Kelet-Közép-Európában terjeszkedik a Lengyelországban sikeres ultrakatolikus szervezet

Hogyan lesznek eurószázezrek a Fátimai Miasszonyunk lengyeleknek eladott szentképeiből, amit aztán egy radikális litván katolikus szervezetbe fektetnek be? Újságírók nemzetközi kutakodása derített fényt egy olyan überkonzervatív hálózat működésére, amely csendben és átláthatatlanul befolyásolja közép-európai társadalmak gondolkodását.

1.

Litvániát ábrázoló zászló lobog a szélben a washingtoni March for Life demonstráción 2018 januárjában. A zászló egy lengyel pénzből alapított litván szervezetet reprezentál, de egy amerikai entitás gyártatta le. A többi, itt látható zászlóra hasonlít, például arra, ami szerint „az abortusz a szeretetteljes Teremtőnek adott pofon”, vagy ami kijelenti, hogy „Hollandia NEMET mond az abortuszra!”. Ezt az utóbbit egy lengyel pénzből finanszírozott, brazilok által alapított és irányított holland szervezet gyártotta le.

Zavarosnak hangzik? Az is.

A zászlók háttértörténete tükrözi azoknak a bonyolult műveleteknek az összességét, amelyek az ultrakonzervatív világlátást mindenfelé népszerűsítő Tradition, Family and Property (TFP) mozgalomhoz kapcsolódnak. Ennek a cikknek az első részében a TFP latin-amerikai gyökereit és francia tulajdonait vizsgáltuk. Azt is leírtuk, hogy brazil és francia bejegyzésű szervezeteket miképpen finanszíroztak a lengyelországi Krakkóban működő Piotr Skarga Alapítvány intézetének az adományaiból.

Salve Maria: eurómilliókat gyűjt propagandára ultrakatolikus szervezetek rejtőzködő hálózata

Tízmillió eurót is elér az az összeg, amit a lengyelországi Piotr Skarga Intézet más radikális katolikus szervezeteknek juttatott el az elmúlt évek során – derült ki lengyel újságírók nemzetközi kutakodása nyomán.

Ma az ultrakatolikus mozgalom fő harctere Kelet- és Közép-Európa. Azoknak a befolyása, akik Európát középkori értékekhez akarják visszafordítani, egyre növekszik.  A válás, a házasságon kívüli kapcsolatok, az azonos neműek egybekelése és a terhességmegszakítás joga ellen küzdenek.

Krakkón keresztül közép-európai szervezetek hálózatát hozták létre, és tömték ki egyéni támogatásokon keresztül eurószázezrekkel. Miután ultrakonzervatív szervezeteket indítottak el Litvániában, Észtországban, Szlovákiában, Horvátországban és Magyarországon, a lengyel csoport a saját adománygyűjtési modelljét vezette be ezekben az országokban is.

Az Instytut Piotra Skargi alapítványt 2001-ben jegyezték be Krakkóban azért, hogy a a TFP elveinek megfelelően a keresztény hitet terjesszék és a tradicionálisnak mondott értékeket védelmezzék. Lengyelországi eredetüket, befolyásukat és vagyonukat ez az angol nyelvű cikk írja le bővebben. Az alapítványt a brazil származású, de Franciaországban élő Caio Xavier de Silveira, és a chilei születésű, de Németországban élő Matthias von Gersdorff jegyezték be, akik a mai napig az alapítvány felügyelőbizottságában ülnek. Az alapítvány létrejötte két évvel követte a Piotr Skarga Egyesület a Keresztény Kultúráért nevű szervezet megalapítását. Miközben az alapítvány és az egyesület hasonló nevet visel — ami rendszerint megzavar újságírókat- és olvasókat egyaránt — egy csoport két ágát jelentik.

A kezdetekkor mindkét szervezetet három krakkói egyetemi barát menedzselte: Sławomir Olejniczak, Sławomir Skiba és Arkadiusz Stelmach. A brazil alapítók biztosították a kezdőtőkét és ők hozták azt a know-howt is, hogy miképpen lehet hatékonyan postai leveleles értékesítési kampányokat szervezni és a lengyel katolikus közösségtől pénzt gyűjteni.

A modell rövidesen sikeresnek bizonyult.

2. Az Egyesült Államok és Lengyelország

„Nem mentheted meg a világot, ha nem tudod kifizetni a lakbért.” „A politikában a legnagyobb erő az erkölcsi felháborodás.” Ezekre az eredetileg az amerikai Morton Blackwellnek tulajdonított „társadalmi-politikai elvekre” hivatkozott Sławomir Olejniczak egy brosúrájában. Ahogy Blackwell, úgy Olejniczak is gyakorlott az adománygyűjtésben: a lengyel férfi 2010-ben és 2014-ben a Leadership Institute konferenciájának előadói közt szerepelt.

A TFP-vezetők és az amerikai konzervatív politika kölcsönösen inspirálták egymást. Morton Blackwell, egy prominens republikánus politikus alapította a Leadership Institute-ot, ami kampányokban, kommunikációban, adománygyűjtésben és ifjúsági politikában biztosít képzéseket. A szervezet több, mint kétszázhúzezer konzervatívot képzett ki világszerte.

Blackwellnek jó kapcsolata van a TFP amerikai leágazásával, a Foundation for a Christian Civilizationnel, ahogy a brazil TFP-alapítókkal is. Benjamin Arthur Cowen, a San Diegói egyetem történészprofesszora szerint „Blackwell valamilyen szinten a TFP világméretű terjeszkedési törekvéseibe is belefolyt”. Különböző TFP-vezetők, így Caio da Silveira, Mathias von Gersdorf és Jose Ureta tartottak előadásokat és élménybeszámolókat a Leadership Institute-nál.

Az „üzleti modell”, amiből a krakkói csoport is építkezett, olcsó érmék, a Fátimai Miasszonyunkat vagy más alakokat ábrázoló szentképek, könyvek és rózsafüzérek százezreinek elpostázásán alapszik, azzal a céllal, hogy a címzetteket adományozásra vegyék rá. Eközben ugyanez a csoport a médiában is aktív (a PCH24.pl webszájt mellett kiadja a kéthavonta megjelenő Polonia Christiana magazint), és nyilvános demonstrációkat és nyomásgyakorlásokat szerveznek, például a kézbeáldozás ellen.

A levelezős kampány sikerének kulcsa a méretében zajlik. Az évek során a Skarga alapítvány által küldött csomagok lengyel háztartások millióiba jutottak el. Csak 2018-ban az alapítvány egymilliónál is több szórólapot és többszázezer, naptárakat, medallionokat és brosúrákat tartalmazó borítékot postázott ki. Az éves bevétele elérte a 8,4 millió eurót.

Hazai sikerére építve az alapítvány Lengyelországon túl is terjeszkedésbe kezdett. Amíg a csoportot 2019-ben a pénz és a vagyon feletti belső viták nem kezdték tördelni, a krakkói csapat szatellitszervezetek közép-európai hálójának kiépítésén dolgozott, amelyeknek eurószázezreket juttatott. Az általunk áttekintett iratok szerint 2017-re mintegy 40 szervezetet finanszírozott a Skarga alapítvány. Majdnem a felük Közép- és Kelet- Európában volt.

Közelebbről a litván, az észt, a szlovák, a magyar és a horvát TFP-hálózatot fogjuk megnézni.

3. Litvánia

2020. november 11-én Šarūnas Pusčius elsétált a litván címer, a Vytis egy kaunasi szobrához. A beszéde kezdetén üdvözölte a Lengyel Függetlenség Napját: ezt a márciusi napot lengyel nacionalisták ünneplik évente, miközben az esemény a szélsőjobb erődemonstrációjaként is szolgál.

Közepes lengyelséggel azt mondta: „gratulálunk Önöknek és azt szeretnénk mondani, hogy a harcuk, a harcuk a katolikus civilizációért, a barbárok ellen, azok ellen a liberálkommunisták ellen, akik megrontják templomaikat és meg nem született gyermekeiket akarják meggyilkolni… a harcuk, amelynek során több mint kétszázezer aláírást gyűjtöttek össze lengyel melegparádék ellen, minden katolikus nemzet számára bátorítást jelent”.

A lengyelországi „katolikus ellenforradalomra” felszólító Pusčius a videóban a Keresztény Kultúráért Intézet KKI közkapcsolati menedzsereként mutatkozik be. A KKI-t Litvániában jegyezték be NGO-ként, de a krakkói Skarga-szervezetek hozták létre és irányítják. Három év alatt a Skarga egyesület és az alapítvány több mint 280 ezer eurót fektetett litvániai terjeszkedésbe. Ez a befektetés finanszírozott egy LGBTQ-ellenes platformot és legalább két TFP-erősember számára is komoly bevételt biztosított.

A KKI Facebook-oldala a megszokottnál jóval tágabban értelmezi a „keresztény kultúrát”. Miközben Lengyelországot félti a „liberálkommunista barbároktól”, a KKI a COVID-19-cel kapcsolatos összeesküvéselméleteket terjeszt, a „homopropaganda” betiltását követeli, és a halloweeni, „sátánista” ünneplés elleni keresztes hadjáratot hirdet.

A 2003-ban alapított KKI-nek egészen 2018-ig nem jelent meg a nyilvánosságban. Ekkor több szélsőjobboldali szervezettel együtt szólított fel az új vezetés alá került litván közmédia elleni tüntetésre. Végül maréknyi tüntető jött össze a tévészékház előtt, amit globalista propagandával vádoltak. A tüntetés egyik társszervezője a litván szélsőjobbos Pro Patria szervezet volt.

A2017-ben a mindaddig 3 főt alkalmazó KKI létszáma 7-re bővült. Az újonnan felvett négy „menedzser” mindegyikének volt Pro Patriás kötődése. KKI-támogatású alakok mérsékelt sikerrel a politikában is próbálkoztak. A négy „menedzser” egyikét, Martynas Katelynast 2019-ben Varėna helyhatósági képvisleői közé választották.

2018-ban a két lengyel szervezet 115 ezer eurót juttatott a KKI-nek. 2019-re ez a szám 137 ezerre nőtt.

A KKI éves jelentése szerint 2019-ben több mint 91 ezer eurót költött fizetésekre — ötször annyit, mint 2017-ben. Ennek az összegnek egy része két brazil TFP-karaktert gazdagított. Renato William Murta de Vasconcelost „HR-tanácsadóként”, Jorge Vicente Saidlt „PR-tanácsadóként” alkalmazták a litvánok; a pontos béröszegek ismeretlenek.

Karolis Stankevičius KKI-igazgató megerősítette, hogy de Vasconcelos és Saidl egyaránt TFP-kötődésűek. Amikor megkérdeztük, hogy de Vasconcelos miféle humánerőforrás-tanácsokat ad, Stankevičius azt válaszolta: „Ő egy tapasztaltabb férfi, ő idősebb, míg mi mindannyian fiatalok vagyunk. Segít problémákat megoldani”.

De Vasconselos a KKI igazgatója volt 2006 és 2018 között, miközben Saidl az anyaszervezet Egyesület a Keresztény Kultúra Védelmébent vezette. Ez utóbbi, KKGA rövidítésre hallgató szervezetet eredetileg a Skarga egyesület és egy osztrák TFP-szatellita alapította. A cikkünk elején említett. az Egyesült Államokban lobogtatott litván zászló is a KKGA-hoz tartozott. Az egyesület 2019-ben becsődült, de még ezelőtt átadta legfontosabb befektetését — a KKI irányítását — a krakkói Skarga egyesületnek. Azóta a litván szervezetet a TFP-hálózat Slawomir Olejniczakhoz húzódó szárnya uralja.

A KKI pénzügyi jelentéseiből kiderül, hogy mikörben még mindig a két Skarga-szervezet a legfontosabb bevételi forrásuk, a magánemberektől érkező adományaik összege is drasztikusan emelkedik. 2017-ben a KKI magánadományozóktól származó bevétele elhanyagolható volt. 2018-ra viszont már elérte a 15 ezer eurós, 2019-re pedig az 58 ezer eurós összeget is. A KKI jelentéseiből nem derül ki az adományok pontos természete. Az biztos, hogy a szervezet másolja a Skarga hálózatának működési modelljét. A KKI -tól tudni, hogy ötezer Fátima-rózsafüzért és tizennyolcezer „366 nap Máriával” naptárat „ajándékozott” el 2019-ben.

A szervezet emellett kiosztott tizennyolcezer „Ezért nem házasság a homoszexuálisok egybekelése’” brosúrát, amiből kilencsszázat litvániai iskoláknak juttatott el. Karolis Stankevičius KKI-vezető kérdésünkre megerősítette, hogy az intézet ugyanazt a modellt használja bevételszerzésre, mint a Skarga-szervezetek: „dolgozunk a számaink javításán, egyelőre tizennyolcezer adományozónk van”.

Stankevičius azt is elmondta, hogy a KKI támogatóinak eljuttatott termékeket Lengyelországban gyártják. Azt is bevallja, hogy a KKI professzionális adománygyűjtési képzést kapott a Skarga-hálózattól.

4. Észtország

Krakkó és az észtországi Tallinn között kétszer akkora a távolság, mint a lengyel város és a litván Vilnius között. A litván KKI-tagokhoz hasonlóan 2012-ben Varro Vooglaid and Markus Järvi is Krakkóba utaztak adománygyűjtési képzésre. Pár hónappal korábban alapították meg az Észt Alapítvány a Család és Tradíció Védelméért nevű szervezetet (SAPTK). A Skarga alapítványtól tanulták meg, hogy hogyan kell egyéni adományokat szerezni.

Vooglaid szakmája szerint jogász, míg Järvi Rómában képzett teológus; mindketten hívő katolikusok. 2011-ben azért hozták létre a SAPTK-t, hogy az azonos nemű párok együttélését szabályozó észt regisztrált partnerkapcsolati törvény ellen küzdjenek. A SAPTK ötletét TFP-kapcsolódású emberek javasolták nekik, köztük Valdis Grinsteins, egy rég lett gyökerekkel rendelkező, Lengyelországban élő venezuelai állampolgár TFP-aktivista, aki a Skarga egyesület felügyelőbizottsági tagja, valamint feltehetően Olejniczak is. Utóbbi a SAPTK kuratóriumi tagjává is vált Paul Herzog von Oldenburg német herceggel, a franciaországi Federation Pro Europa Christiana képvisleőjével egyetemben abból a célból, hogy a szervezet „védve legyen az észtországi támadásoktól”. Ma sem Olejniczaknak, sem von Oldenburgnak nincs már formális kapcsolódása az észt alapítványhoz.

2013 májusában Olejniczak SAPTK-képviselőként az észt szervezet első sikeres nyomásgyakorlási kampányáról beszélt, amelnyek során 38 ezer aláírást sikerült gyűjteniük az azonos neműek házasságáról szóló törvénytervezet ellen. „A petíció kampánya a legnagyobb és legsikeresebb aláírásgyűjtés volt, amit ebben az 580 ezer háztartásnyi országban valaha törvénytervezet ellen indítottak” — mondta.

A Skarga alapítvány három alkalommal küldött pénzt az észt szervezetnek: 40 500 eurót 2012-ben a SAPTK megalapítására, 2013-ban további 105 779 eurót kampányolásra és publikálásra, végül 2016-ban még 13 000 eurót.

A SAPTK-nek nagyon jól ment az adománygyűjtés, köszönhetően a képzésnek, amit kaptak. A szervezet magát Észtországban az egyik legfüggetlenebbnek tartja a támogatóinak köszönhetően. A begyűjtött támogatások értékükben a legnagyobb politikai pártok támogatásaival vetekszenek. Évente kétszer többezer támogató fizet kisebb összegeket, amelyek évente négyszázezer eurós támogatást tesznek ki. A SAPTK képviselői szerint a legtöbb adományozó „átlagos dolgozó ember, bár vannak köztük cégek és gazdagabb támogatók is”.

Az évek során a SAPTK küzdött az abortusz, a sztriptízklubok, a külföldi melegházasságok elismerése, és több, a házasságot érintő törvény ellen. Egy webszájtot is működtet: az objektiiv.ee erős tradicionalista narratívát követ, és támogatja a magyar és a lengyel kormányokat.

Az észt szervezet vezetői 2021-ben tovább terveznek nőni; nemcsak egy épületet szeretnének vásárolni, hanem egy új médiastúdiót is építenének és elindítanák a fiatal férfiaknak szóló Konzervatív Akadémiákat.

Legelébb azonban a SAPTK az Ordo Iuris észt ágát szeretné létrehozni lobbizás és stratégiai perek előmozdítása céljából. A lengyel Ordoi Iuris egyik alapítója a Skarga alapítvány volt, erről bővebben itt lehet angolul olvasni.

A magyar Alapjogokért Központtal együttműködő Ordo Iurisé az egyik meghatározó hang abortuszellenes hang Lengyelországban, ahol az alkotmánybíróság nemrégiben szinte teljesen betiltotta a művi terhességmegszakítást.

Az észt leány beindításának tervezett idejét ügyesen választották ki: 2021-ben Észtországban a népszavazás lesz az alkotmány házassággal foglalkozó részének módosításáról. onzervatív aktivisták azt szeretnék, ha Magyarországhoz hasonlóan itt is szövegszerűen bekerülne az alkotmányba, hogy csak férfi és nő házasodhat. A SAPTK-nál abban bíznak, hogy megismételhetik az Ordo Iuris lengyelországi sikereit.

5. Szlovákia

Néhány nappal karácsony előtt a Lengyelországgal és Magyarországgal egyaránt határos Szlovákiában az ottani katolikus egyház legfontosabb szervének, a szlovák püspöki konferenciának egy szóvivője meglepő bejelentést tett. Nyolc különböző webszájton megjelent félrevezető információra figyelmeztetve azt javasolta, hogy az emberek „legyenek óvatosak akkor, amikor különböző hírszájtokat olvasnak, és fontolják meg, hogy melyik információ érdemes a megosztásra”. A szóvivő által említett egyik szájt a christianitas.sk, amit a Slovakia Christiana alapítvány működtet.

„Több álhír, átverés is létezik egyházi témákban” — mondja Imrich Gazda szlovák egyházszakértő. „A járvány első hullámában ezek a szájtok ellenezték a püspökök döntését, hogy nyelv helyett kézbe történjen az áldozás. Ezután álhíreket kezdtek terjeszteni a Covid-oltásról” — mondja Gazda.

A Slovakia Christiana, christianas.sk kiadója a Skarga alapítvány egyik leágazása. Ezt a szlovák egyesületet 2016 augusztusában alapították. Weboldala szerint „a keresztény civilizáció értékeit védelmező nemzetközi TFP mozgalom inspirálta” a létrejöttét, és „az Anyaszentegyház változatlan tanításait, valamint a házasság és a család természetes értelmezését védelmezi”.

A Slovakia Christiana feje, Martin Komár perrel fenyegetett minket, amikor a Jan Kuciák Oknyomozó Újságíró Központ (ICJK) megkérdezte, hogy miért támogatta az alapítvány az Ordo Iuris lengyel alkotmánybíróságnak eljuttatott abortuszügyi véleményét. Amikor pár héttel később megkerestük, hogy megkérdezzük a Slovakia Christianának Lengyelországból küldött eurótízezrekről  és a begyűjtött magánadományokról, a Skarga alapítvány korábbi vezetőjéhez irányított minket, mondván, hogy túl kevés ideje vezeti a szervezetet.

A Slovakia Christiana korábbi általános igazgatója, Vladimír Kružík, elismerte a nemzetközi TFP-mozgalommal lévő kapcsolatot. Kružík jól ismert szlovák konzervatív körökben azokról a sikertelen kísérleteiről, hogy a szlovák kereszténydemokraták (CDS) színeiben megválasszák valaminek. Kružík cseh állampolgár, és Ószombat falu önkormányzati képviselője.

A korábban nem igazán ismert szlovák szervezet 2018-ban tett szert először hírnévre, amikor petíciót indított a pöstyéni krampuszmenet ellen. Az osztrák Alpokból eredető hagyományos felvonulás szlovákiai megfelelőjén 2017-ben tízezren vettek részt. Egy évvel később tizenháromezren aláírták az esemény elleni Slovakia Christiana-petíciót.

Mérsékelt befolyása dacára a Slovakia Christiana különösen sikeres az adománygyűjtés terén. 2019-ben, három évvel azután, hogy a lengyel Skarga alapítvány által juttatott 7 000 eurós alaptőkével és 11 000 euró adománnyal megalakult, a szlovák szervezet majdnem 650 000 eurót tudott költeni. 2017-ben a lengyel szervezet 40 000 eurónyi pénzt és 77 000 euró értékű könyveket küldött a szlovák leágazásnak. Ebben az évben a szlovákok magánadományokból majdnem 330 000 eurót gyűjtöttek, amely összeg a következő évre 695 000 euróra nőtt.

„Működésünk a sikeres adománygyűjtésnek — 2, 5, 10 eurós kisadományok sok adományozótól — köszönhetők” — magyarázta Kružík a szervezet bevételeit.

2019-ben a Slovakia Christiana létrehozott egy kiadóházat is, aminek nemrégiben webshopja is nyílt. Itt lehet megvenni egy szerző nélküli, Felsőbb Törvény Védelmében című könyvet is, amit a webshop ajánlója a következőképpen mutat be: „A homoszexuális mozgalom látványos győzelmeinek lényegi oka nem az ő erejükben, hanem a mi gyengeségünkben rejlik. Ez a gyengeség olyan évtizedes törekvésnek az eredménye, amelynek célja a jó és a rossz közti különbség elsikálása”.

A könyvek mellett a Slovakia Christiana boltja Isten anyja-érméket is árul, amelyeket az adománygyűjtésben is felhasználnak.

6. Magyarország

Magyarországon az adománygyűjtési modell nem jelent meg.

A Skarga-hálózat vonzáskörzetébe került alakok ugyanakkor a kormánypártok holdudvarában is felbukkantak – erről bővebben külön cikkben fogunk írni az Átlátszón.

A TFP honi leágazása a Magyar Alapítvány a Keresztény Civilizációért. A Skarga egyesület alapította 2015-ben, néhány hónappal azután, hogy egy magyar monarchista csoportot meghívtak a 2014-es TFP nyári iskolába. A 10 000 eurós alapítvány összegét a lengyelek biztosították, majd Olejniczak és Stelmach egyaránt a felügyelőbizottság tagjai lettek.

„A lengyel uraknak volt egy konkrét koncepciójuk az alapítványos megoldással” — mondta nekünk telefonban D. Fekete Balázs, az alapítvány kuratóriumi elnöke, aki a hétköznapkoban történelmet tanít egy katolikus középiskolában; egyébiránt elkötelezett abortuszellenes és monarchista.

2016-ban a magar alapítvány társszervezőként tűnt fel a budapesti lengyel nagykövetség előtt tartott abortuszellenes demonstráción, ahol a rendezvényt a magát náci szervezetként deiniáló Betyársereg biztosította. Az alapítvány szervezett egy olyan konferenciát is a Nyugati civilizáció válsága és a katolikus megoldás címmel, amelyen a chilei TFP-tag José Antonio Ureta adott elő. Ureta előadásának tartalmába valahogy belekerült Alexandr Dugin Kreml-főideológus egy elmélete is.

A koronavírus-járvány miatt a magyar alapítvány több 2020-ra tervezett eseménye elmaradt, így a Fatimái Miasszonyunkról szóló dokumentumfilm országjárása is. Az ősbemutatót eredetileg 2020 októberére tervezték az éves budapesti Lengyel Kulturális Napok keretében, a lengyel kormány finanszírozásában, a Skarga egyesület támogatásával.

2020-ban elindult a Pannonia Christiana weboldal, amit a lengyel Skarga egyesület jegyzett be. A szájt arra kéri látogatóit: adományozzanak az alapítvány bankszámlájára.

A hálózat más tagjaival szemben a magyar szervezetnel mindeddig nem sikerült nagyobb adományösszegeket begyűjtenie. D. Fekete szerint egyszerűen túl sok versenytársuk van Magyarországon, ahol Orbán Viktor miniszterelnök és pártja, a Fidesz önkéntesen sodródott az ultrakonzervatív táborba.

A szervezet nyilvános iratai közt található dokumentum egy 2016-os megbeszélés lényegi elemeit foglalja össze. Eszerint új iroda bérlése mellett feladatuk volt „hetente tartani a kapcsolatot a lengyel TFP-vel és rendszeresen mítingelni TFP-s látogatókkal a szlovák és horvát csoportokkal együtt”.

7. Horvátország

Haladjunk tovább Magyarország délnyugati szomszédja, Horvátország felé.

2020 október 13-ának éjszakáján egy keresztet és a Fátimai Miasszonyunk szobrát hurcoló különös menete haladt át Zágráb belvárosán. John Vice Batarelo előfohászkodásával néhány tucat imát mondtak a Szent Márk-téren, ahol a parlament és kormányzati épületek is állnak, „az emberek vezetőinek bűneiért”.

A horvát diaszpórához tartozó családból származó, ausztrál állampolgár Batarelo a Vigilare nevű, Horvátországban közismert szervezet vezetője, amely LGBT-jogok és az abortusz ellen küzd. Kevésbé ismert a horvát közvélemény előtt, hogy két szervezet is viseli ezt a nevet: a Vigilare NGO és a Vigilare alapítvány is. Utóbbit 2016-ban társbérletben alapította a Skarga egyesület, 5400 euróval, amely elhelyezte az embereit (köztük Olejniczakot és Grinsteinst) a felügyelőbizottságban, valamint az öt évvel korábban létrehozott Vigilare nonprofit NGO, amely 100 euróval járult hozzá az új entitáshoz.

Miközben az elmúlt két évben a Vigilare nem szerepelt a reflektorfényben, a bevételei és befolyása egyaránt jókora maradt. Pénzügyi jelentései szerint 2016 és 2019 között a szervezet bevételei 2 646 202 euróra rúgtak, amelynek oroszlánrésze magánadományokból jött össze. Az éves bevétel a 2016-os 293 894 euróról 2019-re 761 170 euróra nőtt.

Az adománygyűjtési modell a már megszokott. A Vigilare emailekben kér adományokat. Emellett könyveket, naptárakat, érméket és rózsafüzéreket gyárt és árul.

A horvát politikai helyzet alakulásával — új, mérsékeltebb jobboldali kormány került hatalomra — a Vigilare kikerült a figyelem középpontjából. 2019-ben elmaradt a Tradfest is. 2016 és 2018 között ezen a fesztiválon a világ minden pontjáról érkező konzervatívok gyűltek össze, előadói között volt Olejniczak, a lengyel Ordo Iuris korábbi vezetője, jelenlegi lengyel alkotmánybíró Aleksander Stępkowski, az Ordo Iuris-társalapító Jerzy Kwaśniewski, valamint a szervezet elnökhelyettese Tymoteusz Zych.

Navracsics Tibor fideszes politikus 2015-ben az elődfesztivál Kulfestet nyitotta meg.

Kwaśniewski and Zych a horvát Ordo Iuris alapítvány felügyelőbizottságban is megtalálhatók, amit 2019 májusában közösen alapított a Vigilare alapítvány és a lengyel Ordo Iuris.

Mi több, a lengyel Skarga 2017-ben és 2019-ben pénzadományokat juttatott a Vigilare alapítványnak. A pontos összegeket ugyan nem ismerjük, de az éves jelentések szerint a horvát szervezet 2017. évben 95 041 eurót, 2019-ben 9 852 eurót kapott külföldről.

Kérdeztük az alapítványt a jelentős mértékű magánadományokról és a külföldi támogatókról, de a Vigilare nem kívánt válaszolni.

A horvát alapítvány a TFP-vel megegyező logót használ: arany oroszlkán vörös háttér előtt, és partnerszervezetként szerepel az amerikai TFP webszájton. Ha a Vigilarét végelszámolják, a hitelezők kielégítése után fennmaradó összeg a Hollandiában bejegyzett Stichting Civitas Christiana nevű szervezetet illeti — itt Caio de Silveira a kincstárnok.

Már tudjuk, hogy Stichting Civitas Christiana az amerikai TFP által kinyomtatott zászlajait lobogtatták a washingtoni March for Life-okon.

De a külföldi ügynöknek minősülő szervezetek amerikai adatbázisában a hollandokat érintő iratokon ezt is lehet olvasni: „holland támogatóktól származó adományok és bevételek mellett a szerveztet 2015 és 2017 között a Skarga alapítvány adományaiból finanszírozták”.

Maradjunk Washingtonnál, ahol az amerikai TFP-leágazás (Foundation for a Christian Civlization, Inc.) székhelye is található. A szervezet igazgatója a brazil Mario Navarro da Costa. Az adatbázis szerint 2017-ben da Costa sikertelenül próbált meg összehozni egy találkozót fehér házi tisztviselőkkel Davor Stier horvát, Vigilare-közeli jobboldali politikussal. „A találkozó célja az lett volna, hogy támogassa a megbízót és segítsen Horvátországot az Európai Unión belül konzervatív, családpárti irányba ható erőként pozicionálni”.

Miközben da Costa a washingtoni mítinget igyekezett összehozni, Stier a horvát külügyminiszteri és miniszterelnök-helyettesi pozíciókat is betöltötte. Akkor viszont miért volt szüksége a TFP-képviselőre egy ilyen találkozó megszervezésében?

„Nem tudom. Igazán, nem emlékszem” — mondta Davor Stier, amikor telefonon beszéltünk vele. Biztosított minket arról, hogy nem ismeri a Foundation for a Christian Civilizationt, és nincs tudomása a fehér házi mítingtervről. A horvát Külügyminisztériumtól azt a választ kaptuk, hogy nem rendelkeznek ilyesmiről szóló feljegyzésekkel.

8.

2019 vége felé vagy tucatnyi új Skarga egyesület-kötődésű webszájt, például a koscioldlaciebie.pl jelent meg Lengyelországban, ahol ez olvasható:

„Névadónk, Piotr Skarga, híres volt arról, hogy harcosan küzd az eretnekekkel és védelmezi a hitet a lengyel ellenreformáció vezetőjeként. Hozzá hasonlóan szervezetünket is támadják és csalónak nevezik, ami igaztalan. Miért csalna egy olyan szervezet, ami pénzt sem tud keresni, hiszen nonprofit? Egyebek mellett más szervezetekkel való kapcsolataink miatt támadnak minket. Ami ebből kimarad, az, hogy mindegyik szervezet független, és más forrásokból finanszírozzák”.

Mennyire sikeres az adománygyűjtés a kelet- és a közép-európai hálózatokban? Az általunk elemzett pénzügyi adatok szerint 2019-ben a krakkói központú Skarga-csoporthoz tartozó szervezetek több mint kétmillió eurót gyűjtöttek négy országban (Litvánia, Észtországm Horvátország, Szlovákia). Emellett a Skarga egyesület 6,3 millió eurót gyűjtött adományként Lengyelországban.

„A lengyel TFP-szervezetek átvenni látszanak az irányítást a mozgalmon belül, miután kiterjesztették a szervezetet Horvátországra, Észtországra, Hollandiára, Szlovákiára és Svájcra. Ezek az új TFP-szervezetek kulcsszereplők, néha vezetők az európai genderellenes politikai kampányokban” — írta Neil Datta a The Modern Crusaders in Europe című jelentésében.

2019 májusának végén Olejniczakot és a Skarga alapítvány többi kuratóriumi tagját leváltotta az alapítványi tanács több tagja (Xavier Caio da Silveira és Matthias von Gersdorf). Híthű TFP-káderek vették át a helyüket, így például a brazil Fernando Antunez.

Így kezdődött a TFP hálózatának kettéválása. A krakkói csoport a lengyel eszközöket (köztük ingatlanokat és a támogatók adatbázisát) átadta az alapítványtól az egyesületnek, amely még mindig Olejniczak és csapata irányítása alatt áll. Azóta az egyesület átvette az európai hálózat támogatását is. 2019-ben a lengyel szervezet 296 425 eurót küldött a szatellitszervezetei, köztük a litván KKI és a horvát Vigilare támogatására. A Siena.lt által elemzett iratok szerint a litván szervezetben bekövetkezett változások is tükrözték a brazil TFP-sek és lengyel korábbi elbarátaik közti konfliktust.

„Az a vágy hajtott minket, hogy megmentsük a lengyelországi és kelet-európai ellenforradalmi küldetést Dr. Caio és Fernando Antunez túlzó és potenciálisan veszélyes pénzügyi elszívásától” — jelenti ki Olejniczak egy TFP-tagoknak küldött, és birtokunkba került emailben. „In Jesu et Maria” — fejezi be az üzenetét Olejniczak, aki már egy autonóm, TFP-n túli hálózatot vezet egy egyre inkább konzervatív Kelet-Közép-Európában.

Ez egy kétrészes cikk második része. Az első részben azt vizsgáltuk, hogy lengyelországi magánadományokból származó pénzeket hogyan csatornáztak a Tradition, Family and Property mozgalomhoz tartozó francia és brazil bejegyzésű szervezetekhez. Az eredeti cikk szerzői Julia Dauksza, Anna Gielewska, Konrad Szczygieł (Reporters Foundation, Lengyelország), Sarunas Cerniauskas, Migle Kranceviciute, Liucija Lenkauskaite (Siena.lt, Litvánia), Lukas Diko, Tomas Madlenak (Investigative Center of Jan Kuciak/ICJK, Szlovákia), Masenjka Bacic (Horvátország), Oliver Kund, Holger Roonemaa (Észtország), Sarkadi Nagy Márton (Magyarország). Közreműködött: Dennis Mijnheer (Hollandia), Michael Nikbakhsh (A