Miért nem határolódik el Magyarország egyértelműen az ukrajnai népirtástól?

Felszólította a cseh és a lengyel miniszterelnök Magyarországot, hogy határolódjon el egyértelműen az orosz katonaság által az ukrán civilek között végrehajtott tömeggyilkosságoktól. De vajon tudja-e a magyarországi közvélemény, hogy mi történt Bucsában és Mariupolban? Miközben a nemzetközi jogászok már azt próbálják eldönteni, hogy az orosz katonák tettei háborús bűncselekmények mellett nevezhető-e genocídiumnak is. Ez utóbbi alátámasztására egyre több bizonyíték áll rendelkezésre.

A közvéleménykutatások alapján a magyar társadalom számára nem egyértelmű, hogy ki az agresszor, és kit támadtak meg Ukrajnában, miközben az Európai Unió államai egyértelműen elítélték Oroszországot, és társadalmai segítik Ukrajnát. Történik mindez annak ellenére, hogy világszerte erősen terjed az orosz propaganda narratívája. Kutatók 20 országban elemezték a 10 leggyakrabban megosztott Facebook-bejegyzést, amelyek az orosz katonaság által Bucsában elkövetett tömeggyilkosságokat említik. Ötvenöt olyan bejegyzést találtak, amelyek vitatják az atrocitások bizonyítékát, és ezeket 208 ezer alkalommal osztották meg. Szemben a 172 ezer megosztással, amely megerősítette a bizonyítékokkal alátámasztott történetet.

De ami Bucsán és más ukrán településeken és régiókban is történt, mindent megváltoztatott. A folyamatosan felfedezett és feltárt tömegsírokról készült nyomozati anyagok alapján tudjuk, hogy ezeket az embereket pusztán azért lőtték le, mert ukrán nemzetiségűek voltak. A bűncselekmények jogi kategóriáját illetően a szakértők véleménye megoszlik. Egyrészt alapesetben a jogilag könnyebben bizonyítható háborús és emberiesség elleni bűncselekményekről beszélnek. Itt nemcsak a katona áldozatokról, hanem több olyan, jól dokumentált esetről van szó, amikor ártatlan civileket lőttek le, polgári objektumokat támadtak, és tiltott fegyvereket használtak.

Másrészt a Bucsán és a többi felszabadított ukrán településen tapasztaltak alapján egyes jogászok már népirtásról beszélnek. A genocídium fogalma egy nemzet és egy nemzet tagjainak olyan rendszerszintű meggyilkolását jelenti, akiket csak azért öltek meg, mert egy bizonyos nemzet vagy etnikum tagjai voltak. Az elmúlt hetekben Ukrajna felszabadított területein folyamatosan bukkannak fel adatok – gyerekek ellen is elkövetett – nemi erőszakokról, az ukrán civilek holttesteit elégető és ezzel a bűnjeleket elrejtő mobil krematóriumokról.

Április 27-én a kanadai parlament egyhangúlag „népirtásnak” nevezte az oroszok fellépését Ukrajnában. A felszólaló képviselők szerint bőséges bizonyíték áll rendelkezésükre a Moszkva által elkövetett szisztematikus és széles körben elterjedt emberiesség ellen elkövetett háborús bűnök bizonyítására. Ugyanakkor arról, hogy Ukrajnában genocídium történt, majd részletes vizsgálat után, a nemzetközi bíróság fog dönteni. Emlékezetes, hogy 2022 március 3-án Nemzetközi Büntetőbíróság nemcsak emberiesség elleni bűncselekmények, hanem népirtás miatt is nyomozást rendelt el. Az ügyben nem Ukrajna volt a kezdeményező fél, hanem a nemzetközi bíróság.

Vádolható-e Oroszország népirtással?

Az emberiség elleni bűntettek és a népirtás közötti különbség a likvidációs szándékban rejlik. Az orosz propaganda retorikája a népirtás tényét sugallja. Ismerünk ma is olyan dokumentumokat (például a Ria Novosztyi hírügynökség honlapján megjelent cikk), amelyek egyértelműen az ukránok mint nemzet likvidálására irányuló szándékot bizonyítják.

„A nácitlanítás után szükséges lesz a ukrántalanítás is. (…) És az ukrántalanítás után szükségképpen végre kell hajtani az európátlanítást is.”

A cikk szerzője Timofej Szergejev orosz politikai tanácsadó, aki Ukrajnáról és az ukrán nemzetről úgy ír, mint amelyben a történelmi Kisoroszország és Újoroszország területén élő lakosság önazonossága, etnikai összetevőjének mesterséges felvirágoztatása és a szovjet hatalom elutasítása együttesen jelenik meg. Az „ukrántalanítás” utáni „európátlanításra” pedig azért lenne szerinte szükség, mert Ukrajna mai területén, az ukrán nacionalizmus mellett megjelent az európai gondolat is, amely szintén oroszellenes. Ez a diplomás fizikus egyébként korábban közel állt Ukrajnához: részt vett Leonyid Kucsma volt elnök elnökválasztási kampányában, és tanácsadója volt a 2014-ben megbukott Viktor Janukovicsnak.

Az orosz médiában számos olyan cikk jelent meg, amelyeket magas állami tisztségeket betöltő személyek, egyházi méltóságok írtak az ukránok elpusztításának szándékáról. Ezenkívül az eddigi vizsgálatok alapján tudunk olyan utasításokról, amelyek nagyszámú holttest tömegsírba való megfelelő elhelyezésről szóltak. Ez szintén például a politikai szándékot támasztja alá. De hasonló szellemben nyilvánult meg Vlagyimir Putyin is 2021. július 12-én írt cikkében, amely az oroszok és az ukránok történelmi egységéről szólt. Ebben az írásban Putyin azt vezeti le, hogy az ukrán nemzet nem létezik. Február 24-e óta az látjuk, hogy az orosz elnök elméletét hadserege segítségével próbálja megvalósítani.

A világ közvéleménye ezekről a tömegsírokról azután értesült, hogy az ukrán hadsereg bevonult az általa részben felszabadított területekre.

Népirtás Ukrajnában: hogyan halt meg több száz civil Kyjiv környékén?

Hiába szabadult fel Kyjiv és környéke április elején, a világot megdöbbentette az orosz hadsereg által lemészárolt bucsai polgári áldozatok száma. A kyjivi külvárosban orosz katonák által elkövetett háborús bűnök nagyságáról még nem tudni biztosat. Ukrajnában attól félnek, ez még csak a kezdet és további több száz civil áldozatra számítanak. Oroszország mindenesetre tagad, és propagandával próbálja felelősségét elhárítani. A Nyugat minden eddiginél keményebb szankciókkal válaszol.

Folytassuk innen, ahol a fenti cikk véget ért.

Bucsa

Április 29-én az egykor nagy nemzetközi tekintélynek örvendő szervezet, az ENSZ főtitkára, António Guterres is ellátogatott a Kijev melletti lerombolt Bucsa és Borogyjanka városába. „Egy háború a 21. században abszurd, semmilyen esetben nem elfogadható” – mondta Guterres. Április 13-án a Nemzetközi Büntetőbíróság (ICC) legfőbb ügyésze kereste fel Bucsa települést. Karim Khan úgy vélte, hogy Ukrajnában háborús bűnöket követnek el. „El kell oszlatnunk a háború ködét, hogy megtaláljuk az igazságot” – mondta akkor újságíróknak, és rámutatott, hogy egy „független, pártatlan vizsgálat során” kell tisztázni az igazságot. Két nappal korábban az ukrán főügyészség bejelentette, hogy már több mint 5800 háborús bűncselekményt dokumentált.

Mindeközben Oroszország ismételten tagadta, hogy felelős lenne Bucsa városában vagy más ukrán városokban elkövetett civilek haláláért vagy megerőszakolásáért.

„Bucsában provokáció történt, amelyhez az orosz hadseregnek semmi köze” – állította az orosz katonák által az ukrán civil lakosság ellen elkövetett erőszak napvilágra kerülése után csaknem egy hónappal, április 26-án Putyin. Hozzátette, tudják, ki készítette elő ezt a provokációt, milyen eszközökkel és milyen emberek dolgoztak rajta, persze anélkül, hogy konkrétumokat mondott volna, vagy bizonyítékokat mutatott volna be állítása alátámasztására.

Moszkva hetek óta folyamatosan tagadja, hogy Ukrajnában polgári célpontokat támadt volna meg. Oroszország szerint a bucsai felvételeket a béketárgyalások meghiúsítása miatt rendezték meg. Csakhogy a nyugati országok rendelkezésére álló műholdfelvételek azt mutatják, hogy a civilek legyilkolása Bucsában akkor történt, amikor a települést az inváziós orosz csapatok tartották ellenőrzésük alatt.

Oroszországon kívül az Európai Unióban egyedül Magyarország kormányának hivatalos álláspontja tér el a szövetségesei álláspontjától. A véleménykülönbség éles diplomáciai reakciót váltott ki Magyarország egykori régiós szövetségesei részéről is. Április 29-én Prága és Varsó felszólította a magyar kormányt, hogy egyértelműen határolódjanak el az oroszok által Ukrajnában végrehajtott tömeggyilkosságoktól:

A legfrissebb, április 22-i kiadott jelentés szerint a márciusban az ukrán főváros felé nyomuló orosz hadsereg útvonalán fekvő településekben eddig összesen 1126 polgári személyt gyilkoltak meg, 40 közülük gyermek. A főleg rekreációs, agglomerációs övezetként ismert településeket Kijev északi és nyugati oldalán először ágyúkkal lőtték, majd tankokkal vonultak be, és lőttek mindenkire, néha szórakozásból is, erőszakoskodtak és kivégeztek embereket.

Ma már tudjuk: nem minden településen hagyták kint az orosz katonák az ukrán civilek holttesteit az utcákon, ahogy azzal a világ közvéleménye Bucsában szembesülhetett. Ahol lehetséges volt, az emberek eltemették őket, gyakran sietve, ideiglenes, nem túl mély sírokba tették a holttesteket, házak és boltok előtt vagy a kövezett út árkaiba. Az elmúlt napokban, hetekben ezeket az ideiglenes sírokat a temetkezési vállalatok alkalmazottai megnyitják, hogy az ukrán és a külföldről érkező patológusok megállapítsák az adott személy halálának okát, illetve azt, hogy haláluk előtt megkínozták-e vagy megerőszakolták-e őket.

A kijevi régió rendőrparancsnoka szerint a civil áldozatok számában a szomorú listát továbbra is Bucsa település vezeti, ahol több mint 420 civil áldozatot azonosítottak be április 19-ig. A halottak többségét lelőtték.

Történeteik viszont velünk maradnak.

• Egy 14 éves bucsai lány története, akit egyszerre öt orosz katona erőszakolt meg.
• Egy bucsai anya története, akit az orosz katonák a székhez kötöztek, és arra kényszerítették, hogy nézze végig 11 éves fiának tömeges megerőszaklását.
• Egy 20 éves irpini nő története, akit három orosz katona erőszakolt meg minden lehetséges módon.
• Egy 33 éves brovari nő története, akit megerőszakoltak, miközben négyéves gyermeke sírt a szomszéd szobában. Férjét lelőtték, mert „ukrán nácinak” gondolták.

Az ukrán ombudsman jelentése szerint a túlélők egy része lelkileg rokkant bele az orosz invázióba. Sokan erős nyugtatókon élnek, rémálmaik vannak, nem tudnak aludni, mert arra riadnak fel, hogy keresik őket. A hatóságok több öngyilkossági kísérletről is tudnak.

Szintén megdöbbentő részlet, ahogy a túlélők az orosz katonák viselkedéséről beszéltek. Több megerőszakolt nő ismeri az erőszaktevők teljes nevét. Úgy tűnik, a katonák mégsem tartottak attól, hogy büntetés érheti őket. Mintha úgy érezték volna, joguk van brutálisan ártani az ukrán nőknek. „A törvények háborúban nem működnek! Azt csinálhatok, amit akarok, és nem kapok érte büntetést. Ha nem jössz velem azonnal, lövök!” – ezt egy orosz katona mondta Brovaryban az egyik túlélőnek, számolt be minderről a Meduza orosz független hírportál.

Mariupol

A 450 ezer lakosságú dél-ukrán kikötővárosból a háború kitörése óta, többségében civil autókkal, mintegy százezer ember tudott sikeresen elmenekülni. A városban azonban már eddig több civil halt meg, mint Groznij vagy Szarajevó ostroma alatt. Másik 40 ezer ember erőszakosan lett a városból Oroszországba deportálva. A később indított evakuációs civil buszjáratok rendszertelenek és a mentési akció többször kudarccal végződik. A civil halottak száma várhatóan emelkedni fog. A városban és környékén az elmúlt hetek alatt több tömegsírt is beazonosítottak az ukrán hatóságok.

„A 21. század legnagyobb háborús bűncselekményét Mariupolban követték el. Ez a város az új Babij Jar, amikor Hitler zsidókat, romákat és szlávokat ölt meg. Most Putyin semmisíti meg az ukrán nemzetet. Már több tízezer civil embert megölt Mariupolban” – mondta a dél-ukrán metropolisz polgármestere, Vadim Bojcsenko.

Babij Jar egyébként egy Kijev melletti hely, ahol 1941 szeptemberében a nácik több mint 33 ezer zsidót öltek meg.

Már korábban is megjelentek arról hírek, hogy az oroszok teherautókkal járták Mariupol utcáit és fekete zsákokban arra pakolták fel a holttesteket. De jelentek meg beszámolók mobil krematóriumok működtetéséről is. Az orosz hadsereg a városban 13 mobil krematóriumot is működtet a civil és katonai holttestek eltüntetésére. Ennek oka az, hogy a megszálló orosz hadsereg megpróbálja eltüntetni a háborús bűncselekmények nyomait.

Az ukránok szerint Mariupolban az oroszok a bucsai tömeggyilkosság nyomainak megismerése után kezdték elégetni a holttesteket. Saját katonáikat azért likvidálják, hogy elfedjék katonai veszteségeiket, illetve megtagadják a kifizetéseket az elhunyt oroszok családtagjainak. Az ukrán titkosszolgálat információja szerint Mariupol városán kívül az orosz hadsereg Csernyihivben és Novoajdar városában használt még mobil krematóriumot.

Azokra, akiknek nem sikerült korábban elmenekülni, de túlélték a város eddigi ostromát, a kényszerdeportálás vár.

Kitelepítések, „szűrőtáborok”

Az ukrán és a nyugati média is egyre több bizonyítékot hoz az ukránok orosz területre történő erőszakos deportálásáról. Ez a cselekmény, eddigi tudásunk alapján, a csecsen háborús gyakorlatokra és Sztálin kényszerű kitelepítésére emlékeztet.

„Olyan volt, mint egy igazi koncentrációs tábor” – mondta a BBC-nek a 49 éves Olexander, aki végül megszökött feleségével, Olenával a megszállt Mariupolból Nyugat-Ukrajnába.

Az orosz hadsereg először az ukrán kikötőtől északnyugatra, a már orosz ellenőrzés alatt álló Nikolska faluban található táborba evakuálta őket. Ezek az ún. „szűrőtáborok” az orosz-csecsen háborút idézhették sokakban fel, ahol rendszeresek voltak a kínzások, és az emberek gyakran nyomtalanul eltűntek. Az újonnan érkező foglyokat különböző csoportokra osztják szét. Az emberek szétválogatása az alapján történik, hogy milyen kapcsolatban állnak az ukrán hadsereggel, újságírókkal, kormányzati tisztviselőkkel. Ez a folyamat személyenként néhány napig is eltarthat.

Amikor Olena és Olexandr bekerült egy ilyen „szűrőtáborba”, először minden oldalról lefotózták őket. Ezután, mintha köztörvényes elítéltek lettek volna, hosszan kihallgatták őket. A kihallgatás idején az orosz katonák átnézték telefonjaikat, kapcsolataikat vizsgálták, és az érdekelte őket, hogy újságírókkal vagy kormánytisztviselőkkel állnak-e kapcsolatban. A „szűrőtáborokban” fogvatartottak számára nem állnak rendelkezésre az alapvető higiéniai és tisztálkodási lehetőségek. Ha valakit a kihallgatások során „ukrán nácinak” minősítenek és vádolják meg, az illetőt Donyeckbe viszik át további kihallgatásra és nyomozásra, és ott akár ki is végezhetik.

Április végén az orosz hadsereg által Mariupol környékén jelenleg négy „szűrőtábort” működtetett. Ludmila Denisova ukrán ombudsman becslése szerint ezeben a táborokban jelenleg 30 ezer embert tartanak erőszakkal fogságban. A szűrőtáborok felépítését az amerikai Maxar társaság műholdfelvételei alapján ismerjük. Az egyik ilyen tábor Bezimenne faluban található. A sátortáborban a felvétel alapján 30 sátor látható, amelyekben összesen mintegy 450 embert tartanak fogságban.

A szűrőtáborokból sokakat aztán egyenesen Oroszország északi részébe deportálnak. Például április 21-én Vlagyivosztokba szállítottak 308 mariupoli lakost, ebből 90 gyermek.

„Nehéz elképzelni, hogy a 21. században embereket erőszakkal egy másik országba deportálnak. Az orosz csapatok nemcsak elpusztítják békés Mariupolunkat, de továbbmennek, és megkezdték Mariupol lakóinak deportálását. Minden Oroszország által elkövetett háborús bűnt a legszigorúbban kell megbüntetni” – írta a Telegramon a város polgármestere Vagyim Bojcsenko.

A visszaemlékezések alapján a deportáltak sorsa emlékeztet a kínai kommunista párt által bebörtönzött muszlim kisebbségű emberek sorsára is az ujgur átnevelő táborokban. Az orosz hatóságok állításai szerint a deportált ukránoknak problémájuk van az orosz nyelvvel, ezért a gyerekeket speciális nyelvi programok elvégzésére küldik. Denisova ukrán ombudsman szerint az orosz hadsereg az úgynevezett evakuálás során súlyosan megsérti a polgári személyek háború idején való védelméről szóló 1949-es genfi ​​egyezményt. Ezért felszólította az ENSZ-bizottságot, hogy az Ukrajna elleni orosz katonai invázió idején történt jogsértéseket vizsgálják ki.

Tanúvallomások alapján tudjuk, hogy sok deportált ukránt úgy tudnak a buszokra felszállítani, hogy azt mondták, a buszok Nyugat-Ukrajnába mennek, de végül Oroszországban kötöttek ki.

Az ukrán ombudsman közlése szerint, ha beleszámoljuk a 2014-2015-ben erőszakkal létrehozott szeparatista tartományokból Oroszországba deportált ukránok számát is, akkor eddig összesen több mint 878 ezer ukrán embert (köztük 150 ezer gyermeket) deportáltak erőszakkal Oroszországba. Ukrajna ENSZ-nagykövete szerint már több mint félmillió ukránt, köztük 121 ezer gyermeket hurcoltak el Oroszország távoli részébe.

Denisova végül arról is beszámolt, hogy eddig több mint 400 ember fordult pszichológushoz és hatóságokhoz az orosz hadsereg tagja által elkövetett szexuális erőszak miatt.

Április 26-án Ukrajna ombudsmana azt jelentette be, hogy a háború február 24-i kitörése óta 16 ezer ember tűnt el. Közülük mintegy kétezren katonák, a civilek pedig mintegy negyede a március eleje óta orosz csapatok által ostromlott Mariupol városából származik.

Oroszország hivatalosan természetesen mindent tagad, és hazugságnak tartja az ukránok Oroszországba történő erőszakos deportálásáról szóló információkat.

Tömegsírok: Mariupol, Manhausz, Vinohradnye

Az első jelentések mariupoli tömegsírok megjelenéséről március elejéről származnak. A város orosz ostromának első szakaszában a helyiek egyszerűen nem tudták eltemetni halottaikat az állandó ágyúzások miatt. A holttestek az utcán hevertek. A város területén szanaszét fekvő holttestek tömegsírokba temetéséről a városból egyébként utolsóként elmenekült AP újságírói készítettek felvételeket, amelyek bejárták a világot. Az ukrán sajtó szerint a városi hatóságok március közepéig mintegy ötezer embert temettek el a városban.

A város polgármestere szerint április 22-én a Mariupolban megölt civilek számát összesen több mint húszezerre becsülte. Az ukrán sajtó konzervatív becslése minimum 22 ezer fő civil áldozatról beszél. A számokat jelenleg lehetetlenség hitelesíteni. Összehasonlításképp: az 1999-2000-es csecsenföldi háború civil áldozatainak becsült száma 5–8 ezer fő, a jugoszláv polgárháború idején a boszniai szerb osztagok által kivégzett bosnyák nemzetiségű civilek száma 4500 fő. Csak a szíriai Aleppóban halt meg több ember, becslések szerint 31 ezer civil áldozatot követelt a 4,5 milliós közel-keleti metropoliszban dúló háború.

A nyolcezer lakosú Manhausz falu Mariupoltól 20 kilométerre található. A helyi benzinkúthoz közeli köztemető mellett árkok, tömegsírok kezdtek megjelenni – a temető, amelyeket állítólag orosz katonák ástak ki. Legalábbis ez volt látható az amerikai Maxar társaság műholdfelvételein március 23. és 26. között. Április 21-én a Maxar újabb műhold-felvételekkel támasztotta alá tömegsírok létezését. A tömegsírok kiterjedése áprilisban tovább bővült. A felvételek alapján az látható, hogy négy nagyobb, egyenként 85 méteres szakaszt különítettek el. Mindegyik blokkban több mint 200 új sírhelyet ástak ki, azonban egy ilyen gödörbe több embert is eltemethettek. Április 23-án a mariupoli hatóságok újabb tömegsírt fedeztek fel a város agglomerációs övezetében. Ez a tömegsír a Mariupoltól 10 kilométerre fekvő Vinohradnye faluban található.

Petro Andrusenko, Mariupol polgármesterének tanácsadója szerint ebben a tömegsírban legkevesebb háromezer emberi test található. Mariupol városi tanácsa április 21-én a Telegramon megjelent közleménye szerint a halottak száma ezen a helyen elérheti a kilencezer főt is. Az állításokat egyelőre független forrásból nem lehet megerősíteni, a területet az orosz katonaság ellenőrzi.

A városban jelenleg az orosz hadsereg az Azovstal nevű ipari komplexumot ostromolja, ahol az ukrán hadsereg maradékai kötnek le jelentős orosz katonai erőket. Bár folyamatosan szorulnak vissza, a területet, így a teljes várost a mai napig képtelen volt bevenni az orosz hadsereg. Humanitárius szempontból óriási probléma, hogy az ipari komplexum területén, a polgármester becslése szerint, nagyjából százezer civil ukrán is rejtőzik. Az azovstali rejtőzködő civilek pontos számát jelenleg lehetetlenség megmondani, mert nem sikerült kimenteni őket, és a terület ostrom alatt áll.

Miért nem határolódik el Orbán Viktor egyértelműen Bucsától?

A napokban emlékeztek a pravoszláv keresztény hívők legnagyobb keresztény ünnepén Jézus Krisztus feltámadására, de a Kreml jelenlegi ura nemet mondott az ukránok kérésére, hogy az ünnepek alatt függesszék fel a harcokat. A legfélelmetesebb mégis az, hogy Putyin és ideológusai azt állítják, a „különleges katonai hadművelet” – vagyis a valóságban ártatlan és védtelen civileket is gyilkoló orosz katonák által elkövetett katonai agresszió: háború – Jézus Krisztus nevében történik.

Ivan Iljin, aki a fasizmus híve volt még a második világháború kitörése előtt, a „nemzeti ártatlanság” elméletével állt elő. Timothy Snyder amerikai történész írta A szabadság felszámolása című könyvében – amit Magyari Péter mutatott be az Amikor a mai orosz fasizmusról olvasunk, Magyarországra ismerhetünk című cikkében –, hogy a putyini politikai elit tagjai előszeretettel használják Iljin gondolatait. Eszerint az oroszok Isten által kiválasztott nemzete, amit egy olyan fasiszta vezér vezet, akinek meg kell mentenie a világot.

A vezető egy diktátor legyen, mert csak így lehet elég erős ahhoz, hogy közte és a nép között egységet tudjon teremteni. Krisztus a felebaráti szeretetet hirdette, de ljin számára ez az istentelenek, a gonoszok gyűlöletét jelentette, és ez alatt azokat értette, akik nem értik Oroszország küldetését, és nem ismerik azt el. Nem meglepő, hogy ez az Iljin nem ismerte el anno Ukrajna, az ukrán nép létezését és az Oroszországon (Szovjetunión) belül élő más népek, etnikumok létezését. Iljin elemzésében az ukránok szót kizárólag idézőjelben használta.

Az orosz fasizmus egyik legismertebb kortárs alakja Alexander Dugin, aki Putyin egyik ideológusa, és  aki rendszeresen publikál a katehon.com portálon is. Cikkeihez erős gyomor kell. Az Apokaliptikus realizmus című cikkében arról ír, hogy míg az orosz politikusok Ukrajna jövője kapcsán három lehetséges lehetőségről beszélnek, ő arra a következtetésre jutott, hogy csakis Ukrajna teljes leigázása lehet a megfelelő lépés.

Dugin szerint minden vagy semmi a tét, nemcsak civilizációk összecsapásáról, hanem apokaliptikus forgatókönyvekről van szó, amelyekben az ortodoxia és a kereszténység fennmaradása a tét. Ezért kell Ukrajnának Krisztus befolyása alá kerülni, vagy örökre a Sátán uralma alatt marad. Dugin a sátánizmus alatt „a materializmus, a közgazdaságtan, a racionális elemzés, a szakértők, a technokraták és a menedzserek korszakát” érti. Szerinte a fő küzdelem az orosz eszme, az ortodox civilizáció és a nyugati Antikrisztus megszálló világa között zajlik majd. Dugin így fejezi be cikkét:

„Nekünk, oroszoknak nincs szükségünk Ukrajnára. Krisztusnak szüksége van rá. És ezért vagyunk ott. És ezért nem megyünk sehova.”

A Jézus Krisztus nevében vívott háború abszurditását jól illusztrálja Orbánnak és pártjának  az álláspontja is, amikor kijelentik, hogy a fegyverek küldésével vagy annak támogatásával a közép-európai régió országai vagy a magyarországi ellenzék a háborút támogatja, ők viszont a béke pártján állnak. Ezért nem látja tisztán a kereszténységet a saját, politikai céljaira felhasználó magyar kormányfő, a vallást szintén kihasználó Dugin- és Putyin-féle Oroszország által elkövetett háborús bűnöket sem. Ami viszont azt is jelenti, hogy a jelenlegi magyar kormány nem a béke pártján áll, hanem az ukránok gyarmati sorba taszítása és később az európaiak, a mi leigázásunk mellett.

Bőtös Botond