A Political Capital és az Egyesült Királyság budapesti nagykövetsége október 20-án beszélgetést szervezett Putyin trolljai: A Kreml áltudományos dezinformációjának trükkjei és eszközei címmel. A közel kétórás eseményen Jessikka Aro finn oknyomozó újságíró őszintén beszélt arról, hogyan tárta fel az orosz trollhadseregek működését, és hogyan tapasztalta meg a saját bőrén is a szervezett gyűlöletkampány hatásait. Tágabb értelemben pedig a dezinformáció természetéről is képet kaphattunk.
A finn újságíró, Jessikka Aro nevét 2014-ben ismerte meg a világ, amikor az orosz trollhadseregek után kezdett el nyomozni. Az igazán nagy nemzetközi érdeklődés azonban csak két évvel később, a 2016-os amerikai elnökválasztás után jött el, amikor arról lehetett hallani, hogy a trollok a választás kimenetelét is befolyásolhatták.
Aro oknyomozó cikksorozatban leplezte le az Internet Research Agency névre hallgató szentpétervári trollgyárat, amely első ránézésre egy online piackutató cég, a valóságban azonban az orosz információs hadviselés egyik leghatékonyabban működő eszköze. A megjelent cikkek hatása azonban nem várt volt: olyan lejáratókampány és bosszúhadjárat indult ellene, hogy kénytelen volt elhagyni a hazáját.
2016-ban újságírói díjat kapott oknyomozó munkásságáért. 2019-ben az Amerikai Egyesült Államok külügyminisztériuma is kitüntette volna egy elismeréssel, de az átadási ceremónia előtt nem sokkal törölték a nevét a listáról. Később kiderült, hogy a visszavont díj oka minden valószínűség szerint az volt, hogy kritizálta az USA akkori elnökét, Donald Trumpot a Twitteren.
2019-ben először finn, majd angol nyelven jelent meg a Putyin trolljai – Igaz történetek az orosz infoháború frontvonalából című oknyomozó könyve, amelyben saját története mellett nyolc másik, a Kreml által ellenségnek tekintett ember viszontagságait írja meg. A könyv 2021 márciusától már magyar nyelven is elérhető.
A Kreml által irányított álhírgyárakkal 2015-ben mi is foglalkoztunk az Átlátszón:
45 ezer rubelért dolgoztam a Hazugságminisztériumnak – egy orosz internetes troll vallomása
Oroszország Európa ellen háborút folytat, amelynek célja, hogy megossza Európát és az USA-t, illetve az EU-n belül is ellentéteket teremtsen….
A Political Capital beszélgetését Krekó Péter, a PC ügyvezető igazgatója nyitotta, aki elmondta: sokak számára a dezinformáció egy túlságosan távoli, elvont fogalom, pedig a valóság az, hogy súlyos hatásai lehetnek, ezt Jessikka Aro története is alátámasztja. A finn újságíró a következővel indította beszédét:
„Most elmondom, mire jöttem rá a cikkeimben, és hogyan tette ez tönkre az életemet.”
Jessikka Aro arról is beszélt, hogy a trollok sokszor nem olyanok, mint amilyennek elképzelnénk őket: igaz, vannak, akik ideológiai meggyőződésből jelentkeznek hasonló munkára, tapasztalatai szerint azonban a legtöbben teljesen hétköznapi, átlagos fiatalok, akik egy kis pénz reményében csatlakoznak. Sokan pedig egyáltalán nem büszkék arra, amit tesznek, nem véletlen, hogy nagyon nagy a fluktuáció: egy ember átlagosan 2-3 hónapot tölt el egy ilyen munkahelyen.
Ezt követően hallhattunk arról, hogy a trollgyár leleplezése után hogyan vált ő maga is egy összehangolt, nemzetközi lejárató kampány célpontjává. „Megszámolni sem tudom, hány halálos fenyegetést kaptam ” – tette hozzá.
A Kreml trolljai hamis profilokról írt kommentekkel, cikkekkel támadtak: megvádolták például azzal, hogy CIA-ügynök, a trollgyárak utáni nyomozása pedig valójában csak ürügy arra, hogy információkat szerezzen a Putyint támogató oroszokról. De a nyomozását kifigurázó videók és becsmérlő mémek is terjedtek róla, később pedig a munkatársait is célba vette a gyűlöletkampány.
Az is előfordult, hogy követték, de talán a legsokkolóbb történet az, amikor egy évvel az első cikk megjelenése után, 2015-ben sms-t kapott valakitől, aki 20 éve elhunyt édesapjának adta ki magát, és arról írt, hogy nem halt meg, eddig csupán a távolból figyelte őt.
Bevett taktika volt az előnytelen képek használata, amelyek nevetséges színben tüntették fel: az oknyomozó újságíró elmondta, arra is volt példa, hogy felbéreltek egy színészt, hogy játssza el őt egy videóban, amely az állítólagos amerikai kapcsolatait mutatja be.
Egy kérdésre válaszolva elárulta: nőként azért volt különösen nehéz helyzetben, mert így sokkal agresszívabb, szexuális utalásokkal teli gyűlöletkampányt kellett megtapasztania, mint egy férfinak hasonló esetben.
Az újságíró szerint az egyik legfélelmetesebb mondat az, hogy a dezinformáció nem befolyásol senkit, hiszen ő a saját bőrén tapasztalta meg, hogy ez nem igaz. Az ellene indított gyűlöletkampány miatt barátokat is elvesztett, voltak ugyanis, akik hittek a vádaskodásoknak, és azoknak a hazug cikkeknek, amelyek megpróbálták hiteltelenné tenni a munkásságát.
„Rájöttem, hogy miért annyira veszélyes a dezinformáció: azért, mert gyűlöletes dolgokra buzdítják vele az embereket.”
Az álhírek képesek arra, hogy egymás ellen fordítsák az embereket, hogy megbénítsák a társadalmi párbeszédet, így elnémítva azokat, akik más véleményen vannak. Az információs hadviselés pedig már egyre több területen megfigyelhető, elég csak a választási kampányokra, a Brexitre, vagy a globális koronavírus-járvánnyal egyre jobban terjedő vakcinaellenességre gondolni.
Aro története után az orosz dezinformációt tágabb kontextusban is megismerhettük: szó esett többek között arról, hogy a diktatórikus, autoriter rezsimek hogyan tanulnak egymástól, hogyan másolják le a jól bevált stratégiákat. Szerinte egyébként a Belarusz Köztársaság az egyik legjobb tanuló ilyen szempontból.
A közép-kelet-európai (és kifejezetten a magyar) helyzetre is kitértek a PC munkatársai, kiemelve, hogy hazánkban különlegesség, hogy az állam maga emeli hivatalos szintre az álhíreket. Erről a témáról az Átlátszónak Tömegparanoia 2.0. című könyve megjelenésekor Krekó Péter is beszélt egy interjúban:
„Az iparilag keltett gyűlölet már önmaga karikatúrájává válik” – interjú Krekó Péterrel
A kormányzati kampánygépezet háborús politikai logikára van beállítva, ami a későbbiekben sem valószínű, hogy változni fog – mondta el az Átlátszónak Krekó Péter, aki politikai elemzőként több mint 10 éve foglalkozik a dezinformáció kérdéskörével. Nemrég megjelent Tömegparanoia 2.0 című könyve kapcsán arról beszélgettünk vele, hogy miért különlegesek a hazai összeesküvés-elméletek, és milyen hosszú távú hatásai lehetnek a hivatalos, állami szintre emelt álhíreknek.
Megfogalmazta azt is, hogy pesszimista azzal kapcsolatban, hogy egy ország vezetőinek leváltása a rendszer változását is elhozza-e magával, hiszen látható, hogy a dezinformáció politikai haszonnal jár, így nem igazán áll érdekében az autoriter államoknak küzdeni ellene.
Mindezek után joggal merül fel a kérdés, hogy mit lehet tenni a félrevezető, hamis információk ellen. Aro szerint fontos felhívni az emberek figyelmét az álhírek jelentette veszélyekre, hiszen így valós tudást szerezhetnek arról, hogyan ismerjék fel a félrevezető információkat, és hogyan védekezzenek ellene az online térben.
Természetesen a közösségi oldalakat irányító techcégek felelőssége sem hallgatható el, bár vannak már jó kezdeményezések – ilyen például a Twitter orosz trollokat összegyűjtő adatbázisa, ami több mint 10 millió, 2013 és 2018 közötti tweetet tartalmaz a szentpétervári trollgyár dolgozóitól –, ennél jóval többre lenne szükség ahhoz, hogy valódi változás történjen. Fontos lépés például a félrevezető információkat tartalmazó posztok, tartalmak egyértelmű jelzése.
Nem tartja drasztikus megoldásnak az álhíroldalak leállítását, betiltását sem – amire például Németországban került sor, de télen a Facebook is bejelentette, hogy a COVID-dal kapcsolatos álhíreket eltávolítja a platformról.
Szerinte ahhoz képest, hogy milyen károkat okozhat egy-egy szándékosan félrevezető információ vagy összeesküvés-elmélet, ez a lépés szükséges és arányos mértékű. Ám a közösségi oldalak szabályozása önmagában nem elég, uniós szinten is nagyobb figyelmet kellene szentelni a dezinformáció elleni küzdelemnek. Az is fontos kérdés, hogy hogyan lehet segíteni azokat, akiknél már cél ért a dezinformáció, vagyis fenntartás nélkül hisznek egy-egy álhírben.
A finn újságíró a beszélgetést azzal zárta, hogy ha újrakezdhetné, most is gondolkodás nélkül belevágna a trollgyárakkal foglalkozó oknyomozásba. Amikor arról érdeklődött a hallgatóság, hogy mit csinálna másképp, így válaszolt:
„Nem félnék annyira.”
Szopkó Zita
Címlapkép: Facebook/Political Capital
Német AFD-aktivista, a szlovákiai motorosklub tagja, tatár imám, magyar ex-diplomata – ezek a látszólag teljesen különböző személyek mindannyian részt vettek az orosz hírszerzéshez kötődő NewsFront szerkesztésében.
A feljelentő cégtulajdonos szerint valaki több millió forint hirdetési bevételt terelt át az álhíroldalra.
Magyarországon a Telegramos dezinformációs hálózat legnagyobb csatornájának, az Orosz Híreknek 15 ezer rajongója van, de ez eltörpül a szomszédos országok hasonló csatornái mellett.
A Hazugság Csatornái projekt keretében az Átlátszó tizenhárom közép- és kelet-európai szerkesztőséggel fogott össze, hogy alaposan megvizsgálja, hogyan visszhangozzák és erősítik fel Európában a hamis és szélsőséges híreket terjesztő “híroldalak” a Kreml stratégiai megfontolásokból terjesztett dezinformációs üzeneteit.
