Mexikóban több újságírót megöltek, akik szerepeltek a Pegasus célpontjai között

Mexikó volt az első állam a világon, ahol bevetették az izraeli NSO cég Pegasus nevű kémszoftverét. A július közepén megismert adatok alapján tudható, hogy majdnem minden harmadik megfigyelt ember mexikói állampolgár. Hogyan tudta a korrupt hatalom ügyeibe belefáradt mexikói társadalom leváltani a saját állampolgárait lehallgató jobboldali elnököt? Miért nem működik az új, baloldali elnök korrupcióellenes politikája?

Amíg Kelet-Európában az illiberális, autoriter hatalom kiépítése és a keleti nagyhatalmi befolyás fenyegeti egy állam nemzetbiztonságát, addig Közép-Amerikában az államhatalommal összefonódó bűnözői csoportok jelentenek hasonló nemzetbiztonsági kockázatot. Az ilyen, nem demokratikus berendezkedésű, központi hatalom által irányított országok közös jellemzője a mindenkori központi hatalom ellenőrző szerveinek, intézményeinek lerombolása. E szándék egyik legfontosabb célpontjai a szabad sajtó és az újságírók, akiknek munkája a demokratikusan választott politikusok ellenőrzése.

A Pegasus-projekt során legalább tíz kormányt azonosítottak, amely az NSO cég ügyfele volt, beleértve Szaúd-Arábiát, Magyarországot és Azerbajdzsánt is. De a legtöbb telefonszám és név Mexikóból érkezett, ahol szintén nem rendeltetésének megfelelően – terroristák vagy a szervezett bűnözői körök ellen – vetették be a Pegasust, hanem államfők, miniszterelnökök, ellenzéki politikusok, újságírók, aktivisták lehallgatására, követésére használták.

Cikkemben a közép-európai és a közép-amerikai torzulások közötti párhuzamokat kerestem.

A szovjet uralom alól felszabaduló és fokozatosan demokratizálódó kelet-európai országok közül az 1990-es években  a Franjo Tuđman vezette Horvátországban és Vladimír Mečiar Szlovákiájában épült ki illiberális hatalmi központ. A 2010-es években hasonló illiberális fordulat történt Lengyelországban és Magyarországon is. Szlovákiában az illiberális uralom idején létrejött maffiastruktúra máig megmaradt és egyre szofisztikáltabban működő csoportjai piszkos politikai-gazdasági visszaélésekről író újságírókat hallgattak le, figyeltek meg. Egyiküket meggyilkolták.

Magyarországon a központi hatalom végezte ki a sajtószabadságot. Július 18-a óta azt is tudjuk, hogy a néhány éve a kis szerkesztőségekben dolgozó oknyomozó újságírók ellen a terroristák és szervezett bűnözés ellen kifejlesztett kémprogramot vetettek be. Néhány nappal később Pintér Sándor belügyminiszter megfenyegette az egyik őt kérdező újságírót. Mindeközben az Orbán-kormány egy klasszikus szélsőjobboldali témában országos népszavazást kezdeményezett az ugyanebben a témában megfogalmazott országos konzultáció és az alkotmány átírása után.

Az Atlanti óceán túloldalán, Latin-Amerikában, Mexikóban a különböző katonai diktatúrák és fegyveres csoportok, drogkartellek az emberrablást, emberek erőszakos eltüntetését alkalmazzák sajátos stratégiaként az állampolgárok megijesztésére és lokális hatalmukra nézve veszélyes személyek kiszűrésére, kiiktatására.

Az eltérő történelmi, társadalmi fejlődés miatt Mexikóban a mai napig sokkal olcsóbb az emberi élet. A központi, korrupt hatalom vagy a regionális fegyveres csoportok nem állnak meg szóbeli fenyegetésnél. Rendkívül magas a családon belül elkövetett erőszak száma is. Az eltűnt emberek aránya Mexikóban megegyezik olyan polgárháborús országok eltűnt személyeinek arányával, mint Szíria és Pakisztán. A mexikói belügyminisztérium és nemzetközi, független szervezetek 2006 és 2014 között 22 610 erőszakosan eltűnt személyről tudtak. Mexikóban az erőszakos emberrablás, kínzás vagy megalázó bánásmód nemcsak elszigetelt módon a választott köztisztviselők, hanem elsősorban az állami bűnüldöző szervek, a félkatonai csoportok és a szervezett bűnözői körök bevett gyakorlata is lett.

Mindezek ellenére a mexikói társadalom reakciója gyenge és következetlen volt. A társadalom passzivitását mutatta, hogy 2013-ban egy országos felmérés szerint a megkérdezettek 89,4 százaléka nem kívánt nyilvánosan tiltakozni az erőszakhullám ellen. Ezt a széles társadalmi beletörődést borította fel a a Guerrero állambeli Ayotzinapa bentlakásos tanítóképző kollégium diákjainak ügye. Az ország modern történetét meghatározó brutális esetről a Vice is filmet forgatott:

Itt most muszáj visszamennünk az időben egy pillanatra. Mexikóban minden évben, a hagyomány szerint október 2-án, a fővárosban demonstrálnak a Tlatelolco Stele emlékhely előtt. A kőtömbön az 1968-as diákmészárlás áldozatainak a neve szerepel. Mindössze tíz nappal az 1968-as mexikói olimpia megnyitó ünnepsége előtt a karhatalmi erők diákokat mészároltak le. Azóta minden évben az emberi jogok mellett kiálló csoportok, szervezetek, egyének megjelennek a mexikói fővárosban. A megemlékező demonstráció kapcsán gyakran konfliktusba keverednek a rendőrséggel. A 2011-es évfordulón az összecsapások során két diákot lelőttek, ami tovább eszkalálta az erőszakot. A konfliktus miatt az állam kormányzója és főügyésze is lemondott.

A Guerrero állambeli Ayotzinapa bentlakásos tanítóképző kollégium diáksága 2014-ben is Mexikóvárosba indult. A hagyományoknak megfelelően – nem erőszakos módon – elkötöttek néhány regionális és városi buszt is, hogy részt vehessenek az október 2-i megemlékezésen. A diákok 18 és 23 év közöttiek voltak, helyi gazdák, farmerek gyerekei, akik közül a környék vidéki állami iskoláinak tanárai kerülnek ki. Csakhogy 26-áról 27-ére virradó éjszaka a rendőrség elfogta őket és lőfegyverekkel támadtak rájuk. Heten meghaltak, mások elmenekültek. A 43 diák eltűnése, az eltűntek nagy száma miatt az ország modern történelmének legnagyobb tiltakozási hullámát váltotta ki. Az eset kapcsán nemcsak Mexikóban, de a világ számos más városában is demonstráltak.

A diákok keresése közben Mexikóban több titkos tömegsírt fedeztek fel Guerrero államban és Mexikó más államaiban is.

A fiatalok elleni merénylet, valamint az azt követő társadalmi felháborodás és szolidaritási hullám Közép-Európában a szlovákiai oknyomozó újságíró, Ján Kuciak és archeológus menyasszonya, Martina Kušnírová meggyilkolásával, illetve az ennek a hatására kibontakozó szlovákiai korrupcióellenes forradalomhoz hasonlítható. A szlovákiai maffia üzemszerű működéséhez képest nagy megdöbbenést kiváltó kettős gyilkossággal összevetve, mexikói körülmények között 43 diák eltűnése és 6 aktivista meggyilkolása váltott ki hasonló társadalmi traumát. Ez az eset törte meg a mexikói társadalom általános passzivitását és vezetett el egy példátlan és országos méretű mozgalom és tiltakozáshullám kibontakozásához.

Korrupt jobboldali elnök lehallgat

Ráadásul 2017-ben a CitizenLab torontói kutatócsoportja és az Amnesty International kanadai munkatársai feltárták, hogy a Peña Nieto-kormány 2014-ben aláírt egy 32 millió dolláros szerződést az NSO izraeli céggel. Ma már tudjuk, hogy a Pegasus kémprogramot legalább 2016 óta használták a jobboldali Peña Nieto elnöksége idején (2012–2018) politikai ellenfeleivel, ellenzéki politikusokkal, aktivistákkal, népszerű jogvédőkkel és befolyásos újságírókkal szemben.

Sokakat felháborított, amikor kiderült, hogy a kémprogramot használták Mario Patron, az Emberi Jogok Központjának igazgatója ellen is. Személyesen Patron és ez a szervezet készített és adott ki a lehallgatás időpontjában a 43 diák titokzatos eltűnése vagy a mexikói hadsereg tlatlayai mészárlása kapcsán érzékeny jelentéseket. Vannak olyan vélemények is, hogy a mexikói hadsereg már 2012-ben megvásárolta a kémprogramot, az izraeli gyártó Mexikót egyfajta kísérleti laboratóriumként használta.

A mexikói kormányzat különböző szervei összesen mintegy 80 millió dollárt körül költött kémprogram használatára 2017-ig.

Pedig Enrique Peña Nieto a külföld szemében sokáig széles körben elfogadott politikusnak látszott, aki progresszív, reformpárti politikával nyerte el sokak szimpátiáját. Mexikói bírálói azonban egy autoriter hajlamú, korrupt ügyekkel összeköthető, PR-kormányzást folytató politikusként írták le. Elképesztő összegeket – egyes számítások szerint kormányzása első öt évében 2 milliárd dollárt – költött kormányzása reklámozására, illetve ezzel párhuzamosan kritikusai megbüntetésére és ellehetetlenítésére. A 2014-es diákok elleni támadás, ami ayotzinapai mészárlásként is ismert, a személye körül sokasodó korrupciós botrányok és a gazdasági nehézségek további népszerűségvesztést és egyre nagyobb paranoiát okoztak az elnök számára.

A jobboldali mexikói kormány hivatalosan tagadta a vádakat. „Semmi sem bizonyítja, hogy a mexikói kormányzati szervek lennének felelősek az állítólagos lehallgatásért” – kommentálta a vádakat az akkori elnök nemzetközi sajtófőnöke. Peña Nieto elnök szintén tagadta, hogy korrupcióellenes aktivistákat és újságírókat figyeltek volna meg. Megígérte, hogy kivizsgálják az ügyet. Az izraeli NSO gyártó cég akkor is azt kommunikálta, hogy csak államoknak adja el a Pegasus-szoftvert.

A mexikói törvények szerint csak a szövetségi szintű bíróság engedélyezheti magánjellegű kommunikáció lehallgatását abban az esetben, ha a kérelem megalapozottsága bizonyított. Nehezen elképzelhető, hogy a mexikói kormány bármelyik szerve bírói engedélyt kapott volna magánszemélyek lehallgatására. Valójában a korrupt Mexikóban az illegális megfigyelés szokásos gyakorlatnak számított. A Pegasus-botrány kitörése után a politikai felelősségen kívül az eset jogi és etikai szempontjairól is beszéltek. A kritikák annak fényében különösen súlyosnak számítottak, hogy Mexikó az emberi jogok tiszteletben tartása terén általában is komoly kritikát kapott.

„Mi vagyunk az állam új ellenségei” – mondta akkor Juan E. Pardinas, a korrupcióellenes jogszabályokkal foglalkozó Mexikói Versenyképességi Intézet főigazgatója. Természetesen őt és feleségét is lehallgatták.

A Peña Nieto elnök hat éves ciklusának idején folytatott kémtevékenység nem elszigetelt jelenség volt, hanem a kormányzat – szólás és sajtószabadság-ellenes – politikájának részét képezte, beleértve a gyilkosságokat, fizikai támadásokat. Elnöksége idején 161 jogvédőt és 7 újságírót gyilkoltak meg munkájuk következtében. A megváltozott társadalmi hangulatot azonban jelezte, hogy az utcai tiltakozásokban olyan polgárok vettek döntően részt, akik korábban nem tartoztak semmilyen országos vagy helyi mozgalomhoz, és egyáltalán nem voltak tagjai pártoknak.

Baloldali fordulat: jön AMLO

A társadalom kitartó utcai tiltakozása kormányváltást eredményezett. A korrupcióellenesség igényét meglovagoló baloldali-populista politikai mozgalom, a Morena élén Andrés Manuel López Obrador, egy veterán politikus vagy rövidebben, AMLO áll. A hivatalosan pártnak tartott, de valójában AMLO személyes projektjének neve a Nemzeti Újjászületési Mozgalom (Movimiento Regeneración Nacional) rövidítése. Az elnevezés utal még Mexikó katolikus védőszentjére, a Guadalupei Szűzanyára, ami „La Morena” (mesztic) néven is ismert.

A Morena a mexikói politikai paletta bal oldaláról érkezett. Élesen szembehelyezkedik a korábbi öt elnök „neoliberális gazdaságpolitikájával”, de szembefordult a „neoliberális tőkével kiegyező” mexikói szociáldemokrata párttal is. A korábbi jobboldali hatalom idején indított – és a mexikói egyetemi fiatalság között népszerű – korrupció-ellenes mozgalomra építve 2012-ben kilépett a „történelmi” baloldali Demokratikus Forradalom Pártjából (PRD) és önállóan idult a 2012-es elnökválasztáson.

„Véget vetünk a korrupciónak”, „A lépcsőt is fentről lefelé kezdik el söpörni”, „Ha az elnök őszinte, mindenki őszinte lesz” – ilyen és hasonló szlogenekkel kampányolt a 2018-as választásokon AMLO. Megígérte, felszámolja a „gonoszt”, ami több évtizede emészti az országot, a korrupciót. Az új elnök megválasztása után bemutatta 50 pontból álló kötelezettségvállalását a korrupció elleni harcban.

A program prioritásai közé tartozott a kormányzat és a sajtó közötti kapcsolat javítása. Megígérte, hogy felülvizsgálja a mexikói újságírók mindennapi munkavégzését feleslegesen nehezítő szabályokat és a korábbi elnök idején a főügyészségen elakadt feljelentéseket újra megvizsgálják. A baloldali jelölt kiemelt feladatként kezelte a korábbi elnök idején történt bűncselekmény-gyanús ügyek vizsgálatának felgyorsítását, többek között a legnagyobb társadalmi hatást kiváltó 43 diák eltűnésének titokzatos esetét is. Programja a történelmi utalásokkal teli „Negyedik Átalakulás” nevet kapta. López Obrador az első három átalakítást a mexikói szabadságharc (1810–1821), a reformháború (1858–1861) és a mexikói forradalom (1910–1917) alapján határozta meg.

A Morena a 2018-as választásokon a Munkáspárttal és a keresztény konzervatív Társadalmi Összefogás Párttal az Együtt történelmet fogunk csinálni (Juntos Haremos Historia) elnevezésű koalícióban 53%-kal elnyerte az elnöki tisztséget és többséget szerzett a mexikói felső- és alsóházban is.

De az új elnök minden valós erőfeszítése ellenére a korrupció mértéke tovább nőtt az elmúlt három évben.

Egy helyi felmérés szerint ma már tíz mexikóiból hat nem hisz abban, hogy López Obrador eredményeket ér el a korrupció elleni küzdelemben. A meghirdetett korrupcióellenes harcot maga az elnök családja és belső köreinek nepotizmusa kezdi hiteltelenné tenni a társadalom előtt. Az elnök baráti köre a koronavírus-világjárvány idején forgalmazni kezdett különböző védőeszközök és lélegeztetőgépek behozatalán gazdagodott tovább. Közvetlen rokonai, régi politikai barátai kerülnek folyamatosan politikai és gazdasági összeférhetetlenségbe.

AMLO megígérte, hogy kormánya nem fogja használni a Pegasus kémszoftvert. Az NSO 2017-ben hivatalos közleményt adott ki, hogy felmondták a mexikói állammal a Pegasus szoftver használatáról szóló szerződést. Mégis, a zavaros mexikói  állapotok a kémkedés szélesebb gyakorlatáról tanúskodnak.

A Pegasus kémprogram leállítása mellett ugyanis folytatódtak a mexikói újságírók elleni fizikai támadások. Az elnök kritikusai mindezt López Obrador újságíróellenes retorikájával és a beígért kormányzati védelmi programok elmaradásával kötik össze. Mexikóban egyelőre azt sem tudják pontosan, hogy az előző elnöki hatalom hogyan használta fel pontosan a Pegasus kémprogramot. Annak ellenére, hogy López Obrador 2019 novemberében újra megígérte az ügy alapos kivizsgálását. De az új kormányzat által indított kivizsgálások nem tudtak perdöntő bizonyítékot szerezni a kémprogram telepítéséről.

Az elnököt még az sem ösztönözte különösebben hatékony fellépésre, hogy a lehallgatási listán megtalálhatók közvetlen családtagjai, felesége, gyermekei, beleértve tágabb ismerősi köre is, összesen ötven fő. A visszafogott elnöki kijelentés annak is köszönhető, hogy a gyanú szerint nem a Pegasus kémprogram volt az egyetlen eszköz, amivel mexikói állampolgárokat figyeltek meg.

2020 végén derült ki, hogy a szintén izraeli gyártású Cellebrite kémprogram együttműködik a mexikói főügyészséggel. Ez a kémprogram is képes feltörni például egy iPhone-t. Tavaly december 20-án a Cellebrite kémprogram hivatalos honlapján jelent meg a hír, hogy a szintén az IDF elit hírszerző 8200-as egységéhez tartozó Cellebrite számára a mexikói ügyészség támogatása prioritás. A beszámoló szerint a mexikói hatóságok kilencszeresére tudták növelni a kémprogram segítségével a bizonyítékok számát. Tíz mexikói törvényszéki alkalmazott az állami ügyészség munkatársaitól kap hozzáférést a kémszoftverhez az elemzések elvégzésére.

A hivatalos magyarázat szerint emberrablások, eltűnések és családon belüli erőszak esetében folyó nyomozásokhoz használják a kémprogramot.

A Pegasus-ügy második hulláma

Idén július közepén megérkezett a mexikói Pegasus-botrány második  hulláma is. Kiderült, hogy a mexikói kormány által megrendelt megfigyelések leggyakoribb célpontjai az újságírók voltak. A most megismert listán szabadúszó, oknyomozó és elismert, hosszú karrierrel rendelkező újságírók, illetve nagy médiaszervezetek munkatársai szerepelnek. Ezek az újságírók az NSO mexikói ügyfelei által „megsemmisítendő” potenciális célpontként voltak megjelölve. Az AFP hírügynökség szerint 25 újságíró került fel erre a listára.

A Forbidden Stories és az Amnesty International együttműködésében feltárt ötvenezer fős áldozati körből nagyjából minden harmadik mexikói.

A július 18-án kiszivárgott adatok alapján tett felfedezés több elakadt nyomozati anyagot is újranyithat, mint például a 2017-ben meggyilkolt Cecilio Pinedo Birto újságíró ügyét is. Birto telefonszáma rajta van azon a listán, ahol az újságírót ellenségként és potenciális kiiktatandó célpontként tüntették fel.

Birto nevének megtalálása kinyitja azt a kérdést is, hogy vajon a Pegasus kémprogramot használhatták-e az újságíró meggyilkolása során?

A mexikói kormány pénzmosás elleni intézet nyomozója idén július végén jelentette be, hogy a korábbi elnöki adminisztrációk képviselői mintegy 300 millió dollárt költöttek állami pénzből a kémprogramok vásárlására. A mexikói hatóságok nem tudják biztosan megmondani, hogy az összeg az összes lehallgatási és megfigyelési hadművelet költségét vagy még egyelőre beazonosíthatatlan kifizetéseket is tartalmaz. A Pegasus kémprogramhoz köthető számlákon olyan többletkifizetések is szerepeltek, amelyeket visszacsatornázhattak a kormánytisztviselők felé. A kifizetett összegek és a kifizetések módja az előző elnök idején létező kormányzati korrupcióra utal. Feltételezések szerint 2012 és 2018 között a kémszolgáltatásokat túlárazott módon értékesítették a mexikói kormány felé.

A legújabb Pegasus-botrány, az egyre hangosabb belföldi kritikák mellett, további nyomást helyez AMLO elnökre is. A korrupció mértéke nem csökken az országban, az újságírók ellen elkövetett erőszakos cselekmények száma továbbra is magas. Az újra a mexikói belpolitika kiemelt témájává váló lehallgatási botrány sokat lendíthet a mexikói hatóságok munkáján az igazság kiderítése érdekében.

Csakhogy az elnök a korrupció elleni harcot nem az igazság kiderítésére, hanem politikai ellenfeleivel való leszámolásra használja fel. A jelenlegi mexikói elnök egyik kedvence az elmúlt években többször alkalmazott nemzeti konzultáció. A múlt héten vasárnap, augusztus 1-én, Mexikó népe egy újabb nemzeti konzultációként kommunikált, valójában értelmetlen, de AMLO számára politikailag hasznos népszavazáson vehetett részt.

Arra a kérdésre kellett igennel vagy nemmel válaszolniuk, vajon akarják-e, hogy az előző öt elnök ellen büntetőeljárások induljanak.

A kérdés első olvasatra jelentős lépésnek tekinthető egy olyan országban, ahol de facto a politikusok, különösen az egykori mexikói elnökök, régóta büntetlenséget élveznek korrupciós vagy egyéb törvénytelen cselekmények miatt. A jelenlegi elnök kritikusai szerint az akció az elnök politikai színjátékának része, amellyel személyes népszerűségét szeretné növelni. Az elnök bírálói szerint a választópolgárok számára a szavazás kimenetele sem világos. Másrészt, a kérdés értelmetlen, hiszen jelenleg nincs semmilyen jogi akadálya, hogy büntetőeljárást indítsanak a korábbi mexikói elnökök ellen. Elméletileg mind az öt még élő volt mexikói elnök ellen lehetne vizsgálatokat indítani, de a jelenlegi elnök egyelőre csak az öt volt elnök arcképével plakátolta tele Mexikót.

A mexikói választási iroda adatai alapján az augusztusi nemzeti konzultáción 6,6 millió állampolgár vett részt, ami a választásra jogosult mexikóiak mindössze 7,1 százaléka. Az eredmény nem érte el a minimum szükséges 40 százalékot, tehát Mexikóban is érvénytelen lett. Az alacsony részvételi arány, a kérdés bugyutasága ellenére AMLO elnök elégedett volt a konzultáció eredményével. Érvelése szerint a konzultációk a mexikói demokráciát erősítik.

Mindeközben két héttel korábban a közép-amerikai ország egyik legveszélyesebbnek tartott régiójában ismét meggyilkoltak egy újságírót. Ricardo López már egy tavaly márciusi sajtótájékoztatóján jelezte, hogy munkája miatt több fenyegetést is kapott. Lópezt hat héttel azután gyilkolták meg, hogy június közepén Oaxaca államban agyonlőtték Gustavo Sánchez újságírót. Májusban Sonorában Benjamin Morales újságírót gyilkolták meg.

ALMO úgy reagált a fejleményekre, hogy szégyenteljes, ami elődje idején történt az országban. Emlékeztetett korábbi ígéretére, hogy elnöki ciklusa idején az újságírók biztonságban dolgozhatnak az országban. Ugyanakkor tény, hogy Obrador López hatalomra jutása óta eltelt három évben legkevesebb 44 újságírót – köztük heten már a kormány védelme alatt álltak – öltek meg Mexikóban.

Címlapkép: Városlakók haladnak el Mexikóváros Juarez negyedében kitett nemzeti konzultációt hirdető óriásplakát előtt 2021 július 31-én. Az eldöntető kérdést feltett népszavazás körülbelül 25 millió dollárba kerül a mexikói költségvetés számára (Forrás: Twitter)

Írta: Bőtös Botond

Ha már egyszer itt vagy…
Az Átlátszó nonprofit szervezet: cikkeink ingyen is olvashatóak, nincsenek állami hirdetések, és nem politikusok fizetik a számláinkat. Ez teszi lehetővé, hogy szabadon írhassunk a valóságról. Ha fontosnak tartod a független, tényfeltáró újságírás fennmaradását, támogasd a szerkesztőség munkáját egyszeri adománnyal, vagy havi előfizetéssel. Kattints ide a támogatási lehetőségekért!