1 %
EN

orosz-ukrán háború

Látványos ukrán győzelem Harkivnál, Moszkva a civileken áll bosszút – heti összefoglalónk az ukrajnai háborúról

15
Cover

Eddigi leglátványosabb győzelmét aratta Harkiv megyében az ukrán hadsereg, a csatavesztést már az orosz propaganda is kénytelen volt elismerni. Moszkva a civil infrastruktúra elleni támadással, erőművek és gátak bombázásával torolta meg a vereséget, és valószínű, hogy a következő hónapokban ez lesz Oroszország fő taktikája.

  • Észak-keleten mintegy 8000 km2-nyi területet, nagyvárosokat is visszafoglaltak az ukránok.
  • Az orosz hadvezetés tervezett visszavonulást emlegetett, de a veszteségi adatok mást mutatnak.
  • A kritikák ellenére a Kreml állítja, nincs szükség mozgósításra.
  • Herszonban lassabban, de folytatódik az ukrán ellentámadás.

Szeptember 6 és 11-e között Ukrajna többször akkora területet foglalt vissza (mintegy 8000 km2-t), mint amennyit Oroszország május óta meg tudott szállni. Több, még február-márciusban megszállt településre került újra ukrán zászló, és az ukrán erők egy kisebb ország hadseregének elegendő felszerelést zsákmányoltak. Az orosz hivatalos szervek „átcsoportosításról” és „tervezett visszavonulásról” beszélnek, de a hátrahagyott felszerelések nem erre utalnak, ráadásul a most elért áttörés az oroszok korábbi, Donyeckben és Luhanszkban megszerzett pozícióit is veszélyezteti. Eközben az orosz állami médiában először beszélnek arról, hogy nem halad a tervek szerint a „különleges hadművelet”, míg a félhivatalos katonai blogok nyíltan bírálják az orosz hadvezetést. A megalázó vereségre az orosz hadsereg a civil infrastruktúra elleni légitámadásokkal válaszolt, de a héten már az eddig nekik kedvező frontokon (Sziverszk, Bahmut) sem haladtak előre.

Harkiv: az orosz határig nyomultak az ukránok

Múlt heti összefoglalónk megjelenésekor már tartott az az ukrán offenzíva, amely az észak-keleti Harkiv megye nagy részének felszabadításával ért véget. A Harkív megyei ellentámadás a fronthoz közeli Balakleja városánál ért el először áttörést szeptember 6-án, három nap múlva pedig már sikerült szinte teljesen körülzárni a 27 ezres várost, elszigetelve a várost ellenőrző orosz erőket. A következő napokban az ukrán hadsereg ezután sorra visszafoglalta a T2110 autópálya vonalán fekvő településeket (Volokiv Jar, Szemenikva, Sevcsenkovve), és az eredeti frontvonaltól több mint 60 kilométert haladva elérték Kupjanszk városát. Ahogy a múlt héten is írtuk: Kupjanszk kulcsfontosságú célpont, hiszen a város a régió legfontosabb vasúti és közúti csomópontja, Oroszországból addig egyenesen ide érkeztek a hadianyag-szállítmányok és az utánpótlás, amivel az egész harkivi régió megszálló erőit ellátták.

Kupjanszk visszafoglalásával párhuzamosan az ukránok támadást indítottak a szomszédos Donyeck megye északi részén is, az egyik legfontosabb orosz erőd, Izjum irányába. Szeptember 9-10-ére az ukránok már csaknem minden Izjumba vezető utat ellenőriztek, ami a város teljes bekerítésével fenyegetett. Ezt követően az orosz vonalak rendkívül gyorsan omlottak össze, az ukránok az Izjum körüli falvakat nagyrészt harc nélkül foglalták vissza, szeptember 10-ére pedig már bevették Izjumot is. Másnap az orosz hadügyminisztérium bejelentette, hogy Kharkiv megye csaknem egészéből kivonják a csapatokat, azokat „átcsoportosítsák” Donyeck irányába, így érjék el a „Donbasz felszabadítására irányuló különleges hadművelet céljait.” A következő napon az orosz erők kivonultak a megye csaknem teljes területéről. Harkiv megyének jelenleg csak a délkeleti csücske, az Oszkil folyó túlpartja áll orosz ellenőrzés alatt.


Észak felé az ukránok egészen az orosz határig nyomultak. A közösségi médiában megjelent videókon látható, hogy ukrán katonák ellenőriznek több határmenti falvat és határőr-állomást. Szeptember 12-én az orosz állami hírügynökség, a TASS is közölte, hogy a harcok miatt kiürítették a határmenti falvakat.


Bár a híradások szerint a határ két oldalát kölcsönösen ágyúzta a két fél, komolyabb összecsapás nem történt, az oroszok nem próbáltak meg ellentámadást indítani, hogy beljebb szorítsák az ukránokat. Ennek ahhoz is lehet ahhoz is, hogy azok az új harccsoportok, amelyek felállítását tervezték, még nem állnak készen. Szeptember 12-i, ukrán és nyugati hírszerzési jelentések szerint már egy ideje nem érkeztek új orosz zászlóaljak a frontra, látszólag teljesen felfüggesztették az új egységek Ukrajnába vezénylését.

Luhanszk a következő célpont?

Jelenleg a front Harkivban az Oszkil folyó mentén húzódik, az oroszok még a folyó keleti partját ellenőrzik. Az Oszkil folyó szeli ketté Kupjanszk városát, a keleti parton található az a stratégiai fontosságú vasúti pályaudvar, ami a kelet-ukrajnai (főként luhanszki és harkivi) fontos logisztikai vonalait fogta össze. Az állomást ugyan elvileg az oroszok ellenőrzik, azonban bőven az ukrán tüzérség lőtávjában van, ami ellehetetleníti a további utánpótlás-szállítást. Meg nem erősített hírek szerint a napokban az ukrán hadsereg átkelt a folyón, és hídfőállásokat alakított ki az Oszkil keleti partján. Frissítés: szeptember 16-án este a Telegramon orosz csatornák, és az ukrán katonák által közzétett felvételek megerősítették, hogy az ukránok átkeltek a folyón, és visszafoglalták Kupjanszk keleti felét.

A folyó mentén egyébként szeptember 12 óta nem érkeztek hírek harcokról. Több elemző azt feltételezi, hogy az oroszok nem is a folyó mentén, hanem keletebbre, Luhanszk megyében alakítanának ki újabb frontvonalat, például (ahogy arról a luhanszki katonai körzet ukrán parancsnoka írtv) Szvatovo és Kremmina vonalában, ahol a dombos vidék jobb védelmet nyújt. Az elmúlt héten a közösségi médiában több fotó is megjelent arról, hogy a harkivi győzelem után helyiek több luhanszki településen is büntetlenül kitűzték az ukrán zászlót, mivel az oroszok kivonultak onnan.

Megdöbbentő fejlemény lenne, ha Moszkva tényleg feladná Luhanszk egy részét – hiszen Donyeck mellett épp ez az egyik olyan terület, ahol (Putyin szerint) a magát orosznak valló lakosság el akar szakadni Ukrajnától. A mostani háború egyik fő indoka ugyanis éppen az volt, hogy úgymond meg kell védeni a luhanszki és donyecki orosz szakadár „népköztársaságokat”; közvetlenül a nyílt támadás előtt Moszkva elismerte a területek államiságát.

A Meduza orosz oknyomozó portál cikke viszont szintén azt erősíti, hogy Moszkva ukrán ellentámadásra számít Luhanszkban. A portál azt írta, nem sokkal a harkivi offenzíva előtt magas rangú orosz tisztviselők még azt tervezék, hogy november 4-én „népszavazást” írnak ki Luhanszk és Donyeck (közösen: Donbasz) Oroszországhoz való csatlakozásáról. A Meduza Kreml-közeli forrásokra hivatkozva azt írta, a sikeres ukrán ellentámadás után az orosz hatóságok határozatlan időre elhalasztották a tervezett népszavazásokat. Forrásaik szerint innen és Ukrajna más régióiból is hazaküldték azokat a politikai komisszárokat, akik feladata a területek annektálásának előkészítése lett volna.

Ha az ukránok a közeljövőben Luhanszk irányába terveznek ellentámadást, annak első lépése a Donyec folyó keleti partján fekvő Liman város elfoglalása lenne, ami biztosítaná egy Harkiv irányából indított offenzíva jobb szárnyát. Orosz források szerint a héten éppen Liman városa körül folytak harcok. Az oroszok pozíciója itt sebezhető, hiszen az ukránok elvágták a vasúti utánpótlási vonalakat, bár közúton még nehézkesen biztosítható az utánpótlásuk.

Akár kiürítik az oroszok Oszkil keleti partját, akár nem, Ukrajna egyelőre nem indított nagy hadműveleteket a folyón túli területeken. A megállás oka lehet az (mint hivatalos ukrán források állítják), hogy biztosítani kell a visszafoglalt területeket, és ki kell építeni az új utánpótlási vonalakat. Szintén fontos szempont lehet az, hogy el kell szállítani az oroszok által menekülés közben hátrahagyott felszereléseket. Az oroszok tudják, hol voltak a lőszerraktáraik, járműdepóik, és érdekükben állhat ezeket távolról, tüzérséggel vagy légierővel megsemmisíteni, mielőtt az ellenség kezébe kerülnek – az ukránoknak ezért ezeket minél előbb el kell szállítania. Erre jó okuk is van, hiszen a nyilvánosságra került fotók alapján annyi, sértetlen vagy javítható harci eszközt zsákmányoltak, hogy a háború további menetét is befolyásolhatja, ha hadrendbe tudják őket állítani.

Több száz páncélozott járművet zsákmányoltak

A teljes magyar Honvédségnek jelenleg 56, azonnal bevetésre kész tankja van (az újonnan vett német Leopard 2-ket is beleszámítva), önjáró lövege pedig 24 darab. Csak az elmúlt heti kharkivi ellentámadás során az oroszok ennek legalább kétszeresét vesztették el.

Az Oryxspioenkop weboldal nyilvánosan fellelhető fényképek, videók segítségével a háború kezdete óta dokumentálja az orosz erők veszteségeit. Számítása szerint augusztus 29-e óta Oroszország 169 gyalogsági harcjárművet, 128 tankot, 34 önjáró löveget, 110 teherautót és könnyű járművet és még sok tucatnyi egyéb fegyvert vesztett, nagy többségüket Harkivban. A valós szám ennél valószínűleg nagyobb lehet, hiszen az oldal csak a képpel dokumentált veszteségeket veszi számításba.

A harkivi offenzíva alatt a nagyobb városokat nagyrészt harc nélkül adták fel az oroszok, katonáik nagy részét valószínűleg ki tudták vonni a harci zónából, azonban a nehézfegyverzetet nagyrészt hátra kellett hagyniuk, ezeket használható állapotban szerezték meg az ukránok.

Az orosz harckocsiveszteségek a háború kezdete óta súlyosak, az Oryxspioenkop szerint mostanra az 1000-et is meghaladta az elvesztett tankok száma. Egy augusztusi Forbes-cikk szerint a háború első hat hónapjában Oroszország mintegy 16,5 milliárd dollár értékű felszerelést veszített el, nem számolva a kilőtt rakétákat. Bár a magyar médiában is terjednek olyan magyarázatok, hogy Oroszország még csak az elavult szovjet technológiát vetette be, és főleg ezeket az eszközöket veszti el, ez láthatóan nem igaz.

Egy még májusban közzétett jelentés szerint a modern fegyverekkel felszerült egységeket is súlyos veszteségek érték: a Kijev környéki harcokban például a 4. páncéloshadosztály három manőverező ezrede 65 T-80U és T-80UE harckocsit veszített, az állomány mintegy harmadát. A 27. motoros-lövészdandár 31-et veszített el a legmodernebb tankok közé tartozó T-90A-ból. A T90-es tankokat a Harkiv körüli harcok is megtizedelték, és ezúttal az ukránok zsákmányolni is tudtak belőlük.

Érdemes kiemelni, hogy Harkivnál állomásoztak az orosz hadsereg 1. gárda tank hadseregének egységei is. A gárda Oroszország legnagyobb presztízsű alakulatai közé tartozik, feladata egy a NATO elleni háború esetén Moszkva védelme lenne. A gárda egységei szintén visszavonulásra kényszerültek Harkivnál, és a Brit Védelmi Minisztérium jelentése szerint súlyos veszteségeket szenvedtek.

Harkivnál az ukrán veszteségekről nem sokat tudni, de ezúttal az orosz katonai blogok sem számoltak be jelentős ukrán veszteségekről a meglepetésszerű támadások alatt. Az offenzíva során az ukránok bizonyíthatóan számos nyugatról kapott fegyvert bevetettek, köztük az amerikai HIMARS rakétavetőket, de szakértők a harctéri felvételeken felismerték a Lengyelország, illetve Finnország által adományozott tankokat is.

Ennél is nagyobb segítséget jelenthetett az, hogy az offenzíva tervezésekor az amerikai hírszerzés is tanácsokat adott: a New York Times kormányzati források alapján azt írta, az USA részéről olyan vezető tisztségviselők is segítettek, mint Jake Sullivan nemzetbiztonsági tanácsadó, vagy Mark A. Milley tábornok, a Vezérkari Főnökök Egyesített Bizottságának elnöke, akik ukrán kollégáikkal egy ún. hadijátékon is szimulálták a lehetséges ellentámadási opciókat.

Putyin a civileken állhat bosszút

A harkivi áttörés után Oroszország egyértelműen védekező pozícióba szorult: bár a donyecki Bakmut és Sziverszk környékén próbálkoztak korlátozott támadásokkal, újabb területeket a héten nem tudtak elfoglalni. Harkiv felszabadulása után azonban, mintegy megtorlásként számos rakétatámadást indítottak az ukrajnak civil infrastruktúra ellen: szeptember 11-én Kalibr cirkálórakéták találtak el ukrán erőműveket, a támadás következtében Poltava, Szumi, Harkiv, Dnyipropetrovszk, Odessza (részben) és Donyeck megye áram nélkül maradt.

Az ilyen támadások (amellett, hogy kimerítik a háborús bűn fogalmát) katonai szempontból csekély jelentőségűek, hiszen a hadsereg nem a civil elektromos hálózatot használja. A városok elektromos ellátása egy-két napon belül helyreállt, azonban a támadások arra mutatnak, hogy a jövőben az orosz hadsereg várhatóan fokozza a civilek elleni támadásokat.

A héten az orosz állami televízióban megszólaló „elemzők”, és a Duma egyik képviselője arról beszéltek, hogy mivel kiderült, hogy az ukrán civil lakosság sem kér a „felszabadításból”, azaz „Oroszország ellen van”, ezért most már az orosz hadseregnek sem kell figyelni a védelmükre. Ezért az orosz hadvezetést arra szólították fel, hogy fokozzák a kritikus infrastruktúra elleni támadásokat, „taszítsa sötétségbe” Ukrajnát, hogy további 20 millió ukrán menekültet kényszerítsenek Európába.

Szeptember 14-én újabb kritikus létesítményeket ért támadás: orosz rakéták lerombolták a Karacsunov víztározó egyik gátját Krivij Rih közelében. Ez a támadás akár katonai okokkal is magyarázható, a kiáradt víz ugyanis az Inhulec folyóba ömlik. Az ukrán hadsereg délen, Herszon megyében a folyón átkelve alakított ki egy hídfőállást, és az oroszok arra számíthattak, hogy az árhullám elmossa az ukrán pontonhidakat, így a Szuhji Sztavok környékén előrenyomuló ukrán csapatokat elvágják az utánpótlástól.

Ha ez volt a terv, valószínűleg nem sikerült: nincsenek források arról, hogy a folyó a herszoni szakaszon is átjárhatatlanná vált volna, és egy orosz Telegram-csatornán szeptember 15-én megjelent videó azt mutatta, hogy egy ukrán Inhulec-pontonhíd még biztosan állt. Az áradások miatt ehelyett a civilek szenvednek, Krivij Rih közelében számos települést elöntött a víz.

Bár az orosz állami médiában egyes megszólalók az ukrán civilek elleni bosszúért kiáltanak, ezzel egyidőben fontos tabuk is megdőltek. A harkivi vereség után először ismerték be az állami tévékben megszólaló „beszélő fejek”, hogy nem a tervek szerint halad a hadművelet, és ezúttal vereséget szenvedett az orosz hadigépezet.

A vereség miatt az állami tévében is elindult a bűnbakkeresés, ez egyelőre a „jó király, gonosz tanácsadók” narratíváig jutott el: eszerint Putyint az inkompetens katonai vezetők félrevezették, ez vezetett a vereséghez. Ennél is fontosabb tabu dőlt meg azzal, hogy elhangzott: el kellene ismerni, hogy valóban létezik ukrán nemzet, amely független szeretne maradni – a háború kitörésekor ugyanis még az volt az álláspont, hogy az ukránok valójában „kisoroszok”, önálló ukrán nép és kultúra nincs, és Ukrajna az „orosz világ” része.

Nagyorosz álmokról mesél a túl hamar kitett győzelmi jelentés

Véletlenül élesítették az orosz állami hírportálok azt a győzelmi jelentést, amit Ukrajna sikeres megszállása esetére szántak. Az „ukrán kérdés megoldásáról” szóló, később törölt cikkből következtetni lehet arra, milyen célokkal és reményekkel kezdte meg az Ukrajna elleni inváziót Oroszország.

Alekszndra Filippenko ukrán politikai elemző felhívta a figyelmet arra is, hogy a héten az orosz források kifejezetten azt hangsúlyozták: nem Oroszoszág, csak a szakadár népköztársaságok állnak hadban Ukrajnával.

Tabuk dőltek meg az orosz propagandában

Ennél is nyíltabban bírálják az orosz hadvezetést az egyébként háborúpárti, nacionalista katonai bloggerek. Ezek olyan, a hadsereggel, vagy a Wagner zsoldoscsoporttal kapcsolatban álló szürke zónás források, amelyek eddig jellemzően kritika nélkül terjesztették a Kreml álláspontját. Az elmúlt héten azonban több csatornán már egyfajta tőrdöfés-narratíva bontakozott ki, miszerint a katonák ugyan bátran harcolnak, a vezetés azonban cserben hagyja őket. Néhány csatorna óvatosan már Putyint is bírálja, abban pedig egyetértenek, hogy a háború megnyeréséhez általános mozgósításra van szükség.

Mozgósítást eddig a Kreml nem rendelt el, csak a szerződéses katonákat, illetve zsoldosokat vetettek be. Ennek az oka egyrészt ideológiai, hivatalosan ugyanis nincs háború Ukrajna ellen, csak „különleges hadművelet” folyik, de gyakorlati okok is lehetnek: a mozgósítás a Putyin-rezsimre veszélyes társadalmi elégedetlenséghez vezethet. A héten a Kreml megerősítette, hogy nem tervezik a tartalékosok mozgósítást.

A hivatalos mozgósítás helyett ugyanakkor a hadsereg próbál új egységeket felállítani önkéntesekből, elsősorban Oroszország legszegényebb régióiból próbálnak toborozni. A napokban a Telegramon megjelent egy olyan videó is, amely arra utal, hogy a Wagner-zsoldoscsoport börtönökben próbál toborozni. A videón a Wagner vezetője, a szintén büntetett előéletű Jevgenyij Prigozsin látható, aki arra biztat rabokat, hogy „jöjjenek harcolni Ukrajnába, és ha élve visszatérnek, kegyelmet kapnak”. Mint mondja, a foglyoknak bele kell egyezniük, hogy nem fogyasztanak drogot vagy alkoholt, valamint megtiltják a fosztogatást és a „szexuális kapcsolatot a helyi nőkkel, növényzettel, állatvilággal vagy férfiakkal.”

Herszon: nem elterelés, egyre intenzívebbek a harcok

A harkivi áttörés után a herszoni front kevesebb figyelmet kap. Egyes hírek egyenesen arról szólnak, hogy az augusztus végén bejelentett déli ellentámadás csak csel volt, hogy elvonja az orosz csapatokat Keletről, ahol a valódi áttörést tervezték. A New York Times elemzése szerint ez nem pontos, hiszen az ellentámadás délen is halad, bár az ukránok lassaban haladnak előre a nagyobb orosz ellenállás miatt. Az ugyanakkor tény, hogy a harkivi hadművelet sikeréhez hozzájárult, hogy az oroszok augusztustól csapatokat irányítottak Herszon megyébe.

A héten a NASA Firms tűztérképe, illetve orosz és ukrán jelentések is azt mutatják, hogy fokozódott a harcok intenzitása Herszonban. Új fejlemény, hogy a régióban igen aktívvá vált az ukrán légierő, több alkalommal is támadtak célpontokat a frontvonal mögött. Ukrajna fő célja továbbra is a Dinpro északi partjának visszafoglalása az orosz csapatok kimerítése, az utánpótlás elapasztásával.

A Háborúkutató Intézet (ISW) jelentései szerint több ponton is folynak az ukrán ellentámadások a fronton, a legintenzivebb harcok az Inhulec folyón túli, Szuhij Sztavok körüli hídfőnél folynak. Orosz jelentések is elismerték, hogy a héten Ukrajna szélesíteni tudta a hídfőt, megszilárdítva Szuhij Sztavok ellenőrzését, és benyomulva Novohredjneve és Bruszkinszke falvakba.

A déli hadműveletekről Ukrajna továbbra sem tesz közzé híreket. Orosz katonai blogok szerint az ukránok a front déli szakaszán is eredményeket értek el, visszafoglalva a tengerparti Olekszandrivka, illetve Szoldatszke településeket. Műholdfelvételek arra utalnak, hogy az oroszok megkezdték Kiszelivka kiürítését, mivel eltűnt a faluban addig állomásozó járművek nagy része. Kiszelivka az egyik utolsó falu Herszon városa előtt, ha ezt elfoglalják az ukránok, hamarosan már közvetlenül ostromolhatják a régió közel 300 ezres fővárosát.

Az USA és az EU további katonai segítséget ígér

A héten elért ukrán sikerek megerősíthetik a nyugati országokat Ukrajna támogatásában. A Bild-nek adott csütörtöki interjújában Usula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke először beszélt arról, hogy Ukrajnának nyugati tankokat kellene felajánlani, hiszen „az ukránok bebizonyították, hogy meg tudják védeni magukat, ha rendelkeznek a megfelelő katonai eszközökkel”. Von der Leyen emellett 15-én Kijevbe látogatott, ahol arról beszélt Volodimir Zelenszkij elnökkel, hogy Ukrajna jól halad az EU-csatlakozás felé, és további lépéseket tesznek az európai közös piac megnyitására Ukrajna felé.

Az ukrán hadseregnek eddig leginkább felújított szovjet T-72-eseket küldtek NATO-tagországok, elsősorban Lengyelország, a legújabb technológiát képviselő nyugati tankokat (például német Leopard 2-ket) azonban nem kaptak. A német kormányt többször érték kritikák amiatt, hogy nem biztosított az ellentámadásokhoz szükséges páncélosokat az ukránoknak – a napokban Martin Scholz kancellár azt mondta, nyugati tankokat más országok sem küldtek, ezért egyoldalúan Németország sem szállít Leopardokat. Azonban azt ígérte, hogy Németország hamarosan IRIS-T légvédelmi rakétarendszert küld Ukrajnába, ami „olyan modern eszköz, amelyet még a Bundeswehr sem használ”.

Ukrajna a legnagyobb katonai segítséget ugyanakkor továbbra is az Egyesült Államoktól kapja. Szeptember 15-én az amerikai kormány újabb 600 millió dolláros katonai segélycsomagot jelentett be. Ez újabb fegyvereket, lőszereket és felszereléseket tartalmaz az Egyesült Államok Védelmi Minisztériumának készleteiből. Év eleje óta ezzel az amerikai katonai segély összege már 15,8 milliárd dollárra emelkedett, ami bőven meghaladja az európai NATO-tagállamok együttes felajánlásait.

Zubor Zalán

Megosztás

Ajánló

Ua2
orosz-ukrán háború

Háború Ukrajnában – ez történt februárban

Az orosz megszállók hosszú idő óta először újabb várost foglaltak el Ukrajnában. Avgyijivka ostroma súlyos véráldozattal járt, az utolsó áldozat a veszteségkről beszámoló orosz haditudósító volt.

2024. március 1. 18