Bezárás
Oroszország

Kőszeg Ferenc: Aki változtatott a világ sorsán – Jurij Orlov halálára

Szeptember 27-én, a New York állambeli Ithacában elhunyt Jurij Orlov, a Moszkvai Helsinki Csoport alapítója.

A hetedik alapelv

A Szovjetunió és a csatlós országok sajtója hatalmas győzelemként ünnepelte, hogy 1975. augusztus 1-én Észak-Amerika és Európa országainak kormányai aláírták a Helsinkiben rendezett konferencia Záróokmányát. Az okmány sok mindenről szólt, leszerelésről, gazdasági kapcsolatokról. A szovjet politikának azonban azért volt fontos, mert a határok sérthetetlenségének és a belügyekbe való beavatkozás tilalmának újbóli kimondása révén sikerült nemzetközi egyezménybe foglalni mindazt, ami a második világháború után történt: Európa kettészakítását, a szovjet területszerzést.

A sokat emlegetett jaltai egyezmény ugyanis nem létezett, ami de facto történt, azt nem támasztotta alá nemzetközi okirat. Sztálint ez nyilván nem érdekelte, de a magyar 56, a csehszlovákiai 68 után Brezsnyev úgy érezte, amit megszereztek azt a szovjet haderőn, az atomarzenálon kívül még egy pecsétes papírral is biztosítani kell. Brezsnyev sikeréhsége és türelmetlensége tette lehetővé, hogy nyugati nyomásra a Záróokmányt bevezető alapelvek közé bekerült a hetedik alapelv, amely az emberi jogok és az alapvető szabadságjogok tiszteletben tartását írta elő, beleértve a gondolat, a meggyőződés, a vallás és a hit szabadságát.

Ezeket tárgyalta részletesebben, de eljárási szabályok és szankciók nélkül, a Záróokmány harmadik kosárnak nevezett fejezete, és az a szabály, hogy a megállapodás érvényesülését rendszeres utókonferenciákon fogják vizsgálni. Mindazonáltal a Helsinki Egyezmény is elsüllyedt volna a diplomáciatörténet sok végrehajthatatlan egyezménye között, ha 1976. május 12-én nem alakul meg Jurij Orlov moszkvai lakásában a közéleti csoport a helsinki megállapodás érvényesülésének elősegítésére.

Orlov alapötlete kézenfekvő volt: ha a szovjet kormány aláírt egy okmányt, hogy tiszteletben tartja egyebek közt a meggyőződés és a vallás szabadságát, nézzük meg mi történik ezzel az ígérettel a való életben. A baráti társaság, amelynek elnevezése hamarosan Moszkvai Helsinki Csoporttá változott, nyomban munkához látott: tíz hónap alatt tizenkilenc jelentést készítettek el különböző vallási, nemzetiségi csoportok üldözéséről.

A Helsinki Csoport tagjait újra meg újra kihallgatták, fenyegették, jelentéseik mégis eljutottak nyugati követségekhez, sajtóorgánumokhoz. A moszkvai értelmiségiek kis társaságáról a világ is tudomást szerzett.

Megállíthatatlan folyamat

Jurij Fjodorovics Orlov 1924. augusztus 13-án született. 1946-ban magas háborús kitűntetéssel szerelt le, a moszkvai egyetemen fizikát tanult. 1956 őszén Sztálint és Beriját gyilkosoknak nevezte, ezért pártfegyelmit kapott.  1963-ban atomfizikusként a tudományok doktora lett. 1973-ban, amikor számos akadémikus elítélte Andrej Szaharov „hazafiatlan” tevékenységét, Orlov Brezsnyevnek címzett nyílt levélben állt ki Szaharov mellett. Ugyanebben az évben részt vett az Amnesty International szovjet csoportjának megszervezésében: válaszul kizárták a pártból.

1977 februárjában a Moszkvai Helsinki Csoport tagjait sorra letartóztatták, Orlovot hét év kényszermunkára, Scsaranszkijt, akit kémkedéssel is megvádoltak, tizenhárom évre ítélték.  

A kegyetlen büntetések ellenére a helsinki mozgalom nem szűnt meg. A Szovjetunió tagköztársaságaiban sorra alakultak a helsinki bizottságok. 1977-ben a prágai Charta 77 a Helsinki Záróokmányra hivatkozva követelte a szabadságjogok helyreállítását, 1979-ben kétszázötven magyar értelmiségi tiltakozott a Charta szóvivőinek a bebörtönzése ellen. 1980-ban a gdanski hajógyár munkásainak sztrájkja megegyezésre kényszerítette a pártállam vezetőit.

1986-ban a nemzetközi tiltakozás hatására Orlovot, állampolgárságától megfosztva, kiengedték a Szovjetunióból. Amerikában a Cornell egyetem professzora lett.  Az emberi jogok ügye a kelet-nyugati tárgyalások állandó napirendi pontja lett.  A szovjet birodalom szétesésének folyamata megállíthatatlanná vált. Helsinki, mondta Hans-Dietrich Genscher, a Német Szövetségi Köztársaság külügyminisztere „alapvetően megváltoztatta a keleti országokat – ez tette lehetővé az 1989-es fordulatot”.

2005-ben Orlov a Magyar Helsinki Bizottság emberi jogi konferenciájának a vendége volt. Meglepett, hogy nyolcvanegy éves létére mennyire fiatalos. – Nézd -, felelte -, négy évig katona voltam, hét évet töltöttem kényszermunka táborban. Ezt a tizenegy évet nem tekintem az életem részének. Így nem nyolcvanegy éves vagyok, hanem csak hetven.

Nevére Magyarországon kevesen emlékeznek. Pedig azok közé tartozott, akik elszántságukkal változtattak a világ, s így Magyarország sorsán is. Hogy ez a változás ma elenyészni látszik, az szemernyit sem múlott Jurij Orlovon és bátor barátain. Az kizárólag a mi sarunk.

Kőszeg Ferenc

Címlapfotó: Megan Dirks/Wikipedia

Támogatási kampány

Előfizetőket keresünk – támogasd az Átlátszót

Az Átlátszó nonprofit szervezet, nem fogadunk el pénzt politikai pártoktól vagy az államtól. Rád viszont nagyon számítunk!

Támogatom