Barátságtalan állam lett Magyarország a Kreml szerint, elhúzódó háborúra készülnek az oroszok – heti összefoglalónk

Ugyan hazai oroszpárti médiaszereplők ezt hangoztatják, nem reális, hogy bármelyik oldal belátható időn belül „kifogy a katonákból”, a Kreml is elhúzódó háborúra készíti fel a lakosságot. Bár a magyar médiában olyan állítások jelentek meg, hogy az ukránok Bakhmut védelmében már kénytelenek bevetni az ellentámadásra tartogatott nyugati fegyvereket, valójában ezeket az eszközöket még nem látták a harctéren.

• Győzelemként igyekszik tárgyalni Bakhmut eddig eredménytelen ostromát az orosz vezetés, a magyar kormánysajtó lelkesen át is veszi a narratívát.
• Barátságtalan állammá nyilvánította Magyarországot Oroszország, mert a magyar vezetés megszavazta a háborús szankciókat.
• Érkeznek Ukrajnába a nyugati nehézfegyverek, de harcban még nem vetették be őket.
• Elhúzódó háborút ígért az orosz elitnek a Kreml szóvivője.

Az elmúlt héten kevés változás történt az ukrajnai frontokon, a hadseregek mozgását továbbra is nehezíti az esős-sáros időjárás az ország nagy részén. Jelentősebb összecsapásokról továbbra is a két ostromlott ukrán város, Bakhmut és Avdijivka felől érkeztek hírek.

Utcai harcok

Avdijivka (Donyeck megye) az előző héthez képest csökkent a harcok intenzitása, az ukrán vezérkar a város körül kisebb, sikertelen orosz előrenyomulási kísérletről számolt be. Magát a várost ugyanakkor egyre intenzívebben támadja az orosz tüzérség és légierő az ukrán jelentések alapján.

Orosz források azt állították, hogy az ukrán erők helyi támadásokat hajtottak végre Zaporizzsja megyében, amelyeket visszavertek. Az ilyen támadások célja az orosz jelentések szerint a felderítés, az orosz vonalak gyenge pontjainak keresése. Ez alátámaszthatja azokat a várakozásokat, amelyek szerint Ukrajna a közeljövőben ellentámadásra tesz kísérletet a megszállt zaporizzsjai terület felszabadítására. Olekszij Reznyikov ukrán védelmi miniszter a napokban ismét egy „április-május folyamán”, több irányból indítandó ellentámadásról beszélt, annak célját és helyszíneit nem említve.

Tovább folytak a harcok Bakhmut városában is, amelynek nyugati felét továbbra is Ukrajna ellenőrzi. A város körül stabilizálódtak a frontok, az ukrán csapatok bekerítéséhez nem jutottak közelebb az oroszok. Átkaroló hadművelet helyett véres utcai harcok jellemzik a frontszakaszt: a héten ukrán és orosz források is megerősítették, hogy az orosz csapatok elfoglalták a város északi lévén levő AZOM ipartelepet.

Változás az orosz kommunikációban, a magyar média kritikátlanul követi

Érdekesség, hogy a héten változás volt látható az orosz propagandában a bakhmuti csata kapcsán. Korábban a város közelgő elfoglalását hangoztatták, ez viszont egyre kevésbé jellemző. Most at orosz kommunikációs gépezet annak ellenére igyekszik győzelemként eladni, hogy a várost továbbra sem sikerült elfoglalni. Az új narratíva az, hogy a harcok olyan súlyos veszteségeket okoztak az ukránoknak, ami miatt hamarosan vagy nem tudják már folytatni a háborút, vagy legalábbis nem marad elég erejük területeik visszafoglalására.

Több magyar sajtótermék is kritika nélkül átvette Igor Konasenkov, az orosz védelmi minisztérium szóvivőjének állítását, aki szerint már a tavasz-nyárra tervezett ellentámadásra félretett eszközöket is be kell vetniük az ukránoknak a város védelmében. Ugyanezt a narratívát hirdette az Origo is, ami egyébként az elmúlt hónapokban már többször is tévesen arról írt, hogy Bakhmut napokon belül eleshet, a várost teljesen körbezárták, a védők elmenekültek.

Most a Wagner-csoport alapítóját és az orosz hadügyminisztert kritikátlanul idézve azt írta, hogy a bakhmuti csatában „szinte teljesen megsemmisült” az ukrán hadsereg, és hogy „biztosra vehető, hogy Bahmutnál több ukrán hal meg, mint orosz” – utóbbi állítást semmivel nem támasztják alá, pedig igen merész feltételezés, hiszen egy háborúban tipikusan a támadó félnek magasabbak a veszteségei. Külföldi elemzők számításai szerint Bakhmutnál is a támadó oroszok veszteségei nagyobbak. A Wagner-zsoldosok veszteségeit mutatja például bakinszkajai temetőjének műholdfelvételeken látható növekedése.

Valójában – az orosz politikai- és hadvezetés tagjainak állításain kívül, akiknek nyilvánvalóan érdeke saját sikereik felnagyítása – kevés az olyan, a nyílt forrásokból elérhető bizonyíték, amelyek szerint jelentős számban vetettek volna be nyugati haditechnikát az ukránok az elmúlt egy-két hónapokban.

Milyen nyugati fegyvereket használnak, és mit tartalékolnak az ukránok?

Az ukrán veszteségeket dokumentáló Oryx projekt oldalán csak néhány bizonyítható példa található csak arra, hogy az ukránok nyugati harcjárműveket vesztettek Bakhmutnál. A felvételeken amerikai M113-as (1, 2) és francia VAB könnyű gyalogsági harcjárművek láthatók. Az M113-as tavaly április, a VAB tavaly augusztus óta szolgál Ukrajnában. Szintén voltak veszteségeik az ukránoknak az április óta alkalmazott M777-es amerikai vontatott ágyúkból.

A bakhmut körül készült felvételeken láthatók továbbá az Ausztráliától tavaly tavasszal kapott Bushmaster harcjárművek és brit FV103-asok, amelyeket július óta használnak az ukránok.

Nem tűntek fel azonban a bakhmuti fronton készült felvételeken a legújabb nyugati adományok, mint az amerikai Bradley és Stryker páncélozott harcjárművek, a brit FV43 Bulldogok, vagy a francia AMX-10RC páncélosok. Januárban írtunk arról, hogy több nyugati ország egyszerre több száz, az eddigieknél nehezebb fegyverrendszert ajánlott fel, többek között a fent említetteket is. Nem titok, hogy ezeket az eszközöket egy későbbi ellentámadásnál vetnék be,

Ezek egy része dokumentáltan meg is érkezett Ukrajnába, bevetésükről azonban még nem érkeztek hírek. (Az interneten terjed egy kép, amelyen a leírás szerint Bradley csapatszállítókat visznek vasúton a bakhmuti frontra – valójában azonban a fotó 2019-ben készült Litvániában). Az ukrán védelmi miniszter március 28-án tett közzé olyan felvételeket újonnan érkezett nyugati harcjárművekről. Ezeken a brit Challanger 2 tankok, amerikai Stryker PSZH-k, német Marder, amerikai Cougar csapatszállító és kanadai Roshel Senator páncélautó látható.

Valójában Bakhmutnál nagyrészt gyalogsági és tüzérségi csapatok között, apró területekért, köztük városi utcákért zajlanak az összecsapások – az itteni védekezésnél tehát eleve kevés hasznát vennék az ukránok az mozgó hadviselésre és támadásra tervezett nehézfegyvereknek. A védők nagyrészt a szovjet időkből megmaradt fegyvereket használnak, ukrán katonák épp arra panaszkodtak, hogy az eszközeik „idősebbek, mint ők”.

Nem reális, hogy kifogynak a felek a hadra fogható katonákból

Összefoglalva, az elérhető bizonyítékok nem támasztják alá azt az állítást, hogy Bakhmut védelme kifejezetten az ellenoffenzívára félretett eszköztartalékot merítené ki. Kérdés, hogy az élőerőben okoz-e kritikus veszteségeket. Márciusban a Kiyiv Independentben megjelent cikkben ukrán tisztek arra panaszkodtak, hogy a hadvezetés alig kiképzett sorkatonákat küld nekik erősítésként – eközben viszont nyugati tisztek tízezrével képeznek ki ukrán katonákat, azonban arról nem érkeztek hírek, hogy őket a frontra küldték volta. Az persze valószínű, hogy Ukrajna (nem elsősorban a bakhmuti csatában, hanem a háború kezdete óta) rengeteg katonát, köztük altisztet vesztett, akik még a háború előtt estek át nyugati kiképzésen. Az ukrán katonák jelenleg folyó kiképzése részben ezeket a veszteségeket hivatott pótolni. A Pentagon március 31-i adatai szerint jelenleg mintegy 11 ezer ukrán katona kap kiképzést külföldön. Februárban az Európai Unió 30 felgyorsította saját képzési programját, az új cél 30 ezer katona kiképzéséről szól. Itt megjegyzendő, hogy a Magyar Honvédség is képez ukrán katonákat, a honvédelmi miniszter állítása szerint katonaorvosokat.

A fentiek arra utalnak, hogy az ukrán hadvezetés a nagy harcértékűnek vélt (nyugaton kiképzett és felfegyverzett) csapatokat tartalékolja egy későbbi hadjáratra. Emiatt, valamint a tapasztalt katonák veszteségei miatt a fronton (az ukrán és orosz oldalon egyaránt) egyre nagyobb a gyengén kiképzett sorkatonák aránya.

A France24 riportja szerint Harkiv megyéből 500-an estek el Bakhmutnál

Visszatérő toposz a magyar médiában, hogy idővel az egyik oldalon „elfogynak” a katonák – főleg az orosz győzelmet remélő médiaszereplők hozzák ezt elő, legutóbb például a hírhamisításért feljelentett Georg Spöttle beszélt arról a CÖF rendezvényén, hogy „annyi katona hal meg, hogy lassan nem lesz, aki az ukrán oldalon harcoljon.” Ez a történelmi példák alapján elég valószínűtlen.

A veszteségekről nem állnak rendelkezésre pontos adatok, nyilvánvalóan mindkét oldal alábecsüli saját veszteségeit és túlbecsüli az ellenségét. Orosz becslések alapján mintegy 120 ezer katonát veszthetett az ukrán hadsereg, beleértve elesett és sebesült katonákat is. Az orosz veszteségek nagyobbak (kivéve a hivatalos adatok szerint), mintegy 200 ezerre tehetők.

Mekkora veszteség elviselhető?

Ez akár mennyire is sok, a modern háborúk történetében sajnos nem számít kirívónak: a Szovjetunió népessége mintegy 14 százalékának elvesztése árán, 8 millió sebesült és elesett katona elvesztésével nyerte meg a II. világháborút. A vietnámi háborúban a győztes, 18-20 milliós lakosságú Észak-Vietnám, valamint a vietkong erők összesen több mint 600 ezer embert vesztettek, a civil áldozatok száma pedig az 1,3 milliót is meghaladta. A ’80-as években zajló iraki-iráni háborúban például becslések szerint legalább 105 ezer iraki katona halt meg – a sebesültek száma ennek még háromszorosa lehet – Irak népessége a háború előtt 13,5 millió volt.

A Krím-félsziget nélküli Ukrajna népessége 41 millió, Oroszországé mintegy 143 millió. Kiindulva a történelmi tapasztalatokból, nem valószínű, hogy amiatt fog véget érni a háború, mert már „nem lesz hadra fogható” ember bármelyik oldalon (és nem az eszközveszteségek, gazdasági összeomlás, rezsimváltozás vagy a politikai szándék megváltozása miatt), hiszen ennél kisebb országok sokkal nagyobb veszteségeket elszenvedve sem omlottak össze.

A helyzetet jól mutatja, hogy a Guardian jelentése szerint a Kreml folytatja azt a kommunikációs kampányt, amellyel az orosz lakosságot és az elit tagjait elhúzódó háborúra készítik fel. A The Guardian névtelen belső forrásokra hivatkozva március 28-án arról számolt be, hogy Dmitrij Peszkov, a Kreml szóvivője egy 2022 decemberében tartott magánvacsorán azt mondta az orosz politikai és kulturális elit egy csoportjának, hogy „a dolgok sokkal nehezebbek lesznek”, és hogy a jelenlegi helyzet (a háborúra utalva) „nagyon, nagyon, nagyon hosszú ideig fog tartani.”

Barátságtalan Budapest

Magyar szempontból a hét fontos híre, hogy Oroszország felvette Magyarországot is a „barátságtalan államok” listájára. Jevgenyij Sztanyiszlavov, Oroszország magyarországi nagykövete március 30-án azt mondta, mivel Magyarország aláírta Brüsszel összes oroszellenes szankciócsomagját. Szerinte Magyarország „pragmatikus álláspontot képvisel”, és Oroszország konstruktív együttműködésre törekszik Magyarországgal, nyitva tartva a párbeszéd csatornáit, ám ez nem változtat azon, hogy Magyarország is „kénytelen” szigorúan betartatni az Oroszországgal szembeni szankciókat. Emiatt hazánk barátságtalan országnak minősül, amellyel szemben „megtorló intézkedéseinket lehet alkalmazni.” Sztanyiszlavov arról is beszélt, hogy „az utóbbi időben az orosz nagykövetség normális működése is egyre nehezebb.”

A szankciók aláírása egyébként nem újdonság, a magyar kormány belföldi szankcióellenes retorikája ellenére eddig aláírta az EU eddig mind a 10 szankciós csomagját. Az orosz lépés legalább ennyire szólhat annak, hogy március 27-én a magyar parlament megszavazta Finnország NATO-csatlakozásának jóváhagyását. A hónapban egyébként ez már a második ellenséges diplomáciai lépés Oroszországtól: Moszkva március elején felfüggesztette a magyar kormánnyal kötött szerződését, amely vízummentes beutazást biztosított a magyar diplomatáknak Oroszországba, arra hivatkozva, hogy Magyarország megsértett egyes, meg nem nevezett rendelkezést a diplomáciai vízummentességre vonatkozó, 2001 óta érvényes szerződésben.

Zubor Zalán