Folytatódik a liberális demokráciával és az elittel szembeni lázadás Kelet-Európában. A visegrádi csoport elmúlt években tapasztalható törésvonalai elhalványulóban. A hétvégi szlovákiai választások átírták északi szomszédunk politikai térképét. Jelentősen előretörtek a nemzeti konzervatív politikát képviselő pártok. Az új szlovák parlament összetétele egy ultrakonzervatív, fundamentalista keresztény politikai centrum kialakulását eredményezheti. A belpolitikában benne van egy autoriter fordulat lehetősége is. A szlovák liberális pártok elszerencsétlenkedték a választást, nem is jutottak be a parlamentbe.
Szimpatizál Orbán Viktor politikájával és csodálja Andrej Babiš cseh miniszterelnököt a „nagyszombati paraszt” – ahogy magát nevezi – Igor Matovič, a Hétköznapi Emberek és Független Személyiségek (OĽANO) elnöke, Szlovákia új kormányfője. A hétvégi szlovákiai választások nemzeti konzervatív fordulatot hoztak el északi szomszédunknál. Ha egy kicsit távolabbra nézünk, Matovič győzelmével a toxikus visegrádi négyek csoportja teljessé vált: Szlovákiában is autoriter kormányzás lehetősége bontakozhat ki a februári végi választások után.
Jogosan merülhet fel az olvasóban a kérdés, mégis, ugyanez az ország hogyan választhatta meg néhány hónappal korábban a liberális demokrata Zuzana Čaputovát? Egyrészt az új köztársasági elnök megválasztásában szerepet játszhatott az is, hogy egy női jelöltre szavazhattak a választók. Másrészt Čaputová sikere vélhetően inkább azt tükrözi, hogy személyét a különböző helyről érkező és különböző ellenzéki szavazók elfogadták, és nem azt, hogy Szlovákia egy működő liberális demokrácia.
Az ellentmondás ellenére a nyugati és a magyarországi sajtóban úgy értékelték a szlovákiai országgyűlési választási eredményeket, hogy Szlovákiában alapvetően a jó irányban történtek változások. Valóban: a felszínen érzékelhető változások történtek.
A Smer nem nyerte meg a választásokat, noha Robert Fico pártelnök még néhány nappal korábban is a választások megnyerésére készült nyilatkozatai alapján. Marian Kotleba nem tört át, mondhatni, a szélsőjobboldali párt ugyanakkora támogatással rendelkezik, mint négy éve. Egy másik szélsőjobboldali párt – a Štefan Harabin nevéhez köthető Haza (Vlasť) – 3 százalék alatt maradt, és nem jutott be a pozsonyi parlamentbe a Szlovák Nemzeti Párt (SNS) sem.
De ha itt megállunk, nem kapunk teljes képet arról, mi történt február végén, Szlovákiában.
Egy dolog biztos volt már urnanyitás előtt: a szlovák társadalom le akart számolni a Smerrel. Ezt a szándékot már az utóbbi néhány szlovák választás eredménye is megmutatta. A Smer folyamatosan vesztett népszerűségéből, de a közvélemény-kutatások az utolsó pillanatig a legnépszerűbb szlovákiai pártnak mérték. A baloldali-populista kormánypártnak több kihívója is akadt.
A szlovák szélsőjobboldal hagyományosan töredezett. Igaz idén a Szlovákia – a Mi Hazánk Mozgalom (ĽSNS) nagyon fogadkozott, a felmérők a Kotleba-párt áttörését ígérték. Végül az ĽSNS gyakorlatilag megismételte négy évvel ezelőtti 8 százalékos eredményét.
EP-választások: a liberálisok és az EU-ellenes szélsőjobb előretörése várható Szlovákiában
Hónapok óta csökken a baloldali-populista kormánypárt népszerűsége, miközben a progresszív liberális, EU-barát politikai pártok, de a szélsőjobb mozgalom támogatottsága is növekszik Szlovákiában az európai parlamenti választási kampány idején.
A szélsőjobboldali kihívók mellett a tavalyi önkormányzati választásokon előretörtek a szlovák liberális demokraták is. A Progresszív Szlovákia-Együtt (Progresívne Slovensko-Spolu) koalíció korábban néhány hónappal köztársasági elnököt adott az országnak. Tavaly sokan úgy számoltak, hogy a PS sikerszériája az országgyűlési választáson folytatódhat. De elég volt egy nem megfelelő, támadható miniszterelnök-jelölt és egy választási taktika hiba a koalícióban való indulásról az Együttel, és mivel közösen nem érték el a párkoalícióra vonatkozó parlamenti bejutási küszöböt – 7 százalék – a PS-Spolu nem jutott be a pozsonyi parlamentbe.
Ez a súlyos politikai hiba egyébként azt is eredményezte, hogy végül az új szlovák parlamentben 2020-tól nem lesz nyugat-európai értelemben vett liberális demokrata párt. Összesen nagyjából tizenkét százaléknyi szlovák állampolgár szavazata ment a kukába, ha ideszámoljuk a PS-Spoluval együttműködő és néhány tizedszázalék miatt szintén kimaradó Kereszténydemokrata Mozgalomra (KDH) leadott szavazatokat is.
A szélsőjobb és a liberális pártok tehát nem tudták a választók akaratát és igényeit kielégíteni.
A Smer kihívóinak egy harmadik csoportját a különböző jobboldali, nemzeti-konzervatív, fundamentalista keresztény, libertariánus és kereszténydemokrata pártok, csoportok alkották. A sokáig csak saját pártjuk szétesésével (OĽANO) vagy szétverésével (Szabadság és Szolidaritás, SaS) foglalkozó alakulatok még tavaly októberben is nem sokkal a parlamenti bejutási küszöb felett tanyáztak.
Közülük a kelet-európai macsó, konfrontatív kommunikációs stílust kedvelő Igor Matovič jött ki győztesen. Az OĽANO elnökét kényelmes pozícióba helyezték a választók: ő választhatja meg, kivel köt koalíciót. A pozsonyi parlament tagja lesz még a szélsőjobboldali Kotleba mozgalom, és Boris Kollár bevándorlás-ellenes mozgalma, a Mi Családunk (Sme Rodina), egy libertariánus (SaS) és a volt köztársasági elnök, Andrej Kiska, konzervatív pártja, a Népért (Za ľudí) is. A magyar pártok és az SNS sem került be a parlamentbe.
Az előzetes nyilatkozatok alapján Matovič alkotmányozó többséget szeretne a szlovák igazságügyi rendszer megtisztításához. Szlovákiát várhatóan négypárti koalíció – OĽANO-Sme rodina-SaS-Za ľudí – irányíthatja a következő négy évben. Az új kormány ellenzéke pedig a Smer és a Kotleba-párt lesz. Természetesen nem zárhatunk ki egy hárompárti koalíciót is, de Matovič egyelőre egy minél szélesebb összefogást szeretne kormányon látni. A pártok közötti tárgyalások a választások másnapján megkezdődtek.
„Az a célom, hogy felébresszem az alvó sárkányt – a nem szavazó állampolgárt. Mintegy kétmillió emberről van szó, akik elvesztették a hitüket az államban és olyan érzésük van, hogy a politika úri huncutság,” nyilatkozta Igor Matovič a választások előtt. De az OĽANO elnöke soha nem titkolta, hogy nemcsak a bizonytalan vagy a nem szavazók voksát akarta megszerezni, hanem a szélsőjobboldali ĽSNS szavazóira is igényt tart. A választási televíziós viták során többször előfordult, hogy Matovič kifejezetten az ilyen szavazókhoz fordult: tudja, hogy elégedetlenek jelenlegi helyzetükkel, megérti őket.
A Kotleba szavazókat azzal csábította, hogy valójában ő is a rendszer ellen lázad, de nem fasiszta. De Matovič nemcsak a szélsőjobboldali pártoktól csábított el az utolsó napokban szavazókat. Képes volt megszólítani a városi, liberális szavazókat is. Vélhetően azokat, akiknek a PS-Spolu keveset mondott az előző kormány és a Smer-féle elit elszámoltatásával kapcsolatban. A demokratikus ellenzéki pártokkal szimpatizáló, nem elkötelezett szavazók egy része is megjelent az OĽANO szavazótávorában.
Amikor urnazárás után kiderült, hogy a PS-Spolu balközép-liberális koalíció parlamenti bejutása felettébb bizonytalan. A párt szimpatizánsai a nagyvárosokban leadott és utoljára megszámolt szavazatokban bíztak. Bár a szlovákiai átlaghoz képest jól teljesített (14-16 százalékos) a PS, a nagyvárosokban Matovič pártja is népszerű volt. Hiába kezdett el a PS-Spolu koalícióra leadott szavazatok száma emelkedni a Pozsonyban leadott szavazatok megszámlálásakor, az áttörés végül elmaradt.
Összességében kijelenthető: az OĽANO valódi gyűjtőpártként (catch all party) működött: minden társadalmi csoportból képes volt nagyobb mennyiségű szavazatot szerezni. Magyar szempontból érdekes lehet, hogy szlovákiai magyarok tízezrei is őt választották.
A nárcisztikus és labilis személyiségű Matovič azért tudott rengeteg embert megszólítani, mert tökéletesen hozta korszakunk politikailag sikeres figuráját. Ez pedig nem egy szakpolitikai kérdésekre hitelesen válaszoló politikus, hanem a hatékony marketing szakember. Matovič a politikát szórakoztató műfajként képzeli el: a parlamentben kreatív eszközöket (demonstrációs táblát, transzparenseket) vetett be. A parlamenten kívüli tevékenysége is inkább hasonlított egy politikai aktivista akcióira, mint egy hagyományos párt elnökének megnyilvánulásaira.
Matovič karrierjére jellemző, hogy egyszerűen kitalált elsőre is nagyon erősen hangzó sztorikat, amelyeket később az újságírók leellenőriztek és nem bizonyultak igaz állításnak. Amikor az újságírók rákérdeztek az eltérésre, Matovič vagy letagadta vagy bagatelizálta korábbi kijelentéseit. A választók díjazták blöffeit. Hogy a magyar olvasó el tudja képzelni Matovič kiszámíthatatlan és meglepő húzásokat is produkáló politikájának mélységeit, az új szlovák miniszterelnök – Orbán Viktor ideiglenes határzárja mintájára – akár egy kerítést is építhet a szlovák-magyar határon.
Matovič másrészt politikai karrierje kezdetétől hangsúlyozta – pártja neve is ezt hangsúlyozza – hogy ő a „hétköznapi embereket” képviseli a romlott és korrupt politikai elittel szemben. Az amerikai Donald Trumphoz vagy a csehországi Andrej Babišhoz hasonlóan Matovič is a politikai eliten kívülre helyezi magát. Miközben ő is annak része több mint tíz éve, milliomos vállalkozó. Matovič tehát egy klasszikus populista pozícióból a „korrupt elit” ellen lázadó, rendszerellenes, dühös szavazók voksaira ment rá, amolyan népmesei hős. Egy 21. századi Jánošík, aki több smeres politikus külföldre kimentett vagyonából vásárolt nyaralót személyesen keresett fel egy táblával: ez a Szlovák Köztársaság tulajdona.
Matovič sikeresen lovagolta meg azt a széles körben elterjedt állampolgári érzést, hogy tudják, mit nem akarnak (a Smer-kormányt), de nem tudják, mit akarnak a jövőben.
Igor Matovič politikai karrierjét, populista módszerekkel, a korrupció-ellenességre építette. Pártjának gyakorlatilag nincs önálló gazdasági programja. Ha az elit kevesebbet lop, az embereknek több jut, zárja le Matovič pártja gazdasági programjára vonatkozó kérdéseket, ami azért jól mutatja populizmusát. Kérdés, hogy a korrupt Smer politikusok elszámoltatásából mi fog megvalósulni. Mindenesetre Matovič eltökélt: még a választási győzelem éjszakáján bejelentette: pártja igényt tart a belügyminisztériumi posztra, amit a korrupció elleni harc szempontjából kulcsfontosságúnak tart.
A korrupciós agenda választásával egyébként is szerencséje volt a nagyszombati vállalkozónak: Jan Kuciak oknyomozó újságíró és menyasszonya, Martina Kušnírová meggyilkolása a szlovák politikusok korrupciós ügyei alapvetően kezdte el bosszantani a fennálló oligarcha-rendszer ellen lázadó szlovák választópolgárt. Már a gyilkosság ténye is traumatizálta a szlovák embereket, a korrupcióellenesség az egész társadalomban felerősödött.
Ez a lélektani momentum is magyarázhatja Matovič sikerét, hiszen a társadalom ebből a helyzetből egy radikális megoldást kínáló politikát választott. Márpedig Matovič évek óta azt kiabálja és írja a transzparensekre, hogy a korrupt politikusokat börtönbe kell zárni. A kínálat találkozott az állampolgárok igényeivel február 28-án.
Természetesen a korrupció-elleni harc önmagában nem jelenti azt, hogy az adott politikus egyben demokratikus elveket vall. Emlékeztetőül: Jarosław Kaczyński, a lengyel PiS kormánypárt elnöke is részben korrupció-ellenes agendával támadta az akkori lengyel kormánypártot, a Polgári Platformot és nyert is 2015-ben választásokat. Orbán Viktor magyar miniszterelnök szintén elitellenes és részben korrupciós agendával támadta 2010 előtt Gyurcsány Ferenc kormányát, de így egy demokráciában meg lehet nyerni a választásokat.
Az új szlovák kormány megalakulása egy lehetséges ultrakonzervatív belpolitikai fordulatot és bizonytalansági tényezőt is magában hordoz. Ennek okait a kormánypárt felépítésében és személyi összetételében találjuk. Az OĽaNO valójában nem egy politikai párt: megalakulása után évekig mindössze négy tagja – a pártelnök és rokonai, barátai – volt, az egész projekt inkább tűnt Matovič személyes politikai vállalkozásának, amely segítségével magas szinten képes megélhetését biztosítani.
Az OĽaNO jelenlegi formájában több kisebb politikai szubjektum alkalmi szövetsége. A kis csoportok tagjai felett Matovičnak nincs semmilyen kontrollja, azon kívül, hogy ő biztosítja számukra a fizetést. Az OĽaNO nem a Fidesz vagy az ANO, amelyben Orbán és Babiš fegyelmet tart és szigorúan büntetik a pártból történő kibeszélést. Ez a tény az új szlovák kormánykoalíció egyik óriási bizonytalansági tényezője lehet, mivel a parlamentbe bejutott OĽaNO-képviselők fele (!) keresztény aktivista vagy a hagyományos szlovák kereszténydemokrata párt (KDH) tagja volt.
Szigorítaná az abortusztörvényt a szlovák szélsőjobb
Szigorítani akarja az abortusztörvényt a Mi Szlovákiánk Néppárt (ĽSNS), jelentette be május közepén a szélsőjobboldali párt elnöke, Marian Kotleba. Mindeközben folyamatosan csökken az elmúlt évtizedekben az abortuszok száma Szlovákiában. A törvényt szinte biztosan nem szavazza meg a pozsonyi parlament. De akkor mi az értelme Kotlebáék akciójának?
Az új szlovák parlamentben több párt frakciójában lesznek olyanok, akik hasonlóan gondolkodnak bizonyos társadalmi kérdésekről – abortusz, egyneműek házassága, LGBT-emberek, menekültkérdés. Ezért fennállhat a szlovák belpolitika ultrakonzervatív fordulatának lehetősége is. Például a szlovák szélsőjobboldal egyik kedvelt témája az abortusztörvény megszigorítása. Ha a kérdés újra felmerül a szlovák parlamentben, az új kormánykoalíció egy része az ellenzékbe szorult Smer szélsőséges gondolkodású képviselőivel, illetve a Kotleba-párt képviselőivel együtt akár meg is szavazhatják a törvény szigorítását.
Növelheti egy ilyen ultrakonzervatív fordulat megjelenését a tény, hogy az új szlovák parlamentből hiányozni fognak olyan liberális pártok, amelyek ennek a törekvésnek ellensúlyt tudnának adni. Noha Sulík korábban kiállt az LGBT-emberek jogai mellett és megszavazta az isztambuli egyezmény ratifikálást is, általában libertáriánus pártja ezekre a kulturális kérdésekre soha nem volt fogékony, inkább opportunista módon hallgat. Bevándorlás-ellenessége és német nyelvtudása miatt az európai bevándorlás-ellenes erők egyik ismert arca.
Kollár szintén egy szélsőjobboldali mozgalom élén áll. A 2019-es májusi EP-választások előtt Olaszországban Matteo Salvini előtt szólalt fel, míg Pozsonyban a francia szélsőjobboldal (Nemzeti Front) elnökével Marine Le Pennel tárgyalt. A potenciális koalíciós partner kapcsán muszáj megemlíteni Kollár nemzetközi kapcsolatait is. Amíg húsz éve a szélsőjobboldali Jörg Haider kormányra kerülése Ausztria elszigetelődéséhez vezetett, ma arra a hírre, hogy az új szlovák miniszterelnök egy olyan politikust kér fel a koalíciós tárgyalások megkezdésére, aki korábban Salvinivel és Le Pennel tárgyalt, Európa néma marad.
Ne felejtsük el: az új kormány ellenzéke a sok szempontból szintén konzervatív, baloldali-populista Smer és a szélsőjobboldali Kotleba-párt. Az új szlovák parlamentben nem lesz olyan politikai párt, amely következetesen kiállna a polgári demokratikus vívmányokért!
Igor Matovič és Boris Kollár ugyanis nem egy nyugat-európai értelemben vett konzervatív jellegű kormányt fog összerakni. Amíg egy konzervatív nem változtat alapvető dolgokon, az első nyilatkozatok alapján mindkét politikus „alapvetően szeretné megváltoztatni Szlovákiát.” Ehhez számukra minden feltétel adott: kulturális értelemben mindketten konzervatívok, de ezen kívül szívesen gyökeresen megváltoztatnák a jelenlegi politikai berendezkedést.
Igor Matovič tehát egy egy forradalmi-konzervatív kormány miniszterelnöke lesz.
Két nappal a választások után a helyzet egyelőre még képlékeny, de azt jó eséllyel ki lehet jelenteni, hogy Szlovákiában az emberi jogi és polgári jogi területen bizonyos visszalépésekre is számíthatunk a jövőben. Magyar szemszögből veszélyes lehet az is, hogy a most parlamenti képviselet nélkül maradt szlovákiai magyar kisebbség által korábban kivívott eredményeket (például: kétnyelvű vasúti táblák) az új szlovák kormány nacionalista politikusai újra kinyithatják.
Szlovákia lakossága vallásosabb, mint a magyarok vagy a csehek, ezért északi szomszédunk vallási-kulturális-etikai kérdésekben a régióban Lengyelországhoz áll közelebb. A legújabb felmérések bizonyítják, hogy Szlovákia lakossága a korábbi években nem volt ennyire intoleráns az LGBT-emberekkel szemben.
A nők elleni erőszakról szóló isztambuli egyezmény korábbi ratifikálásának visszavonása is a kampány részévé vált. Az új összetételű parlamentben minden előzetes feltétel adott, hogy Szlovákiában egy korábban nem látott méretű, „kulturális-háború” robbanjon ki a „gender-ideológia” és a „liberálfasiszták” ellen.
Egy esetleges fundamentalista keresztény fordulat főideológusa Milan Krajniak, aki Boris Kollár pártjában tevékenykedik. Krajniak több megnyilatkozásában is jelezte, a liberális demokrácia elvét, mint politikai berendezkedés, nem fogadja el. Saját magát előszeretettel csak „utolsó keresztes vitéznek” emlegeti.
A hasonló fundamentalista keresztény politikát erőltető lengyel PiS és magyarországi Fidesz példái mutatják, mindez hova vezethet. Ha Krajniak terve megvalósulna, akkor az Szlovákiát a lengyel vagy a magyar úton indítaná el. Ennek az ideológia-vezérelt szélsőjobboldali gondolkodásnak ugyanis alapja az Európai Unió-ellenesség, jogállam-ellenesség, és az autoriter hatalomgyakorlás.
Szögezzük le: Igor Matovic Európa-párti politikus. Matovič külpolitikai témájú nyilatkozataiban eddig tartotta magát Szlovákia EU-politikájának fő vonalához, amelyet a Smer is képviselt. Nem kérdőjelezte meg Szlovákia nyugati geopolitikai irányultságát, Oroszországgal és a Krímmel kapcsolatban is az EU-álláspontját képviseli. Egyelőre. Itt a nagy kérdés, hogy a kormány álláspontját mennyire fogja befolyásolni Kollár megjelenése.
A visegrádi országok kontextusában Szlovákia mindenképp jobban fog hasonlítani a másik három országhoz. Nem zárhatjuk ki, hogy Trianon száz éves évfordulója miatt Magyarország és Szlovákia között újra kisebb súrlódások is előfordulhatnak.
Másrészt, az EU részéről az elmúlt években láthatóan van egy elvárás, hogy Pozsony ne kerüljön Varsó és Budapest pozíciójába. Az új kormány ezt a várakozást nehezebben teljesítheti, amely Matovič kiszámíthatatlan természete és politikája magyarázhat. Szlovákia eddig minden fontos partnerével kereste a jó viszonyt, Miroslav Lajčák külügyminiszter alatt az ország külpolitikája kiszámítható volt, ami az új kormány idején megváltozhat.
Pozsony jó eséllyel nem lesz Budapest, de a varsói politika háziasított szlovák változata könnyedén megvalósulhat.
Vezető képünkön Igor Matovič nagyszombati vállalkozót, szlovákiai politikust látják az országgyűlési választás eredményhirdetése utáni közös fotózáson pártja szimpatizánsaival, Nagyszombatban, 2020 február 29-én, szombaton. Fotó: Tomáš Benedikovič, Dennik N.
írta: Bőtös Botond
Ha már egyszer itt vagy…
Az Átlátszó nonprofit szervezet: cikkeink ingyen is olvashatóak, nincsenek állami hirdetések, és nem politikusok fizetik a számláinkat. Ez teszi lehetővé, hogy szabadon írhassunk a valóságról. Ha fontosnak tartod a független, tényfeltáró újságírás fennmaradását, támogasd a szerkesztőség munkáját egyszeri adománnyal, vagy havi előfizetéssel. Kattints ide a támogatási lehetőségekért!
Oroszországnak folytatott kémtevékenység miatt tartóztattak le és utasítottak ki több embert Szlovákiában. A modern szlovák állam legnagyobb kiterjedésű titkosszolgálati művelete...
Letartóztatták Robert Ficot csütörtök délután – jelent meg a magyarországi sajtóban a hír a szlovákiai Parameter.sk híre alapján. Mindez azután...
Bizonyítékok hiányában felmentette a bíróság azt a szlovák üzletembert, Marián Kočnert, akit korábban azzal vádoltak, hogy ő tervelte ki Jan...
Két tudományos könyvből, több összelopott szövegrészletet barátja húgával másoltatott be diplomamunkájához Igor Matovič – derítette ki a Denník N szlovákiai...
