1 %
EN

Járványkezelés

Mégsem a feministák szabadították a koronavírust Spanyolországra?

12
89317769 1618247128315959 5948240164034707456 N

Június 12-én az eljáró bíró felfüggesztette az eljárást az idei nőnapi tüntetések engedélyezéséért felelős madridi kormányhivatalnokkal szemben, akit hivatallal való visszaéléssel vádoltak. Ezzel kipukkadt a három hónapon át maximumra pörgetett propaganda és álhírekkel táplált konspirációs elmélet, amely két legyet akart ütni egy csapásra: gyengíteni a baloldali kormány és a feminista mozgalom legitimációját.

Idén március 8-án nők és feministák százezrei vonultak fel Spanyolország számos településén. Ugyan jóval kevesebben, mint 2019-ben, de a „lila áradat” így is jelentős erődemonstrációnak bizonyult. Madridban pl. tavaly ilyenkor 350 ezren tüntettek, idén pedig 120 ezer főre becsülték az összegyűlt tömeget a hivatalos szervek.

A dátum azonban nemcsak ezért fog bevonulni a spanyol politikatörténetbe, hanem azért is, mert gigantikus konspirációs elmélet szerveződött köré, amely május végén súlyos belügyi válságához is vezetett, a csendőrség egyik vezetőjének kirúgása, majd egy másik lemondása után a jobboldali ellenzék a belügyminiszter fejét követelte.

A teória lényege, hogy a spanyolországi, rendkívül súlyos lefolyású járványban kiemelkedő szerep jutott a feminista mozgalmak által szervezett demóknak, amelyeket ideológiai elvakultsága miatt engedélyezett felelőtlenül a baloldali kormányzat. Sőt, a legmerészebb verziók szerint a kormány tudott is a veszélyről, és direkt hagyta vonulgatni a tömegeket. Az elsősorban a spanyol jobb és szélsőjobb médiáiban, közösségi csatornáin, politikai és közéleti szószólói által hónapokon át, máig nyüstölt állítások híre a magyar sajtóba is eljutott, a 444.hu például „Nőnapi tüntetésekkel szabadították magukra a koronavírust a spanyolok” címmel számolt be róla.

A cikkben Bede Márton így foglalta össze a történteket:

„A spanyol illetékesek azonban nemhogy nem léptek, hanem a világjárvány egyik legszomorúbb, a szándékos iráni szentélynyalogatáshoz hasonló döntésével mintha mindent megtettek volna azért, hogy a vírus a lehető leggyorsabban érje el a lehető legtöbb embert. Március 8-án, vasárnap minden figyelmeztetés és a józan ész ellenére is százezres nőnapi tömegtüntetéseket tartottak.”

A katasztrófa, amit senki nem látott jönni

A szerte az országban óriási tömegeket vonzó tüntetéseket feltehetően tényleg nem volt jó ötlet megtartani – ezt utólag több olyan résztvevő is elismerte, akinek módjában állt volna figyelmeztetni a kockázatokra, ha azok ismertek lettek volna. Legalábbis a széles közvélemény által: március 7-8. hétvégéje ugyanis történetesen épp az a fordulópont, ahol a hatóságok rádöbbennek, hogy a helyzet sokkal súlyosabb, mint gondolták. Ahogy az El País alábbi videója is rögzíti, március első napjaiban nemcsak az állami, hanem a regionális vezetők sem számolnak azzal, hogy Spanyolország egy gigantikus egészségügyi krízis felé közeledik.

Március 8-án, vasárnap 17 ember halt meg igazoltan a vírusfertőzés következtében, és másnap a madridi régió, élén ellenzéki, jobboldali vezetéssel, első ízben figyelmeztette a kormányt arra, hogy jelentős számú esetet diagnosztizált. A pozitív tesztek száma egyik napról a másikra nyolcszorosára emelkedett a fővárosban, ez azonban még március 8-nál korábbi fertőzésekkel magyarázható.

Az, hogy a spanyolok „nőnapi tüntetésekkel szabadították magukra a vírust”, egyértelműen kizárható a szakértők szerint. Azon a hétvégén, akárcsak másnap és az egy héttel később érvénybe lépő, Európában legszigorúbbnak mondható kijárási tilalom kezdetéig még milliók használták a tömegközlekedést, találkoztak éttermekben, bárokban, focimeccseken, edzéseken, miséken, vizsgákon és meetingeken vettek részt. Ehhez képest a tüntetések hatása, ha ez nem is bizonyítható utólag, de nagy valószínűséggel marginálisnak mondható, állította féltucat szakértő az El País-nak május végén, akiknek egy része – az ügy politikai súlyát érzékeltetve – nem vállalta névvel a nyilatkozatot.

Az áprilisban publikált, jelenleg legfrissebb adatok szerint a vírus már február közepén jelen volt az országban, ahová több úton érkezett, Madridon és Valencián keresztül. A tünetmentes, de fertőző egyéneken kívül lényegében észrevétlen terjedését a párhuzamosan futó influenza mellett a közegészségügyi rendszer hiányosságai, a háziorvosok és a fenntartó régiós önkormányzatok közötti kommunikáció elégtelensége, a későn és kis számban rendelkezésre álló tesztek, illetve védőfelszerelés hiánya, és a veszélyeztetett intézményekben elmaradt védekezés tette leginkább lehetővé – olyan intézményes hibák és gyengeségek, amelyek korrekciója sorsdöntő lesz a következő időszakban.

A spanyol kormány, ahogy más politikusok, a felelős szervek persze így is vádolhatók óvatlansággal, akár a „józan ész” hiányával is – Olaszországban nem engedélyezték a tüntetéseket, Franciaországban viszont rekordszámban mentek utcára a nők, és senki nem vádolta a döntéshozókat felelőtlenséggel, ellentétben az önkormányzati választás egy héttel később esedékes első fordulójával, amelynek megtartása miatt számos kritika érte a kormányt.

Ugyanakkor a feminista tüntetéseket úgy kiemelni, mint amelyek döntőek voltak a vírus terjedésében, nem csak „józan ésszel” nem indokolható, de ráadásul a spanyolországi vitákban nyilvánvaló politikai-ideológiai céllal történt.

„Éljen a 8M, ez olyan, mintha azt kiáltanánk, éljen a betegség, éljen a halál!”

Egyrészt a feminista mozgalom az utóbbi években már a közvélemény-kutatások szerint is egyre nagyobb mértékben állította maga és követelései mellé a közvéleményt: a nők elleni erőszak, a biztonságos abortuszhoz való jog, a női munka diszkriminációja olyan témákká léptek elő, amelyekkel immár több jobboldali szavazó is tudott azonosulni. Kialakult egy valóban többségi konszenzus a feminizmus képviselte értékek fontosságáról, ami a jobboldali pártokat is arra kényszerítette, hogy alkalmazkodjanak. Nem véletlen, hogy az idén először minden párt képviselői jelen voltak a felvonulásokon, a szélsőjobboldali Vox kivételével.

A spanyol politikai hadszíntérre 2019 őszén robbant be a Vox, amelynek népszerűségét a klasszikus jobboldali gyűjtőpárt, a PP ázsiójának esése, sorozatos korrupciós ügyei, illetve a katalán válság eszkalációja táplálta. A Santiago Abascal vezette formáció legfőbb ellenfeleként nemcsak a kisebbségi nacionalizmusokat (katalánokat, baszkokat), és a „vörösöket”-progresszíveket jelölte ki, hanem a feministákat is. Ami persze logikus, hiszen jelenleg ez a legerősebb progresszívnak mondható mozgalom az országban és a világ több szegletében, amely alapjaiban akarja felforgatni a szélsőjobb által is védett régi rendet.

„Egy globális kiáltás vagyunk, sokféle gondolatból, egyesülve a patriarchátus ellen, és készen arra, hogy megvívjuk a csatát a jobb életekért” – üzente pl. a madridi tüntetéseket koordináló szervezet kiáltványa.


Ahogy arról már többször is írtunk, lényegében a Vox szavazóiért folytatott ádáz küzdelemről szólt a tavalyi év a jobb féltéren, és ennek jegyében a másik két jobboldali párt, a Néppárt mellett az egykor jobbközépnek indult Ciudadanos (C’s, Polgárok) is beleállt a feministákkal szembeni kritikába, persze egyik szemüket azért a közvélemény-kutatásokon tartva.

A közbeszédben csak 8M-nek nevezett nőnapi tüntetések hibáztatásával a járványügyi katasztrófáért tehát egyszerre lehetett ütni a baloldali koalíciós kormányt, amelynek több minisztere is a madridi felvonulás élén vonult, és magukat a feministákat.

„Azt kiáltani, hogy éljen a 8M, olyan, mintha azt kiáltanánk, éljen a betegség, éljen a halál!”, szónokolta Santiago Abascal a parlamenti szószékről június 3-án. (Abascal egyébként szintén elkapta a vírust, március 12-én jelentette be, hogy teszteltette magát, miután kiderült, hogy a március 8-án a párt által szervezett meetingen is részt vevő helyettese fertőzött. Javier Ortega Smith, aki a komplikációk miatt kórházba is került, nem vehetett volna részt a zárt helyen zajló tömegrendezvényen, mert korábban Milánóban járt. A pártfőtitkár, aki ugyan nem tartotta be a hivatalosan előírt óvintézkedéseket, úgy véli, hogy a kommunista Kína kreálta a vírust, és a spanyol kormány bűnöző, mert információkat titkolt el a halálos betegségről.)

A tüntetések „a vírus valóságos fiestájává változtatták az országot, egy epidemológiai bombává, ami hekatombát idézett elő”, állította április 14-én a PP egészségügyi felelőse a madridi régió parlamentjében. És azt a költői kérdést is feltette: „Még mindig úgy gondolják, hogy a dzsendererőszak több nőt gyilkol meg, mint a koronavírus?”

Nem túlzás a feminista mozgalom és a nőnapi tüntetések stigmatizációjáról beszélni: az elmúlt 3 hónap alatt számtalan fórumon hangzottak el hasonló kijelentések vezető jobboldali politikusok, véleményformálók és médiakatonák részéről.

Ehhez adódott a 444.hu cikkében is felbukkanó gondolat, a „ mintha mindent megtettek volna azért, hogy a vírus a lehető leggyorsabban érje el a lehető legtöbb embert”. A spanyol jobbszél egyenesen azt állította, hogy a kormány a veszély tudatában engedte megtartani a tüntetéseket. A szintén millió formában elhangzott vádat egy büntetőjogi eljárás volt hivatott igazolni – amely a konzervatívok hagyományos szövetségeseire támaszkodott az igazságszolgáltatásban, a rendvédelmi szerveknél és persze a médiában.

Kamunyomozás kamu vádakat alátámasztandó

Az eljárás egy kétes reputációjú ügyvéd feljelentésével indult, és az eljáró bíró által elrendelt csendőrségi nyomozással folytatódott, annak feltárása érdekében, hogy a kormányfő és 17 régiós kormánymegbízott valóban elkövettek-e hivatallal való visszaélést, amikor úgy engedélyezték szerte az országban a tüntetéseket, hogy tisztában voltak ennek egészségügyi kockázataival.

A csendőrök mindent bevetettek, hogy igazolják, a kormány egyes tüntetéseket engedélyezett, másokat pedig, az egészségügyi kockázatok miatt betiltott vagy megpróbálta lebeszélni a szervezőket. Ennek érdekében, ahogy azt a sajtó utólag kiderítette, megpróbáltak manipulálni tanúvallomásokat, meghamisítottak nyilatkozatokat. De akadt az anyagban több tévedés, összekevert dátumok, és tényként kezelt, de megkérdőjelezhető információk a jobbos, nem ritkán propagandisztikus oldalakról, sőt, több olyan álinformáció, amelyet már korábban megcáfoltak a fake news vadászok.

A bírónő e nyomozás alapján helyezte vád alá a madridi kormány megbízottat viszonylag sietősen, már május végén, és végül csak jó két héttel azután függesztette fel az eljárást, hogy a sajtóban egy sereg cikk igazolta: a csendőri jelentés nemcsak a hivatallal való visszaélést nem igazolja, hanem egy az egyben kukázható.

Természetesen a fenti „patrióta” erők, a PP, a Vox és drukkereik a végül múlt pénteken kipukkadt eljárást is végig úgy közvetítették, hogy ezzel igazolják a kormány „illegitim” voltát, sőt, küszöbön álló bukását. A legnagyobb ellenzéki párt főtitkára múlt héten azzal kommentált egy szakértői véleményt, hogy a „hekatombát látták jönni: Tudták„.

Ezt a „szakértői jelentést” egyébként szintén a bírónő felkérésére egy pszichiáter jegyzi, aki a Krisztus Legionáriusai ultrakonzervatív – és az elmúlt időszakban leginkább alapítója szexuális bűncselekményei okán mediatizált – mozgalom tagja. Azaz nemcsak politikailag elfogultnak tekinthető az ügyben, de szakmai tapasztalata sincs járványügyi kérdésekben.

Politikai rendőrség, megélhetési kémkedés, állami kloákák

A konteó és a fake news gyártás ilyen összehangolt hadművelete nem először valósul meg a spanyol nyilvánosságban, hanem lényegében bevett gyakorlatnak számít, ahogy az igazságszolgáltatás és a bűnüldöző szervek berkein belül is újra meg újra láthatóvá válnak a kemény politikai ütközetek és az olykor illegalitásba csúszó manőverek.

Ilyen eszközökkel próbálták meg éveken át gyengíteni a 2014-ben létrejött „újbaloldali” erő, a Podemos népszerűségét, fedezni a PP számos korrupciós ügyéhez, illetve elboronálni a királyi család tagjainak törvénysértéseit. Így pl. 2017-ben indult egy eddig vádemelésig jutott eljárás egy volt rendőr, José Manuel Villarejo ellen, aki legalább 20 millió eurót keresett a belügyes tapasztalataira és kapcsolataira épített üzleti tevékenységgel. A vele kapcsolatos „makrodosszié” egyik leágazása az ún. patrióta brigád ügye, amelyben

a gyanú szerint belügyi szervek konspiráltak számos bűncselekményt (lopás, hamisítás stb.) elkövetve a Podemos vezetősége ellen. De Villarejo János Károly, a spanyol trónról 2014-ben a trónról lemondott ex-uralkodó bűncselekmény-gyanús ügyeiben is felbukkant többször, olykor szivárogtatóként. Az ex-nyomozó széles baráti körében akadt számos sajtómunkás, főszerkesztő, bírák, ügyészek, cégvezetők, rendőrök, akik szolgáltatásaiért cserébe hosszú éveken át védelmezték.

Ennél sokkal súlyosabb politikai küzdelmek is a bíróságokon zajlottak: frissebb példa a katalán függetlenségpárti politikusok ügye, sőt, maga az egész katalán politikai válság. Egy régebbi pedig, amelyet a 8M most elég élesen felidéz, a 2004-es madridi merényletek utáni évek, amikor a jobboldali erők szisztematikusan felépítettek egy alternatív valóságot, amelyben a 193 életet kioltó robbantások nem az Al-Káida műve voltak – ahogy azt egy hónappal később közreadott videóban maga Bin Laden ismerte el, „büntetésként” a spanyolok iraki háborúban való részvételéért. Hanem az ETÁ-é, amelynek „értelmi szerzőségét” még éveken át bizonygatták cikkek, könyvek és „szakértők”, hogy igazolják a választásokat a merényletek nyomán elvesztő kormányfő, José María Aznar hazugságait, és egyszerre delegitimálják a szocialista kormányt és a baszk függetlenségpárti erőket.

Az akkori és a mai helyzetnek számos rokonvonása van: egy példátlannak mondható tragédia, ezúttal emberi életek tízezrei és a század talán legmasszívabb gazdasági válsága adják a díszletet a hazugságokra épített konfrontációhoz.

Elterelő hadműveletek a járvány legnagyobb botrányainak fedezésére

És most is akadnak a háttérben olyan politikai kérdések és felelősségek, amelyekről jó lenne elterelni a figyelmet.

Egyrészt a hosszú távúak: a járvány súlyos lefolyása mögötti strukturális problémák felelősei közt nem kell sokáig keresni a 2011-2018 között egyedül kormányzó, és a még a 2007-ex válság nyomán indult brutális megszorításokból oroszlánrészt vállaló Néppártot. Az egészségügy, akárcsak a járványban drámaian súlyos gócokat produkáló idősotthonok irányítása egyaránt regionális önkormányzati kompetencia – és a legrosszabb számokat produkáló Madrid negyedszázada jobboldali irányítás alatt van, Katalóniában pedig 2010 óta a nacionalista jobboldal van hatalmon (2017 óta a függetlenségpárti baloldali pártokkal összefogva). Ezen a téren a felelősség tehát minimum közös, és a Néppárt tagadása, sőt, arcátlan hazudozása ezt nehezen leplezi.

A PP felelőssége egy sokkal konkrétabb és potenciálisan büntetőjogi felelősséget is felvető kérdésben még égetőbb: ahogy az az épp forrongó Néppárt-Ciudadanos koalíció nyílt színen folyó háborúskodása révén kiderült, a madridi régióban felsőbb utasításra korlátozták az idősotthonokban megbetegedettek kórházba szállítását.

Az eddig több mint 28 ezer regisztrált halálos áldozattal járó pandémia legsúlyosabb gócának a fővárosi régió idősotthonai bizonyultak. Március és május között a lakók 18%-a, 7690 személy halt meg, a regionális kormányzat szerint közülük kb. 6000-en a vírusfertőzés következtében. Ez a rendelkezésre álló (még nem teljes) adatsor szerint dupla annyi, mint a Madridot követő Katalónia (9,6%) és Navarra (8,7%) esetében.

A rezidenciák ügyében május 11-én tett feljelentést az áldozatok családtagjaiból létrejött kollektíva, és várhatóan több vizsgálat is indul. Nem ez az egyetlen terület, amelyben komoly vádak – összeférhetetlenség, korrupció, hanyagság, hivatallal való visszaélés – merülhetnek fel a régió válságkezelése kapcsán, de egyelőre ez az ügy a legsúlyosabb, amelyben a büntetőjogi felelősség sem kizárt.

Akad tehát bőven olyasmi, amiről fontos lenne elterelni a figyelmet, és az utóbbi hónapok már-már toxikus politikai légkörében, a durva vádaskodásban, az álhírek és összeesküvés-elméletek frenetikus gyártásában és terjesztésében nyilván ez is közrejátszott. Az alábbi videón tüntetők követelik a kormány lemondását, még májusban:


Kérdés azonban, hogy meddig érdemes folytatni ezt a taktikát. Június 21-gyel lezárult a csaknem 100 napon át tartó, két hetente meghosszabbított szükségállapot, megszűnt a központi állami irányítás, és a járványkezelés politikai felelőssége újra átkerült az autonóm közösségi szintre. Hiába ez elmúlt hetek látszatpolémiái, a folyamatos botrányok, a kormány és az autonóm vezetők közti együttműködést még az ellenzékiek is megköszönték. Az elmúlt évtizedben teljesen súlytalan intézmény, az autonómiák elnökeinek a kormányfővel folytatott rendszeres ülései értékes, föderatív eszköznek bizonyultak.

A közvélemény-kutatások ugyan ingadoznak, de nagyjából úgy tűnik, hogy a baloldali koalíció talpon maradt a járvány első etapja végére (Müller Cecília spanyol kollégája a legjobb osztályzatot kapó vezető, a Twitter kedvence), és a jobbos-szélsőjobbos erők továbbra sem képesek alternatív többséget alkotni.


A járvány és a brutálisnak ígérkező válság miatt a polgárok mintha jobban értékelnék a konstruktív politizálást: ebből a szempontból is nagy győzelem a kormány számára, hogy a minimáljövedelmet bevezető rendeletét az efféle „segélyecskéken” eddig csak gúnyolódó Néppárt is megszavazta az utolsó pillanatban. A slamasztikának ugyan még csak az elején vagyunk, de megkockáztatható, hogy a szélsőjobb támadásai ellen a leghatékonyabb módszer a valódi szociális biztonságot nyújtó politika lehet.

Ez persze csak az egyik kihívás, számos égetően sürgős feladatot említhetnénk a fenntarthatóságtól, a közteherviselést biztosító adóreformokon át, a dolgozók kizsigerelését lehetővé tevő munkajogi szabályozás felszámolásáig. E területeken komoly gazdasági lobbierőkkel kellene szembeszállni, ami biztos meredekebb lesz, mint azt bizonyítani, hogy tényleg nem a feministák hozták a járványt a spanyolok nyakába.

Dobsi Viktória

Kiemelt kép: Asamblea Feminista de Madrid Facebook.

Ha már egyszer itt vagy…
Az Átlátszó nonprofit szervezet: cikkeink ingyen is olvashatóak, nincsenek állami hirdetések, és nem politikusok fizetik a számláinkat. Ez teszi lehetővé, hogy szabadon írhassunk a valóságról. Ha fontosnak tartod a független, tényfeltáró újságírás fennmaradását, támogasd a szerkesztőség munkáját egyszeri adománnyal, vagy havi előfizetéssel. Kattints ide a támogatási lehetőségekért!

Megosztás

Ajánló