Világtérkép

Kíváncsiságunk határtalan. Az Átlátszó külpolitikai blogja: hírek, elemzések és tudósítások a nagyvilágból és a szomszédból, a teljesség igénye nélkül.

Menekültválság

Minszket látni és meghalni. Így csempésznek belarusz cégek menekülteket

Aljakszandr Lukasenka belarusz elnök rezsimjével kapcsolatban álló cégek húznak hasznot abból, hogy közel-keleti migránsokat csempésznek. Lengyel partnerünk, a Frontstory újságírói egy erdőben elhagyott iratpaksaméta alapján bukkantak egy ilyen vállalkozásra. A lengyel újságírók felfejtették az embercsempész-hálózat haszonhúzóit, és a belarusz rezsimet az embercsempészekhez kapcsoló, egyértelmű bizonyítékokat találtak.

Idén október végén a Lengyelország keleti határánál fekvő Białowieża-erdőben egy helyi természetjáró elszórt iratokra bukkant alig száz méterre a közeli országúttól. A lengyel-belarusz határ melletti Białowieża falut a közeli Hajnówka várossal összekötő út manapság különösen forgalmas: nap mint nap erre hajtanak el az embercsempészek járművei.

A sofőrök felveszik azokat a migránsokat, akiknek sikerült illegálisan, a rendőr- és katonai járőrök figyelmét elkerülve átjutni a belarusz-lengyel határon, és Németország irányába elhajtanak velük. A lengyel rendőrség figyeli az autóutat, a migránsok ezért az erdőben rejtőzködnek, amíg meg nem jelenik az embercsempészük járműve. Ekkor egy megbeszélt jelre kiszaladnak az útra és gyorsan beszállnak az autóba.

A 16 darab A4-es oldalt feltehetően egy, éppen egy ilyen jármű felé siető migránscsoport kísérője hagyhatta el az út mentén.

Az iratokat a megtaláló a lengyel erdőkben elveszett migránsoknak humanitárius segítséget nyújtó Granica-csoportnak adta át. Tőlük a dokumentumok a lengyel Frontstory újságíróihoz kerültek.

A lengyel újságírók állítják: noha az iratokból hiányzik néhány oldal, azokból mégis lehet arra következtetni, hogy miképpen utaztatnak szervezetten Belaruszba közel-keleti migránsokat. A Frontstory a dokumentumok alapján arra jutott, hogy a rendszer egyik kulcsfigurája Majid Al-Qaysi, Belarusz bagdadi tiszteletbeli konzulja.

Al-Qaysi hivatalosan résztulajdonos vagy ügyvezető egy sor olyan turisztikai cégben, ami közel-keleti ügyfeleknek kínál belaruszi utakat az ilyenkor szokásos kikapcsolódási lehetőségekkel: fővárosi városnézéssel, múzeumlátogatásokkal, szarvasvadászattal egybekötve.

A lengyel újságírók szerint mindez csak álca. A hozzájuk eljutott iratokban több tucat olyan ember adatait lehet megtalálni, akik egy belarusz cég szolgáltatásait vették igénybe ahhoz, hogy Libanonból és Szíriából Európába jussanak. A dokumentumok között megtalálhatók szíriai repülőgépi utaslista, Bejrútból és Damaszkuszból Minszkbe tartó repülőjáratok foglalási papírjai, és egy szállodai vendéglista is. Valamint egy szerződés egy arab közvetítő és a belarusz utazási iroda között, ami 58 közel-keleti vendég minszki vakációjáról szól.

Ha ez egy hétköznapi turistaút volna, hogyan kerülnének az iratok az embercsempész-útvonal lengyel oldalára? Hol vannak a bejrúti és damaszkuszi turisták, és vajon tényleg a minszki múzeumok érdekelték őket, vagy az Európába jutásért fizettek valakinek? Mit derítettek ki a lengyel újságírók a 16 oldal alapján?

Tekintse meg Ön is Európa utolsó diktatúráját

Kezdjünk egy olyan céggel, amelynek az adatai megtalálhatók az iratokban. Ez a Minszk belvárosában bejegyzett Belir Csoport. Tulajdonosa a már említett Majid Al-Qaysi üzletember és diplomata, akinek Belaruszban és Irakban is magas kapcsolatai vannak: Bagdadban belarusz érdekeket, míg Belaruszban például iraki légiközlekedési cégeket képvisel. 22 éve él Minszkben, ahol ő és a családja számos céget és ingatlant birtokol.

A dokumentumok között található a Belir Csoport októberi szerződése egy 32 éves szír férfivel, Bassel Kassem Al-Kweiderrel. A Belir Csoportnak a megegyezés szerint Al-Kweider és további külföldi vendégek részére kellene vadásztúrákat szervezni Belaruszban a Biełyj Łoś (Fehér Jávorszarvas) üdülőhelyre és a Neman vadászházba. Mindkettő lokáció a belarusz, grodnói Neman Dohánygyár érdekeltségébe tartozik.

A Biełyj Łoś üdülőhely a booking.com szájton.

Vadászgatás a grodnói dohánygyár erdeiben? Ártatlannak hangzik. Ugyanakkor ez a cég jelenleg amerikai szankciók alatt áll, mivel Aljakszandr Lukasenka belarusz elnök különleges elbánásban részesíti. A legnagyobb belarusz dohánygyár termékeit illegálisan terjesztik Európában, a profitot pedig a diktatúra céljaira fordítják. Az üzlet Alekszej Oleksin, Lukasenka bizalmi oligarchája irányítása alatt áll.

A lengyelországi erdőben megtalált iratok szerint a Belir Csoport a vadászati programért körülbelül 140 ezer forintnak megfelelő belarusz rubelt kért minden egyes résztvevőtől, a vadászaton pedig legalább 58 főnek kellett részt vennie. Eszerint a belarusz cég legalább 8,2 millió forintot kaphatott.

A grodnói dohányvállalat felépítése. Forrás: tabak.by

A szerződésben szerepel egy vadászati árjegyzék is. Ha egy résztvevő elejt egy dámszarvastehenet, akkor kb. 800 ezer forint extrát kell fizetnie. Ha egy bikát, akkor már 1,6 milliót.

Az első ránézésre érdektelen árjegyzék fontos része a szerződésnek. A díjformulával ugyanis bármekkora összeget meg lehet magyarázni, amit a résztvevők átutalnak a Belir Csoportnak. Lehetetlen ellenőrizni, hogy az illetők tényleg elejtettek bárhol, bármilyen vadat.

A szerződésből az is kiderül, hogy egy közel-keleti csoport 14 éjszakát tervezett tölteni egy minszki szállodában 2021 október 18. és november 1. között. Az útiterv szerint a résztvevők három napot töltöttek volna vadászattal, a maradék időben a Minszkhez közeli erődítménysort, az úgynevezett Sztálin-vonalat, a Belarusz Nemzeti Történelem és Kultúra Múzeumát, valamint a Nagy Honvédő Háború Múzeumát látogatták volna meg. Beterveztek egy aquapark-látogatást és némi shoppingolást is. Az útiterv ugyanakkor a lengyel újságírók szerint teljesen fiktív. A „kirándulás” résztvevőit a minszki leszállás után rövidesen a lengyel-belarusz határra szállították.

A rezsim barátja

A Belir Csoport 2015 óta létezik. Három évvel ezelőttig az elnöki palotával átellenben, elegáns irodában volt bejegyezve.

A Visit Belarus oldala a Facebookon.

Ugyan a cég Visit Belarus elnevezésű Facebook- és Instagram-oldalai már inaktívak, az kiderül a korábbi posztokból, hogy rekreációs kiruccanások szervezése mellett egészségügyi turizmusban és diákok vízumügyintézésében is aktívak.

A vadászkirándulásról szóló szerződést a Belir nevében annak igazgatója, Olga Wiktorowna Oskirko írta alá. A nő nemcsak ügyvezeti a céget, de 40 százalékig erejéig társtulajdonos is (a másik két résztulajdonos Aimen Al Bakri és Majid Al-Qaysi). Utóbbiról már említettük, hogy 2018 óta Belarusz bagdadi tiszteletbeli konzulja.

Al-Qaysi iraki állampolgár, de hosszú évek óta Minszkben él, és közeli kapcsolatot ápol a Lukasenka-rezsim magas tisztségviselőivel. Mennyire közelit? Mindenekelőtt: hivatalosan képviseli a rezsim érdekeit Irakban. Néhány hónapja az iraki és a belarusz külügyminiszter-helyettesek bagdadi találkozóján a belarusz delegációban tűnt fel. Amikor a bagdadi egyetem dékánja látogatott Minszkbe, Al-Qaysi vitte a belarusz külügy épületéhez, majd a helyettes külügyminiszterrel folytatott megbeszélésén is részt vett.

Miért játszik a tiszteletbeli konzul ilyen fontos szerepet a kétoldalú kapcsolatokban? Belarusznak nincs hivatalos képviselete Irakban. Az ország reprezentációját formálisan a Törökországba akkreditált nagykövet látja el — ő 2020-ban, amikor Bagdadban bemutatta a megbízólevelét, Al-Qaysi ottani irodájában is látogatást tett.

Belarusz másik iraki tiszteletbeli konzulátusa Erbilben, a kurd autonóm régió fővárosában akkreditált. Mindkét tiszteletbeli konzul tevékenysége a figyelem középpontjába került a lengyel határon idén kialakult migrációs válság alatt a menekültek vonatkozásában alkalmazott „egyszerűsített” vízumeljárások miatt. November 6-án az iraki külügy kérésére Belarusz bezárta mindkét konzulátust. A minisztérium az INA iraki hírügynökség által közzétett jelentése szerint „a lépés célja, hogy megóvja az iraki állampolgárokat az Oroszországon és Lengyelország keresztül embereket csempésző hálózatoktól”.

Vagyis az állítólagos vadászatot szervező Belir Csoport résztulajdonosát szoros szálak fűzik a belarusz külügyminisztériumhoz. Mi több, Al-Qaysi közel-keleti tevékenységét már kapcsolatba hozták embercsempész-hálózatokkal. A Frontstory újságírói megkeresték a konzulátusok bezárásával kapcsolatban az iraki külügyet, de nem kaptak választ.

Majid úr kalapjai

A 60 éves konzul színes személyiség. Nem kerüli a nyilvánosságot. A médiában rendszeresen nyilatkozik a lengyelországi migrációs válság kezdete óta.

Időpont: június. Helyszín: minszki reptér. Több újságíró a helyszínen tudósít a Közel-Keletről érkező migránsokról, akik a repülőkről egyenesen a határra mennek. Al-Qaysi odasétál, tiszteletbeli konzulként mutatkozik be, majd a kamerába már a Fly Baghdad légitársaság képviselőjeként kezd nyilatkozni: „Mi a Fly Baghdadnál egyetlen kurdot sem engedtünk be. Én egy szűrő vagyok. Nem engedem be őket, mert tudom, hogy illegálisok. Nem hívunk kurdokat”.

Ez azt jelenti, hogy Al-Qaysi több kalapot is visel:

  1. Ő a bagdadi konzul — akinek a tevékenységét az iraki külügy konkrét indok nélkül végül megszünteti;
  2. Minszkben ő a résztulajdonosa egy arab turisták számára a migrációs krízis csúcspontján „vadászatot” szervező cégnek és
  3. ő a Közel-Keletről az öreg kontinensre repülő több légitársaságnak is a képviselője.

Al-Qaysi a rezsim propagandatevékenységében is részt vesz. (A belarusz állami média a válságot nyomorult menekültek és kegyetlen EU-s hatóságok összeütközéseként mutatja be.) Egy példa: augusztusban egy iraki fiatal meghalt a belarusz-litván határon. A rezsim látványos nyomozást indított az ügyben, így azt is elrendelte, hogy meg kell keresni az elhunyt hozzátartozóit. Az elhunyt férfi családja másnapra már Minszkben volt. A repülőtéren Al-Qaysi fogadta őket.

Emberek, mi kéne még?

Al-Qaysi Lukasenka elnök elkötelezett támogatója. 2020 augusztusában amikor a belarusz hatóságok vérbe fojtották a tüntetéseket, a STV propagandatévé interjúvolta meg az üzletembert.

Itt Belaruszt (békés ország, tele jó emberekkel), és személyesen Lukasenkát dicsérte: „Nagyon tisztelem az elnököt. Azt kívánom, bár ilyenünk lenne Irakban is (…) Ha lefekszem aludni, tudom, hogy senki sem fogja ellopni a házamat. Mi kellene még bárkinek?”

Házak dolgában nyugodtan adhatunk Al-Qaysi szavára. A konzul és rokonai szép ingatlanvagyont halmoztak fel Belaruszban. Al-Qaysi és Olga Oskirko (a Belir Csoport társtulajdonos-ügyvezetője) nemcsak üzletben, de a magánéletben is társak. Ugyanabban a minszki lakásban éltek évekig, közös gyermeküket Oskirko képviseli ingatlanügyletekben.

A konzul fia alig négyéves korában egy kétszintes ház és a hozzá tartozó telek tulajdonosa lett Minszk egyik elővárosában. Oskirko maga egy külvárosi villa tulajdonosa. Al-Qaysinak két nagy lakása, és számos cégrészesedése van. A cégeket az Al-Qaysi-Oskirko pároshoz kötődő részvényesek bonyolult hálózata irányítja.

A Belir Csoportot már említettük. Emellett a konzul érdekelt még az Ekstratur utazási irodában (ebben Oskirko is bír tulajdonnal) és a Geit Inwest nevű cégben is.

Migránsok, repülővel

Térjünk vissza a minszki reptérre, ahol Al-Qaysi a Fly Baghdad nevében bukkant fel. Valós alappal: a konzul május óta képviseli a légitársaságot. Ebben a hónapban belarusz tisztségviselők társaságában ünnepelte a légitársaság első, Minszkbe érkező járatát. Ugyanebben a hónapban kezdtek közel-keleti menekültek felbukkani az Európai Unió keleti határain.

Három hónappal ezután az iraki kormány felfüggesztett minden rendszeres minszki járatot. A Fly Baghdad majdnem 200 fős kapacitású repülői ezt megelőzően összesen 22-szer tették meg a minszki oda-és visszautat. Az Iraqi Airways — akiket Al-Qaysi a Fly Baghdaddal való együttműködést megelőzően, Minszkben és Moszkvában egyaránt képviselt — 40-szer tette meg az utat. Ebben az időszakban (azaz május és augusztus között) legalább négyezer ember ment a belarusz-litván határra.

A lengyel újságíróknak nincs arra bizonyítékuk, hogy az Fly Baghdad és az Iraqi Airways járatainak minden utasa arra törekedett, hogy menekültstátuszt kérjen az EU-ban, de arról meg vannak győződve, hogy sokan visszaéltek a járatok nyújtotta lehetőséggel.

Van még egy érdekes légitársaság: a szíriai Cham Wings. Őket szintén Al-Qaysi cége, a Belir Csport képviseli Minszkben.

A Cham Wingsnek mindössze három repülőgépből áll a flottája. A tulajdonosai Szíria elnökéhez, Bashir Al-Assadhoz kötődnek. Öt éve a USA szankciókkal sújtotta a vállalatot, mertillegálisan szállítottak fegyvereket. A Reuters hírügynökség szerint a repülők a Wagner-csoport alkalmazásában álló orosz zsoldosokat is szállítottak Szíriába.

A Cham Wings ezután, 2021-ben elfogadott embercsempészek által feladott csoportos helyfoglalásokat is. És — ahogy a lengyel határon lévő erdőben talált iratok bizonyítják — a Cham Wings szállított egy csoport utast Bejrútból a Belir Csoport által szervezett vadásztúrákra is.

Idén szeptemberig a Cham Wings legalább 29 alkalommal repült Damaszkuszból Minszkbe. A legtöbb út röviddel azelőtt történt, hogy az EU és Belarusz közti határon kitört válság súlyosra fordult, és végül a kuznicai határátkelőnél történt erőszakos összecsapásokba torkollt.

Cham Wings-járatok Belaruszba. Szerzők: Filip Wesołowski, Julia Karwan-Jastrzębska

November 13-án — vagyis annak a másnapján, hogy Al-Qaysi megszűnt iraki tiszteletbeli konzul lenni — a Cham Wings beszüntette minszki járatait.

Út a kórházba

Tehát tudjuk, hogy a Belir Csoport nem a véletlennek köszönhetően kapcsolódott bele a közel-keleti migránsok szállításába. Ahogy fentebb írtuk, a cég résztulajdonosa, Al-Qaysi, a Lukasenka-rezsim lelkes támogatója és iraki hivatalos képviselője közeli kapcsolatokat ápol a Fly Baghdaddal és a Cham Wingsszel, a bevándorlókat Belaruszba szállító légitársaságokkal.

A lengyel határ melletti erdőben talált iratok közt szerepel egy Bejrút és Damaszkusz közötti, októberi Cham Wings-járat utaslistája. A listán 51 arab nevű személy található. Egy másik papíron egy minszki szálloda vendégeinek listája található, ugyanezzel az 51 vezetéknévvel, plusz még hét másikkal, vagyis összesen 58 névvel. Ez ugyanaz a szám, mint ahányan részt vettek az Al-Qaysi álltal szervezett, fiktív vadászaton.

A migránsok — és párhuzamosan az általuk befizetett pénz — útja. Szerzők: Filip Wesołowski, Julia Karwan-Jastrzębska

Az erdőben talált iratok nem tekinthetők teljes gyűjteménynek, és nem olvasható ki belőlük pontosan a migránsok részletes útvonala sem. Merrefelé repültek Bejrútból? Hogyan jutottak Minszkbe? Mi történt azután? Hogyan hagyta el valaki az iratokat véletlenül ilyen közel a lengyel-belarusz határhoz? A dokumentumokat éppen akkor találták meg, amikor a listákon szereplő embereket egy túravezetőnek éppen a belarusz nemzeti történelmi múzeumban kellett volna kalauzolnia.

A lengyel újságírók humanitárius szervezetekhez fordultak, hogy megpróbálják felkeresni az utaslistán megnevezett embereket. Így jutottak el Raed Yaser Srourhoz, az úgynevezett turistaút egyik résztvevőjéhez. 2021 október végén a 37 éves szír férfi kimerültségel és kutyaharpás okozta sebekkel került be egy hajnówkai kórházba.

Ki uszít kutyákat emberekre?

Raed megerősítette, hogy tényleg az ő neve olvasható a repülőjárat utaslistáján és a minszki szállodai vendéglistán — és hogy a Belaruszba vezető utazás elejétől kezdve egy szó sem esett vakációzásról. „Pénzt adtam valakinek, hogy juttasson el előbb Belaruszon, majd Lengyelországon keresztül Nyugat-Európába” — ismerte el Raed, aki azt is elmondta, hogy hogyan sérült meg a határ átlépése közben.

Az elmondását alátámasztják a kórlapjai és a lengyel határőrségtől származó információk is. Raed betegkartonján az áll, hogy 2021 október 29-én megoperálták „a fejbőrén, a hajnál számos elfertőzödött harapási sérülés”, másképpen: kutyaharapások miatt.

A lengyel határőrség által működtetett idegenregisztrációs központ a következő jelentést adta ki: „2021 október 29-én a határtól mintegy 900 méterre egy külföldi személyre lettünk figyelmesek […] Ez a külföldi személy törvényellenesen átlépte az államhatárokat, a 274-es határkőhöz közel, Belaruszból Lengyelországba, olyan helyen, ahol ez a határátlépésre feljogosító okmányok hiányában tiltott […] Romló egészségi állapota és nyílt sebe miatt, melyeket a határkerítésen való átmászás közben szenvedett el, a hajnówkai kórházba szállítottuk”.

A jelentés szerint Raed sebesüléseit „a határkerítésen való átmászás” okozta, miközben a kórlapja szerint a férfin kutyaharapás okozta sérülések voltak. Mi az eltérés oka?

Bejrúti nomádok

Raed 2021 november 3-án hagyta el a kórházat, és Białystokban, egy civil szervezet által működtetett menekültközpontban talált menedékre. Itt találkoztak vele a lengyel újságírók, akik összesen kétszer beszéltek Raeddel — egyszer személyesen, egyszer pedig egy arab tolmács segítségével telefonon.

Raed Srour ezeket mondta: „Darából jövök, ahol az Assad elleni felkelés kezdődött. Én nem politizálok, de a szülővárosom miatt 2016-ban letartóztattak és bezártak egy hónapra. Megvertek és megkínoztak. Minden darai gyanús Assad hatóságai szemében. Amint elengedtek, Bejrútba utaztam. Feketén dolgoztam, egy egész családdal éltem együtt egy gyártelep melletti viskóban. 2021-ben úgy döntöttem, hogy Európába költözöm”.

Libanonban, ahol a lakosság egyötöde szíriai menekült, borzalmas humanitárius és gazdasági válság zajlik. A menekültek közül sokan készek arra, hogy Európába repüljenek, a libanoni kormánynak pedig érdekében áll, hogy megszabaduljanak a felesleges éhes szájaktól. Libanon elhagyása gyakran azt jelenti, hogy nincs visszaút, ugyanis a menekültek útlevelébe csak kiutazásra jogosító vízumot pecsételnek.

A korrupció hawalája

Raed elmondása szerint WhatsAppen vette fel a kapcsolatot egy kurd embercsempésszel, akit Abu Jahiának hívtak. Raed sosem találkozott vele élőben, de 4500 dollárt fizetett neki a minszki útért, plusz még 2500 dollárt azért, hogy Minszkből Európába jusson. A pénzt egy török utazási irodán keresztül kellett befizetni.

Ez az utazási iroda minden bizonnyal egy úgynevezett hawala-iroda, ahol a migránsok leteszik az tazási költségeiket fedező összegeket — ideértve a csempész díját is, amit akkor vehet át, ha az iroda értesül arról, hogy az ügyfél sikeresen megérkezett a célpontjához. A tranzakció lebonyolításában játszott szerepéért a hawala-iroda is jutalékot kap. Egy hasonló szisztémát nemrégiben tárt fel a lengyel sajtó.

Az egész rendszer hasznának az oroszlánrésze ugyanakkor máshol köt ki.

De térjünk vissza Raed történetéhez: „Október 20-án repültünk a Cham Wings egyik gépén Bejrútból Minszkbe, ahol egy arab ember várt ránk — ezt az embercsempészek szervezték így. Ő a nőkkel, gyerekekkel együtt 20-25 fős csoportot a Hotel Minszkbe vagy Belarusba vitte [Raed nem emlékezett a szálloda pontos nevére, ami az iratok szerint Hotel Belarus]. Itt egy éjszakát töltöttünk, majd október 21-én ki kellett mennünk a szálloda elé gyülekezni. Két, belarusz sofőrők által vezetett autó várt minket. Nyolcunkat vitték el, négy-öt órát utaztunk. Egy erdőben szálltunk ki. A sofőrök mutatták, hogy menjünk előre. Abu Jahia telefonon irányított minket. Odaértünk a határhoz, ahol egy részen át volt vágva a kerítés. Egy autónak kellett volna várnia minket a túloldalon, de nem találtuk. Abu Jahia rendszeresen instruált minket, de három napig bolyongtunk. Végül egy nagyobb úthoz értünk.”

Egy rendőr, bottal

Ennél az útnál egy dzsipnek kellett volna várnia a menekülteket, de Raedék csapata nem jutott el oda. Először a lengyel rendőrség állította meg őket. Egyre több rendőrségi kocsi és furgon érkezett: „Egy rendőr kiszállt, és elkezdett ütni minket egy bottal. Mindenkit megvertek, kivéve a két nőt. A táskáinkat és a telefonjainkat elvették. Az egész csoportot ezután furgonnal a határhoz vitték, és kidobták a senkiföldjén [a kerítésen keresztül, a belarusz oldalra]. Csak a telefonjainkat kaptuk vissza. Visszamentünk Belaruszba, több órát gyalogoltunk. Ezután egy 40-50 főből álló csoporttal találkoztunk. Újra azt mondták nekünk, hogy próbáljunk meg átjutni a határon ott, ahol a belaruszok mondják. És újra a lengyel határőrökkel találkoztunk — kutyákkal, lovakkal, drónokkal. Összesen háromszor próbáltam meg átjutni”.

A harmadik alkalommal — az erdőben található 274.-es számú határkőhöz közel — Raed sikeresen átjutott a határon, és majdnem egy kilométert futott, mire a határőrök elkapták. Megbotlott és elesett: „Ahogy ott feküdtem, egy kutya elkezdte marcangolni a fejemet. A lengyel határőrséghez vagy a rendőrséghez tartozott. Álarcos, fegyveres egyenruhások uszították ránk a kutyákat. A csoportból egy másik társamat is csúnyán összeharapták, őt a karján”.

A 24-es története

Raed elvesztette az eszméletét. A kórházban tért magához, ekkor már a telefonja és a társai nélkül. A lengyel újságíróknak sikerült megtalálni a családját egy másik olyan bevándorlónak, aki ugyanabban a kórházban kötött ki, mint Raed. Nem véletlenül: Saeh a másik férfi unokatestvére és a neve szintén feltűnik az erdőben talált iratokban.

Egy német tolmács üzeneteiből, aki Saleh családjának kérésére Lengyelországban kutatott a rokonok nyomai után, a lengyel újságírók kiderítették, hogy Saleht visszakényszerítették a határ mögé. A tolmács egy segélyszervezetnek küldött emailjéből Raed öt további útitársának holléte derül ki:

„Egy B[. nevű német városban] élő szír nő elmondta nekem […], hogy a bátyja és az ő hatéves gyereke a belarusz és a lengyel határ között ragadtak. Nem engedik őket visszatérni Belaruszba, de Lengyelország felé sem tudnak továbbmenni. […] A kis csoportot ma a határnál begyűjtötték a lengyel egyenruhások, és a bátyot, valamint a szír nő unokatestvérét [aki nem más, mint Raed — a szerk.] kutyák sebesítették meg, ezért egy lengyel kórházba kellett őket vinni.”

„A bátyot megfogta a lengyel rendőrség, és visszavitte az erdőbe. Az unokatestvér [azaz Raed] fejsérülésekkel még mindig a kórházban fekszik. Ekkorra a két férfi elvesztette a kapcsolatot a velük utazó asszonyaikkal és gyerekeikkel. A nőknél nincs telefon, és tramuatizálta őket a lenygel rendőrség erdei támadása.”

A csoport legtöbb tagja a drámai történések dacára novemberre elérte Németországot. Raed a sérülései súlyossága miatt egy kórházban kötött ki. Egy németországi rokon szerzett neki telefont.

Így folytatja a történetét: „A kórházból határőrök vittek el. Tíz vagy még több órára egy szobába zártak. Meztelenre vetkőztettek. Megalázó módon átkutattak. Ezután kurdokkal raktak egy hangárba. Tolmács nem volt. A személyzet nem tudta megértetni magát az elfogottakkal. Mindenki kapott egy számot — én a 24-est. Végül lett egy tolmács, kihallgattak és levették az ujjlenyomatomat. Megkértek, hogy igazoljam, hogy kóbor kutyák haraptak meg, de erre nem voltam hajlandó.”

Vadászat? Jól hangzik. És ha te leszel a vad?

Néhány nappal azután, hogy a lengyel újságírókkal beszélt, Raed további lépéseket tett aból a célból, hogy Lengyelországból még nyugatabbra utazzon.

A 7000 dollár, amit a török hawala-ügynököknek fizetett az európai út összes költségének fedezésére, közel van ahhoz az árhoz, amibe a Bialowieża-erdőben talált vadászati árjegyzék szerint egy felnőtt szarvas és egy fiatal dámvadbika elejtése kerül. Abban az időpontban, amikor papíron a Biełyj Łośban és a Neman vadászházban kellett volna élveznie a vadászkirándulást, a valóságban lengyel határőrök elől menekült, akik végül visszatuszkolták a szögestróton keresztül Belaruszba — az embervadászat végén pedig kórházba került.

Ha a Belir Csoport által szervezett vadászat mind az 58 résztvevője egyaránt egy felnőtt és egy fiatal dámvad elejtésének megfelelő összeget fizetett, akkor a szervezők összbevétele meghaladja a 400 ezer amerikai dollárt — azaz 130 millió forintot.

A fejenkénti 7000 dolláros (2,23 millió forintos) ár fedezi a vízum díját, az embercsempészek — Abu Jahia és a határmenti kísérők— pénzét, a hawala-iroda százalékát, a Cham Wings repülőjáratának jegyárát, a Hotel Belarusban tartózkodás költségeit, utazást a határhoz, és a lengyel oldalra szervezett autót. A maradék profiton a Belir Csoport és a belarusz állami tulajdonú Biełyj Łoś osztozik.

Majid hazaküldi a migránsokat

Raed és a többi közel-keleti utazó története megrázó. A lengyel újságírók megkérdezték a határőrséget, hogy támadtak-e kutyákkal menekültekre. „A határőrség kizárólag az erre felhatalmazott állami szervek kérésére, továbbá jogi eljárások során kommentál egyedi eseteket. A határőrség a nemzeti határok megvédése érdekében kutyákkal is rendelkezik” — válaszolta a lengyel határőrség szóvivője.

A határőrség tehát nem erősítette meg Raed történetének a lengyel egyenruhásokra vonatkozó részleteit. De az iratoknak köszönhetően tudjuk, hogy a Belir Csoport által szervezett utazások igazából migránsok Nyugatra csempészéséről szóltak. A cégnek hatalmas összegeket fizettek azért, hogy illegális határátlépéseket segítsen elő. Senki nem azért fizetett ezekért az utakért, hogy megnézze Minszket, shoppingoljon, aquaparkban úszkáljon vagy szarvasokat lőjön. Migránsok fizettek embercsempészeknek azért, hogy megszervezzék az átjutásukat a határon.

Majid Al-Qaysi az egyik olyan ember, aki ebből az egészből profitált — üzletember, Belarusz bagdadi tiszteletbeli konzulja, a Lukasenka-rezsim lelkes támogatója és kormánya több tagjának barátja. Interjúkérelmünkre és kérdéseinkre a Belir Csoport tulajdonosai nem válaszoltak.

November cégén Majid Al-Qaysi a kurd NRT TV híradójában tűnt fel. Itt arra kérte a Kurdisztánból érkezett menekülteket, hogy hagyják el Belaruszt, kiemelve, hogy az ország képtelen élelemmel ellátni a határ közelében ragadtakat.

A Belir Csoport áldozatai

Október 28-án a belarusz-lengyel határ közelében lévő Białowieża-erdőben a hatóságok Shiyarra, egy 37 éves szír férfire bukkantak, akit elhagyott a csoportja, miután képtelen volt tovább gyalogolni. Nem evett és ivott semmit már napok óta.

Shiyar egyike azoknak az áldozatoknak, akiken a Belir Csoport élősködött. Ő is fizetett azért, hogy részt vegyen az 58 közel-keleti vendégnek szervezett fiktív vadásztúrán. A közvetítő az ő esetében a Cham Wings volt: 4000 amerikai dollár (1,3 millió forint) elegendő volt cserébe a vízumért, szállásért a Hotel Belarusban, a jegyekért és utasbiztosításért. Az útlevelét és két fotót leadott a Cham Wings irodájában. Tíz nap múlva megérkezett a vízuma.

Október 20-án Bejrútból Minszkbe repült. A csoportját, mintegy 40 embert busszal vitték a szállodába. Vadászatról vagy városnézésről egy szó sem esett.

Shiyar Nyugat-Európába szeretett volna jutni, miután az erre az útra szolgáló 2500 dollárt (800 ezer forintot) letétbe helyezte egy isztambuli irodában. Egy titkos jelszót beszéltek meg arra, hogy az embercsempészek hozzájussanak a pénzhez, ha már elérte az úticélját.

Október 21-én a csoportja — 3 autóban 12 ember — elhagyta a szállodát. A Whatsappen keresztül kommunikáló „koordinátoruk” egy Abu Hur nevű embercsempész volt. 4-5 órát utaztak a bealrusz Breszt városa irányába. A sofőrök fejenként 100-100 dollárt kértek el minden utastól, majd arra utasították őket, hogy gyalogoljanak a határ felé. Abu Hur elküldte a szükséges GPS-koordinátákat.

Az erdőben, ahol csapdában és kétségbeesve érezte magát, Shiyar úgy döntött, hogy egy barátján keresztül visszakéri az Isztambulban letétbe helyezett pénzét. A csoportja ekkor hagyta ott, Shiyar pedig egy útközben megismert másik menekülttel együtt próbált továbbhaladni. Némi idő után belaruszok megmutatták neki, hogy hol tudnak átnyomakodni a kerítésen. Amint átjutottak a határon, elveszve tévelyegtek a lengyel oldalon. A lápos területen Shiyarnak elfogyott az ereje, biztos volt abban, hogy meg fog halni. Helyi lakosok mentették meg, akik egy hordágyra tették és elcipelték egy mentőhöz, ami hajnówkai kórházba vitte. Itt találkozott Raeddel, és végül kijutott Nyugatra.

Útitársai, akik maguk mögött hagyták, amikor Shiyar úgy döntött, hogy visszakéri az átcsempészééért ígért pénzt, továbbgyalogoltak. Vélhetően elérték az előre megbeszélt találkozó helyszínét, ahol autó várt rájuk. Feltehetően itt, a jármű felé sietve vesztette el a csoportot Narewka falu irányába kísérő embercsempész a dokumentumokat, amikkel ez az egész történet elkezdődött.

Angolról magyarra fordította: Sarkadi Nagy Márton. Az eredeti, lengyel nyelvű cikket Julia Daukszsa és Anastasiia Morozova, a Frontstory és Paweł Reszka, a Polytika újságírói írták, és itt lehet elolvasni. Az újságcikk angolul a Vsquare szájton jelent meg, és itt lehet elolvasni. Az Átlátszó és a Frontstoryt kiadó Fundacja Reporterów egyaránt tagjai a V4-országok oknyomozó újságainak kollaboratív munkájára épülő Vsquare-nek. Címlapkép: Frycz & Wicha

Megosztás