoglalták Sztaromajorszke falut, folytatva a lassú előrenyomulást a Mokri Jali folyó völgyében.

Ennél fontosabb a nyugatabbra, Robotine falu térségében zajló offenzíva: július végén készült felvételek azt mutatták, hogy a térségben az ukrán csapatok elérték a „Szurovikin-vonalat”, azaz a megszállók által kiépített, lövészárkokból és más erődítésekből álló védvonalat. Egy a héten készült felvételen látható, hogy ukrán katonák Robotinétől keletre egy lövészárkot foglalnak el.

Arról, hogy az ukránoknak sikerült-e áttörni az oroszok első megerősített vonalát, ellentmondásos információk terjednek. Ukrán hivatalos források áttörésről beszélnek, egyes ukrán tudósítók szerint az ukrán erők ellenőrzik a Robotine és Verbove közti területet, az itteni orosz erődítésekkel, míg orosz források szerint az offenzíva kudarcot vallott, és visszaszorították az ukránokat Robotine térségéből.

Egy friss felvételen látható, ahogy egy ukrán drón egy orosz célpontot semmisít meg Robotine faluban, ez alapján maga a település továbbra is orosz kézen van.

A tüzérség és a lőszergyártás döntheti el a háborút

Az ukránok déli előrenyomulását jelentősen nehezítik a hónapok alatt kiépített orosz erődítések és aknamezők. Emiatt az offenzíva júniusi kezdete óta kevés területet tudtak visszafoglalni. Egyes megfigyelők arra számítottak, hogy a nyugati páncélozott járműveknek (Leopard 2 tankok, Bradley és Marder csapatszállítók) és a nyugati kiképzésnek köszönhetően az ukránok az amerikai hadseregre jellemző mobil hadviselést tudnak majd folytatni, mélyen behatolva a megszállt területekre.

Azonban az amerikai doktrína szerint az ilyen hadműveletekhez előbb a légifölény megszerzésére, majd az ellenséges csapatok amortizációjára (attrition) van szükség folyamatos légicsapásokkal – ezt az ukrán fegyveres erők nem tudják követni a légierő hiánya miatt.

A New York Times augusztus 2-án megjelent cikke arról írt, hogy miután az ellentámadás első szakaszában a nyugaton kiképzett ukrán egységek a vártnál nagyobb veszteségeket szenvedtek, az ukrán hadsereg visszatért a korábban alkalmazott harcmodorához, ami kisebb gyalogos egységekre, a nagyobb hatótávú tüzérségre és az orosz logisztika támadására épül.

Megfelelő légierő hiányában az amortizációt az ukrán tüzérségnek kell elérnie. Az elmúlt hetekben az ukránok elsősorban az orosz ágyúk pusztítására koncentráltak – általánosságban az orosz tüzérség több löveggel rendelkezik, ám az ukránok fegyverei pontosabbak és nagyobb hatótávúak.  Ivan Popov, a zaporizzsjai fronton szolgáló orosz tábornok még júliusban a Telegramon közzétett üzenetben figyelmeztetett arra, hogy az ellentüzérségi képességek és a tüzérségi felderítés hiánya miatt az orosz tüzérek „tömeges veszteségeket” szenvednek.

Popovot július elején Valerij Geraszimov vezérkari főnök leváltotta, arra hivatkozva, hogy „pánikot kelt és dezinformációt terjeszt.” Az Orxy projekt számai alapján azonban őt igazolják: nyilvánosságra került felvételek alapján az orosz csapatok eszközveszteségei továbbra is magasabbak, mint az ukránoké (annak ellenére, hogy ők védekeznek), a tüzérségi eszközök terén az arány mintegy három az egyhez.

Mindez persze azt is jelenti, hogy a hadművelet nagyrészt anyagháborúba torkollott, az ukrán taktika csak akkor lehet sikeres, ha a szövetségeseik fel tudják pörgetni saját hadiiparukat annyira, hogy elég tüzérségi lőszert tudjanak biztosítani.

Érdemes megemlíteni, hogy az ukrajnai tapasztalatok alapján az amerikai katonai tervezők is újragondolják a légierő és a rakéták mellett háttérbe szorult hagyományos tüzérség jelentőségét. A US Army Futures Command augusztus 1-én közölte, hogy új tüzérségi stratégiát dolgoz ki, ahol többek között azt is vizsgálják, szükség lehet-e több ágyúra és a lőszergyártás fokozására.

Békekonferencia az eszkalálódó háború árnyékában

A hétvége fontos diplomáciai eseménye volt a Dzsiddában tartott békekonferencia, ahol Szaúd-Arábia kezdeményezésére mintegy 40 ország képviselői tárgyaltak a háború lezárását lehetővé tevő megoldásokról. Bár egyes országok (többek között Kína és Dél-Afrika) korábban is bemutattak béketerveket, ez az első alkalom, hogy ennyi állam képviselői egyeztessenek.

A tárgyalásokon Ukrajna is részt vett, míg Oroszország nem, jelen voltak ugyanakkor Moszkva közeli partnerei: Kína és a BRICS többi országa.  Kína eurázsiai ügyekért felelős különmegbízottja, Li Hui elmondása szerint a résztvevőknek „sok nézeteltérése volt, de a fontos, hogy az elvink közösek”. Arról egyelőre nem sokat tudni, milyen béketervek hangzottak el a megbeszélésen – a tárgyalások végén az országok nem írtak alá közös nyilatkozatot. Sajtóhírek szerint a kiindulópont Volodimir Zelenszkij ukrán elnök tavaly kidolgozott, Dániában bemutatott 10 pontos békeformulája volt. Ennek legfőbb eleme Ukrajna területi integritásának megőrzése és az ENSZ alapelveinek helyreállítása – úgy tudni, ezek most „nagyobb támogatást kaptak, mint egy évvel ezelőtt Koppenhágában”

Sajtóhírek szerint Kína nyitott arra, hogy a béketárgyalások újabb, harmadik fordulóján részt vegyen. Moszkva eközben reménytelennek nevezte a béketárgyalásokat – a fegyvernyugvás fő akadálya továbbra is az, hogy Oroszország olyan területeket követel magának, amelyek a nemzetközi jogot megsértve Ukrajna területeit akarja bekebelezni, máskor magát az ukrán állam szuverenitáshoz való jogát tagadja.

Fontos megemlíteni, hogy a jelenleg tudható információk szerint Magyarország nem képviseltette magát a békekonferencián. Az Orbán-kormány szavakban folyamatosan „fegyverszünetet és békét” hirdet, Orbán Viktor év elején a „béketábor” kifejezést is újraélesztette, mondván Magyarország ennek a tábornak a képviselője. A Szijjártó Péter nevével fémjelzett külpolitika célja – a miniszterelnök és a külügyminiszter elmondása szerint – elvileg az, hogy kelettel és nyugattal is jó viszonyt alakítson ki, és hogy „hídként” szolgálhasson a nagyhatalmak között. Az, hogy Magyarország nem jutott el a dzsiddai konferenciára, jól mutatja, hogy a magyar diplomácia Ukrajnával kapcsolatos lépései hídszerep helyett elszigetelődéséhez vezettek.

 

Zubor Zalán