Salve Maria: eurómilliókat gyűjt propagandára ultrakatolikus szervezetek rejtőzködő hálózata

Tízmillió eurót is elér az az összeg, amit a lengyelországi Piotr Skarga Intézet más radikális katolikus szervezeteknek juttatott el az elmúlt évek során — derült ki lengyel újságírók nemzetközi kutakodása nyomán. Rózsafüzérekre és a fátimai Miasszonyunk képeire juttatott adományokból olyan nemzetközi mozgalom épül, ami az abortusz, a “gender”, a szexuális kisebbségek jogai és a nyugati világ közös értékei ellen lép fel.

Egy fényűző villa a brazil Sao Pauloban, egy méltóságteljes kastély Franciaországban, egy XIX. századi ház Krakkó történelmi Kazimierz negyedében. Ami összeköti ezeket az épületeket, az a lengyel abortusztörvények további szigorítására és az Észtországban várható házasságdefiníciós népszavazásra is hatással lehet.

Mindegyik építmény pénzügyi hátterében megtalálható ugyanis katolikus radikálisok egy kevéssé látványosan működő szervezete. A középkori tradíciókért lelkesedő alapítvány ultrakonzervatív politikai kampányokat támogat Lengyelországban és másutt egyaránt. Az alapítvány forrásokat biztosít olyan entitások hálózatának, amelyek LMBTQ-ellenes és abortuszellenes demonstrációkat és petíciókat, kézbeáldozás elleni kampányokat szerveznek. De a finanszírozásból jutott egy brazíliai szervezet fenntartására és a dél-franciaországi Château de Jaglure is — utóbbiban a Tradition, Family, Property (TFP) szervezet egyik ismert aktivistája lakik.

Éveken át alig lehetett valamit tudni a nemzetközi radikális katolikus mozgalom finanszírozási struktúrájáról. Nyomozásunk eredményeként ugyanakkor világos, hogy a köldökzsinór a mozgalom operatív és pénzügyi központjából, Krakkóból ered. Az adománygyűjtési modell Brazíliában kifejlesztett koncepción alapszik, amelyet később Franciaországban, majd közép-európai országokban is alkalmaztak. Nyomozásunk TFP-kapcsolódású entitások egész hálózatának működését tárta fel.

Imára hív a harangszó

Higienopolis a neve Sao Paulo egyik legelőkelőbb negyedének. Itt van Délkelet-Brazília pénzügyi központja, ahol helyi hírességekbe és politikusokba is gyakran bele lehet botlani. A Plínio Corrêa de Oliveira (IPCO) intézetnek egy egzotikus kertekkel körülvett, bűbájos villa ad otthont. A telekre csak a szervezet tagjai léphetnek be. Noha a kápolnában csak hétvégenként miséznek, az ottaniak mindennap hallják az imára hívó harangszót.

Még mielőtt az IPCO főhadiszállása let volna, a tekintélyes épület sokáig a brazíliai Tradíciót, Családot és Tulajdont Védelmező Társaság (TFP) találkozóinak helyszíneként szolgált. A TFP mozgalmat az 1960-as években alapította a hívő katolikus, antikommunista Plínio Corrêa de Oliveira.

Ha a kilencvenes években jobblétre szenderült férfi ma is életben volna, bizonyára elégedetten szemlélné a munkája eredményét. A TFP ultraradikális katolikus nézeteket népszerűsítő szervezetek globális hálózatává nőtte ki magát, amelyek elítélik a válást, a fogamzásgátlást, az abortuszhoz való jogot és az azonos nemúek házasságát.

A közelmúltban a hálózat különösen sikeres volt Közép-Európában, így több olyan posztkommunista országban is, amely 1989-ig a Szovjetunió része volt.

Az IPCO férfiegylet, így nők nem szerezhetnek tagságot és általában be sem léphetnek az épületbe. A klubot csak 2006-ban hozták létre, miután a mozgalom vezetésében belső harcok törtek ki Plínio Corrêa de Oliveira öröksége felett.

A TFP brazil ágát megrázó konfliktus az alapító 1995-ös halála után tört ki. A régi gárda csapott össze a hataloméhes ifjakkal. Az eredeti alapítók társasága, akiket a saját tanítványaik zártak ki a szervezetből, létrehozták a TFP Alapítók Egyesületét, és manapság a brazil politikára gyakorolt befolyásuk építgetésével foglalkoznak. Egykori ifjútörök riválisaik, akik az “Evangélium Hírhozóinak” hívják magukat, vallásos tevékenységekre fókuszálnak. Szekuláris rendként elismerést szereztek, és jogi küzdelemben elnyerték azt a jogot is, hogy a TFP nevet használhassák Latin-Amerikában.

Az IPCO egy harmadik szervezet, ami a törés következtében, egészen pontosan a régiek bírósági versége után jött létre. Az igazi döntéshozó bizonyos Caio Xavier da Silveira, aki kulcsszereplője a történetnek: a nevével még többször találkozni fogunk ebben a cikkben.

Noha az intézet már leszálló ágban van, Brazíliában még mindig befolyásos. Az IPCO igazgatói közt megtalálni Dom Bertrand Orleans e Bragançát, akinek kitűnő informális kapcsolatai vannak a brazil elnök Jair Bolsonaro környezetében, ideértve Eduardót, az elnök fiát is. A tavalyi G20-találkozón Bolsonaro az ő klímaváltozás-relativizáló írásaiból idézett (miközben az amazonasi esőerdő égett, Dom Bertrand amellett érvelt, hogy a lényeg “nem a klímaválság, hanem a szuverenitás elleni támadás”).

“Segíts megszabadítani Brazíliát az abortusztól, a homoszexuális propagandától és a kommunizmustól’ — ez a szervezet adománygyűjtési szlogenje, amivel a reménybeli támogatókat megszólítja.

Noha az IPCO pénzügyi jelentéseit nem tették közzé, megállapítottuk, hogy 2004 és 2019 között javarészt egy tengerentúli köldökzsinórnak köszönhette az életbenmaradást. Ez a zsinór a Sao Paulótól 15 órányi repülőútra fekvő egykori lengyel fővárosba, Krakkóba vezet.

Jószándék és euró által hajtva

2019 májusában Sławomir Olejniczak emailben kereste meg a TFP tagjait. A lengyel férfi a TFP lengyel ágának, a krarróki történelmi városrész Kazimierz negyedben taláható Piotr Skarga Alapítványi Intézet társalapítója.

“Tisztelt uraim, Salve Maria!” — így kezdődött a világban mindenfelé élő katolikus aktivistáknak írott levele. Megszereztük a TFP-hálózatban keringő elektronikus üzenetváltások egy részét. Ennek eredményeként azt is tudjuk, hogy a lengyel leágazás milyen szerepet játszott más országokban található katolikus szervezetek pénzelésében.

“Éveken át, a jószándék és az Alapítvány kuratóriumának minden tagja iránti bizalom által hajtva, kérésükre pénzügyileg támogattunk TFP-szervezeteket Brazíliában és számos más országban. Pénzügyi támogatásunk az elmúlt évek során mindösszesen többmillió eurós összeget számlált.”

“Kulcsfontosságú támogatásubnknak köszönhetően TFP-szervezetek jöttek létre, vagy fejlődtek tovább olyan országokban, mint Ausztria, Észtország, Horvátország, Szlovákia, Litvánia, Hollandia és Ecuador. Lengyelországban létrehoztuk az Ordo Iuris Intézetet és az életvédő Élet és Család Központot. Emellett finanszíroztul a kanadai és dél-afrikai TFP-tevékenységek megújítását”.

Miért írt tömegemailt Olejniczak? A válasz a szervezet irányításáért zajló küzdelemben keresendő. A lengyel férfit nemrégiben menesztette a lengyel alapítvány napi ügyeinek intézéséért felelős kuratóriumából a felügyelőbizottság. Ezt a második testületet Caio da Silveira elnökli, akinek az európai TFP-mozgalomban annak megalapításától kezdve kulcsszerepe van.

Olejniczak is fontos alak. A Skarga Alapítvány korábbi vezetője éveken át felügyelte a mozgalom lengyel és közép-európai szárba szökkenését. A vele szembenálló Caio da Silveira még fontosabb, mivel ő az alapítója és felügyelőbiztosa a legtöbb európai TFP-szervezetnek (így a krakkóinak is), valamint a franciaországi Pro Europa Keresztény Szövetségnek. A két férfi vitája a Skarga Alapítvány kezelésében lévő jelentékeny eszközök és pénzösszegek feletti uralomért zajló küzdelemben gyökeredzik. Az alapítvány ugyanis a TFP-kapcsolódású entitások teljes hálózatának finanszírozásában szerepet játszik.

Olejniczak arról panaszkodott a hálózat tagjainak, hogy a lengyel iroda 2004 óta viselte a brazil és francia szervezetek költségeinek keresztjét. “Számunkra a legnagyobb terhet az jelenti, hogy 2004-től mostanáig részt veszünk a brazil és francia szervezetek fenntartásának fix költségeiben. Ez évente mintegy 500 000 euróra rúg” — panaszolta.

Olejniczak arra is kitért, hogy mivel éveken át a lengyelek segítségének köszönhetően élt túl a Sao Paulói TFP-központ, ezért szerinte másoknak is részt kéne vállalniuk a hálózat fenntartásának költségeiből. A férfi interjúkérésünket visszautasította, viszont emailünkre válaszolt. “Az emailváltások magántermészetűek voltak” — írta — “Olyan katolikus szervezetek aktivistáinak voltak szánva, akik közel állnak hozzánk, és más országokban együttműködnek velünk. Az volt a céljuk, hogy bemutassák álláspontunkat a Caio Xavier da Silveirával fennálló disputánkban”.

Azokat a nemzetközi pénzmozgásokat, amelyekről Olejniczak írt az emailekben, szintén igazolni tudjuk a birtokunkban lévő iratok segítségével. Ezek között megtalálhatók a krakkói központú alapítvány bírósági iratai és beszámolói, valamint a TFP pénzügyi iratai Franciaországból, az Egyesült Államokból és közép-európai országokból.

Az országok között információ töredékes — a pénzügyi kirakós egyes részei hiányoznak, de a nagy kép egy részét sikerült összeraknunk.

Így például a krakkói alapítvány pénzügyi irataiból kiderül, hogy 2017-ben 295 000 eurót utalt a brazil Instituto Plinio Correa de Oliveira számlájára. 2019 során (csak a februári és márciusi hónapokban) 67 500 eurót küldött az IPCO-nak. Krakkóból érkező pénzek kerültek a TFP-mozgalomhoz kapcsolható két másik brazil szervethez is: ezek az Associação Dos Fundadores da TFP és az Associação Devotos De Fatima.

A rendelkezésünkre álló adatok alapján úgy becsüljük, hogy 2009 és 2019 között a krakkói alapítvány mintegy 9,3 millió eurót juttatott ki Lengyelországból. Ehhez még hozzá kell számolni azokat a 2004 óta Franciaországba és Brazíliába juttatott pénzeket, amikről Olejniczak írt az emailben. Ezért a Krakkóból elutalt pénzek összértéke akár sokkal magasabb is lehet — nem tudjuk biztosan, hogy pontosan mekkora.

Az alapítvány sosem tette nyilvánosan közzé ezeket az utalásokat, de világos, hogy a forrásokat lengyel adományokból teremtették meg. A krakkói alapítvány hatékony gépezetet épített ki arra, hogy bevételeket szerezzen rózsafüzérekért, a fatimái Miasszonyunkat ábrázoló képekért, könyvekért, naptárakért és más, az ultrakatolikusok igényeit kiszolgáló tárgyakért cserébe.

A katolikus Lengyelországban különösen sikeres “üzleti modellt” világszerte több országban is alkalmazták. De mire költötték a külföldre juttatott pénzeket?

Luxuscsillár a magasban

A Château de Jaglu magasztos épülete mintegy másfél órás autóútra található Párizstól. Az 1991 óta a TFP francia szárnyának birtokában lévő épület a csendes Saint-Sauveur Marville falu melletti erdő közepében fekszik. Annak idején Da Silveira olyan épületet keresett, ami harmonikusan illeszkedik a mozgalom középkori elveihez. A Château de Jagluben olyan helyszínre bukkantak, ami a tökéletesen passzol ezekhez az elképzelésekhez.

Itt él a szigorú tekintetű Caio da Silveira, aki felügyeli az általa irányított szervezetek tevékenységét Európa-szerte. Kerüli a nyilvánosságot és az újságírókat — amikor időpontot próbálunk vele egyeztetni egy, a TFP pénzügyeit tárgyaló beszélgetésre, nem hajlandó válaszolni. De amikor nem tudja, hogy újságíróval beszélget — riporterünk házassági helyszínkeresés álcája alatt jut be a kastélyba — könnyen megnyílik. Büszkén emeli ki, hogy egy 25 európai országban jelenlévő szervezetet elnököl.

Extravagáns csillárok, porcelán vázák, chesterfield fotelek, több könyvtár és egy kápolna. Középütt lóg a TFP mozgalmat alapító guru Plino de Oliveira portréja. A Château de Jaglu egy lakója vezet minket körbe — rajta ésa 83 éves Silveirán kívül mintegy tucatnyi munkatárs él az épületben.

“Európában először francia földön jelent meg a TFP” — mondja Neil Datta egy angol nyelvű, Kortárs Keresztesek Európában címet viselő jelentésben. Datta a European Parliamentary Forum for Sexual & Reproductive Rights nevű szervezet elnöke, ami a szexualitáshoz és szüléshez kapcsolódó emberi jogokkal kapcsolatban aktív európai parlamenti képviselőket fogja össze.

“[Franciaország] volt az a bázis, ahonnan a TFP kinyújtotta a csápjait, és további szatelliteket hozott létre Németországban, Ausztriában és Lengyelországban a korai kilencvenes években” — teszi hozzá.

A korai évek ugyanakkor embert próbálónak bizonyultak. Amikor a francia TFP-ágat létrejött a késő hetvenes években, az létrehozott egy fiúknak szóló bentlakásos iskolát működtető egyletet. Két évvel később az iskolának be kellett zárnia, miután a szülők agymosással vádolták az intézmény dolgozóit. “Az iskola főképp brazil menedzsmentje egyfajta pszichológiai behatásnak tette ki a fiatal tanulókat, hogy azok egy külföldi szervezet militáns támogatói legyenek” — olvasható a TFP és az épülettulajdonos közötti polgári jogvitát lezáró 1982-es bírósági ítéletben. A szülői tiltakozás után a TFP elvesztette az épület bérletét.

A következő évtizedekben további szatellitszervezetek emelkedtek ki a francia TFP-ből. Az egyik a “média erkölcstelensége”, a másik az “abortuszhoz való jog” ellen küzdött, míg a harmadik fiataloknak szóló eseményeket szervezett. Mindhármat a jogász és a brazil TFP alapító atyái közé tartozó Caio da Silveira hozta létre.

Perek és házkutatás

1979-ben Da Silveira elhagyta Brazíliát és Franciaországban telepedett le. Ezzel arra a küldetésre indult, hogy a TFP európai ágazatát kiépítse. Legfontosabb eszközéül a vallásos adománygyűjtést választotta, amely döntése különösen sikeresnek bizonyult.

A TFP francia ága jókora levelezős kampányba kezdett, hogy a katolikus egyházhoz tartozó hívőktől adományokat gyűjtsenek. A kilencvenes években az Avenir de la Culture, az egyik TFP-leány a háromból, folytatta az LGBT-jogok elleni küzdelmét, és politikusok levelesládáját árasztotta el levelekkel. 1997-ben ehhez hasonló erőfeszítés vezetett ahhoz, hogy a Meleg Büszkeség menetének szponzorai visszavonják a támogatásukat.

A kilencvenes évek volt a francia TFP aranykora. Ennek eredményeként több tízezer olyan adománygyűjtő levelet küldtek ki franciaországi lakosoknak, amelyek az egyháztól elválasztott állami intézményekkel kapcsolatban kongattak vészharangokat.

1995-ben egy francia parlamenti vizsgálóbizottság szektaszerű szervezetekről készített listájába bekerült a TFP is.

1999-ben és 2006-ban a szektabizottság vizsgálói végeredményben kevés sikerrel, de többször is megkísérelték felmérni a szervezet adománygyűjtési tevékenységének valós méretét és célját.

Az újonnan született jelentésekre adott válaszként a TFP azzal a kérelemmel fordult a francia miniszterelnökhöz, hogy zárja be a szektabizottságot. Emellett feljelentést tett rágalmazás miatt, miután egyes jelentések arra utaltak: a tevékenységük törvénytelen. Évekkel később, 2016-ban végül megnyerték a pert, miután a francia bíróság döntése szerint a kormányzati szervnek nagyobb önmérsékletet kellett volna tanúsítania a szövegezésben.

A TFP kampányai több francia vallásos színtér ellenkezését váltották ki. Idetartozik a hires párizsi Csodás Érem Kápolna, aminthogy a csodás érem replikáját a TFP többezer francia lakosnak is elküldte egy adományozásra felkérő levélke kíséretében. A kápolnát vezető papok szerint néhányuk úgy vélte, hogy az adományok őket illetnék. 2005-ben a rendőrség behatolt a Château de Jaglube, majd átkutatta az ingatlant. Ez a fejlemény azt a gyanút követte, hogy a TFP illegálisan szerezhetett személyes adatokat francia államolgárok vallási nézeteiről.

A nyomozást azonban később félbehagyták. Az érme kivitelezése minden más kegytárgyhoz hasonlóan nem jogvédett, és bárki felhasználhatja. Caio da Silveira, akinek a Château de Jaglubeli lakrészét szintén átkutatta a rendőrség, pert nyert a francia állam ellen a strasbourgi Emberi Jogok Bíróságán a magánélethez fűződő, valamint a jogászi szakma gyakorlásához fűződő jogai megsértése miatt.

Mindeközben a Paray-le-Monialban található Szent Szív Bazilika, valamint a hires párizsi Sacré-Coeur bazilika honlapjai figyelmeztetést tartalmaznak. Ennek a szövege szerint az egyes templomoknak semmi köze a TFP-hez kapcsolódó szervezetek adománygyűjtő tevékenységéhez. Emellett arra is felhívja a katolikus közösség figyelmét, hogy a kampányban használt bármely csodaérem, naptár és egyéb hitéleti tárgy semmilyen módon sem kapcsolódik a tevékenységükhöz.

Vegyél érmét, etesd a hálózatot

Miközben a francia hatóságok megpróbáltak lecsapni a TFP-re, a mozgalom kiterjesztette a nemzetközi tevékenységét és az adománygyűjtő hálózatát, és ezzel függetlenedett a helyi adományozóktól. A kora kétezres években Franciaország mellett Németországban, Ausztriában, Olaszországban, Lengyelországban és Portugáliában is aktív volt. A saját brandje mellett előszeretettel bújt meg vallásos kampányok, keresztény szövetségek vagy abortuszellenes csoportok álcája mögött is.

2002-ben Caio Xavier da Silveira új szervezetet hozott lére Franciaországban: ez a Fédération Pro Europa Christiana (FPEC). Az entitás más országokba tartozó szervezetek összessége. Európában mindeközben da Silveira vagy a szövetségesei is szervezetek hálózatát irányítják, amelyek nagy formátumú adománygyűjtő kampányokat szerveznek-

Victor da Gama, a brazil Pontifical Catholic University egyetem történésze szerint a TFP egyesületek nemzetközi hálózatát hozta létre. De ezek közül nem mind jött ki a fényre és tette nyilvánossá a mozgalomhoz fűződő kapcsolatát.

“Számos országban élő emberek kinyitják a postaládájukat, és szentképeket találnak benne egy level mellett, ami arra kéri őket, hogy adományozzanak vallásos célra. Azt hiszik, hogy helyi katolikus intézményeket támogatnak, de ha adományoznak, a pénzükön a globális TFP hízik. A pénz ezután a mozgalom, illetve annak központja környéki emberekhez keveredik. Ezután a TFP új tagokat, fiatalokat gyűjt” — mondja Gama.

Neil Datta szerint a TFP egyfajta nemzetközi franchise-rendszert épített ki abortuszellenes kampányokra.

A TFP-kötődésű szervezetek európai hálózata olyan hatékonyan gyűjt adományokat, mintha egyfajta vallásos multi volna — óriási levélküldési kampányokat menedzselnek, amelyek során olcsó rózsafüzéreket vagy érméket, naptárakat, vagy a fatimái Miasszonyunkat ábrázoló képeket küldenek az adatbázisaikban megtalálható embereknek. Arra is kérik őket, hogy adományozzanak.

A siker titka a reménybeli adományozókat tartalmazó adatbázis méretében rejlik. Az úttörő adománygyűjtési modellt az American Leadership Institute-tal kapcsolatban álló amerikai republikánus politikusok és aktivisták inspiráltát. Ebben az intézetben képeztek egyes TFP-tagokat, akik közül többen előadásokat is tartottak itt a saját tapasztalataikról. Ez lesz a tárgya a cikkünk második részének.

Milliókat keresni Jézus szívén

A Château de Jaglun túlu, ahol Silveira ma is él, más ingatlantulajdona is van a szervezetnek. A Fédération Pro Europa Christiana (FPEC) hivatalos székhelye a creutzwaldi Villa Notre-Dame de la Clairière. A Kelet-Franciaországban található ingatlannak része egy 3,5 hektáros park is. 2019 nyaráig a szervezetnek bérelt egy brüsszeli irodát is, ahol az ultrakatolikus nézeteiknek megfelelő EU-s lobbitevékenységet végezték.

Az ingatlanok fenntartása, a nemzetközi résztvevősereget vonzó középkori jelmezes felvonulások szervezése, a fiatalok képzése, és a liberális értékek elleni küzdelem több tucat országban — mindez komoly költségeket jelent.

Az egyes országokban zajló adománygyűjtésen túl a hálózatba tartozó szervezetek pénzt is küldenek egymásnak. A TFP mozgalom bevételei közt fontos forrás a a “tagoktól és társult szervezetektől érkező adomány”. Ennek eredményeként (minden valószínűség szerint adózatlanul) csorog a nemzetközi pénzügyi rendszerből az ultrakatolikus szervezetek kasszáiba a pénz.

A Fédération Pro Europa Christiana pénzügyi beszámoló azt mutatják, hogy 2012 óta a szervezet bevételei megtriplázódtak. Az egyéni adományozóktól származó pénzösszeg egyre nő. Ez 2012-ben 604 ezer euró volt, 2019-ben már majdnem 2 millió euró. Tavaly a FPEC összesen több, mint 2,3 millió eurót bevételezett, amiből majdnem 345 ezer euro jött “tagdíjból és társult szervezetektől”.

A források között megtalálható a krakkói Skarga Alapítvány, ahol da Silveira a felügyelőbizottság elnöke.  A lengyel nyilvános adatbázisokból megszerzett dokumentumokból kitűnik, hogy a Skarga minden évben többszázezer eurót utalt át a Creutzwaldban bejegyzett FPEC-nek. 2017-ben az utalások összege 220 ezer euro volt, míg 2019 januárja és májusa között 74 ezer eurót tettek ki. Az utalások egy részét tagdíjként címkézték, egy másik részét “szerződéses adományként”. Az év hátralévő szakaszában havonta 15-15 ezer euró elküldését irányozták elő Krakkóból az FPEC-nek (ez összesen 105 ezer eurót jelentett).

Belső küzdelem vet véget a pénzmozgásnak

De az előirányzott összegeket végül nem utalták el. Amint egy vita kitört a lengyel szervezetben 2019 májusában — egy nappal azelőtt, hogy Olejniczakot menesztették a kuratóriumból — a da Silveira által irányított nemzetközi szervezeteknek küldött transzfereket felfüggesztették.

A francia és brazil szervezeteken túl Krakkóból érkező pénzek támogatták vagy egy tucatnyi más szervezet működését világszerte, amelyek listáját most közzétesszük. Legtöbbjüket da Silveira irányítja. A birotkunkba került iratokból kiderül, hogy 2009 és 2019 között a da Silveira által irányított szervezeteknek utalt pénzösszegek mintegy 6,8 millió eurót tettek ki. Ennek a pénznek az éves összege a 2009-es 358 ezer euróról évente egymillió euró körüli összegre nőtt 2015., 2016. és 2017. évekre. Ebben az időben a pénzügyi transzferek (címkéjük szerint “adományok da Silveira-kontrollálta szervezeteknek”) körülbelül a felét tették ki a Skarga alapítvány által társszervezeteknek adományozott összegeknek.

Az idei év elején da Silveira saját tanácsadócéget indított. Miért volt erre szüksége? Van bármi köze TFP belső vitájához? Úgy ő, mint a FPEC szóvivője Jean Goyard (aki egyszersmind a francia TFP feje) megtagadta, hogy válaszoljon a kérdéseinkre (Goyard abban a pillanatban letette a telefont, hogy a szervezet pénzügyeiről kérdeztük).

A Skarga alapítvány képviselőit is megkérdeztük a külföldi szervezeteknek, így a francia Federation Pro Europa Christianának és a brazil Instituto Plinio Corrêa de Oliveirának küldött juttatásokról: ezek a pénzek a nemzetközi TFP-mozgalomba kerültek?. “Más szervezeteknek nyújtott adományaink nem különböztek azoktól, amelyeket az alapítány segítségével hoztak létre vagy működtettek Lengyelországban, avagy másutt” — válaszolta sejtelmesen Piotr Kucharski, a Skarga alapítvány szóvivője.

A lengyel adományozók tudták, hogy a pénzt a TFP-mozgalommal kapcsolatban álló külföldi szervezeteknek utalják? “Weboldalunkon és kiadványainkban tájékoztatást adtunk az alapítvány számos nemzetközi projektben történő részvételéről” — válaszolta emailben Kucharski.

Azt is elmondta, hogy ezek közé a projektek közé tartozott a katolikus ifjúság részére tartott éves nyári egyetem, valamint “lengyel és egyéb társadalmi és vallási szervezetek tagjainak részére nyújtott másfajta képzés” szponzorálása is.

Új kezdet

2020 augusztusában francia, olasz, holland, lengyel és belarusz TFP-tagok érkeztek Franciaországba a creutzwaldi villában megrendezett TFP nyári iskolába. A megelőző három évben a rendezvényt a dél-lengyelországi Niepołomice kastélyban tartották.

Caio da Silveira állt a villában tartott rendezvény középpontjában. Hagyományos vörös köpenyt viselt, amelyet a TFP-mozgalom emblémája, egy aranyszínű oroszlán díszített. Egy fotózás alkalmával Ferdinand Aldunate, a Skarga alapítvány új menedzsmentjének egy tagja, aki Olejniczak csapatát a krakkói szervezethez tartozó ingatlanokért és zloty-tízmilliókért perel, büszkén pózolt az első sorban. A lengyel régiek a legértékesebb eszközöket átadták a Piotr Skarga Egyesületnek — ezt a testvérszervezetet még mindig ők irányítják. Az egyesület ma az Olejniczak érdekszéfrájában lévő szervezetek egyik fontos bevételi forrásának számít.

Egy “családi fényképen” da Silveira látható visszafogottsággal mosolygott, mintha jelezné, hogy ő is tudja: elvesztheti korábban domináns pozícióját a TFP-n belül. Krakkói egykori tanítványai meghaladták egykori mesterüket, a Château de Jaglu lakóját. Ők építették, finanszírozták és vették át végül ultrakatolikus szervezetek egy új hálózatát, amely egyre növekvő befolyást gyakorol közép-európai társadalmak gondolkodása felett.

“Általánosságban beszélve, a francia, német és olasz régi TFP inkább pénzcsinálásról szól, mintsem ideológiáról. Stabilitást és kényelmet biztosít a mozgalom kulcstagjai számára. A Lengyelországból érkező új generáció ugyanakkor sokkal professzionálisabb” — magyarázta Neil Datta. Nemrégiben a csoport a lengyel alkotmánybíróság döntését ünnepelte, amely október végén súlyosan beszűkítette a törvényes abortuszhoz vezető utat. A közép-európai hálózat most arra készül, hogy az észt alkomtányról szóló népszavazásban védje a keresztény értékeket.

A kétrészes cikk második része azzal fog foglalkozni, hogy miként épült lengyel pénzekből ultrakatolikus szervezetháló Közép-Európában, így Magyarországon is. Az eredeti, angol nyelvű cikk szerzői: Julia Dauksza, Anna Gielewska, Konrad Szczygieł, Juliana Dal Piva, Audrey Lebel. A magyar fordítást Sarkadi Nagy Márton végezte. A cikk elkészültét az Investigative Journalism for Europe (IJ4EU) alapja támogatta. A címlapképen a Château de Jaglu, a fotót Audrey Lebel készítette.