Bezárás
válságkezelés

Spanyolország minimáljövedelmet vezet be a legszegényebbnek: 830 ezer háztartás kap mentőövet

Pénteken döntött a spanyol kormány az úgynevezett létszükségleti minimáljövedelem bevezetéséről, amely már június hónaptól 100 ezer családnak nyújt segítséget, a tervek szerint pedig összesen 2,3 millió polgár részesül majd belőle. A háztartásonként 450 és 1000 euró között támogatás folyósításával Spanyolország felzárkózik az eurozóna többi államához, ahol már eddig is létezett egy minimális juttatás a legszegényebbek esetében.

Előfizetőket keresünk – támogasd a munkánkat havi ezer forinttal!
Támogatom

Az ingreso mínimo vital, azaz kb. létszükségleti minimáljövedelem bevezetése történelmi lépésnek mondható Spanyolországban, ahol nagyon kevés alanyi jogon járó szociális juttatás létezik. A diktatúra vége, Francisco Franco 1975-ben bekövetkezett halála után létrejött demokratikus intézmények nem igazán jóléti rendszerként kerültek kialakításra, hanem elsősorban a munkához kötődő jogok és juttatások, a társadalombiztosítás rendszerén keresztül kívánták integrálni a lakosságot.

Erről a modellről azonban legkésőbb a 2008-as válság és a nyomában érkező brutális munkanélküliség bebizonyította, hogy milliókat hagy az útszélén, és már a családi-közösségi védőhálók sem képesek feltartóztatni az elszegényedett tömegek lejtmenetét. A jelenlegi krízis csak újra aláhúzta, hogy az ország gazdagsága ellenére, egy vészhelyzetben a jelenlegi intézményrendszer nem tud hatékony segítséget nyújtani mindazoknak, akiknek nincsenek tartalékjaik, és munkájuk elvesztésével néhány hét után már olyan alapvető szükségleteiket sem képesek biztosítani, mint az élelmiszer, a mobilszámla, a gyógyszerek vagy gázpalack kifizetése.

A minisztertanács által elfogadott rendelet hatályba lépésével, a tervek szerint már június hónaptól kérvényezhető lesz a minimumjövedelem, a kormány azt reméli, hogy a hónap végére 100 ezer szegény háztartásba juthat el automatikusan. A támogatás sokak számára jelenthet mentőövet a jelenlegi krízisben, amely széles tömegeket hozott kilátástalan helyzetbe.

A jelenleg létező szociális támogatások igénylésének lassúsága miatt a karantén elrendelése után alig néhány héttel már sokan szembesültek az éhezés rémével, és az azonnali segítség jellemzően nem a közpénzből fenntartott struktúráktól, hanem az önszerveződő közösségektől érkezett. A számos településen indult kezdeményezések keretében minimum tízezrek jutottak ételhez az elmúlt hónapban, szerte az országban rengeteg önsegítő csoport indult, április végéig csak Madridban 6000 családnak, több mint 20 000 embernek biztosították a szomszédsági egyesületek azt a minimum ellátást, amelynek garantálására az önkormányzatok nem voltak képesek.

Ételadományt kérő tábla. Forrás: Twitter.

Hiába döntött viszonylag hamar a kormány arról, hogy plusz forrásokat biztosít az önkormányzatoknak, a jelenlegi rendszer szabályai, az adminisztrációs kényszer, és a szektorra régóta jellemző forrás- és szakemberhiány nem tudta tartani a ritmust a hirtelen megugró szükségletekkel.

A válságra való tekintettel döntött úgy a januárban alakult, a szocialista Pedro Sánchez vezette koalíciós kormány, hogy előre hozza a programjában szereplő minimáljövedelem bevezetését. A juttatás egységes lesz az egész országban, az egy fős háztartásoknak havi legalább 461,5 euró (kb. 160 ezer forint), a maximum összeg pedig ezer euró (348 ezer forint) körül alakul majd a gyermekes családok esetében.

Összesen 14 családtípust határoztak meg, és minden típus esetében megjelöltek egy garantált jövedelmet. Az állam által biztosított juttatás a már létezőket egészíti majd ki úgy, hogy a végső összeg elérje ezt a jövedelemszintet, amely az egytagú háztartás esetén évi 5 538 euró, átlagosan pedig évi 10 070 euró lesz. A kormány számításai szerint az évente 3 milliárd eurót kóstáló támogatás háztartásonként átlagosan kb. 4 400 euróba kerül majd – ettől pedig azt remélik, hogy 80%-kal csökken az extrém szegénység az országban.


A számos jogosítvánnyal rendelkező spanyol regionális önkormányzatok, az ún. autonóm közösségek nagy részében már volt ugyan hasonló szociális támogatás, de jóval alacsonyabb összeggel, és teljesen különböző feltételrendszerrel. Összességében csupán a spanyolországi szegények 13%-a kapott ilyen jellegű segítséget, de óriási különbségekkel: míg Baszkföldön a rászorulók 90-100, Kasztília La Manchában mindössze azok 3,6 százaléka.

Nincs szabadság, ha valakinek minden energiáját arra kell fordítani, hogy túléljen, és nem arra, hogy éljen. Nincs szabadság, ha nem lehet kitartani a hónap végéig”, fogalmazott Pablo Iglesias, a kormányfő második helyettese, akinek tárcája az Inkluzió, a társadalombiztosítás és migrációk területéért felelős. Az egykor radikális, rendszerkritikus pártként indult, ma jóval mérsékeltebb Podemos nemrég újraválasztott elnöke szerint a rendelet nemcsak a társadalmi igazságosság, hanem a gazdasági kilábalás nélkülözhetetlen eszköze is. Ezek az összegek nem adóparadicsomokban végzik majd, húzta alá, hanem fogyasztásra fogják költeni a családok.


Az ibériai ország az utolsó volt az eurozónában, amely nem rendelkezett valamilyen államilag biztosított minimáljövedelemmel, ami a szegénységi mutatókban is megnyilvánult. Az elmúlt évtized megszorításai – amelyekben nagy felelőssége volt az Európai Uniónak és az azokhoz asszisztáló Nemzetközi Valutaalapnak – csak rontottak ezeken az adatokon: ez az egyik európai ország, ahol a legnagyobb mértékben nőtt 2008 és 2018 között a szegénységgel fenyegetett háztartások aránya.

De Spanyolországot szinte minden relatív szegénységi indikátort tekintve az élbolyban találjuk. Legyen szó a mediánjövedelem 60%-ánál kisebbel rendelkezők, azaz a relatív szegénységi kockázat arányáról – a lakosság ötödéről van szó. Vagy a fiatalkorúakat sújtó szegénységről – e téren csak Románia és Bulgária teljesítenek rosszabbul; akárcsak az egyszülős családok vagy a szegény dolgozók esetében.

A becslések szerint 850 ezer háztartás, mintegy 2,3 millió személy részesül a minimáljövedelemben, azaz a 47 milliós lakosság csaknem 5 százaléka. Eddig a kormány számításai szerint ennek harmada, kb. 300 ezer háztartás kapott helyi forrásból támogatást, de jóval kisebb összegben. A készpénz transzfer összességében háromszorosára fog nőni.

A feltételeket úgy alakították ki, hogy a gyermekes és az egyszülős családok prioritást élvezzenek – az utóbbiak 43%-a él jelenleg a szegénységi küszöb alatt, és az összes gyermek csaknem harmada. A kormány számításai szerint a jövőben támogatott 2,3 millió személy csaknem harmada kiskorú, és a megcélzott háztartások 16%-a lehet egyszülős – ezeknek 90%-ban nő a családfő.

Miközben a szegénységi szakértők egyetértenek abban, hogy a lépés alapvető fontosságú, példátlan és történelminek mondható, valódi sikere a mindennapi működés kialakításán múlik majd. A hasonló minimáljövedelmek ugyan minden esetben csökkentik a szegénységet, de hatékonyságuk nagyrészt attól függ, hogy valóban el tudják érni a jogosult családokat.

Az Európai Bizottság megbízásból nemrég készült kutatás szerint az eddig létező regionális minimáljövedelmek az elvben jogosult családok harmadához nem jutottak el Spanyolországban. A szegényeket sújtó stigma, az információ hiánya, az adminisztrációs követelmények nagy szerepet játszottak ebben, azon túl, hogy egyes autonómiák nem tudták vagy nem akarták biztosítani a pénzügyi forrásokat.

A következő hetek és hónapok nagy kihívása tehát gyors, egyszerű és hatékony rendszerek kialakítása, amelyek biztosítják, hogy a segítséget tényleg igénybe vehessék a rászorulók, minden egyes régióban. Ehhez van, ahol már létező struktúrákra lehet építeni: a már említett Baszkföldön 1989-ben vezették be a garantált minimáljövedelmet, míg másutt szinte egyáltalán nincs hasonló intézményes tapasztalat.

Ez pedig jelentős akadály, és a garantált minimáljövedelem egyébként sem számolhatja fel önmagában a szegénységet – de kétségtelen, hogy a jelenlegi helyzetben valóban vitális jelentőségű, százezrek számára. Ha csak részben valóra válik a kormány becslése, amely szerint 600 000 kisgyerek és kamasz kerülhet ki a nyomorból, az már önmagában óriási eredmény, és hosszú távú pozitív következményei lehetnek az egész társadalomra nézve.

De persze Spanyolországban is nyilvánvaló, hogy abban, hogy sok családnak nem volt tartaléka, meghatározó szerepe van olyan mélyebb, szerkezeti problémáknak, mint például a régen húzódó lakhatási válság, vagy a dolgozói szegénység, amelyet az elmúlt évtized politikai döntései csak súlyosbítottak.

Ezek a gazdaság olyan pillérei, amelyek átformálásához jóval radikálisabb és hosszabb távú reformokra lenne szükség. Egyelőre kétséges, hogy Spanyolország, akárcsak Európa többi állama, képes lesz-e arra, hogy a jelenlegi válsághelyzetben határozottan más irányba fordítsa a közpolitikák irányát. És a fenntarthatatlanságát válságról-válságra bizonyító rendszer helyett olyat próbáljon építeni, amely mindenki számára biztosítja az emberhez méltó élet és az emancipáció feltételeit.

Dobsi Viktória

Kiemelt fotó: Twitter

Ha már egyszer itt vagy…
Az Átlátszó nonprofit szervezet: cikkeink ingyen is olvashatóak, nincsenek állami hirdetések, és nem politikusok fizetik a számláinkat. Ez teszi lehetővé, hogy szabadon írhassunk a valóságról. Ha fontosnak tartod a független, tényfeltáró újságírás fennmaradását, támogasd a szerkesztőség munkáját egyszeri adománnyal, vagy havi előfizetéssel. Kattints ide a támogatási lehetőségekért!

Előfizetőket keresünk – támogasd az Átlátszót

Az Átlátszó nonprofit szervezet, nem fogadunk el pénzt politikai pártoktól vagy az államtól. Rád viszont nagyon számítunk!

Támogatom