Nem tanultak a hibáikból: csapdába eshet az orosz hadsereg Herszonnál

Miért nem sietnek az ukrán csapatok egy általános nagy ellentámadás indításával és Herszon felszabadításával a déli fronton? Ennek ellenére, hogyan esett stratégiai csapdába több mint húszezer katona a Dnyipro folyó nyugati partján? Cikkünkben az ukrán hadsereg Herszon megye felszabadításáért folytatott több hónapos erőfeszítéseit és a nem is olyan láthatatlan ukrán ellentámadás részleteit mutatjuk be.

Az orosz-ukrán háborút kommentáló források, és ukrán vezető politikusok több hónapja beszélnek egy déli nagy ukrán ellentámadásról, amelynek célja a Dnyipro folyó nyugati partja, és Herszon nagyváros felszabadítása. A fronttérképekre nézve azonban hosszú ideje nem látható elmozdulás. Elakadt, vagy elmaradt tehát a tervezett offenzíva? Nem egészen. Bár a hadtörténetben a legnagyobb figyelmet a nagy csaták és látványos hadmozdulatok kapják, a háborúk legalább ilyen gyakran dőlnek el olyan „unalmas” tényezőkön, mint például a logisztika és az utánpótlási vonalak biztonsága – ez az, ami miatt most a déli tengelyen bajban lehetnek az oroszok.

A Dnyipro hídjai

A helyzet megértéséhez nézzük először is az előzményeket, azaz, hogy mi történt eddig a herszoni fronton. Amikor 2022. február 24-én elindult Ukrajna elleni általános orosz katonai agresszió, a világ közvéleménye és a nemzetközi tudósítások elsősorban a kijivi csatára fókuszáltak. De az Ukrajna teljes területének megszállását tervező orosz katonai szándéknak a főváros mellett volt még két fő célpontja: Herszon megye két kulcsfontosságú hídja.

Az orosz támadás első napján az orosz inváziós erők három stratégiai fontosságú pontot foglaltak el: a Kijiv melletti Hosztomel repülőteret, valamint Dnyipro folyón átívelő Antonyivkai hídat és a nova kakhovkai gát hídját. A két híd biztosítja az átkelést a Dnyipro-folyón, ezért elengedhetetlen az ellenőrzésük a Krím-félszigetről benyomuló orosz támadók ellátása, és a Fekete-tenger vidékének megszállása szempontjából.

A kijivi Hosztomel repülőtérnek, amelyen keresztül az orosz hadvezetés a Kijivet ostromló csapatok utánpótlását tervezte biztosítani, azonban hiába került orosz ellenőrzés alá, az ukrán hadseregnek sikerült megrongálni a kifutópályát és megsemmisíteni a régióba beérkező tank hadoszlopokat. Az elégtelen orosz utánpótlási vonalak következménye végül az orosz hadsereg április eleji kivonulása és a kijivi csata elvesztése lett.

Délen azonban egészen másként alakult a helyzet. Bár az Antonyivkai hidat február 25-én az ukránok visszaszerezték, másnap az oroszok visszatámadtak és a mai napig ellenőrzik az átkelőt. A nova kakhovkai gát hídjánál nem történt ukrán ellentámadás, ez szintén máig orosz kézen van.

A hidak megtartásának köszönhetően Oroszország ki tudta építeni az utánpótlás-vonalakat a katonai támaszpontokkal telepakolt Krím-félsziget és az Ukrajna belseje felé haladó inváziós erők között.

Ezért míg északon hamar megrekedt orosz hadsereg előrenyomulása, keleten és különösen délen dinamikusan haladt előre. A Krím-félszigettől északra eső területeket az orosz hadsereg gyorsan elfoglalta és így sikerült szárazföldi kapcsolatot teremteni a 2014-ben elfoglalt kelet-ukrajnai szeparatista területekkel is.

Tavasszal voltak pillanatok, amikor reálisnak tűnt az is, hogy az orosz hadsereg a Krímről nyugatra előrenyomulva elvágja Ukrajnát a Fekete-tengertől, és eléri Moldova határát – ezzel létrehozva egy szárazföldi hidat az oroszbarát transznyisztriai szakadárok felé. Ehhez a legfontosabb Odesza kikötővárosának elfoglalása lett volna, csakhogy a kezdeti sikerek után az orosz támadás már Mikolajiv előtt elakadt. Az oroszok ezután Krivij Riht elfoglalva próbáltak nyugat felé áttörni, de itt is visszatámadtak az ukránok, az oroszok pedig kénytelenek voltak visszavonulni Herszon vidékére.

Így alakult ki egy olyan terület a frontvonal és a Dnyipro folyó között, amely első ránézésre is az oroszok által ellenőrzött területek egyik legsebezhetőbb, nehezen védhető része. Bár az elfoglalt hidakon keresztül az itt állomásozó orosz csapatok a Krím-félsziget felől kaphatnak utánpótlást, ez egyre nehezebbé válik, ahogy az ukránok nagy hatótávú tűzereje a nyugati katonai segítségnek köszönhetően egyre növekszik, fenyegetve a már eleve törékeny orosz utánpótlási útvonalakat.

Április 18-án az orosz hadvezetés bejelentette, hogy az háborús újratervezés után, új katonai céljuk a kelet-ukrajnai Donbasz medence teljes elfoglalása. Ezzel párhuzamosan a déli fronton, fordulni kezdett a hadiszerencse – fontos momentum volt a Moszkva hadihajó elsüllyesztése, amely azt jelezte: az orosz Fekete-tengeri flotta már nem tudja jelentősebben támogatni a szárazföldi hadműveleteket. Májusban már folyamatosan érkeztek a nagy hatótávú nyugati fegyverek, köztük a Harpoon hajóelhárító rakéták, amelyek végleg ellehetetlenítették az orosz flotta működését. Ukrajna déli területén nagyon aktív a helyi partizán- és speciális alakulatok tevékenysége is.

Elindul az ellentámadás

Május 28-án jelentek meg az első jelentések, hogy az ukrán hadsereg három főtengelyen indított nagy ellentámadást a herszoni fronton. Szintén május vége felé lehetett arról először olvasni, hogy az oroszok aggodalmukat fejezték ki egy esetleges nagy ukrán ellentámadással kapcsolatban, amely 23 harcoló zászlóalj (BTG) nagyjából 20 ezer katonáját veszélyeztetné. A következő két hónapban egy korlátozott offenzíva zajlott, július közepéig az ukrán hadsereg mintegy 44 falut szabadított fel. Nagyobb áttöréshez azonban nagyobb mennyiségű páncélozott jármű kellene, amellyel az ukrán hadsereg ma nem rendelkezik. Július óta gyakorlatilag mozdulatlanok a frontok, mind délen, mind a Donbasz-medencében, ahova Oroszország a fő erőit koncentrálja.

Új fejezetet nyitottak azonban az újabb nyugati fegyverszállítmányok, különösen a HIMARS rakétarendszerek hadrendbe állítása. A médiában a legtöbbször a harcoló felek által ellenőrzött területet mutató térképeket láthatunk, ezek azonban nem mutatnak teljes képet. A NASA tűztérképe (amelyen napról napra látható a műholdakról észlelt tűzesetek helye) azt is megmutatja, hogyan változik a harcoló felek tűzereje.

A tűztérképek július 5-én mutattak először abnormális méretű tűzerőt a déli fronton, amelyek legtöbbje a frontvonal mögötti orosz területeken keletkezett. A hónap végére a front orosz oldalán már több tüzet mutat a térkép, mint az ukrán oldalon: az időben előre haladva jól látható, hogy a HIMARS és más nagy hatótávú fegyverek hogyan csökkentik az addig brutális túlerőben lévő orosz tüzérség előnyét.

Július 6-án Zelenszkij elnök szokásos éjszakai videóbeszédében azt mondta, hogy az ukrán hadsereg taktikai előnybe került a déli front herszoni és zaporozsjei régiókban. Július 8-án Irina Verescsuk miniszterelnök-helyettes az oroszok által megszállt területek lakosságát felszólította az evakuációra minden lehetséges módon. A következő napokban az ukrán tüzérség már a Nova Kakhovka külterületén létesített lőszerraktárakat találta el.

Támadás a herszoni hidak ellen

Emlékeznek még a cikk elején említett két kulcsfontosságú hídra, amelyeket napokon belül elfoglalt az inváziós orosz hadsereg?

Először egy kis háttér-kontextus: Európa egyik legnagyobb folyója, a Dnyipro a régió és az ország egyik legjellegzetesebb természeti adottsága, amely kettészeli Ukrajnát. A folyó északi, felduzzasztott szakasza csaknem áthatolhatatlan természeti akadály, pontonhidakkal az átkelés rajta lehetetlen. A Dnyipro északi partján és a jelenlegi frontvonal között található orosz katonák felé így mindössze a három déli hídon érkezett eddig a mindenféle utánpótlás.

Ezek közül a legnagyobb a Herszon városközpontjától mindössze 8 kilométerre található Antonyivkai híd.

A hidat először július 19-én találták el a HIMARS rakétái. A híd állva maradt, de már csak személyautókkal volt garantálható a biztonságos átkelés, páncélozott járművekkel nem. Július 20-án, majd 26-án, késő este, újra tűz alá vették az ukránok a hidat. A másnap készült felvétel erőteljes csapások nyomait mutatta, egy fotón 20 méteren belül 8 találat helyét látni. A támadást a Herszonban működő orosz propaganda-stáb is elismerte, egy videóüzenetben a Sztremouszov nevű orosz riporter azt mondta, a hidat „amerikaiak bombázták”, és mostanra lezárták. A brit védelmi minisztérium július 28-i közleménye szerint az Antonyivkai híd használhatatlan.

Augusztusban a hidat részben helyreállították, és a civil forgalom számára kompot üzemeltettek be a két part között. De augusztus 8-án, késő este, a HIMARS rakétarendszert újra bevetették az átkelő és annak közelében lévő orosz katonai célpontok és a híd felújítása céljából használt eszközök ellen. Ezért az továbbra is zárva maradt a forgalom előtt. Augusztus 13-ról 14-re virradóra az ukrán tüzérség újra lőtte az Antonyivkai hidat. Ez a támadás azért lesz emlékezetes, mert az oroszok először próbálták légvédelmükkel hatástalanítani az ukrán rakétákat. A hídon kívül a rekonstrukciós munkákra felhalmozott eszközök semmisülhettek meg.

Nyugatról keletre haladva a Dnyiprón, a második kereszteződés a sokszor figyelmen kívül hagyott, Pridnyiprove falunál található, Antonyivkai vasúti híd.

Ez a régió hídjai közül legrégibb építmény július 26-ig biztosította a Dnyipro nyugati partján állomásozó orosz alakulatok számára az utánpótlást. Egy négy nappal később készült videófelvétel a hídban keletkezett kárt is megmutatta. Egy másik, korábbi jelentés szerint a híd már korábban sem volt sem vasútforgalom fogadására alkalmas állapotban. Egy augusztus 3-án, éjszaka készült felvétel újra a vasúti hídnál történt rakétatámadást mutatott. Az ukránok azonban már nem a vasúti átkelőt célozták, hanem a közelében, az előző napokban az orosz katonák által, katonai járművek szállítására beüzemelt kompot célozta.

A Nova Kakhovka hídgátja

A Dnyipro folyó hatodik és legdélibb gátja 1956 óta működik egy vízerőmű részeként, Herszon nagyvárostól mindössze 60 kilométerre fekszik. A 45 ezer lakosú Nova Kakhovka városától északra található gát, a rajta haladó főút és vasút miatt kulcsfontosságú katonai célpont volt már február 24-én is.

Júliusban és augusztusban az ukrán rakéták többször eltalálták a gát tetején futó közúti és vasúti hidat is.

Az ukránok az átkelő első támadása után azt jelentették be, hogy a híd nincs használható állapotban. A közelmúltban megjelent felvételeken azt látni, hogy a híd a közúti közlekedésre alkalmas, az persze már más kérdés, hogy a személyautókon kívül a sokkal nehezebb orosz haditechnikai eszközök is járhatnak-e rajta. Korábban volt olyan, hogy egy nap alatt 800 orosz katonai jármű is átkelt a Dnyipró folyó nyugati partjára vezető hídon, ami azért jól mutatja a híd fontosságát a nyugati parton elhelyezkedő orosz erők utánpótlásának biztosításában.

Az Inhulec folyó átkelőhelyei

Nemcsak a Dnyipro folyó hídjait érték támadások. A Dnyiprótól nyugatra lévő területeken az oroszok a folyó mentén egy nagyjából 150 kilométer hosszúságú, nyugat felé pedig 40-45 kilométer mély területet tartanak megszállás alatt. Ezt nagyjából harmadolja az Inhulec folyó, amely északi irányból, Herszontól keletre folyik bele a Dnyiproba. Az Inhulecen átívelő építmények kisebb méretűek és közelebb vannak az ukrán állásokhoz, de azért is érdekesek, mert a Dnyipro nyugati partján utánpótlás nélkül maradó orosz katonai egységeket is izolálja egymástól, ami tovább nehezíti folyamatos megerősítésüket.

Haladjunk a térkép alapján fentről, lefelé.

A front keleti, távolabbi szakaszáról a herszoni frontra érkező orosz erősítés Sznyihurivka térségében próbáltak egy pufferzónát kialakítani a város körül az Inhulec folyó keleti partján Novopetrivka és Lyubyne falvaknál. E cikk írásának időpontjában, augusztus közepén ezen a területen folynak heves harcok az orosz és ukrán erők között. Sznyihurivka jelentősége abban áll, hogy ez az utolsó nagyobb, oroszok által ellenőrzött város az Inhulec folyó nyugati partján.

Sznyihurivka magasságában két hidat is látunk. Az egyiket már az invázió előtt megrongált állapotúnak jelöltek meg. A másik egy ideiglenes ponton átkelő, amit az orosz hadsereg előrenyomulása során épített ki. Egy július 24-én írt beszámoló szerint az oroszok ezen a hídon keresztül még képesek voltak technikájukat átszállítani.

Novovasylivkánál felépített pontonhídon némi kár keletkezhetett. A jelzavetivkai pontonhíd műholdon működőképesnek tűnik, de a felvételek alapján nincs meggyőző állapotban. A halahanivkai ponthíd is úgy néz ki, mintha hiányos lenne a Google Earth felvétele alapján, ezért feltételező, hogy nem működik. Novotymofiivka mellett is van egy ideiglenes pontonhíd, amit még az orosz invázió előtt építettek ki és jelenleg működőképesnek tűnik.

Az Inhulec folyó Herszonhoz legközelebbi átkelője a Darivka mellett kiépített közúti forgalomra alkalmas kőhíd. A Dnyiprohoz és Herszonhoz való közelsége miatt az orosz hadsereg ezt a hidat használta legintenzívebben utánpótlásvonalai működtetéséhez az Antonyivkai híd és Nova Kakhovka melletti gát átkelője mellett. Július 23-án a Darivka-hidat is eltalálták a HIMARS rakétái. A támadás alkalmatlanná tette nehézjárművek áthaladására. Augusztus 16-án megjelent frontjelentés szerint az orosz hadsereg a híd mellett pontonhidat épített ki.

Gyengülő utánpótlás a Dnyipro nyugati partja felé

Az ukrán hadsereg tehát közvetett módon, az orosz utánpótlásvonalak megszakításával próbálja szorongatni a Dnyipro nyugati partján rekedt orosz katonai erőket. Augusztus közepén az összes állandó hidat erőteljesen megrongálták, az orosz hadsereg ideiglenesen felállított pontok hidak segítségével próbálja az erősítést biztosítani úgy, hogy ezek az átkelők is állandóan az ukrán tüzérség fenyegetettsége alatt működnek.

A brit védelmi minisztérium jelentése is megerősítette augusztus 13-án, hogy a Dnyipro nyugati partjára vezető két fontos átkelő használhatatlanná vált az orosz logisztika működtetésére. Az orosz hadsereg jelen pillanatban maximum pontonhidak építése után lesz képes katonáit ellátni utánpótlással.

Augusztus 14-én a Study of War Intézet jelentése szerint ha a Dnyipro hídjai nem működőképesek, azok a folyó nyugati partján állomásozó orosz erők végső vereségét jelentené. „A Dnyipro nyugati partján álló orosz erők valószínűleg elveszítik képességüket, hogy megvédjék magukat még a korlátozott ukrán ellentámadásokkal szemben is” – áll a szombat este megjelent elemzésben. Ez azt is jelenti, hogy „nem praktikus, ha egyenesen nem lehetetlen a nagyszabású védelmi vagy támadó hadműveletekhez szükségeselegendő lőszert, üzemanyagot és nehéz felszerelést átvinni egy pontonhídon.”

Az ukrán déli parancsnokság augusztus 15-én hivatalosan is bejelentette amit korábban már egyes nyílt források alapján napokkal korábban olvasni lehetett, hogy az orosz katonai parancsnokság elhagyta Herszont, miután az ukrán tüzérség az összes térségben álló hidat megrongálta és a folyó bal partjára költözött át. Az orosz hadvezetésnek így ma már Herszonban nincs parancsnoki központja. Ezt a bejelentést augusztus 13-án megelőzte Jurij Szobolevszkij, a herszoni régió vezető-helyettesének közleménye, miszerint „a herszoni orosz erők teljes parancsnoki állománya a Dnyipron túlra költözik”.

A brit védelmi minisztérium mindezt annak kapcsán jegyezte meg, hogy az elmúlt hetekben az orosz hadsereg láthatóan arra koncentrált, hogy a frontvonal különböző szakaszairól katonákat és haditechnikát elvonva a déli, herszoni frontvonal megerősítésére koncentrált. Ezzel párhuzamosan az oroszok a front eddig nem túl aktív szakaszain kezdeményeztek támadásokat, ami arra utalhat, hogy a herszoni frontszakaszon a korábban bejelentett nagy ukrán ellentámadásról próbálják a figyelmet elterelni.

A SOW Intézet több olyan jelet is lát, amely már a hetek óta zajló orosz utánpótlásvonalak megzavarásának következménye lehet az orosz hadsereg állapotáról szóló jelentésekben. Ilyen például az üzemanyag- és lőszerhiány, a rengeteg elhagyott orosz katonai felszerelés, az orosz tüzérségi és szárazföldi támadások intenzitásának csökkenése, leállása. Ezen kívül megszaporodtak az orosz katonák lopásairól szóló jelentések, és az ukránok által elfogott orosz hadifoglyok száma is növekedett.

Ukrán támadás a Krím-félszigeten

Ráadásul az ukránok a Krímből észak felé kiépült két fő orosz vasúti utánpótlási vonalat is kiiktatták. A két fő vasútvonal felrobbantásával az oroszok órási kerülőutakon, teherautókkal lesznek képesek csak az utánpótlást biztosítani a harcoló alakulatok felé.

A legfrissebb hírek alapján az ukránok már a Krím-félszigeten található, stratégiailag fontos katonai pontokat semmisítik meg. Augusztus 9-én óriási robbanások rázták meg az oroszok által megszállt ukrán Krím-félszigeten található, Szaki melletti fekvő, novofedorivkai légitámaszpontot. A katonai szakértők szerint gyakorlatilag biztosra vehető, hogy az ukrán hadsereg támadta meg, ma még nem biztosan tisztázott módszerrel, a háború által eddig nem érintett területén állomásozó orosz katonai bázist. Hat nappal később, a Krím-félsziget északi részén található, igen nagy lőszerraktár robbant fel a 40 ezer fős Dzsankoj városa és az attól nem messze fekvő Maiske falu közelében. Szintén aznap Szimferopolnál lévő orosz Gvardeiskoye légitámaszpont felett is füstfelhőről számoltak be a helyi lakosok.

A Study of War Intézet elemzője szerint a Krím-félszigeten végrehajtott ukrán támadások egy összefüggő ellentámadás részei, amelyek a Dnyipro folyó nyugati partja feletti ellenőrzés visszaszerzésére irányul. Mivel a Dél-Ukrajnában állomásozó, megszálló orosz erők, beleértve Herszon megye nyugati részén lévőket is, hadi utánpótlását a Krím-félszigetről közvetlenül biztosítják az elmúlt napokban bekövetkezett robbanások súlyosan megzavarják az orosz logisztikát. Az orosz erők Dzsankojt vasúti csomópontként használták csapatok és felszerelések szállítására.

Moszkva csapdába esik

Ne felejtsük el, hogy július közepe óta, amikor az ukránok megindították a tüzérségi támadásokat a Dnyipro hídjai ellen, Moszkva arra a következtetésre jutott, hogy egy Herszon elleni támadás valóban megtörténhet. A város szimbolikus és stratégiai jelentősége miatt Moszkva nem tehetett mást, minthogy a város és környékének megerősítésére adott parancsot. Ennek megfelelően július második felétől az orosz vezetés több egységet és haditechnikát átirányított Herszon és Zaporozsje megyékbe.

Augusztus közepéig az Ukrajnában működő orosz csapatok 60 százalékát már e két megyében koncentrálják. A Dnyipro nyugati partján 20-25 ezer katonát állomásoztatnak, írta Jurij Fedorov, orosz katonai szakértő a dél-ukrajnai helyzetet elemző exkluzív cikkében a háború miatt Rigában székelő Novaja Gazeta Európa című független, kritikus újságban.

Miközben az orosz hadsereg támadása a Donbaszban legyengült és gyakorlatilag nem lépnek előre egyik fronton sem értelmezhető távolságban, addig a déli fronton az orosz csapatok stratégiai csapdába kerültek.

Ez magyarázza egyben azt is, hogy az ukrán erők miért nem indítanak frontális támadást az orosz állások ellen. Elegendő, ha az ukránok folytatják a pozíciós harcot az utánpótlásvonalak megszakításáért és rákényszerítik az inváziós erőket a lőszerek gyors felhasználására. Így a csapdába esett orosz egységek számára csak a megadás marad, ha csak nem ürítik ki előbb a Dnyipro jobb partján levő területeket, beleértve Herszon nagyvárosát is.

Csakhogy ez utóbbi igen súlyos presztízsveszteséget jelentene, hiszen Moszkva Herszon és Zaporozsia megyét vállaltan annektálná. A régiókban már április óta terveznek „népszavazást” az Oroszországhoz való csatlakozásról, ami eddig az ukrán ellenállás miatt nem valósult meg. Az oroszok egyelőre erősítést vezényelnek Herszon és környékére, azonban ha fennmarad az ukránok nagy hatótávú tüzérség adta taktikai fölénye, akkor ezeknek az új csapatoknak az ellátása is lehetetlenné válik.

Bőtös Botond