Hogyan vált Magyarország az orosz Roszatom közép-európai központjává?

Magyarország modern történelmének egyik legfontosabb szerződését egy hónappal a Krím-félsziget orosz megszállása előtt, 2014 januárjában írta alá Orbán Viktor hivatalos moszkvai látogatása során. Nyolc évvel később, 2022 februárban, amikor Ukrajna határai mentén százezer fős orosz hadsereg vonult fel, a magyar kormányfő újra Moszkvába utazott. Az évforduló alkalmából megvizsgáltuk, miért nem megfelelő partner a Paks II. projekt megépítésére egy olyan cég, amelyet közvetlenül az orosz kormány irányít.

Egy évvel ezelőtt a félig orosz állami tulajdonban lévő energiaipari óriás, a Roszatom egyik alkalmazottja Prágában egy új, Rosatom Central Europe elnevezésű fióktelepet regisztrált. A hasonló nevű kft.-t pedig 2021. január 11-én megszüntette. A Kreml felügyelete alatt álló állami cég tavaly Prágából Budapestre költözött át, egy éve már a magyar fővárosból irányítja közép-európai tevékenységét. A prágai Roszatom 2014 óta támogatta a régiós kereskedelmét. Előző évben, 2013-ban, választották meg a Kreml-barát Miloš Zemant köztársasági elnöknek, illetve alakult meg az új Szocdem-ANO kormánykoalíció, fedélzetén a cseh belpolitika új populista csillagával, Andrej Babiš pénzügyminiszterrel. A következő években ők ketten hirdetik meg a keleti nyitás politikáját, és számolnak le az emberi jogokra és Václav Havel liberális demokrata örökségére hivatkozó cseh külpolitikával.

„A Paks II atomerőmű projekt aktív szakaszához kapcsolódóan döntés született a központi iroda Budapestre költöztetéséről, ami a prágai iroda szerepére és munkájára nem lesz hatással” –

közölte a Rosatom Central Europe vezetetése a cseh Deník N hírportál kérdésére, hogy miért szervezték át a céget. Pedig alakulhatott volna másképp, hiszen a Babiš-kormány elhatározta a paksi atomerőművel hasonló korú dukovanyi atomerőmű kibővítését. A tervek szerint a Roszatom Overseas alelnöke, a cseh Leoš Tomíček embereivel együtt Közép-Európába költözött volna, hogy Prágából felügyelje a csehországi tender sorsát. Végül nem így történt, és a Roszatom elköltöztette vállalatának székhelyét Csehországból.

De miért is?

Két éve, 2020 szeptemberében a cseh parlament felsőháza (Szenátus) előtt Michal Koudelka, a cseh titkosszolgálatok vezetője figyelmeztetett, hogy a külföldi titkosszolgálatok nagy érdeklődést mutatnak a Dukovany II. atomerőmű projektre kiírt pályázat iránt. Koudelka jelezte, hogy egyes külföldi országok információkat próbálnak szerezni a közbeszerzési eljárás előkészítésével megbízott tisztviselőkről.

Koudelka szerint a külföldi beavatkozások nem mindig a politikáról és a nemzetbiztonságról szólnak, hanem a nyilvános közbeszerzésekről és a pénzről is. Különösen az orosz és kínai cégek szoros együttműködése figyelhető meg egy külföldi közbeszerzés ügyében. Martin Povejšil külügyminiszter-helyettese szerint Csehország nem engedheti meg az ország biztonságát képező intézményekbe – az EU-ba és a NATO-ba – vetett bizalom felbomlását és aláásását. „Ma már bizonyítottnak tekintjük, hogy a dezinformációs kampányok Kínából és Oroszországból származnak.”

„Ezek az államok olyan információkhoz próbálnak hozzáférni, amelyek segítségével befolyásolni tudják az adott állam fontos tisztségviselőit vagy versenyelőnyhöz juttatnak bizonyos cégeket a vetélytársakkal szemben. Mindezt gyakran az állam hírszerző szolgálatainak támogatásával. Ez egy súlyos és veszélyes történet, amire a cseh titkosszolgálat nagy figyelmet fordít a bűnüldöző szervekkel együttműködve” – mondta akkor Koudelka.

A biztonsági szakértők ezért nem javasolták a kínai és az orosz cégek meghívását a Dkovny II. projekt pályázatára, mert szerintük Csehország zsarolhatóvá válhat, ha ilyen, nem demokratikus elvek alapján működő országok kezére jutna egy kulcsfontosságú projekt megvalósítása. A korábbi években a cseh titkosszolgálatok éves jelentéseiben is rendszeresen figyelmeztettek e két ország titkosszolgálatának tevékenységére.

Olyan hatalmas, hosszú távú és költséges projekt, mint egy atomerőmű megépítése, korántsem csak műszaki probléma. Az energetika-biztonság nem csak egy projekt műszaki megvalósítására vonatkozik. A kockázatok lehetnek pénzügyi, politikai vagy személyi jellegűek is. A „magyar út” azokat a veszélyeket mutatja meg, amelyek akkor merülhetnek fel, ha a beruházást partikuláris érdekek alá rendelik.

„Magyarország és Oroszország szövetsége figyelmeztető és elrettentő példaként szolgált mindannyiunk számára, hogy Csehország milyen árat fizethet, ha nem fogja követni a cseh titkosszolgálatok ajánlásait” –

kommentálta Jakub Janda az Európai Értékek Biztonsági Központjának igazgatója, amikor a cseh kormány bejelentette a Dukovany atomerőmű bővítésére kiírandó pályázat előkészítésének megkezdését.

De mi volt ez a „magyar út”?

Az előzmények miatt érdemes visszamenni az időben a demokratikus rendszerváltásig. A kilencvenes évek eleje óta Magyarország és Oroszország kölcsönös kapcsolatrendszere jelentős változáson ment keresztül. A bipoláris világrendszer és a Szovjetunió felbomlása utáni években ez a kapcsolat meglehetősen hideg volt, kisebb-nagyobb viták uralták. A fordulópontot Borisz Jelcin orosz elnök budapesti látogatása jelentette, ami általában pozitív élményként jelent meg a magyar társadalomban. Másrészt a két ország jövőbeli közeledésének alapját is jelentette.

Az orosz-magyar kapcsolat a kilencvenes években összességében működőképes volt, számos közös projekttel, de egyik fél sem tett komolyabb erőfeszítést az együttműködés elmélyítésére. A magyar kormányok és pártok inkább óvatosan álltak Oroszországhoz, és egyértelműen a nyugati és az euroatlanti struktúrába való integrálódást helyezték előtérbe. Orosz részről a kapcsolatok bizonyos elhidegülését Magyarország NATO-tagsága (1999) hozta el, míg magyar oldalról az adott okot az elhidegülésre, hogy az orosz Gazprom átláthatatlan módon vásárolta be magát a magyar vegyiparba.

A két ország közötti kapcsolat elmélyülése 2002-ben kezdődött Medgyessy Péter miniszterelnök, majd az őt váltó Gyurcsány Ferenc kormányai éveiben. Mindkét politikus fontos kereskedelmi partnernek tekintette Oroszországot, amely – elképzelésük szerint – segítheti Magyarország gazdasági felemelkedését. Másrészt mindkét kormányfő politikai prioritásai közé sorolta a Moszkvával fenntartott jó kapcsolatokat is. Ez a közeledés nemcsak az addig szórványos, kétoldalú látogatások számának növekedésében, de a gazdasági kapcsolatok elmélyítésében is megmutatkozott.

Az orosz-magyar kapcsolatokban azonban a valódi áttörést Orbán Viktor miniszterelnöki kinevezése jelentette. Orbán és Vlagyimir Putyin orosz elnök barátságának kezdete 2009 novemberére tehető, amikor az akkori magyar ellenzéki politikus ellátogatott az Egységes Oroszország szentpétervári kongresszusára. A látogatást követően Orbán korábbi oroszellenes retorikája jelentősen megváltozott, és az Oroszországgal való baráti kapcsolatok hangsúlyozása váltak később az egyik legfontosabb prioritássá. Ez a fejlemény némileg meglepetést keltett a lakosságban, hiszen Orbán Viktor a korábbi években Magyarország és Oroszország közeledésének éles bírájaként mutatta magát a választók előtt. Nem is beszélve a személye köré épített mítoszról, amely szerint hazaküldte volna az oroszokat Nagy Imre és mártírtársainak újratemetésén 1989-ben.

Magyarországon nem egyszerű kormányváltás történt 2010-ben. Orbán a húsz éve működő magyar parlamentáris demokráciát fokozatosan kiüresítette, az emberi jogi alapon működő civil szervezeteket ellehetetlenítette. A keleti nyitás politikájával folyamatosan közeledett Oroszországhoz. Menekültellenes, homofób politikája, jogkorlátozó törvényei az oroszországi minták alapján születtek. Mindeközben az Európai Unió közösségétől személyesen, majd pártjával is, ideológiailag fokozatosan elidegenedett. Bár Magyarország továbbra is az EU tagja, egyben legnagyobb kereskedelmi partnere, Orbán mégis az EU érdekei ellen lép fel. Ennek oka, hogy nem akarja veszélyeztetni kapcsolatát keleti szövetségesével. A Paks II. projekt titkos odaítélése az orosz Roszatomnak egyértelműen ezzel a politikával volt már összhangban.

Atomerőmű a Duna mentén

Paks az egyetlen magyarországi atomerőmű, amely az ország villamosenergia-termelésének valamivel több, mint 50 százalékát adja. Négy víznyomásos atomreaktorból áll, amelyek átlagos teljesítménye 440 MW. Még 1966-ban, a szovjet időkben döntöttek megépítéséről. A paksi atomerőmű első reaktorát az európai, második nagy atomerőmű-építés hullám részeként, a 70-es, 80-as években – a bolgár Kozloduj (1974), a finn Loviisa (1977), az ukrán Csernobil (1978), a szlovák Jaslovské Bohunice (1978), a szlovén Krsko (1983), a litván Ignalina (1984) és a cseh Dukovany (1985) mellett – 1982-ben helyezték üzembe. Mindössze négy évvel a csernobili atomkatasztrófa előtt. Az első két reaktor élettartama a 2010-es években járt le, de 2008-ban az Országos Atomenergia Hivatal mind a négy blokk élettartamának további húsz évvel történő meghosszabbításában állapodott meg. A reaktorok leállítása fokozatosan, 2032–2037 között történhet meg.

1979-ben a szovjet és a magyar fél elkészített egy kormányközi megállapodást két további 1000 MW-os blokk megépítéséről, de a programot 1989-ben átmenetileg felfüggesztették. A paksi atomerőmű bővítésének tervét, húsz évvel később vetették fel újra, amikor a magyar parlament jóváhagyta a paksi atomerőmű két új reaktorral történő bővítését. Általános várakozás volt, hogy Magyarország a munkára nyílt pályázatot ír ki. A szándékról nyíltan beszéltek a politikusok és a beruházás elnyeréséért évek óta mentek a nyomulások a háttérben is.

Példa erre Orbán kormányfő 2013-ban elmondott beszéde a Magyar-Indiai Üzleti Fórumon, ahol kijelentette, hogy „hamarosan kiírják a paksi erőmű bővítésére kiírt pályázatot”. Orbán egy héttel korábban együttműködési megállapodást írt alá Dél-Koreával, és kifejtette, hogy várja a dél-koreai vállalatok elindulását is a tervezett tenderen. Az erőmű üzemeltetője úgy nyilatkozott, hogy az orosz Roszatom mellett számít a francia Areva és az amerikai-japán Westinghouse cég is pályázatára is.

Titkolózás és átláthatatlanság

Ma már tudjuk: ezek mind megtévesztő manőverek és tárgyalások voltak a magyar fél részéről. Orbán és Putyin 2013 eleje óta intenzíven tárgyaltak egymással.

A pályázatot 2013 végén kellett volna kiírni. De 2014 januárjában a magyar kormány váratlanul és a nyilvánosság kizárása mellett megállapodást írt alá Oroszországgal, mindenféle szakértői vita, hatástanulmányok és közbeszerzés kiírása nélkül.

A beruházót, tehát a Roszatom orosz állami céget önkényesen, vagyis nyilvános pályázat nélkül választották ki. A szerződés értelmében a Roszatom két új 1200 MW-os VVER atomreaktort épít meg az orosz fél által biztosított 10 milliárd eurós, a projekt 80 százalékát fedező, 30 évre felvett hitelből. A beruházás teljes ára nem haladhatja meg a 12 milliárd eurót.

Orbán Viktor azonban úgy állt hozzá a projekthez, mintha a parlament támogatná. A képviselők csak néhány héttel a moszkvai bejelentés előtt értesültek az Oroszországgal tervezett megállapodásról. A kormány titokban tartotta a megállapodás legfontosabb részleteit. Az ellenzék és a magyarországi közvélemény csak bírósági döntés útján követelhette és végül ismerhette meg a megállapodások egy részét, miután egyes részleteket nyilvánosságra hoztak. A mai napig nincs tudomása a magyar választópolgároknak a beruházás áráról, a fizetési módról és azokról a feltételekről, amelyek mentén Magyarország elállhat a szerződéstől.

A szerződés ellentmondásos, és több szempontból is hátrányos Magyarországra nézve. Például ott van a projekt megvalósulását fedező maradék 20 százalék, amelyet a magyar kormánynak, a Roszatom kérését követő 15 napon belül vissza kell fizetni. Ha ezt nem teszi meg, az orosz fél elállhat a megállapodástól, és követelheti a hitel teljes visszafizetését, ami valószínűleg a magyar gazdaság egészét érintené. További problémás pont az a tény, hogy a magyarországi hiteltörlesztési kötelezettség már az erőmű üzembe helyezése előtt életbe lépett (3,9 százalékos kamatról a törlesztés végén megállapított 4,98 százalékra).

Aszódi Attila paksi atomenergia-ügyi biztos 2015 novemberében elmondta, hogy az építkezés 2018-ban kezdődik, az ötödik blokk legkésőbb 2024 elején kerül üzembe, és mindkét blokk két évvel később kerül kereskedelmi forgalomba. Az eredeti ígéret szerint a két új blokk beüzemelésének eredeti időpontja tehát 2026 volt. Ma már csak egy dolog biztos: a beruházás éveket fog késni.

Korrupció és a szabályok kijátszása

A projektet kezdetektől fogva nemcsak számos átláthatatlan döntés kísérte, de fokozatosan felszínre került a széles körben elterjedt korrupció gyanúja is. Az Európai Atomenergia Közösség (Euratom) 2015 áprilisában jóváhagyta a Magyarország és Oroszország közötti nukleáris üzemanyag-szállítási megállapodást, amely az eredetileg tervezett húsz év helyett csak tíz évről szólt. Egy hónappal később a Roszatom bejelentette: a szerződés hatályba lépett. Négy hónappal később a Roszatom leányvállalata, az Atomproekt cég aláírta azokat a szerződéseket, amelyek garantálják a fő projektfejlesztő szerepkörét.

Még abban az évben az Európai Bizottság (EB) ideiglenesen felfüggesztette a projektet. Az EB aggodalmát fejezte ki a paksi projekt uniós közbeszerzési szabályokkal való összeegyeztethetősége miatt és felmerült a tiltott állami támogatás lehetősége is. Az EB kötelezettségszegési eljárást indított Magyarország ellen. Végül mindkét témában Magyarország javára döntöttek, a projektet jóváhagyták. A Magyarországra nézve pozitív, tehát az európai jogszabályok alóli mentességről szóló döntésben kulcsszerepet játszott az EB-vel folytatott tárgyalásokon Klaus Mangold befolyásos német lobbista és a Rothschild & Co pénzügyi és lobbicsoport.

A rejtélyes német, aki Orbán orosz manővereit egyengeti

2013 augusztusában volt Orbán Viktornak egy különösen fontos találkozója. Szergej Kirijenkót, az orosz atomenergia vállalat, a Roszatom vezetőjét fogadta Budapesten. Nem először találkoztak egymással, de ez volt talán az addigi legfontosabb megbeszélésük. Kormányzati források szerint ugyanis lényegében ekkor dőlt el, hogy a magyar kormány nemzetközi tender kiírása nélkül az oroszokra bízza a paksi atomerőmű bővítését.

Klaus Mangold a Rothschild & Co. tanácsadó és lobbivállalat oroszországi fióktelepét felügyelő bizottságának elnöke, valamint a németországi fióktelep alelnöke. Mangold kiterjedt kapcsolati hálóval rendelkezik az európai belpolitikában, és magas rangú európai politikusokkal tart szoros kapcsolatot. Izgalmas adalék, hogy ugyanennek a lobbicsoportnak szerződése volt a cseh Ipari és Kereskedelmi Minisztériummal is Dukovany II. projektjének előkészítése tárgyában. A csehek 41,5 millió koronát fizettek a munkáért.

Másik fontos szempont, hogy az európai jogszabályok alól azért mentették fel Magyarországot, mert az új reaktor esetében olyan konkrét műszaki követelményre hivatoztak, amelyet csak a Roszatom tudott biztosítani. Zárójelben: a ČEZ cseh energetikai vállalat is ilyesmivel próbálkozott, amikor hasonló követelményeket írtak elő az új reaktor fajlagos teljesítményére vonatkozóan.

Az EB amiatt is aggodalmát fejezte ki, hogy Magyarország Oroszországtól való energiafüggősége aránytalanul megnőhet. Paks II. projektjét ugyanakkor a magyar kormány a mai napig nemzetstratégiai fontosságúnak tartja, és azt állítja, hogy az orosz atomtechnológia „a legfejlettebb a világon”. Csakhogy könnyen elképzelhető, hogy az orosz dokumentáció továbbra sem felel meg az EU-s szabványoknak, mivel az orosz Roszatom továbbra sem küldte el a szükséges dokumentációt. Ez az egyik oka, hogy miért nem történik még nagyjából semmi az építkezésre kijelölt területen.

Magyarország finlandizálódik

Oroszország és Magyarország a rendszeres Putyin-Orbán találkozókon hangolja össze külpolitikai lépéseit, az Orbán-kormány az orosz érdekek leghangosabb képviselője az EU-ban. Budapestre költözött 2021-ben az orosz Nemzetközi Beruházási Bank központja is. A bank alkalmazottai diplomáciai mentességet élveznek Magyarországon. Az orosz befolyás növekedését szemlélteti a Török Áramlat gázvezeték megépítése is, amely Törökországon, Bulgárián és Szerbián keresztül szállítja Magyarországra az orosz gázt.

Az olyan országokkal összehasonlítva, ahol szintén gondolkodtak atomerőmű-bővítésen, Magyarországon nem volt és gyakorlatilag ma sincs nincs érdemi, nyilvános vita az atomenergiáról. Igaz, ez a jelenség a magyar valóság más területeiről is elmondható, mivel az Orbán-kormány nem enged meg komoly témákban nyilvános, demokratikus párbeszédet. A szórványosan elhangzó kritikai hangok, újságcikkek, civil szervezetek elemzéseiben feltett kérdései, témái nem jutnak el a magyar társadalom széles tömegeihez. Az Orbán-rezsim érett éveiben a szabad sajtó már csak egyes weboldalakra korlátozódik, és a Fidesz agresszív, cinikus kommunikációs módszerei kizárják egy téma komoly megvitatását társadalmi szinten. Ha el is jut néha a magyar választókhoz néhány nagyobb visszhangot kiváltó botrányos eset Paks témájában, az emberek nehezen kötik össze a kritikákat a kormány politikájával.

Oroszország befolyása Magyarországon, a magyar állampolgárok egy részét nem érdekli, passzívak. Sőt, ma már a Fidesz szavazóinak jelentős része jobban szimpatizál az orosz autoriter vezetővel és rendszerével, mint a jogállamiság és demokrácia mentén működő Európai Unióval. Igaz, ebben már benne van az a tudatosan felépített kommunikációs masszírozás is, amely a történelmi okokból oroszellenes jobboldali szavazópolgárok gondolkodását az ellenkező irányba fordította. Ma Magyarországon bárki felnyithat egy tetszőleges napon egy tetszőleges, Fidesz által irányított, sajtónak maszkírozott kommunikációs felületet, és jó eséllyel találkozni fog egy olyan cikkel, amely a mai Nyugat hanyatlásáról és elviselhetetlenségéről szól, miközben Oroszország felé megértő hangon és szimpátiával írnak.

A Kreml magyarországi befolyásának mélységét mi sem jelzi jobban, hogy Orbán Viktor kormányfő vagy Szijjártó Péter külügyminiszter fotókkal gazdagon ábrázolt beszámolókban rendszeresen közlik, mikor találkoztak a Roszatom elnökével. Mindeközben az orosz beruházások fő csehországi lobbistája Miloš Zeman, nemhogy közös képen nem mutatkozott az elmúlt években Lihacsovval, de tanácsadója, a Lukoil csehországi képviselője, Martin Nejedlý is csak titokban tárgyalt a Dukovany II. projektről, Moszkvában.

A magyar atompolitika összehasonlító kritikája

Európában leghangsúlyosabban Csehországban jelent meg az előző Babiš-kormány idején a paksi atomerőmű bővítésére vonatkozó magyar kormányzati lépések kritikája. Mindez nem véletlen, hiszen Csehországban néhány éve újra felmerült a paksi atomerőmű kortársának, a dukovanyi atomerőműnek a bővítése is. Az Orbán Viktorhoz hasonlóan a Kreml uraival stratégiai kapcsolatban álló cseh köztársasági elnök, Miloš Zeman személyesen is ellátogatott a magyarországi erőműhöz, hogy lobbizzon a magyar út csehországi alkalmazása érdekében.

Paksra jön a cseh elnök, hogy a „magyar modell” mellett lobbizzon Prágában

Oroszország és Kína mindent elkövet, hogy részt vehessen a csehországi atomerőmű felújításban. A Moszkva-barát cseh politikai lobbi komoly nyomást gyakorol a cseh miniszterelnökre ennek érdekében, ám a titkosszolgálat ellenáll. Ennek a folyamatnak a része az is, hogy Magyarországra érkezik Miloš Zeman cseh köztársasági elnök, és Paksot is útba ejti május közepén – értesült az Átlátszó cseh forrásból. A cseh elnök így szeretne nyomást gyakorolni Andrej Babiš cseh miniszterelnökre, hogy a csehországi atomerőművet az orosz Roszatom újítsa fel.

Végül az egészből nem lett semmi. Tavaly ősszel a cseh parlament alsó- és felsőháza megszavazta, hogy a magyarországi atomerőmű bővítésének körülményei nem elfogadhatóak. Az orosz Roszatom és a kínai CNNC nem vehet részt a Dukovany II. projekt tenderén. A magyar és cseh ellentétes reakciók azért is tanulságosak, mert nemcsak a két atomerőmű hasonlít egymásra, de a beruházás előkészítésének módja is.

1. Az Oroszország érdekében a Roszatom tervezett projektjét a legmagasabb állami tisztviselők népszerűsítették. Csehországban Miloš Zeman köztársasági elnök és Havlíček miniszterelnök-helyettes, Magyarországon Orbán Viktor miniszterelnök.

2. A projektet szervező állam részéről jelentős és indokolatlan a titkolózás. A Dukovany atomerőmű bővítéséről szóló tenderről Csehországban 2020 első negyedévében kezdtek tárgyalni, amikor a közvéleményt elsősorban a berobbanó koronavírus-világjárvány foglalkoztatta. A Transparency International csehországi irodája mutatott rá, hogy a félállami ČEZ és az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium közti pályázati előkészületek és tárgyalások átláthatatlanok. Magyarországon eltitkolták már a Putyin-Orbán tárgyalásokat is 2013-ban.

3. A telepítésre tervezett reaktor technikai követelményei egyértelműen az orosz Roszatomnak kedveznek, és hátrányosan érintik a többi potenciális pályázót.

4. Budapesten és Prágában is elhangzott: azért érdemes az orosz cég mellett dönteni, mivel Oroszország a legfontosabb energetikai partner, valamint a hosszú távú kapcsolatok és a szovjet technológia ismerete is előnyt jelenthet más országból pályázókkal szemben. Ez egy tetszetősen hangzó, de propagandisztikus érv, mivel több olyan erőművet ismerünk – a cseh Temelín vagy a finn Loviisa –, ahol a szovjet technikát nyugati technikával frissítették.

5. A belpolitikai környezet intenzív nyomásgyakorlása a közvetlen orosz kapcsolatokkal rendelkező cégekre, üzleti csoportokra.

6. A Rothschild & Co befolyásos lobbicsoport kulcsfontosságú bevonása az Európai Bizottsággal folytatott tárgyalásokba.

7. A nukleáris reaktor melletti érvelés kizárólagossága akár energiapotenciál, akár a gazdasági költségek szempontjából, és minden más, lehetséges alternatíva említésének mellőzése.

8. A Roszatom által beígért 12,5 milliárd eurós ár blokkonként körülbelül 160 milliárd cseh koronának felel meg, a cseh kormány Dukovany esetében gyakorlatilag ugyanennyivel számolt még 2020-ban.

9. Mellékprojekteket hoztak létre más európai országok vállalataival, mint például a General Electric, a Bauer és a Siemens. Ezek a projektek a többségi orosz szerepvállalás legitimitását és bagatellizálását szolgálják. Bulgáriában, Finnországban és újabban Pakson is találkozhatunk a jelenséggel.

Nincs menekvés?

Összességében Magyarország mindenképp súlyos árat fizet az Orbán-Putyin titkos atombiznisz miatt. Nemcsak az ország hosszú évtizedekig tartó orosz függőségbe kerülése miatt, hanem mert rengeteg pénzt is ki kell fizetni keleti irányba.

Igaz ez még abban az esetben is, ha végül Magyarország úgy dönt, hogy legalább a politikailag zsarolható pozícióból kiszabadul, és kihátrál az oroszokkal megkötött Paks II. projekt megállapodásból.

De arról, hogy Magyarország számára milyen technológiai alternatívák és menekülő utak léteznek, már egy másik cikkben írunk.

Vezető képünkön a Duna felett lobogó orosz zászlót igazítja Orbán Viktor magyar kormányfő Vlagyimir Putyin társaságában Budapesten, 2015 októberében (forrás: bbj.hu)

Írta: Bőtös Botond

Ha már egyszer itt vagy…
Az Átlátszó nonprofit szervezet: cikkeink ingyen is olvashatóak, nincsenek állami hirdetések, és nem politikusok fizetik a számláinkat. Ez teszi lehetővé, hogy szabadon írhassunk a valóságról. Ha fontosnak tartod a független, tényfeltáró újságírás fennmaradását, támogasd a szerkesztőség munkáját egyszeri adománnyal, vagy havi előfizetéssel. Kattints ide a támogatási lehetőségekért!