Bezárás
izrael

Vallási és nacionalista radikálisok sodorták etnikai polgárháború szélére Izraelt

A legújabb zsidó-palesztin konfliktus azt is üzeni, hogy a zsidó nacionalizmus nemcsak házrombolásokban, a palesztinok kitelepítésében és izraeli telepesek arab területekre való letelepítésében, de a kelet-jeruzsálemi izraeli fennhatóság állandó demonstrálásában is megnyilvánul.

Előfizetőket keresünk – támogasd a munkánkat havi ezer forinttal!
Támogatom

Az Európai Unió országaiban megfigyelhető jobbratolódás elérte Izraelt és Palesztinát is, mindkét fél társadalma radikalizálódott és destabilizálódott az elmúlt években. A múlt héten a nemzetközi médiába is bekerült új zsidó-palesztin fegyveres etnikai konfliktus kiéleződése a két nép szélsőségeseinek köszönhető. Mindez nem a véletlen műve: mindkét csoport így próbálja megerősíteni a társadalomban betöltött pozícióit. Az izraeli miniszterelnök belpolitikai helyzete sokkal rosszabb, mint az utolsó nagyobb konfliktus idején, 2018-ban.

De az izraeli belpolitikai helyzet rendezetlensége és a béketárgyalások elakadása a palesztin politikai elitnek is megfelel. Utóbbi kommunikációja megreked az izraeli megszállás hangoztatása és a külföldről származó pénzek biztosítása szintjén. Április végén Mahmúd Abbász, a palesztin önkormányzat elnöke elhalasztotta a május 22-re tervezett parlamenti választásokat. Ez a fejlemény Izraelnek is megfelelt, hiszen a tizenöt éve hatalmon lévő, megöregedett és politikailag korrumpálódott Abbász elnökkel Izrael szót tud érteni.

Csakhogy ez a patthelyzet az Abbász elnököt adó Fatah legfőbb riválisának, a Hamásznak is jó. Ez a szervezet már nemcsak Ciszjordániában, hanem a Gázai Övezetben is népszerűbb, mint a Fatah. Jó eséllyel ez a szervezet adhatja a következő elnököt, aki palesztin szemszögből nézve, keményebb tárgyalópartnere lehet Izraelnek. Másrészt azonnal megszólalt a Hamász is, miszerint a választások elhalasztásával Abbász a palesztin politikai naptárat a cionista megszállókhoz igazítja.

A Hamász egy nacionalista, szélsőséges, de nem monolit szervezet, amely katonai és polgári szárnnyal is rendelkezik. Több országban terrorszervezetként osztályozzák, de érdemes tudni, hogy a szervezet tagja a palesztin kulturális minisztérium hivatalnoka is. A magyar sajtóban is megjelent, hogy a Hamász egy, az al-Kaidával egy lapon emlegethető terrorszervezet. Ez így pontatlanság. Emlékezzünk, hogy az al-Kaidával soha senki nem tárgyalt, de a Hamásznak és Izraelnek érdeke volt megállapodni 2014-ben, egyiptomi közvetítéssel, egy tűzszünetben.

A Hamász nem része egy globális dzsihádista mozgalomnak, éppen fordítva: az al-Kaida a múltban többször kritizálta a Hamászt, hogy túlságosan sokat foglalkozik az izraeli-palesztin konfliktussal és nem vesz részt az imperialisták és a keresztesek elleni globális dzsihádban. Tény: egy busz felrobbantása terrorcselekmény, de ha a Hamász egy tagja izraeli katonára támad azt már nem lehet csak terrorizmusként látni, mert palesztin szemszögből önvédelem.

Újdonságok egy megszokott vitában

Az események láncolatát és hátterét mutatjuk be részletesen cikkünkben. A legújabb konfliktus közvetlen előzményei véletlenszerűen rakódtak egymásra. Mielőtt belekezdenék, jelzem, hogy a megfigyelő több érdekességet is felfedezhetett a regionális konfliktus kapcsán.

Az egyik ilyen, hogy mintha a nemzetközi média belefáradt volna a zsidó-palesztin konfliktus közvetítésébe. Pedig a múlt héten nyílt fegyveres konfliktussá formálódó uszítássorozat már több hete zajlott Izraelben. A magyar és a nemzetközi média csak a rakéták kilövése után kezdett el foglalkozni a témával.

Másrészt a konfliktussorozat több újdonságot is hozott. Az elmúlt napokban, hetekben nem csak a már megszokott Izrael és a Gáza Övezet közötti összecsapást láthattuk, hanem Kelet-Jeruzsálemben történtek etnikai villongások, demonstrációk, ellendemonstrációk. Ezenkívül vegyesen lakott városokban is több lincselés történt, boltokat gyújtottak fel, az izraeli elnök rendkívüli állapotot vezetett be egy városban és polgárháborúról beszélt.

Tisza István szelleme a Damaszkusz-téren

A képen a Damaszkusz kapu és az előtte elkerített rész látható, valamikor 2021 április közepén. Kép forrása: MEE/Aseel Jundi.

A ramadán ünnep kezdetén, április 12-én, az izraeli rendőrség lezárta a kelet-jeruzsálemi Óvárosban található, Damaszkusz-kapu előtti széles lépcsős, kiülős teret. Négy nappal később, az al-Aksza-mecsetben imádkozók számát tízezer főben határozták meg a hatóságok. A monarchiabeli nemzetiségek ellen gróf Tisza István törvényei szellemiségében hozott, tyúkszemre lépésre hasonlító rendőri korlátozás felbosszantotta az arab fiatalokat. Ők sötétedés után a kapu előtti téren gyűlnek hagyományosan össze beszélgetni és közben kebabot enni vagy kávézni az ünnepi időszakban. Az izraeliek a lezárásokat többféleképp indokolták. Hivatkoztak biztonsági okokra, miszerint a téren ima miatt áthaladó ortodox zsidók számára létesítenek kordonokkal biztosított gyalogösvényt, de olyan érvek is elhangzottak, hogy a koronavírus elleni intézkedések része volt a rendelet.

Az 1948-49-es arab-izraeli háború végén megkötött fegyverszünet keretén belül meghúzott green line azaz a „zöld vonal” a várost kettészeli. Korábban zsidók és arabok szétszórva éltek a városban. A térépen kék színben a gyakorlatilag etnikailag homogén Nyugat-Jeruzsálemet látják. A kelet-jeruzsálemi zsidó lakosság száma folyamatosan növekszik. Az 1967-es arab-izraeli háborúban Izrael elfoglalta Jeruzsálem keleti felét, így az Óváros területét is. Az ENSZ és a világ kormányainak többsége megszállt területnek tekintik, összhangban a palesztin állásponttal.

Izrael folyamatosan támogatja a keleti városrész etnikai összetételének megváltoztatását. Fontos érteni, hogy a Kelet-Jeruzsálembe költöző zsidókat a palesztinok ugyanúgy telepeseknek tartják, mint az 1967-ben szintén elfoglalt Ciszjordániába költöző zsidó telepeseket. De Izrael nem kezeli telepesként a kelet-jeruzsálemi zsidókat, mivel a város felszabadult, azt saját területének tekinti. Az itt élő arabok többsége csak állandó lakcímmel rendelkezik, állampolgársággal nem. Ami azt is jelenti, hogy az önkormányzati választáson szavazhatnak, de az izraeli parlamenti választásokon nem. A diszkrimináció tehát jogilag megvalósul.


A lezárások a kelet-jeruzsálemi palesztin fiatalok szemében ürüggyé váltak. Nem meglepő módon – az ő szemszögükből nézve konfliktusba kerültek a jogaikat korlátozó és tiltó, megszálló izraeli hatalommal. Nyilvánvaló, hogy az izraeli nacionalista nézőpont éppen ennek ellenkezőjét mondja: Jeruzsálem a miénk volt és mindig is a miénk lesz, ezért a város oszthatatlan teljes területén érvényesítjük jogrendszerünket, például egy biztonsági intézkedés meghozatala és érvényesítése kapcsán is. Két narratíva, kétféle álláspont. A szembenállás színvonala pedig ott mozog, mintha szlovák és magyar fiatalok arról vitáznának, hogy Pozsony szlovák vagy magyar város-e éppen.

Egy felpofozott ortodox zsidó egy like

A megalázottság és a másodrendű szerep okozta általános frusztrációnak köszönhetően idén tavasszal a jeruzsálemi arab tinédzserek között egy új internetes trend jelent meg. A challenge vagyis a kihívás helyi, jeruzsálemi változata szerint like-gyűjtésért cserébe, rövid videók készültek ultraortodox zsidó tinédzserek zaklatásáról. A jeleneteket többek között a TikTok platformra is feltöltötték. A fiatalok között, az interneten megjelenő gyűlöletcselekmények, illetve a ramadán szent hónap kezdete óta tartó kisebb utcai összecsapások és a zsidó járókelők zaklatása napi szintű eseménnyé vált 2021 áprilisában, Kelet-Jeruzsálemben.

A válasz nem késett sokat. Ezúttal zsidó tinédzserek Jeruzsálemben és más városokban arab fiatalokra támadtak, meneteket szerveztek. Április 22-én a zsidó alt-right Lehava mozgalom szervezett egy, az Óvárost is érintő menetet Kelet-Jeruzsálem utcáin. Ez az egykor marginális keresztény-ellenes, LGBT-ellenes, zsidó szegregáció-párti és asszimiláció-ellenes csoport az utóbbi években bekerült az izraeli közélet fősodrába. A fiatal zsidók között igen népszerű.

A tinédzser korú felvonulók több százan voltak. Helyszíni beszámolók alapján baloldali zsidókra vadásztak és „Halál az arabokra!” rigmust kiabáltak. A vonulás után a rendfenntartó erők könnygázt, lovasrendőrt vetettek be a menetet megdobáló fiatal palesztinok ellen. A szemtanúk elmondása szerint a rendőri beavatkozás erőszakos és brutális volt és naponta megismétlődött. Az izraeli etnikai zsidó politikai elit két hét után érzékelte, hogy a Damaszkusz kapu előtti terület lezárása rossz ötlet volt. Április 26-án feloldották a zárlatot.

De a döntés túl későn és túl szűk körben történt meg.

Az eseményt akkor a jeruzsálemi palesztinok egy kisebb győzelemnek élték meg.

Sheikh Jarrah: „Jákob, ez nem a te házad”

És ezen a ponton vált jelentőssé a helyi közéletben egy másik vitás ügy. Néhány tucat kelet-jeruzsálemi palesztin lakos kitelepítéséről és helyükre zsidó telepesek beköltözéséről szóló bírósági tárgyalás a végéhez közeledett. Az elmúlt napokban a két etnikum között fokozatosan növekvő feszültség légkörében természetesen a per most mindkét érdekelt fél számára lehetőséget adott, hogy bizonyíthassa: mienk a város és az igazság.

Sheikh Jarrah egykor különálló, etnikailag arab falut az 1967-es hatnapos háború után Jeruzsálemhez csatolták. Izraeli szemszögből azért volt nagy az öröm, mert az Óváros szent helyeit izraeli ellenőrzés alá vonhatták. Ugyanakkor geopolitikai megfontolásokból és a zsidó nacionalista expanziós politikai terv alapján további 22 arab falu Jeruzsálem része lett, amely ma mintegy háromszázezer arab lakossal rendelkezik.

Sheikh Jarrah egykor egy tipikus arab falu volt. A kialakuló 19. századi modern nacionalizmus légkörében egy középkori eredetű sírra hivatkozva egy zsidó vallási alapítvány felvásárolta a környék területeit, ahol aztán több zsidó család is letelepedett. Amikor 1948-ban kitört a háború Izrael és arab szomszédai között, a környéken élő néhány ezer zsidó elhagyta a falut és beköltözött az újonnan alakult Izrael államba. Az ötvenes években a területet Jordánia birtokolta.

Az ENSZ és Jordánia azt mondta az 1948-ban megalakult Izraelt elhagyó palesztinoknak, hogy az egykor zsidó alapítvány által felvásárolt földeken telepedjenek le. Csakhogy 1967-ben a terület izraeli megszállás alá került, és Izrael lehetővé tette a 70-es évektől az egykori zsidó tulajdonosok számára, hogy benyújtsák kárpótlási igényüket. A betelepítéseket koordináló zsidó szervezet napjainkban sokszor még izraeli állampolgársággal sem rendelkező bevándorlókat telepít ezekbe a házakba.

A kurrens tulajdonjogi vita tehát olyan arab tulajdonú házakról szól, amelyek a múlt században zsidók tulajdonában lévő földekre épültek. Csakhogy palesztin szemszögből Sheikh Jarrah Jeruzsálem megszállt, keleti részén található. Ezért ők úgy látják, hogy Izrael nem alkalmazhatja törvényeit az őslakosok kiszorítására. A palesztinokat olyan érvekkel üldözik el, hogy korábban nem fizettek bérleti jogot a zsidó földtulajdonosoknak. A palesztin szemszögű érvelés ezt kétségbe vonja: miért is kellene fizetni a zsidó telepeseknek Kelet-Jeruzsálemben?

Másrészt, és ez a fontosabb érv, ha az 1948 előtti zsidó követeléseket kárpótolni lehet, akkor adják vissza a nyugat-Jeruzsálemből kiűzött palesztinok földjeit, házait.

Csakhogy jelenleg Izraelben ezt a féloldalas megoldást tényként kezelik, hogy a zsidók jogosultak kárpótlásra, a palesztinok pedig nem.

Az újonnan beköltözők gyakran ortodox bevándorlók, akik az Egyesült Államokból érkeztek. A twitteren megjelent egy olyan felvétel, ahol az egyik házban lakó palesztin nő azt mondja egy nyilvánvalóan amerikai zsidónak, hogy ellopta a házát. A férfi azt válaszolja, ha nem ő lopta volna el, megtette volna más, ez nem az ő döntése.

Az amerikai szélsőséges vallási szervezeteknek az a szándéka, hogy az általuk képviselt telepesek kelet-jeruzsálemi betelepítésével erősítsék a zsidó jelenlétet az alapvetően arab többségű városrészben. E törekvés célja, hogy hosszabb távon meggyengítse a Jeruzsálem keleti részére vonatkozó palesztin igényt. A palesztinok elképzelése szerint ugyanis egy jövőbeli palesztin állam fővárosa Kelet-Jeruzsálem lenne. Csakhogy egyre több zsidó szivárog be ebbe a városrészbe. Izrael több tízezres lakosú lakótelepekkel próbálja fellazítani a kompakt arab területeket Kelet-Jeruzsálem külvárosában. De az olyan belső területeken, mint például Sheikh Jarrah, már nem lehet új telepeket építeni, mert egyszerűen nincs hely.

Ez az oka, hogy a beköltözők az 1948 előtti birtokviszonyokra kezdtek hivatkozni a 2000-es évek elejétől.

Izrael számára ugyanis a palesztinok kitelepítésének ügye érzékeny téma. A jelenlegi izraeli kormány látványosan távol tartja magát a konfliktustól. Hivatalos álláspontjuk, hogy ez magánszemélyek bírósági vitája. Csakhogy több körülmény cáfolja a kormány érvelését. Ha valóban magánjellegű vitáról lenne szó, akkor a telepesek nem tűztek volna ki megannyi nemzeti színű zászlót, és a visszaszerzett ingatlanokat nem kereste volna fel például Itamar Ben Gvir szélsőséges zsidó képviselő sem. Ha ránézünk a térképre, látható, hogy Kelet-Jeruzsálemben már több tucat ilyen enklávé létezik, amely megnehezíti a város felosztását.

Valójában tehát a hosszú távú palesztin tervek izraeli megfúrásáról van szó, amely egy telekjogi vita kapcsán szimbolikus konfliktussá vált Izrael és Palesztina számára.

Május 10: Jeruzsálem Napja

Az újabb eseménysorozat tovább növelte a folyamatosan eszkalálódó feszültséget. Az állami ünnep előtti hétvégén fiatal palesztinok és zsidók is kisebb-nagyobb csoportokban tüntetéseket tartottak városszerte. A zavargások oka palesztin részről a Sheikh Jarrah-negyed házainak tulajdonjogi vitájában hozott újabb döntés volt. Izrael Legfelsőbb Bíróságának május 10-én kellett volna határozni 13 család 58 ember, köztük 13 gyerek kilakoltatásáról. De egy nappal korábban a döntést 30 nappal elhalasztották.

Az összecsapások egyik csúcspontja pénteken történt a Templom-hegyen. A zavargások során a rendőrök vízágyút és lovasrohamot, könnygázt is bevetettek, több tucatnyi ember megsérült, autókat gyújtottak fel. Palesztin fiatalok kövekkel dobálták az imára érkező ortodox zsidókat, de ugyanaznap vált csatatérré az iszlám harmadik legszentebb helye, az al-Aksza mecset is. Az izraeli biztonsági erők már a hétvégén figyelmeztettek, hogy a hétfői vonulás engedélyezése az erőszak további eszkalációjához vezethet.

Vasárnap izraeli arabok demonstráltak már Jeruzsálem városán kívül is, Haifában, Názárethben, Shfaramban és Tirában. A tüntetők utakat zártak le és palesztin zászlót lobogtattak. Ennek ellenére a jeruzsálemi rendőrfőnök még reménykedett a zászlós felvonulás megtartásában.

Izrael állam ezen a napon, május 10-én ünnepli Kelet-Jeruzsálem felszabadítását a hatnapos háború idején (1967). Ugyanez a nap palesztin szemszögből a város elfoglalását jelenti. Az állami ünnep (hivatalosan: Jeruzsálem Napja) Jeruzsálemben összenőtt a Zászlók Menete elnevezésű felvonulással. Minden évben a zsidó nacionalizmus és a tomboló tesztoszteron által feltüzelt tömeg vonul végig ezres nagyságrendben Kelet-Jeruzsálem arab negyedében, miközben „Ez itt a miénk!” és hasonló gyűlölödő jelszavakat skandálnak.

A Templom-hegy a három nagy világvallás szent helyének számít, ahol az izraeli hatóságok betiltották az imádkozást. Biztonsági okokból, hogy a helyi arabokat ne provokálják feleslegesen. A tiltásnak ugyanakkor vallási oka is van. A hagyomány szerint a zsidók nem léphetnek be a Kr. u. 70-ben, a római-zsidó háború végén lerombolt, egykori zsidó jeruzsálemi Nagytemplom területére. A zsidók számára a legszentebb hely a Siratófal, amely az egykori Nagytemplom maradványa. A fősodratú rabbik és az izraeli hatóságok tiltása ellenére néhány tucat nacionalista zsidó mindig megpróbál feljutni a Templom-hegyre imádkozni.

Az állami ünnep napján az izraeli rendőrség megváltoztatta a zászlósok felvonulásának útvonalát a hétvégi Templom-hegyen történt összecsapások miatt. Az útvonal megváltoztatására az izraeli miniszterelnök adta ki a parancsot. Az esemény szervezői korábban lemondták a felvonulást, de a felhergelt vallásos, nacionalista résztvevőket már nem lehetett megállítani és a tömeg akadálytalanul vonult a Nyugati Fal felé.

Szintén május 10-én a Hamász katonai szárnya ultimátumot küldött Izraelnek, hogy vonja ki katonáit a Templom-hegyről és Sheikh Jarrah városrészből, illetve engedje szabadon a felkelés során őrizetbe vett palesztinokat, este hat óráig.

Elszabadult a pokol. A Gáza Övezetből rakéták ezreit lőtték ki izraeli területekre. Izrael egy néhány éve működő, rendkívül szofisztikált védelmi rendszerrel a kilőtt rakéták nagy többségét megsemmisítette. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a napokban látott égi robbanások döntő többsége nem volt más, mint a Vaskupola védelmi rendszer által lelőtt támadó rakéták. Izraelen belül száz felett jár a szélsőséges zsidók által megtámadott arab célpontok száma. Az utcai lincselések kölcsönösek. A polgárháborús hangulatú összecsapásokban mindkét fél részéről a koronavírus világjárvány miatt tétlenségre ítélt futballhuligánok álltak a frontvonal élén.

A nyolc napja folyó kölcsönös fegyveres támadásnak palesztin oldalon legalább 213 halottja köztük 61 gyermek, 36 nő és 1336 sebesültje van. Az izraeli rakéták május 14-ig legalább 500 lakóházat, 63 palesztin kormányzati épületet, 23 iskolát és 24 gyárat semmisítettek meg. A Gáza Övezetből május 14-ig 1 750 rakétát lőttek ki Izrael területére, amelynek 90 százalékát megsemmisítette az izraeli légvédelmi rendszer.

Hol van az izraeli-arab konfliktus kezdete?

A képen zsidók és arabok együtt demonstrálnak május 16-án Jeruzsálemben, a Kiállunk egymásért zsidó-arab mozgalom egyik rendezvényén, amelyet a szervezet az eszkalálódó erőszak láttán Izrael több városában szervezett meg a békés és egyenrangú egymás mellett élés esélye érdekében. Forrás: Orly Noy, twitter.

A 19. század nagyobb részében a helyi zsidó kisebbség viszonylag békében élt együtt az arab muszlimokkal és keresztényekkel a történelmi Palesztina területén. A változás akkor következett be, amikor a 19. század végén és a 20. század elején a cionista mozgalmak nagy emigrációs hullámokat kezdtek el szervezni egy zsidó haza, majd később egy zsidó állam megteremtése céljából Palesztina területén. Ez érthető módon konfliktusokhoz vezetett.

Száz évvel ezelőtt a területen élők tíz százaléka volt zsidó. A brit gyarmaton akkor kisebbségben élő zsidók azonban egyre nagyobb számban  nyújtottak be földigénylő kérelmeket. A britek ezért kiadták a Balfour-nyilatkozatot (1917), melynek értelmében, ha a terület brit mandátumban marad, akkor a zsidók kialakíthatják ott új hazájukat. Ez egy brit ígéret volt a területen élő 10 százalékos kisebbség javára és a 90 százalékos arab többség kárára, akiket soha senki nem kérdezett meg. Ez a mai konfliktusos helyzet gyökere, amikor Izraelben a zsidók már nagyjából 80 százalékos többséget alkotnak. Izraelen kívül léteznek a többségében arabok által lakott, de az izraeli hadsereg által megszállt területek is, mint például a Gáza Övezet vagy Kelet-Jeruzsálem.

A konfliktus békés megoldását, vagyis a két nép békés egymás mellett élésének kialakítását és a másik állam létezésének elfogadását, az arabok és a zsidók többsége egészen a legutóbbi időkig támogatta. Az elmúlt években, csökkenő tendencia mellett, ez az arány 50 és 70 százalék között mozgott. Csakhogy vannak szélsőséges irányzatok, mind arab, mind zsidó vonalon, akik ezt a területet nem akarják a másikkal megosztani, hanem az egészet akarják. Ez a két fél a gyakorlatban úgy képzeli el, hogy a szélsőséges zsidók felvetik a palesztinoknak, hogy menjenek el Szaúd-Arábiába és ott szerezzenek maguknak államot. Míg hasonló furcsa ötleteket a palesztinok részéről is hallani, amikor azt javasolják, hogy menjenek a zsidók az USA-ba, hiszen a zsidóság többsége a mai napig nem Izraelben él.

A két nép közötti megbékélést jelenleg nehéz elképzelni. Még ha mindkét oldalon hatalomra is jutna egy megbékélés-párti politikai erő, a napjainkban játszódó események azt mutatják, hogy mindkét közösségben szintén létezik egy viszonylag erős, szélsőséges politikai tábor, amely bár számszerűen nem jelentős, olyan hatékony eszközök felett diszponál, mint a rakétatámadások vagy a földek és vízforrások elvétele és a civil lakosság letelepítése.

Hatalma megtartása érdekében Benjámín Netanjáhú folyamatosan jobbra tolódott. Az izraeli miniszterelnök populista, szélsőjobboldallal együttműködő, autoriter stílusú politikája ma már nemcsak az izraeli demokráciát, hanem a zsidó és izraeli arab együttélést is veszélyezteti Izraelben. Jelenleg már a teljes eszkaláció elkerülése lehet a cél, de az elmúlt hetekben mindkét oldalon látott erőszakos jelenetek okozta sebek begyógyítása már egy következő politikai generációra fog maradni.

A Nyugat kritikusabb Izraellel, mint Magyarország

Magyarországon létezik egyfajta tendencia az izraeli álláspont kritika nélküli átvételére, noha a nyugat-európai országok kritikusabb véleményt fogalmaznak meg. Ennek egyrészt az az oka, hogy Izrael kulturálisan és történelmileg közelebb áll Magyarországhoz, ahol egy nagy, zsidó identitástudattal is rendelkező közösség is él. Másrészt létezik egy olyan magyarázat is, hogy a palesztin ügyek minden kritikától mentes támogatása, mely a szocialista korszak hazai külpolitikájára volt jellemző, a rendszerváltás (1990) után automatikusan Izrael irányába mozdult el. Ez utóbbi fordulat nemcsak Magyarországon, de a közép-európai régió több országában is érzékelhető. Az Egyesült Államokon kívül például Csehország is évek óta Izrael feltétlen támogatói közé tartozik.

Hogyan lehet egyszerre Izrael-párti és antiszemita is a magyar kormányzati propaganda?

Ön is elgondolkodott, vajon mi lehet a magyarázata, hogy a Fidesz környékén rendszeresen felbukkanó antiszemita jelenségek ellenére az Orbán-kormány az utóbbi időben Izrael állam óriási barátjának mutatja magát, az izraeli miniszterelnök pedig rendszeresen kiáll a magyar miniszterelnök mellett? Megmagyarázzuk.

A mostani válság kapcsán a jobboldali magyar kormány a csehekhez hasonlóan határozottan kiállt Izrael mellett. A magyar jobboldal korábban hagyományosan a palesztinokkal szimpatizált, de a 2015-ös európai menekültválság után az Orbán-kormány politikai-taktikai szövetséget kötött a szélsőjobboldallal együttműködő, autoriter izraeli miniszterelnökkel. Ennek következménye, hogy az EU 27 tagországa közül egyedül Magyarország nem támogatta a közös uniós nyilatkozatot az izraeli-palesztin konfliktus ügyében. Így alakult ki az a különös helyzet, hogy az autoriter magyar kormány és propagandistái, valamint a magyarországi értelmiség egy része közös platformra került Izrael támogatása ügyében.

Vezető képünkön a Gáza Övezet egy részét látják izraeli bombázás közben, 2021 május közepén. Kép forrása: twitter

Írta: Bőtös Botond

Ha már egyszer itt vagy…
Az Átlátszó nonprofit szervezet: cikkeink ingyen is olvashatóak, nincsenek állami hirdetések, és nem politikusok fizetik a számláinkat. Ez teszi lehetővé, hogy szabadon írhassunk a valóságról. Ha fontosnak tartod a független, tényfeltáró újságírás fennmaradását, támogasd a szerkesztőség munkáját egyszeri adománnyal, vagy havi előfizetéssel. Kattints ide a támogatási lehetőségekért!

Előfizetőket keresünk – támogasd az Átlátszót

Az Átlátszó nonprofit szervezet, nem fogadunk el pénzt politikai pártoktól vagy az államtól. Rád viszont nagyon számítunk!

Támogatom