Bezárás
Koronavírus

Teljes fordulat 48 órán belül: önkormányzati választások után kijárási tilalom és vesztegzár Franciaországban

Homályos kommunikáció, egymásnak ellentmondó döntések, amatőrizmus, a kockázatok minimalizálása, késlekedés és felelőtlenség – a koronavírus-járvány kormányzati kezelése egyre több kritikát kap egy kaotikus hétvége után Franciaországban is. Az első komolyabb kényszerítő és gazdasági intézkedések mellett továbbra sem látszik világosan, milyen forrásokból, milyen erősítést kap az egészségügyi ellátórendszer, amelynek egyes szektoraiban már egy éve tiltakoznak a kapacitás- és emberhiány, illetve az alacsony bérek miatt. 

Előfizetőket keresünk – támogasd a munkánkat havi ezer forinttal!
Támogatom

A koronavírus-járvány szemlátomást felkészületlenül érte a francia végrehajtó hatalmat is, amely nemcsak azt mulasztotta el, hogy a tömeges terjedés előtt megkísérelje feltartóztatni a járványt, de csak hosszú tétovázás után volt hajlandó megkockáztatni a gazdasági tevékenység korlátozását. „Több napja leadtuk a riasztást, és nagyon kemény intézkedéseket javasoltunk, így az önkormányzati választás elhalasztását, de könnyen vették a figyelmeztetésünket. Minimalizálták a kockázatot”, foglalta össze a kritikákat egy kormányzati forrás a Le Monde napilapnak.

Ennek a bizonytalanságnak legékesebb bizonyítéka az a furcsa logika, amely a múlt csütörtök óta hozott döntéseket és kommunikációt meghatározta.

Március 12-én este nyolckor, a legnézettebb híradók műsoridejében intézett először beszédet a francia köztársasági elnök a polgárokhoz a koronavírussal összefüggésben, amelyben többek között az otthonmaradásra szólította fel a legidősebbeket, a megfelelő gesztusok követésére mindenkit, illetve bejelentette az oktatási intézmények bezárását további utasításig. Csak 3 két nappal később, szombaton este – miközben a szomszédos Spanyolországban már láthatóak voltak a kijárási tilalom jelei, és leállt minden, a létfenntartáshoz nem szükséges bolt, intézmény és szolgáltatás – közölte a francia miniszterelnök, hogy aznap éjféltől nem fogadhat senkit egyetlen olyan intézmény sem, amely nélkülözhető.

Ahogy Macron beszédének másnapján még nyüzsögtek a tömegek a parkokban, tereken, teraszokon, az Edouard Philippe bejelentése utáni órákban is úgy tűnt, sokan egyáltalán nem értették meg, hogy az egyes kórházakban máris leterhelt egészségügyi rendszer működőképességének, a járvány fékezésének egyetlen módja a „társadalmi távolságtartás”.

A zavart csak tovább fokozta a kormány kommunikációja, amely vasárnap viszont szavazásra szólított fel mindenkit az önkormányzati választások mégis megrendezett első fordulóján. Holott a korábbi döntések, és a vírus terjedését jelző, vészesen emelkedő számok, illetve az egész Európában zajló folyamatok jegyében számos szereplő, az ellenzéki pártvezérek éppúgy, mint a közmédia, behúzta vitorláit, és ahogy várható volt, a választások leglényegesebb szereplője, a lakosság is távolmaradásával tüntetett.

“A kampányt le kellett volna állítanunk, álságos volt az egész”

Az V. Köztársaság történetének legalacsonyabb részvétellel zajló önkormányzati választásán az arra jogosultak fele sem vett részt (46,5%), és az urnák zárását követően az egész ellenzék egyöntetűen a jövő vasárnapra tervezett második forduló elhalasztását kérte.

Egy másik epizód, ami jól érzékelteti a kormánypárt taktikájának következetlenségét: a Macron által az elmúlt 100 év legsúlyosabbnak nevezett egészségügyi krízisének indulásakor az egészségügyi miniszter távozott posztjáról, hogy beugorjon a korábbi párizsi jelölt helyére: Benjamin Griveaux szexuális tartalmú üzenetek nyilvánosságra hozatala miatt dobja be a törölközőt. A posztjáról február 16-án sebtiben lemondó Agnès Buzyn saját állítása szerint december 20-án értesült az első furcsa tüdőgyulladásokról Kínában, január 11-én már a köztársasági elnököt is tájékoztatta, és január 30-án figyelmeztette a kormányfőt, hogy a választásokat el kell majd halasztani. Február 16-án pedig lemondott miniszteri posztjáról, hogy a párizsi kampány élére álljon.

Egy kedden megjelent interjúban úgy fogalmazott, hogy a kampányt „le kellett volna állítanunk, színjáték volt az egész. Az utolsó hét rémálom volt. Minden meetingen féltem.” (Buzyn a nap folyamán kiadott egy korrigáló nyilatkozatot is, és elnézést kért a stílusa miatt, a kormányszóvivő pedig amellett érvelt, hogy valójában jó körülmények között zajlott le a választás.)

Meglepő tisztelgés a fehér köpenyesek és a társadalmi szolidaritás előtt

Következetlenség, felelőtlenség, lassúság – a késlekedés okaira talán idővel fény derül majd, egyelőre csak az világos, hogy sem az egészségügyi rendszer segélykiáltásai, sem a február 14-én elhunyt, Európában elsőként beazonosított beteg nyomában egyre emelkedő adatok nem tudatosították a végrehajtó hatalom képviselőiben, hogy drasztikus intézkedésekre lenne szükség.

Az oktatási intézmények bezárásának bejelentését is kakofónia előzte meg – az illetékes miniszter néhány órával Emmanuel Macron beszéde előtt még azt mondta, hogy ez kizárt, majd utólag is eltértek a nyilatkozatok abban, hogy hetekről vagy inkább hónapokról lesz szó…

Az elnök ugyan azt ígérte, hogy a válság gazdasági és egészségügyi kezelésének kvázi teljes cechét állja („bármennyibe is kerüljön”), de konkrét bejelentései elsősorban a gazdasági kérdéseket érintették, a vállalatokat éppúgy, mint a dolgozókat.

Ezek között szerepelt a kilakoltatási moratórium kitolása március 31-ről május végére, és további intézkedések (pontosítás nélkül) a legsérülékenyebb csoportoknak. Több könnyítés és kedvezmény a cégek számára a járulékokkal és adókkal kapcsolatban, illetve az, hogy az állam fedezi majd a kényszerszabadságolt dolgozók jövedelmének nagy részét – ezen felül pedig egy nemzeti és európai gazdaságélénkítő tervet.

A beszéd sokak által aláhúzott legmeglepőbb vonása az volt, hogy több lényeges ponton teljesen szembement az elnök eddigi politikájával.

Hosszan méltatta pl. a „fehér köpenyesek”, azaz az egészségügyi dolgozók önfeláldozását, és leszögezte, hogy „Az egészségnek nincs ára. A kormány minden szükséges pénzügyi forrást mozgósítani fog, … hogy életeket mentsen, bármennyibe is kerül.” Furcsa ezt hallani, ha aze egészségügyi dolgozók épp egy éve mozgósítanak folyamatosan annak érdekében, hogy a kormány fordítson több forrást a területre, növelve a béreket, a dolgozók és a betegágyak számát – nagyjából eredmény nélkül.

A sürgősségi osztályok jelképes sztrájkjaival tavaly tavasszal kezdődött, és egyre nagyobbra növő tiltakozássorozatot csak hosszú hónapok elteltével méltatta figyelemre a minisztérium, de a kormány javaslatait az egészségügyi dolgozók szervezetei teljesen elégtelennek találták.

Emmanuel Macron többször is kitért arra, mennyire fontos a szolidaritás, az elesettek védelme, a szociális védőháló. Többek között azt találta mondani, hogy „az ingyenes egészségügy, jövedelemre, élet- vagy szakmai útra való tekintet nélkül, a jóléti államunk nem költségeket és terheket jelent, hanem értékes javakról van szó”, illetve azt, hogy „megvédjük az összes dolgozót és dolgozónőt”.

Holott az elmúlt két évben – jellemzően elődei nyomdokait követve – tovább kurtította a dolgozók és dolgozónők jogait, juttatásaikat, csakúgy mint az újraelosztó, amortizáló szociális védőháló mechanizmusait. A már elfogadott munkajogi reformot, a folyamatban lévő munkanélküli járadék, illetve a nyugdíjrendszer reformjait egyaránt a takarékosság, ergó a juttatások lefaragása, az egyenlőtlenségek növelése és a piaci liberalizáció jellemezte – akárcsak az oktatásban elindított átalakításokat.

Végezetül Macron már-már rendszerkritikai magasságokba ért, kijelentve, hogy “ez a járvány megmutatta, hogy egyes javakat és szolgáltatásokat kívül kell helyezni a piaci törvények keretén; fejlődési modellünk megkérdőjelezésére van szükség, melynek hibái most válnak nyilvánvalóvá”.

Akadtak azért a beszédben jobboldali motívumok is, az elnök nemcsak a határok lezárást pendítette meg, bár ezt európai szinten szorgalmazta, de meglepően sokszor, tizenhat alkalommal használta a nemzet szót. Üzenete nagyjából az volt, hogy egy krízishelyzetben mutatkozik meg egy nemzet ereje, de maga a krízis is a nemzet kovácsa, sőt, a felelősségteljes gesztusok (azaz feltehetően a papírzsepibe tüsszentés, kézmosás stb.) betartása voltaképp a nagy Nemzetek sajátja. „Mindannyiukra számítok abban, hogy Nemzetet alkossunk. Hogy felébresszük magunkban a legjobbat, ezt a nagylelkű szellemet, amely a múltban lehetővé tette Franciaország számára, hogy szembenézzen a legkeményebb kihívásokkal.

Emellett a szuverenitás kérdését is pedzegette a szabadkereskedelmi szerződéseket a közvélemény ellenszelében is évek óta támogató államfő: „Őrültség lényegében átengedni az élelmiszereink, a védelmünk, a gyógyítási képességeink, az életünk keretét másoknak. Vissza kell vennünk ezek felett a kontrollt, és még nagyobb energiával kell felépítenünk a szuverén Franciaországot, a szuverén Európát, egy olyan Franciaországot és Európát, amely határozottan a kezébe veszi a sorsát. A következő hetekben és hónapokban olyan döntésekre lesz szükség, amelyek ennek érdekében szakítanak az eddigiekkel”, ígérte sejtelmesen, holott az elmúlt jó két évben éppenséggel nem sok olyan döntése volt, amellyel Franciaország szuverenitását fokozta volna.

Az állam a piacok vagy a társadalom védőpajzsa?

Semmi okunk sincs feltételezni, hogy a 42 éves politikus ideológiája az elmúlt napokban a feje tetejére állt volna, inkább arról lehetett szó, hogy a beszéd valóban a nemzet egyesítését célozta profi politikai marketing jegyében adagolt elemeivel. Illetve – ahogy azt az azóta eltelt napok is bizonyították -, arról, hogy a jelenlegi komplex válságban az állam az egyetlen szereplő, amely képes a katasztrófától megvédeni a társadalmat, és képes lehet kezelni a piacgazdaság működésének leállását is.

Egy ilyen helyzetben paradox módon még az a politikai hatalom is élhet az állam kényszerítő, mozgósító és szervező, irányító erejével és kapacitásaival, amely békeidőben éppenséggel a saját visszavonulását intézményesíti és a piac mindenhatóságát hirdeti. Sőt, épp egy neoliberálisnak mondható politikai rezsim lehet a piacok legelszántabb védelmezője.

Még az a kormány is elkezdhet aggódni a dolgozókért, sőt, még a legelesettebbekért is, hiszen ők azok, akik termelő és fogyasztó erőként nélkülözhetetlenek a piacgazdaság működéséhez: ha nem tudnak se dolgozni, se fogyasztani, sőt, alkalmasint még túl sem élik a válságot, a piac tehetetlen, de a klasszikus állami, központi gazdaságélénkítő módszerek és trükkök sem vethetők be, vagy ha be is vetik őket (lásd az EKB vagy a Fed eddigi intézkedései kiváltotta pánikot), hatástalanok.

Gyaníthatóan arról van tehát inkább szó, hogy Emmanuel Macron és kormánya felismerte, hogy ismét az állam fellépésére van szükség a piacok – és ezzel persze több fontos gazdasági-társadalmi tevékenység – megmentéséhez. Azt, hogy az egészségügyi krízis valójában másodlagos, az is jelzi, hogy 5 nappal a csütörtöki ígéretek után még mindig semmit nem tudni arról, mégis, milyen eszközökkel segíti a több gócpontban, így az ország keleti részében már a szaturáció közelébe került intenzív osztályokat a kormány, leszámítva egy katonai kórház felállítását Elzászban.

Közben a kijárási tilalom bejelentésének első estéjén már több helyütt ünnepelték erkélyeikről és ablakaikból a polgárok, akárcsak Spanyolországban az egészségügyi dolgozókat:

Egyre sötétebb forgatókönyvek hatására indult be a cselekvés

“Több héten át előkészületeket tettünk, cselekedtünk” – állította csütörtökön a köztársasági elnök, aki a kormányfőhöz hasonlóan a tudományos szakértőkre hivatkozott döntései indoklásaképp.

Ennek az állításnak valamennyire ellentmond, hogy csupán március 11-én került sor az elnök kérésére egy tudományos tanács felállítására, a Le Monde szerint. Ez a tíz fős testület javasolta volna, hogy tartsák meg múlt vasárnap az önkormányzati választások első fordulóját – akkor, amikor az egészségügyi dolgozók már napok óta arra szólítottak fel, hogy mindenki, aki teheti, maradjon otthon, és a kórházakban folyó tiltakozásokat összefogó kollektíva szerint a helyes állampolgári döntés a szavazástól való távolmaradás lett volna.

A napilap március 15-én publikálta a 10 fős szakértő tanács modelljeinek összefoglalóját. Idézve a legsötétebb forgatókönyvet, amely szerint prevenció és a járvány feltartóztatásának hiányában a koronavírus akár 300-500 ezer halálos áldozatot is szedhet Franciaországban. (Ezek a számok a rendelkezésre álló adatok legsúlyosabb szélsőségeivel, az ismert halálozási és fertőzési ráta maximumával számolnak.) A Neil Ferguson, a londoni Imperial College járványszakértője vezette csapat modellje szerint ez, a legsúlyosabb opció 30-100 000 intenzív terápiás ágyat tenne szükségessé.

Az eredményeket március 12-én mutatták be Emmanuel Macronnak, aki alig egy héttel korábban még demonstratív módon ment színházba feleségével, hogy azt üzenje a franciáknak, a vírus miatt ne változtassanak szórakozási szokásaikon…

Simon Cauchemez, a Pasteur Intézet szakértője szerint számos tényező bizonytalan a fenti modellek esetében, de még akkor is, ha kettővel, hárommal vagy néggyel elosztjuk a számokat, nagyon súlyos marad a helyzet. Az Elysée reakciója szerint a fenti számok végtelenül magasabbak, mint az egészségügyi minisztérium adatai, aránytalannak tűnnek”. Jérôme Salomon az egészségügyi főigazgató múlt keddi közlése szerint a 68 millió lakosú Franciaországban 5000 újraélesztésre alkalmas kórházi ágy, és 7364 intenzív ágy állt rendelkezésre – ami a Le Monde szerint nagyon hamar elégtelennek bizonyulhat.

Bárhogy is legyen, az egészségügyi dolgozók szervezetei abban egyetértenek, hogy források nélkül nem fog menni: a kormánynak konkrét tettekre kell lefordítani az egészségügy mellett elkötelezett ígéreteket.

24 órás rendőri őrizet az aktivistáknak, akik kritizálták Emmanuel Macron bejelentéseit a koronavírusról

Múlt szombatra szerte az országban klímatüntetéseket szerveztek, ezeket azonban végül lefújták a járványveszély miatt. A szervezői kollektíva valamilyen módon mégis szerette volna az utcán is kinyilvánítani, hogy mind a klíma-, mind a szociális politika a lehető legrosszabb irányba halad. Ezért több, kisebb kb. 10 fős csoport indult a köztársasági elnök rezidenciája, az Elysée palota irányába – Emmanuel Macron portréit tartva magasba fejjel lefelé. Ezeket a fotókat még tavaly „zsákmányolta” az Attac, egy rendszerkritikus baloldali szervezet, polgári engedetlenségi akciókon belül, amelyek során polgármesteri hivatalokból tulajdonították el az államfő hivatalos portréit.

A fejjel lefelé tartott portrék üzenete elsősorban az volt, hogy Macron klímapolitikája következetlen, és a résztvevők összetétele kicsiben is jól megmutatta, hogy az elmúlt évben a francia társadalom számos krízisében fellépők rájöttek, erejük egyesítésére van szükség. Meggyőződésük, hogy a szociális válság, a nagy ellátórendszerek, így az egészségügy krízise, a lakhatási válság és a hajléktalan emberek ügye, a privatizációs projektek, a mezőgazdasági modell fenntarthatatlansága vagy a lecsúszó középosztályok problémái, sőt, a rendőri erőszak elleni kampányok is összefüggenek vagy összefoghatók a klímaváltozás elleni küzdelemmel. Ezeken a területeken egyaránt olyan döntésekre lenne szükség, amelyek rendszerszintű politikákat változtatnak meg.

Ebben a szellemben került sor a beszédekre, mini sajtótájékoztató formájában, és a Macron-portrékat átvevő ismert személyiségek és kutatók társaságában. A rendőrség persze még az Elysée-től tisztes távolban feltartóztatott minden csoportot, ami várható volt – azonban az talán még az engedetlenségi akciókhoz szokott aktivistákat is meglepte, hogy a teljesen békés akció nyomán tucatnyi résztvevőt előállított a rendőrség. A francia rendőrség fellépését az utóbbi másfél évben méltán érte rengeteg kritika, és önkényes előállításokban sem volt hiány, de az talán példátlan, hogy egy teljesen békés és minimalista demonstráció tagjait 24 órára rács mögé dugják.

Köztük három kutatót, így az asztrofizikus Jérôme Guilet-t és a járványszakértő Kévin Jeant, akik egyaránt aláírták a Le Monde hasábjain február 20-án 1000 tudományos kutató által megjelentetett nyílt levelet. „Az ökológiai válsággal szemben szükség van a lázadásra” című szöveg arra szólított fel, hogy a társadalom „ne tolerálja tovább” az évtizedek óta egymás követő kormányok tétlenségét a klímaváltozással szemben. Arra figyelmeztettek, hogy a párizsi klímaegyezmény keretében elfogadott vállalások, az ENSZ szerint 2100-ra +3 °C fokos emelést jelentenek – amennyiben betartják őket, mert egyelőre ez sem garantált.

Az aláírók felszólították arra a közhatalom képviselőit, hogy tájékoztassák a lakosságot a helyzet súlyosságáról, és arra, hogy országos és helyi szinten is hozzanak azonnali döntéseket Franciaország karbonkibocsátásának csökkentése és a biodiverzitás eróziójának megállítása érdekében. Legfőképp azonban a lakossághoz fordultak, és arra biztattak mindenkit, hogy csatlakozzon azokhoz a polgári engedetlenségi akciókhoz, amelyeket már ma is több szervezet szorgalmaz (Amis de la Terre, Attac, Confédération paysanne, Greenpeace, Action non-violente COP21, Extinction Rebellion, Youth for Climate…); és hozzanak létre új kollektívákat, pl. lakóhelyükön ilyen akciók érdekében.

Az őrizetbe vettek között találjuk a sárga mellényes mozgalom egyik kezdeményezőjét, Priscillia Ludoskyt, akárcsak Hocine Yahiaouit, aki az algériai palagáz kitermelés ellen létrejött kollektíva egyik szóvivője.

Aurélie Trouvé, az Attac szóvivője arra hívta fel a figyelmet, hogy a munkanélkülieknek nyújtott juttatások átalakítása, a jogok és juttatások megnyirbálása most még súlyosabb következményekkel jár majd a határozott és ideiglenes munkaszerződésekkel rendelkezők számára. Lévén ők lesznek a már elkezdődött gazdasági válság első áldozatai, ennek a most életbe lépő reformnak azonnal visszavonására van szükség.

Trouvé arra is emlékeztetett, hogy a nyugdíjreform, amelyet első körben a kormány szavazás nélkül tolt át a parlament alsóházán, az alkotmány 49.3 cikkelyére hivatkozva, éppenséggel piaci keretek közé helyez alapvető jogokat. Ellentétben Macron csütörtöki szavaival, a reform sztrádát nyit a magánnyugdíjpénztárak és külföldi befektetési nyugdíjalapok előtt, miközben több okból is bizonyos, hogy a többség – köztük a szabálytalan karrierek, a nők és a közhivatalnokok – számára alacsonyabb jövedelmet hoz majd. Trouvé, mielőtt a rendőrség előállította volna, mindkét reform azonnali visszavonására szólította fel a döntéshozókat.

Ritkán fordul elő, hogy egy tüntetés követelései hamarabb beteljesedjenek, mint az most történt: Emmanuel Macron hétfőn este, újabb televíziós beszédében – amelyben már azt hangsúlyozta, hat alkalommal is, hogy Franciaország háborúban áll – nemcsak az önkormányzati választások második fordulójának elhalasztását jelentette be, de felfüggesztett minden folyamatban lévő reformot, így a nyugdíjrendszerét, ahogy a munkanélküli járadék reformja is csak szeptemberre lép majd életbe április 1. helyett.

A kormány további pontosításokat eszközölt a gazdasági mentőcsomagban: a gazdasági miniszter kedd reggel egy 45 milliárd eurós csomagot jelentett be a cégek és a dolgozók támogatására, felkérte a bankokat a cégek hiteltörlesztésének 6 hónappal való meghosszabbítására. Az államfő garanciát ígért 300 milliárd euró értékben a cégek bankhiteleire, a kkv-k adó- és járulékfizetésének felfüggesztésén túl a bérleti díjaik, rezsiszámláik felfüggesztését is kilátásba helyezte.

És egyre merészebb elképzelések bukkannak fel, így pl. az elbocsátások megtiltása – amit jövedelmező cégek esetében időtlen idők óta követel a radikális baloldal és egyes szakszervezetek. Kedden este a kormányfő egy tévéinterjúban jelezte, hogy tiltásról nincs szó, de az elbocsátások megnehezítéséről igen; továbbá nem zárják ki az államosításokat, ha vitális jelentőségű vállalatok kerülnének súlyos helyzetbe.

Az, hogy Franciaország Macron minden hangzatos ígérete ellenére teljesen ismeretlen vizeken navigál, abban is megmutatkozik, hogy szombaton a párizsi kórházak vezetése azzal szembesült, hogy a szakértői modellek szerint nem néhány száz intenzív ágyra lesz szükség, hanem több ezerre. Míg a kórházakat irányító Martin Hirsch múlt pénteken még úgy nyilatkozott, hogy az 1500 rendelkezésre álló ágyból 400 felhasználására számítanak a Covid-19 betegei számára, a szombaton bemutatott modellek 3000-4000 ággyal számolnak, a Le Monde információi szerint.

Március 16-án hétfőn a párizsi régió minden nem sürgős műtéti beavatkozásának 60%-át elnapolták, az egész megye állami és magánintézményeinek kapacitásait felkészítik a koronavírus betegek fogadására. A Pitié-Salpêtrière kórház egyik orvosa szerint két-három héten belül a járvány súlyosbodása, a krízis csúcsa pedig 4-6 hét múlva várható.

A pénteki minidemókon felszólalt az egészségügyi dolgozók egyik kollektívájának képviselője is, aki jelezte, nekik nem arra van szükségük, hogy szőr mentén simogassák őket, hanem forrásokra – ágyakra, létszám- és bérnövelésre.

Macron szerinte folytatta a közszolgáltatások tönkretételét, elődeihez hasonlóan, az állami költségcsökkentés dogmájának nevében: intézménybezárások, létszám- és beruházáscsökkentés, technokraták uralma. Emlékeztetett arra is, hogy hiába tiltakoznak csaknem egy éve munkabeszüntetésekkel, csoportos, adminisztratív felmondásokkal immár 300 sürgősségi osztály, és a kórházak dolgozói, a kormány struccpolitikát folytat.

A helyzet súlyosságát és a szektorban dolgozók elégedetlenségét valószínűleg nem túlozták el szavai. Hasonló jellegű megfogalmazásokkal, az elégtelen infrastruktúrával és létszámban a “front első vonalába” küldött dolgozók dühének megnyilvánulásaival számtalan forrásból lehet találkozni. Utolsó szavai ezek voltak: “Felhívni a szolidaritásra, miközben elnöksége eleje óta visszavonul az állam az egészségügyből, minimum pofátlanság… Ha válogatni kell majd a páciensek között, miközben hónapok óta figyelmeztetünk a krízisre, az az ő felelőssége lesz, és ezt nem fogjuk elfelejteni.”

Dobsi Viktória

Címlapkép: Emmanuel Macron Facebook-oldala.

Adj 1 százalékot az Átlátszónak! Adószám: 18516641-1-42 Átlátszónet Alapítvány
Az Átlátszó nonprofit szervezet: cikkeink ingyen is olvashatóak, nincsenek állami hirdetések, és nem politikusok fizetik a számláinkat. Ez teszi lehetővé, hogy szabadon írhassunk a valóságról. Ha fontosnak tartod a független, tényfeltáró újságírás fennmaradását, támogasd a szerkesztőség munkáját egyszeri vagy rendszeres adománnyal, vagy az szja 1 százalékod felajánlásával!

Előfizetőket keresünk – támogasd az Átlátszót

Az Átlátszó nonprofit szervezet, nem fogadunk el pénzt politikai pártoktól vagy az államtól. Rád viszont nagyon számítunk!

Támogatom