Bezárás
Fehéroroszország

Sokat voltam a börtönök előtt, ahová a tüntetőket vitték – Shaun Walker a belarusz helyzetről

Shaun Walker korábban több mint tíz éven át a The Guardian moszkvai tudósítója volt, majd két évvel ezelőtt Budapestre költözött, és a brit lap kelet-közép-európai tudósítója lett. Az augusztus 9-i választások utáni belarusz eseményekről Minszkből tudósított. Az ottani tapasztalatairól és a kialakult helyzetről kérdeztük.

A sajtószabadság tőled is függ, nem csak a hatalomtól – mutatjuk mennyibe kerül az Átlátszó

Az Átlátszó ingyen van, de nem ingyen készül: idén még 3345 előfizetőre lenne szükségünk. Fektess be te is a tényfeltáró újságírásba!

A tüntetések harmadik napján érkezett Minszkbe, milyen volt akkor a helyzet?

Nyolc évvel ezelőtt rendszeresen tudósítottam Fehéroroszországból, és már akkor is egyértelműen látszott, hogy az emberek teljesen tisztában vannak azzal, hogy milyen politikai rendszerben élnek. Ugyanakkor könnyen lehetett ott egyfajta párhuzamos valóságban élni. A hatóságok csak az ellenzékiségüket nyíltan hangoztatókkal szemben léptek fel, sokan pedig egyszerűen szemet hunytak efelett. Most azonban már a választások előtti hetekben is nyilvánvaló volt, hogy megváltozott a helyzet, nőtt a feszültség. Igaz, azért ekkora tüntetésekre senki nem számított. Augusztus 11-én, kedden érkeztem Minszkbe, két nappal a választás után. Az azt megelőző két éjjel a készenléti rendőrség már erőszakot alkalmazott a tüntetőkkel szemben, az internetet pedig az egész országban kikapcsolták. A lakásban, ahol megszálltam, én is csak VPN-nel fértem hozzá az emailjeimhez.

Szerdára aztán megváltozott a helyzet. Hogyan történt?

Szerda délután nagyjából 250, fehérbe öltözött nő jelent meg az utcákon, virággal a kezükben. Először azt hittem, hogy letartóztatják őket, de a rendőrség nem lépett. Péntekig egyre több nő, és később férfi is csatlakozott ehhez a demonstrációhoz. A Filharmonikusok sztrájkot hirdettek, az utcán énekeltek az emberek, az elhaladó autók dudáltak. Egyre nagyobb lendületre kapott a tiltakozás, míg aztán vasárnap, egy héttel a választás után hatalmas tüntetés szerveződött. Ez elképesztően katartikus élmény volt, az emberek végre nyíltan kimondhatták mindazt, amit olyan régóta szerettek volna. Ők maguk is alig hitték el, hogy ez lehetséges. Úgy tűnt, Lukasenka hatalmának vége. Amikor másnap az elnök egy nagy üzembe látogatott el, és ott kifütyülték – pedig az őt támogatók jelentős része gyári munkás –, azt lehetett hinni, hogy eljött az ő “Ceausescu -i pillanata”, s hogy onnan már nem tud “visszajönni”. Aztán megváltozott a helyzet és egyértelmű lett, hogy a hadsereg és a készenléti rendőrség továbbra is mellette áll.

A helyiek hogyan élték meg a választás utáni napokat?

A hatóság erőszakos fellépése ellenére nagyon jó volt a hangulat a tüntetéseken, különösen vasárnap, amikor olyan ünneplés volt, mintha az ország épp bejutott volna valami világbajnoki selejtezőn. Ráadásul békések maradtak a demonstrációk, így a hatóságok nem tudták azt az érvelést bevetni, amit a moszkvai vezetés használt annak idején az ukrajnai tüntetéseknél, azt hangoztatva, hogy a tüntetők csak szélsőjobbos zavarkeltők. Belaruszban ugyanis nevetséges lett volna bármi ilyen magyarázkodással próbálkozni, míg az ukrajnai események esetében volt ebben némi igazság.

Azt nem tudom, hogy akkor is ilyen jó kedvűek lesznek-e az emberek, ha Lukasenka egy hónap múlva még mindig hatalmon lesz. Sokan úgy érezték, hogy egyfajta pszichológiai váltásra került sor most, szóval ha el is nyomják a mostani tiltakozásokat, egy idő múlva újra felszínre tör majd az elégedetlenség. Nem tűnik a mostani helyzet olyannak, amiből egy vezető vissza tudna jönni… legalábbis törvényes módon nem nagyon. Nagyon úgy néz ki, hogy Lukasenka “elvesztette”az országot.

Ön hogyan értelmezte Putyin reakcióit a belarusz eseményekre? Mennyire látja valószínűnek az esetleges orosz beavatkozást?

Putyin azt mondta, hogy tartalék rendvédelmi erők állnak rendelkezésre, hogy ha kell, Belaruszba küldjék őket. Az orosz vezetés ugyanakkor nem igazán kedveli Lukasenkát, de úgy tűnik, egyelőre még mindig őt tartják a legjobb megoldásnak. Lehet, hogy majd egy idő után a Kreml megpróbálja valaki másra lecserélni őt, de az sem kizárt, hogy most kivárnak egy ideig, amíg Lukasenka hatalma annyira meggyengül, hogy bármihez a beleegyezését adja majd. A hamarosan esedékes moszkvai útja után többet tudunk majd.

Szerintem most az a legvalószínűbb, hogy egy sor kisebb döntést meghoznak a háttérben, mint amikor a belorusz köztévéhez küldtek kisegítőként orosz szakembereket. Lukasenko megpróbálkozott azzal az érveléssel is, hogy egy esedékes NATO-megszállás miatt lenne szükség segítségre az orosz hadseregtől. El sem tudom képzelni, hogy milyen lenne Belarusz orosz megszállása. Mit csinálnának? Lőnének a Minszk főterén tüntető emberekre? Putyin ennyire nem hülye. Már csak azért sem valószínű egy ilyen lépés Oroszország részéről, mert a tüntetők békések maradtak. Nyilván vannak Putyin körül a fegyveres megoldásokat preferáló személyek, így biztosat mondani nem lehet, de engem nagyon meglepne, ha teljes erővel megszállnák az országot. Szerintem Putyin nem szereti, ha az “utcáról kezdeményezik a hatalomváltást”, így azt gondolom akarják, hogy Lukasenka elmeneküljön, s a mostani ellenzék vegye át a hatalmat, még úgy sem, hogy az utóbbiak elővigyázatosan hangsúlyozzák, hogy nem orosz-ellenesek.

Vagy az lesz tehát, hogy a meggyengült hatalmú Lukasenka kénytelen lesz komoly politikai engedményeket tenni Oroszországnak, vagy pedig az orosz vezetés keres majd valakit a belarusz elnök környezetében, aki nekik hasznos lehet, és esetleg átveheti majd a hatalmat. Nincs könnyű helyzetben Oroszország: azt nem akarják, hogy egy az EU által támogatott ellenzék valóban tiszta választásokat tarthasson, és a társadalom megosztottságára sem építhetnek itt úgy, mint annak idején Ukrajnában. Ott ugyanis az ország egyik fele nagyon oroszbarát, a másik része nagyon oroszellenes volt, a belaruszok viszont többnyire mind szimpatizálnak Oroszországgal. Orosz csapatok odaküldése esetén márpedig ez nem valószínű, hogy így maradna.

Gumilövedék, vágások, törések – egy félholtra vert tüntető beszámolója a minszki rendőrterrorról

“A börtön, ahová engem már négyszer is bevittek korábban, most már egy koncentrációs tábor. 70 kékre-lilára vert embert tartanak bezárva egy 5×5 méter átmérőjű nyitott tetejű betonveremben napok óta, víz és élelem nélkül” – írta nekem ma Piotr Markielau, egy belarusz ismerősöm arról, hogyan terrorizálja Orbán barátja és szövetségese, Alexander Lukasenko az ellenállókat Minszkben.

Az egyik cikkében ezt írta a minszki tudósítása kapcsán:”Egyik este arra értem vissza a szállásomhoz, hogy az épület bejáratánál két rendőr várakozott, teljes rohamfelszerelésben. Valószínűleg nem értem jöttek, de azért, hogy ne kelljen beszédbe elegyednem velük, inkább továbbmentem és aznap egy ismerősnél aludtam”. Tapasztalta Ön is a hatóságok részéről alkalmazott erőszakot?

A tüntetések harmadik estéjén érkeztem Minszkbe, ez volt az utolsó olyan nap, amikor a hatóság erőszakosan lépett fel. A fenyegető hatósági jelenlét nem szűnt meg utána sem, továbbra is járták a várost a készenléti rendőrség teherautói, egyes utcasarkokon pedig rendszám nélküli kisbuszok álldogáltak, az első ülésükön fekete álarcos emberekkel. Sok időt töltöttem a börtönök épülete előtt, ahová a tüntetőket vitték, és beszéltem sokakkal, akik onnan kijöttek. Szörnyű dolgokat meséltek, verésről és durva bánásmódról, meg például olyan esetekről, hogy arra kényszerítették őket, hogy belorusz himnuszt énekeljék, stb. Ezzel épp az ellenkező eredményt érték el a hatóságok, mint amit akartak: amikor visszakapcsolták az internetet az emberek elkezdték megosztani ezeket a beszámolókat, ezzel határozott állásfoglalásra késztetve sokakat, akik korábban passzív ellenzékiek voltak, vagy nem politizáltak.

A tüntetések alatt hogyan tudtak tájékozódni a helyiek, mennyire vannak egyáltalán független médiumok az országban?

Van néhány független szerkesztőség, de egyértelműen “ellenőrzött társadalomról” van szó. A nagy TV-csatornák mind állami kézben vannak, olyan műsorokkal mint a szovjet időkben: képek az aratásról, videók a gabonaválságról. A közmédiánál sok alkalmazott sztrájkba kezdett a választás utáni események miatt, a kormány pedig orosz újságírókat hozott a helyettesítésükre.

A mostani forradalom húzóerejét egy üzenetküldő alkalmazás, a Telegram jelentette, amin különböző csatornákra lehet feliratkozni, mint egy hírlevélre (interakcióra, lájkolásra és kommentelésre nincs mód). E csatornák közül a belaruszok körében mostanában legnépszerűbbet, a Nexta-t egy jelenleg Lengyelországban tartózkodó belarusz fiatalember működteti, mostanra 2 millió követővel. Vagyis 2 millió ember osztja meg ezen a csatornán a híreket, beszámolva a legfrissebb eseményekről, többek között arról is, hogy hol folynak éppen tüntetések, hova érdemes menni. Ez a tiltakozás-sorozat már nem egyszerűen egy közösségi média-mozgalom, hanem kimondottan Telegram-mozgalom lett.

Mi várható Ön szerint a közeljövőben Fehéroroszországban?

A választások utáni második héten Lukasenka újra magához igyekezett ragadni az ország irányítását, és fenyegető kijelentéseket tett. Aztán az augusztus 23-i tüntetés minden korábbinál nagyobb lett, és akkor már nemcsak a középosztálybeli fiatalok mentek az utcára. Napról napra változik a helyzet, de egyelőre nem tűnik valószínűnek, hogy a hatóságok ismét erőszakosan lépnek fel a tüntetőkkel szemben, vagy lőni kezdenek rájuk. Lehet, hogy egy ponton valaki a hadsereg vezetői vagy Lukasenka miniszterei közül úgy látja majd, hogy nem lesz jó vége annak, ha az utcán tüntetők nyernek, s hogy a fő problémát maga az elnök jelenti, és hogy jobb lenne megszabadulni tőle. Elképzelhető tehát egy esetleges államcsíny, de nehéz előre látni, hogyan alakulnak majd a dolgok. Szerintem most az érezhető, hogy heteken belül lesz valami, vagy keményebb hatósági fellépés, vagy valami nagy változás. Egy biztos: Moszkva szerepe ebben kulcsfontosságú lesz.

Kérdezett: Horn Gabriella

Támogatási kampány – fizess elő az Átlátszóra, kattints ide a támogatási lehetőségekért! Ha olvasóink 1 százaléka rendszeresen küldene havi ezer forintot, többet nem kellene pénzt kérnünk.

Előfizetőket keresünk – támogasd az Átlátszót

Az Átlátszó nonprofit szervezet, nem fogadunk el pénzt politikai pártoktól vagy az államtól. Rád viszont nagyon számítunk!

Támogatom