Herszon és Harkiv: nem csapda volt, hanem kétfrontos ellentámadás

Az elterjedt vélekedéssel szemben a herszoni ellentámadás nem csapda, hanem egy tudatosan előkészített, kétfrontos támadás része volt. Az orosz hadsereg Harkiv megyei összeomlása nem feltétlenül annak volt köszönhető, hogy az orosz hadsereg nem tudott a készülő ukrán ellentámadásról, hanem inkább annak, hogy a Putyin-féle politikai vezetés figyelmen kívül hagyta a katonák figyelmeztetéseit. Cikkünkben az ukrán ellentámadás előzményeiről, hátteréről és eredményéről írunk, megvizsgáljuk, ki lehet a felelős az orosz térfélen a katonai bukásért, és végül teszünk egy izgalmas történelmi kitekintést is.

Több, mint egy hét telt már el az Ukrajna ellen elkövetett orosz katonai agresszió legnagyobb ukrán katonai sikere óta. Az eseményeket nehezen feldolgozó orosz propaganda a kezdeti sokk után megtalálta a katonai összeomlás lehetséges indokait. Ezek szerint alapvetően az orosz felderítés vallott kudarcot, mert nem érzékelték az északkeleti ukrán haderő mozgását.

A magyarországi kormányzati propaganda is rugalmasan elszakadt az eddigi keményvonalas narratívától és összhangban a moszkvai iránymutatással az orosz felderítés hibáját emlegették Budapesten is. De valóban csak erről lehet szó? Egyáltalán, mi történt szeptember elején a donbászi hadszíntéren, és milyen körülmények vezettek el az ukrán katonai sikerhez?

Az északkeleti (harkivi) ukrán ellentámadás olyan műveleti siker, amely hosszú távú következményekkel jár Oroszország számára. Az ellentámadás közvetlen eredménye Kupjanszk és Izjum kulcsfontosságú logisztikai központok elvesztését eredményezte.

Látványos ukrán győzelem Harkivnál, Moszkva a civileken áll bosszút – heti összefoglalónk az ukrajnai háborúról

Eddigi leglátványosabb győzelmét aratta Harkiv megyében az ukrán hadsereg, a csatavesztést már az orosz propaganda is kénytelen volt elismerni. Moszkva a civil infrastruktúra elleni támadással, erőművek és gátak bombázásával torolta meg a vereséget, és valószínű, hogy a következő hónapokban ez lesz Oroszország fő taktikája.

Kétségessé vált, hogy Oroszország képes lehet a Donyeck és Luhanszk megyéket kitevő Donyec-medence (Donbasz) megszállására, amely április 18. óta Oroszország katonai és politikai célja volt. Ráadásul az ukrán hadsereg nemcsak a harcászati kezdeményezést szerezte vissza, de megnyílt számukra a lehetőség, hogy tovább folytassa Donyeck és Luhanszk megyékben felszabadító hadjáratát. Az utolsó napok eseményei alapján az ukrán hadsereg már Luhanszk megyéhez és a 2014-ben megalakult bábállamok felé közeledik.

Hogy jutottunk el idáig?

Április 18-a után az orosz hadsereg lassan és körülményesen folytatta inváziós hadműveletét. Luhanszk régió elfoglalása után (július 2.), augusztusban még jobban lelassult az orosz inváziós offenzíva a Donbaszban, ahol a fő előretörési irány a Donyeck várostól nem messze lévő Avdijivka és az attól északra található Bahmut város környéke volt. Ekkor hetente már csak átlagosan 1 kilométert tettek meg előre.

Az ukrán hadvezetés állítása szerint az orosz erők arra kaptak parancsot, hogy 2022. szeptember 15-ig biztosítsák a Donbasz „felszabadítását”. Mindez szeptember első hetében már nagyon valószínűtlennek látszott. Moszkva másik politikai célja, miszerint a márciustól orosz megszállás alatt álló területeken (Zaporizzsja és Herszon régiókban) népszavazást tartsanak az Oroszországhoz való csatlakozásról, is késésben volt.

Az orosz hadsereg kimerült a folyamatos és jelentős eredményeket nem hozó támadásokban, miközben Ukrajna folyamatosan pusztította a júliustól az országban már jelen lévő nyugati tüzérségi technikával (HIMARS) az orosz logisztikát. E tényezők összessége teremtett olyan kedvező feltételeket egy potenciális ellentámadásra. A harctéren tehát kialakult egy potenciálisan kedvező pillanat a megtámadott fél számára.

De mi történt mindeközben a színfalak mögött, hogyan készült fel Ukrajna az ellentámadásra?

Déli front: dezinformáció

„Egy nagy és különleges dezinformációs kampányt hajtottunk végre,” nyilatkozta a The Guardian brit napilapnak Taras Berezovec, az ukrán nemzetbiztonsági tanács egykori tanácsadója, aki azt is elárulta, hogy amikor augusztus 29-én az ukrán déli parancsnokság bejelentette, elindult az ellentámadás, valójában nem történt más, mint a korábbi hetekben. A nagyszámú orosz haderővel szemben az ukrán katonák csak helyi csatákat vívtak egy-egy kisebb településért, mégis képesek voltak előrehaladni. Közben hírzárlatot is elrendeltek a déli front eseményeire, ami még jobban felkeltette az oroszok figyelmét.

A csapda-elmélet lényege, hogy az orosz hadvezetés a déli (herszoni) fronton számított egy nagyobb offenzívára, ezért az északkeleti front vonaláról átcsoportosította erőit a herszoni frontra. Délen a megtévesztő hírzárlattal és az események felnagyításával alakult ki egy pillanat, amikor az északkeleti fronton meglazuló az orosz katonai jelenlét lehetővé tette szeptember elején az ukránok számára, hogy megdöbbentően könnyen előrenyomuljanak olyan területen, amelyet a nyáron az oroszok több héten keresztül tudtak csak elfoglalni.

„Ha valaki meglepődött, csak az általunk látott jelentések alapján is… azok valószínűleg az oroszok voltak,” válaszolta szeptember 13-án, Washingtonban, Pat Ryder, a Pentagon sajtótitkára arra az újságírói kérdésre, miszerint meglepte-e a Pentagont Ukrajna ellentámadásának sebessége.

De a harkivi ellentámadás nemcsak az oroszokat, de a nemzetközi közvéleményt is meglepte. A nyári hónapokban, nyílt források híreiben és elemzéseiben katonai elemzők latolgatták, hol és mikor lehetséges egy ukrán ellentámadás. A többség egyetértett abban, hogy mindez délen várható.

Északi front: gyülekező

Csakhogy szeptember 1-én, öt nappal az északkeleti offenzíva megindítása előtt, orosz forrásokból származó jelentések alapján az Ukraine War Map elnevezésű Twitter csatorna elkészített egy térképet, amelyen a Harkiv régióban egyre nagyobb számban gyülekező ukrán erőkről számolt be. Ha ránézünk a térképre, azt látjuk, hogy az öt nappal később induló harkivi Blitzkrieg fő iránya, Balakleja előtti térségben Izjumig, hatalmas területen állomásoztak az ukrán egységek.

A térkép készítői azt is megjegyezték, hogy orosz források alapján hamarosan ukrán offenzíva indulhat a régióban, de ezt a híresztelést nem tudta más forrásból megerősíteni, állította térkép készítője. Orosz oldalról azt állították szeptember első napján, hogy az Ukrajnával határos, Harkivtól északra, már orosz oldalon található, Grajvoron járástól Izjum irányában „epikus” tüzérségi támadásról és „az ukrán nácik” rohamáról számoltak be.

A fenti térképnek és az orosz csatorna információjának azért van rendkívüli jelentősége, mert mindez éles ellentétben áll az utólagos magyarázatokkal, hogy az oroszok nem tudtak az ukrán csapatmozgásokról.

És ez még nem minden. Különböző nyugati elemzők egy északi támadás lehetőségét nem kizárva, augusztus második fele óta arra hívták fel a figyelmet, hogy az orosz hadvezetésnek dönteni kell, mert az új besorozások és kiképzések miatt a frontszakaszon az ukrán hadsereg létszámfölénybe kerülhetett.

Moszkva előtt két lehetőség állt: vagy folytatja a meglehetősen lelassult és saját emberállományát és technikáját is felemésztő Donbasz-hadműveletet Donyeck mellett, vagy reagál az új helyzetre és felkészül azokon a helyeken a védekezésre, ahol az ukrán hadsereg katonai erejét összpontosítja.

Ma már tudjuk, hogy az előbbi forgatókönyv valósult meg. Tehát az orosz katonai vezetés nem a katonai, hanem a politikai szempontokat (ti. A Donbasz medence minden áron történő elfoglalása) helyezte előtérbe, ami utólag stratégiai hibának és rossz döntésnek minősíthető.

Zelenszkij terve

Az elmúlt napokban megjelent háttérinformációk és elemzések alapján azonban további izgalmas részleteket ismerhetünk meg a harkivi ellentámadásról, hogyan állította az ukrán hadvezetés sakk-matt helyzet elé az oroszokat. Az előzményeket és a színfalak mögött zajló eseményeket az amerikai New York Times cikkei (itt és itt) alapján rekonstruáltam.

A szeptember 6. és 10. között látott villámgyors ukrán katonai sikert eredményező, megfelelő stratégia kiválasztása az ukrán és az amerikai fél közötti, több hónapos munka és előkészítés eredménye volt. A közös munka azután kezdődött, hogy Volodimir Zelenszkij felkérte katonai vezetőit egy részletes haditerv kidolgozására, amely alapján az ukrán hadsereg visszaszerezné Herszont és elvágja Mariupolt az orosz erőktől keleten.

Nulladik lépésként, az ukrán hadművelet előkészítése során, nemcsak a beérkező nyugati fegyverek, de a különböző nyugati titkosszolgálatok értesülései is segítették az ukrán hadsereget. Az amerikai lap információi szerint az USA a háború idején folyamatosan tájékoztatást ad Ukrajna részére az orosz parancsnoki állásokról, lőszerraktárakról és az orosz logisztikai útvonalak kulcsfontosságú elosztóhelyeiről.

A térképen a HIMARS rakétarendszerrel június vége óta kilőtt parancsnoki állások, lőszerraktárak (nem teljes, de folyamatosan bővülő – BB.) listáját látják. Az ukrán tüzérség támadásai következtében ezeket az objektumokat a frontvonaltól távolabb kellett elhelyezni. Amerikai tisztviselők elismerik, hogy az orosz célpontok tervezésben és a végrehajtásban meghatározó szerepet játszottak.

Kezdeti nehézségek

Az ukrán és az amerikai hadvezetés a nyár folyamán egyetértett abban, hogy egy általános, nagy ellentámadás óriási veszteségeket okozna az ukrán hadseregben, amely a Donbasz védelme során így is naponta több száz embert veszít el. Ráadásul ezen a ponton az ukrán-amerikai katonai együttműködés váratlan akadályba ütközött. Amerikai hírszerző tisztek arra panaszkodtak, hogy gyakran jobban értik az orosz katonai terveket, mint az ukránt. Ennek oka a New York Times információja szerint az volt, hogy az ukránok attól tartottak, ha megosztják hadműveleti terveket, akkor az amerikaiak ráláthatnak gyenge pontjaikra is és ez elriaszthatja őket a folyamatos támogatásoktól.

Ötven lövés, ötven találat. Az amerikai HIMARS megváltoztatja a háború menetét

A nyugati rakétarendszerek bevetésével látványosan csökkent július közepétől Donbaszban az orosz tűzerő. Az ukrán hadsereg az oroszok által elfoglalt területeket célozza. Orosz lőszerraktárak és légvédelmi katonai bázisok és parancsnokságok robbannak fel. Az oroszok maguk is elismerik, hogy komoly problémákat okoz számukra a HIMARS rakétavető, amely ellen még nem találták meg az ellenszert.

A fordulatot a HIMARS rakétarendszerek bevetése jelentette. A júliusi-augusztusi tűpontos és brutálisan hatékony tüzérségi támadások után, az ukránok úgy döntöttek, hogy lényegesen több információt osztanak meg az amerikaiakkal a készülő hadműveleti terveikről. Mindezt annak reményében tették, hogy ennek köszönhetően még több segítséget kaphatnak. A lap szerint nem teljesen világos, hogy az ukránok mennyire részletesen osztották meg terveiket az amerikaiakkal és az sem, hogy végül cserébe milyen tanácsokat adtak nekik a tengeren túlról,

de az egyértelmű, hogy megbeszélték egymással az ellentámadás menetét.

Az egyeztetéseket a legfelsőbb szinten folytatták Jake Sullivan nemzetbiztonsági tanácsadó és Andrij Jermak, az ukrán elnök nemzetbiztonsági tanácsadója között. Ezen kívül magas rangú ukrán katonai vezetők rendszeresen megkapták az amerikai hírszerzés információs támogatását is. Kijivben személyesen ukrán és brit katonai tisztviselők egyeztettek, valamint Garrick Harmon, az újonnan kinevezett amerikai védelmi attasé napi szinten találkozott ukrán vezető tisztekkel is.

Abban minden bevont fél egyetértett, hogy hogy egy hatékony ellentámadást még az első hó leesése előtt el kell indítani, mivel Vlagyimir Putyin a harctéri invázió mellett energiaháború kirobbantásával nyomást gyakorol Európára. A tét óriási volt: Ukrajnának meg kellett mutatni a világnak, hogy ez nem csak egy befagyott konfliktus, hanem képes nagyobb területeket is visszaszerezni az oroszoktól.

Újabb próbálkozás

A HIMARS rakétarendszerek sikere után az amerikaiak újra felkeresték Zelenszkij elnököt. „Bemutattunk néhány forgatókönyvet a terepasztalon és arra a következtetésre jutottunk, hogy egyes változatok nagyobb sikerrel járhatnak, mint a korábbiak. Átadtuk az ukránoknak ezeket a forgatókönyveket, amelyet az ukránok egymás között áttanulmányoztak, majd döntöttek,” beszélt a részletekről egy telefonos interjúban Colin Kahl, a Pentagon politikai főnöke a New York Timesnak.

„Láttuk, hogy az oroszok legjobb erőik nagy részét délre teszik át, hogy felkészüljenek egy ukránok által elindított másik ellentámadásra (május végén és június közepén – BB). Okunk volt feltételezni, hogy az ukránok által délen kifejtett állandósuló nyomás hatására az oroszok bemozdulnak és északon hagynak olyan részeket, amelyek törékenyebbek, mint ahogy az papíron látszik,” magyarázta a Pentagon tisztviselője.

Augusztus folyamán, az ukránok kérésére, az amerikaiak fokozták az orosz csapatok helyzetéről szóló hírszerzési munkát.

Kiderült, hogy az oroszok érzékelték az északkeleti fronton csapataik meggyengülését.

Az amerikai hírszerzés jelezte Kijiv felé, hogy Moszkva mindent meg fog tenni azért, hogy megerősítse a front Harkiv alatti szakaszát is. Többek között olyan áron is, hogy a délre korábban leutaztatott csapataikat visszaküldik északkeletre, annak ellenére, hogy az ukránok ellentámadása délen már várható volt.

Az amerikai lap riportja tehát cáfolja a széles körben elterjedt vélekedést, hogy az orosz hírszerzés nem érzékelte a harkivi front meggyengülését és az ukrán csapatmozgásokat. Ezt az állítást alátámasztja a korábban bemutatott, szeptember elsején megjelent Ukraine War Map térképe is.

Egy helyett kettő

Az ukránok válasza meglepte az amerikaiakat: egy nagy offenzíva helyett kettőt javasoltak. Az egyiket Herszonban javasolták, amely az orosz csapatok nagy koncentrációja miatt hetekig is eltarthat, a másikat Harkiv közelében. A javaslatot Nagy-Britannia, az Egyesült Államok és Ukrajna képviselői közösen tanulmányozták át, és megállapították, hogy a terv működőképes lehet, amely meghozhatja az ukrán politikai vezetőség által kívánt nagy katonai győzelmet is.

Kiderült, hogy az amerikaiak különösen nagyra értékelték a terv kifinomultságát. Véleményük szerint az ukránok döntése, miszerint először délen indítanak ellentámadást az északkeleti ellentámadás előtt, egy olyan bevett figyelemelterelő technika, amelyet például a Krím elfoglalása óta ukránokat kiképző amerikai különleges erők is rendszeresen alkalmaznak.

„Ezeket a srácokat nyolc éven át képezték ki a különleges hadműveleti erők” – mondta az 1956-os szülőkkel rendelkező, magyar származású Farkas Evelyn, az Obama-kormányzat idején Ukrajnáért és Oroszországért felelős legmagasabb rangú Pentagon-tisztviselője (képünkön). Farkas elárulta, hogy az ukránokat „hírszerzőink megtanították irreguláris hadviselésre, megtévesztésre és a pszichológiai műveletekre és mint 2022 szeptemberében láthattuk, meglehetősen hatékonyan alkalmazták a gyakorlatban.”

A herszoni támadás soha nem volt egy csel vagy elterelés, ugyanakkor, ahogy az várható volt, a déli ellentámadás lassabban halad, mivel ott jóval több az orosz haderő.

Új típusú harcmodor

Eddigi tudásunk alapján az ukránok az ellentámadást viszonylag kisszámú harckocsi-erővel vezették, amivel zavart okoztak az orosz védelmi pozícióban. Egy orosz csatorna beszámolója szerint az ukrán hadsereg Balaklejában mindössze 15 tankkal tört át, miközben az orosz légierőt az ukrán légvédelem tartotta sakkban. Ukrajnának a támadás pillanatában 8:1-es számbeli fölénye volt, valamint döntő tüzérségi fölénye.

Ezen kívül léteznek olyan videófelvételek is, amelyek megerősítik a korábbi híreszteléseket, miszerint az ukrán hadsereg új típusú harcmodort fog alkalmazni. Nagy sebességű, könnyű gépkocsikkal, Humweekkel rohanták le az oroszok által elfoglalt falvakat. Egy ukrán tisztviselő megjegyzése szerint a harkivi fronton használt új taktikát nem tudják alkalmazni a herszoni fronton, amely arra is utal, hogy milyen gyenge volt az északi fronton az orosz védelem.

Another POV, although quality is much worse!pic.twitter.com/6IjMgcR58X

— Ukraine Weapons Tracker (@UAWeapons) September 8, 2022

Szintén feltűnő, hogy az ukrán hadsereg milyen hatékonyan használja fel a Nyugatról érkező fegyvereket. A sikeres hadművelettel egyben azt is bebizonyították, hogy katonai támogatásuk nem hiábavaló. E fejlemény elsősorban a nyugati országokban fejtheti ki hatását, ahol lecsavarhatja a fegyverszállítmányok felpörgetését kritizáló és az ukrán győzelem lehetőségét kizáró hangokat.

Ha kicsit közelebbről megnézzük, mely fegyverek bizonyultak a leghasznosabbnak a területfelszabadító harc során, ki kell emelni a HARM levegő-föld rakétarendszert és annak megfelelő használatát is. Az Economistban megjelent írás szerint a radarelhárító rakéták jelentős szerepet játszottak az ellentámadásban a déli és az északkeleti fronton is az orosz légvédelmi radarok kiiktatásával.

Ahogy a brit lap írta, a HARM által jelentett állandó fenyegetés miatt az ukránok rákényszerítették az oroszokat, hogy kapcsolják ki radarokat. (Magyarul: az oroszok vakon lőttek) Az orosz pilóták így nem tudtak veszélyérzet nélkül berepülni ukrán ellenőrzés alatt álló területre, amelyről végül bebizonyosodott, hogy jogos volt, hiszen az ellentámadás során két helikoptert és egy SZU-24-es kétüléses vadászrepülőt is leszedett az ukrán légelhárítás.

Az orosz visszavonulás

Izjum környékéről az orosz katonák elmenekültek. Michal Smetana, a prágai Károly Egyetem biztonsági elemzője szerint az ukrán ellentámadás az oroszokat valósággal sokkolta. Az orosz erők nem azért omlottak össze, mert az ukránok minden esetben katonailag felülmúlták őket, hanem nagyrészt pszichológiai okokból.

„Ukrajna ügyesen képes volt kihasználni a korlátozott orosz katonai jelenlétet, alacsony harcászati minőségét és a meglepetés pillanatát Harkiv régióban,” vélte a cseh elemző, aki még hozzátette, hogy pontosan ezért tudtak olyan gyorsan felszabadítani területeket, beleértve a két nagyon fontosnak számító logisztikai elosztóközpontot, Izjumot és Kupjasznszkot.

With fog of war settling down, and dozens of new losses being discovered daily as an aftermath of #Ukraine️‘s counter-offensive in #KharkivOblast, we thought maybe it’s time to stop for a moment and look back at what’s been done pic.twitter.com/AV3ovQ4Yla

— WarSpotting (@WarSpotting) September 17, 2022

Orosz dokumentált veszteségek

A menekülés során az oroszok megpróbálnak időt nyerni. Ezt olyan természetes akadályok mögé való visszavonulással teszik, mint a Sziverszkij Donyec vagy az Oszkil folyók mögé való visszavonulás. Ez idő alatt próbálják védelmüket megerősíteni. Érdekesség, hogy korábban az ukránok próbálkoztak hasonlóval a háború során, most a helyzet megfordult.

Az ukránok számára tehát a feladat adott, bár a korábbi hónapokban már többször megmutatták, hogy sokkal jobban képesek átkelni a folyókon, mint az oroszok.

Ráadásul az oroszok alapvető problémái nem szűntek meg, csak azért, mert az ukránok hatalmas eredményeket értek el északkeleten. Az oroszok számára továbbra is csak pontonhidak állnak rendelkezésre, vagy kompok segítségével kell csapataik számára az utánpótlást biztosítani. A déli fronton szintén mennek előre az ukránok, de ott nem egy gyors tempójú manőverről van szó, hanem lassú darálásról és a hadműveletek középpontjában nem területek felszabadítása, hanem az orosz erők megsemmisítése áll.

Történelmi kitekintő

A harkivi ukrán ellentámadás történelmi szempontból sem volt előzmény nélküli. Igor “Sztrelkov” Girkin, a Vlagyimir Putyin rendszerét jobbról kritizáló, monarchista beállítottságú volt FSZB-tiszt ironikus hangvételű posztjában, már szeptember 6-án megjósolta az „az ukrán hadsereg szigorúan titkos támadási tervét.” Sztrelkov, aki 2014-ben szerepet játszott a Krím megszállásában és a donbaszi háború kirobbantásában,  természetesen nem látott a jövőbe, viszont az orosz hadvezetésnél jobban emlékezett a múlt szovjet-orosz hadműveleteire.

Ha Putyin inváziós seregének vereségét történelmi szemüvegen keresztül vizsgáljuk, még érthetetlenebb Izjum és környékének védtelenül hagyása. Úgy tudjuk, hogy a mai Oroszországot állítólag a Szovjetunió helyreállításának szándéka is vezeti, amely feltételezné a szovjet hadtörténet részletes tanulmányozását és ismeretét is. Csakhogy, nem merészség kijelenteni, a jelenlegi orosz hadvezetés és Putyin elnök sem tanult a történelemből, hiszen az akkori szovjet hadsereg hasonló bekerítéssel végződő vereséget szenvedett.

A figyelemreméltó a párhuzam a szeptember 6-12. közötti ukrán keleti (harkivi) ellentámadás és a majdnem pontosan 80 évvel ezelőtt, 1942 április végén elindított második világháborús Fridericus hadművelet között létezik.

Fontos figyelmeztetés, hogy nem a jelenlegi ukrán hadsereget és a korabeli Wehrmachtot hasonlítjuk össze, mivel ez egy történelmi csúsztatás lenne. Ugyanakkor a két korabeli totalitárius rezsim és a jelenlegi harcoló felek közötti katonai helyzet és hadműveletek közötti hasonlóság mindenképp említést megérdemel. Akkor az áldozati oldalon, védekező pozícióban a szovjet Vörös Hadsereg, ma e szerepben az ukrán hadsereg áll, amely azonban nagyon hasonló hadműveletet hajtott végre, mint a német hadsereg a második világháború idején.

A korabeli frontvonal bár nem teljesen követi a mai front vonalát, de nagyon hasonló pozícióban volt. Már akkor is Izjum volt az események központja. Az orosz hadsereg 1942 májusában támadást indított az izjumi hídfő felől. Az 1942-es német ellentámadás, hasonlóan az 2022-es ukrán ellentámadáshoz Balakleja városa közelében (a térképen Balaklov néven szerepel) indult és Wehrmacht is Kupjanszk felé támadt tovább. Ráadásul a csata végeredménye is nagyon hasonlóan alakult, mint amit az előző napokban tapasztalhattunk meg Kelet-Ukrajnában. A németek 1942-ben a támadást Kupjanszk után, észak felé folytatták, és ez a támadási irány is megismétlődik, mert az ukrán előretörés is Velykyi Burluk irányába tartott.

Magyar részvétel. Magyar érintettség miatt említsük meg, hogy a második harkivi csatában, a nácik oldalán, a magyar Keleti Megszálló Csoport egyik sebtében hadosztállyá szervezett alakulata is részt vállalt a szovjet támadás megállításában. A Stemmer László vezérőrnagy parancsnoksága alatt, Harkivtól délre vette fel a harcot a szovjet csapatokkal május 12-től 26-ig és tartotta állásait. A május 26-i összecsapás során, az egység mintegy 40 százalékos veszteséget szenvedett.

A szovjet hadsereg akkortájt megpróbált előretörni, de a végeredmény pont az elképzelés ellenkezője lett. A német ellentámadás csaknem 300 ezer szovjet katonát vett körbe és ejtett fogságba. Az ukrán hadsereg a meglepetésszerű támadással szintén majdnem körbe tudta keríteni az egyes becslések szerint legalább tízezer katonával állomásozó izjumi orosz hadtesteket, de műholdfelvételek bizonyítják, hogy nagy részük Liman felé elmenekült. Ugyanakkor ennek az volt az ára, hogy rengeteg haditechnikát voltak kénytelenek maguk mögött hagyni.

Amikor politikusok döntenek katonai kérdésekben

A történelmi párhuzamok tekintetében végül zárjuk a legnyilvánvalóbbal, ami miatt a 2022-es ukrán északkeleti ellentámadás és az 1942-es német offenzíva is sikeres tudott lenni. Sztálin a második világháború elején nem volt hajlandó hallgatni tábornokaira, részben paranoiája miatt, részben azért, mert az 1930-as években végrehajtott belső tisztogatások után egyszerűen hozzászokott a közvetlen vezetési stílushoz.

Vlagyimir Putyin a február 24-én megindított ukrajnai inváziója során már számos tábornokot leváltott posztjáról az eddigi teljesítményükkel kapcsolatos elégedetlensége miatt. Ukrajna megszállására vonatkozó parancsa közvetlenül teszi felelőssé a kudarcokért. A fenti cikkben bemutatott bizonyítékok alapján pedig megállapíthatjuk felelősségét a harkivi orosz front összeomlásában is, hiszen annak megerősítése helyett folyamatosan ragaszkodott a Donbasz teljes elfoglalására vonatkozó, de katonailag kivitelezhetetlen tervéhez, és az északkeleti front meggyengülésére nem vagy csak késve reagált.

Vezető képünkön Volodimir Zelenszkij ukrán elnök és Lloyd Austin az Amerikai Egyesült Államok védelmi minisztere egy munkalátogatás előtt kezet fognak Kijivben 2021 október 21-én. Kép forrása: https://www.president.gov.ua

Írta: Bőtös Botond