Öt év börtönre ítélték a volt francia kormányfőt, mert fiktív állásban foglalkoztatta a feleségét

A francia konzervatívok számára végzetesnek bizonyult François Fillon ex-miniszterelnök korrupciós botránya 2017-ben, amely megakadályozta, hogy visszaszerezzék a hatalmat az Élysée palotában. A felesége kamu parlamenti asszisztensi állása címén saját nyerészkedésére több mint egymillió eurót sikkasztó politikus nemcsak pártját, hanem a gall demokráciát is lerántotta a mélybe, ahonnan Macron regnálása nyomán sem tudott kikecmeregni. Ahogy a hétvégi önkormányzati választás rekordalacsony részvételi hajlandósága is rámutatott, a francia politika válsága egyre nyilvánvalóbb.

Bűnösnek találta, és öt év börtönre, ebből két év letöltendőre és 375 ezer eurós büntetésre ítélte a bíróság hétfőn a volt francia miniszterelnököt, François Fillont, felesége fiktív foglalkoztatásának ügyében. Magát Penelope Fillont a bíróság 3 év felfüggesztett börtönnel és szintén 375 ezer eurós büntetéssel, a francia politikus volt parlamenti asszisztensét, a képviselői székben őt helyettesítő Marc Joulaud-t pedig 3 év felfüggesztett börtönnel és 20 ezer eurós büntetéssel szankcionálta. A párizsi törvényszék Joulaud-t 5 évre, François Fillont pedig 10 évre eltiltotta  közhivatal viselésétől is, mindezen felül arra kötelezte a 3 vádlottat, hogy több mint egymillió eurót fizessenek a francia Nemzetgyűlésnek.

A bíróság lényegében jóvá hagyta a Nemzeti Pénzügyi Ügyészség (Parquet national financier, PNF) által javasolt büntetési tételeket, amelyek alapján a volt kormányfő ténylegesen is a rácsok mögé kerülhet. Az elsőfokú ítélet június 29-ei kihirdetése után Fillonék jelezték, hogy fellebbeznek.

A bíróság szerint Penelope Fillon kb. húsz éven át munkavégzés nélkül kapott parlamenti asszisztensi fizetést, összesen több mint 1,15 millió euró értékben, ennek kisebb részét férje, nagyobb részét pedig az őt képviselői posztján helyettesítő Joulaud alkalmazásában. Ahogy korábban írtuk, az az összeg 2017-es értéken számolva több mint 460 millió forintnak felelt meg, azaz Penelope inflációval korrigált átlagbére a semmiért „jóval a diplomás átlag felett, a legjobban fizetett 10%, illetve a nőket tekintve a legjobban fizetett 5% között volt ezekben az években”.

Bíróság elé állítják François Fillon ex-miniszterelnököt fiktív foglalkoztatás miatt

A 2017 januárjában robbant Penelopegate a közelmúlt legnagyobb hatású korrupciós ügye Franciaországban, amely bizonyosan hozzájárult a konzervatív elnökjelölt, az exkormányfő François Fillon kudarcához a két évvel ezelőtti köztársasági elnökválasztás hajrájában. A sokáig a győzelemre legesélyesebbnek tartott Fillon kampányának egyik aduja épp az volt, hogy makulátlanságát reklámozta, az érdemek elismerésén alapuló értékrend mellett.

A Fillon-házaspár azonban nemcsak az adófizetőket rövidítette meg, Penelope-ot ugyanis egy kiadóban is foglalkoztatták fiktív módon, a milliárdos Marc Ladreit de Lacharrière saját magazinjánál. A nemesi származású cégvezető elismerte, semmilyen valódi munka nem állt a 2012 májusa és decembere, illetve 2015 januárja és decembere között a folyóirat által Penelope Fillonnak „irodalmi tanácsadóként” fizetett bér mögött.

Úgy tűnik, a milliárdos csak szívességet tett befolyásos politikus barátjának, teljesítve annak kérését, hogy kiegészítse a pár ekkortájt épp megcsappant jövedelmét. De Lacharrière a per elkerülése érdekében ismerte el bűnösségét, és alávetette magát a kimért szankcióknak: 2018 decemberében 8 hónap felfüggesztett börtönt és 375 ezer euró bírságot szabtak ki rá. A házaspárt most ebben az ügyben cinkosságért is elítélték. Fillon két saját gyermekét is foglalkoztatta asszisztensként egy darabig, és az általuk effektív elvégzett munka hasznossága is kérdéses, de a bíróság ezért nem szabott ki büntetést. Az ítélet egyébként nem veszi figyelembe az 1981 és 1998 közötti időszakot, mert az ekkor történt kifizetések már elévültek.

Egy makulátlan konzervatív egymillió eurós családi botránya

François Fillon 1976-ban, az egyetem után maga is parlamenti asszisztensként kezdett dolgozni, és azóta a politikából élt: számtalan választott funkciót viselt, volt polgármester, parlamenti képviselő és szenátor, hat ízben miniszter, 2007-2012 között pedig kormányfő.

A Penelopegate, azaz felesége fiktív alkalmazásának híre a 2017-es elnökválasztási kampány legrosszabb pillanatában került nyilvánosságra, a konzervatív Republikánusok (Les Républicains, LR) szempontjából. A pártot, amely 2012-ig 17 éven át adott államfőt Franciaországnak, épp azért keresztelte át nem sokkal korábban Nicolas Sarkozy, hogy a többek között a korrupciós ügyekben megtépázott imázsnak adjon új esélyt. Egykori miniszterelnöke, François Fillon, éppenséggel azzal kampányolt az előválasztási küzdelemben, hogy ellentétben a párt több gyanúba keveredett vezetőjével, így a kb. tucatnyi afférban érintett Sarkozyvel, ő makulátlan, és csakis az érdemek elismerésén alapuló előmenetelben hisz.

A nyíltan thatcherista, a jóléti rendszert leépítését, az arra érdemteleneknek való „asszisztálás” végét ígérő, mai magyar párhuzammal kvázi munkaalapú társadalmat hirdető Fillont már a kampány finisében kapta telibe a Canard enchaîné szatirikus hetilapban publikált információ. Az újság azt állította, hogy Penelope Fillon gyanúsan fiktív asszisztensi állásokat töltött be az 1981 és 2013 közötti időszakban, férje, majd a választókörzetben őt helyettesítő képviselő mellett. Már a cikk megjelenésének napján előzetes nyomozást indított az ügyészség.

Annak ellenére, hogy 2017 februárjában eljárás indult, majd március 14-én vádat emeltek a volt kormányfő ellen, Fillon nem volt hajlandó lemondani az elnökjelöltségről, pártja pedig képtelen volt visszaparancsolni, amiben nagy szerepe volt a tradicionális katolikusok mozgalmának, amely különösen nagy befolyásra tett szert a jobboldali térfélen, és harcosan kiállt az ultrakonzervatív értékekkel kampányoló Fillon mellett.

Nagy bajban van a francia jobboldal, ha korrupt jelöltekkel már nem lehet választást nyerni

Dániában vagy Németországban már rég lemondott volna, Magyarországról nézve pedig akár pitiáner tételnek is tűnhet az a jó másfél millió euró, amit az utóbbi 15 évben közpénzből fizetett családtagjainak az ex-kormányfő François Fillon, a feltételezések szerint többé-kevésbé fiktív munkájukért.

Így történhetett, hogy a francia politika történetében először két olyan jelölt állt starthoz az elnökválasztás első fordulójában, 2017. április 23-án, aki ellen vádemelés volt érvényben. A szélsőjobboldali Marine Le Penhez hasonlóan, Fillon is azzal védekezett, hogy politikai összeesküvés áldozata, és államcsíny kísérletével vádolta a bírákat és a sajtót, ezzel csak tovább súlyosbítva azt, amit a francia demokrácia egyik mélypontjának nevezhetnénk.

Ennek ellenére is sikerült megszereznie a szavazatok több mint ötödét, azaz jó hétmillió választót nem zavart az, hogy feltehetően egymillió euró közpénzt lopott el – de több mint 400 ezer vokssal lemaradt Le Pen mögött, így kiszorult a második fordulóból, és hamarosan teljesen visszavonult a közélettől.

Zöld hullám a kihalt parton: demokrácia választók nélkül

Az ítélet egy több szempontból is történelminek mondható önkormányzati választás másnapján látott napvilágot, amelynek nagy győztese a Republikánusok lehettek volna. Június 28. azonban a zöldek átütő sikereként, másrészt pedig mint 1958 óta a legalacsonyabb részvétellel megtartott önkormányzati voks vonulhat be az évkönyvekbe.

Ezek a választások jellemzően az ellenzéknek hoznak győzelmet Franciaországban, és idén Emmanuel Macron köztársasági elnök jobb- és baloldali ellenzéke egyaránt jelentős sikereket könyvelhetett el, az elnök pártjának totális kudarcával szemben. Az eredményeket, és a megválasztott többségek jövendő legitimációját azonban erősen relativizálja, hogy a becslések szerint mindössze a választók 40%-a járult az urnákhoz, azaz sok vasárnap megválasztott városvezetőre mindössze a polgárok 12-20%-a szavazott.

Ez a rendkívül alacsony adat nyilván összefügg a koronavírus okozta helyzettel, a három és fél hónapja számos kritika közepette megrendezett első forduló utóhatásaival. De a polgárok érdeklődésének csökkenése egy több évtizedes folyamat eredménye is, amelyet feltehetően csak súlyosbítottak az utóbbi évek egyre mélyebb politikai krízisei.

Ebben a felemás helyzetben a Republikánusok eredménye is felemásnak mondható: a parlament legnagyobb ellenzéki pártjának ugyan sikerült megszereznie a 9000 lakosnál nagyobb települések több mint felét, és néhány új várost is meghódított (Metz, Orléans, Biarritz etc.), de több nagyvárosban jelentős, már-már jelképesnek mondható vereséget szenvedett.

Így például Bordeaux-t 73 év után vesztették el egy zöldek vezette balos koalícióval szemben. Akárcsak Marseille-t, ahol 25 évi uralom után nem sikerült az immár 80 éves Jean-Claude Gaudin helyére megfelelő utódot találni: a második legnépesebb francia településen szintén egy balos-zöld-civil összefogás veheti át a vezetést, ha a hétvégén megerősítik többségüket a városi tanácsban.

A pártját lényegében megsemmisítő szocialista François Hollande elnöksége alatt, még 2014-ben, a jobboldal óriási győzelmet aratott az önkormányzati választáson, ehhez képest talán érthető, hogy most nem tudták mindenütt tartani magukat. A helyzetet pozitívabban látók arra emlékeztetnek a pártban, hogy a vidék, a kistelepülések, a közepes városok Franciaországa továbbra is mellettük áll. Vagy azzal, hogy Fillon és a 2017-es, sokáig elveszíthetetlennek tűnő elnökválasztás nagy buktájához, vagy a tavalyi európai parlamenti választáson szerzett mindössze 8%-hoz képest a konzervatívok nagyon is jól teljesítettek.

Ugyanakkor mindenki számára nyilvánvaló, hogy a nagyvárosok nélkül nehéz nemzeti alternatívát felmutatni, e téren pedig a vasárnapi vereségek sora túl meredeknek tűnik, a márciusi lendületet sokhelyütt nem sikerült ziccerré alakítani. Bár e választáson jellemzően a helyi konstelláció és az erőviszonyok határozzák meg a dinamikákat, de ebben a relatív kudarcban nagy szerepe lehetett annak is, hogy a konzervatívok viszonya a kormánypárthoz elég ambivalensnek mondható.

Tolongás a jobboldalon: ellenzékben és kormányon egyszerre

A Republikánusok által javasolt politika ugyanis nagyjából megegyezik azzal, amit Emmanuel Macron nyújt a választóknak, ahogy azt a két erő számos helyi szövetsége is jelzi, olykor megkülönböztethetetlenül: a kormánypárt legnagyobb győzelmeként hivatkozik Le Havre-ra, ahol a miniszterelnök aratott valóban elsöprő győzelmet. Edouard Philippe azonban hivatalosan nem lépett ki a Les Républicains pártból, bár sajtóinformációk szerint már nem tagja a pártnak, de más kormánytagokkal ellentétben Macron startupjába sem lépett be, és feltehetően a szavazók is nehezen tudnák megmondani, a siker mekkora százaléka illeti az elnök La République en marche (LRM) nevű formációját.* Amely viszont óriási kudarcként könyvelheti el a vasárnapi második fordulót, a mindössze 3 éves, és országos szinten is nagyrészt fiktívnek mondható párt nem tudott helyi hálózatokat kiépíteni, és az önkormányzati képviselői helyek alig néhány százalékát szerezte meg.

A kezdetben a jobb- és a baloldal szembenállásának meghaladását, a centrum afféle nemzeti együttműködési rendszerét ígérő Macron ma egyértelműen a politikai paletta jobboldali térfelére szorult, vele szemben a valódi ellenzéket egyre inkább a balos-zöld erők testesítik meg.

Nem véletlen, hogy ezek az erők szinte sosem léptek szövetségre a kormánypárttal helyi szinten, az LRM viszont több helyütt épp a zöldek feltartóztatása érdekében szövetkezett a jobboldallal – ismét bizonyítva, hogy a macroni jelmondat, a Make our planet great again tényleg csak üres marketing fogás volt egykor.

Ezek a szövetségek azonban nem feltétlen voltak sikeresek: a félmilliós Lyonban a zöld vezetésű győztes összefogás-lista felülkerekedett a 20 éve regnáló polgármester, Macron volt belügyminiszterének jelöltjén, akit a Republikánusok is támogattak. Strasbourg is hasonló körülmények között került a zöldek kezére: az LRM-jelölt támogatása nem hozott a konyhára, épp ellenkezőleg.

Ez pedig kényes kérdések elé állítja a Republikánusokat is, akik előtt még korrupciós ügyek, tárgyalások és ítéletek sora áll, miközben egyelőre nyoma sincs új karizmatikus vezetőknek. Egyrészt ki kell találniuk, mi legyen az üzenetük az elmúlt két évben a franciák jelentős része számára elsőrangú témává váló ökológiai kérdésekkel kapcsolatban. De azt is nehéz lesz elhitetniük, hogy igazi alternatívát képviselnek, ha közben a macroni politika arra ítéli őket, hogy legnagyobb ellenzéki pártként lényegében a kormány és az elnök legfőbb ideológiai és gyakorlati szövetségesei legyenek.

Dobsi Viktória

Kiemelt kép: Fillon Facebook-oldala.

*Javítás: A cikk korábbi verziójában helytelenül írtuk, hogy a miniszterelnök még tagja a Republikánusok pártnak.

Ha már egyszer itt vagy…
Az Átlátszó nonprofit szervezet: cikkeink ingyen is olvashatóak, nincsenek állami hirdetések, és nem politikusok fizetik a számláinkat. Ez teszi lehetővé, hogy szabadon írhassunk a valóságról. Ha fontosnak tartod a független, tényfeltáró újságírás fennmaradását, támogasd a szerkesztőség munkáját egyszeri adománnyal, vagy havi előfizetéssel. Kattints ide a támogatási lehetőségekért!