Vagyonokat kerestek politikusok Putyin barátságán, de február óta bezárt az aranybánya

Alaposan megtépázta az ukrajnai háború a Kreml jól felépített nyugati lobbihálózatát: február óta sorban mondanak fel azok az európai politikusok, akik korábban több százmillió forintnak megfelelő fizetéseket vettek fel orosz cégektől. A magyar kormánynak is van tagja orosz üzleti érdekeltségekkel, azonban Magyarország speciális eset, itt a politikai elit proaktív módon kereste Moszkva kegyeit.

Augusztusban a bebörtönzött orosz ellenzéki politikus, Alekszej Navalnij Korrupcióellenes Alapítványa közzétett egy gyűjtést arról, hogyan épített ki befolyást Oroszország az európai politikában az állami vállalatokon keresztül. A szervezet szerint azokat a nyugati politikusokat, akik a közelmúltban oroszbarát álláspontot hangoztattak, sokszor nem a meggyőződés, hanem azok a pénzek motiválták, amiket orosz állami hátterű vállalatoktól kaptak.

Ukrajna megtámadása ezt az éveken át építgetett hálózatot is megtépázta, hiszen az agresszió miatt több korábbi oroszbarát politikus lemondott érdekeltségeiről. Az egyik legtöbbet pénzt kereső orosz lobbista-politikus, Gerhard Schröder kitartott oroszbarát álláspontján, de ezzel politikailag elszigetelődött. Ezzel egyidőben viszont Olaszországban kormányzásra készülnek olyan politikusok, akik korábban orosz pénzeket vehettek fel.

Tipikus életpálya: európai kormányból orosz cég igazgatótanácsába

A Navalnij-féle alapítvány által bemutatott legismertebb nyugati politikus, Gerhard Schröder volt német kancellár kormányfősége idején még nem állt különösebben orosz befolyás alatt. Schröder 2005-ös visszavonulása után az üzleti életben vállalt szerepet, és alig egy évvel azután, hogy távozott hivatalából, elvállalta az Északi Áramlat 1 gázvezetéket működtető Nord Stream AG részvényesbizottsági elnöki posztját. Akkori híradások szerint a pozícióért évi 300 ezer dollárnak megfelelő fizetést kapott. Itt többek között Matthias Warniggal, a cég vezérigazgatójával dolgozott együtt, aki a 70-80-as években a keletnémet titkosrendőrség tisztjeként kapcsolatba került a szovjet KGB-vel, és az akkor az NDK-ban hírszerzőként tevékenykedő Vlagyimir Putyinnal is. Tavaly Navalnijék olyan dokumentumokat is közzétettek, amelyek szerint Warnig és Putyin a ’90-es években is kapcsolatban maradtak, és Warning pénzt is küldött a volt KGB-tisztnek.

2017-ben Oroszország Schrödert kérte fel az állami olajvállalat, Rosznyefty igazgatótanácsának független igazgatói posztjára is, évi 600 ezer dolláros fizetésért. Akkoriban a Rosznyefty már nyugati szankciók alatt állt a 2014-es ukrajnai orosz agresszió miatt, és Schröder az évek során gyakran lobbizott az Oroszországgal szembeni szankciók ellen: támogatta például az „Újabb háború Európában? Nem a mi nevünkben!” című petíciót, amely bár elítélte a Krím-félsziget megszállását, a nyugati szankciók „katasztrofális hatására” figyelmeztetett, és „párbeszédet” javasolt.

A volt kancellár a 2022-es háború kitörése után súlyos kritikákat kapott, miután azt mondta, megtartaná a Rosznyeftyben betöltött tisztségét, és nem határolódott el az orosz agressziótól, elítélte viszont az újabb szankciókat és az Ukrajnának felajánlott fegyverszállítást, amit „kardcsörtetésnek” minősített. A volt kancellár végül májusban lemondott a jól fizető rosznyeftes állásról, ekkorra viszont elszigetelte magát a német politikában, áprilisban már saját pártja, az SPD vezetése is arra kérte, hogy lépjen ki a pártból.

Ausztriai keringő

Schröderhez hasonlóan a Rosznyeftyben kapott pozíciót Karin Kneissl, az Osztrák Szabadságpárt politikusa, korábbi külügyminiszter is. Már Kneissl minisztersége alatt, 2018-ban nagy port kavartak a politikus esküvőjén készült videók, a ceremónián ugyanis Putyin volt az egyik díszvendég, aki az egyik felvételen meg is táncoltatta az osztrák külügyminisztert.

Ennél is fontosabb, hogy Ausztria Kneissl intésére nem utasított ki orosz diplomatákat Szergej Szkripal és lánya 2018-as megmérgezése után. „Nyitva akarjuk tartani a kommunikációs csatornákat Oroszország felé. Ausztria semleges ország, és hídépítőként tekint magára Kelet és Nyugat között” – mondták” – indokolta Kneissl a döntést.

A Strache-kormány 2019-es bukása után Kneissl minisztersége is véget ért, ezt követően először a Russia Today propagandacsatorna szerzőjeként tűnt fel, majd 2021-ben kinevezték a Rosznyefty felügyelőbizottsági tagjának, évi 500 ezer dolláros fizetésért.

A 2022-es invázió után Kneissl másokhoz hasonlóan kénytelen volt lemondani pozíciójáról. Később azt mondta, hogy annyi fenyegetést kapott, hogy emigrálni kényszerült, legutóbb, szeptemberben Vlagyivosztokban látták.

Érdekesség, hogy Kneissl egyik politikai ellenfele, a szociáldemokrata Christian Kern szintén orosz állami cégnél kapott pozíciót: rövid kancellársága után, 2019-ben az Oroszországi Vasutak (RZSD) igazgatótanácsának tagja lett. Kern, aki mostanra visszavonult a politikától, a háború kitörésének másnapján felmondott az orosz vállalatnál. „Az RZSD mostanra tulajdonképpen az orosz háborús logisztika részévé vált. Mélységesen sajnálom ezt, és együttérzek az értelmetlen agresszió áldozataival” – nyilatkozta a Der Standardnak.

Hasonlóan járt el Francois Fillon volt francia miniszterelnök, aki 2021 decemberétől a SIBUR Holding, Oroszország legnagyobb integrált petrolkémiai vállalatának igazgatósági tagja volt. Fillon már korábban is kapcsolatba került orosz üzleti körökkel: 2015-ben a tanácsadó cége 50 ezer dollárt kapott azért, hogy y közvetítsen Putyin és egy libanoni milliárdos között. 2016-ban, amikor Fillon elindult a francia elnökválasztáson, a Politico „Putyin legnagyobb francia barátjaként” jellemezte, aki Oroszországot Európa „kulcsfontosságú partnerének” nevezte, azt akarja, hogy az Ukrajnával kapcsolatos szankciókat oldják fel, és a nyugati hatalmakat hibáztatta, hogy „provokálták” Oroszországot azzal, hogy a NATO-t túl közel terjeszkedtek a határaihoz.

Berlusconinak kínossá vált a barátság, Salvini kitart Putyin mellett

Látható tehát, hogy Nyugat-Európában a közismerten orosz befolyásoltságú politikusok a háború óta jellemzően elszigetelődnek, vagy próbálnak elhatárolódni az oroszbarát irányvonaltól. Kevésbé egyértelmű azonban a helyzet Olaszországban, ahol a szeptemberi választásokon két olyan politikus is kormányzati pozícióra számíthat, akik szintén orosz pénzből gazdagodhattak.

A 85 éves Silvio Berlusconi elnöksége alatt, és később is többször találkozott Putyinnal, akit többször is személyes barátjának nevezett. Amikor Oroszország 2014-ben megszállta a Krím-félszigetet, Berlusconi (akkor már a politika partvonaláról) Putyin védelmére kelt, és elítélte a szankciókat. Egy évvel korábban, amikor pedig Berlusconi „bunga bunga partis” szexbotránya miatt állt bíróság elé, Putyin védte meg azzal, hogy vádlói biztosan csak irigyek rá.

2010-ben, a WikiLeaksen megjelent iratok azonban arra utalnak, hogy a barátságot nemcsak személyes vonzalom vezette, de az üzleti érdekek is. Az Egyesült Államok római nagykövetségéről kiszivárgott táviratokban Ronald Spogli akkori nagykövet azt írta, hogy „nehéz meghatározni” a Berlusconi-Putyin barátság alapját. Szerinte egyrészt „Berlusconi csodálja Putyin macsó, határozott és tekintélyelvű kormányzási stílusát, amely az olasz miniszterelnök szerint megfelel a sajátjának”. Ugyanakkor „az ellenzéki balközép Partito Democratico és Berlusconi saját PdL pártjában lévő kapcsolatok … egy sokkal aljasabb kapcsolatra utaltak. Úgy vélik, hogy Berlusconi és cimborái személyesen és busásan profitálnak az Olaszország és Oroszország közötti számos energiaüzletből.”

A jelentés a római grúz nagykövetségre hivatkozva azt írta, hogy Putyin Berlusconinak ígérete a nyereség egy százalékát akkor, ha megvalósul a Gazprom és az olasz energiacég, az ENI közös fejlesztése.

Berlusconi, aki 2015-ben még a megszállt Krím-félszigeten is meglátogatta Putyint, a 2022-es háború miatt már inkább megpróbált kihátrálni szövetségese mögül. Áprilisban úgy nyilatkozott, „mélységesen csalódott vagyok és elszomorít Vlagyimir Putyin viselkedése, aki nagyon komoly felelősséget vállalt az egész világgal szemben az Ukrajna elleni példátlan agresszió miatt.  A civilek lemészárlása Bucsában és más településeken valódi háborús bűnök, amikért Oroszország nem tagadhatja felelősségét.” A szakítás ezúttal végleges lehet, erre utal, hogy Berlusconi pártja, a Forza Italia választási programjában fenntartaná az Oroszországgal szembenni uniós szankciókat.

Nem úgy egyik szövetségesük, Matteo Salvini Lega Nord pártja. Az Orbán-kormánnyal is jó viszonyt ápoló Salvini szeptember 4-én fejtegette, hogy „az Oroszország elleni nyugati szankciók nem működnek, és többet ártanak Olaszországnak”, ezért a szövetséges országoknak „át kellene gondolniuk” Oroszország-politikájukat.

A Lega Nord 2019 óta hivatalos partnere Putyin Egységes Oroszország pártjának. Salvini korábban többször dicsérte Putyint és önkényuralmi rendszerét, és többször is közzétett olyan fotókat, ahol az orosz elnök arcképével díszített pólót viselt (ezeket a háború kitörése után megpróbálta eltüntetni).

Egy 2019-ben kiszivárgott felvétel szerint Salvini pártja egy üzemanyageladásnak álcázott üzlet során juthatott orosz pénzhez. Az ügyben az oroszok részéről ismét a Rosznyefty, az olasz oldalon pedig a Berlusconi idején is felmerült ENI bukkant fel. A Moszkvában történt találkozón arról esett szó, hogy a két cég közötti üzlet leple alatt 65 millió dollárnak megfelelő összeget csorgatnak a Lega kampánykasszájába. Az ügyben nyomozás indult, amely máig nem zárult le, így nem tudni, megvalósult-e az üzlet.

A honvédelmi miniszter és Tiborcz István is profitált az orosz üzletekből

Egészen speciális helyzetben van végül Magyarország. A magyar kormány tagjai az elmúlt években mindenki másnál következetesebben lobbiztak az orosz érdekekért, és más oroszbarát politikusokkal szemben még a 2022-es invázió után sem igyekeztek hátat fordítani Moszkvának. Ennek ellenére, ha a felszínt nézzük, a vezető magyar politikusoknak nincsenek olyan közvetlen orosz üzleti érdekeltségei, mint fentebb bemutatott kollégáiknak. Ennek oka azonban inkább az, hogy Moszkvának nincs szüksége Magyarországon ilyen hálózatépítésre, miután a politikai elit önként keresi a barátságát.

Ahogy korábban is írtuk: a szabadpiacot alapul véve Oroszország nem tartozik hazánk legfontosabb üzleti partnerei közé. Azonban ott, ahol a kormánynak közvetlen ráhatása volt, az elmúlt években fokozta a magyar gazdaság orosz kitettségét. Ilyen volt például az energiaszektor, beleértve a paksi bővítést. Ehhez az állam akkora hitelt vett fel Oroszországtól, amely nagyobb, mint egy teljes év orosz-magyar áruforgalmának értéke.

Nem a piac, csak a kormány üzletei erősítik az orosz-magyar gazdasági kapcsolatokat

Bár a kormány már 2012-ben meghirdette a „keleti nyitás” politikáját, a magyar céges szektor nem igazán volt vevő az orosz kapcsolatokra – ez meglátszik a romló kereskedelmi adatokon. Eközben viszont az állam hatalmas összegekben kötött üzleteket orosz partnerekkel.

Orosz cégeket favorizált a kormány állami cégek privatizációja (Dunakeszi Járműjavító), közbeszerzések (metrószerelvények vásárlása) és a vakcinagyártás (debreceni Szputnyik-gyár) területén. Érdemes megemlíteni, hogy utóbbi kettő a beleölt állami milliárdok ellenére kudarc: a metrókocsi-beszerzés során az orosz fél későn szállított le rossz termékeket, és az ügy kilátástalan pereskedésbe torkollott. Debrecenben az idei év végéig tervezték a vakcinagyár beindítását, de azóta a politikai megállapodás ellenére még az előkészületekig sem jutott el a beruházás.

Példák azért vannak arra, hogy a magyar kormányhoz közeli szereplők profitáltak az orosz üzletekből. Az új honvédelmi miniszter, Szalay-Bobrovniczky Kristóf például minisztersége előtt egyedüli tulajdonosa lett a Magyar Vagon Befektetési Vagyonkezelő Zrt.-nek, amely részt vett az említett Dunakeszi Járműjavító privatizálásában. Szalay-Bobrovniczky Zrt-je a moszkvai székhelyű Transmasholding International AG-vel együtt jegyzett be céget az üzem megvételére. TMH négy végső tulajdonosa közül kettő, Iszkander Mahmudov és Andrej Bokarev felkerült az USA szankciós listájára.

Szalay-Bobrovniczky Kristóf a háború kitörése után, de még miniszteri kinevezése előtt sem mondott le érdekeltségéről. Nyáron végül mégis továbbadta részesedését, igaz, ekkor már az oroszok is kiszálltak a cégből.

A honvédelmi miniszter testvére, Szalay-Bobrovniczky Vince (a Miniszterelnökség civil és társadalmi kapcsolatokért felelős helyettes államtitkáraként) az orosz hitelből épülő Paks II projektcégében kapott felügyelőbizottsági széket.

Szintén kormányzati döntéssel hozták be Magyarországra a „kémbankként” is emlegetett Nemzetközi Beruházási Bankot (NBB), amelyből nemzetbiztonsági kockázatok miatt Bulgária, Csehország, Szlovákia és Románia azóta inkább kiszállt. A bank 2016 óta nemzetgazdasági szempontból csekély összegeket fektetett be a magyar gazdaságba, de a kormányközeli üzleti szereplők ebből is profitálhattak: az NBB-től 27 millió eurós hitelt kapott a Balaland turisztikai projekt, amely akkor Tiborcz István érdekköréhez tartozott.

Mr. Oroszország pálfordulása

Magyar specialitás, hogy egy oroszpárti lobbista nem Moszkvától, hanem a magyar államtól kapott sok pénzt. 2013 óta ad pénzért tanácsokat az Orbán-kormánynak a Mr. Oroszországként emlegetett német lobbista, Klaus Mangold. A Kremlbe bejáratos üzletember 2013-ben megszervezte Orbán Viktor és Szergej Kirijenko, a Roszatom vezetőjének találkozóját, melynek során döntés született a Paks II atomerőmű megépítéséről. Mangold cégétől azóta rendszeresen rendelt szolgáltatásokat a magyar kormány, tavaly például az Innovációs és Technológiai Minisztérium (ITM) 8,2 milliárd forintos keretszerződést kötött vele.

A hvg.hu kérdésére az ITM utódja, a Technológiai és Ipari Minisztérium azt közölte, hogy a Liszt Ferenc repülőtér visszavásárlásához szükséges forrásokkal kapcsolatos tanácsadói-, illetve lobbitevékenységről szólt a szerződés, azonban a háborús helyzet miatt „a repülőtér visszavásárlásához szükséges források biztosítása sokkal nehezebb lett”, ezért Mangold cége nem használhatja fel teljesen a keretösszeget.

Mangold már a hatalomra kerülése előtt kapcsolatba került Putyinnal: a későbbi orosz elnökkel 1993-ban, KGB-tisztként ismerkedett meg. 2000 és 2010 között ő vezette a Német Kelet-Európai Gazdasági Kapcsolatok Bizottságát, amelynek célja a német-orosz gazdasági kapcsolatok építése volt. Mangold szerepet játszott a két északi német-orosz gázvezeték megépítésében, 2014 után pedig ő is lobbizott az szankciók „újragondolása” érdekében. Ekkor már a magyar kormánynak is teljesített feladatokat, egyik legnagyobb sikere az volt, hogy le tudta szerelni a Paks II-vel szembeni nyugati kritikákat, például Orbánék oldalára állította Günther Oettingert, az Európai Bizottság német biztosát.

Több mint hárommilliárd forintot igényelt Süli János a Rothschildnak tanácsadásra | atlatszo.hu

Az Átlátszó szerette volna megtudni, hogy lehet-e összefüggés az újabb európai uniós eljárás és a Miniszterelnökség által 2018-ban kezdeményezett Rothschild szerződés között, ezért a 8,4 millió eurós megbízással kapcsolatos kérdéseket küldtünk a Miniszterelnökségnek, a Rotschild & Co sajtóosztályának és Süli János tárca nélküli miniszternek, de cikkünk megjelenéséig sehonnan sem kaptunk érdemi választ.

Bár a magyar média figyelmét elkerülte, júliusban Mangold hosszú interjút adott a Handelsblattnak, amelyben arról beszélt: tévedett a Putyin-rendszerrel kapcsolatban, és megbánta, hogy eddig segítette az orosz rezsimet. Az ukrajnai háborúval kapcsolatban azt mondta: most már támogatja a szigorú szankciókat, és az Ukrajnának történő fegyverszállítást is, mivel úgy látja, hogy csak erővel lehet Putyint rákényszeríteni az agresszió befejezésére.

Zubor Zalán