OpenLux: fényt kaptak a luxemburgi offshore cégek valódi tulajdonosai

Az OCCRP nemzetközi újságírócsapata megszerezte és elemezte azt a luxemburgi cégtulajdonos-adatbázist, amit a pénzmosás elleni szabályok érvényre juttatása céljából 2018-ban hozott létre az európai miniállam. A projekt eredményeiként születő cikkek most jelennek meg az OpenLux szájton, és hatalmasok kétes pénzmozgatásait illető, világszerte eddig ismeretlen adalékokkal szolgálnak.

Luxemburg aprócska állam — formája szerint hivatalosan nagyhercegség —, ami alig több, mint 2500 négyzetkilométernyi földterületen fekszik Németország, Franciaország és Belgium közé ékelődve.

Szóval miért a külföldi tőke második legnagyobb célpontja a világban? A válasz: a titkosság miatt.

Aktivisták szerint az állam a világ egyik legátláthatatlanabb pénzügyi rendszerével rendelkezik, évekig adóparadicsomként működött, és azzal is vádolták, hogy Európán belül „az adóelkerülés” tengelyéhez tartozik. Ha ehhez hozzáadjuk, hogy az Európai Unió szívében található, az megmagyarázza, hogy miért hat mágnesként bolygószerte a befektetőkre.

December 2019-éig 5,065 billió amerikai dollárnyi portfólióbefektetés özönlött Luxemburgba, több mint Japánba, Németországba vagy az Egyesült Királyságba. Egy kevesebb mint 650 000 embert számláló országban — és még ennek a számnak is csak nagyjából a fele tősgyökeres luxemburgi — most már 140 000 cég van.

Azok a külföldiek, akik Luxemburgban regisztrálnak cégeket, leginkább egy okból teszik: „hogy a vagyonelemeiket eltávolítsák maguktól” — magyarázza Gabriel Zucman, a University of California, Berkeley egyetem adjunktusa, aki adóparadicsomokat tanulmányoz.

„Ez az a kulcsszolgáltatás, amit a pénzügyi szektornak ez a szegmense biztosít: eltávolítják az embereket a vagyonuktól, pénzügyi homályt generálnak, ami megnehezíti a hatósági vizsgálatokat.”

Az EU többévnyi nyomásgyakorlása után Luxemburg végül 2018-ban egyezett bele abba, hogy létrehoz egy adatbázist, amely a határain belül bejegyzett vállalatok végső haszonhúzóiról (ultimate beneficial owner, UBO) fellebenti a leplet.

Az UBO-regisztert 2019 márciusában létrehozták, de van egy súlyos hiányossága: nem enged a tulajdonos nevére keresni, csak cégnévre vagy nyilvántartási számra. Ez jelentősen megnehezíti újságírók vagy a köz bármely tagja számára, hogy megtudja, kinek mije van.

Alex Cobham, az adóigazságosságért küzdő Tax Justice Network vezetője azt mondja, hogy ez gyakorlatilag értelmetlenné teszi a regiszter célját — hogy számonkérhetőséget és átláthatóságot biztosítson a cégek mögött álló emberekkel kapcsolatban.

„Luxemburg, úgy tűnik, ezzel szemben indokolatlanul nehézzé tette az adatokhoz való hozzáférést, és elmulasztotta biztosítani, hogy a végső, hús-vér haszonhúzókat egyértelműen azonosíthassák”.

Ám a francia Le Monde újságnak sikerült letölteni a regiszter weboldaláról mintegy 3,3 millió dokumentumot, amelyek 140 000-nél is több luxemburgi cégre vonatkoznak. Ezeket aztán megosztotta az OCCRP újságírószervezettel és más médiapartnerekkel, ami lehetővé tette, hogy a projektcsapat mélyebben tudjon kutakodni a cégtulajdonos emberek után.

Régóta ismert, hogy Luxemburg az adóelkerülés paradicsomma, de az OpenLux adatbázist átkotorva olyan neveket találtunk, amelyek még így is meglepőek voltak: csalók, egy fegyverkereskedő, szervezett bűnözéshez kötődő figurák, oligarchák és politikusok rokonai szerte a világból egyaránt tudtak luxemburgi céget nyiti, ránézésre anélkül, hogy ez bárkit zavart volna.

Luxemburgi céget lehet alapítani teljesen legitim okok miatt. De néhány esetben olyan cégeket találtunk, amiket arra használtak, hogy pénzben, részvényben és más eszközökben tartott dollármilliókat rejtsenek el, mozgassanak valahova, vagy mossanak ki.

Az OCCRP és társai most egy sor történetben arra tesznek kísérletet, hogy újrarajzoljanak néhány szálat, amit az átláthatatlanság és az offshore-osítás elmosott — hogy összekapcsoljanak embereket a pénzügyi tulajdonukkal, amikor ezt a közérdek megkívánja.

Reformkísérletek ellenére Luxemburg még mindig homályos joghatóság, ahol a cégekre és magánszemélyekre vonatkozó kötelező közzétételi szabályokat ritkán tartatják be, és könnyen megkerülhetőek.

Egy évvel a végső haszonhúzókat tartalmazó új regiszter létrehozása után a luxemburgi cégeknek alig a fele jelentett le legalább egy UBO-t. Az itteni befektetési alapoknak csak egyötöde tett így.

Korrupcióhóz, közpénzek elsikkasztásához, szervezett bűnözéshez és adócsaláshoz kapcsolható külföldi állampolgárok alapítottak luxemburgi cégeket, ránézésre anélkül, hogy ez bárki zavart volna. Ez a cégipar szabályozásának kudarcára utal.

Például Sukanto Tanoto, akit az erdőirtások globális hajtóerejének is neveztek, luxemburgi cégeket használt, hogy megvegye az úgynevezett Ludwig épületkomplexumot Münchenben.

A 2019 közepén eszközölt befektetés hónapokkal azután történt, hogy az Európai Bizottság beleegyezett, hogy 2030-ig kivezeti a pálmaolajat az unióban bioüzemanyagok közül, mert ez az egyik hajtóereje az erdőkivágásoknak az Indonéziához hasonló nagy pálmaolajgyártó országokban.

Tanoto cégeit indonéz erdőkivágásokért, emberijog-sértésekért és az Indonéziát adóbevételben dollárszázmillióktól megfosztó kérdéses profitmozgató gyakorlatokért is okolták.

Tanoto fia, Andre eközben Düsseldorfban is megvásárolt egy ikonikus épületet valamivel kevesebb mint 50 millió euróért, amihez hasonlóan titkos luxemburgi cégstruktúrát használt.

Nikola Petrovic, a szerb elnök Aleksandar Vucic közeli barátja üzletet kötött Stanko Subotic-csal, a szervezett bűnözés felé régi kapcsolódásokkal rendelkező ellentmondásos üzletemberrel. Az Openlux projektből származó adatokból kiderül, Subotic alaposan leakciózottnak tűnő áron adott el egy légi szállítmányozási céget Luxemburgban bejegyzett cégeken keresztül.

Petrovic az Air Posh nevű céget mintegy 100 000 euróért vette Subotictól, miközben csak a társaság Cessna repülője ennek az összegnek nagyjából a tízszeresét éri.

Petrovic  egy napenergiával foglalkozó, és egy gyógyszerimport-vállalkozásban is jelentős tulajdonrészeket szerzett — utóbbi cégben mindössze fél dollárért.

A fenti szöveg, valamint a linkelt-összefoglalt cikkek az Organized Crime and Corruption Reporting Project (OCCRP) honlapján jelentek meg, eredetiben angolul. Az OpenLux projektet itt lehet követni. Fordította: Sarkadi Nagy Márton