Miközben a litván parlament újra elhalasztotta a nők elleni és a családon belüli erőszak megelőzéséről és felszámolásáról szóló Isztambuli Egyezmény ratifikálását, ultrakonzervatív szervezetek állami támogatást kaptak a balti országban. A legbefolyásosabb ultrakonzervatív észt think-tank egy Ordo Iuris-klónszervezet beindítását tervezte a házasság definíciójáról szóló népszavazás előtt.
Nélküled nincsenek fontos sztorik – adód 1 százalékát ajánld fel az Átlátszónak!
Miközben a lengyel igazságügyminisztérium szövetségeseket keres egy régiós ultrakonzervatív országcsoportosuláshoz, a lengyel Ordo Iuris hálózatot épít Közép-Európában. A szélsőségesen abortuszellenes szervezet szövetségesei Magyarország mellett Litvániában, Szlovákiában, Csehországban is megtalálhatók. Észtországban és Horvátországban az Ordo Iuris szervezetalapításoknál bábáskodott. Horvátországban a lengyel példához hasonlóan ultrakonzervatív mozgalmak arról próbálják meggyőzni a kormányzatot, hogy hiába ratifikálták korábban, mégis lépjen ki a családon belüli erőszak elleni egyezményből.
2019 szeptemberében Varro Vooglaid észt jogász egy Dél-Lengyelországban készült fotót rakott ki a Facebook-oldalára. A képen a mosolygó Vooglaid egy kilátón áll Jerzy Kwaśniewski, a lengyel Ordo Iuris feje mellett. A háttérben a Beszkidek hegyvonulata húzódik.
„Az Ordo Iurisszal – akik kitűnő munkát végeznek az ideológiai invázió ellen – folyó tárgyalásaink eredményre vezettek. Megegyeztünk, hogy hasonló központot hozunk létre Észtországban” – írta Vooglaid, a Család és Tradíció Védelmében Alapítvány (SAPTK) feje. A TFP észt leágazásának alapításánál 2012-ben krakkói Skarga-aktivisták – az Ordo Iuris alapító atyái – bábáskodtak.
Varro Vooglaid / Facebook
Azon a napon, amikor ez a kép Vooglaid profilján felbukkan, észt webcímen bejegyzik az ordoiuris.ee domaint. Vooglaid, aki személyesen nem vihet bíróságra ügyeket, egy olyan, konzervatív jogászokból álló csapatot tervez kialakítani, akik a lengyel Ordo Iurishoz hasonlóan „stratégiai pereket” intéznek.
Az Ordo Iuris észt leágazását 2020 nyarán tervezték hivatalosan bejegyezni – vagyis épp időben ahhoz, hogy az észt alkotmányban szereplő házasságdefinícióról szóló, eredetileg 2021 tavaszára előirányzott népszavazás előtt az azonos neműek élettársi kapcsolata ellen tudjanak lobbizni. Észtország kormányzatát azonban korrupciós botrány rázta meg, és a népszavazást egyelőre elnapolták.
Észtország 2017-ben ratifikálta az Isztambuli Egyezményt. A balti államban alig hatezer katolikus él, míg a lakosság 65 százaléka ateistának vallja magát. A SAPTK hírszájtja, az Objektiv.ee már ekkor is az egyezmény ratifikálálsa ellenében fellépő Észt Konzervatív Néppártot (EKRE) támogatta.
Varro Vooglaid hagyományosan katolikus családban nőtt fel. Vooglaidék az alapítói egy tallinni katolikus iskolát működtető egyesületnek, valamint az Életkultúra Intézet (Elukultuuri Instituut) nevű think-tanknek.
Az Elukultuuri Instituut egyik társalapítója, Maria Madise – Vooglaid barátja – szép pályát futott be az európai abortuszellenes mozgalomban. 2014 óta Londonból koordinálja a Society for the Protection of Unborn Childrent (SPUC), ami a legrégebbi, és Madise szavaival „Európa legradikálisabb abortuszellenes szervezete”. A SPUC képviselőjeként Madise a Voice of the Family hálózatát is irányítja – ez mintegy húsz abortuszellenes szervezet globális koalícióját jelenti, akik rendszeresen részt vesznek az Ordo Iuris konferenciáin.
2018-ban egy sajtótájékoztatón Madise a SPUC nevében dicsért egy amicus curiae véleményt, amit az Ordo Iuris adott be a lengyel alkotmánybíróságnak: „A lengyel alkotmánybíróságnak eljuttatott beadvány csodaszép példája annak, hogy egy olyan jogi testület előtt mutassák be az emberi élet a fogantatástól kezdődő szentségét, amelynek megvan a képessége ahhoz, hogy a társadalomban visszaállítsa az autentikus emberi jogokat”.
Hét, a Voice of Family-hálózathoz tartozó szervezet alá is írta a vélemény nemzetközi változatát, amelyet az Ordo Iuris az elhíresült abortuszügyi döntés előtt pár nappal el is juttatott a lengyel alkotmánybíróságnak.
2019 fontos év volt az Ordo Iuris nemzetközi terjeszkedésében. Pár hónappal azelőtt, hogy észt partnereikkel találkoztak volna, az Ordo Iuris hivatalosan bejegyeztetett egy leányszervezetet Horvátországban. A mechanizmus már ismerős Észtországból – krakkói Skarga-aktivisták először a TFP helyi leágazását hozzák létre (a horvát esetben a Vigilare nevű alapítványt), majd ezt az Ordo Iuris helyi megfelelőjévé konvertálják.
A lengyel Skarga Alapítvány kópiáját, a Vigilarét 2016-ban hozták létre egy hasonnevű egyesület párjaként. Itt a Vooglaidéhoz hasonló szerepet John Vice Batarelo horvát konzervatív körökben jól ismert aktivista és a Vigilare feje játszotta.
Az előkészületek elhúzódtak, a horvát Ordo Iuris domainjét csak 2017-ben jegyezték be. Ezután Batarelo mozgósította ismerőseit a horvát szélsőjobboldalon. Amint elindult a Vigilare, Batarelo máris tető alá hozott egy együttműködést Stjepo Bartulicával. Ő ma a nacionalista Domovinski pokret (Mozgalom a hazáért) szerveződés tagja, amely 2020-ban 13 széket nyert el a horvát képviselőházban.
Bartulica nem új alak a horvát politikában: korábban a horvát elnök tanácsadójaként is dolgozott a Kultúra Megújítása Központ kezdeményezésen. A központ a később Tradfestre átkeresztelt Kulfest részeként működött. Ezen az évente megrendezett fesztiválon tradicionalista és konzervatív vezetők, köztük horvát politikusok, valamint a Skarga és a WCF aktivistái is megfordultak. A két férfit nemcsak politikai tevékenységük kötötte össze – 2009 óta Batarelo és Bartulica közös tanácsadócéget vittek. A Servismus nevű vállalkozást 2016-ban felszámolták.
A horvát radikális konzervatívok 2013-ban érték el a legnagyobb sikerüket, amikor népszavazást tartottak a házasság alkotmányos definíciójáról („életközösség egy férfi és egy nő között”).
Néhány nappal a népszavazás előtt Horvátország európai parlamenti képviselői egy, 77 különféle szervezet képviselői által aláírt levelet kaptak, amiben arra szólították fel őket, hogy „védelmezzék és óvják az emberi civilizáció legalapvetőbb intézményeit: a házasságot és a természetes családot”. A levelet többek között Alexey Komov, Pavel Parfentiev, Aleksander Stępkowski (ekkor a lengyel Ordo Iuris elnöke) és Ignacio Arsuaga is aláírták (róluk bővebben még beszámolunk a cikksorozat egy későbbi részében).
A népszavazás eredménye a Vigilare és a Család Nevében kezdeményezés közös sikere volt – utóbbit Željka Markić, Horvátország egyik legbefolyásosabb konzervatív véleményformálója indította útjára. A két szervezet közti együttműködés azóta is szoros.
Markić rendszeres vendége azoknak a konferenciáknak és eseményeknek, amelyeket az Ordo Iuris, vagy a szervezethez közelállónak tartott lengyel párt, a Solidarna Polska szervez – ennek a pártnak a vezére, a lengyel igazságügyminiszter kezdeményezte az Isztambuli Egyezmény megszüntetését. A horvát Család Nevében az Ordo Iuris hivatalos partnereinek egyike, és a Narod.hr hírszájt kiadója.
A horvát Ordo Iuris felügyelőbizottsági tagjai között John Vice Batarelo mellett a lengyel Ordo Iuris két képviselője, Jerzy Kwaśniewski és Tymoteusz Zych nevével is találkozhatunk. A horvát szervezet egyik arca, Filip Đekić jogász az egyik elindítója a 40 nap az életért-kezdeményezésnek, amelynek keretében emberek kórházak előtt állnak és a meg nem született gyermekekért imádkoznak.
A kezdeményezést a hagyományosan a szélsőjobboldallal összekötött külföldi horvát diaszpóra is népszerűsítette Németországban. Így talált rá a németországi Család Nevében vezetője, Tomislav Čunović abortuszellenes horvát jogász a horvát Ordo Iurisra, aki két évre ezután ott is megrendezte a happeninget. De a frankfurti 40 nap az életért hivatalos rendezője a német DVCK volt — még egy TFP-kapcsolódású szervezet. A DVCK feje Matthias von Gersdorg, a lengyel Piotr Skarga intézet alapítója.
Čunovićból, a korábban a frankfurti horvátok között mozgó aktivistából azóta előbb a Vigilare elnökhelyettese, majd a horvát Ordo Iuris vezetője lett.
Ivan Prskalo, az Isztambuli Egyezmény ügyében illetékes horvát családügyi minisztérium korábbi alkalmazottja is a hovát Ordo Iurishoz tartozik. Magyarország délnyugati szomszédja 2018-ban ratifikálta a családon belüli erőszak ellen fellépő egyezményt, amire válaszul a parlamenti többségből néhány képviselő a szélsőjobbhoz csatlakozott. 2020 szeptemberében Az Igazság Az Isztambuli Egyezményről-kezdeményezés képviselői azt követelték, hogy legyen újra népszavazás az egyezményből való kilépésről – az első ilyen kísérlet érvénytelen aláírások miatt bukott el. Az egyezményellenes mozgalmat a horvát katolikus egyház és konzervatív szervezetek, így a Vigilare és a Család Nevében is támogatták.
2020 júniusában az Ordo Iuris útjára indított egy nemzetközi petíciót a stopgenderconvention.org címen, ami az Isztambuli Egyezménynek az Európai Unió egésze általi visszautasítását célozza. A kampányindítón megjelentek a horvát Željka Markić mellett az Ordo Iuris szlovák partnerei is, köztük Patrik Daniska és Andrej Ralbovský a Slovakia Christiana nevű szervezettől, amit még 2016-ban alapítottak krakkói Skarga-aktivisták.
Két hónappal ezután a szlovák Ordo Iurist is bejegyezték Ralbovský lakcímén. 2020 szeptemberében a szlovák Ordo Iurisnak elindult a saját Facebook-profilja is, ahol a lengyel szervezet sikereit méltatják. Az ordoiuris.sk domaint még 2017-ben lefoglalta a férfi cége másik szűk tucatnyi mellett: a sorban az egyértelműen homofób kicsengésű homoloby.sk és sodomskypaskvil.sk címek is megtalálhatók. Ralbovský az észt Vooglaiddel, a horvát Batarelóval vagy Markić-csal szemben nem közismert alakja pátriája politikai életének.
Amikor a Jan Kuciak Oknyomozó Újságíró Központ kollégái felhívták Ralbovský telefonszámát, egy ismeretlen férfi hangja szólt bele: „Ralbovský nem érhető el ezen a számon”. Azt is közölte, hogy Ralbovskýtól e-mailben lehet kérdezni.
A szlovák újságírók immár e-mailben feltett, az Ordo Iuris szlovákiai tevékenységével kapcsolatos kérdéseire a következő válasz érkezett: „régóta nem veszek részt aktivizmusban, és nem vagyok közszereplő, ezért kérem, tartsák tiszteletben a magánélethez való jogomat”.
Ralbovský elmondása szerint már nem ő az egyesület elnöke. „A bonyolult járványhelyzet miatt mindeddig nem volt teljesíthető az összes formalitás, amivel a hivatalos nyilvántartásba is le lehetne jelenteni a változásokat” – tette hozzá.
Amikor idén áprilisban megnéztük a hivatalos iratokat, még mindig Ralbovský volt a szlovák Ordo Iuris elnöke. A szlovák újságírók egyébként a munkájuk során úgy tapasztalják, hogy más ügyekben a szlovák belügyhöz tartozó egyesületi regiszter a járvány ellenére minden fennakadás nélkül működik.
Szlovákia az Isztambuli Egyezményt az elsők között, még 2011 májusában aláírta. A hatóságok hivatalosan azt jelentették be, hogy 2013 végére ratifikálni fogják a szerződést, de erre máig nem került sor.
Az Isztambuli Egyezményt a 2016-os választásokat követően konzervatív szavazókra hajtó Robert Fico miniszterelnök tette parkolópályára. Miután az Európai Parlament 2017-ben elfogadta az egyezményt, mindenféle menetek és petíciók szerveződtek azért, hogy nyomást gyakoroljanak a szlovák kormányra az egyezmény elutasítása érdekében.
„Amíg én vagyok a miniszterelnök, és az Isztambuli Egyezmény vitás elemei nem tisztázódnak, ha az egyezmény előírásai nem kristálytiszták, különösen abban a tekintetben, hogy a házasság definíciója szerint egy férfi és nő egyesülése, addig soha nem fogok beleegyezni, hogy a kormány ratifikálásra terjessze elő az egyezményt. Soha” – mondta Fico nem sokkal 2018-as lemondása előtt.
Annak ellenére, hogy a 2019-es elnökválasztáson a liberális Zuzana Čaputová győzött, 2020 februárjában a szlovák országgyűlés elutasította az egyezményt.
Noha a litván külügyminiszter, Linas Linkevičius 2013-ban aláírta az Isztambuli Egyezményt, az végül nem jutott el az ország törvényhozásáig.
Dovilė Šakalienė parlamenti képviselő, aki korábban a Gazdák és Zöldek Uniójához tartozott, mindeddig összesen hat alkalommal terjesztette a litván szejm elé az iratot ratifikációra. Egyetlen alkalommal sem sikerült elérnie legalább azt, hogy a törvényjavaslatot napirendjére vegye a parlament. Korábbi pártjának vezetői, akik 2016-ban még az egyezményt támogató poszterekkel pózoltak, azóta átpártoltak az ellenoldalhoz: ma az egyezmény leghangosabb kritikusai közé tartoznak.
„A legtöbb kollégám úgy döntött, hogy igazságra talál azokban a furcsa összeesküvés-elméletekben, amelyek szerint az egyezmény új gendereket akar bevezetni, vagy veszélyezteti a hagyományos családi értékeket. Vagy csak féltek attól, hogy szavazatokat veszítenek” – mondta Šakalienė, aki végül kilépett a Gazdák és Zöldek Uniójából.
Más közép-európai országokhoz hasonlóan az Isztambuli Egyezményből Litvániában is a gender szó használata miatt lett politikai ügy. Ellenzői szerint az irat elfogadása több gendert vezetne be, hozzájárulna a hagyományos család összeomlásához és forradalmasítaná az ország egész jogrendszerét.
Korábbi tervek ellenére az egyezmény 2021 márciusában sem került a litván parlament napirendjére. Ez azt jelenti, hogy legkorábban ősszel kerülhet a törvényhozók elé. A halasztásról szóló döntést nyilvános nyomásgyakorlás előzte meg egy papcelebritás és egy, a lengyel Ordo Iurisszal együttműködő think-tank részéről. A halasztás ügyét részben a litván elnök is támogatta.
Az egyezmény leghangosabb ellenzői között megtalálható a Szabad Társadalom Intézet (LVI) és a Családok és Szülők Nemzeti Szövetsége (NŠTA). A LVI a litván támogatója az Ordo Iuris a „genderegyezmény megállítására” felszólító nemzetközi aláírásgyűjtésének. A Litvániában szervezett petícióit széles körben terjesztik szövetséges szervezetek is.
Diana Nausėdienė az LVI konferenciáján. Fotó: Robertas Dačkus
Az LVI barátai között tudhatja a litván first ladyt, Diana Nausėdienėt is. Tavaly októberben támogatója volt egy terhességekről szóló konferenciának, amit az elnöki palotában tartottak. Nausėda elnök még mielőtt bejelentkezett volna a pozícióra, az LVI-nek adott interjújában jelezte: az intézet abortusszal és a „normális családdal” kapcsolatos agendáját támogatja.
A litván közvéleményben felzúdulás fogadta azt, amikor Algirdas Toliatas papceleb megosztotta a LVI és az NŠTA petícióit. Miután több véleményformáló is csúnyán odaszólt Toliatasnak, a pap azt mondta, hogy a szólásszabadsághoz való jogát támadják. Nausėda elnök erre kiállt Toliatas mellett.
A katolikus egyházhoz közel álló LVI politikai kapcsolatai a litván parlamentig nyúlnak. A think-tank egyik alapítója és vezetője, Kristina Zamarytė-Sakavičienė az országot 2016 és 2020 között vezető Gazdák és Zöldek Uniója nevű párt befolyásos alakjának, Agnė Širinskienėnek a munkatársa. A ma az ellenzéki padsorokban ülő Širinskienė az Isztambuli Egyezmény elleni mozgalom aktív támogatója.
A 35 törvényhozót összefogó Családért elnevezésű litván parlamenti csoport elnöke, Vilija Aleknaitė-Abramikienė, a kormányzó Haza Szövetség tagja, akinek egészen a közelmúltig munkatársa volt Ramūnas Aušrotas, az LVI egyik alapítója. Aleknaitė-Abramikienė nemrégiben beszédet mondott egy LVI-konferencián, ahol Európa jövőjének kulcsaként a „természetes emberi jogokat” állapították meg. A résztvevők listáján kisebb csapatnyi lengyel konzervatív és Paul Coleman, az Alliance Defending Freedom (ADF) International igazgatójának neve is olvasható.
Litván újságírók derítettek fényt arra, hogy az amúgy a katolikus egyházhoz közeli szervezetek adományaiból működő LVI, valamint az NŠTA és más partnereik összesen 180 000 eurónyi állami támogatást kaptak 2018 és 2020 között. A támogatás alapja egy olyan projekt volt, ami a litván családok politikai reprezentációjának javítását célozta.
A projektet számos kritika érte a litván nyilvánosságban, elsősorban azért, mert a közpénz egy részét a kedvezményezettek arra költötték, hogy a Családok Világkongresszusa (WCF) aktuális veronai találkozójára látogassanak. Az esemény és a szervezet kapcsolati hálójában moszkvai érdekek mentén működő személyek és szervezetek is találhatóak.
A 2019 márciusában tartott veronai találkozóra két NŠTA-delegált utazott, köztük Violeta Vasilauskienė elnök. A kongresszuson orosz állampolgárok is képviseltették magukat, köztük Alexey Komov, az orosz-ukrán háborúval kapcsolatban nemzetközi szankciók alá helyezett Konstantin Malofeev orosz oligarcha közeli munkatársa. Ignacio Arsuaga, a spanyol központú CitizenGO – amelyről egy dokumentumfilmben kiderült, hogy Malofeevtől kért támogatást – vezetője szintén jelen volt.
A kongresszus prominens látogatója volt Matteo Salvini, aki ebben az időben olasz miniszterelnökhelyettes és az Északi Liga párt vezetője volt. Röviddel ezután került napvilágra, hogy Salvini pártja titokban orosz pénzügyi támogatásért folyamodott.
Az NŠTA nem válaszolt a veronai eseménnyel és az állami pénzköltéssel kapcsolatos újságírói kérdésekre. Ehelyett az ügyet feltáró Siena.lt oknyomozó hírszájt lejáratásába kezdtek. Két nappal a tényfeltáró újságcikk megjelenése előtt az LVI és az állami pénzekből szintén részesedő, szélsőjobboldali Pro Patria bejelentették, hogy „Soros György politikai érdekeit” képviselő összeesküvés áldozatai.
A Siena által feltárt tényekre reagálva a litván társadalmi ügyek minisztériuma a következő nyilatkozatot bocsátotta ki: „a minisztérium álláspontja egyértelmű – megítélésünk negatív az ilyen jellegű kapcsolatokról és találkozókról. Ha állami támogatásokban részesülő szervezetek ilyen lépéseket tesznek, az aláássa az állami támogatási pályázati rendet, és hitelteleníti az érintettek elveit és céljait (…) Őszintén sajnáljuk, hogy miután a 2018-2019-re szóló pályázatokat lezártuk, kiderült, hogy egyes szervezetek visszaéltek a bizalmunkkal azáltal, hogy olyan tevékenységeket folytattak és olyan emberekkel, valamint szervezetekkel működtek együtt, amelyeket a pályázati anyagban elhallgattak” – mondta a Sienának a minisztérium hozzátéve, hogy a jövőben szigorúbb követelmények fognak vonatkozni a támogatott civil szervezetekre a diszkrimináció és a gyűlöletbeszéd tekintetében.
Ezután rövidesen az LVI újra állami támogatásban részesült. Az NŠTA-val és más partnerekkel együtt 54 000 eurón osztozhatnak a „családok képviseletének javítása” céljából. A litván társadalmi ügyek minisztériuma azt közölte, hogy ezen a területen más ernyőszervezet nem pályázott állami támogatásért.
Ez a cikk nemzetközi újságírói együttműködésnek köszönhetően létrejött cikksorozat egy eleme. A csapat tagjai: Anna Gielewska, Julia Dauksza, Konrad Szczygieł (Fundacja Reporterów, Lengyelország), Šarūnas Černiauskas, Miglė Krancevičiūte (Siena.lt, Litvánia), Tomáš Madleňák, Peter Kapitán (Investigative Center of Jan Kuciak, Szlovákia), Oliver Kund (Ekspress Meedia, Észtország), Mašenjka Bačić (Horvátország), Sarkadi Nagy Márton (Átlátszó, Magyarország), Audrey Lebel (Les Journalopes, Franciaország). Magyarra fordította: Sarkadi Nagy Márton; az angol eredeti a Vsquare szájton jelent meg. A cikk elkészültét az Investigative Journalism for Europe (IJ4EU) alapja támogatta. A címlapképen Zágrábban titakoznak az Isztambuli Egyezmény ratifikálása ellen, forrrás: ANTONIO BRONIC / Reuters / Forum
1989. december 6-án 14 fiatal nőt ölt meg a kanadai Québec tartomány legnépesebb városa, Montréal műszaki főiskoláján Marc Lépine, aki...
